A kapitány, átnézte a zsákmányt és nem tudta elképzelni miféle dolog lehet ez. Ezért úgy határozott, hogy Délos irányába fordítják a vitorlát, és ismét kikötnek. 
~Nem fűzök sok jót, ehhez a rakományhoz fogalmam sincs mi lehet ez. Fehér, kemény, és rengeteg van belőle. Talán valami étel lehet, vagy nem tudom. Minden esetre visszatérünk a városba.
Ekkor a kapitány, felment a fedélzetre, és ünneplést kezdeményezett a legénység felé. Megköszönvén, és hálálkodva jó isteneik felé.

A fosztogatók hajója hazai vizek felé fordult és gyorsan siklott a habokon.
A legénység több tagja próbálta megtanítani ez után nem csak a harc közben alkalmazott fogásokat, de a legénység hitét is, amivel különös isteneikhez fordulnak. Némi haladást elértek azért, nem sokat kell magyarázni azt, hogy mit jelent az, hogy vezetőjük feláldozta a sziréneknek és ezzel az égieknek az elfogott embereket pogányságukért. Sokkal többre haladtak viszont egymás nyelvének a megtanulásában.

/Folytatás Délosban.
https://neminra.hungarianforum.com/t150p375-delos-kapu-a-tengerre#5341
/

/Folytatás Délosból/

Már néhány napja vízen vannak az idegen földről érkezettek. Nagyon közel vannak a helyhez, ahová készültek, ám egyszer csak egy másik hajó tűnik fel a távolban. Ahogy jobban kirajzolódik a körvonala, egy evezős-egy vitorlás hosszú csónak, melynek eleje és háta magasan kiáll a vízből, elől sárkány fejet, hátul farkat mintázva.
El kell döntenie Arminónak, hogy mit tesz, de feléjük közelítenek. Egyre jobban kirajzolódik a késő délutáni órában, ahogy lila bőrű, hegyes fülű legénység hajtja elszántan.

Érdekesnek tűnnek a lila bőrű idegenek. Szeretném őket közelebbről látni, és ha elég gazdagnak tűnnek a kifosztásuk mellett döntök. A legénység szerény véleményem szerint készen áll az első éles bevetésére. A kapitányuk ugyanis azt állítja, hogy képesek már a közelharci képességeiket alkalmazni. Bár egy két fiú felhívta a figyelmünket a varázslók létezéséről, akik képesek irányítani a természetet és ezt a többi is alátámasztotta, de nem aggódom emiatt. Ha egy úgynevezett mágussal kerülnénk össze, szerény személyem a legközelebb álló személytől kérnék segítséget. Hosszeidón erejéhez ezek az egyszerű fattyak mit sem érnek. Bár elég furcsa módon nevezte el az egyik újonc az én hódoltamat. Ő úgy nevezte, hogy démon. Nem tudom mit jelent, de lehet náluk így nevezik őket. A fiú leírása szerint, a túlvilágról érkeztek a Manturumból. Bár kíváncsi volnék, melyik istenség engedte ki őket onnan. Ezek a lények nálunk csupán Haragosként voltak számon tartva, talán ugyan az a kettő? Mindegy is. Lesz ami lesz, az egyik matrózomat ismét a nyílvetőhöz küldtem. Ha probléma akadna a másik hajóval, és nem sikerülne kifosztanunk elsüllyesztjük, és a legénységet átadjuk a sziréneknek.

Ahogy a másik hajó legénysége elszántan evez felétek, hirtelen lángra lobban az egész vitorlázatotok. Egyre jobban ide hallani az idegenek zenéjét, egy furcsa dalt énekelnek, miközben lassan az eddig nektek kedvező lágy szellő eltűnik és helyette az ő hátszelük erősödik.
Egyre több újonc kezd el beszélni démonokról. És minden reményüket beléd fektetik. Az egyik matróz még mielőtt valaki parancsot adna rá, egy vastag pokrócot ránt elő és azzal csapkodja az égő vitorlát, ám harmadik csapás után hitelen gyullad meg az egész teste és ő ordítozva, kapálózva átesik a korláton, bele a vízbe.
Ahogy egyre inkább nézed, sem a meleget nem érzed, sem a vászon elporladásának nincs jele. Sehol egy hamu vagy korom, de narancssárga az egész árboc és vele együtt minden kötélzet...
-Vigyázz, uram! Ezek a Pokolból érkeztek. Soha nem győzték még le őket.

Elképzelhetetlen volt számomra amit láttam, de tudtam mit kell tennem.

- Ostoba fajankók! Ne féljetek tőlük! Szuronyt a nyilak végére, és azt az átkozott ostromgépet üzemeljük be! A végét gyújtsátok meg valódi tűzzel, ez csupán átverés. Élve akarom őket, és meg akarom kínozni ezeket a fenevadakat tulajdon kezemmel.

Lehet, hogy a szél nekik kedvez. De isteneim az én oldalamon állnak, és ha ők is úgy akarják a mai napon, egy átkozott legénységet fogok kifosztani. Míg a másik hajó elég közel nem ér, addig folyamatosan a számszeríjjal tűz alatt tartjuk. Valószínűleg a türkjeikkel tudnak majd védekezni a tűz ellen, de ezzel is időt nyerünk. Amint elég közel érnek, a legjobb embereimmel átmegyünk a hajóra, ha csak nem éget porrá az egész. Majd egytől egyik végzünk a fegyvereseikkel. Ha lesz időnk a kincset is kimentjük.

Sötét Szakáll hamar átlát az ismeretlen faj trükkjein, ám még ő sincs feltétlenül felkészülve az elkövetkezendőkre. Az emberei elkezdik szórni a tüzes nyilakat a másik hajóra, ám csak az elsőig jutnak. Szégyen, nem szégyen, elakadnak. A katapult tíz méteres körzetében átláthatatlan sötétség jelenik meg és hamarosan a kalóz fedélzetén csapnak fel az igazi lángok, ha nem állítja le embereit. A sötétben könnyen megbotlanak és elgurulhat a fáklya, melynek fényét pár centiről sem látják már, csak a melegét érzik.
A tüzet hamar eloltják vödrökbe merített vízzel odaát és tovább haladnak. A vitorláról eltűnnek a lángok, miközben a hajó körül körbe kezd forogni a víz. Hatalmas örvény van keletkezőben, mely elnyelheti az embereket mindenestül.
Ha visszaemlékszik Arminó, egy jósnő figyelmeztette őt erre, hogy ez fog történni. És még védő karszalagot is kínált neki védelmül bőrből. Bár mesélőként tudom, hogy ez sem csökkentette volna egy hangyabokányit sem a helyzetét, hiszen csak átverés volt az egész. A csaló pedig csak arra gondolt, hogy gyakran kerülnek a tengeren nagy viharba, egy keményebb alkalmával majd vissza fog erre emlékezni a fekete szakállas idegen.

Elordítom magam, hogy mindenki álljon meg. 

- Leállni a tüzeléssel! Mindenki maradjon veszteg. 

Közel egy percig nyugalom uralkodott a fekete homályban úszó hajó fedélzetén. A körülöttünk lévő habok sem rettentették már meg a hajó legénységét. A veteránok már érezték, hogy a vég közelebb van mint gondolnák. Az egyik katona dalosan szólalt fel:

"Leborul az árnyék."

Mikor az első sort kiénekelte a katona, szinte az összes veterán katona folytatta a dalt.

"A remény tovaszáll.
Acél a szíved, és a nap már kél fel.

Az éjszaka hosszú, az út hosszú.
Nézz fel az égre, mert egy nap
eljő a hajnal. 

A pásztor elveszett, s hazája már messze van.
Nézz fel az égre, mert egy nap eljő a hajnal.

Éles pengénk, emeljük fel a csillagokig.
Maradj talpon, hisz a hajnal nemsokára eljő."

A dal befejeztével, mindenki csendben hallgatta a tenger morajlását.

A hajó egyre inkább imbolyog, miközben a legénysége felkészül, hogy dalolva megy a halálba. A régiek egy Óvilági dalt vesznek elő, miközben az újak egyre fanatikusabban kezdenek el hinni a kapitány kedvenc istenébe. Meg a biztonság kedvéért az összes többiben is. Bárkiben, aki megsegítheti őket.
Hamarosan megjelenik az örvény tölcsér szerkezete és a legtöbb ember a kötelekbe kapaszkodik. Az ellenséges hajó is kikerüli jóval könnyebben ezt a veszélyt, hiszen tőlük ez még távol van annyira, hogy ne szippantsa be őket.
Eközben a távolban néhány szirén tűnik fel, és arról énekelnek a kapitánynak és a legénységnek, hogy
óvakodjanak a hegyes fülű népektől,
jöjjenek inkább a keblükre.
Nem szabad bízni a férfiakban, csak a nőkben.

Andalító zene, mely megrendíti az emberek szívét a halál küszöbén, hogy mennyire volt érdemes fogadkozni, hogy nem ezek a szépséges nők ölik majd meg őket, hanem csúf halált halnak.

A hajót mindenképp el kell távolítani az örvény közeléből. Persze erre csak egy mód lehetséges, ha az istenek megsegítenek most bennünket. Mély félelmemben Hosszeidón istenhez fordultam segítségért.

- Segíts meg jó Hosszeidón, ölelj a kebledre vagy szabadíts meg a haláltól.

Már szinte döngetem a Mantarum kapuit, és ha nem kapunk szelet akkor mindenki ott végzi. Talán jobb is lesz, ha mind odaveszünk. Hiszen akkor legalább örök nyugalomra lelhet az egész seregem. De akkor ki fogja megállítani ezeket a fenevadakat, valahogy szinte kötelességemnek éreztem már végezni velük. De mind hiába, tehetetlen vagyok. Halandó vagyok csupán a végtelen tengerek hullámain.

/Sötét Szakáll/

A legénység soraiban egyre inkább kitörni látszik a pánik. Már a régi hű tagok is elfehérednek, ahogy látják a vesztüket. A hajó pedig egyenest a megnyíló és forgó víz felé halad. Elkeseredetten kérik mindannyian az istenek segítségét.
Már a navigátor is elveszti az eszét és oda rohanva a kapitányhoz megrázza erősen.
-Hoszeidonra, kapitány uram, térjen már magához! El kell fordítani a hajót, mert különben itt a vég! Ezek tényleg valami isteni lényhez fohászkodtak, hol vannak a mieink?
*Közben a szirének egyre közelebb úsznak a hajóhoz, talán csak a legénység halálát várják, hogy jót lakmározzanak belőlük, ha a kék elfek legyőzték őket.

A kormányosom tanácsára azonnal kiadattam a hajó elfordítására a parancsot. 

- Kilencven fokot balra, húzzunk el ettől az örvénytől már. Nincs kedvem ma meghalni.

Ha sikerült a manőver, és megússzuk az egészet körém gyűjtöm a legénységemet. 

- Ez most nektek mondom ifjúak, ti már régóta éltek ezen a vidéken, hasonló problémára kell keresünk megoldást. Gondolom ha ezek a lények képesek erre, van más is aki képes lenne hasonló tettekre. Mondjátok meg, hogy ki tudna minket megvédeni ezektől a vízi szörnyektől, és hogy hol találom ?

A hajót az utolsó pillanatban fordítják el és miközben mindent megtesznek, hogy kikerüljenek a sodrásból, a hajó megreked az ittlét és a tenger mélye között. Nem tudnak kitörni az örvény vonzásából, ám az sem húzza beljebb őket. Csak a peremén kezdenek el egy hatalmas kör leírásába, kétségek közt hánykódva.
A szirének már egész közel úsznak a hajóhoz és az egyik matróz bele is vetné magát a hullámok közzé, ám mikor felbukkan egy újabb a tündefény (tűz illúzió) a vízbe ugró holttestének cafatjaival szájában, akkor hirtelen meggondolta magát. A szirén ének ellen újra immúnissá váltak, ahogy rádöbbentek, hogy nem testi kéj, csak a halál vár rájuk. Vagy saját hajukba kapaszkodva húzzák ki magukat és társaikat a vízből.
Eközben a másik hajó igyekszik az örvénytől biztonságos távolságra közel kerülni hozzátok, de még nem járt sikerrel. Nem ügyetlenek, biztonsággal manővereznek a veszély közelében. És úgy tűnik, türelmesen várják a megfelelő alkalmat.

Egyenlőre úgy tűnik nem halunk meg, de valahogy ki kell jutnunk az örvényből. Az egyik lehetséges manőver, hogy ha elég magas lesz a vízfelszíni sebességünk egy nagyobb lökettel képesek leszünk elhagyni az örvény vonzáskörét. Ez az egyetlen lehetőségünk akad, az örvény negatív hatásait kihasználni pozitívként. Ha sikerül megmenekülnünk, visszavonulunk és megpróbálunk megszökni előlük.

Arminónak szerencséje van. Kockázatos manőverre szánta el magát. Ha kicsit rosszabbul irányítja embereit, miközben lendületet akar venni a hajóval, akkor végzetesen befelé fordul a tölcsér mélye felé.
Ám jó érzékkel pont az örvény túloldalán jött ki, mint ahol az elf kalózok vártak rájuk, így hamar felhalmoznak némi előnyt velük szemben. Ám még nem úszták meg teljesen. Az ellenség sötét gömböket varázsol a fedélzetre, így nem tudnak a Nap fényére hagyatkozni, sem szemükre. Bármilyen fényforrás hasztalan, ahogy az volt a tüzes nyilaknál is. Ám érzik, hogy kedvező szél fúj a hátukba.
A kapitány hallja legénysége bukdácsoló hangját, ám még a végén újabb embere köt ki a vízben!

Sikeresen megmenekültünk a halál torkából. Sajnálatos módon ismét furcsa jelenségek jelennek meg a hajón. Úgy tűnik, hogy ismét egy szemkápráztató hazug dolog jelent meg. A legegyszerűbb az lesz, ha az embereimet megállítom ismét, és csak a haladásra összpontosítunk. El kell menekülnünk, szégyenükre. De később visszatérhetünk, és talán szövetségessel. Aki hasonló hatalommal bír.

A hajó tova siklik a vízen és a legénység igyekszik csak a legminimálisabb mozgást végezni az irányítása és a kötelek kezelése érdekében. Akkor is lassan tapogatóznak előre, hogy ne essen bajuk. A nagy óvatosságnak hála senki nem esett a tengerbe és nem is került sok időbe, csak percekbe, míg egyszer csak szétoszlott a sötétség és tovább haladhattak zavartalanul az emberek királysága felé.
A tengeri elfek visszafordultak, mikor rá kellett jönniük, hogy nem érnek utol titeket. Első találkozásotok alkalmával Hosszeidon nem adott nektek oly hatalmat, mellyel legyőzhettétek volna őket. Vagy talán csak túlságosan elrejtette. Ám annak is hálásak lehettek, hogy élve megúsztátok.
Ideje ránézni az üzleti érdekeltségeire Délosban!


/Folytatás:
https://neminra.hungarianforum.com/t281-uri-fogado#6189
/