Az erdő legmélyebb pontján, közvetlenül Awyris erdejének közepén áll egy egy csodaszép tisztás, mely helyen mindig besüt a nap és a hold fénye, örök fényárba vonva eme szent helyet.
Szomorú, ám mégis csodálatos hely ez az elfek számára. Ide temetik el elhunyt szeretteiket, visszaadva testüket a természetnek és örök nyugalomra helyezve itt őket, ahol örök békességre lelhetnek a lelkek.
A tisztás maga varászlatosan szép: nappal a virágligetek ezer színben pompáznak, a fákon kék, könnycseppre emlékeztető levelek nőnek, a tisztás közepén pedig egy hatalmas tölgyfa áll, melynek levelei egyik oldalon zölden, másik oldalon pedig vörösen pompáznak.

Este azonban ez a tisztás teljesen megváltozik, de semmit sem veszt ebből a szépségéből. A virágok mind fénylenek a sötétben, és ezernyi szentjánosbogár tündöklik, mint megannyi gyertya lángja, és a fák levelei kékes derengésbe vonják be az egész tisztást. Egyedül a hatalmas tölgyfa vörös levelei hullanak le a földre, így bal oldala teljesen kopasszá válik az este folyamán, mintha magát az elmúlást testesítené meg. Állítólag néha egy-egy különleges alkalomkor, mikor mindenszentek éjjelén a telihold is fenn ragyog az égen, akkor a szerencsésebbeknek lehetőségük adódik megtapasztalni egy különös jelenséget; a lelkek táncát a tisztás körül, melyet aki lát sosem felejti el.