Zevadar nevet viselő félsziget két tájból áll össze. Hatalmas, kopár, fekete hegyek magasodnak rajta. A sík vidékeket pedig a láp uralja. Nem is lehetne nagyobb a kontraszt. Az élettelen, fekete porral bevont, magasra törő csúcsok, melyek sapkája már az örök fagy birodalmába nyúlik, így fehér színűre változik a felhők felett. Míg a hegylábnál és a kiterjedtebb medencékben is élettől duzzadó mocsarak, ingoványos talaj.
A kisebb tavakkal, pocsolyával szabdalt sík táj az ork-elf határtól ered és kacskaringós nyúlványai behatolnak a hegyek közzé is itt-ott. Gyakran találkozik az erre járó élelmet gyűjtögető sötét elfekkel. A Birodalom éléskamrájának is tekintik, melyből ellátják a hadsereg, a városi szolgák hadát és hivatalnokokat is. Ám nem veszélytelen erre tévedni. Ördögvirágok, hidrák, emberevő fák és megannyi állat és növény les a könnyen legyőzhető prédára. Ám ha valaki nem törvényes utakon jár, ezek lesznek a legkisebb gondjai. Őket elrejtik a mindig jelen lévő köd jótékony fátylai. Ám a drowok féltékenyen őrzik határaikat és őrszemei lesnek a legváratlanabb helyekről is a hívatlan vándorokra.
A hegyek még több titkot rejtenek. Senki se tudja, miért ilyen feketék és főleg miért nincs rajtuk növény! Sziklás utak és meredek hegyoldalakon kell átvágni a mélyben pedig több bányában is termelik a felszínre az ércet. Egyesek ezek meddőhányóit okolják a növények kipusztulásáré, de ez nyilvánvaló badarság.
A bányák közül kétségtelenül Dante a legnagyobb. Közel van a fővároshoz, Capitalhoz. A barlangokból és bányákból csak nagyon kevés gombát szereznek, mely kiegészíti a táplálékukat, két fő forrás a lápvidék és kisebb részben a tenger gyümölcsei.