Még, sosem volt dolgom így az emberekkel, de máshogs se és a matróz se könnyíti meg nekem a dolgot. Akarnék én beszélgetni, de semmi. Majd, hoznak neki még inni, és úgy látom, hogy nem kell őt nogatni, hogy igyon. Iszik ő, magától is. Közben, engem nézz, de nem szól semmit. A piát, meg oldják a nagyúr katonái. Kezd látszódni, hogy részeg, így fel állok a helyemről, oda megyek hozzá, és olyat tervezek tenni, ami nem én vagyok. Az ölébe ülök, és megszólalok.
- Látom, hogy érdeklem őnt kedves Marcó. Megengedem, hogy megfogja a kebleim, de ennek viszont árra van. Kérem, mondja el amit tudni akarunk, és igérem megérintheti őket. - Búgom, közben a férfihez simulok, és játékosan kócos haj fűrtjeivel játszadozom mutató újjammal. Másik kezem, az ingje alá kúszik, és szőrös mellkasát simogatom. Gondolatban, közben undorodom magamtól, mert egy könnyű vérű cafkát csináltam magamból, és ezen a tényen az se jobbit a helyzet, hogy lehet így megtudunk valamit. Undorító vagyok, hogy ilyen dologra adom a fejem.

Végre bezárul mögöttünk a különszoba ajtaja. Katonáim megkezdik a beszámolót, melyből kiderül, hogy egy asszony a kulcsa mindennek. Nagyon drága fűszereket rendelt, távoli országokból és amikor befutott a hajó, nem tudta kifizetni a rakományt. Ezért a kapitány nem engedte kirakodni a hajót. 

Mint kiderült, a betegségek nincsenek összefüggésben a rakománnyal, ezért elhatározom, hogy hazaküldöm a ládákat. Jó pénzt lehet csinálni belőle. Amennyit kell megtartunk magunknak, a többit el lehet adni.

Miután ezt letisztáztuk, azért még kíváncsi lennék arra is, hogy mit tud az ivóban lévő matróz. Remélem Jania kiszedi belőle a titkát. Már nagyon indulnék. Így  is rengeteg időt elpazaroltunk. 

Most jut eszembe, hogy a kapitány kabinjában lévő hatalmas ládáról még nem tudunk semmit. Ennek magam járok utána.

Jaina merész lépésre szánta el magát,hogy a Matrózhoz közeledik,és szemmel láthatóan Marcónak nincs ellenére..
Bár a lány nem teljesen "merül"bele a felajálnkozásába,de úgy látszik hatásos a matróznál,és lassan nemcsak az italra konventrál,hanem tetszik neki,hogy a szép lány kelleti magát előtte.
Már nem teljesen ura a helyzetnek a férfi,de lassacskán beszélni kezd.
..és ahogy tellik az idő ,kezd felbátorodni...



-Ahhjjj de szépséges hölgyike vagy,..hukk(csuklik)...gyeeerrree,még közelebb -kacsint rá Jainára,és az ölében ülő lány térdét simogatja..
-Annyira szomorú voltam ezelőtt,..hukk...hogy nincs már velem a jócimborám,aki ezen a hajón szolgált..nagyon szegény Matróz volt!..hukkk...de most itt Te vagy szépséges királynő!és lábad előtt heverek..ahogy az a temérdek arany,ami a kabinban van..neked adom ám...hukk..csak a kulcsot kellene valahogy kihalászni a ....hukkk...a láda fiókjából..ottannnn van a kapitány szobába...deee  nagyon nehéz bejutni odabe..hukkk....rejtve van a fiók is ..nagyon szigorúan örizik ám!..hukkk...-kezdi ölelgetni a lányt,de annyira részeg,hogy az ölébe hajtja a fejét a férfi és elalszik.

Úgy látszik,most csak ennyit kotyogott el a Matróz,mielőtt bealudt.S talán kiszedhető még belőle valami később,mert most teljesen K.O.

Ezalatt Ivory  emberei megtudják mi is a rakomány,és némi idő múlva már a ládák kipakolva  vannak a rakodótérből.

Már csak a Kapitány kabinjába lévő rejtett láda van hátra,hogy kiderítsék,mit is rejt,de előbb jóbb lenne tudni,hogy mit is tudott meg a Matróztól a lány.,mert mi tagadás,nagyon ügyesen "szedte"ki Marcóból az információkat..bár talán idő előtt szenderedett el,de van még idő,hogy ha felébred,ott legyen mellette a lány...


Ahogy a Tűzmágus a Kapitány kabinja felé halad,egy erőtlen és halk zörejre lesz figyelmes..mintha a talpa alatt hallatszódna valami...vagy valaki hangja...

Az erkölcsösségemet eldobva, olyat teszek amit remélhetőleg többet nem fog kelleni megtennem, hogy ezen tettem lesz az első, és egyben az utolsó is. Az ittas matróz, beszélni kezd arról, hogy mennyire szomorú a halot cimborája miat, de mostmár itt vagyok én, és ő a lábaim előtt hever, akárcsak a temérdek kincs, amit a kapitány a kabinjában van. Az ötlet, túlontúl csábít, és nem tudom eldönteni, hogy mi is legyen. Hallgassak a dologról, vagy szólja, esetleg hazudjak? Mindig is igyekeztem őszinte lenni, és ez alól még ez a perc se kivétel. Szólnom kell megmentőmnek a dologról. Meg lássukbe, ehez az aranyhoz, talán vér is tapadt, mégha nem is szőszerint, de talán ez történhetett. A matróz, idő közben, az ölembe borúl, és elalszik. Mindenkép szólok a jót akarómnak, hogy tudjon róla.
- Ő, te kérlek szólj a vezérednek vagy kinek, hogy lehet, hogy meg tudtam valamit, és hogy legyen szíves jönni. - Mondom, de nem tudhatom, hogy őt mennyire is érdekli ez a aranydolgot, de majd megtudom, ha a katona visszatér a férfival.

Már éppen elindulok az ajtó felé, amikor Vernon szól, hogy a lány megtudott valamit a matróztól. Nem szívesen vesztegetem az időmet, de fontos lehet. Odamegyek az asztalukhoz, és látom, hogy a matróz a lány ölében alszik. Ezért halkan, hogy fel ne ébresszem, kérdezem a lánytól, hogy mit tudott meg.

- Milyen információval szolgálhatsz? - kérdezem Janiát.

Amikor elmondja, hogy a kapitány kabinjában lévő ládában arany van, eszembe jut valami és elmosolyodok.

- Ügyes voltál! Maradj itt továbbra is, és próbálj meg mindent kiszedni belőle - mutatok a hangosan hortyogó matrózra. Ha úgy érzed, hogy már mindent elmondott, hozd magaddal a hajóra is. Ez nagyon fontos.

Úgy döntök, hogy a férfit küldöm be előre a kapitány kabinjába, tartva az esetleges csapdáktól. Lehet, hogy tud róluk valamit, csak cselezget egy kicsit. Majd elveszem tőle a kedvét - gondolom kaján mosollyal az arcomon.
Odaintem az embereimet, és kiadom az utasításokat:

- A hajófenékben lévő rakományt elkezdhetitek kirakodni, de ami nagyon fontos, hogy a kapitányi kabinba a lábatokat se tegyétek be!!!!!!!!! Csapdák lehetnek ott! Azt majd személyesen intézem.

Miután meg tudok valamit, hogy a kapitány kabinjában rengeteg arany van, gondolkodom rajta, hogy szólja-e vagy nem. De, aztán végül még is úgy döntök, hogy szólok. Az egyik katonának szólok, hogy küldje ide a főnökét vagy kit, amit a fickó meg is tesz. Mikor ide ér, a fickó és rá kérdez, halkan szólalok meg.
- Megtudtam, hogy a kapitány szobájában egy ládányi kincs van, és hogy a szobába nehéz bejutni, valamint a láda kulcsa a láda egyik relytett fiokjában van. - Mondom, mire a férfi meg dicsér, majd kéri tőlem, hogy még maradjak, és faggassam tovább. Rá késztetem magam a maradásra, de nagyon nincs ellenemre, hogy folytatnom kell a kis könnyű vérű liba színjátékomat, de mindent a küldetésért. Az alvó matróz haját cirógatom, és lágy dallamos hangomon szólalok meg.
- Markó, ébresztő. - Kezdek bele. Ha fentvan akkor folytatom.
- Az elöbb azt mondtad, hogy szigorúan őrzik. Kik őrzik azt a ládát? Valamint hol az a titkos fiok, a ládán, ahol a kulcs található? - Kérdem tovább, s ha józanodna, intek a fogadósnak, hogy hozzon még rumot.

Marcó eléggé magatehetetlen volt már az elfogyasztott rumtól és a temérdek italtól,amit magába döntött,de amikor egy vödör hidegvíz ömlött rá,akkor hirtelen megriadt.

-Neeee!!..inkább beszélek!..de (hukkk)...ne vigyenek be oda!!-kezdett el kapálózni és ahogy csak tudott volna elmenni,akkor megpróbálja..

Rémülten néz körbe ,és amint tud,akkor kereket oldana.
Semmi kedve sincs bemenni a Kapitány kabinjába..főleg,hogy a láda közelébe is kellene mennie.
..de nagyon nem akaródzik neki az "engedelmesség"..bár talán sok választása nincs,amire kezd rájönni..

Egy óvatlan pillanatban sikerül mégis meglépnie a szorításból..és lemenekül a fedélközbe..onnan a hajó rakterébe..

Marcót egyenesen a hajóra viszem ahol a matróz, kap egy kis hideg vizet a nyakába amitől a srác, felébred. Nem tudom, hogy mi van de, azt látom, hogy a férfi bevan gyúladva. Elterelés képpen, a beszédet választja, de nem mond semmit, inkább gyorsan elhúz. Le a fedélközbe, a hajó rakterébe. Senki se mondja, de én még is utánba eredek. Amint megtalálom egy halom láda közt, márha van még ott láda, akkor elöbb kőrbe nézzek, hogy van-e ittvalaki. Letérdelek elé, és ha rám néz, láthatja, hogy megvetem őt ezért a tettéért. Még le is keverek neki egyet.
- SZED MÁR MAGAD ÖSSZE MARCÓ AZ ÉG SZERELMÉRE, FÉRFI VAGY ÉS NEM EGY NYAFIZÓS KISLÁNY! - Órdítok vele, mert már nagyon elegem van abból, hogy úgy viselkedik mint én mikor kicsi voltam, és féltem a menydörgéstől.
- Most pedig vissza jösz, és beszélni fogsz. - Parancsolok a férfire, ellent mondást nem türően, és hogy nyomatékositsam a dolgot, amennyire tudom, meg is lököm a férfit.

A matróz makacsabb, mint gondoltam, bár lehet, hogy csak fél. Elkövette azt a hibát, hogy a hajófenékbe menekült. Onnan nincs tovább. Látom, hogy a lány utana iramodik. Katonáimat nyugalomra intve, lassú léptekkel megindulok én is lefelé.
Ahogy odaérek a rakodótér bejáratához, gonosz terv rajzolódik ki az agyamban. Belépek és odaszólok a lánynak:

- Janina, hagyj magunkra és csukd be kifelé menet az ajtót magad után! - dörren a hangom.

Ahogy a lány megszeppenve elhagyja a rakodóteret, lassan odasétálok a matrózhoz.

- Hát ketten maradtunk. Eljatszottad a lehetőségedet arra, hogy segíts nekem. Már nincs szükségem rád. Nyomorult földi életed végére értél.

Meg sem várva válaszát, fulladást küldtem rá. Nyugodtan néztem, ahogy kapkod levegő után. Bár tudtam, hogy nem fogom megölni, de ezt nem kötöttem az orrára. Amikor, már az ájulás határán állt, és kézzel-lábbal kapálódzott, engedtem a szorításon. Igaz csak annyira, hogy egy kis levegő jusson a tüdejébe, de a szorítást még érezze.

- Mondanál valamit? Sajnos már nem érdekel - néztem rá nyugodtan. Meg volt a lehetőséged, de te nem éltél vele. Majd a hulládat a vízbe dobjuk.  Nem szeretem, ha az időmet rabolják.

Úgy tettem, mint ha kiakarnék menni. Egyre vadabb vergődésbe kezdett, ezért hátra néztem.

- Hát jó, kapsz még egy esélyt. De azt tudnod kell, hogy nem tűröm az ellenkezést.

Ahogy megszüntettem a magiát, hallottam hogy nagy kortyokbam szedi a levegőt.

- És most kövess! Mielőbb a végére akarok járni ennek a dolognak. A lány majd mindenhova elkísér, de ha csak a haja szála is meggörbül, akkor kínok között halsz meg. Ezt veheted ígéretnek.

Kérés nélkül Marco utánvetem magam, aki a lehető legrosszabb helyremenekült. Mármint, a számára a legrosszabb helyre. Miután, utol érem, kaptőlem egyet, amitől mintha észhez tért volna, de aztán semmi. Hiába órditozok vele, mintha megse hallaná, és már épp készültem volna még egy pofonra, ám ekkor a sötét elf is meg jelenik, és rám szól, amire én megszeppenek, felé fordulok és megszólalok.
- Értettem. - Mondom engedelmesen, majd elindulok kifelé. Kilépve, becsukom magam után az ajtót, és indulnék is felfelé, csak aztán egy hangot hallok az itteni kabinból. A hang irányába indulok, nagyon lassan, hisz nem lehet tudni, hogy nem-e egy ellenséges lény az.
- Hahóóó, van itt valaki? - Kérdem, ahogy az ajtóhoz lépek, és teljesen kinyitom azt. Csak, az egyik lábamat teszembe, és mert nincs bent annyi fény, ezért hunyorítani kezdek, és a padlón fekve veszek észre egy embert, akin jól látszanak a dulakodás nyomai. Hogy mintha harcolt volna valakivel. Arcát, karmolás csúfitotta, bár ez inkább néző pont kérdése, hisz vannak akiknek bejönnek a sebhelyes arcu férfiak, és lássukbe, hogy nekem is tetszik.

Amint a matróz összeszedi magát és már rendesen lélegzik, megindulunk a kapitány kabinja felé. De hol van ez a lány? Nem szeretem, hogy egyedül csatangol ezen a hatalmas hajón, hiszen lehetnek még rejtett csapdák.
Odaintem az egyik emberem, és a lány keresésére utasítom. Én pedig Marcoval megállok a kapitányi kabin ajtaja előtt.

- Te jössz matróz. Egyedül mész be, de az ajtó nyitva marad. Most már tudod, hogy nem érdemes velem ujjathúznod. Jobb ha túlesel rajta.

Marco belépett, és én a nyitott ajtóban állva figyeltem minden mozdulatát.

Közben az emberem, akit a lány keresésére küldtem, visszaérkezett, de a lány nélkül. Na más már nem is hiányzik, mint hogy ez a gyerek eltünjön.

- Keressétek tovább. Legutóbb a hajófenéknél láttam. Legyetek óvatosak, de a lány nélkül ne merjetek a szemem elé kerülni.

A lány úgy dönt,hogy megkeresi a hang forrását,és kitartóan szólongatja azt a személyt,aki segítségért kiáltott.
Egy lány van bezárva egy kabinban a lépcső alatt,de látszik rajta ,hogy napokig nem evett,vagy ivott...
Elég legyengült már...és Ő,egy embernő...


Eközben Ivory és a Matróz a Kabin felé haladnak.
Marco ,látva,hogy most már semmi esélye nem maradt a kibuvóra,belépett a kabinba.
A láda egy asztal alatt volt elrejtve,bár dísztelen volt,mint egy utazóláda,csak a lakat "árulta"el,hogy mégis egy különleges holmi..
A férfi remegő kézzel érinti meg a ládát,de ahogy hozzáér kirajzolódik valami irás rajta,de amint elengedi eltűnik róla.

Az irás ork irás..de közte van pár szó elf-ül.
"Határ....váltság....hegyek....elöljáró.."

 A láda alján ha végighúzzátok a kezetek,akkor egy kis titkos fiókban megtaláljátok a kulcsot...

Egy hangot hallottam, amit úgy gondoltam, követek mert tudni akartam, hogy mi vagy ki az. Szüntelenül szólítom, de válasz nem érkezik. Majd mikor az ajtóhoz érek, és be akarnám lökni, akkor látom, hogy nem megy. Az ablakon vagy min belesve, látok egy ember nőt, aki napok óta nem ehetett, ihatott. Le döbbenek a látványtól, és meg szólalnék, ám valahonnan egy hang szól hozzám, és mikor megfordulok, akkor látom, hogy az egyik katona az, többed magával.
- De jó, ho... - Kezdenék bele, de a katona megragadja a karom, és húzni kezd a lépcső irányába.
- Kérem, várjon ott abban a kabinban valaki bevan zárva. Ki kell engednünk. - Mondom kétségbe esetten, mire a katona értetlenül tekint rám, aztán jelez a másik két társának, akik berugják az ajtót, de a másik tovább húz engem. Mostmár, követem a férfit, egyenesen a fel a kapitány szobájához, ahol a sötét elf hadvezér is van. Mikor megérkezünk, jelenti a férfinek, hogy megtalált, és azt is, hogy szerintem bezártak valakit a lépcső alatti kabinba. Közben, a másik kettő is visszatér, az ember nővel együt.

Végre sikerül a férfit "rávennem" arra, hogy kinyissa a ládát. Gálánsan előre engedem, és amint belép a kapitány kabinjába, már látom is a ládát. Teljesen hétköznapi utazóládának tűnik. Ám ahogy a matróz megérinti, szavak kezdenek kirajzolódni rajta. Ork és elf szavak. Minden bizonnyal valami mágia védi a kíváncsi szemek elől.

Figyelmesen átnézem az egész burkolatát, anélkül, hogy hozzáérnék. Az alján egy kis egyenetlenséget látok. 

-  Nyomd meg azt a kiszögellést! - utasítom a férfit. 

Látom rajta, hogy nem nagyon akaródzik neki végrehajtani amire kérem, de aztán eszébe juthat, hogy hogyan járt nem is olyan régen, és végül megnyomja. Ahogy gondoltam, egy titkos rekesz volt, amiben egy kulcs feküdt. 
Első ránézésre a lakathoz tartozik, de azért nem árt kipróbálni.

- Nyisd ki a lakatot! - dörren a hangom.

De ebben a pillanatban, megjelennek az embereim. Megtalálták a lányt. De nem csak őt, hanem egy asszonyt is, aki állítólag a fenékben lévő egyik kabinba volt bezárva.

Mi jöhet még?

A ládát a kulcs nyitja,amit a titkos rekeszben találtok.
Marco remegő kézzel,de kinyitja azt,és kétségbeesett arccal néz rátok.

A megtalált lány nagyon legyengült a bezártság és az élelem,víz hiánya miatt.,de a karján rajzolt jelek vannak,mint a ládán is.
...s mikor a szakadt ruhája alol kivillannak a jelek,és a láda közelében áll.akkor zöld fénnyel világít a ládának az írásai..
Csak az a kérdés,hogy mindez a mágia része,vagy esetleg nem is ember az a lány...

Jaina a jeleket felismeri,mert népének szavai is vannak köztük,de igazából ami teljesen képtelenségnek tűnhet,lehet az lesz az igaz..
..ez a lány nem teljesen "ember"....hanem egy elf...akit a láda közelében kell tartani..mert csak ő vezethet el titeket a kincshez..

És a jelek a hegyekbe vezetnek...nem a Tengerre...

Amint meghozzák a nőt is, a ládán is és a nőn is felfénylenek a jelek, amik hol orkul, hol pedig elfül van írva. Az elfes rész, értem, de amit ork nyelven írtak, azt nem. A nő, nem csak egy közönséges ember, ha nem egy fél vér. Valamint, nem értem ezt a matrózt, hogy miért van így begyúladva. Nekem, mondjuk egy hétköznapi ládának tűnik, amin jelek világítanak, amint megjelenik egy másik nő. A jelek, a hegyekbe vezetnek minket, ami gondolom azt jelenti, hogy ketté fogunk válni, hogy valaki a hegyekbe fog menni. Kiváncsi leszek, hogy kimegy a hegyekbe, biztos a katonái közt fog valakit küldeni, mert rám a tengeren lesz szükség, így szerintem én maradok. De, arra kiváncsi leszek, hogy a matroz megy-e, vagy marad itt velünk.

Az idegen nő kimerültnek és csapzottnak látszik. Remeg a fáradságtól és az éhségtől.
Viszont ami nagyon érdekes, hogy a bőrén rajzolatok látszanak. És ezek a rajzolatok a láda közelében életre kelnek. Világítva lüktetnek a nő bőrén. 

A kapitányi kabint nyitva hagyva, kilépek a fedélzetre. A matrózt is kiparancsolom. 

- Hozzatok ide asztalt, széket, és enni-innivalót. 

Amint az embereim mindent felhoznak, mutatom a nőnek, hogy üljön le.

- Foglalj helyet és egyél. Látom, hogy nagyon gyenge vagy. Amint jóllaktál beszélgetünk. 

Leülök vele szemben az asztalhoz, és nézem mohó falását. Igen régen nem kaphatott ételt. Vajon kik zárhatták be, oda és miért? Az is lehet, hogy veszélyes nő. Azt látom, hogy nem teljesen ember. Csak az a kérdés, hogy a másik fele melyik fajhoz tartozik. Szememmel intek Vernonnak, hogy éber legyen. Jobb kezem a pillantásomból is ért, és észrevétlenül a nő széke mögé áll. A legkisebb gyanúra elvágja a torkát. Nem kockáztathatunk. 

- Látom kezdesz jóllakni. Akkor talán beszélhetnél arról, hogy hogyan kerültén a hajófenék egy kabinjába. De figyelmeztetlek, hogy ne hazudj. Láthatod, hogy nem vagyunk veled ellenségesek, de az én türelmem is véges.

A lány,mikor befejezte az evést,és az ereje is visszatért kicsit..a férfire emelte tekintetét,ki láthatólag valamiféle vezető lehetett..de a lány számára inkább egy idegen.kire jó szívvel gondolt,és aki megmentette őt..ételt,s italt adott,holott azt sem tudja kicsoda..
Megköszönte az étket és a self férfire nézve,beszélni kezdett.

-Noa vagyok.A hegyekben elszigetelten élő papnők közül az egyik..és a láda az én tulajdonom...
Pár héttel ezelőtt indultam el vissza az enyéimhez..de sajnos Kalózokba botlottam..és mielőtt bárhová el tudtam volna menekülni,elfogtak és bezártak ide..
Igyekeztek megtudni minden létező eszközzel,hogy mit tartalmaz a láda..de nem hitték el,hogy számukra értéktelen..bezártak és éheztettek,hogy végre megtörjek,és eláruljam a titkot,mi nyitja a zárat..bár láttam hogy nem nagyon hittek nekem a kapitányék..és még az intelmem ellenére sem fogadták meg szavam,hogy csak nők érinthetik meg a benne lévő tárgyakat..és..-nézett Marcora-..egy Matróz mégis megérintette a láda tartalmát..és köddé vált..onnantól kezdve még kegyetlenebbül bántak velem..mert azt hitték Boszorkányság..és én tehetek mindenről..pedig elmondtam,hogy mi az igazság...-emelte meg fejét Ivoryra,és a többiekre-Hidd el ,uram.Az igazat mondom!és az is igaz,hogy a következő Holdtöltére az enyéimnél kell lennem,ahogy a láda is!..sajnos sok időt elvesztettem a fogság miatt..de kérlek engedj utamra!..azt se bánom,ha kiséretet adsz mellém..csak hadd mehessek el a hegyekbe,ahol várnak rám!..jutalmat is adnak a Papnőim,ha elkísérnél odáig!Gondold át!,,csak kérlek ne tarts itt tovább!-esdeklően nézett újra körbe a jelenlévőkön..mintegy választ várva,hogy mehessen..
Végül a self szemébe nézett és várta a válaszát..remélve,hogy útjára engedi..vagy éppen kíséretet ad..
csak mehessen tovább..

A magát Noa nak nevező nő, enni kap aztán beszélni kezd, és megtudjuk, azt amit Marco nem mondott el. Mint mindannyian, ő is egy mukkanás nélkül hallgatja végig Noa mondani valóját. Mondata után, azt várja, hogy mehet-e tovább, hogy kap-e maga mellé kisérőket. Én, szívesen útjára engedném, ha tőlem fügne a dolog, de nem, és ezért meg kell várni, hogy Ivory mit is mond. Én, akár vele is mennék, de ez után a történet után, azért kiváncsi lennék Marco sorsára is, hogy mi is lesz az ő sorsa ezek után. A kapitányéról nem is beszélve, ha elő kerül. De, az is lehet addigra már mi se leszünk itt, így tökmindegy.

Csak egy ajándékért indultam, de ki tudja mit találtam. Ahogy hallgatom a nőt, egyre jobban az az érzésem, hogy sok mindent elhallgat. Megható a története, de hát már kinőttem a gyerek cipőből, hogy mindent elhiggyek. Az biztos, hogy a láda fontos neki. De kitudja, hogy az én népemnek nem lenne-e hasznára. De már tudom is a megoldást.
Felállok az asztaltól, és intek Vernonnak, hogy kövessen.

Amint visszaérek a számomra rendbehozott kabinba, azonnal egy levelet kezdek írni.

/ Drága Szerelmem!

Kérlek azonnal gyere utánam. Vernon megvárja, amíg elkészülsz és hozzám kísér. Szükségem van a női ösztönödre. Egy papnő akadt a horgunkra. A többit szóban. A szellem lovakkal gyertek, mert sürget az idő.

Szeretlek/

- Vernon! Ezt személyeseb adod át Úrnődnek. Megvárod és idekíséred.

Miután ezt elintéztem, vissza megyek a nőhöz.

- Döntöttem a sorsodról. A feleségem támogatását élvezheted. Hamarosan itt lesz. Addig azt javaslom, hogy pihenj. Az egyik fedélzeti kabin a rendelkezésedre áll.

Noa tudomásul veszi,hogy még várnia kell..de már a reménysugár felcsillan a szemében,hogy végre van valaki aki meghallgatta és még meg is érti valahol..
Türelmesen leül a székre,mert most úgysem tud mit tenni...

Ahogy ott üldögél ,jobban közbenéz a szobában..és megakad a Matrózon és a lányon a szeme..
Apró mosollyal néz feléjük,de nem nagyon mer beszélgetést kezdeni,mert nem tudja kicsodák valójában,és nem is akarta "nehezíteni"a helyzetét...mert lehet,hogy nem látják őt jó szemmel,pedig igazat mondott minden szavával..

Noa történetét végig hallgatjuk, majd a self vezér, csinál valamit aztán egy levelet add át az egyik katonájának, aki el is megy. Nem tudom, hogy mi történik itt, de kezd rossz elő érzetem lenni a dologgal kapcsolatban. Majd, a self vezér szól a félvér nő höz, hogy várnia kell az indulásra. Van egy olyan érzésem, hogy tovább fog menni, de a láda és a teste nélkül, de ez csak egy amolyan megérzés, és nem mindig jön be. Míg Noa várakozik, körbe néz, majd rám mosolyog, és a matrozra. Én, viszonzom a mosolyt, majd felé indulok.
- Szia, Noa. Én, Jaina vagyok, az a matroz ott pedig Marco. - Mutatkozom be, majd a matrozt is bemutatom, közben kezemet felé nyújtom. Igyekszem nem gondolni rá, hogy szegényke hamarosan láda nélkül megy tovább, már ha egyáltalán tényleg tovább megy, hisz és arra se kéne gondolnom, hogy talán nem jut el a cél állomásáig se. Mondjuk, talán valahova eljut, de az nem az lesz, ahova jelenleg is tart, hanem valahova máshova.