Az emberek királyságát három generációval ezelőtt alapították meg a mostani uralkodó nagyapjának vezetésével.
A jelenlegi formáját és főbb gazdasági és katonai erővonalait is ebben a korban letett alapok határozzák meg. Astelath neves elődje szinte törzsi Őskorszakból emelte ki a hajdanán a kontinens legnagyobb részén megtalálható, szétszórt faját. A nagy síkság, Ceralla azon részén, ahol már akkoriban is sok falu és kisebb városállam földműveléssel foglalkozott egy egyszerű kézműves vette rá az egymással is hadakozó csoportokat, hogy egyesülve nézzenek szembe a már akkor is knuut által vezetett, sokkal szervezetebben támadó ork hadakkal. És bölcsessége, előrelátása révén később királlyá koronázták.
Nagy Építő Ivor néven vált ismertté, mert a Birodalma határára végvárak egész láncolatát építette és a hadsereg egy jelentős -immáron állandósított zsoldos sereget- az itteni őrjáratok megszervezésére telepítette az erődökbe. A végvárak vitézei mind a mai napig éberen őrködnek a határszélen és sokszor csak ők biztosítják a rend fenntartását.
A biztonságos belső területeken nagyobb városok is kialakultak, melyeket mára már jól kitaposott kereskedelmi utak kötik össze és az élelemről nagyrészt a körülöttük lévő falvak lakossága gondoskodik. Míg a legtöbb nagyobb város fallal vette magát körbe, vezetőségüket már nem a családok legidősebb tagjai, hanem a polgárok által megválasztott tanács tagjai adják, addig a vidéken még mindig az ősi szokások az uralkodóak.
A béke, a biztonság és a jellemző nagy család gyorsan növekvő népességet hoz magával, akiknek egy része a városokba költözik és azok jellemzően nyomornegyedét erősítik. De szinte mindig hirdet egy-egy nem öröklő nemesfi vagy gazdagabb kereskedő, mesterember toborzást, amivel új falvakat alapítanak a határon. Ám mivel a végváraktól egyre távolabb egyre nehezebb megvédeni őket, így főként ezeket pusztítják az orkok vissza-visszatérő portyái. A katonák igyekeznek tőlük telhetően mindig megálljt parancsolni ezeknek a rabló hadjáratoknak több-kevesebb sikerrel. Ha kellő számú haderőt sikerül ellenük összegyűjteni, gyakran maguk döntenek a távozás felől, nagyban hangoztatva diplomáciai érvüket, hogy csak a végvári vonalon belüli falvakat védhetnék, a Senkiföldjén alapítottak nem tartoznak a király védelme alá. (Ám annak fegyveresei mindig is fellépnek védelmezőként.)
A határ kitolására létrehozott új településeken jellemzően nem a régi családi közösségek élnek, hanem fiatalok néhány éve odaköltözött csoportja, akik veszélyek ellenére is optimistán látják a Jövőt. Az itt élők adómentességet élveznek a biztonságos belső területekkel ellentétben.