Amerith épp a köznép körében sétálgatott, hiszen elég közvetlen, gyakran látott uralkodónő, mikor az egyik embere jelentette neki, hogy egy zaklatott emberlány akar minden képen beszélni vele. Úgy dönt, nem tagadja meg tőle ezt a kérést, hiszen már a katona arcán látszik, hogy nehéz eset lesz. De ha ez minden vágya?
Ám hamarosan kiderül, hogy nem csak ez minden vágya. Hasra vetve magát adja meg minden tiszteletét.
-Ó, felséges királynő! Az emberek országából jöttem. A sötét elfek megölték munkaadómat. Egy magát varázslónőnek mondó Dábora nevű hölgynél voltam takarító, mikor a zevadariak betörtek a városba és egyenesen az ő kastélyához rohanva megölték őt.
Azt hallottam, hogy egyedül ti vagytok elég erősek, hogy megvédjétek magatokat. Esdekelve kérlek, hogy fogadj be országodba, mert tudom, hogy énrám is vadásznak. Ezt egy nő megérzi. Fogadj be és védj meg a támadóktól és cserébe bármit megteszek neked. Úgy szolgállak téged, ahogy te szeretnéd.
*Félelmét nem nagyon kellett bizonygatni, csapzott haján és viseltes külsején látszott, hogy valószínűleg már napok óta szalad, hogy elérje minél hamarabb Awyrist.
A királyság két jó hírű kalandora is rendelkezésre áll, ha ki akarja vizsgálni a dolgok hátterét is. Viridiel is nem rég tért vissza az emberek királyságából Astelathnak vitt levél után, ő mindig kapható egy új kalandra. De Aliát, a jó hírű gyógyító-állatszelídítőt most szerelmi bánat gyötri, egy feladat talán elvonná a gondolatait. De akár Amerith saját maga is utána járhat a dolgoknak.

Egy újabb szép nap köszöntött az erdőre. Délelőttöm úgy telik ahogy mindig. Népem között sétálgatok, mikor egy katonám kellemetlen hírt közölt. Egy ember itt és a segítségemet kéri? Na mi lesz ebből.... gondolom magamban, aztán egy kissé félreeső helyen találkozok a "vendéggel". Reakciója meglep, kinézete nyomatékosan támasztja alá rémületét. Látom, hogy ez nem egy sima női hiszti. Végighallgatom, aztán válaszolok neki....
- Nyugodj meg te lány. Ülj le igyál egy kortyot.- kínálom.- Az ami történt, az sajnos előfordul mostanság. Mi is tudunk a sötét elfek fenyegetéséről. Köszönöm kedves szavaidat, de meg kell értened. Awyris az elfek birodalma. Kapcsolatot ápolunk veletek emberekkel, és segítünk is, ha szükséges, de nem áll szándékomban befogadni téged. Neked a tieid közt a helyed. Itt minden idegen lenne számodra, és nem csak mi tudunk téged megvédeni. A segítségemet azonban mindenképp megkapod. Míg kitalálom mi legyen addig vendégül látunk, de nem maradhatsz tovább. - miután befejeztem odaintem egyik katonámat és utasítom kísérje az egyik vendégszobába és gondoskodjon róla, hogy mindent bőséggel megkapjon. Mikor távoznak gondolati síkon hozzáteszem, tartsák szemmel, de bánjanak vele kedvesen. Ilyen hírek után jó az óvatosság. Nem akartok ártani népemnek kedvességemmel.
A királyt nem tájékoztatom ezzel a dologgal, megvan neki a maga baja. Ahogy a kis eldugott helyen frissítőmet iszogatva elgondolkozom eszembe jut Viridiel. Ő mindig kapható egy kis kalandra, és jobban is ismeri az embereket. Ha jól tudom nemrég tért haza. Azonnal kéretem is....

Hallottam hírét, hogy valami asszonyszemélyt leltek felderítőink erdőnkben és állítólag valami menekültféle, de egyelőre nem izgattam magam, hiszen épp elég hontalannal találkoztam már útjaim során, na meg megérdemelt pihenésemet töltöttem, ami a ritka pillanatok egyike volt.
Persze ez mindig csak rövid ideig tartott, mert pár nap után már kezdtem nem találni a helyem, annyira hozzászoktam már az állandó vándorláshoz, így ez a mostani pihenés sem tarthatott volna sokáig, de az élet közbeszólt és máris hívattak a királynőhöz.
Mivel a két esemény szinte egyszerre következett, nem kellett sok, hogy összerakjam a dolgokat és feltételezzem a jövevény miatt hívatnak.
Rendbe szedtem magam felöltöttem kristályvértemet, de egyelőre fegyvereimet nem vittem magammal, majd kis idő múlva már térdet is hajtottam gyönyörűséges uralkodóm előtt.
- Rendelkezz velem királynőm!

A királynő Viridielt választotta, aki nem rég tért vissza, ám kicsit meglepő lehet számára az új feladat. Nem azért, mert a sötét elfekkel kapcsolatban őt kérik fel nyomozásra, de a vissza úton már találkozott egy hasonló dologgal. Egy sötét elf nő nem csak saját faja mágiáját használta a jelek szerint, hanem a növényeket is meg tudta szólítani, miközben barátja egy ember az elemeket mozgatta a jelek szerint.
Bár az a nyomozása hamar véget ért és leginkább nem is ő, hanem egy Vogon Beebebrox nevű kalmár erőltette, aki önmagában is különös volt. A vörös hajú kereskedő elf messzi világból érkezett ide és igen kíváncsi volt mindenre. Főleg amivel üzletelni lehet. Ám amikor Viridiel felajánlotta, hogy eljöhet Awyrisba, először csak hallgatással bújt ki, majd arra hivatkozva, hogy az emberek világát fel kell derítenie, nagy köszönet mellett elhárította a felajánlást.
De Amerithnek is lehetnek titkai. Hiszen azt még nem mondta el, hogy vajon egyedül kell-e a hírvivőnek most kutatnia vagy esetleg ő maga is a kíséretével együtt csatlakozik hozzá és együtt vágnak bele a nagy kalandba?

A palota előtti kis fogadóteremben várom Viridielt aki nemsokára meg is érkezik. Illendően köszönt és térdet hajt. Én is köszöntöm és az asztalhoz invitálom, ahol finom bor, desszert és gyümölcs várja. Miután helyet foglal én is leülök bort töltök magamnak és ha elfogadja neki is, és belekezdek mondandómba.
- Bocsáss meg, hogy megzavartam pihenésedet. Ha jól tudom nemrég értél haza. Ez az ügy várhat még. Egy nő érkezett a minap. Egy ember. Kérte fogadjuk be, de nekem nem áll szándékomban. Itt léte alatt szemmel tartatom, de amint sikerül ezt a segítségeddel megoldani azonnal távozik is. Szóval két kérdésem lenne feléd. Te jobban ismered az emberek világát. Talán tudsz olyan helyet ahol várnák és elfogadnák szolgálatait. Csak mondj egy ilyet és máris küldetem.
A hír amit hozott ijesztő de nem új. Azt állítja egy magát varázslónőnek tituláló Dábora nevű nőnél takarított, akit megöltek a sötét elfek. Neki pedig menekülnie kellett. Valóban riadtnak tűnt de ami azt illeti nem bízok benne. Szóval semmiképp sem maradhat itt. Megadom a segítséget minden népnek aki kéri de jobban nem ütöm bele orromat a dolgukba.
Mit gondolsz? Érdemes ezzel foglalkozni? Nem szokatlan mostanság a közös ellenség felbukkanása....- kérdezem, majd ha kér újra töltök poharába.

A királynő most is kedvesen visszaköszön, majd int, hogy álljak fel, aztán a mögötte álló, finomságokkal megrakott asztalhoz hív, ahol elfogadom a felém nyújtott, gyümölcsborral megtöltött poharat.
Aztán meghallgatom Amerith nekem szánt mondanivalóját, ami meg is egyezik az elképzelésemmel, milyen ügyben szeretné igénybe venni uralkodónőnk a segítségemet.
Természetesen örömmel töltött el, hogy a tanácsomat kéri, mert én elég nagy tapasztalatra tettem szert útjaim során, mind az emberekkel és sajnos, mind a sötét elfekkel kapcsolatban.
- Szerintem a Királyöbölben, az emberek fővárosában minden gond nélkül el tudna helyezkedni. Rengeteg ott a nemes palota, ahol takarítani való akad bőven és talán még az is előnyére válik, hogy egy boszorkánynál állt szolgálatban, egy mágus biztosan értékelne egy tapasztalt munkaerőt.
- Ami azt illeti, hogy mennyire lehet megbízni benne? – töprengek el e kérdésen. – Az a helyzet, hogy a fák nem említették, hogy valaki is távozott volna a gyilkosokon kívül a helyszínről. – emelem a tekintetem a királynőébe. – Egyrészt ezért én is azt javaslom tartsuk szemmel és mielőbb kerüljön vissza a saját népéhez a lány. Másrészt …..a sötét tündék egyre merészebbek, hogy már az emberek városaiban kezdenek partizánakciókba, lehet, nem ártana példát statuálni, hogy ez nem maradhat büntetlenül. – fejezem be a véleménynyilvánításomat egyelőre.

Az ügy eredetileg csak egy gyorsan elintézhető délelőtti meghallgatásnak indult, ám egyre inkább komolyabbra fordultak a lehetőségek. Amerith még tétovázik, hogy jobban bele ártsa-e magát a dologba, ám Viridiel már példastatuálásról beszél. És ha arra gondolunk, hogy az erdeiek hadserege igen letaglózott mostanában amiatt, hogy soha sem győztek a selfek támadásai felett, akkor ez nem is olyan rossz ötlet. Az emberek és orkok nemrégiben sikeresen vertek vissza egy zevadari támadást, ám a lombtündék megcsappant önbizalmát talán egy ilyen kisebb dolog is visszaállítaná.
Ám ők döntenek, hogy mi tévők lesznek.

Hallgatom fiatal vendégemet. Személyesen még nem volt hozzá szerencsém, de valóban helyén van az esze. Közben biztatom, hogy az ennivalóból is bátran vegyen. Jól esik a bor mellé.
- hmmm. Példamutatás. Nem is olyan rossz ötlet.- gondolkozok hangosan, de aztán eszembe villan valami. - De mi a helyzet akkor, ha ez nem ilyen egyszerű. Mi van, ha nem a sötét elfek voltak. Nem bízhatunk meg teljesen egy idegen nő szavában, és már az is veszélyes lehet, ha valaki csak úgy vádolni meri az ellenséget. Szóval csupán csak annyi lesz a dolgunk, hogy azt kiderítsük ki, vagy kik állnak a háttérben. Ha az asszonnyal saját ellensége végzett, az minket nem érint.- közlöm a fiatal férfivel. Mikor megrökönyödve néz rám nevetve hozzá teszem.- Igen, én is veled tartok. Régóta kíváncsi vagyok, hogyan dolgozol. Nem foglak zavarni. Ilyen kalandok alatt mellőzöm a felség megnevezést. A nevemen szólítanak. Amerith. Vagy ha nem megy kitalálhatsz mást. És egyedül megyek, senki sem kísér. - tájékoztatom, majd boromból kortyolva várom mit válaszol....

Nem hiába Amerith a mi királynőnk, most is példamutató bölcsességről tesz tanúbizonyságot, mikor rávilágít véleményem bizonytalanságára. Csak meghajtom a fejem felé, jelezve, hogy tökéletesen egyetértek vele és elfogadom a szavait.
- Természetesen igazad van felség, tényleg nem bízhatunk benne, hogy a jövevény igazat mond és abból sem minősíthetek egy egész fajt – bár bőven okot adtak rá, - hogy egy bérgyilkos miatt azt gondoljam, e mögött nagyobb volumenű szándék áll. Talán csak valami egyéni akció volt. Így jobb utána járni, ahogy mondod.
Ám mikor kijelenti, hogy ő is velem akar jönni, méghozzá testőrök nélkül, egyedül, majdnem cigány útra szalad a számban lévő édesség, amit megkóstoltam.
- Khmm……királynőm…..ez túl veszélyes! Mi van, ha csapdába csalnak! Nem kockáztathatod, hogy az éjtündék fogságába ess, vagy, hogy …….megöljenek! – bukik ki belőlem hevesen, kissé el is feledkezve magamról.
Épp elég veszteség érte már népünket, hogy ez akár csak gondolatban felmerüljön, de persze ha parancsba kapom, nem vitatkozhatom vele és meghajtom a fejem előtte.

Viridiel nem örül, amikor a királyné vele akar tartani, pedig mindenkinek kell egy kis szórakozás. Csak az nem mindegy, ha az illető az életével játszik.
Ám a mostani út nagyon izgalmasnak indul, hiszen a nyomozást az emberek városában kell folytatni kihűlt nyomokon. Ám szerencsére elég sok nyomot hagytak a támadók... talán. És sikerülhet rájönni arra is a végén, hogy mi volt ezzel a céljuk.
Ám előbb alaposan fel kell készülni az útra!

/Amint azt mondjátok, hogy kész, a történet folytatódni fog egy új helyszínen az általatok leírt tárgyakkal./

- Mindenképp veled tartok és nem kell miattam aggódnod. Tudok vigyázni magamra.- próbálom megnyugtatni Viridielt. Aztán a témát lezártnak tartom. A találkozó további részét beszélgetéssel, evéssel ivással folytatjuk.
Távozásakor nyomatékosan közlöm vele hol találkozunk két nap múlva, és némi étel és bor útravalóval útjára bocsájtom. Mindkettőnknek fel kell készülnie erre a kalandos útra. Nekem főleg, mert igaza van. A szórakozás az néha nekem is kijár, de életemmel nem játszhatok.

A nap további részét a dolgaim összeszedésével töltöm. Megszabadulok ékszereimtől és kikészítem utazó öltözékemet. A zöld utazókabátot, a szürke vászon inget és a barna vászonnadrágot, ami valamikor még a férjemé volt. Valamikor.....
Viszek még magammal pénzt, gyógynövényekből egy keveset és a biztonság kedvéért egy tőrt.

Továbbra sem értettem egyet a királynő döntésével, de hát ha velem akart tartani, nem akadályozhattam meg benne, így egy nagy és nehéz sóhajjal végül fejet hajtottam akarata előtt, de láthatta rajtam, hogy nem értek vele egyet.
Nem abban kételkedtem, hogy nem tud vigyázni magára, de számtalanszor kerültem már magam is olyan helyzetbe, ahol a puszta ügyesség és tudás kevés volt és ez most is bármikor előfordulhatott. Igazából akarva-akaratlanul az én vállamra rakott óriási terhet, hiszen ha valami baja esik, na adják a szellemek meghal, akkor mindenképpen rajtam fogják számon kérni és én is felelősséget éreznék miatta. A feladat is csorbát szenvedhet, ha állandóan az ő épsége miatt kell aggódnom. De, hát eldöntetett és jobb, ha most már arra koncentrálok, hogy minél jobban felkészüljek.
Még egy darabig kellemesen elbeszélgettünk a világban megeső dolgokról, aztán elbocsátott, hogy én is összepakoljak az útra.
Szokásos erdőjáró ruhámat veszem magamra, ami a föld és a természet barna-zöld színeit viseli, fölé kerül a kristálypáncél, amit egy kámzsás köpeny takar. Féltve őrzött kristály íjam is utitársam lesz, ahogy a maradék két különleges nyíl is. Persze több tucat másik, egyszerűbb vessző mellett. Jön még a kardom, tűzgyújtó készlet és kulacs az oldalamra és a tőröm, amit a csizmaszárba csúsztatok. Aztán már csak a tarisznya marad, amibe váltás ruha, szárított, utat álló élelem kerül.
Részemről kezdődhet a kaland.