Pár nap telt el azóta, hogy hazatértünk szeretett erdőnkbe. A különös és persze félelmetes eseményeknek még mindig a hatása alatt állunk. Ha nem is értettük még teljesen biztosan tanultunk valamit az orkokról, de azért örülök, hogy vége.
Mikor hazaértünk mindenről részletes beszámolót tartottam a királyi párnak. Talán túlságosan is kitettem magamért.
Aztán szétszéledtünk. Mindannyian haza tértünk. Mindenkit várt valaki haza, engem Anyám fogadott tárt karokkal.
Pihenéssel telt az a pár nap, aztán levél érkezett. A királynő hívatott, nem túlzottan érdekelt az ok, azonnal indultam is.
És hamarosan ott is álltam előtte, az illendő térd és főhajtás után. Sose ültem le mikor hellyel kínált és nem is fogadtam el semmit. Ezt persze ő már rég megszokta. Hogy az okát tudta e nem tudom. De tény és való távolból szemlélni és gyönyörködi benne igazi felüdülés volt. Egy időben voltam olyan balfék, hogy sikeresen zúgtam bele erdőnk legelérhetetlenebb asszonyába, de hát ez vagyok én. Gallion Shebik a nők bálványa. Ez azóta szerencsésen alakult át egyszerű rajongásba.
Végighallgattam mondandóját, amitől első hallásra azt hittem menten gyökeret eresztek. Azt gondoltam viccel, de ezt nem mertem hangosan szavakba önteni. Megtiszteltetésnek vettem, mert ahogy ő is mondta nem volt eddig példa ilyesmire. Meghajtottam fejem feléje elköszönés képen aztán ott se voltam. Kissé csalódottan tértem haza, hogy összepakoljam motyómat. Semmi csata, veszély. Azért kíváncsi voltam ki lesz a partnerem ebben, és mi sül ki ebből az egészből. Természetesen mint mindig a legjobbat akartam kihozni magamból most is. Hamarosan oda is értem a találkahelyre. Fogadni mertem volna, hogy az ipse késik....

Éppen lefekvéshez készülődöm,egy elég mozgalmas nap után,a kedvenc Fogadómban,mikor kopogtatnak..

Kinyitva az ajtót,szinte tátva maradt a szám.
Két Elf állt az ajtóban,és valami felkéréssel kerestek meg..
De amint előadták a jövetelük célját,még jobban leesett az állam...
Kezembe adtak egy papírost,és azzal távoztak...

Ilyen felkérést nem lehet visszautasítani,és holnap hajnalban útnak is indulok..

Pirkadatkor indultam is lovamon,hogy elérjem Awyris erdejét,és ott is azt a titkos ösvényt,amit nagyon kevesek tudják hol található..bár nekem könnyü dolgom van,mert a kapott iráson kívül egy térképet is mellékeltek,és ez most nagyon jól jött.

Elérve az erdőt,egy fura érzés fogott el,de aztán nyugalom szállt meg,ahogy haladtam a célom felé.
...és valakivel találkoznom kell,ez állt a felkérésben,de többet nem mondtak..
De hát az Elf Uralkodónő meghívására jöttem ide,így majd kiderül.hogy mit kell tennem,ezért nem izgattam magam miatta,inkább csodáltam a fák és az erdő szépségét.

Hamarosan meg is érkeztem a kijelőlt helyre,de ott nem volt senki..
..Talán csak viccnek szánták volna ezt velem??...de aztán egy alak közeledett..
.Lehet,hogy az a személy akiről beszéltek??...türelmesen vártam..úgy látom hamarosan kiderül minden..

Hát tévedtem. Mire odaértem, már várt az illető. Nagyon bíztam benne, hogy tisztában van azzal mi is ennek a találkozónak a célja és nem nekem kell erről majd kiselőadást tartani. Lehet csupán annyi lesz az egész, hogy beülünk egy kocsmába és eldumcsizunk a dolgainkról? Pia mellett jó társaság vagyok, csak kicsit fárasztó. Minél többet iszok annál jobban járatom számat.
Mondjuk jól meg kellett gondolnom hogy szólok hozzá, mert magasabb és majdnem kétszer akkora volt mint. Én simán földbe döngölne egy rossz szóért....
- Na Üdv! Szóval te lennél a társam ebben a roppant különös és érdekfeszítő küldetésben. Gallion vagyok. És roppant mód bízok abban te is tudod mi a feladatunk. - szólok neki mikor közelebb érek, és rendesen megnéztem magamnak.
Ő is üdvözöl, hangját hallva nem tűnik olyannak aki hamar felkapja a vizet, de ki tudja inkább vigyázok.. Lehet nem ismerem még túl jól az embereket.
Eddig jól is lennénk, de aztán mikor közli, fogalma sincs semmiről, ösztönösen kaptam fülemhez kezem. Biztos voltam benne, hogy egy gallyacska serken épp a tövéről, de persze semmi se történt. Először megfordult a fejemben, hogy erejével mit se törődve kedvesnek nemigazán mondható szavakkal visszazavarom oda ahonnan jött, de a kötelesség az kötelesség.
- Húúúúú! - huppantam le az egyik fa tövébe. Közben intettem neki is ne ácsorogjon, mert lehet hosszú lesz amit mondani fogok. Miközben vártam, a fához hajtottam fejem, aztán némileg összeszedetten özönleni kezdtek belőlem a szavak.
- Szóval. A királynőnket gondolom ismered. Nagyon jó diplomata, de ebből kifolyólag most egy roppant érdekes feladattal bízott meg. Azt szeretné konkrétan, hogy az emberek és az elfek népe kissé jobban megismerné egymást. Tudod, hogy tanuljunk egymástól. Ő úgy fogalmazott hogy sok még a félreértés veletek kapcsolatban, de ez persze visszafelé is igaz....- és csak mondom és mondom tovább, míg ki nem szárad a torkom. Akkor benyúlok tarisznyámba és kiveszem azt a két kulacsot, amiben gyümölcsbor van. Az egyiket felé nyújtom. Látom rajta, hogy eme néhai  hihetetlen szómenésem miatt, máris a háta közepére kíván, de minden gondolatomat meg kellett osztani vele. Közben persze vigyáztam, ne áruljam el, ne beszéljek tiszteletlenül és ne éreztessem azt amit....Uralkodónőnkkel kapcsolatban. És meg kell hagyni talán ezért is alakítottam fényesen, főleg mikor rájöttem majdnem 5 órán át járattam a számat. És ami vicc annyira belemerültem mondandómba, hogy az se érdekelt volna túlzottan, ha a hűlt helyét találom.
Azért örültem, hogy itt maradt. Talán együtt meg tudjuk oldani a feladatot.

Úgy látszik,hogy mégis csak ez az Elf lesz az,kiről beszéltek ..bár többet vártam..
..de talán majd kiderül,miért is van rám szükség...
De aztán,amint közeledett,máris beszélt folyamatosan..és én csak némán hallgattam.
..csak beszélt és beszélt...egyfolytában...


-Ez az Elf,nem vesz levegőt?-gondoltam magamban,és egy halvány mosoly suhant át rajtam,de igyekeztem leplezni,mert igaz,nem ismerem az elfeket ,sem a mentalitásukat,így az elején nem akartam konfliktust,bár az is megfordult a fejemben,hogy odébbállok,szerintem észre sem venné..-kuncogtam diszkréten,de ugy tettem,mint aki nagyon érdeklődik..


Aztán amint megálllt a szóáradattal,inkább kíváncsian méregettem az előttem álló,vagyis ülő férfit..


Egyszerre csak abbamaradt a kimerítő 5 órás szómenés és már delet ütött az idő.
Kezdek éhes lenni...nameg lassan nem ártana valami ehető után nézni...és friss víz is jól esne a lovamnak is..


-Köszönöm ezt a kimerítő és mindenre kiterjedő tájékoztatást!..de szerintem nem ártana valami ételt szerezni...de úgy néz ki,hogy hosszú lesz az "együttlétünk",legalábbis nem kevés idő ...igy javaslom,hogy nem ártana valami táborhelyet készíteni..-mondtam neki,ténynek közölve..


Éreztem a hangján,hogy kissé "tart"tőlem...és ez jol esett a májamnak...de én sem ismerem,így kissé visszafogom magam,és a megszokott nyers modorom..
De majd meglátjuk,mi fog kisülni ebből...de valahol éreztem,hogy nem lesz egyszerű az "együttműködésünk"..nagyon más a kultúránk,ahonnan jöttünk..de talán egy próbát megér!..csak tudnám,kiről beszél?milyen Királynő?..na mindegy!..ezt majd később-gondoltam magamban...és elindultam valami élelem után nézni..ha akar,akkor jön a férfi is..

Mikor kijelentette, hogy éhes, nekem is megkordult a gyomrom. Szerencse hogy tudtam egy erdőnkhöz közel eső, de nem túl nagy emberek lakta falut, ahol a kocsmában rendes adag ételt és jó bort adnak.
Míg én ezen elmélkedtem, ő elindult, persze hogy az ellenkező irányba. Táborhely....tűzrakás itt az erdőben? Na hamarabb fojtom meg puszta kézzel, minthogy azt mondja mukkk...Már kezdtem azt gondolni, halovány fogalma sincs semmiről velünk és az erdővel kapcsolatban. Talán jó is így talán nem.
- Na ide figyelj pajti! Úgy csinálsz mint aki most jár itt először. Itt még csak nem álmodozunk ilyenekről. Na gyere. Van itt a közelben egy emberek lakta kisebb falu. Megmutatom. Ott tudsz kajálni. Addig pedig, hogy éhen ne halj itt nekem tessék....- mondom most már kissé visszafogottabban és amint közel értem hozzá, a kezébe nyomtam Anyám még meleg húsos pitéjét. Eddig se evett meg, talán most se fog, ha jobban megismer. Mondjuk azt már tudja beszélni azt tudok....
Én is kezembe vettem az enyémet és így vezettem el, a faluhoz ami majdhogy nem két órányira volt attól a helytől, ahonnan elindultunk. Azt utat csendben tettük meg aminek ő biztos örült. Először azt gondoltam majd mond valamit, de csendben vezette lovát és ette a pitét. Ahogy elnéztem nem tűnt rossz szándékú embernek. A táborhellyel is tuti viccelt. Meg a királynő biztos tudta kit válasszon mellém.
Amint odaértünk, azonnal a kocsma felé vettük az irányt. Az emberek akik már ismertek kíváncsian néztek utánam. Mindenkinek feltűnt, hogy most nem a megszokott páncélomban, karddal az oldalamon látnak. (Most térdig érő zöld utazókabát, zöld ing, barna szövet nadrág és csizma volt rajtam. Alatta a biztonság kedvéért finom, de erős lánc inget viseltem, a kardok, és a két kicsi tör a parittyával pedig itt ott rejtve. Biztos ami biztos alapon.) Az egyik legény a kocsmánál azonnal kijött és átvette a lovat a férfitól, hogy friss vízzel és zabbal lássa el. Mi pedig egy emeleti asztalt foglaltunk el, ahová bort és ételt rendeltünk. Hamarosan meg is érkezett. Rendes nagydarab csülköt kaptunk krumplival és salátával. Na meg kaptunk mellé két kancsó bort. Azt terveztem ha mindketten jól bekajáltunk majd elkezdjük a beszélgetést....

Egyre érdekesebben alakul a napom!...alig ejtettem ki a számon a tábor és az étel beszerzését...máris kinyilvánította nem tetszését.
Bár egy szóval sem mondtam,hogy rágyújtanám az erdőt ,de most,hogy megkaptam a korholásomat a még nem is létező táborhely miatt,már éreztem,hogy nem könnyű eset....


De amikor a kezembe nyom egy pitét,na akkor kerekedik ki a szemem,bár elfogadtam tőle,hogy ne nézzen bunkónak,de egyébként soha nem eszem olyan étket,mit felajánlanak nekem,hacsak nem a Fogadóba,vagy épp az ismerős Csaposnál kapható...


A pajti megszólitás is mosolygással töltött el..de erre már nem is reagáltam...ha így gondolja,maradjon ebben a hitben...Pajti...


Némán falatoztam..valahol jo volt ez a kis csend..mosolyogtam az orrom alatt.


Hamarosan már meg is érkeztünk ahová vezetett,és az illatoktól tényleg éhesebb is lettem..
S mikor elém rakták a hatalmas tálat,amiben a forró csülök gőzölgött,már tudtam,hogy jo helyen vagyok..


Már csak a beszélgetés .az amitől tartok kicsit,de talán jobb is tul lenni a "formaságokon"..vagy inkább a bemutatkozáson-gondoltam..és a falatozás közben rá is tértem arra,ami kíváncsivá tett...


-Azt hallottam az Elfekről,hogy nem esznek húst!..és hatalmas vermekben laknak...a fák tetején?...-néztem rá kérdőn..
Bár elég bután hangzik az a kérdés..de talán ez elinditja a "megismerkedést"...bár szerintem jo hosszu lesz ez a nap,ha elkezd beszélni..-és próbáltam a legérdeklődöbb vigyoromat villantani felé..


Az igaz,hogy fogalmam se volt mit is mondhatnék..mert egyszer sem találkoztam ilyen közelről elffel...még csak a mesékben,amikor gyermek voltam..és az nem most volt...


-Mit csinálsz a tieid között?talán írnok vagy?-kezdtem bele a másik kiváncsi kérdésembe..de azért tudtam,hogy nem lehet az,mert bár rejtve van nála fegyver,de az avatott szemem igy is kiszurta a ruhája alatt...és ha van benne egy kis kalandvágy..akkor mutathatok is egy pár trükköt..de ez majd..ha belapátoltam a finom ételt...

Nyálam csorgott már, mikor meghozták az ételt. Azonnal hozzá is kezdtem. Úgy láttam őt se kellett kérlelni. Míg ő mohón evett én megadtam a módját. Kényelmesen ízlelgetve minden falatot ettem.
Aztán elkezdett beszélni. Gondolatban minden mondatát kommentáltam.
-hmm nem eszünk húst? talán mindenki ezt gondolja.... majd beadom neki, hogy jaaa vegák vagyunk én csak komoly önsanyargatás miatt eszem, hogy aztán allergiás foltokkal eszemet vesztve futkorásszak gyógyítóhoz.... bár ha tényleg mindenki így gondolná hogy vegák vagyunk az valahol megtisztelő is, mert azt gondolják ennyire tiszták vagyunk. hát nem sajna. ugyanúgy esszük a finom husit is nem vagyunk nyulak....
- vermekben???? mit gondol.... az jó hogy fák tetején, de közöli fogom  vele nem osztozunk madarakkal a fészkeken...
- írnoook??? - itt kis híján kiköptem a falatot amit ettem. - ja sokszor megfordult már a fejemben, hogy marha nyálas szerelmi történeteket írok, de ahhoz ki kellett volna szeretnem magamból, meg....belőle és így inkább hagytam az egészet....
Mindezek után erős késztetést éreztem arra, hogy jól elröhögjem pontosabban kiröhögjem saját magam de nem akartam, hogy úgy érezze őt röhögöm ki. Így próbáltam olyan képet vágni ami őt is nevetésre készteti, de már nevettem is. Szerencsére bejött nála is, és nem sokára asztalt csapkodva fetrengtünk és még a könnyünk is csorgott. Jó fej lesz ez a pajti....

- Na először is. Mielőtt bármibe is belekezdek, had kérdezzek én először. Mi a neved, honnan jöttél, mit lehet dióhéjban tudni rólad és hogyan értesültél erről az egészről. Azt már tudod rólam, hogy pofázni azt tudok (vallom be szerényen). Most lássuk te mire vagy képes mert eddig alig hallottam hangodat....- mondom neki miután szóhoz és levegőhöz jutok és megtöröltem könnyes szemem.

-A nevem,Edgar.Katona voltam.Bár most is olyasmi-villantottam egy félmosolyt az Elf felé.
Nem nagyon szoktam beszélni a múltamról,és egyébként amúgy semmiről..nem vagyok a szavak embere,a tettek sokkal jobban jellemeznek,mint a szóáradat..

-Szerintem ennyi elég is rólam..-és nagyot haraptam a finom csülökből,hogy ezzel is véget vegyek a kérdezősködéseinek,bár ahogy így elnézem,és tapasztaltam,nem fog ennyiben hagyni..de majd rájön,hogy semi értelme tovább faggatnia,mert nem mondok semmi többet magamról..és ez így van jól..


-Tegnap felkeresett két társad,és egy írást kaptam tőlük,és most meg itt vagyok..de szerintem összetévesztettek valakivel,mert én azt sem tudom,miért vagyok itt..bár ahogy elnézem,Te sem..-nevettem el magam,és most már teljesen felszabadultan kacagtam.

-Szereted a kártyát??..mert mutatok valamit,és ott annál a szomszéd asztalnál ,szerintem van is esélyünk a szórakozásra!- oda is mentem az ott ülőkhöz,és amint hajlottak a parti lejátszására,át is hívtam őket az asztalunkhoz..
-Na,akkor kezdjük is!-néztem a potenciális "áldozataimra"..és osztani kezdtem a lapokat...

Míg az ebédünket fogyasztottuk, feljött az emeletre pár ismerős alak. Láttam, ahogy kártyázni kezdtek és néha minket bámulnak, pontosabban a vendégemet.
Aztán elkezdett beszélni. Bár nem lettem sokkal okosabb, az tetszett, hogy beszédben jóval elmarad tőlem. Hát nem is kell. Az csak rosszul sülne el, ha mindketten sokat szövegelnénk. Az életéről semmit se tudtam meg, de majd figyelek.A nevét már tudom, és azt is hogy került ide. Abban viszont hogy a Királynő nem döntött jól, nem lennék ennyire biztos.
Mikor a kártyáról kérdez én csak megvonom a vállam. Láttam már kártyát, tudom mi az, de a szabályai nem érdekeltek túlzottan. Mi nem így múlatjuk az időt. Ő áthívja hozzánk a férfiakat és máris kezdődik a játék. Felállok, hogy átadjam a helyem és megtámaszkodok az ablaknál. Csak figyelem Edgart. De közben jó elf szokásomhoz híven hegyezem a fülem...

A Kártyaparti mikor elkezdődött ,akkor még nem tudtam,hogy ennyire szép summa akadhat a markomba..de ahogy telt az idő,agyre jobban lendültem bele,és a szépen csengő aranytallérok csak úgy pendültek az asztalon..

..de aztán eléggé sok sör is folyt a party alatt,és ennek hatására az indulatok is feljebb hágtak,ahogy az is,hogy a tetemes összegtől szabadítottam meg őket..így az egyik pillanatban egyszer csak a lapokat lesöpörve a ruhámat ragadta meg..és vele lendült is a keze..és csak annyira tudtam elkapni a fejem,hogy nem én kaptam a taslit..hanem a mellettem ülő.
.és ezzel a tettel elszabadult a pokol..

..bár hirtelen azt sem tudtam,hogy a lapokat vagy éppen a pofont osszam ki a férfinak..de inkább az asztalon heverő szép summát kaparintottam meg,még mielőtt valakinek feltünne..
...aztán én is beszálltam a bunyóba..igy legalább nem unalmas ez az este sem,ahogy eddig egyik sem volt,az eddigi életem folyamán....

-Nem segítenél,Elf?-néztem a férfire két pofon kiosztása között.

...és ahogy így elnézem jó hosszan fogunk itt tarkózkodni.

Érdekesnek bizonyult ez az este. Unalmasnak első perctől nem volt mondható, bár hiányoltam a bunyós kalandot belőle. Mikor Edgar játszani kezdett le nem vettem róla a szemem. Figyeltem az emberek eme szórakozását. Bár ebből nem tanultam semmit, minden mozdulatát jól megfigyeltem, és a játszó partnerekét is. Aztán a hangulat elkezdett forrósodni, és jött a várva várt móka. Már viszketett a talpam és az öklöm, de olyat tettem, amivel megleptem magamat is....megmaradtam figyelőnek, és nem csináltam semmit. Mindenre figyeltem, izmainak minden feszülésére. A támadásra és a hárításra, kitérésre egyaránt. Elég ügyesnek és nagydarabnak tűnt ahhoz, hogy elintézze a társait. Jót szórakoztam a pofon osztásokon. Az adok-kapok még nézve is kellemes látványt nyújtott.
Mikor megszólított, széles mosollyal csak annyit közöltem....- Hajrá Pajti. Megy ez neked egyedül is.- válaszoltam és közben a megmaradt boromat fogyasztottam. Izgis műsort produkáltak. Persze ha sokáig elhúzódna a dolog és már nem bírom türtőztetni magam én is beszállok a játékba, ha már a kártya partiból kimaradtam....

[size=32]Szépen osztottam a pofonokat,de azért én is bekaptam párat..ami még jobban felbőszített,már csak azért is,mert az Elf jót mulatva nézi végig a bunyót...[/size]
[size=32]..Pajti??...még hogy egyedül is elbánok??!!...bár ez igaz..de jol jönne egy kis segitség..[/size]
[size=32]Bár ha jobban belegondolok..biztos félti a szép kis pofiját..-gondoltam mosolyogva magamban..és ebben a pillanatban repült egy szék is felém..alig tudtam elhajolni...[/size]
[size=32]..de amint utána néztem merre repül ..egy kis gúnyos grimasz kiséretében nyugtáztam,hogy a jómodorú elf kapta a slungot..[/size]


De most már elegem is van ebből a bunyónak nevezett verésből..mert,bár kaptam párat,de korántsem annyit,mint adtam..
Jó lesz meglépni innen..valami helyet keresve,ahol szem elől tünve,egy kis pihenés lenne. ..de a lé a zsebembe..ami legalább kárpótol..


[size=32]-Pajti!...kicsit hagyok neked is...-vetettem oda neki,és aztán igyekeztem az ajtó felé araszolni..[/size]
[size=32]..most már azt hiszem,hogy ideje kereket oldani...[/size]
[size=32]De az Elfet még megnézném hogyan küzd...de lehet,hogy azt nem várom meg...[/size]
[size=32]Ideje lelépnem...majd jön,ha kedve van..-nevettem magamban,és a zsebemben lapuló aranyakra gondoltam...meg arra,hogy sikeres volt az este..ahogyan szerintem a holnap is az lesz,mikor seggére verek a lóvénak....
[/size]

Jót szórakozok, és szerintem Edgar is. Épp a borom maradékát hajtom garatra mikor egy szék vágódik a képembe. Na most már jövök.... még szerencse, hogy a szék lába nem ütötte ki a szemem különben már....- hogy rohadjon le a tökötök.- üvöltök és máris benne vagyok a buliban. Paprika vörös arccal osztom a pofonokat. És jó kiképzésemnek köszönhetően reflexből mozdulok el minden ellentámadás elől. Néha buli bekapni egy két taslit, de most nem az a helyzet van.
Ahogy elnéztem Edgart méreteiből kifolyólag nem olyan gyors mint én, ő az erejére összpontosít. Én vele ellentétben a gyorsaságot és a hajlékonyságot használom fel. Pillanatok alatt rendeztem le az illetőket, aztán lerohantam. Tekintélyes összeget dobtam a kocsmáros elé, és nem túl kedvesen közöltem vele, hogy szeretnénk megszállni a fogadóban, hogy kérünk még bort. Arcomat látva a nagydarab férfi semmit se szólt azonnal intézkedett. A következő percben már két szoba kulcsát szorongattam és vártam, hogy Pajti is előmásszon.
- A fenti felfordulásért bocs!.... reggelit is kérnénk ha a pénz nem lenne elegendő a barátom állja a tartozást.- intek fejemmel a közeledő Edgar felé, aztán a kocsmárossal mit se törődve elindultam hogy felkeressem a szobákat.
- Szép estét csakhogy előjöttél. Már azt hittem ittál még egy kört újdonsült barátaiddal....- vágom oda mikor elhaladok mellette.- ....erre gyere...- közlöm még rá se nézve és még a kulcsokat is megmutatom.
Mikor felérünk kinyitom mindkét szobát, aztán berúgom az ajtókat. A kocsmáros szerencséjére a két legjobbat kaptuk. Mindkettőben szép nagy ágy, szekrény és a sarokban egy kád volt, ahová a meleg vizet kérésre hozzák. A nagy ablaknál egy íróasztal is terpeszkedett.
Ledobtam az ágyra cuccomat és végignyúltam az ágyon. A bor nagy kancsóval érkezett külön külön mindkét szobába a "ház ajándéka" papírfecnivel. Én kértem meleg vizet.....

[size=32]Hihetetlen ,hogy ez az elf igy kikel magàbòl...pedig csak egy kis bunyó volt esti mozgàsként..[/size]
[size=32]Amint kiaraszolok a pogonokat osztva az ivòbòl,làtom,hogy belelendül elég szépen..bàr amikor a "helyreàllitàs"jön szòba,én biztos nem fizettem volna egy rézpetàkot se..nemhogy még egy kissebb vagyont!...[/size]
[size=32]De furcsàk az Elfek!Bahhh...-nyomok el egy megjegyzést..de aztàn azt hittem nem tufja überelni a tettét!..Na akkoràt tévedzem,mint ide Zevadar![/size]
[size=32]-Hogy mit béreltél?szobàt??itt???Te nem vag teljesen...bahh..-legyintettem egyet,és felvettem a motyomat a földröl,ami eddig az asztalnàl hevert...de mivel elég szépen àtrendeztük a helyiséget,igy a széttört butorok alatt keresgéltem..[/size]


Sok kedvem nem volt itt megszàllni,mert lehet reggel megtalàlnak az esti kàrtyaàldozataim..
De ahogy Gallion a kezembe nyomja a kulcsot,legalàbb egy fillérembe se került..igy végül rààlltam,és felmentem a szobàba..

De lehet,hogy a Kocsmàros is érezte,hogy joval nagyobb summàt kapott,minz az egész kòceràj..és a dézsa is tele volt forròvizzel..
A megvetett àgyrol nem is beszélve...még bogàr sincs benne...màr csak az hiànyozna!!

Lassan leàztattam magam,de az izomlàz kissé kimeritett...bàr az ajtòt kitàmasztottam,mert nem igazàn dijaztam volna a hivatlan éjjeli baglyok làtogatàsàt...és egy kis csend most még jobban esett...föleg a szómenéstöl kicsit zsongott màr a fejem...
..hamar el is aludtam...még az àgyig el sem értem...
Majd reggel összeszedem magam...de most az èdes àlomba merülve nyultam végig az ablak alatt..

Úgy láttam pajtinak nem volt kedve átjönni dumcsizni kicsit. Bár elég kiadós esténk volt. Ahogy megérkezett a meleg víz kényelmesen elmerültem benne....
Korán reggel volt még, mikor arra ébredtem fázok. Elaludtam a jó meleg vízben. A madarak még csak mostanában kezdték éneküket. Felöltöztem ittam a borból, aztán cuccomat a szobámban hagyva reggeli edzésként hazafutottam, hogy pénzt vegyek még magamhoz a biztonság kedvéért és váltó ruhát kivezettem barna kancámat az istállóból. Felszereltem és lóháton tértem vissza. Pajti még javában horkolt a szobájában, mikor bedörömböltem hozzá.
- Madárfüttyös jó reggelt Pajti. Lent hamarosan tálalják a finom reggelit.

Édesen szundítottam ..mikor kopogás vert fel.

-Héjjj!!!....Nem tudsz normálisan aludni??..vagy nem tudod elviselni,hogy valaki pihenni szeretne?..Pajtii!!!-kiabáltam ki az ajtó mögött álló elfnek.

..még pihenni sem hagyják az embert??!-puffogtam magamban,miközben felkászálódtam a földről..ami mellékesen elég jot tett a derekamnak..-könyveltem el ,és jólesően kinyújtóztam a tagjaim.

Pár pillanat múlva nyitottam ki az ajtót..

-Unatkozol...Pajtikám??-néztem rá széles mosollyal...miközben járt a gondolatatom,hogy hogyan tudnám kicsit lefoglalni a "Pajtit"...

-...a reggelit??...hozhatnál akkor valami igencsak jó étket a konyháról,hamár igy ráérsz-intettem a földszinten levő taverna felé..

-Addig felöltöznék!-és egy vigyorral az arcomon vágtam be elötte az ajtót..
..amint ezt így "elintéztem",máris mosakodni indultam és tiszta ruhát kapni magamra,mert igencsak viseltes volt rajtam az ingem..a többiről nem is beszélve..

Miután készen lettem az átöltözéssel is,magamra csatoltam a kardom,a tőrjeimet a helyére illesztettem és lementem a reggeli után nézve..nameg a "Pajtikám"mit intézett a dologban...hamár ennyire lelkes volt hajnalba és nem hagyott aludni sem.. 
Na majd akkor legyen ilyen lelkes,mikor kilovagolunk a szomszédos városba,ahol találkoznunk kell majd valakivel.-és ettől a gondolattol még jobb kedvem kerekedett.
...már alig várom!-dörzsöltem össze a kezem..

Nem kellett rá sokat várni. Már nyílt is az ajtó. Én már üde voltam és friss, ő még tiszta kóma. Magyarázott, aztán bumm.... Jót szórakoztam rajta aztán cuccaimat a bezárt szobában hagyva leindultam. A konyha felől már nyálcsorgató illatok jelezték a készülő friss reggelit.
Mire Pajti megérkezett, addigra már bőséges ennivaló várt. Tojás, szalonna, kenyér, sajt, túró. Nagy meglepetésemre pénzemnek majdnem a felét visszakaptam. Tisztességes ez a kocsmáros szeretek is idejárni.
Pajti az asztalhoz ült és enni is kezdett. - Mintha pár fokkal jobban néznél ki mint pár órával ezelőtt. Mi tartott eddig? - cukkoltam a csávót. Persze, hogy nem várta rá (olyan) sokat. Aztán komolyabbra fordítva a szót megkérdeztem tervez e valamit, vagy maradna még kártyázni... mert én mindenképp mesélnék neki rólunk, ha már az igazi célja ez is lett a találkánknak. Azt már tudtam, hogy semmiről sincs fogalma.

Miközben jót falatoztam a reggeliből,ami igencsak a délelöttbe nyúlt már lassan..csak hallgattam a "Pajti"szövegelését..
-Ahaa...reggel van..-mondtam neki két falatozás között,mert inkább az étel kötött le,mint hogy magyarázkodjak neki..
Kicsit mulattatott is a szóvaltartása..de kissé már kezd az agyamra menni a szövegeivel..de mivel az étel finom,és még a Nap is süt..így csak egy félmosollyal nyugtáztam a mondandóját..
Aztán,mikor már az gész tányérom üresen állt,akkor fordultam egyenesen felé,és egy széles vigyorral közöltem a mai tervnek azt a részét,ami rá tartozik..

-Van lovad,Pajtás??..mert hisszú úrta megyünk a hegyek felé..-és leraktam a reggeli árát az asztalra.aztán indultam is az istálló felé,ahol várt már a lovam..

-Te nem jössz??..beijedtél??-néztem hátra..és vállamra raktam a zsákom és egy vigyorral indultam is az ajtó felé..

Láttam, hogy nem nagyon vágyik a szövegelésre. Így aztán nagy nehezen befogtam és én is a kajálással foglalkoztam. Mikor mondta hogy van program, csak pislogtam. Kissé keveselltem az infót, amit kaptam. Már ellépett az asztaltól, mikor kapcsoltam és felrohantam a szobámba a cuccokért és leadtam a kulcsot. Elköszöntem és kint bemutattam neki Pitypangot. Sokkal kisebb volt mint az ő nagydarab lova, de ilyenek a lovaink.
Amint kivezettük őket azonnal felpattantam és vártam mi lesz.

Az istállóban hamar kikötöttem a lovam,és felpattantam a nyeregbe..
Hamarosan már el is hagytuk a Fogadót,és vele együtt az itt élőket..bár a zsufolt utcáskákon elég nagy zsibvásár alakult,ki,így amilyen gyorsan igyekeztem volna ki a lakott területről,annál lassabban lépkedhettem..és még ráadásul valami Mutatványosok is felbukkantak a házak mögül..és a kiabálásuk túlharsogta az egész kócerájt..

Hátra pillantottam,hogy a "Pajti"tud-e haladni mögöttem..de sehol sem láttam..csak az üres nyergét pillantottam meg..
-Most hol a bánatba van ez a Fickó?..csak nemtán egy szép menyecskét kerget éppen??..Bahh...-fordultam vissza felé..de valahogy a tömegbe nem láttam sehol..vagy csak a képzeletem játszik velem?..amióta a Cirkuszosok feltüntek,azóta valami fura kerítene hatalmába..még ezt a pökhendi dumagépet sem találom..pedig itt volt mögöttem...
..Jó lenne kideríteni!.mert nem igazán jó jel,ha "eltünnek"személyek..vagyis az,hogy most nem látom sehol...
..remélem hamarosan felbukkan...mit mondok majd a...-de ahogy így jártak a gondolataim,mintha egy olyan ruhás alakot cipelnének be egy házba,mint a "Pajti"..

..na ennek utána járok,..-és követni kezdtem az az alakot ,akit annak véltem..de azt is remélem,hogy nem vaklárma...mert akkor nagyon dühös leszek..-markoltam meg a kantáromat,és indultam a viskó felé,ahol látni véltem a cserfes "pajtikát"..

Hamar el is indultunk. Nem kért útba igazítást, így én követtem amerre a lovát irányította. Ez a kis falu nem volt nagy. Már mikor lóra pattantam akkor hallottam hogy bulizik a nép. Nemsokára nagy kavalkádba csöppentünk. Ahogy haladtunk egyszercsak azon kaptam magam, hogy figyelnek. Épp nézelődni kezdtem, mikor valaki lerántott a lóról, vállára dobott és elsietett velem. Olyan hirtelen történt, hogy védekezni se tudtam, fa meg nem volt a közelben. De semmi gond kíváncsi voltam mi sül ki belőle. Voltam már ilyen helyzetben, mindig kimásztam belőle. Üzenni nem tudtam pajtinak, hisz ember volt a szerencsétlen. De csak észreveszi hogy eltűntem mellőle.
A pasi aki vitt vagy kétszer akkora volt mint én, és legalább annyira erős is. Vasmarokkal fogott, majd egy kis házban nem túl kedvesen ledobott a padlóra. Már voltak a szobában.
Kis asztal körülötte pár szék. Szekrény a falnál, semmi több. Egy ajtó bal kéz felé, egy ablak jobbra. Az egyik székben egy menőn öltözött fickó ült, arcát csuklya takarta. Mellette a szintén menőn öltözött két embere. Egyiket se ismertem. Mindketten bárgyún néztek rám. Aki bevitt egy nem menőn öltözött paraszt ember volt, a tisztességesebb fajtából. Nem láttam túl sokáig. Magunkra hagyott.
-... te elf...- szólalt meg a csuklyás pasi kicsit később, ahogy négyesben maradtunk. Honnan ismered te Edgar Malinort ? Mi dolgod vele?
Nem nagyon tetszett a megszólítás, meg az, hogy egy idegen ember beleavatkozik a dolgaimba. Nem is hagytam szó nélkül.
- Nézd uram. Mielőtt kérdezel, tán be kéne, hogy mutatkozz. Ugyanis picit zavar, hogy ismerkedés nélkül és persze bor nélkül ütöd bele azt a nem látom milyen orrodat mások dolgába. Szóval talán kezdhetnénk azzal, hogy bemutatkozol.- Aztán csak jöttek a szavak. Kicsit vicces lehetett, ahogy a földön törökülésben osztom ki, a három nemesnek tűnő fickót, és magyarázok nekik az illemről. A hallgatóságom hamarosan meg is unta a dolgot a két ember kivont kardal várta a parancsot, de a láthatatlan búrájú illető csak nevetett.
- szóval semmi közöd hozzá, hogy honnan ismerem, és mi dolgom vele.- vágtam még hozzá, majd gyorsaságomat mint előnyt kihasználva felpattantam és kiugrottam a nyitott ablakon. Szerencsére senkire se estem rá, és gyorsan el tudtam vegyülni a tömegben. Elindultam megkeresni pajtit. Pitypangot nem kellett félteni egy füttyentésembe telik és máris megtaláljuk egymást. Ügyes egy állat.

Ahogy közeledtem ahhoz a helyhez,ahol még látni véltem a cserfes elfet,mintha de ja vue lenne..

A tömegben alig tudtam haladni,de aztán eszembe is jutott,hogy mi van akkor,ha elvesztem azt a "pajtit"és mit fogok mondani a népének?!..hogy elveszettem valahol az eerdőjük é a falu között?!..na ezt már nem!..én nem vesztek el senkit!..legalábbis olyan személyt nem,aki nem önszántából dobbant el mellölem..és most nem is ez van...

De aztán,egy ablakból kiugorva meglátom az elfet és egy vigyorral közeledem is hozzá...vagyis majdnem utol is érem..
De mielőtt még kiáltanék neki,hogy ede!erre!..meglátom,hogy nyégy férfi veszi üldözőbe,és igencsak zabosak..
..mit csinált már megint?...egy pillanatra sem lehet szem elől téveszteni..-nyomtam el egy szitkot,de aztán igyekeztem beérni..és a verőlegényeket is...
..és amint túlérek a piactéren,máris vágtára fogom a lovam...csak meg ne lógjon..

Bíztam benne, hogy a meglepetés túl jól sikerült de nem. Nincs ekkora szerencsém. A fenébe. Egy sovány malacot is lekörözve iszkoltam el, de máris hallottam, az utánam trappolókat. Hát nem. Nem fognak utolérni. Közben füttyentettem Pitypangnak, bíztam benne, hogy jön. Szerencsére az ügyes kislány máris megjelent nyergestől jobb felől. Jó kiképzője volt, persze hogy én ki más. Felpattantam rá, beintettem az üldözőknek és már ott se voltam. Izgalom után sírtam? Hát meg kaptam. Máris érdekel ez a pajti. Apropó pajti!.... Nem kéne itt hagynom. A legények nem pattantak lóra, hogy úgy üldözzenek tovább, így én is lassítom lovamat. Bevárom a közelben, hogy együtt folytassuk az utunkat tovább.

Csak nemtán megállt?..néztem a lassitó"Pajtira",amint éppen megvárni készült engem..

-Hééééé,Pajtás!..mi ez a nagy siettség?..A másik irányba kellene mennünk!-húztan vigyorra a számat,miközben lassan utolérem a hegyesfülüt..

..már csak az kéne,hogy egy kisebb társaságot hozzunk magunkkal a hegyekbe..na az érdekes lesz!-húztam meg a kantáromat,mikor mellé érkeztem..

-Mi történt?..kicsit barátkoztál a helyiekkel?-villantottam rá a vigyorom..-Ha jól sejtem meglepted őket..-aztán visszafordultam a nyeregben és láttam,hogy nem nagyon adják fel az üldözését a fickók..mert láthatóan közeledett a patadobogás hangja mögöttünk..

-Van ötleted,hogy rázzuk le őket?-néztem rá kérdőn..és vártam az ötletét,de nem biztos,hogy sok idő van míg utolérnek..