A terv első fele még jól is sikerült, hiszen a kard a kezében volt és a lábát markolászó sárga is halott volt. Nem volt egy pillanat tétovázni való ideje sem Aglarnis-nak, ezért felpattant és, mint a villám vágódott a jól őrzött ajtó felé, hiszen úgy gondolta, ha valamit ennyire őriznek az csak valami nagyon értékes lehet.
Nem is csalódott……volna, ha az nem épp a fegyver és lőpor raktár lett volna, és, ha azt nem részben a fejével deríti fel, nem a szó jó rételmében.
Az egyik ajtónálló időben ocsúdott vagy csak nagyon nagy szerencséje volt és a lába közé akasztotta az alabárdját, ezért a lány ugyan beszakított az ajtót, de meg sem állt az egyik hordóig, amit le is fejelt és amitől színes csillagok röpködtek a feje körül.
Ettől függetlenül még sikerült megfordulnia, de akkor meg egy fénylő és igen éles kard csillogott a szeme előtt.
Ha hinni lehetett a fülének, akkor bizony nem csak az az egy kard lesz hamarosan a gondja.
Aglarnis nem igazán ismerte a lőport, így számára sokat nem mondott a jellegzetes szag, viszont most lehet nagyobb kutyaszorítóban volt, mint előtte, egy nyomorult kapitányt sem látott.
Azonban meg akart küzdeni az életéért ezért megpróbált felállni és harci állást felvenni.
- Gyere csak te vágott szemű féreg! Te is jó leszel, ha nincs meg a kapitány!

A mandulaszeműnek nem is kellett kétszer mondani, bár mivel nem beszélték egymás nyelvét, lehet egyszer sem kellett volna. De lényeg, ami a lényeg, hogy a két acél egymásnak csattant és egy lyukat ütöttek a falba. És hogyan volt ennyi erő egy tini lányban és egy halandó férfiban?
A kis szikrától, mely a hatalmas találkozásból született egy gyutacs véget talált el, mely azonnal lángra lobbant, beindítva a kis játékszert. A rakéta pedig a fa léceken át távozott. Szerencsére ennek is hibás volt a robbanó feje.
A katona arcára félelem és tétovázás ült ki, és a háta mögött a pikás is átnézett a válla fölött, hogy minden meg van-e a háta mögött. Nem úgy az, aki Aglarnist leszedte az árbocról és most feltűnt az ajtóban.
Jobb lesz kitalálnia valamit, mert így is már tripla létszámfölénybe kerültek. És ez még bőven növekedhet. Azt pedig nem szeretnék, ha fegyvertelenül néznének szembe Zevadar partvidékének lakóival, ha beérik őket.
Így a csata a hajóért folytatódik.

Aglarnis hátra tántorodott, ahogy a rakéta elindult és szép nagy lyukat ütött a falban. Még sosem látta, hogy miként indul el egy és úgy volt vele, hogy most is nélkülözni tudta volna, mert ettől egyből rájött, hogy egy olyan lyukban van, ami tele van hasonló kis „játékszerekkel” és ha azok is beindulnak, akkor a hajó vagy olyan lesz, mint egy ementális sajt, vagy a levegőbe repül és egyik eset sem azt jelezte a jövőre nézve, hogy életben marad.
Ahogy az sem, hogy egyre több matróz vette körbe, elzárva ezzel a kifelé vezető utat és egyre több fegyver irányult felé.
Illett volna kihasználni a pillanatnyi zavart, ahogy az ellenfelei is felmérték az esélyeket és a lehetőségeket, csak éppen sok ötlete nem volt hozzá.
- Meghaltok mind, ha nem engedtek el. – kiáltott fel végül haragos szemekkel, bár egyáltalán nem volt biztos a dolgában, de felemelte a kardját, miközben hirtelen egy másikat kapott fel az itt heverők közül és megmutatta a sárgáknak, hogy, ha nem hagyják békén, akkor további szikrákat fog csiholni.
Nem akart meghalni, de sok választása nem volt.

Uráldur leánya legalább annyira meglepődik, mint a hajón szolgálók. És hamarosan -rádöbbenvén a veszélyre- fenyegetőzni kezd egy olyan nyelven, melyet a körülötte állók nem értenek. Két újabb matróz nyújtogatja a nyakát kintről, de eddig még csak ugyan az az öt ember jött be.
Az egyikük leemeli sorozatvető számszeríját a hátáról, azon szerencsés kevesek közzé tartozik, akik megmentették a víztől. És most nem sok ideje lesz már az ifjú kémnek, hogy eldöntse, hogyan hatástalanítja. Ez a szerkezet a tíz gyilkos vesszőt fél percbe sem telik, hogy kiköpdösse, ahogy a kart előre-hátra mozgatják. Nem túl pontos, még közelről is nehéz vele találni, ám kartácsként teríti be a célpontot és környékét.
Nem szabad leértékelni. Ahogy a négy társa is görcsösen szorongatja fegyvereit -alabárdot, kardot, minden elképzelhető halálosztót. Bár ők nem merészkednek közelebb. És bármit mondanak, csak azt a két szót értik egyelőre, amit az elf megtanult az előbb.

Úgy látszik senki nem ért semmit és ettől Aglarnis egyre jobban kétségbeesik, hiszen a jól bevált taktikák, a zsarolás itt nem látszik beválni, hiszen nem is értik egymást és a végén még véletlenül is oda jutnak, ahová senki nem szeretne valószínűleg: a tenger fenekére, hajóstól, mindenestől.
Hiába fenyegetőzik a lány azzal, hogy felrobbantsa a hajót, ezt vagy nem értik, vagy nem érdekli őket, de ezt soha nem is fogja megtudni, ahogy most a dolgok állnak, hiszen mindjárt teletűzdeli az egyik nagyon marha, mint egy sündisznót, ahelyett, hogy elengednék és mindenki mehet a saját útján.
Így aztán a először a Rettenet átkát veti ki az íjászbajnokra, majd a Gyengeség auráját idézi maga köré és megpörgetve mindkét kardját megpróbál kitörni és levágni mindenkit, aki csak itt tátja a száját.
Két dologban reménykedik, egyik, hogy részben leköti a többiek figyelmét a másik bárka és a vizielfek, másrészt, ha nem akkor meg azok használják ki az alkalmat egy támadásra, ha látják, hogy nagy a káosz ezen a bárkán is.
- Hay! Akkor jöttök velem a pokolba, ha nem értitek, amit mondok!

A ferde szemű ellenfele szörnyű dolgokat lát, hall és gondol. Elméjét egy pillanat alatt elönti az őrület, és soha nem tudja meg már élő, milyen téboly vezérelte, hogy elfordítsa a fegyvert és fordultában lőjön. Ám azt megtudtuk, hogy eme eszelős sortűzben meghalt a két mellette lévő társa, mielőtt Aglarnis bele mártotta volna a pengéjét hátulról. A három halottat és haldoklót átugorva tört előre megállíthatatlanul az ajtó felé, ahol felvont szemöldökkel figyelte a két leskelődő, hogy mi zajlik a szemük előtt.
Ha megtámadja őket, akkor hárítják a vágást és visszatámadnak. Ám ha nem, akkor pár pillanatig még egész biztosan nem fognak felocsúdni. Túl sok volt ez egyszerre feldolgozni, hogyan képes valaki három felfegyverzett ellenséget is levágni!?

Aglarnis nagyon remélte, hogy most nem rosszul sül el az igézete és nem ő lesz a tébolyult első áldozata, de a szerencse most mellé állt és rögtön zűrzavart keltettek annak első lövései, melyek a cimborákat érték, eggyel maga a lány végzett, ahogy nagy iramban nekilódult, hogy kitörjön. Ha nem ugranak elé és nem emelnek rá fegyvert, akkor ő sem vagdalkozik feleslegesen, így a leskelődők megúszhatják. Eszében sincs idő vesztegetni, inkább menekülne, ezért azonnal a hajópalánk felé veszi az irányt. Most sem tud jobban úszni, mint eddig, de ez az egyetlen esélye. Még magával ragad egy mentőövet és lendületesen csobban a vízbe, minél messzebbre a hajótól, aztán igyekszik a part vagy a másik hajó felé evickélni.

A majdnem a legfiatalabbik Do'Odrun úgy süvít ki az ajtón, ahogy a rakéta nem régiben a falon. Megállíthatatlannak tűnik, bár nem is nagyon értik az előtte állók, hogy miféle tervben kell őt megakadályozni. Beszalad a fegyverraktárba, kiszalad. Felkap egy olyan mentőövet, melyet igazából sosem használnak. Mikor már azt várnák, hogy rádobja valamelyikükre és azzal próbálja túszul ejteni, inkább magára teszi és átlendült a hajó oldalán.
Hát ehhez nincs mit hozzá fűzni. Legfeljebb annyi, hogy valahogyan biztos meg kell állítani, így még egy munkaeszköz repül felé, mellyel a vízből húzzák ki a bajba jutottakat. Ez pedig nem más, mint egy háló. Ám ez úttal nem kapkodják el, mint a halaknál. Hagyják, hogy beterítse és a széle lesüllyedhessen a hullámok alá. Hiszen milyen modortalan dolog lenne segíteni, majd azonnal lerángatni a vízben evickélőről azt, amivel ki akarják fogni?

Hát elsősorban a menekülés vezérli Aglarnis-t, hiszen nem önszántából, sétahajókázni hozták a fedélzetre és azt sem gondolta, hogy az árbochoz való kötözés, csak valami perverz előjáték a kapitány részéről a vacsorameghíváshoz, így azt tette, amit miden katona az ő helyében, menekült, vagyis szökésben volt, csak eddig semmi nem úgy jött össze neki, ahogy szerette volna.
Először is nem a kapitány kabinját találta meg, aztán nagy eséllyel csak magára tudta volna robbantani a hajót, amihez most kevés kedve volt, tekintve, hogy azért nem egy hadsereget kell megállítania, így inkább ha lehet nem dobta volna el az életét hiába. Másrészt meg seggbe akarta rúgni a kék elveket, hogy ész nélkül támadtak meg egy hajót, majd utána magára hagyták egy bajtársukat. Szóval volt teendője bőven.
És mivel az úszás tudása körülbelül egy uszadékfához volt hasonló, mert nem süllyedt ugyan el, de haladni sem nagyon haladt, gondolta azért megkönnyíti a dolgát azzal az övvel, amit a kezében markolva ugrott a vízbe, miután sértetlenül végig száguldott a fedélzeten.
A víz még mindig hideg volt és mielőtt igazán úgy gondolhatta volna, hogy megszabadult a bárkától és a ferdeszeműektől, máris egy háló fonódott köré, amely a súlyoknak köszönhetően azonnal körbeölelte, így mozogni sem tudott, majd húzni kezdte lefelé.
Nem sok eséllyel próbált fent maradni, a levegő elfogyott és szép kis buborékokkal távozott a tüdejéből. A tüdeje majd szétpattant. Most ne mert semmilyen mágiát használni, igazából ez most eszébe sem jutott. Szimplán nem akart megfulladni!

Az ifjú elf egyre mélyebbre süllyedt, és talán nem csak szégyenében, de most fizikai értelemben is. Egyre rövidebb ideig tudta a fejét a habok fölé tolni, mert kapálózása közben a hálóban átfordult és most a mentőöv stabilan igyekezett kint tartani a lábait a vízből, miközben felső fele igyekezett inkább megszabadulni a tőkesúly feladatkörből. Könnyen ment volna, ha nem tekeredik rá a halaknak szánt eszköz és nem gátolja őt. Ám így fentről inkább olyannak tűnt, mint egy kígyó, aki makacsul igyekszik hullámzó mozgásával belefúrni magát a homokban. Még ha ebben a „homokban” túl kevés lehetőség is van lélegezni.
Ahogy kihúzták, még a hálóból kibontás közben megkötözték a kezeit és a lábait is szíjakkal, hogy véletlenül se csússzon ki ez a kis zsákmányocska a kezük közül. Így gúzsba kötve tört a hajóra az újabb váratlan fordulat.
Egy fél lábú, dühös szellem vált láthatóvá a szemeknek és érthetetlen hadovát adott elő. Bár a sárgákat figyelve nekem néha az volt a gyanúm, hogy ők értik, hiszen öklüket rázva felé válaszoltak is neki a nyelvükön. Egészen addig, amíg az egyre inkább fehérnek tűnő tengerészek fogták Aglarnist és dühösen bedobták a tengerbe.
-Csak nyugalom, gyermekem! -mondta neki az őse- Vegyél mély levegőt és lélegezz nyugodtan. Ha el tudod engedni magad, akkor a legkisebb mozdulat nélkül is fent maradsz a vízen. Ezt a vízi elfektől tanultam hajdanán, mikor elitté képzésem során mindenkit bedobtak megkötözve a mély vízbe, ahol csak a fegyelmünkre és testünkre számíthattunk.
*Úgy tűnik, a fogságba esést újra csak nem úszta meg szárazon ISIS és Uráldur leánya.

Egyszerűen minden ellene esküszik, talán a szellemek is elfordulnak Aglarnis-tól, mert nem elég, hogy teljesen belegabalyodik abba az átkozott hálóba, hogy a megszerzett kardot is elveszti, hanem még a segítségnek magával vitt mentőövbe is beleakadt a lába, ezért hiába kapálózott a feje a víz alatt maradt. Ha nem húzzák ki, mint a halat, akkor bizonyára megfullad, így sem kellett hozzá sok.
Nem nagyon kellett erőlködnie a ferdeszeműeknek, hogy megkötözzék, hiszen azzal volt elfoglalva, hogy a lenyelt vizet öklendezze fel, így mire már rendesen kapott levegőt, a hajópadlón feküdt, mint egy kötözött sonka. Nem is igazán értette miért hagyták még életben, talán többet kapnak érte rabszolgaként, ezért az erőlködés?
Soha nem tudta meg, mert a hajából a szemébe csorgó víz kipislogásán keresztül, döbbenten figyelte, hogy megjelenik nagyapja szelleme és perlekedni kezd a sárgákkal, méghozzá azok csicseri nyelvén, amiből ő persze egy szót sem értett, de hogy az öreg honnan vette……
Hát, hogy jól vagy rosszul ment-e a tárgyalás, aminek következtében újabb utazást tett a habokba, ezt is csak később kérdezi majd meg, ha egyáltalán életben marad és lesz rá lehetősége, mert most próbál úgy tenni, ahogy nagyapja tanácsolja, még ha a pánik a gyomrában is van. Viszont egész életében fegyelemre és a parancsok teljesítésére nevelték, így ez most segít.
Még sikerül egy mélyet lélegeznie, mielőtt a vízbe csobban, aztán igyekszik ellazulni, mert tudja, hogy ez az egyetlen esélye. A szíve ugyan őrülten dobog, de lélegzete mély és egyenletes lesz, így talán sikerül a vízen lebegnie, bár, hogy ez elég lesz-e az életben maradáshoz, az még kérdéses, de egyelőre nem fullad meg és már az is haladás.

Az idegeneket nem érdekli, hogy él-e vagy hal egyetlen foglyuk, hazai vizek után néznek, mintsem egy halott szemébe. Inkább nem szívesen hadakoztak volna az ellen, akit nem tudnak megölni.
Ám miközben szép lassan elkanyarodik a hadihajó, a vízben sodródó leendő Első Lord -ha lehet hinni a nagyapa terveinek- újabb tanácsokat kapott.
-Lehet még visszajönnek érted. Nem lepne meg, ha körbe néznének, hogy maradt-e valami a fogásukból és felszerelésükből. De ha fázol, akkor mozgasd szép lassan a lábadat úgy, mintha egy uszony lenne és kezdj el a part felé haladni! Majd én ügyelek az irányra.
*Mivel a tengeri elfek igen sok értékes halat találtak füstölve a raktérben és Zevadarban kimondottan értékesnek számító tüzelő fát, így jobb az utóbbit választani. És nyugodtan rábízni az ős szellemére magunkat, hiszen az elmúlt élete során igen bölccsé és előre látóvá vált. Tudta jól, hogy nem a szárazföld legközelebbi pontja felé kell kalauzolni unokáját, hiszen ha néptelen dűnéknél ér talajt a lába, kétségbeesik, hogy nem tudja levenni a szíjakat és éhen halna. Ezért inkább a jóval távolabb lévő Calipsot veszi célba tanítványával.

/Köszönöm a játékot!/

Mikor már annyira megnyugszik Aglarnis látva, hogy tényleg nem süllyed el, hogy a fejét is meg meri mozdítani, észleli, hogy a ferdeszeműek úgy látszik feladják a további erőlködést és inkább a saját vizeik felé kanyarodnak.
Mondjuk a nagyapja azért igyekszik nem túlságosan arra hangolni, hgy most már minden rendben lesz, ezért serényen rúgkapálni kezd, hogy elősegítse a mielőbbi partra érést vagy a kék elfek megtalálását.
Nem fecsérli válaszadásra az erejét, különben is a nagyapja olvas a gondolataiban, tudja, hogy dühös és megszégyenült is egyben és ami halál biztos, hogy valamelyik vizielfen fogja leverni, ha egyszer partra ér.
A mozgás elég melegen tartja ahhoz, hogy ne reszkessen a hidegtől, de alig várja, hogy szárazföldet taposson a lába, soha többet nem akar vizet látni!

//Én is köszönöm, jó kis tapasztalat volt //

/Robert/


Bár még a Mesélő sem tudja, miféle mágia ragadta el hősünket világából és érkezett Neminra kontinensére, de a hajó pusztulását egyedül ő élte túl. Így gyanítom, őt kell tovább figyelnünk, ha rá akarunk jönni.
Furcsa érzése van. Varázsereje a rúnák befejezése után sem tért vissza, teljesen lemerült. És a pár nap alatt új társaitól nagyon keveset tudott meg arról, hogy mi vár rá az eddig nem látott elf fajta otthonában.
Az világossá válhatott számára, hogy a tengerre született hegyesfülűek még aránylag befogadóak is, ám az éjtündék természete számukra is kiállhatatlan. És szabályaikat nem tisztelik, könnyen támadja hátba egyik a másikat. Jobb lesz vigyázni, nehogy semmisnek tekintse valamelyik a legénységgel kötött borsos árú szabadságod.
Amikor kilépsz a szárazföldre, férfiakat, nőket és gyermekeket látsz a településen. Kíváncsi tekinteteik legtöbbször csak távolról szemlélnek téged, néhányan oda jönnek hajós társaidhoz és érdeklődnek a fogással kapcsolatban, néha rád sandítva.
A csapat hamar szétszéled és te ott állsz egy idegen városban. A szirének mérgét elvitték, ám a tetemeket ott hagyták a hajófenékben, hogy akinek kell, gazdálkodjon velük. Páran pecabottal odasétálnak és apró húsdarabokat vágnak ki belőlük.
A településen van kovács, taverna, rengeteg halászkunyhó és egy hajójavító műhely.

Robert



A kedvem felemás egyrészt kikötöttünk, másrészt itt hagytak mint szart a sivatagban. Na mindegy keressünk szállást és magyarázatot miért nem jutok manához holott a hely tele van élettel és mágikus létformákkal.
-Hogy a villám rogyassza össze ezt a világot- mordulok fel, és elindulok egy fogadó kinézetű épület felé a kardom felcsatolom jobb a békesség alapon. Mázli hogy a mesterem kovács munkákon kívül a fegyverforgatást is belém verte. Vérmágiához meg nincs kedvem mert undorító és elég kimerítő dolog.Na laza tempóban lépek be a taverna ajtaján.
-Üdv mindenkinek remélem akad valami ehető egy hozzám hasonló rövid életű ember számára, megjegyezném nem szeretnék bonyodalmat senkivel csak ételt italt és egy napra szállást keresek. Meg némi információt merre is találok valami nagyobb várost záros távon belül. Aztán távozok csendesen ha esetleg bonyodalom lenne kénytelen lenék ezt a helyet földel egyelővé tenni pedig útitársaim is elmondhatják ritka barátságos egyed vagyok. Szóval elsőnek étel italt kérnék minden féle káros szer nélkül.
Leülök egy asztalhoz remélem kapok valami kaját ami nem hal mert az elmúlt napokban sokat ettem...Ha ettem a városban nézek körül és bevásárolok egy térképet és némi papírt mert azt elhasználtam a füldugós társaságnál. Utána vissza a tavernába iszogatni kicsit majd jobb a békesség alapon távozom a faluból.

Robertünk belépője a kocsmában igen hangzatos volt, mindenki felkapta egy pillanatra a fejét. Ám a legtöbben visszafordultak utána. Néhányan ott vannak az új társaid közül is és minden bizonnyal már elterjedt a híre a fizetőképességednek és hasznos munkádnak.
Egy szürke bőrű férfi viszont továbbra is rád-rádpillant. Csendben eszegeti a tálról a mazsolát, mely ilyen hideg éghajlaton ritka kincs lehet. Igyekszik leplezni a szándékát, de éltél te már eleget ahhoz, hogy kiszúrd az olyanokat, akik titkon fürkésznek. Mivel kérted, hogy ne halat egyél, ezért egy polipot tesznek a tányérodba és egy kupa gátlásoldót mellé.
Jó hír számodra, hogy a sör bár furcsa mód egyből megcsapja a fejed, de a mannád felét visszatölti. Ám bárhogy próbálsz többet inni belőle, a másik fele sem ételtől, sem bármilyen italtól nem akar visszajönni. Pedig biztosan jó hasznát vennéd.
A pasi követ téged, miközben hasztalan próbálsz papírt vásárolni. A térképet sem árulják, ám útba igazítanak, hogy Capital, a selfek fővárosa van legközelebb. Ám az is legalább egy hét, mire odajutsz. Nehéz és veszélyes terep vár az útra kelőkre.

Robert

A kaja undorítóan néz ki de nem hal csak polip. Egy kitételnek megfelel nem hal bár már önmagában halálos étel legalább is szerintem. Jol van finnyás vagyok pereljetek be. Valami csikálja a hátam ergo figyelnek, de ahogy elnézem elég gyér az ember felhozatal itt így ezzel nem foglalkozom. Fura fickó eszeget egy kis mazsolát ami érdekes de legalább választ kaptam a viszkető érzésre. Mindenesetre enni kezdek ami döbbenetes eredménnyel párosul erőm szép lassan elkezd vissza szivárogni. Kicsit megszaglászom a polipot de semmi szokatlant nem látok rajta és mérget se valószínű hogy tettek bele szóval most már több bizalommal tolom be a maradékot és ezzel félig meddig helyre is állt a lelki békém. Vidámabb hangulatra váltok iszogatok is hisz most már biztos hogy nem Satralis világát taposom sőt egyik általam ismertet se. Felállok és jobb híján drágakővel fizetek mivel nem szeretnék zűrt a nem e világi pénzemmel. Kilépek az utcára fura alak követ tovább hurrá az első rajongóm vajon mit szeretne? A vásárlás kiakasztott se papír se térkép bár nem lepett meg a dolog. Nem vártam csodát tőlük de ez sok.  Vissza térek a tavernába és iszogatom kicsit majd  átmegyek pofátlanba majd csatlakozom vadi új kullancsomhoz.
-Hali ki vagy és mit szeretnél tőlem azon kívül hogy pofátlan mértékben lógsz a személyes teremben
És ha ismét mazsolázik én is veszek belőle hisz szeretem az efféle édességeket. Remélhetőleg meglepődik vagy sokkolom ahhoz hogy a fegyverét ott hagyja ahol van

Bevásárlásod nem sok eredményre vitt. Ám még jobban megbizonyosodhatsz róla, hogy figyel a fickó. És visszatérve a tavernába, azonnal szembesíted is őt, hátha valamit te is megtudsz, nem csak ő.
-Helló! A kérdés sokkal inkább úgy hangzik, hogy te ki vagy vajon? Nagyon ritka a fajod erre felé. És talán van magyarázat arra, hogyan kerülsz ide.
*Kicsit közelebb hajol feléd, hogy jobban hallja majd a válaszod. Még akkor is, ha suttogni szeretnél majd. Bár mi okod is lenne erre?

Robert

Huh hát elég zsibbasztó a fickó de gyanítom valami katona lehet elég ésszerű kérdésekkel jön ám engem se ejtettek a fejemre.
-Ha már leskelődsz és megszólítalak akkor válaszolsz némi névvel párosítva a dolgot. Senki nem fog megharagudni a dolog miatt. Gyanítom te vagy ezen világ sötét elf megfelelője. Hogy ki vagyok totál lényegtelen. Hogy mit keresek erre felé ahol az embererek száma elég véges a környéken azt kell feltételeznem nem vagytok velük olyan jóban. Amit néha nagyon megtudok érteni, de válaszom a kérdésedre az hogy turistásodom kicsit. Hogy honnan jöttem nos nem ezen a síkon születtem de már sokon jártam és mindegyiken ugyan azok az alapok.
Rendelek még egy sört vagy amit épp adnak és mosolyogva várom a válaszát.

A fickó unott gesztust ültet az arcára, kifejezve nem tetszését okoskodásod miatt. Úgy tűnik nagyon távoli a beszélgetésetek alapja.
-Nem vagyok vezető. Te meg nem vagy turista. Hívj nyugodtan Árnynak! Capital után kérdezősködtél. És az utazók nem szoktak az után a város után érdeklődni.
Kezdjük elölről! Mi a neved? Honnan jöttél? Kivel állsz kapcsolatban? És mi a célja az ittlétednek?
* Lehet, hogy egyedi beszédstílusod nem nyerte csak el a tetszését, hogy ennyire nehezen terelődik barátságos meder felé a csevej?

Robert

Hm valami viccesre akadtam, és durván igazat mondtam neki. Ehh pedig nem igazán van kedvem határőrökkel diskurálni.
-Na jó lásd kivel van dolgod bemutatkozom hívhatsz Időtolvajnak ha már te Árny vagy, utazó vagyok és turista is a szó minden értelmében. Pár napja egy másik síkon hajókáztam de valaki vagy valakik úgy döntöttek ne rontsam Satralison a levegőt egy ideig. Így kerültem erre a kicsit visszafogottan barátságos helyre ahol elf barátok épp munka közben voltak. Meghívattam magam hozzájuk mivel a hajó amin utaztam megnézte milyen mély a víz arrafelé. Perpill senkinek nem dolgozom esetleg neked lenne valami munka ami nem bányában vagy cellában fejeződik be?
Mosolygok rá de közben egy szimpla tűzgolyó rúnáit rajzolom a levegőbe az asztal alatt ha esetleg megtámadna.Éljen a bizalom. Majd folytatom a csevegést.
-Az a város csak azért érdekel mert hiányosak a készleteim és pótolnom kell meg némi állandó fedél se ártana ami az enyém de minden cicoma nélkülire gondolok láncok kizárva. És mint említettem ezt a világot még alig se ismerem de a sötét elfeket azért még felismerem.

Az éjtünde ravaszul dörzsölgette az állát mindaddig, míg rá nem jött, hogy a nyilvánvaló tények ellenére sem tudja gyorsan bebizonygatni, hogy hazudsz. Ami aggasztó, hiszen logikus következménye ennek, hogy akkor ő a hülye. Vagy marha nagy szerencséd van, hogy az események olyantán játszanak össze, hogy a hézagok pont takarva vannak.
-Nagyon rossz véleménnyel vagy rólunk. Ami megerősíti, hogy nem barát. De ha a drágakövek ellenére valóban meg vagy szorulva, akkor tudok egy munkát. A mocsárban meg kell találnod egy szörny fajtát. Zigoraknak hívják és a gyomra kellene nekem. A többi része nem érdekel.

Robert

Az éjelf agya tuti pörög nem hisz nekem de könnyen tudom bizonyítani igazam ha vitatná a dolgot. Nem fogom kétségek közt hagyni. Majd minden kétsége ellenére munkát ad amire valóban nincs szükségem, csak azon prózai okból hogy a nálam levő pénzekkel esetleg lecsuknának mint hamisítót vagy őrültet holott egyik sem áll fent remélhetőleg.
-Barát ellenség ilyen szavakra sose volt időm néha túl kell lépni egyes korlátokat.-támaszkodom a tenyeremre eleresztve a varázst, majd az asztalra teszem a táskám és gyakorlatilag nyakig bele nyúlok.Pár kisebb zacsit veszek elő mindegyikből egy egy érmét teszek ki mind más országé még az én halott országom pénzét is kiteszem ez tuti kiakasztja majd-ha bármelyik pénzről hallottál ezek közül csak szólj bár ezt kétlem ezekből oda haza egy kisebb várost vehetnék de itt nem többek mint drágakövek és nemesfémek így csak a zűr van velük. Munka ? Vadászat remek lesz. Mi az a Zigorak ha már vadászom rá jó lenne tudni róla kicsit. Ezeket megtarthatod amolyan baráti ajándék ként nem érdekel ha helyi viszonylatban zűrös a fajod nem vagyok e világi így nem köt hűség senkihez .Viszont nem követek zakkant isteneket egy némelyik durván agresszív csak pénz ami érdekel térítést kihagyom túl sok istent haragítottam magamra.Illetve egy kérdés szellemek és kísértetek ugye nem lődörögnek erre felé?

A srác szépen sorjázni kezdi a válaszokat, miközben kihozták neki a sült csirkecombot, amit valami sült gumóval és a tányér szélén némi moszattal díszítve elkezd belapátolni. Úgy eszi a körethez és a húshoz a moszatot, mintha csak savanyúság lenne.
-Ha nem evilági vagy, akkor valaki tuti megidézett. És érdekelne, hogy melyikünk volt. A vízi elfek tudtommal nem képesek erre. Remélem tudod a választ, különben tényleg Capitalba vezet majd az utad. Az ottaniak foglalkoznak ilyesmivel sűrűbben.
* Az egyik érmét felveszi és a fogai közt ráharap. És elégedetten besöpri az egészet az erszényébe.
-A pénz az csak pénz. Az a lényeg, hogy aranyból van. Persze jó az ezüst és a réz is. De a legtöbbet ezek érik. És én a helyedben nem mutogatnám őket sokat, még a végén leütnek és kirabolnak.
A zigoráról meg nem kell semmit mondanom. Majd megismer téged, ha rád talál. Csak kezdj el a Lápvidéken járkálni! És óvakodj a szellemektől! Őket is istenként tiszteljük és a helyiek igen jóban vannak velük. A fővárosban találkozhatsz majd nem egy szellemidézővel valószínűleg.
De ahogy mondtad, nem akarod, hogy rád erőltessük a vallásunkat. Járj szerencsével és majd itt találkozunk, ha megszerezted a gyomrot.
* Tovább eszik és néz fél szemmel rád, hogy van-e több kérdésed.

Robert

Ez tuti zakkant de legyen elmondom még egyszer neki aztán ha meguntam valami vicceset is benyögök majd neki.
-Ha nem e világi vagy, akkor valaki tuti megidézett. És érdekelne, hogy melyikünk volt. A vízi elfek tudtommal nem képesek erre. Remélem tudod a választ, különben tényleg Capitalba vezet majd az utad. Az ottaniak foglalkoznak ilyesmivel sűrűbben.-ismétlem meg az ő hangján a szöveget majd válaszolok is rá- Na ugorjunk neki a dolognak másik oldalról telepátiával hogy állsz kezdem unni hogy fölös kérdésekkel bombázol egyszerűbb a megmutatom a dolgot amit a srácok meg erősíthetnek sőt meg is mutathatom ami még könyebb és dettó bólogathatnak a dologra ha ők nem lehettek akkor az istenek a síkomon lehettek hisz őket is megloptam bár a sors istene esetében gyanús hogy szimplán hagyta a dolgot. Szóval kezdjük az előadást. Kicsit fárasztó lesz de talán tudok válaszolni közben -hű ha ezt a marhaságot beszopja hogy megizzaszt egy szimpla illúzió amit az emlékeimhez használni tervezek kimerít nagyobb állatságokat is bevethetek majd-Viszont egy kérdésre majd válaszolj hány éves vagy? Istenként? Eh akkor jó sok istent fogok felképelni ha zargatnak bár ha szellemi entitások akkor kikerülöm őket. Na de kezdjük az előadást az én szemszögemből hanggal természetesen fordítom is mivel nem e világi nyelven csevegtem. -És elkezdem a vetítést onnan hogy hajóra szálltam. Ha kérdez válaszolok sőt akik ott voltak szintén az asztalhoz hívom hátha láttak valakit akit én nem.Mozi után megemésztem amit a zergéről mondott -Szóval ki fog bökni mi? Ha egy hidrával próbálsz meg lenyeletni végig rugdoslak az összes általam ismert síkon, elég hely maradt még ahova mehetünk ha meg akarsz öletni. Amúgy a korodon kívül lenne még egy kérdésem embereid meddig óhajtanak rejtőzködni kapitány uram? Mindegy is egy apró kérdés mielőtt mocsarazni megyek valami monstrum dög miatt te milyen ranghoz juthatsz egy hajórakomány arany és áru beszerzésével amiben nem vesztesz el egy embert se de még a hajót is megszerzed?