Még nem választották meg hősnőnket a király tanácsosai közé, ám azt tudni kell róla, hogy eddig is szépen ívelt felfelé karrierje. Nemesi származása és belevaló természete sokkal megszeretette a fiatalabbik Silvemoon lányt, ahogy a nővérét is mindenki kedvelte.
Néhány bányász rossz helyen ás. Épp Trünnel ebédelsz, amikor jön a hír.
-Tanácsosasszony! Azonnal a tárgyalóba kell menni. Az új vasbánya feltárása környékén selfek bukkantak fel. Mognar király meg akarja beszélni, hogy elhozzuk-e őket onnan vagy a védelmet erősítsük meg.
* A jegyzőkönyvvezető az ajtó szélébe kapaszkodott meg, hogy nagy lendülettel még be tudja venni a kanyart. A tüdejét majd kiköpte, úgy szaladt testvéredért. Ám ő nem nagyon értékelte kivételesen az igyekezetet.
-Mi a frászt kell ezen megbeszélni? Ők nem ércért jönnek, hanem varázstárgyért. El kell hozni őket onnan mihamarabb, és a sereg elvonul a feltárás mellett gond nélkül.
* Már emelte is a vállára kedvenc fegyverét, melyet legnagyobb bánatára még ellenségben nem tudott megmártani. A tanács sosem engedte, csupán gyakorló harcokra használta és néha szörnyvadászathoz.
-Üzenem Őfelségének, hogy Hellyvel elindultunk, kihozom őket onnan és egy a legközelebbi lejáratban elválok tőlük. Amint az életük biztonságban, azonnal csatlakozni fogok a stratégákhoz.
* Int neked is, hogy azonnal induljatok. Nem árulja el az írnoknak, hogy nagyon jól ismeri azt a vidéket. És tudja jól, hogy milyen veszélyes a bányászok számára, akik még nem ástak le kellő mélységbe. És nincs menekülő alagútjuk.

Nyugodtan kanalazom kis ebédemet nővéremmel amikor berontanak, majdnem félrenyeltem úgy meglepődtem! Majd magamban gondolom úgyis csak Triin kell nekik úgyhogy csendben hallgatom a történéseket......
Majd elhangzik ez:
-Üzenem Őfelségének, hogy Hellyvel elindultunk, kihozom őket onnan és egy a legközelebbi lejáratban elválok tőlük. Amint az életük biztonságban, azonnal csatlakozni fogok a stratégákhoz.
Kiesik a kanál a kezemből ahogy meghallom nővérem szavait és hozzáteszem:
-Velem?! Még sosem vittél magaddal ilyen helyekre Triin! Még normális utazó cuccom sincs! A felszínen is alig párszor voltam!

A tanácsosnő nem sokat tanakodik, megragadja a kezedet.
-Én sem voltam soha csatába. De úgy sem engednének oda. Gyere, mozgás! Csak kikerüljük őket és a munkásoknak szólunk, hogy el kell futniuk onnan, különben baj lehet. És megmutatjuk, hogy merre kell menniük.
* Azért azt megvárja, hogy te is magadhoz vedd a fegyveredet, hiszen sejti előre, hogy bármi megtörténhet. Ám nem akarja újra a többiekkel megbeszélni, hogy kimehet-e az események sűrűjébe. Csak távolról fogják látni a legveszélyesebb részt, még azt is csak akkor, ha szerencséjük van. De már ég a vágytól, hogy lásson egy ilyen igaziból.
Bár húgának nem mesélte, mert kérkedésnek tűnne, de igen gyakran elfogadják az ötleteit és ezek be is szoktak jönni. Ám ha visszatér a királyhoz, könnyen tud magyarázkodni forró feje miatt, hogy nem volt már idő megtervezni és átbeszélni a mentő expedíciót.
-Ha baj lesz, áll mögém! Majd én megvédelek.
* Fegyverét két marokra szorítja, ahogy várja, hogy felvedd a fegyvered és kövesd.

-Hát jó veled tartok, azonban-kicsit kellemetlenül -sajna fegyverem nincs most.....-elpirulok-eltörtem nemrég a gyakorlópályán......De....De páncélom az még van!

Trün nem sokat problémázik ezen az apróságon. Átfut a agyán, hogy esetleg az ajándékot most is oda adhatná, de még egy hónapnál is több van, mikor esedékes. És egy huszár vágással megoldja a gondot.
-Nem baj! Úgy sem kerülünk harcba. És ha baj történne, lesz ott elég katona.
* Abbéli fellángolásból, hogy több ezer jól kiképzett harcos állja az útját a behatolóknak, nem is nagyon tervezi, hogy ha direkt rossz lány akarna lenni, akkor egyáltalán akarva az ellenség közelébe tudna jutni. Vagy ne lenne valaki, akin több felaggatva és ne tudna majd oda adni neki egyet.
-Igyekezz már! Ha még egy kicsit szöszmötölsz, akkor meghalnak miattad azok az ártatlanok. Nekik sincs fegyverük.
-Tanácsosasszony, nem lenne mégis bölcs dolog, ha a királyhoz menne és addig a húga is tudna raktárból kérni egyet kölcsön? Ezek az éjtündék nagyon jó harcos hírében állnak.

-Jólvan menjünk!
a páncélom már rajtam, és gyorsan az asztalról elrakom a villát meg a nagy kést, biztos ami biztos alapon
aztán fene se tudja ha használni kell őket....
-ezek azért még jól jöhetnek, sokan alábecsülik egy villa erejét-kuncogok
majd fogok egy pohár vizet gyorsan megiszom egy újabb pohárral pedig megkínálom a hírhozót:
-igyál eggyet mielőtt itt esel össze, a döntést pedig bízd csak a tanácsosasszonyra-kacsintok Triinnek
-Nos Tanácsosasszony indulhatunk!

Trün jót mosolyog magában, ahogy húga leoltja a jegyzőkönyvvezetőt. Szegény nem akart rosszat, csak most útban volt a lányoknak. Ha a királyhoz mennek, megint csak óvatoskodás lesz a vége. És abból még mindig az kerekedett ki, hogy ő nem mehet a felszínre, ha ott a férfiak küzdenek. Számos nő küzd a kötelékükben és ő sem olyan, aki ne tudná megvédeni magát. Ám asztal mellől utasításokat küldözgetni a tábornokoknak vagy a helyszínen lenni és parancsolni a seregnek, nos az egészen más.
-Ismerek egy rövidebb utat, de ott már évek óta nem járt senki. Viszont ha a főkapun mennénk ki, akkor túl sok időt vesztenénk.
* Egy régi szellőzőhöz érkeztek és bakot tart neked a nővéred.
-Mássz fel! Amint fent vagy feldobom a fáklyát és indulok utánad.
* A falon ilyen elhagyatott helyeken csak néhol égnek a fáklyák, ám mivel ez fontos pont és lehet valaki pont a szellőzőt keresi, pont vele szemben a másik falon volt egy. Ha felkapaszkodsz, akkor látod, hogy csak a friss levegőért vájt járat nyílásáig tart a fal függőlegese. Onnan a felszín felé már 60 fokos szögben dől. Még mindig kapaszkodni kell, de tudtok haladni.
Nem pont nemes leányokra szabták. Ezeken a bányaműveléssel felhagyott vájatok a törpök méreteire voltak szabva, 160-170 centis plafonnal, kicsinek számítottak amerre eddig jöttetek a főfolyosókhoz képest, ahol egy óriás is gond nélkül ellenne. Ám a földalatti birodalomban talán először te is szűknek érezheted a helyet a levegőztetőben. Kevesebb, mint 1 méter a magassága és nem olyan gondosan van kivésve, néhol 60-70 centire is összeszűkül, majd újra kitágul.

Triin felsegített, majd visszafordulok és nyújtom a kezemet: -most te jössz!
Majdha ő is felmászott elindulhatunk, Triint előre engedem neki csak van fegyvere meg ismeri a járást. Azonban sikeresen beverem a fejemet néhányszor amikor fájdalmasan fel is visítok: ÁÚÚÚÚ
- Triin biztos erre kell menni?-persze nem arról volt szó, hogy nem bízok benne, csak ez olyan fura és zárt hely volt, talán évtizedek óta nem járt erre senki, majd halkan suttogva megkérdem Triint:
- és milyen messze van mégis eza hely ahova tartunk?

A testvéred nagyon gyorsan igyekszik előre és előre felé nézve válaszol.
-Igen. Nem tart már soká. Azért csinálták, hogy a friss levegő bejöjjön. De most mi kimászunk a felszínre. Már nem tart soká. Itt elé tudunk vááááá.....
* Apró, szárnyas lények egész hada támadt meg kettőtöket. Teljesen beborít titeket és nem csak a ruhába, a hajba is bele akadnak. Alig van már a tűz fényéből, úgy beborítanak mindent. És még nem sejtitek, hogy gyümölcsevő denevérek álmát zavartátok meg.
Ki kell jutnotok minél gyorsabban.

- Triiiin! Futás előre és legyezz a Tűzzel! ÁÁÁÁ a Hajamat tépik!
elkezdek rohanni Triin után remélem elindult közben a kezemmel hessegetem el őket magamról. hogy ne maradjon sok belőlük közvetlenül rajtam, mivel nálam nincs fáklya jobbat nem tehetek ordítozok és rohanok kifele, remélve nem tart sokáig megszabadulni ezektől a denevérektől

Ahogy megindul előre Helly, belenyomódik hamar az orra a nővére fenekébe. És az ő hangját hallja maga előtt.
-Áúúú! -a hangos koppanás után és alig látnak a sok fekete dögtől- Óvatosan, nagyon szűk van idelent!
* Négykézláb megindulnak futni-mászni. És csapkodásaik közben hamarosan tényleg kiérnek a jó levegőre. És támadóik a lyukban maradnak. Nagy megkönnyebbüléssel sóhajt fel.
-Háááá... De jó idefent lenni. -magához szorítja a dán baltáját- Reszkessetek füstösök! Jövünk!
* Hamar magával rántva egy szikla mögé ugrik és onnan kilesve látjátok, hogy a nagyon messzi távolból egy griff épp szélsebesen lecsap. Eltűnik a fák csúcsai mögött és hamarosan egy birkát karmai közt tartva emelkedik újra a felhők fölé.
-Igyekezzünk mindig olyan helyen lenni, ahol valami van a fejünk felett! Odalent ez természetes, de idekint könnyen megjárhatja az, aki nem bújik el. Szerencsére a pásztorát nem ragadta magával. De nem csak a ragadozó madarak jelentenek veszélyt.
De elég ebből, siessünk!
* Berohantok a fák közzé és csakhamar egy kisebb fegyveres csapattal keresztezitek útjaitokat. Nálatok fiatalabb srácok besózva a közelgő összecsapástól beszélgetnek.
-Most jól ráfaragtak a démonfattyak! Pont a markunkba sétáltak.
-Dehogy! -szólal meg dörgedelmesen a legidősebb közülük, aki még így is húsz évvel később születhetett nálad- Azt mondják, erre felé nyomulnak előre. És akik ott vannak, nem tudják tartani a vonalakat.
-Ez az! -kiált fel egy harmadik ujjongva- Akkor most megmutathatjuk nekik, mit tudunk. Mint múltkor az oroszlánnál. Én már eldöntöttem, hogy hármat akarok kivágni közülük.

Ahogy kiérünk a barlangból én is felsóhajtok egy kicsit, majd ránézek Triinre és látom őt valami aggasztja ekkor pillantom meg a griffet én is.
- Nem indul valami könnyen eza út Nővérem.
majd magával ránt a fák közé és meghaljuk a többi törpöt csevegni. Triin kicsit habozik ezt láttam rajta úgyhogy én mentem oda először:
-Sziasztok, ki ellen mentek? Bocs egy kicsit hallgatóztam-nyújtom ki picit nyelvem majd vissza is húzom rögtön
Majd alaposan végignézek a fiatalokon....
- Nagyon érdekelne milyen kalandba keveredtetek... de várjatok-húzom ki Triint magam mellé
- Ő itt a nővérem, őt is érdekelheti a sztori nem?
nézek kérdőn Triinre, majd folytatom
-az előbb láttunk egy griffet óvatosnak kell lennünk azért

A harcosok visszaköszöntek nektek és mosolyogtak rátok. Nővéred elég hallgatag volt. Bár sejtette, hogy miért vannak itt, de nem akart belekotyogni. Hiszen neki a király nem adott felhatalmazást, hogy átvegye az irányítást. Épp elég lesz engedelmetlenségét kimagyarázni így is.
-A csapat parancsnoka vagyok. Ezek itt meg a 23. felderítő raj lenne.
* Valami miatt feszélyezve volt ő is, hiszen nem mondta meg, hogy melyik nagyobb egységen belül ők a huszonharmadikok. Ám ennek nem is volt túl nagy jelentősége.
-Az északiakat figyelitek? -kérdezte Triin.
-Nem... egészen. Igazából a többiek már felderítették a helyzetüket. De nem tudják tartani a soraikat. Állítólag nagyon sok a veszteség. Minket ide küldtek, hogy nehogy hátba támadják a sereget meglepetésszerű támadással, de lassan ide érnek és kénytelenek leszünk mi is felvenni a harcot velük.
Sok ezren vannak és el fognak söpörni minket. Ennyi katonát nem tudunk feltartani, ha botcsinálta lennének, akkor sem.
* Nővéred arcára szomorúság és bú ült ki. Ám nem hagyta magát eltántorítani a céljától.
-Én a király egyik tanácsosa vagyok. Ha ide érnek és a helyzet tarthatatlan, nyugodtan vonuljatok vissza és hivatkozzatok rám! Feleslegesen ne veszítsünk csatabárdot! De amit tudtok, tegyétek meg, hogy lefékezzétek az előre haladásukat!
Nekünk viszont tovább kell haladni. Egy új vaslelőhelyhez. Ki kell menteni onnan a bányászokat és biztonságba vinni.
-Sötétvastelep?
-Mi az, hogy Sötét Vastelep?
-Nem tudom. -mondta még mindig a legidősebbjük- Nem rég mondták, hogy az új feltárás arra Sötét Vastelep. És valószínűleg ott fognak pusztulni. Az ellenség pont köztünk van, nem túl nagy az esélye, hogy elér odáig. Könnyen elkaphatják vagy megölhetik.
* A testvéred szinte letört. Úgy tűnik csak tetézte a bajt. A tanácsban számítanának az ötleteire, ő ehelyett eljött ide és most nem tud tovább menni. Elkésett. Úgy érezte, mindannyian elkéstek.

-a sötét elfek?-kérdem súgva Triintől
ahogy hallom a fejleményeket én is szomorú leszek, bár tudom, hogy mit lehetne tenni
-Triin szólnod kéne a királynak, én meg megpróbálnám kiszöktetni a bányászokat, ahogy hallom neked mégis a király mellett a helyed-csüggedten megfogom a vállát és mélyen a szemébe nézek
- jó lett volna a közös kaland de neked menned kell irányítani a népünket, kellesz nekik, én meg....meg elleszek ne aggódj miattam és megteszek mindent ami tőlem telik hogy visszahozzam őket!

Az idősebbik leány a másik vállára teszi a kezét.
-Nekem itt dolgom van. Meg kell mentenem valahogy azokat a szerencsétleneket. Mire visszaérnék a palotába, végük.
Szaladj az uralkodóhoz! Mond el amit hallottál és azt, hogy próbálom összeszedni a szétszóródott csapatainkat és útját állni nekik, mire odaérnének. Légy gyors és ügyes! Fontos, el ne felejtsd, hogy azt üzenem, hogy egy varázstárgyat keresnek, mint mindig. Arra kell rájönniük, hogy hol van és akkor már tudni fogják, hol állítsák fel a csapdát.
Meg tudod ezt csinálni? Nem felejted el? Neked nincs fegyvered, nem maradhatsz a felszínen. De én itt jobban átlátom a helyzetet és azonnal tudok dönteni. És mond meg nekik, hogy mindenről tájékoztatni fogom őket, ahogy csak lehet!
* Ezzel elbocsát, ha elmész. És népetek bátor harcosaihoz fordul, hogy még többet megtudjon és valamit kitaláljon.

-Triin, ne menj kérlek hadd menjek én az egyik katona adna fegyvert nekem, a királlyal is eddig egyszer beszéltem, téged meg ismer is......
de ahogy ezt elmondom látom eltökéltségét
-rendben, varázstárgy, csapdaállítás, értem. Kérlek térj haza egyben Triin, átadtam utána utánad indulok, és megkereslek-ekkor kezdtem könnyezni....és átölelem
-Szeretlek Nővérem nagyon vigyázz magadra! és hamarosan találkozunk!
majd hátrafordultam futottam pár lépést és visszanéztem a makacs Triinre, majd futottam tovább a királyi palotába

A palotába érve egy őrt kerestem: -azonnal beszélnem kell a királlyal! Triin Silvermoon tanácsosasszony küldött!

Helly kicsit magára hagyva érezheti magát ezek szerint. Ám tudnia kell neki is, még ha fáj is, hogy nővére nem hagyhatja itt ezeket a férfiakat. Nem hagyhatja cserben a népét. A döntés, ami ebédnél megszületett kötelezi, hiszen már túl sok időt vesztettek ahhoz, hogy a tervező asztalnál mindent elölről kezdjenek. A bányászok kimentését kell neki sikerre vinni vagy vállalni a szégyent, hogy a semmiért volt engedetlen.
A palotába érve pedig az őrök hamar az uralkodó és tanácsosai elé visznek. Ahol feszülten vártak minden hírt. Futárok jöttek és mentek és téged sem rangodnak megfelelően kezeltek, protokoll helyet most csak az egyik hír hozója vagy.



Hamarosan jó hírrel szalad be az egyik futár. Triinnek sikerült rendbe szedni a hadsereget és körbe keríteni a behatolók hadát. Két gyűrűről vagy miről beszélnek. A selfek körbe kerítették a kezdetleges bányát, ahonnan ki akartátok hozni a munkásokat. Ám Raydan főserege sikeresen körbe fogta őket és igyekszik időben leszámolni velük, mielőtt még a bányászok védelme összeroppanna.
Ám a szívderítő újság után pár órával rossz hírek is jöttek. A legrosszabb mind közül az, hogy testvéredet elfogták valami rosszul sikerült terv miatt és a katonák tanácstalanok. Egy pallos felett fejjel lefelé lógatják kötélen és hintáztatva egyre lentebb engedik. Azzal fenyegetőznek, hogy az acél ketté fogja vágni, ha nem hagyják őket elmenni addigra.
Kint, a nagyterem előtt hallod, ahogy a királyodnak ezt elmondja a futár.


/Mognar engedni fog a zsarolásnak, de az még pár perc. Ha beszaladsz a terembe és könyörögsz az életéért, akkor ez közre játszhatott a döntésében. Ha mást teszel, akkor aszerint, de megszületik a választás./

Ledöbbenek a dolgok hallatán, először nem tudom mit tegyek, de végül szívemre hallgatok és könnyes szemekkel rohanok oda a királyhoz:
- Felség kérem, ne engedje hogy megöljék! Nem veszíthetem el nem tudom mit tennék nélküle! Kérem Felség, nem is, könyörgöm! Mentse meg Triint kérem Felség!

Mognar király neheztelően néz vissza rád, hiszen bár nem vagy ilyen ügyekben jártas, de a döntést a tanácsnak kell meghozni. És épp elég nehéz már eleve. Nincs szükség arra, hogy "lelkizések" még jobban nyomasszák egy esetleg kedvezőtlen döntés esetén a vezetőket.
Ám bármennyire is nem áldozható fel egy valakiért több ezer harcos. Bármennyire is figyelembe kell venni sok ezer más valaki érdekét. A tanácstagok és az uralkodó is látták és elismerték felszólalásaikban, hogy nővéred nem mindennapi munkát végez. Úgy tűnt meg lehet adni még egy kis időt a selfeknek, ha el is akarnának szaladni, majd követi a sereg őket. És nem tesznek semmit, amíg a tanácsos élve ki nem szabadul. Utána viszont megölik a zevadariakat... vagy távoznak a törpök földjéről.
Ám két dolog is közbe jött. Az óriások felbukkantak, akik a legveszélyesebb a bányász népre a felszínen. Köveket hajigálva fárasztották, nyűtték ősi ellenségeiket, a törpék seregét. Miközben a két ellenséges hadvezér a bányában csak pár száz, esetleg néhány ezer -nincs pontos információ- fős védelmet hagyott gyorsan összeeszkábált védelem építése után. És arra felé vonultak tovább, ahol az óriások a leggyakrabban elő szoktak fordulni. Az égimeszelők vidékének is szokták nevezni ezt a környéket.
Az éjtündék egy hegyre vonultak vissza, mely csak egyik oldalon volt járható. És sehogy se voltak hajlandóak elengedni túszukat. Végül eltűntek.

Hogy mi történt? Miközben a sereget egyre jobban lekötötték az óriások, ők szőlőindákon leereszkedtek a túloldalon, mely járhatatlan, de le tudtak mászni a rögtönzött kötelekkel. És mire észre vették, már épp hajóra szálltak valaminek a hatalmas csontjaival.
Nővéred holtteste sosem került elő, de elterjedt a híre, hogy meghalt.


/Köszönöm a játékot! Majd még lesz pár rövid játék, miközben fut a nagykalandod./

/Köszönöm neked ezt a mesét jó volt, bár szomorú lett a vége kicsit :'( /