Felhívták kísérőink a figyelmemet arra, hogy néhány mérföldre van egy városka, ahol megpihenhetünk. Természetesen letáborozhatunk a szabadég alatt is, de alig egy mérföldre akad valamiféle tölgyes pagony, ahonnét ráadásul füst száll az ég felé.
Első látásra megfelelő lenne mind, de azért nem árt végiggondolni a lehetőségeket. Ha én meg akarnám szerezni a ládát, akkor a lemészárlásunkhoz a tölgyes lenne a legjobb megoldás. Ki tudja kik rakták azt a tüzet? Lehetnek a társaik is, akik már fenik a pengéiket ellenünk.
De itt a szabad ég sem megfelelő. Sehol egy teremtett lélek. Ideális helyszín a legyilkolásunkhoz. Senki észre se venné.
Őszintén megvallva a várossal is akadhatnak gondok, hisz lehetséges, hogy a grófnő ellenlábasainak a székhelye s ha minden irányból megrohannak, esélyünk se lesz. Viszont az emberek közül sem mindenki gonosztevő, ezt saját tapasztalatból tudom. Akadnak a soraikban szép számmal tisztességes, igaz lelkűek is.
Épp ezért a város tűnik a legkisebb rossznak.
- Úgy vélem a város lesz a legjobb szálláshely - közöltem kísérőimmel. - Mire odaérünk pont besötétedik. Védelmet nyújthat a gonosz, rosszakaró szellemektől.

*Miutàn megvitattàtok az éjszakai szàllàs helyszìnét,be is tértetek a vàroskàba.
Amint a kapun àtjuttok,egy szük kis utcàkbòl àllo épületek vannak elöttetek.a piactéren kivül nincs nagy tér,és a lakók is alig szàllingòznak...sötétedés utàn elnéptelenedik a vàroska utcài,csak a helyi Fogadó körül van egy kis élet..de mivel féluton van a fövàros felé..ìgy sokféle alak megfordulhat itt.
A szàllàst esetleg a Fogadoban kaphattok..de amint beléptetek a falakon belülre..szemmel kisérnek benneteket.
Nem igazàn szìvlelik az idegeneket az ittlakòk..de nem mindenki egyformàn igy gondolja..

Ha a Fogado felé indultok,egy hajlott hàtu ember àll az ajtòban,és integet nektek,mikor meglàt benneteket.
-Jöjjenek Nagyurak!Szàlljanak meg nàlunk!Van koszt és szobànk is akad a pihenésre..és ha kivànjàk akkor szórakozàst is tudunk nyujtani az éjszakàra.-kezdte el dörzsölni az àllàt,és kajàn mosoly jelent meg arcàn,aztàn folytatta-A lovaiknak meg abrakot is adunk.Semmire sem lesz gondjuk!jöjjenek hàt!Kerüljenek beljebb!!-kedvesen invitàlt titeket az ajtòn,és vàrakozik a vàlaszotokra.

/Sánta Kutya, ISIS leánya/





A lány elfelejti, hogy a kapitány kardja még mindig a testében van és bár begyakorolt mozdulata a vetődésre akár azt is okozhatta volna, hogy a démon elkaszálja ellenségét, ám a fém miatt állva marad és nem tud mozdulni. Csupán elhajlik.
Ez viszont még mindig túl esetlen, az oldalába hatol az oktató tőre, amit gyorsan ki is húz. És hátul a védtelen hátát éri a démon kardja súlyos sebet ejtve rajta és két bordáját összetörve. Amikor Sziszi a tőrrel elindította a támadását, már jól tudta, hogy nem fogja engedni kitérni.
-Fejezzétek be!
*A lidérc mellett lévő teremtmény szemei szikrákat hánytak és láthatóan feldúlt volt. Bár sokan nem tudhatták, de ő igyekezett mágia oktatásával és nevelő tanácsaival igazgatni a kapitányt. Ám most nem az ő védelmében érkezett. Szövetsége egy jó ideje már inkább annak családjához, mint védődémon kötötte, de kétes hírű tagja túl sokszor tette próbára a türelmét. Inkább csak a mágia és a démoni segítők kellettek neki, mint konok fejének iránymutatás. Egy álboszorkány hallotta is annak idején az egyik veszekedésüket, amikor kitartóan követelt tőle démonszolgákat a háborúja megnyeréséhez.
-Al-Sziszi! Figyelmeztettelek, hogy a katonáimat, akiket segítségül adok ne használd túl gyakran! Csakis a legelkerülhetetlenebb helyzetben! Szófogadatlanságod minden határon túlmegy. Meg kell végre tanítanom neked, hogy ki az isten és ki a hívő kettőnk közül.
*Ez idő alatt Aglarnis és ellenfelén furcsa bénultság lesz úrrá. Valahogyan meg tudta oldani az újonnan érkező, hogy testükkel mozogni nem tudnak, de a fejüket forgatni tudják és a mellkasuk is lélegzik.
Intett a másik pokoli lénynek és eltűntek együtt. Ez után a lány érzi meg fél pillanattal hamarabb, hogy a merevedés elmúlt, így még egy nagyon pici előnyre is szert tehet. Ám nem szabad túlértékelni a helyzetét, hiszen a mozgását nem csak a kificamodott lába, de most már a tüdő tájékán eltört bordái és erős vérzése is hátráltatja.

A kard az oldalában szinte szétfeszíti a testét, a hátába belerobban a fájdalom, hiszen terve nem válik be, nem tudja oldalra vetni magát, így a démon telibe kapja.
Aglarnis szinte biztos benne, hogy eljött az utolsó perce, amikor érzi, ahogy a kapitány tőrt markoló keze megindul……..
A kiáltás még akkor is megdermesztené, ha nem szállna rá igézet és tenné amúgy is mozdulatlanná.
Úgy látszik azonban nem csak ő esik ennek áldozatul, hanem mindenki más is, bár a fejét legalább a hang irányába tudja fordítani, ahol nagyapja szellemét és egy másik, sokkal félelmetesebb démont, akinek szinte tüzet szikrázó szemei semmi jót nem ígérnek.
Bár látni nem látta, de a lány felismeri a hangjáról, hogy ez az a démon, akivel hallotta Al-Sziszi-t vitatkozni , ezért úgy gondolja tényleg eljött a vég.
Éppen ezért alaposan megdöbben, mikor kiderül a hatalmas démon nem segíteni jött a kapitánynak, hanem épp ellenkezőleg megróni engedetlenségéért, ellenszegüléséért, így új remény éled benne.
Már az is nagy segítség, hogy a ráuszított démon eltűnik a színről és mire feloldódik bénultsága, már terve is van a szorult helyzetére, csak kérdés teste is bírja-e még.
Erősen, lendületesen hátraveti magát, ki a kardból, ha képes rá, de előtte, még gyorsan és határozottan rántja fel a térdét, mellyel a kapitány érzékeny testtáját veszi célba, így nyerve időt magának. Ha sikerült kiszabadulnia, szélesen elkaszál maga előtt, hátha a férfi beledől a vágásba.

/Sánta Kutya mese, ISIS leánya/




A túlerő eltűnik és már csak ketten állnak egymással szemben, mind a ketten komoly sebektől vérezve. Aglarnis megelőzi ellenfelét és hirtelen hátra ugrik, ezzel a kard bár súlyosbítja a kirántás közben az amúgy is testén áthatoló sebét, de kijön. És szinte egyszerre ezzel megsuhintja kardját, hogy a férfiasságára kapott oktatóra vágjon.
A bal karját találja el, melybe fájdalom hasít. Majdnem sikerül levágni, bár a csonton nem megy át, csupán összetöri az elf penge. Így kénytelen elejteni a tőrét és inkább csak lágyékát szorongatja baljával. Ám ahogy a jobb kezében lévő kard pengéje elhagyja a nő testét, újból vért kíván és Sziszi azonnal szúr, közvetlen közelről. Már nem gondolkodik, csak vörös erekkel szabdalt szemében az ég, hogy ledöfje a túl fiatal fajtársát és végezzen ezzel a megalázóan nevetséges párbajjal!
Dühíti, hogy ilyen helyzetbe hozták, hogy képességeit egy majdnem gyerek ellen kellene bizonyítania.

Nem foglalkozik már a fájdalommal, szinte elzsibbad a teste és csak az akaraterő tartja talpon, mikor kiszakad belőle a kapitány kardja.
Már azt sem tudja eltalálta e a férfi nemesebbik testrészét, csak elkaszál maga előtt, hogy megakadályozzon egy támadást, ha a másik azzal próbálkozna.
Érzi a húsba hatoló penge remegését és a cuppanó hangot, ahogy elhagyja azt, de már alig van ereje, így hátra tántorodik, talán ez menti meg, hogy ismét felnyársalják.
Tesz még pár bizonytalan lépést hátrafelé, előre tartva a kardját Al-Sziszi-re szegezve.
- Add fel és nem kell meghalnod…..egyelőre. – nyögi, de ha a másik nem hátrál, akkor ő sem.

/Sánta Kutya mese, ISIS leánya/




Uráldur lányának nagy szerencséje van, hogy a sérült ellenfele nem bírja olyan jól a sebeket. Az előre szúrás sután sikerül és a hátra tántorodó nő így nem kap újabb -még komolyabb- sebet. És szavaira csak elmosolyodik.
-Nincs esélyed megnyerni. Blokkollak a mágiával és bármikor el tudtalak volna intézni. Akár most is. Fejezd be és elmehetsz szépen, jelentve atyádnak, hogy itt minden rendben van, csak kell még egy kis erősítés. Az üzenetet majd megviszi a barátod, addig itt maradsz és tanulmányozod a mi kis iskolánk működését.
*Vidkun közönyös arccal állt a nézelődök között, de határozott meggyőződése volt, hogy ennek az embernek megbomlott az elméje. Még egy ilyen helyzetben is arra tud csak gondolni, hogy kicsikarjon egy újabb utánpótlás küldését.
~Teljesen világos, hogy a város nem kér belőle. Még ha vissza is sírja néhány, mikor self kezek közzé kerül, vajon hogyan tudna visszavonulni egy lebukott kémcsapat élén? Kitűzik Zevadar zászlaját vagy csak lefizetnek minden erre járó hivatalnokot, hogy ne beszéljen arról a pletykáról, hogy a város vendégszeretetét és csodálatát bírja egy drow?
Ha vissza is tudnak majd térni Délosba, az biztosan nem a Testvériség fedősztorijával, annak már vége.
*Ám ha úgy dönt az egykori katona, hogy elfogadja az ajánlatot, ő megviszi az elmondott üzenetet. Nem avatkozik bele a politikába.

Nem sokáig bírja már, ezt érzi Aglarnis és igyekszik egy kis időt nyerni, hiszen ismeri mindenki a mondást, „aki időt nyer életet nyer”. Most ezt a taktikát választja, amikor nem indít újabb támadást, hanem inkább ismét felajánlja a kapitánynak a megadást és a feladást, bár tökéletesen tisztában van vele, hogy ebbe nem fog belemenni és talán ki is neveti érte.
Ht, ha nem is neveti ki, mosolyt csal mondanivalójával az arcára és rögtön meg is kapja a választ, ami pontosan az, amire számított. Adja fel ő és maradjon itt ráadásul túsznak!
Hát nem szeretné látni apja arcát, ha ebbe belemenne és Al-Szisznek is tisztában kell lennie vele, hogy ha ezt megtenné, akár saját magának is elvághatná a torkát, ez azonnali öngyilkosság lenne, na és újabb szégyen a családjára nézve.
- Hát…..ez…..tényleg…..egy meggondolandó ajánlat, de azt hiszem……rosszul érzem magam.
A sápadtságot nem kell megjátszania, a vérveszteség már azért elvégezte a dolgát, így elég hihető,a mit mond, amikor élettelenül roskad a földre, még mindig a kardját szorongatva.
Aglarnis abban bízik, hogy a kapitány továbbra is lebecsüli és nem feltételezi róla, hogy ismeri a testelhagyás igézetét. Ha így maga mellé tudja csalni, akkor már csak egy gyors visszaugrás a testébe, egy fürge döfés és meg is oldódott a probléma.
Ha már nem ment erővel, becsületes harcban, akkor jöhet a vészmegoldás.

/Sötét Szakáll/

A kikötőbe érve a hajó gyenge, lágy szellő szárnyán érkezett. Ez sokakat kevésbé tett boldoggá, mint a városlakókat, hiszen ez jóval lassúbb haladást jelentett. Ám hamarosan elérik a dokkot és kiköthetnek.
A szokásos eljáráson felül már csak egy valami történt az első percekben. Három katona, úgy tűnik vámosok lépkedtek oda és rákérdeztek.
-Van valami áru, amivel kereskedni szeretnének?


/Nem tudni mesélő részéről, hogy hazafelé látták-e a fogást az újoncok, akik felismerik a növényt./

/Sánta Kutya mese, ISIS leánya/




A lány sikeresen alakította a halálán lévőt és bizony nagy szerencséjére a kapitány nem lép ki a testéből. Ehelyett a kardja végére ken egy kicsit a sebéből patakokban folyó vérből és a földbe szúrja a vasat.
-Jelenj meg! -amikor megjelenik gonosz mentora így folytatja- Lásd, én győztem! És nem kellenek a tanácsaid. Ha akarod, akkor vidd el a lelkét magaddal! És légy vele boldog!
Csak hogy lásd, nem vagyok hálátlan...
*Dühítette, hogy cserben hagyta a családja pártfogója a harc közben ám tudta jól, hogy oktalanság lenne őt elűznie emiatt maga mellől. Inkább kiengesztelni próbálja. És úgy lát neki, ahogy eddig. Lelkeket ajándékoz majd neki.

Aglarnis türelmetlenül lebegve várta a teste fölött, hogy a kapitány annyira közel érjen hozzá, hogy megtegye, amit eltervezett és keresztül döfje a testét, amint lehetősége adódig rá. Ugrásra készen állt, mikor alapos meglepetés érte.
Al-Sziszi nem azt tette, amire a lány számított és nem akarta rögtön ledöfni, kiélvezve végső győzelmét, hanem inkább visszaidézte patrónusát a démoni világból, hogy azzal egyezkedjen!
Az ő lelkével akarta kiengesztelni a haragos túlvilági lényt, amire Uráldur lánya nem igen volt felkészülve. Úgy néz ki két tűz közé kerül, ha a démon elfogadja az ajánlatot, hiszen, ha visszatérve megmozdul, a férfi döfi e, ha így marad, akkor könnyű préda lesz a démonnak.
~ Abból te nem eszel! ~
Fejest ugrott a testébe és kihasználva talán azt, hogy a kapitány most nem rá figyelt, felugrott és előre lökte a szíve irányába a kardját.
- Add a legnagyobb ajándékot, a saját lelkedet!

/Sánta Kutya mese, ISIS leánya/




A kapitány markában érzi a győzelmet, hiszen ha a lány vissza is tér a testébe, a pártfogó démona a korábban harcolónál is erősebb, így semmi esélye. Két tűz közé kerülne, ahol -szerinte- egyikkel sem bírna el külön-külön.
A teremtmény arca már épp elégedettségbe fordulna, hogy nem egy újabb lehetetlen ötlet miatt rángatta elő birodalmából kedvenceinek fia, mikor Aglarnis felpattan és életbe lép a B Terv.
Igen, életbe lép. Hiszen Sziszit sem kell félteni, ki tudja védeni az ilyen messziről indított támadást. Egy rövid ideig oda-vissza villognak a kardok, ahogy védik egymás támadásait és visszatámadnak. Majd jön az elkerülhetetlen, mikor ISIS leányát végleg a földbe tiporja egy meginduló pokolfajzat.
A kapitány teste megfeszül és tátog, mert kiabálni szeretne, de egy hang sem jön ki a torkán.
-Te ostoba! Ez volt az utolsó, hogy hibát követhettél el. Vége az ámokfutásaidnak.
*Ezzel az oktató testét is ugyan olyan lángok vonják be, amilyenben mestere eltűnik. A lány csak a föld sarából felnézve láthatja legfeljebb, ahogy a rajta átgázoló lény lökte.


/Köszönöm a játékot!/

/Sötét Szakáll/


A vámszedő közli az első válasz tolmácsolása után, hogy harmadát be kell fizetni mindennek, amit a partra raknak. De visszakozik Arminó és másodjára már csak azt mondja neki, hogy majd meglátja azt, hogy el tudja-e adni. És ha sikerül, akkor megfizeti pénzben. Nem sokat vitatkozik a katona, csak két társát oda állítja a hajópallóhoz, hogy figyeljék éles szemmel, hogy lehoznak-e valamit!
A kovácsnál annál több sikerrel jár, mert megtudhatja, hogy a felszerelés fele már elkészül.
-Remélem gazdag zsákmányotok volt és ki tudjátok fizetni. -mosolyog a bajsza alatt, hiszen ő minden képen jól jár. Ő csak elkészíti a megrendelést, nem kell vásárra vinnie a bőrét.


/Egyelőre ajánlatosabb lesz előkeríteni a jó barátot és eladni az árut, mint a hajófenékből finanszírozni a vételt./

/Sötét Szakáll/


Ahogy a kalóz elővette a kovácsnak a zsebében ide hozott néhány szemet, ha hozott mutatóban, az azonnal felismerte. Tudta jól, hogy egyesek igen csak kedvelik ezt kenyér helyett. Bár ő gyanakodva szemlélte mindig az ilyen hóbortokat, mert igen csak vékonynak tűnt neki az olyan, aki rizst szokott enni. A falusi parasztnak meg, aki gabonát vet, annak jóval vastagabb a karja, olyan erős, mint az övé.
-Mennyit mondtál? Hány kiló van belőle? -kérdezi értetlenséget tettetve, mert nem hiszi el még mindig, hogy egy egész rakományi van- Nehéz megmondani. A városban sokan éheznek és ez ennivaló. Nagyon nehéz megmondani, hogy mennyiért fog elkelni, ha az emberek többségének nincs pénze, de az éhhalál küszöbén vannak...
*A hajóra velük tart Attatük is, aki szemrevételezve a fogást az suttogja oda a mesternek.
-Lehet Ubulnak kéne szólni, hogy csináljon valamit.

Szerencsére elég gyorsan tudja ismét a testét megfelelően mozgatni, ahhoz, hogy megtámadja a kapitányt, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy meg is lepje.
Ennek az embernek mindenhol van szeme és azonnal véd és riposztozik is, így Aglarnis tudja, hogy ez volt az utolsó esélye. Al-Sziszi jobb vívó nála és tapasztaltabb, sokkal tapasztaltabb mágus és akkor még a démonról nem is ejtett egy gondolatot sem.
Már így is alig tud megállni a lábán, tényleg folyamatosan gyengül a vérveszteségtől, ezért amikor
Nem tud megállni a lábán, amikor szinte elsöpri a démoni lendület és se köpni, se nyelni sem, mikor meghallja a vészjósló hangot, amit egy pillanat múlva tud csak azzal azonosítani, hogy nem neki szánták.
Aztán csak lélegzet vissza fojtva nézi, ahogy a kapitány, hangot sem tudva kinyögni, villódzó vörös fényekbe burkolódzva, eltűnik, ahogy a démon is…….egyetlen hang nélkül.
- Hát ez……hát ez……….mindent megold! – nyögi ki, aztán most már ténylegesen elterül és valószínűleg eszmélete is elhagyja egy kis ideig.
Így vagy úgy, de a dolgot megoldották……egyelőre.

//Én is köszönöm a játékot és Vidkunt be fogom panaszolni! //

Megnézettem a rakományt, majd hirtelen ötlet jutott az eszembe. És Attatúkot meghívtam a tulajdon kabinomba. Leültettem öt egy székre, és a következőket mondtam neki.
"- Láttam, a város milyen állapotban van. A gyerekek a földről esznek, nagy az éhínség. Mit szólna hozzá, ha a nép megkapná ennek az ételnek egy részét, majd magunk mellé fordítva a népet kihasználva elfoglalnánk a várost. Ez csak egyszerű lépés, de demokratikus és emberi. Mit szólsz hozzá? Cserébe ingyen felszerelést kérek. "
Vártam Attatúk válaszát, majd jó magam is leültem vele szembe.

/Fekete Szakáll/





A férfi a titkos tárgyaláson hallgatott a rövid ám nagyra törő tervet, majd mélyen elgondolkodott. És csak egy részleten látott nagyobb hiányosságot.
-Mond csak, barátom! Minek erővel elvenni azt, ami már úgy is a mienk? Létezik egy városi tanácsos, egy bizonyos Ubul. Aki engem és magát támogatják, jóval befolyásosabb emberek, mint piti utca harcokkal foglalkozzanak.
A városőrség korrupt, ide jött egy királyi ember, egy inkvizítor, de csak a rendszert cserélte le, nem az embereket. A lakosság elenyésző száma és jelentéktelen porszemek azok, akik a vizsgálatai tárgyát képezik. Előbb-utóbb elmegy és fekete boszorkányokra meg sötét elfekre vadászik majd valahol máshol. Világmegváltó típus, de mi leszünk azok, akik itt maradnak.
Megpróbálom elintézni, hogy az autonómia hatáskörében étel felvásárlást indítson napokon belül a tanács. És akkor a piacinál magasabb áron tudod az egészet eladni, ráadásul mindezt vám nélkül, ha még nem vitték el a katonák a részüket. Ez első becslésem szerint elég lesz a rendelésed háromnegyedének fedezésére.
De Arminó! Ne akarj mindenkit felfegyverezni! Amíg a hatóságok és a bűnbandák csapatainak a száma korlátos, addig a város irányítható. Ha mindenkinek van jó fegyvere, akkor mindenki mögé oda kéne állítani valakit, aki felügyeli majd...
*Szavaiból egyértelműen kitűnik, hogy ő nem a hatalom megszerzésére pályázik. Úgy gondolja, az már meg van neki. Még ha a mágia gonosz célra használóit üldöző hivatalnok jelenleg túl rendes útra is kényszeríti őket és csak titokban tudnak törvénytelenséget elnézni, ám hamarosan mindez megszűnik és a rablóbandák és csempészek frakciói egymásnak esnek, hogy megszerezzék az egyedüli vezető szerepet a helyi alvilágban.
Bár ettől függetlenül a kalóz terve nem kivitelezhetetlen. Akár megkísérelheti egyedül is véghez vinni és pont a mostani patrónusait és az utcákon burjánzó bűnszövetkezeteket kinyomni.
Délos sosem a becsületességéről volt híres.

/Fekete Szakáll/





A kapitány megnyugtatta a legénységét, hogy nem estek hoppon, mikor elhozták ezt a temérdek valamit. Bár mesés gazdagságot sem fog hozni várhatóan az első fuvar, de rosszul sem jártak. Az újak nem igazán tudják még mérni azt, hogy milyen életet is várhatnak egy-egy visszatéréstől, nekik nagyon új még a szakma. De számukra is a hírek megnyugtatóak. Az öregebbek meg bíznak a vezetőjükben.
De nem csak az embereit, de az embereket is megnyugtatta Arminó. Azokat, akik mögötte állnak és tapasztaltak az elégedetlenkedők kezelésében. Az idők hosszú sora alatt mindenki beállt a láthatatlan hatalom mögé, mely Sziszi elűzése ellenére is ott van a városban és visszatérni készül. Erejét a nép reménye táplálja, hogy mellék utakon erősebbek és sikeresebbek lesznek.
Hamarosan egy jó és egy rossz hír érkezett. A város egyik aktakukaca érdeklődött, hogy igaz-e a hír, miszerint érdemes megkeresni téged és nagyvonalú ajánlat esetén felajánlani a rakományodat a szegények ellátására. Nagyvonalú gesztus ez a kasszától, valószínűleg meg is hozza az eredményt és a koldus nép lassan rájön, hogy a városi elöljárók nagylelkűségétől sokkal több megélhetést várhatnak, mint a törvényes rendet hirtelen nagyon szigorúan betartó törekvésektől.
Ám rossz hír, hogy a kovács minden igyekezete ellenére csak a megrendelés felével készült el. A húsz lándzsa elkészült maradéktalanul. Ám a páncélzatból is csak ennyi és a rövid kardból is. Az utóbbi kivételével mindent bronzból készített el, gladiushoz hasonló rövid kardok acélból készültek bronz nyéllel.
Kérdés, hogy akar-e komolyabb dolgot a hajó vezetője az alatt a pár nap alatt, amíg az ügyet végleg sikerül lebonyolítani? A városban benézhetnek kocsmába is, de akár a piacon is szétnézhetnek. Vagy egy hirdetés nyomán csatlakozhatnak a frissen toborzott boszorkányvadászokhoz, akik zsoldot ígérnek mindenkinek, aki hajlandó az éjtündék felkutatását és megölését vállalni.


/Mivel kaland alatt szerzett pénzen vásárolta, ezért a legénység fegyverzete pozitív elbírálásban részesül a kalandok alapján. Ez az egységesség kedvéért a régi felszerelésre is vonatkozik. Úgy kezelem, mintha JK kovács csinálta volna őket./

Úgy határoztam, hogy a tanácsnak kínálom ezt az árút, hisz a pénz beszél. A hajó fedélzeten állva merengtem és néztem a kiképzések menetét. Kérdeztem a verőemberek kapitányát.
- Hogy haladnak az ifjoncok? Elég jók már? A vezető csak nézett rám, és így szólt.
- Egy Kártait gyermekkorától fogva edzenek, ezek itt. Elég jók e? Még egy két hónap kell nekik, hogy képesek legyenek normálisan alakzatban harcolni. 
Egyre jobban értem, amit ezek mondanak. Kezd kiforrani a nyelvhasználat, és többnyire értem amit mondanak az idegenek. Az első tisztemet, viszont elhívtam egy kőrjáratra, a piacon nézünk szét, és ha találunk valami érdekeset megvesszük. Bár még ezek a furcsa teremtmények, mint amikkel a kocsmában találkoztunk, még mindig érdekelnek. Hátha több is van belőlük, és ha vannak hasonlóan torz lények. Eddig nem sok jót hallottam róluk, az ifjak körében sokat beszélnek, ilyenekről, hogy sötét elfek meg ilyenek. De azt se tudom, hogy azt eszik e vagy isszák.

/Sötét Szakáll/


A piacon nyüzsög az élet és a két kalóz sétál. A sok árus között egy öregasszonyra lesz figyelmes Arminó. A sátra előtti asztalkánál ücsörög ő is, ám a többiektől eltérően nem valami gazdag portékából lehet választani. Egy üveggömb és egy kártya pakli. Mereven a szemedbe néz, mikor megszólal.
-Meg akarod tudni vajon a Jövődet? Érdekel, hogy milyen sors vár rád?
*A kezén felhúzza a kardigán ujját és a csuklóján láthatóvá válik egy ismeretlen ábrákkal díszített bőr karszalag.

Ahogy lépegetünk, némi költőpénzzel. Gyönyörködöm temérdek árú között. Édességek, friss ételek illata. Megannyi színes tárgy, és ruha. Bár ki tudja mit kérnek érte, az egyik legszembetűnőbb dolog, egy öregasszony volt. Aki szerintem pénzért jósolna nekem. Az orákulum szava számomra az egyetlen hiteles jövendőmondás, de talán egy esélyt adhatunk az öregasszonynak. Oda lépek a sátorhoz, és megvizsgálom az üveggömböt, és a kártyapaklira mered a tekintetem. Majd a nőhöz szólok. 
- Előbb bizonyítsd képességeidet, mondj valamit ami láthatólag most fog bekövetkezni, a sátrad környékén. Persze ne egy hétköznapi dolgot, mert ha azt mondod, hogy egy férfi meg fogja vásárolni azt a portékát, nos akkor már is jövendöltem valamit. Kíváncsi vagyok, vagy e olyan jó mint egy orákulum.

/Fekete Szakáll/


Az öreg asszony nem sürget, hagy elég időt neked, hogy megvizsgáld a kellékeit és meggondold az ajánlatát. A kártyalapok lefelé vannak takarva, szokásos egyszerű minták a hátlapján. Az üveggömbben viszont egy városrészlet téli képe jelenik meg, ahogy közelebb hajolsz, melyet eddig nem láttál, csupán megtört fényű, homályos gömböt. A vénasszony megmozgatja a lábait az asztal alatt, majd ismét keresztbe rakja. Hirtelen az utcán lévő hó felkavarodik a gömb belsejében és össze-vissza tekereg, de pár pillanat múlva már szabályos hóesés ereszkedik le az üveg belsejében lévő házakra.
-Nos, amíg nem fizetsz, csak annyit jósolok meg a közelben történő eseményekből, hogy te fizetni fogsz, mert szeretnéd kimenteni a végveszélyből a hajódat.
*Ezzel szája szélén elmosolyodott és ismét türelmesen várakozott.