Boldogan hallom,hogy velem tart az éji ragyogásra,mit az apró bogárkák tánca igér..és láthatja ezt a különleges dolgot,mit nagyon kevesek..és ahogy indulok is felvenni csizmám..egy pilantás alatt átkarol és finom leheletével érinti nyakam vonalát..mitől édes vágyak élednek,de most indulnunk kell!..mert a csodás tánc nemsokára elkezdődik..és sietnünk kell!!
Nyújtja kezét felém,hogy megfogva vezessem el arra a helyre,mit eddig senkinek nem árultam el..
Felkapom én is a köpenyem,hogy takarja most el  lenge ruhám ..
Hamarosan odaérünk a fák között rejtező apró tavacskához,és körülöttünk csak a Hold és a csillagok fénye világítanak ...távol a házaktól..Csak mi ketten....
-Itt jó lesz!-mutatok a tóhoz közel-Ide ülj le kérlek,és hunyd be a szemed!-mosolyodtam rá.
-Nemsokára kezdődik a csoda!-simítottam kedves arcát..és vártam,hogy becsukja szép szemét..
S mikor elcsendesedtek  a fák levelei ,és a szellő is megállt...halk suttogással hívtam a világító kis bogárkákat,és csendben odabújtam szorosan a Kedvesem mellé...
-Mindjárt kinyithatod...-és mikor a bogárkák százai felreppentek a tó tükre felett,mintha milliónyi csillag repült volna -most nézd!-mutattam neki-és elkezdődött a csodák tánca!..mit látni is lélegzetelllító..
Ahogy a karjába húzódtam,miközben néztük a szálló apró "földi csillagokat"..édes csókkal érintettem vággyal teli ajkait...és simítottam mosolygós arcát..ahogy szaporán emelkedő mellkasát..
Szorosan átöleltem,hogy érezze testem remegését..és a vágyat,mi eddig ismeretlen volt nekem..de éreztem,hogy eljött a pillanat,és eggyé válhat testünk,ahogy már szívünk egyként dobbant..-nekem is most lesz az első....-súgtam alig hallhatóan..és ,ha Ő is úgy akarja..eggyé válhatunk...
S a fák ágait mágiámmal magunk köré fonatom,hogy csak egyedül lehessünk egymásnak,és felettünk csak  a ragyogó  éji csillagok!

Nem tudom, hogy mit szeretne mutatni nekem, ám megelőlegezek neki bizalmat. Remélem nem átverés ez az egész, hanem maga a színtiszta valóság. Még mielőbb kimennénk a szabadba, akkor ő felkapja a köpenyét és csizmáját. A kezem odaadom, hogy húzzon magával és varázsoljon el megint. Egy kellemes séta után megérkezünk az általa kiválasztott helyre, így megállok. Megkér engem bizonyos dolgokra, amit nem egyből csinálok meg. Inkább kifújom a levegőt, majd próbálom elcsendesíteni a bennem dübörgő hangokat. Lassan lehunyom a szemem, miközben bünős képzetek ébrednek bennem, mint például kedvesem meztelenre való vetkőzése. Hamarosan megérzem, hogy egy meleg test bújik hozzám, míg én nem teszek ellene semmit. Alig várom, hogy újra nyitva lehessen a szemem. Mikor megkapom az engedélyt, akkor utána elnémulok a látványtól. Szorosan átölel, sőt ajkai az enyémet érintik. Két másodperc kell, hogy ellentámadást indítsak és forrón, majd lágyan érintsem azt. Érzem remeg a teste, ahogy az enyém is. Egy nap alatt rám szakad minden csoda, de élvezem.
- Kívánlak, mint éhező a falat kenyeret. Érezd most, a becéző kezemet. Minden völgyed, s minden dombod felfedezem. Örülök, hogy itt vagy nekem. - mondom el neki, mint egy versikét, miközben kezem simogatja a oldalát és karját, néha megengedem magamnak, hogy hátsóját megérintsem. Ajkam, mikor eleget foglalkozott a másikéval, akkor az állát érintem.
- Édesem, köszönöm a látványt, amit az elébb megmutattál. Holnap én megleplek hasonlóval.

Gyönyörű az éj..és a Kedves karjában lenni még édesebb..és ahogy a levelekkel szött faágak körülöttünk fontak apró lugast,csak mi ketten lettünk benne vággyal teli zarándokok..
Halk szavai suttogják ,s karja is símítja testem,ahogy én is az Ővét.
...bár remegő testem felett alig tudok uralkodni,mert még az érzés ismeretlen nekem..de valahogy a szívem vezérli tettemet,ahogy ajkamat is,hogy felfedezzem Kedvesem testét.
S ahogy érzem ,forró kezét csípőm hajlatán..
..és a puha ajkát,mivel felfedezi,s felfedi az érzékeim minden titkát..

El vagyunk zárva a külvilágtól, hogy csakis egymásé legyünk. Nem kell megosztanunk másokkal, ami nagyon helyes dolog. Miről szól az éjszaka? Csillagokról, amik odafenn világítanak nekünk, hogy kellemes meghitt hangulatot teremtsen. Emellett találkozásról, szerelemről és attól sokkal mélyebb dolgokról. Felfedezés, odaadás és egyebek...Később mikor karjaimban piheg egyetlen szerelmem, akkor megcsókolom az ajkát. Gondosan elfedem testét a hidegtől, ráadásul én hozzábújok melegíteni őt. Hallgatom lágy szuszogását.
- Kicsim, ne menjünk vissza a fogadóba? - érkezik tőlem a kérdés, amire várom a választ. Én nem fázom, de nem tudom, hogy esetleg Alia neme fázós típus. Nem érzek védelmi rést a hideg ellen. Belesimítok a hajába, aztán az arcába.
- Édesem, neked van egyáltalán neked olyan részed, ami nem maga az erős vágykeltés? Minden testrészed érett, mint egy érett körte. - bókolok neki, miközben figyelem az arcának rezdülését. Nem tudom, hogy Alia milyennek tart. Ha úgy dönt menjünk a szobába, akkor karjaimban cipelem haza. Ott berakom az ágyba, s befekszek mellé. Ha nem, akkor itt éjszakázunk.

Hozzá bújok,és hallgatom becéző szavait,s helyenként hiányos öltözékem miatt kicsit fázom,
azon nyomban betakar a takaróval s még testével is melegít,ami nagyon jól esik...
Lágyan cirógatja arcom,és simítja hajam fürtjeit..és halkan bugó hangja ringat,ahogy sorra mondja bókjait..
-Menjünk,Kedves!..hüvös már itt az éj..-suttogom remegő szájjal..és átkarolom nyakát,miközben karjában cipel vissza szobája ajtaján át...és hozzá bújok szorosan,hogy érezzem szíve dobbanását..

Arra kér, hogy menjünk vissza a szobánkba, ahol minden valószínűség szerint kellemes idő lehet. Karjaimban cipelem páromat, egészen a szoba ajtajáig. Ott kénytelen vagyok letenni őt, majd kinyitni a kulccsal a szobát. Lassan, óvatosan behúzom őt a helységbe, aztán bezárkózunk. Huncut módon fejtem le kedvesemről a ruháit, azután én szintén megválok öltözetemtől. Behívom a meleg dunyha alá, ahol biztosan nem fog fázni. Odabújok, közben tenyeremmel végigcirógatom az oldalát. Nyomok egy csókot ajkaira, végül ha enged a mozdulatomnak, akkor rajtam pihenhet.
- Jó éjszakát! - szólok hozzá, közben kezem megpihen formás hátsóján. Remélem nem érti félre a helyzetet, hogy én még egyszer meg akarom tenni vele, mint nem olyan régen. Felkúszik végül a két kezem a hátára, hogy álomba simogathassam. Én lehunyom mindkét szemem, majd próbálok aludni.

Visszaérve a Fogadóba,ahová a karjai közt vitt,oly ringató volt,hogy álomba is ringatott majdnem..és le-le csukodott szemem..de próbáltam fent maradni,és álmosan,de azért ébren voltam még..
A kandalló most már jó meleget árasztott és egy cseppet sem bántam,hogy visszatértünk a szobába,mert kicsit átfagyott testem ,de most már a hideg végtagjaim is kezdtek melegebbé válni..
Aztán a ruháimat gyengéden lefejtette rólam a Kedvesem,és közben azért egy váratlan csókkal édesítette meg a ruhadarabok helyét..ahogy az ajkam is pici kényeztetésben részesült,mikor lekerült minden holmi rólam..
Befeküdtem a puha paplan alá,és aztán követett engem,hogy testével is melegítsen,ahogy lágy simításal éreztette jelenlétét,és oly jó volt,hogy lehunytam szemem és éreztem,hogy itt van velem,és vigyáz reám...őrzi álmomat..ahogy én az ővét..
s finom érintésétől a remegő testem megnyugszik és mély álomba szenderülök a mellkasán..

+18-as játék

Reggel ébredek, azonban a szokásomtól eltérően nem pattanok ki az ágyamból. Olyan kincs szuszog a nyakamba, hogy nincs szívem felébreszteni. Leplezetlenül azért szerelmem érzéki vonalait vizsgálom, s egyre inkább felszínre tör bennem egy érzés, ami tegnap óta nem ismeretlen számomra. Nyelek egyet, majd csókot lehelek bársonyos ajkaira és nevét suttogom. Ébreszteni próbálom, hiszen az a érzés, mi bennem kelt életre, ahhoz kell a másik. Ha kedvesem felkelt, akkor érezheti és láthatja azt a hamisítatlan tekintetet mely teste után vágyakozik. Ha ez nem lenne elég bizonyíték, akkor altest tájékán van a másik.
- Jó reggelt! - köszöntöm, később megmozdul a kezem, hogy végighúzzam a szép combján incselkedve, míg ajkaimon játékos pajkos mosoly ül.

18+

Édes álomból ébredek..és mikor kinyitom szemem egy kedves arc tekint le rám,és egy huncutsággal teli mosoly..és finom csók éleszti fel újra az éji vágyakat.
A Nap még nem kellt fel,de a ragyogó szeméból fény árad,s halk óhajára éled teste minden porcikája,ahogy hozzám ér finom keze,testem is e vágyra válaszol..
Forró leheletemmel érintem haja alol kivilanó nyakát,és buja érzékek kezdenek el hatalmukba keríteni..ahogy érintem teste erőtől és szenvedélytől feszülő izmait,úgy kezd el forrósodni az én ajkam is..
Puha paplan takarja el fedetlen domborulataimat,ahogy a csókok is egyre hevesebbek...úgy simítjuk egymást,hogy az egész testünk beleremeg..és a vágyaknak utat engedő szenvedély újra lavinaként sodor minket a Szerelem "tengerén",hogy a lágy ringatózásunk is eggyé válik,ahogy testünk is egymásra talál,és sóhajok szegélyezik a szívünknek a dallamát...ahogy csókunkkal pecsételjük meg végül, a csúcsraérkezésünk diadalát..

18+ játék
Érintésem zongorája kedvesemhez szól, hogy egy fenséges táncra hívja. Érett nőként fogadja eme ajánlatot, ezáltal részesévé és élvezőjévé válva. Gyengéd, határozott dallammal próbálkozom, írányitva társam mozdulatát. Mohó vagyok, mint egy gyermek egy új játéknál. Ez az enyém, szól becéző mozdulatom. Előcsalja belőlem és partneremből a hangokat. Forróság uralkodik, ám nem állunk meg édes táncunkban. Egyik másodpercben még tapogatózok, s egy apró sóhaj jelzi meglepettségemet, ami altestünkkel kapcsolatos. Nem kell több számomra, inkább egy kis billentyű ütés után eggyé válok vele, mint a szürkület az éjszakával. Egy hosszabb szünet a táncban, mert ritmusváltás következik. Az új ütem, olyan mint a tenger lágy hullámzása. E köré építem fennséges zenémet, ha már én vagyok a kezdeményezője. A végén megelégedve a zenémmel terülök el kedvesem mellett.

Oly dallamok csendülnek fel a reggel beköszöntével,mit az éj lágy takarása eddig elfedett.
Ahogy a testünk tánca is finom lehelet volt a szerelmünk oltárán,úgy édes csókunk is remegő ajkunkra talál..
Lassan feljő a Nap,és együtt talál minket az első napsugár..mi eddig szemérmesen elfordította fejét,hogy még együtt lehessünk a vágyak hullámzó birodalmán..
Testem elernyed,mikor hozzábújok szívem Kedveséhez,kire egész életemben , szüntelenül kutattam és vágytam ,hogy találjon Ő is rám..és most itt van velem..
Láthatom,érezhetem,csókolhatom ..és hozzábújhatok ,simíthatom és ölelhetem ..és most teljes valóságban fekszik mellettem,ahogy rá nézek,szívem hevesen dobban,és átölelve pihentetem testem a Szerelmem vállán..s ragyogó szemében  látom ,hogy boldogság lakozik benne,és remegő testét is szorosan ölelem át..ahogy szíve, tengernyi csodáját!

Jól kezdődik a reggel, aminek folytatása nem ennyire kellemes. Fel kell ébrednem, hogy az ébredő vendégeket reggelivel lehessen fogadni. Magunkra húzom a paplant, s én még búcsúzásképpen a takaró alatt végighaladok szerelmem fedetlen szép kerekded idomain, miközben a következőket sugom neki.
- A legelbájolóbb testrészed az a telt puhaságaid. - szólok hozzá, majd puszit nyomok a feje búbjára. Egy darabig élvezem a másik közelségét, később viszont távozok az ágyunkból.
- Mennem kell, dolgom van délelőtt. Főznöm kell, meg egyéb teendők. A délután folyamán újra tiéd vagyok. - jelentem ki sejtelmesen, ami magában hordozza az együttlét lehetőségét. Belegondolok, hogy párszor megtörtént a fogadóban, hogy éjszaka során hallani lehetett a közös perceik mozzanatait. Teljesen más átélni, mint hallgatni. Kissé elpirulok, mert remélem nem voltunk hangosak a reggel. Lemosdok, végül az egyik szép ruhám öltöm fel magamra. Odasétálok páromhoz, hogy egy hosszú csókkal köszönjek meg minden csodálatosat. Az éjszakát, a reggelt és egyáltalán azért mert rám talált.
- A kulcsot itt hagyom neked. Reggelit hamarosan hozok. - ejtem ki ajkaimon ezeket a szavakat, aztán sietősen távozok. Fél óra mulva hozom a reggelijét egy kopogás kiséretében, de hamar ott hagyom. Megérkeznek messziről jött idegenek, akik tele akarják tömni magukat. Ha van dolga az embernek, akkor repül az idő. Sokat gondolok Aliára, alig várom, hogy egymással lehessünk. Mikor odaérek szobánkhoz, akkor dobban szívem és benyitok.

Szép reggelre ébredtünk,és kicsit félálomba voltam,még,mikor kikelt a Kedves az ágyból mellőlem és csókot lehelt rám.
Jól esett a pici lustálkodás még,és aztán kis idő múlva a reggeli finom illatára nyilt ki a szemem újra..
Eddig még sohasem aludtam ilyen sokáig.furcsa is volt,mikor a napsugarak lágy érintéssel keltettek ,mik a párnámon táncot járva melengették arcomat.
Felkelve,gyorsan megmosakodtam,hogy magamra öltsem a ruhám,mi ott hevert a széken tisztán,amit gondosan összehajtotak nekem..gondolom,míg aludtam,s evvel is figyelmesek voltak velem,ami nagyon kedves volt,bárki is tette.hálás szívvel gondoltam arra a személyre,és köszönetet mondtam,bár inkább a falaknak,mert nem tudtam ki lehetett..
Kinyitottam az ablakot és kinéztem rajta,Mellon gondolatai "érkeztek"felém,hogy vadászni indul a közeli erdőbe,és hamarosan vissza fog érni..
És alig vártam,hogy a Szeremem láthassam..mert nagyon hiányzott már reggel óta..s azt mondta,hogy a délután a miénk lesz...már várom,mikor kopog az ajtón,hogy átölelhessem már Őt!..
Öszeszedtem magam,és az ágyat igazítottam meg,hogy rendberakjam..és mikor a takarót terítettem volna le hirtelen egy kéz fonódik rá hátam mögül a számra, és valami édeskés szagú löttyel átitatott rongyot nyom az arcomba..és aztán csak arra emlékszem,hogy a szoba homályos körvonalai kezdenek végleg elmosodni..és aztán teljes lett a sötét...

Kopogok, de válasz nem érkezik elsőre. Az jut eszembe, hogy talán mélyen alszik a szerelmeskedéseink után. Újra kopogok, ám ezúttal sokkal hangosabban. Kivárok egy ideig, aztán óvatósan lenyomom a kilincset. Mikor benn vagyok sehol sem találom, inkább hűlt helyét. Alaposan végignézek szobán árulkodó jeleket keresve. Ha nincs semmi, akkor a többieket kérdezem meg, hogy nem láttak vagy hallottak esetleg valamit. Kimegyek a fogadóból, ahol nyomok után kutatok. Nemsokára a hegy felől füstöt észlelek, pontosan szőlősöm felől. Felszaladok a szobámba, ahonnan az egyik ládából előhalásszam a varázsbotom. Emellett sok egyéb régi cuccom szedem elő. Szólok a többieknek, akik csatlakoznak hozzám. Megérkezünk oda, ám túlságosan későn. Az egész terület leégett, s minden szőlősor tönkrement. Visszafordulok a fogadóhoz, ahonnan már csak az égő épületet látom csak. Magyarán valakik nagyon földönfutóvá tettek. Tegnap minden jól ment, most meg semmim sincs. Egyetlen kincs maradt meg, aki nem más mint életem nagy szerelme. Remélem nem halt meg, azonban fogalmam sincs merre keressem. Eszembe jut, hogy valaki elrabolta biztosan, akár a jelenlevő segédeim is beletartoznak az aruló fogalmába. A többiekre nézek, majd próbálok leolvasni a tekintetükből.

Mikor magamhoz térek egy sötét helyen vagyok,és össze van kötözve kezem,lábam és a szám beragasztva.
körbenézve valami házikóban lehetek,vagy olyasmiben..de valami nincs rendben..mert füst száll be a lécek résein..és egyre fullasztóbb a benti levegő..
Próbálok kiszabadulni a köteleim közül,és csak sokkal szorosabbra húzódik rajtam,minél jobban rángatom..
Kétségbeesetten próbálom megmozdítani magam,hogy legalább a lábamról le tudjam szedni a gúzst,de csak fájdalmasabban szorúl rám..
Próbálkozásaim egyre jobban kimerítenek,és a füst is kezdi beteríteni a kis helyiséget.
Gondolataim csak egy valakihez fohászkodnak,hogy a Szerelmemnek remélem nem esett baja!..és ez a reménysugár segít abban,hogy kezdjem lecsendesíteni a félelmemet és erősen gondoljak rá...hátha valahogy érzi,hogy merre vagyok..és rámtalál...Mellon...a tigrisem segít...de hol vagyok??..hogyan mondjam merre keressen?...azt sem tudom hol vagyok!!!!!...kétségeim könnyeket patagzottak szememből,mert lassan a lángok a deszkákon át terjedtek befelé...
..hol az íjjam???!!...körbenéztem,hogy látom-e valahol...de nem láttam sehol!!..a szobában maradt akkor!!...SEGÍTS,KEDVESEM!!!!!...Próbáltam minden erőmet összeszedni..és üzenni valahogy a Szerelmemenek..és nagyon reméltem hogy rámtalál...míg nem lesz késő....
Mellllloooooonnnnn!!!.....menj Tan-ért!...hozd errrree vagyokkkk...igyekeztem mindenmaradék levegőmmel és mentális gondolatommal üzenni...
...Kedvesem...segíts!!!!....nem bírom soká..itt a tűz....-halkultak el a gondolataim...-Szeretlek...nagyon.......a tűzzzz  már itt van....siessssss...segí...tsss...-utolsó gondolataimat küldtem feléjük...és csak reméltem,hogy rámtalálnak..míg nem lesz késő...
......kedvesem......Szeretlek......ittt    vagyok.....-ezzel a gondolattal zuhantam bele újra a sötétségbe..mert a levegő már nem sok maradt az égő deszkák között...

Szóval a szőlősömnek annyi, sőt a fogadóm szintén lángokban áll. Ennek a kettő elvesztését elviselem, de kedvesemét annál inkább nem. Fogalmam sincs merre lehet, csak úgy ránézek a faházra, ami kivülről lángokban áll. Közelebb lépkedek, mikor segítség kérésre leszek figyelmes. Hitetlenkedve nézek, hogy hogyan kerülhetne be? Aztán nyer a józan ész, így rögtön hozzálátok egy varázslatnak. A faház melletti mély kút vizét próbálom irányitani a tűzre. Kudarcot vallok, de nem adom fel. Leöntöm magam vízzel, aztán kidőlt ajtónál ugrok be a házba. Nagy a füst, alig látok valamit és nagyon nagy a hőség. Véletlen, vagy égi csoda, hogy a páromra rátalálok. Le van kötözve, így tőröm segítségével kiszabadítom. Vállamra kapom, aztán indulás kifelé. Kerülnőm kell a mennyezetről lehulló égő gerendát. A végén az ajtónál egy lezuhanó gerenda hatúlról meglök, közben az égő küszöb elgáncsol. Mindketten kiesünk, de én a hátamon égési sérülést szenvedek. Fáj nagyon, de én nem foglalkozom a dologgal. Mivel a ruhám meggyulladt ezért fetrengek és páromat ugyanúgy eloltom. Körülnézek, de a többiek felszívódtak. Felkiáltok mérgemben, végül kedvesemhez lépek és levegővel teli csókot adok neki. Minden tőlem telhető lépést megteszek, ám a sírás nyer. Kedvesem fejét az ölembe húzom s remélem felébred.

Ahogy egyre jobban fogy a levegőm,úgy érzem,hogy a füst megfojt...és csak arra tudok gondolni,hogy talán rámtalálnak..mert ez az egyetlen esélyem..mert ha nem ,akkor...
..aztán mintha egy hatalmas lökést éreztem volna...és a füst már nem folytogatott talán..vagy már képzelgek is..-kérdeztem magamtól legbelül..mert már felkészültem,hogy ez lesz az utolsó gondolat...
.....itt vagyok.... Szerelmem....
..és ahogy a Szívemre gondoltam...mintha érezném,hogy itt van a közelben...lehetséges ez??!....
Lassan a fájdalom urrá lesz tagjaimon..de akkor élek!...mert érzem a fájdalmat!...
.és lehet,hogy ez nem álom...hanem a valóság???!!....
..lassan kezdem kinyitni szemem,és bár alig látom hol vagyok...mert a füst kicsípte szemem..de
..ahogy próbálok levegőt venni...sikerül...és ahogy végre tisztulni kezd a látásom...alig hiszek a szememnek!..
legszívesebben kiáltanék örörmömben!..de alig jön ki egy hang is az ajkamról.
Csak egy apró sóhajra futja és csak reménykedem,hogy ezt meghallotta...és csak a könny csorog le a szememből..ahogy meglátom Életem Szerelmét!..
..és Mellon is itt van ....közel....érzem...

Megmentettem kedvesem életét, azonban a hátamon levő égési sérülés lehet örökre megmarad a hátamon. Nem szólok egy szót sem, csupán próbálom kedvesem olyan helyzetbe tenni, hogy friss levegőt szívhasson. Ennek ellenére elered a könnyem, mint aki elvesztett volna, valami fontosat. Mikor megmozdul Alia, akkor két arcát a tenyerembe simítom, majd fogadalmat teszek előtte.
- Nem engedlek túlságosan távol magamtól, inkább mindenhová követlek. - szólok hozzá, végül a fájdalom kezdi kivenni az erőmet. Egyre gyengébben tartom karjaimban, míg nem lefektetem a földre a fejét. Elvánszorgok a kúthoz, ahol hideg friss vízhez jutok. Leöntöm a hátam, de csak üvöltésre, majd nyöszörgésig jutok el. Pár alkalommal még megteszem, azonban azután feladom a harcot és elájulva elterülök a földön arccal előre, mutatva csúnya égési sérülésem. Fogalmam sincs, ki állhat eme események mögött, csak annyit tudok, hogy egyik napról a másikra elveszítem az otthonom, emellett a megélhetési forrásomat.

Ahogy jobban kaptam levegőt,kicsit visszatért belém az élet.Bár kába voltam,és gyenge,de ahogy éreztem Kedvesem jelenlétét és megfogta arcomat..megláttam könnytől áztatott szép szemeit..és hallottam szavait..
-Én sem hagylak el...veled vagyok...-probàltam felemelni kezem ,hogy megérinthessem arcàt..
De aztàn elment mellölem,s ahogy ott feküdtem ,csak néztem a kék eget,ahol most sürü fekete füst szàll fel...
Hirtelen meghallom a Kedvesem fàjdalmas üvöltését...és vizcsobogàst...aztàn csönd lett...
Baj van...érzem...bàr nem làttam merre van...és minden erömet összeszedve àtfordultam a hàtamròl,hogy oda kusszak hozzà...és màr jött is a segitség,Mellon volt..aki most mellém huzodott,hogy belé kapaszkodva eljussak a Szerelmemig,aki arcal lefelé feküdt,s nem mozdult...
Megfogtam tigrisem bundàjàt,és felàlltam.Elég nehézkesen sikerült,mert a megkötözött làbam még merevebb volt..de az eröt adott,és nem is keveset,hogy odamenjek Pàromhoz...vele lehessek...
Mellon érezte bizonytalan lépteim,de lassan tàmaszkodva végre mellé térdelhettem Kedvesemhez..és megfordìtottam a hàtàra,hogy làthassam arcàt...de az égést is làttam,mi ott éktelenkedett hàtàn..de gyengéden felemeltem fejét és megsimitottam édes vonàsait..
-Itt vagyok,Életem!..vigyàzok ràd...most màr semmi baj nem lesz...kitartok a végsökig melletted..amig a szìvem dobog!..-csókot leheltem ajkàra..és elövettem a medàlomat..ami ott logott ,amit még Édesanya adott nekem...
Kezembe fogtam a medàlt,és nemsokàra az érintésemtöl,és a szavaimtol megnyilt a szelence,amiben az élet eszenciàja ..a gyogyitò viràg elixirje rejtözött.
Ajkaihoz emeltem az apro üvegcsét és egy cseppet öntöttem Kedvesem ajkai közé..és magam is ittam belöle,hogy varàzsereje visszaadja a teljes egészséget..
Elraktam vissza a gyògyszert,és visszaraktam nyakamba a làncot..és éreztem,hogy a szer àtjàrja testem..és egyre jobban vagyok...
Rànéztem Pàromra..és az égésnyomok halvànyodtak...aztàn lassan tünni kezdtek el a hàtàròl...a ruhàja viztöl tocsogott...de arca szine is kezdett visszatérni...ahogy kinyitotta szemeit..
Àtkaroltam ,és szoritottam magamhoz a fekvö testet,és könnyeim hullottak ,mert azt hittem elveszitem öt!...azt nem tudnàm elviselni..mert nekem ö ad eröt!..és együtt vagyunk erösek..ahogy a szivünk is egyként dobog..
Lassan kezdte àtjàrni a viràg elixirje..és ahogy rànéztem..boldog voltam,hogy él,és velem van..
Utànam jött és megmentett,bàr nem tudtam még megköszönni sem neki...
De ahogy Mellon közelebb jött...a gondolatai szoàradattà vàltak...és kezdte sorra mondani,mi történt...és alig tudtam követni a "szavait"annyira gyorsan mondta...
-Értem!-bolintottam,mikor végére ért...és a gondolataim villàmként cikàztak,hogy összerakjam a morzsàkat,mire is emlékszem én is...
-Szoval,azt mondod,hogy négy ember volt,aki engem elrabolt..és ide hozott...a szöllös felgyujtàsa szàndékos volt????...a fogado meg nem égett le???...mert elkaptàk a gyujtogatot!!!csak a pajta égett le!!...akkor...az a nagy füst...olyan volt mintha...de akkor ezek szerint azok a gazfickok nem jàrtak sikerrel!!--mosolyogtam a tigrisre..mert van remény!!...mégis csak vannak jo emberek a fogadoban..akik eloltottàk a tüzet..és elfogtàk aki ezt tette!..hallgattam gondolatait a tigriskémnek,és egyre jobban örültem a hallottaknak...pedig màr azt hittem,hogy minden a tüz martaléka lett...
De van remény!!...és hamarosan indulnunk kéne vissza...mert ott van dolgunk...bàr sajnos a szölöst nem tudtam megmenteni..bàr tudtam volna..de majd ujra rendbehozzuk...és megint lesz finom gyümölcs..ahogy majd a fogadonàl elrendeztünk mindent...
Mert nagyon kivàncsi vagyok,hogy kik,és miért tették ezt velünk???!!!
Kedvesemre néztem,és làttam,hogy kezdi kinyitni szemeit...és ahogy àtitatta testét a csodaszer...màr nem is volt olyan sàpadt...csak kicsit kormos,és piszkos a ruhàja,s teste..de egyàltalàn nem érdekelt ,hogy nem makulàtlan az öltözete..magamhoz szoritottam,és csokomat leheltem édes ajkàra..-..köszönöm,hogy megmentettél,Szerelmem!..és megtalàltàl!...
Suttogtam fülébe,miközben simogattam, öleltem magamhoz szorosan...

Nem történik egy ideig semmi a testemmel, így csak élettelenül fekszem ott, mint egy zsák. Fogalmam sincs, hogy túlélte e kedvesem ezt a nagyon durva helyzetet. Akkor lesz valami, mikor szétválasztja ajkaim, hogy egy cseppet potyogtasson bele. Én kiütve maradok úgy öt percig, aztán érzékelem a hátam nem fáj. Erőtlenül nyúlok oda, de attól tartva, hogy fájni fog. Sokat nem tudok foglalkozni vele, mert életem értelme szorosan magához ölel, aztán betyár módra megcsókol. Viszonzom eme csókot, miközben lassan megfogom a derekát, később lágyan megsimogatom azt a részt. Mikor ránézek, akkor viharvertnek látom, de nekem így is gyönyörű. Az öltözete szakadt, így felmerül bennem a kérdés: vajon hozzáért más férfi? Nyelek egyet, közben hallgatom szavait. Rámosolygok, végül megtöröm a csendet.
-Szeretlek, s míg élek védelmezni foglak. hangzik el tőlem, majd ha engedi akkor a szakadt ruháját rendezem, hogy ne mutassom sokat érzéki testéből.
-Nincs semmi bajod? Nem becstelenített meg senki, mert a ruhád...
hívom fel figyelmét eme tényre. Végignézek magamon, s meg kell állapítanom, hogy hasonlóan festek mint ő. Kezem végigvonul a hátán, miközben megfogalmazódik bennem az utazás. Nagyot sóhajtok, majd tekintetem megállapodik ajkain. Hívogat, csábít és ösztönöz. Egy hosszú mély csókot váltok vele, ráadásul a karjaimban tartom. Két tenyerem illetlenül a hátsóján pihen, de ha zavarja őt, akkor feljebb húzza.
- Kicsim, költözzünk el. Én itt tovább nem akarok maradni. A fogadót és a többit eladom, én csak veled akarok lenni.   hangom le van törve, s végtelenül rossz a kedvem van.

Végre megszòlal,és hangja oly jol esik,hogy alig tudom elengedni az ölelésemböl.
Aztàn a szavai hallatàn magamra nézek,és akkor tudatosul bennem a szakadt és rendezetlen külsöm..de mosollyal arcomon mondom neki,miközben igazgatni probàlom magamon a ruhàm..
-jol vagyok!..nem bàntottak!...a szakadàsok akkor lehettek,mikor probàltam a padlon kiszabadulni a kötelektöl..és a deszkàk tehették..magyaràztam..bàr eddig nem is figyeltem ..
-Te sem nézel ki valami makulàtlanul!-nevettem el magam,miközben éreztem,hogy hozzàér néhol kivillano börömhöz..és finom volt az érintése..
Amire el is pirultam kicsit...
-Bàrhovà sodor is a sorsunk,én veled leszek!-mondtam kedvesemnek,és szorosan àtöleltem..ahogy a szemébe néztem,làthatta,hogy ragyog szemem...
De most mennünk kellene vissza a Fogadoba...mert ott van még a holmim...és pàr dolog mire jobb pontot tenni...és kiderül,hogy kik voltak,smiért!...
Aztàn minden sorba!..de elöbb kideriteni mi is történt..
-Ha gondolod...Mellon hàtàn gyorsabban utazunk..és mosollyal ajkamon nézek rà!és egy finom csokkal édesitem ajkàt,hogy ha mögém ül a tigris hàtàra...azonnal indulhatunk...ahogy a szelet is hivom segitségül,és igy a fogadohoz, hamar odaérhetünk.

Kedvesem sokáig tart karjaiban, de aztán nagy nehezen elenged. Azon jár a gondolatom, hogy miként tudnám eladni a fogadót és a hegyoldalban a földet. A saját világomból párom szavai rángat ki, ami számomra pompás örömhír.
- Nem tudom mivé válnék, ha neked bajod esne. Talán a leggonoszabb elffé, aki mindenkivel játszadozik, mint a vadász a zsákmánnyal. - ejtem ki eme szavakat, miközben picit simogatom őt, vagy mint ha meg akarnék bizonyosodni, hogy valójában igazi-e? Látom piruló arcát, így felhagyok a különböző érintésekkel, s átölelem őt. Az egészet egy csókkal zárom le. Magamra tekintek, mikor felhívja a figyelmet arra, hogy pocsékul festek. Nem kell sok, sőt alig kell arra várnom, hogy kedvesem elmondja bárhová indulunk, akkor ő mindenképpen velem tart. Nagyon jó hallani ezt a tényt, ami nagyon megdobbantja a szívem. Azt követő cselekedet pedig egyszerűen elolvaszt. Alia végül felajánlja az utazást Mellon hátán.
- Nem fog ledobni magáról, vagy egyáltalán mibe kapaszkodjak? - teszem fel a buta kérdésem, amire én választ várok tőle. Tartok egy picit a tigrisen való utazástól.

Ölelő karjai közt érzem,hogy minden rossz elszáll és csak mi ketten vagyunk ..
Lassan elengedem az ölelésemből,és csak hallgatom édes hangját..és forró ajka ahogy a szavakat formálja oly csábító..-gondolataim egyre jobban kalandoznak..és nehezen is tudom elhessegetni a huncut mosolygásom..
De most mennünk kell!..mert sietős utunk..és ahogy kimondom a" tigrislovaglást"..egyszeriben tudtam,hogy ez a legszupibb utazásunk lesz..és Mellon is nagyon várja már ..és tudom,hogy nagy élmény lesz Kedvesemnek!..és imádni fogja ezt a fajta száguldást..-mosolyogtam rá.
-Belém kapaszkodj,Édesem!..a többit bizd Mellonra!..nagyon vigyáz ránk!..majd meglátod,milyen csodás Tigrincs!!-és simítottam meg buksiját a "kis"cicusomnak..-mikor felültünk,és elhelyezkedtünk a tigris hátán..
-Indulhatunk!!-üzentem gondolataimat a négylábú barátomnak,és máris szélsebesen rohantunk a fogadó felé,ahogy a szél is repített minket,mit megidéztem...

Nem kell sokat várnom Alia válaszára, mert kerek perec kimondja, hogy belé kapaszkodjak és ne a bundás állatba. Nyugtató ugyan eme szavak, de én akkor sem tudom elképzelni, hog, miként fog müködni ez az egész.
- Oké, egy próbát megér. - adom be végül a derekam. Egyik gyengeségem most fedezheti fel szerelmem, hogy lovaglásban igen csak pocsék vagyok. Ha felszáll a nő, akkor mögé kerülök, ám remegő kézzel átkarolom őt, sőt teljesen nekisimulok hátulról félelmemben. Kezeim ott legeltetem a hasán, miközben odafent beszívom az illatát. Orrommal hozzáérek a nyakához, aztán a fülébe suttogok.
- Mehetünk, mielőtt még meggondolom magam. - szólok hozzá, majd meleg leheletet küldök egy nagy sóhaj kiséretében. Váltig meg vagyok róla győződve, hogy az egyik áruló a fogadó személyzetében találom. Kezem finoman érinti kedvesem bőrét, lágyan cirógatja szép vonalú hasát, mikor megindulunk. Más vidékre szeretnék vonulni, ahol kettesben lehetek életem egyetlen párjával. Ráhajtom fejem a vállára, hogy halkan motyogjak szavakat.
- Mindenáron megvédem őt, vagy Mellont. Egy szép helyen letelepedni, ahol békében lehetünk.

Kedves és bàtorito mosollyal hivom Kedvesem,hogy üljön mögém.
Mikor àtkarol,hogy fogodzkodjon,érzem pici remegését karjai fonatàn..de cseppet sem nevetem ki,mert még én is emlékszem,mikor elöször ültem Mellon hàtàn,és akkor jobban remegtem ,söt ,féltem is ,mikor megiramodott.
De most itt vagyok vele,és ahogy àtkarolja derekam,megsimitom,hogy érezze,nincs mitöl tartania!
Érzékien bujik szorosan hozzàm,és hallom édes hangjàt,ahogy suttog,s sohaja lengi be nyakam.
Megindulunk.A szél csak ugy süvit a fülünk mellett,és nem is oly sokàra megérkezünk a fogadohoz,hol most a pajta romjai közt megtalàljuk a személyzetet,kik odaadoan és fàradsàgot nem kimélve takaritjàk a maradvànyokat.
Közelebb lépünk,és meglàtva minket kezdik egyszerre mondani a történteket...és elvezetnek a gazfickohoz,kit a pincébe zàrtak be..
Követjük öket,és mikor kinyilik a pince ajtaja,kérdö nézek a megkötözött emberre..de nekem nem ismerös...de a Kedvesem talàn felismeri..és talàn megtudhatjuk,mi történt valojàban...és miért tette!
És vàrom,hogy mit vàlaszol a lator...ha egyàltalàn kedves neki az élete..