Mielőtt regisztrálnál, kérlek, nézd át a Szabályzatot a regisztrációra vonatkozó kikötések miatt. Az oldal keresett karaktereire is nézz rá, ha esetleg találnál egy számodra érdekes karaktert, akkor arra lecsaphass.
A regisztrációt követően a leírások alapján nekivághatsz az adatlapod elkészítésének és beküldésének, az elfogadást követően pedig szaladhatsz a játéktérre, hogy belemerülj a világ történetébe és részese lehess annak alakításában!
Ha bármi kérdésed van akár regisztráció előtt, akár regisztráció után, a lejjebb található chatablakban felteheted a kérdésedet. A regisztrációt követően pedig az admint is felkeresheted egy privát üzenettel, ha nem szeretnéd a chatet használni rá.
Tárt karokkal várunk és előre is jó játékot kívánunk!
Tárgy: Fekete sziklák - Rácsok között Csüt. Jan. 08, 2015 10:13 pm
Helyszín leírása:
FIGYELEM! A helyszín és annak mottó dala is 18 éven felüli tartalmakra épül.
„Nem sz@..tt sokat, tűnés a pics@ba! Olvasd el a jogaidat és húzzál a zárkába!”
Már szinte majdnem meg lehet szokni ide lent, hogy a falakról, az ajtókról és a plafonról állandóan csepeg a víz. A köd, mely az északi tájon oly gyakori, behatol a néhány cella rácsos ablakán és átlátszóvá válva lehömpölyög a csigalépcsőn és miközben az elvétve kirakott fáklyák körül felmelegszik és felszívja magát párával, tovább vonulva újra lehűl és kicsapódik minden lehetséges élettelen tárgyon. Néha, amikor kínoznak, ordítások hallatszanak fel a legsötétebb és legmélyebben fekvő szintekről. A hadvezér lassan, egyhangúan lépked a fényűző lakrészek és hatalmas termek világából egy vastag, kétszárnyú fa ajtón át eme másik részébe az épületnek. Rögtön, ahogy átlépett, egy súlyos kovácsoltvas rácsot kezdett három jól meg termett ember húzni fölfelé. Első megállója Athanar lakhelyénél volt. Hosszan és csendben nézték egymást a törökülésben ülő megkínzott awyrisivel. Gyűlölték egymást az ellenségek. Az erdő parancsnoka gyűlölte őt, amiért az, ami. Amiért egy az őt elfogó és gyötrő lényeknek, akik fel akarják forgatni a világot és ártani a népnek, akinek védelmére esküdött. Uráldur gyűlölte őt, amiért megadta Awnak a lehetőséget, hogy elfogásával megszilárdítsa tekintélyét a trojkában és megnehezítette a vele való leszámolást. A harctéri sikereket mindig elfogadta. Nem őt faggatni jött. Még csak meg sem kérdezte az őröktől, hogy beszélt-e már. Az ő drága ISIS-e foglyát jött meglátogatni. Azt, aki megkönnyítheti a riválisával való leszámolást. Mégis mi öröme származna abból, ha azt hallaná, hogy egy fontos forrás nem tört még meg? Az égegyadta világon semmi! Pár órával ez előtt már levitték az oawát a kívánt „kéjlakba”. Miközben egyik lábára vasbilincset csatoltak, mely a plafonhoz rögzített láncon lóg, addig ő egy nagy méretű vizes dézsával nézhet farkas szemet. A kísérői a megkötözött kezeit szorosan fogják, hogy testével még csak ne is legyen esélye kényelmesen elfordulni, ám fejét és szemeit forgatva körbe nézhet az üres szobában. A belépő nem köszönti munkatársait, csak a fogolyhoz lépett. -Hajlandó beszélni? Ki adta az információkat a határőrségről? *Ha nemleges választ kap és nem dalol a madárka -vagy nem hiszi el a valóság tartalmát-, akkor elengedve a macskanő karjait és két srác elkezdi felhúzni a láncot és így a fürdővíz fölé húzzák. -Úgy hallottam a kedvesemtől, hogy szeretné, ha rendszeres fürdésben vehetne részt. *A ruhái lefelé hajolnak, ahogy megfordul a világ és könnyen bele engedhetik a másfél méter magas peremű edénybe. Kellően nagy, hogy akár kényelmesen elmerüljön benne és előbb -ha kapálózik és ügyeskedik- még fel tudja tornászni magát a levegőért, ám hamarosan már fuldokolni fog. Rövid idő múlva pedig vissza húzzák az emberek.
/A játék még az Exaileddel való második találkozás előtt játszódik./
A hozzászólást Uráldur összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Júl. 02, 2018 5:03 pm-kor.
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :
51
Join date :
2014. Nov. 03.
Age :
29
Tárgy: Re: Fekete sziklák - Rácsok között Szomb. Jan. 10, 2015 1:37 pm
* A börtönömben való raboskodásom idején nem sok tennivalóm akadt a nekem kijelölt, kicsinyke cellácskámban. Bátran nézegethettem a falakra vésett betűket, rúnákat akik különböző fajba tartozó, egy-egy itt raboskodó egyedeitől származhattak. Jelentéseik nagyrészt a szökést, halált és az őrület kezdeti stádiumát jelentették, jelezték, de volt olyan firka is, amire már csak egy tudatmódosító szert fogyasztott művész lenne képes. Minden bizonnyal az illető olyan sokáig tartózkodott itt, hogy a bezártságtól rosszul léve becsavarodott az elméje és kiborulásait vérrel avagy a cellákban található kaviccsal karcolta föl a falakra. Időérzékemet én is elvesztettem már órák óta, rosszabb esetben több napja raboskodhattam itt ebben a cellában, amiket néha megtekintett egy sötét árnyalatú ruhákba öltözött, csuklyás alak, fáklyával a bal kezében. Ugyan a mennyiségtől nem voltam elájulva - a minőségről nem is beszélve -, de kaptam ennivalót és innivalót is, így azt sem mondhattam hogy olyan nagyon szívtelenül bántak velem. A többi cellában ücsörgő rabtársam néha susmogtak egymással, de az idejük nagy részét csöndben töltötték, horkolva. Nem is csodálkoztam, semmiféle elfoglaltság nincs itt a cellában amivel gyorsabban telne az idő, csak te magad vagy és a cella. Vagy mégsem? Egyik pillanatban csapódik az ajtó és két darab melák lép be a börtön ajtaján, hogy a kis cellába betörve mozgásképtelenné tegyenek engem. Nem tanúsítottam ellenállást, úgy is tudtam, hogy most vagy megint egy újabb kihallgatás következik, vagy pedig egy kínzás. ~ A kettőnek a vegyítése sem kizárható. ~ gondoltam. A bal lábamra bilincset raktak, hogy mindent biztosra vegyenek és semmiféle trükkel ne tudja kiszabadulni. Ezért kellett ez a nagy biztonság, mert az előttem álló úr minden bizonnyal Isis úrnő drágalátos férje lehet. Bevallom, a férj úr sem volt sokkal bizalmat sugárzóbb a nejénél, csontos arca, a világot szigorúan vizslató tekintete pillanatok alatt egy ember lelkébe látott és nagy mennyiségű félelmet vitt a szívébe. Bevallom, engem is elbizonytalanított a tekintete, át is gondoltam az életemet. ~ Csak a kérdésekre válaszolj. Ha nem muszáj, ne részletezz semmi olyat ami nem érdekli. ~ gondoltam vissza a két darab pofonra, amit Isis gorillájától kaptam a szófosásomért. A plafont bámultam egy pillanatig, elnézegettem a kőtéglák közötti fugákat. Visszatekintettem a kifejezéstelen arcommal a férfira majd a mély, kissé rekedt, ám de nyugodt hangomon válaszoltam a felett kérdésére: - A megbízóm egy bizonyos Alfred Von Wienmann, nyugatról. Ő adta az utasításokat nekem, ám a határőrségről és a várban állomásozó helyőrség számáról semmiféle adatot nem szolgáltatott nekem. - Mondtam ki a hosszú választ. *
Uráldur
Hozzászólások száma :
5926
Join date :
2014. Nov. 28.
Tárgy: Re: Fekete sziklák - Rácsok között Szomb. Jan. 10, 2015 4:54 pm
Mivel Uráldur elégedetlen volt a válasszal, hiszen ezeket az információkat megkapta a feljegyzésekből, ezért a fürdetés megtörtént a fent említett módon. Nem tartott sokáig, hiszen nem akarták elveszteni az első rossz válasznál a foglyot. Ám... az elf végtelenül gyanakvó természete nem hagyta nyugodni. Ott motoszkált még a kérdés a fejében, amit ISIS akkor tett fel neki, azon az éjszakán, mikor megölte az erdei elfek hercegnőjét. Vajon mi célból jutott ilyen közel? Csak egy nagyon ügyes futár lenne, aki egy igazi levelet szállított riválisának? Vagy egy kémvadász, akit ezzel a fedősztorival akartak becsempészni és lebukása esetén elterelni a gyanút? Ki lehetett a célpont, Demrtor, Uráldur vagy maga a címzett Awernondyas? Számos kérdés és ha kiemelt személyek elleni összeesküvésről vagy a határ biztonságáról volt szó, ő még a szokásosnál is paranoiásabb lélekként élte mindennapjait. -Elnézését kell kérnem, hölgyem, amiért ilyen szégyenbe kerültünk. -mondta, miután kiemelték ismét a vízből- Az embereim igen rég óta szolgálatomban állnak és már fárad a karjuk. Véletlenül történt a baleset. Ígérem nem történik ilyesmi, -mondta a fejének szőrzeténél megragadva- csak kezdjük elölről a beszélgetést higgadtan. Ön, amikor átlépte határainkat sok hasznos információval rendelkezett az ellenőrzésről. Még azt is megtervezte, merre meneküljön, ha a nyomára akadnak. És felszerelésben is úgy tudom, kapott ehhez elég segítséget. Alfred Von Wienmann nemes vagy Harry Potter mágus mondott ilyen információkat? Vagy volt ott más is? Egy tünde esetleg? *Szemei egész közelről fürkészték a fejjel lefelé lógó Zaida tekintetét lelkesen mozogtak kicsit jobbra majd balra. Jól feltérképezték beszéd közben is a szem körüli területet, kutatva az önkéntelen izomrándulást, mely a lelkiállapotról mesélhet neki. A válasz után egyszerűen csak csalódottságát kifejezve fogja elengedni, hogy az után kicsit hosszabb ideig tartsák víz alatt. Ez nem lehet meglepő az oawának, hiszen ez igen elterjedt vallatási technika. Sok helyen csak vízbefojtásosnak mondják, utalva arra, hogy minden élő szervezett amikor fogytán van a levegője, ösztönösen pánikba esik és önkéntelen rándulnak izmai. Fizikai kárt nem okozó hatásos eljárás, ám elterjedt volta az átka. A különleges feladatokat ellátni képes katonákat Zevadarban is kiképzik, hogy felkészüljenek a waterboardingra. Ám ami az utolsó pillanatokban következik be, az talán meglepetés lehet számára is. Hirtelen görcsbe rándul a víz alatt a gyomra és a lábában is sütő fájdalom keletkezik. Ordítani vágyik, ám a végtagjával ellentétben a hasában nem tartós az érzés. Viszont egy szemvillanásnyi idő múlva újra visszatér. A fájdalom átka, mellyel kombinálta Uráldur ezt a kihallgatást másodpercenként háromszor rándítja össze a hasizmát és engedi el, miközben olyan érzést kelt, mintha tűz forró kést döftek volna bele. Az ingerület és az azt követő önkéntelen mozgás szinte ki akarja préselni a levegőt a tüdejébe, hogy a világba ordítsa fájdalmát. Nem szerette csak a mágikus úton történő megtörést, ám szórakoztatja mindig, ha ezt fizikai lehetőségekkel kombinálják.
/Bocsi a szívatásért, csak a beszélgetés során kell kiderülnie, hogy mi is lesz a sorsa a karidnak a kihallgatás után. /
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :
51
Join date :
2014. Nov. 03.
Age :
29
Tárgy: Re: Fekete sziklák - Rácsok között Szomb. Jan. 10, 2015 6:27 pm
* Persze, hogy nem volt kielégítő a válaszom. Gyakran hallottam, hogy a hóhérok és a segédjeik gyakran nem az információ szerzés miatt kínozzák a rabokat, pusztán csak kedvtelésből, unalomból teszik azt a sok szörnyűséget. Miután kiemeltek a vízből, kiköptem a számban lévő maradék vizet is és tovább meredtem a sötét elfre. A turbánom a vizes hordóban maradt, leesett a fejemről amikor kiemeltek engem a vízből a gorillák. Talán jobb is így, elvégre a vízben csak bajt jelentene, mert akár a nyakam köré is tekeredhetne, ha rajtam van ami gyorsabb fulladáshoz vezetne. Így sem kizárt az, hogy meg fogok fulladni - még ha nem is elsőre, mert előtte az úrnak ki kell nyögnöm minden információt amit tudok -, nem kell még ezt megkönnyíteni. Kifejezéstelen arcommal megint meredtem rá. Nem foglalkoztam a megjegyzéseivel, helyette a fejemben próbáltam kitalálni, hogy mit is mondjak neki, mi olyat lehet neki mondani, ami elhisz és aminek a végén nem az lesz a vége, hogy a hordóban lesz a felsőtestem. A levelet nem olvastam el, összesen annyit tudok mondani neki, amit elmondott nekem a nemes és amire még magamtól rájöttem. - Meg kell cáfolnom Önt, Uram. - mondtam. - Nem rendelkeztem semmiféle információval a csapatokról, tárgyi segítséget sem kaptam a megbízómtól. Amit a táskában látott felszerelés, az mind a sajátom és nem a megbízó ajándéka. Nos.. nem volt különösebben megnyerő ez a válasz sem. Őszintén szólva, nem tudtam mit mondani arra, hogy esetleg az a Harry Potter nevű valaki benne volt-e ebben a bizniszben, leblokkoltam, hogy mi is van. Mire észhez kaptam, már a vízben voltam és megint unott képpel bámultam a hordónak az alját. Egészen addig ment ez így, amíg föl nem sikoltottam a víz alatt. A számból kiömlő buborékok a fájdalom ellenére észhez tértettek, nyomban be is csuktam a számat, nehogy elájuljak itt az oxigén hiánytól. Ha nem is láttam vért a vízben, a hasam akkor is iszonyatosan fájt, mintha valamit nagy erővel beledöftek és forgattak volna. Amikor abbamaradt, már kezdtem azt érezni, hogy ez után kiemelnek a vízből. Dehogy! helyette megint éreztem ezt a borzalmas érzést, és összeszorított fogakkal próbáltam meg elviselni, közben rángatózott a lábam. ~ Valamit tényleg ki kellett találnom, ez így nem mehet tovább! ~ gondoltam. A harmadik ilyen után, mikor kiemeltek az arcom kissé meggyötörtebbnek látszott. Nagyokat lélegeztem és igyekeztem minél előbb összekapni magamat és készülni a vallomásra. Igen nehéz egy ekkora fájdalom után úgy beszélni a vallatóval, hogy ne látszódjon az arckifejezésemen, hogy legszívesebben a torkáét harapnám el, hogy utána a fejemet megrángatva kitépjem a torkának húscafatját a testéből. Nem tehettem meg, az életem múlt rajta. És ez a fickó nem viccel. - Bátorkodom.. - itt köhögtem egy sort. - megjegyezni, Uram, de nem olvastam el a levelet. Az a bizonyos "Harry Potter", vagy kicsoda, az nem különbözik Wienmann úrtól, egy és ugyanaz, egy álnév lehet. Egyedül még a mágusára tudok tippelni. Mikor megkaptam a feladatot, hogy kézbesítsem a levelet, más nem volt ott rajta, a két őrén kívül. A felelet után már készültem is a következő vízitúrára. Reméltem magamban, hogy nem kerül sor erre, fürkésztem a fejemet markolászó úr tekintetét. - Mikor átléptem a határt, nem tudtam, hogy mit adtak rám. A katonái létszámról semmit nem tudtam, bármennyire is hangzik ez hihetetlennek. *
Uráldur
Hozzászólások száma :
5926
Join date :
2014. Nov. 28.
Tárgy: Re: Fekete sziklák - Rácsok között Szomb. Jan. 10, 2015 7:31 pm
Uráldur igen figyelmesen hallgatta a futárt és elérkezettnek látta a pillanatot, amikor előre gördítse végre a kihallgatást. Előhúzta a macskanő rejtélyes ékszerét a zsebéből és fagyos hangon szólt rá. -Ez a kincs miért van összekötve a levéllel? Mi célt szolgál? Kitől kapta? *Amint kimondta ezt, már indította is a fejet útjára, hogy immáron maga is segítsen lent tartani áldozatát. Még láthatta, ahogy másik kezével felgyűri ruhája ujját, hogy ne legyen vizes. Még akár mondhat pár szót vagy vehet egy nagy lélegzetet. De a kihallgató tudta jól, hogy nagyon jól le kell kontrollálni minden cselekedetet. Addig akarta lent tartani; és gyomrát, máját, veséjét izzó lándzsákkal átszúrni a bűbáj hatása által, míg el nem kezd újra vizet nyelni. Megvárja, míg nagyjából félig megtelik tüdeje és csak ekkor húzza ki minél gyorsabban. A halál közelsége felpörgetheti az eseményeket, ám csak néhány lemerítése van már csak, azok alatt is csak pár kortyot ihat. Lehet, most az egyszer túl kapkodós volt, de tudta jól, hogy egy jól felkészült, különleges harcossal van dolga. Ha észreveszi ő is, hogy túl gyorsan halad a kihallgatás, talán úgy érzi, egy amatőr kezébe kerül, aki nem tudja a pontos határokat. Kiemelve a vízből a még magához térőtől csak ennyit kérdez. -Nos?
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :
51
Join date :
2014. Nov. 03.
Age :
29
Tárgy: Re: Fekete sziklák - Rácsok között Vas. Jan. 11, 2015 7:46 pm
* Felgyorsult a kihallgatás, most már az előzőekhez képest igencsak kezdtünk áttérni a valódi vallatáshoz. Úgy láttam, hogy a válaszaimmal csak nem hatom meg, hiába erőlködök én annak bizonyítására, hogy a legnagyobb áldozata ennek a játszmának én vagyok. Tippem szerint, egyhamar nem is fog rájönni, hogy rajtam hiába keresi a határvédelmének réseit és kiskapuit. ~ Nem fog ez egyhamar véget érni. ~ gondoltam. Azonban amikor előhúzta a karkötőt, nagy volt a meglepődés. Ezt hogyan vette le? Netalán az egyik melákja, gorillája, miközben engem tartott? ~ Miféle kapcsolat? ~ kérdeztem magamban. Mire kinyitottam volna a számat, már lent is volt a fejem a víz alatt. Tudtam, hogy mi következik, a vártnál hamarabb előjött, méghozzá ugyanolyan fájdalmasan és ezúttal több ponton. Minden izmom megfeszült, igyekeztem nem sikítani a víz alatt a fájdalomtól, hogy a levegőmet minél több ideig bent tartsam. Ám ilyen fájdalmak közepette nem könnyű a levegőt bent tartani, egy idő után az is elfogy. Amikor ez megtörtént, egyértelmű, hogy én is levegő után kapkodtam, mert már szinte lila lehetett a fejem a levegő hiánytól, amit a víz alatt persze nem pótolhattam. A hideg víz jeges lándzsaként hatolt be a tüdőmbe, ám akkor nyomban kihúztak a hordóból. Amint a fejem kiért a vízből, rám jött a köhögés és megpróbáltam előidézni a hányást. Persze csak köhögés jött és mellé az ösztönző kérdés, hogy válaszoljak az előbbire. - Hát.. - köhögtem. - Nap végére sem én, sem a ruhám nem lesz büdös az biztos. Nagyokat lélegeztem, persze közben alig tudtam megszólalni a köhögéstől és krákogástól. Nem nekem való ez a környék, de nem volt választás, hogy maradok-e. - Nem tudok a kapcsolatról. - válaszoltam. - Nekem annyit mondtak el, hogy az a karkötő.. - köhögés. - Az a karkötő a biztosíték, hogy megcsinálom-e a feladatot. Ha nevezhetjük úgy, akkor az egy nyomkövető. Többről nem tudok. *
Uráldur
Hozzászólások száma :
5926
Join date :
2014. Nov. 28.
Tárgy: Re: Fekete sziklák - Rácsok között Vas. Jan. 11, 2015 8:25 pm
A fekete szemek tulajdonosai elgondolkodtak, hogy szinte magának tegyen fel egy kérdést. Szinte már nem is figyel a macskanőre. -Hmmm... Tehát ha követjük visszafelé a jelet, akkor megtaláljuk a levél íróját? -tekintete már egyáltalán nem keresi az oawát, inkább a lánc és annak plafonra függesztését kutatja. Mintha csak gondolkodna, hogy mi az, amiről tudja, hogy elfelejtette. Nem sok idő van, de hagy egy keveset, hogy valami esetleg elterelje a figyelmét. Vagy olyan szépet halljon, amitől meglágyul a jégbe fagyott szíve. -Abban állapodtunk meg, hogy nem kapott felszerelést. Most meg azt állítja, hogy ezt a megbízótól kapta. Nehezen tudom követni. *Újra a víz fölé tolta, de lustán. Sokkal lassabban, mint eddig.
Zaida Al-Hassan'Akil
Hozzászólások száma :
51
Join date :
2014. Nov. 03.
Age :
29
Tárgy: Re: Fekete sziklák - Rácsok között Szer. Feb. 04, 2015 11:35 pm
* - Allah.. ne csináljuk m.. - elhalkultam. A sötét elf a vízbe nyomta a fejemet, ami félbeszakította a már majdnem befejezett, káromkodással záruló mondatot. Talán jobb is volt úgy, ha kimondtam volna, akkor talán most csak a fejem lenne a hordóban, a testem pedig valahol másutt. A vízben már inkább csak a szememet forgattam és vártam, hogy mikor nyilal megint belém a mágiával gerjesztett fájdalom, ami csontig hatol. Úgy éreztem, hogy ez a vallatás már kezdett átmenni inkább amolyan komikus szadizmusba, mert mondhatni mindent elárultam már ennek az embernek - talán azt nem, hogy azt a karkötőt rám erőltették. A kedvesének is szintén elmondtam már amit tudtam, ez a része a vallatásnak már csak puszta játéknak volt betudható, aminek én voltam a vesztese. Amikor kiemelt a vízből, oldalra köptem egy nagy adag vizet, és unott arccal néztem vissza a férfira. - Megjegyezném, Uram, hogy a becses ékszer, amit a kezében tart, nem a szívem csücske, mondhatni rám erőltették útnak indításom előtt. - itt vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam és fáradt hangom mondtam tovább, mint amikor egy anyuka már belefáradt a fia oktatásába. - Ám akkor igen, magának van igaza. *köhögés* Azt az egy darab csecsebecsét magától a megbízó személyzetétől kaptam, a levéllel egyetemben. Nagyot sóhajtottam. Rosszabb vendégszeretetben nem is lehetett volna részem, csak igazolni tudom a saját állításomat: ide nem szívesen mennék turistának, vándornak itt egyszer bőven elég volt, ezt eldöntöttem. Inkább kezdeményeztem. - Uram - ha szólíthatom így -, nagyon szívesen folytatnám magával ezt az információban gazdag konverzációt, azonban hadd kockáztassak meg egy kérdést: mi egyéb célja van velem? Szemeimmel követtem a férfit, a mellkasától a fejéig végigmértem. A szempárunk találkozott. - Kétlem, hogy a szavaim elérnek Önhöz, ám megemlítem: nyugaton és délebben, a hírvivőt nem szokás a kútba hajítani. Nos.. a főváros igazán lenyűgöző, a maga módján kulturálisnak örökségnek is mondható. - buja mosolyt intéztem a férfi felé. - A szolgálataimat talán felajánlhatom, mint egy professzionális hírvivő. Legbelül igyekeztem nem elnevetni magamat a "professzionális" szó kapcsán. Elég volt csak körülnézni és máris le lehetett következtetni, hogy nem jó alkalomkor sütöttem el az ajánlatot, mert a helyzet engem hazudtolt. *
Uráldur
Hozzászólások száma :
5926
Join date :
2014. Nov. 28.
Tárgy: Re: Fekete sziklák - Rácsok között Csüt. Feb. 05, 2015 9:33 am
Az északi elf türelmesen hallgatta a szavait. De gyanakvó természete, mely arra késztette, hogy még egy együttműködőnek tűnő foglyot is próbára tegyen olyan gondolatokat szült a fejében, melyet Zaida ha tudott volna, jobb szerette volna inkább azt a békés tudatlanságot, amiben most van. ~Hmmm... Érdekes a városunk. Szívesen megismerkedne a kultúránkkal. Felajánlja a szolgálatait. Teljesen úgy beszél, mint egy kém. Ha ez délre, számára „biztonságos” területen történne békés körülmények között, akkor most ketté vágnám, mert meg lennék győződve, hogy csupán be akar épülni. Ám mi értelme lenne egy ilyen beszédért végig rohanni Zevadaron és elfogatni magunkat? Mit csinálnék én az ő helyében? Például amikor Exailed kisasszony egy nyílpuskát szegezett rám és én fegyvertelen voltam... Együttműködést színleltem és megvártam a megfelelő alkalmat, hogy elvegyem a fegyverét. *Hosszan, csendben nézegetve a fejjel lefelé lógó nőt őrlődött belül, de egyre jobban arra helyezkedett, hogy épp eszű nem volt az az ember, aki kitalálta a macskanő feladatát, így valahol az irreális tartományban kell keresgetni. És a megbomlott elméknél körülbelül minden lehetőség ugyan annyi valószínűségű. -Futár? Hát tudnék magának megbízást adni. -mondta félre fordulva, már nem keresve a szemeit- Nagyon is. Túl sokat dolgozom és egy kedves ismerősömmel már... nem is tudom, mióta nem beszélgettem. Ez a sok kihallgatás, öldöklés előkészítése. És nem hinné, hogy mennyi energiámat elrabol egy-egy kreatív kivégzés kiötlése! Írok is neki egy levelet és akkor maga fogja elvinni neki. *Ezzel ott hagyta és kiment a szobából az Első Lord. Az emberei még csak csendben vártak, nem tudták eldönteni a kiszámíthatatlan természete miatt, hogy ezt egy percig is komolyan gondolta-e vagy csak ez amolyan érthetetlen üzenet lett volna, hogy végezzék ki a foglyot a vízbeejtésével. Ám tíz perc elteltével visszatért a vén elf és kezében egy lepecsételt boríték volt. A katonák elengedték a láncot és az a csigán csörömpölve végig futott, hogy a párducot a földre engedje. Nem tartották fontosnak, hogy ez lassan vagy gyorsan következik be. -Íme az üzenet. Kyrinne Je'thema kisasszonynak a saját kezébe kell adnia. Itt él ő is a palotában. Ha más kezébe kerül, maga halott. És ezt nem burkolt fenyegetésnek szánom. *A viasz pecsétbe egy pók mintát nyomtak bele, mely jelzi, hogy ha megsérül, akkor igen sokat magyarázkodhat Zaida, hogy miként is volt ez lehetséges.