Ki tudja miért, de Szépültpuszta falva összes lakójával együtt fellázadt az emberek királya ellen. A település a jó védelemmel rendelkező végvárak vonalától messze kintebb esik, így elvileg nem a nagy adók miatt ez a nagy hang (bár cserébe semmi védelmet nem kapnak a portyázó orkokkal szemben), ám sokan tudni vélik, hogy egy Pontos Cfavikop nevű bandavezér az útonálló haramiáival is egyre gyakrabban fosztogat a környéken és egy nem régiben erre járó elf katona azt a hírt vitte, miszerint vezetőjüknek, mitöbb(!) királyuknak választották meg a helyiek és más falvakat is meg akar győzni akár erővel, hogy csatlakozzanak új országához.
Az Össznépi környékén történt harcok miatt az uralkodó katonáinak még nem volt idejük ellenőrizni a történteket, ám néhány arra tévedt kalandor mégis érintetté válik így vagy úgy...


Mese célja:

1, Megölni Pontos Cfavikop-ot. Ha a fej meghal, a bandája szétszéled. Ám vigyázzatok, mert a lakosok védeni fogják őt és akár kapára-kaszára kapnak, ha rájönnek, miben mesterkedtek!

2, Gyengébb kariknak elég áthaladni a falu területén, ahol a haramiák megpróbálnak rajtuk csapni. (Itt is 3 JK-nak kell összedolgoznia, hogy kijusson, de nem lesz vége az egész mesének, csak ők kerülnek ki.)

3, Személyes befolyásotokat latba vetve győzzétek meg az emberek királyságát, hogy nem jelent veszélyt számára ez a miniállam.


/Bármelyiket választhatjátok és nem kell az elején feltüntetni, hogy mi lesz a cél. Bocsi, hogy megint túlkomplikáltam, mostanában mindig elkövetem ezt a hibát./

Nem vagyok felbérelhető zsoldos, de tapasztalatomat figyelembe véve mégis engem választottak és én el is vállaltam, hogy véget vetek ennek a Pontos Cfavikop nevű bandita lázadásának, amit úgy akar beállítani, hogy csak szabadságot akar a népnek, mert a jelenlegi király alkalmatlan a feladatának elvégzésére. Mivel a háború miatt sokan tartanak a fosztogatástól és a rabszolga sorba kerüléstől, nem nehéz meggyőzni a védelemtől távol eső falvakat, hogy olyanra adják a fejüket és olyanra hallgassanak, aki a közelben van és néha még, csak a saját szekerét tolva, meg is védi őket.
Egyáltalán nem azzal a szándékkal érkeztem, hogy megöljem a banditát, a magát királlyá kikiáltó fickót, csak el akartam kapni és csendben meglógni vele, hiszen ez a falu is a támogatói közé tartozott. Ha nyíltan kihívom, akkor már én is felköthetném magam önként.
Szóval lapulok annak a háznak a hátuljánál, ahol éppen nagy vigasságban vannak, arra várva, hogy mikor csendesedik el a már igen csak kapatos társaság és akkor végezhetném is a dolgom.

Éppen az Emberek Királyságában vagyok Mellonnal..
Egy közeli városkában kerestem fel egy Vajákost,akitől érdekes híreket hallottam a szomszédos Falúból.
Bár most csak a különleges gyógynövényekért jöttem,mit itt szoktam "beszerezni"de felkeltették a figyelmemet az aggasztó hírek..így elhatároztam utána járok..

Már esteledett,mikor beértem abba a faluba,és mivel Mellon kissé visszamaradt tőlem az esti vacsija vadászása miatt,így egyedül lépek be a falucska határába..ahol vígazság hangjai hallatszanak egy épületnél.
Közelebb érek,és a ház oldalán ismerős alakot pillantok meg...

Skandar Graun gyanútlanul vágott keresztül az éjszakában az emberek településén. Úgy gondolta, hogy az éjszaka az ő, a Káosz ideje. Napközben megbámulnák és egyik ősétől örökölt ork vonások miatt még a végén belé kötnének. Ám az este már mindenki aludjon!
-Hé, vigyázzá'! Egy gyütment. Erre felé nem bírjuk a gyütmenteket.
*Egy három fős iszogató társaság egyik tagja lép elő az egyik fa éjszakánál is sötétebb árnyékában. Sem arcuk, sem más nem látszik, csak az oldalukra függesztett másfélkezes kard.
A félvér zavartan lépett oldalra, hogy távolodjon tőlük és rossz érzés fogta el őt. Pont úgy förmedtek rá, mint akibe bele akarnak kötni. Csak morog valami érthetetlenül halkat a fogai között és próbál minél nagyobbat kerülve odább állni, bár a trió nem úgy látszik, mint aki hagyni akarná.

Nagyon remélem, hogy elég magabiztosak ahhoz, hogy különösebb óvintézkedéseket ne tegyenek, így csak arra figyelek, hogy nehogy valami őrszembe botoljak, de nagyrészt a ház bejáratát tartom szemmel.
Azonban éles hangokra leszek figyelmes egy idő után és kikukkantok a ház sarkánál, ahol egy különös alakot veszek észre a fáklyák gyér fényénél és egy három fős bandát, akik ki tudja miben sántikálva bújtak meg az éjszakában és akik láthatóan prédát kerestek az esti szórakozásukhoz.
A szemem sarkából ráadásul mozgást észlelek a másik irányból. Alia!
Valószínűleg nem sejt semmit, de tudom, hogy éles szeme már meglátott.
- Pszt! Alia, csendesen! Itt banditák tanyáznak! - szólítom meg telepatikusan, miközben kezemmel intek is neki.
Persze nem veszítem szem elől a másik társaságot sem, kíváncsi vagyok mi lesz ott.

Gorzhak sóhajtott, mikor meglátta az elé táruló látványt. Valami részeg bagázs éppen egy félvérből próbált kiprodukálni valamilyen verekedést, vagy az Ősök tudják, mit. Azért jött erre, hogy nyugta legyen egy kicsit, mostanában állandóan úton volt és dolgozott, ilyen úrnak, olyan bandának. A megkeresett pénz elég volt arra, hogy egy "kivegyen pár szabadnapot". De még mielőtt elérte ezt a falut, már hallotta a pletykákat, miszerint valami Pontos Cvafok.. Cvavi... Valami hülye nevű ember úgy döntött, kikiáltja magát királynak és fellázad az emberi királyság ellen.
Szíve szerint hagyta volna az egészet a fenébe, de valami belül megmozdult, mikor meglátta fajtársát. Nos, valószínűleg csak félig. De száműzetése óta mindig érzett egyfajta késztetést arra, hogy kiálljon egy ork mellett, ha az bajban volt.
Végigsimított Kósza nyakán, ahogy megközelítette a négy alakot. Megállt a félvér mellett, és mély torokhangon felmordult, Kósza követve példáját. Nem lehetett túlságosan megkülönböztetni a kettőt.
- Ha nem kotródtok el innen, a farkasom és én kizanáljuk a májatokat- hörögte a három alakra. Részegek voltak és szörnyen ostobák is, ránézésre. Ha megtámadják őket, behunyt szemmel is végez mindhárommal, még Kósza vagy az idegen félvér segítsége se kell hozzá.

//Remélem nem késtem le és nem rondítottam bele a játékotokba ^^"//

Amint megláttam az ismerős alakot,már egy "üzenet"is érkezett tőle..Viri volt!..
-Üdv,Viri!-küldtem vissza a gondolataimat neki,és nagyon örültem,hogy látom,bár nem számítottam rá,hogy itt találkozunk..

De örömöm kissé alább hagyott,mikor figyelmeztetést küldött,miszerint nem éppen "jó"társaság van éppen a környéken..
Hamarosan meg is pillantom a kis társaságot,akik harsányan közelednek.De nem szándékoztam "felfedni"magam,így egy pillanat alatt el is tüntem a szemek elől egy közeli fára felmászva..és a magasból jobban is látok mindent..

-Itt vagyok fent,Viri!-küldtem a gondolatom,és egy mosollyal nyugtáztam,hogy az a kis banda nem vett észre semmit....

Már próbált volna néhány elfojtott káromkodást megejtve odébb kotródni, mikor hirtelen egy ork társa és farkasa termett mellette. Nagyon hálás volt, hogy idegen, barátságtalan vidéken valaki kiáll mellette. És ő is a fogát vicsorította.
-Na erigyetek inét, amíg engedünk! Ne kerüljetek az utunkba!
*A részeg banditák viszont egyre közelebb sétáltak és kicsit abba az irányba, amerre a félork távozni akart, hogy elzárják a menekülése útját. A csillagfényre kilépve vékony dongájú, de a kardot nem holmi paraszt módjára kezébe vevő alakoknak tűntek. Ja igen! A kardjukat a kezükbe vették....
-Hé, emberek! Gyertek mán ki! Itt van két bugris meg a tacskójuk. Ezt látnotok kell!
*A kiabálásukra két másik is kitántorgott, kezükben nekik is üveg, de az egyiküknél egy egykezes harci kalapács volt, a másiknál meg egy bunkós bot.

Gorzhak behunyta a szemét és lassan, hangosan kifújta a levegőt még egy kis morgás kíséretében. Seggrészegek, de a kard jól áll a kezükben. Már ameddig van kezük. Szép komótosan kisétáltak a fa mögül és elzárták az esetleges menekülés útját. De Gorzhaknak esze ágában sem volt menekülni.
Nem tűrte az ilyen becstelen, iszákos kurafiakat alapjáraton sem, ráadásul most még türelme sem volt. Semmi sem tudott úgy alakulni, ahogy tervezte és úgy döntött, ebből fakadó dühét kitölti ezeken a sehonnai férgeken.
A Vérszomj nemes egyszerűséggel elöntötte, érezte a forrongó dühöt a gyomrában, a vörös ködöt az agyában, izmai megfeszültek. Előkapta két rövid kardját, még csatakiáltást sem hallatott, szó nélkül nekirontott a hozzá legközelebb esőnek, olyan gyorsan, hogy a fickó arra eszmélt, hogy bizony-bizony egy kard fúródott a torkába. Gorzhak amilyen gyorsan megszúrta, olyan gyorsan ki is húzta a kardot.
- Idd csak a vérét - mondta Kószának orkul, aki rávetette magát a már a földön rángatózó haldoklóra. A farkas mindig megérezte társa hangulatát, és most állati ösztönei vezérelték, amik azt üvöltötték hús! Hús!
Az ork megfordult és ránézett a fajtársára, fejét oldalra billentve, de közben már várta is a támadást, ami jött is; egy kalapácsos alak rontott neki, a támadást sikeresen blokkolta.

A fa levelei takarásában ülve,elég jól beláttam a közelben kialakuló banda összecsapását..de inkább kivárok még egy kicsit,és derülve figyelem az eseményeket..

Mindig meg tudtak lepni a részeg alakok,de most különösen viccesnek hatott,hogy a kezükbe az üveggel indulnak neki az orkoknak..és ahogy így elnézem,nem sok esélyük van az ittas embereknek..
..de ha úgy alakúl,majd csak akkor "lépek"közbe,ha annak a két orknak segítségre lesz szüksége..és most ...csak figyelek,és derülök a sok szitkozodó alakon..

Graun hiába próbált békés lenni, akik kiszúrták maguknak, azok nem tágítanak és a hirtelen jött társa sem teketóriázik tovább, ráront az egyikre és hamar földre is küldi. A farkasa azonnal rá is ugrik a földön fekvőre és bevégzi a feladatot.
Jól is jött neki, mert a kötekedő nem egyedül volt és egyikük egy jól irányzott szúrással lendül előre, ám arra számít, hogy a másik könnyedén védeni akarja, amit ő majd megkerül egy csuklókörzéssel és a levegőben elsuhanó kard mellett fog betalálni. És a kalapácsos is őt vette célba.
Eközben a kirúgott templomőr a mögötte érkező bunkó... akarom mondani bunkósbotos felé csap az előkapott láncos buzogánnyal. Megvárja amíg amaz megpróbál hárításként alányúlni és csak akkor rántja vissza egy kicsit a fegyvere nyelét, hogy a tüskés vasgolyó a boton csattanjon széttörve fát és kezet, ami épp az útjába akad.
Mögötte is már ordítva rohamoz az egyik részeg, ám a nyakára indított vágás elől gyorsan elhajol a buzogány forgatásának lendületével és ahogy felegyenesedik, úgy az a félelmetes acél is a feje felé lendül, hogy egy negyedkör múlva a mellette elrohanó fején landoljon.
Vér, koponyacsont és agyvelő csapódik mindenfelé. Ám ezzel a ma este nem ért véget. Vagy másfél tucatnyian tolongnak ki a kocsma ajtón, hogy a kinti lármát hallva bekapcsolódjanak a közdelembe. Az emeleti ablakban pedig négy nyílpuskás teszi le a fegyverét a keretre, amint kinyitották a zsalugátert.
Az egész bűnbanda felriadt a mulatozásból.

Gorzhak ellökte magától a kalapácsost, aki mivel be volt rúgva, mint egy rossz tiszteletes vasárnap reggel, elvesztette az egyensúlyát és elesett. Ez remekül jött a Vonyítónak, mert jött helyette másik szúrásra tartva a kardját. Szerencséjük volt, hogy ezek ittak, mert így sem voltak annyira ügyetlenek, mint várta. Egyszerűen odébb lépett, elkapta a hóna alatt a szúrásra emelt kart és egy határozott mozdulattal eltörte. Látta is, ahogy a csont kiszakad a karból és a fickó felordít. Gorzhak a weritagyarakkal díszített csuklóvédőjét belevágta a torkába, úgy végezve vele, mint az elsővel.
Kósza nem zavartatta magát, az immár halott ember nyakából lefetyelte a vért, teljesen megfeledkezve, hogy egy csata közepén van. Gorzhak elvigyorodott és felrángatta a földről a kalapácsost, beletérdelve az arcába és kitörve fél tucat fogát. Úgy döntött, ma este mindenkinek a torkára megy, így megismételte az előbbi műveletet.
Gyorsan szétnézett és látta, hogy a kocsmából ömlenek ki a bámészkodók. Vagy nemis bámészkodók. Az ablakok kinyíltak és számszeríjasok jelentek meg. Gorzhak mélyen felmordult, és felkapva megölt ellenfele kalapácsát, elhajította azt, fejbetalálva az egyiket.
- Fedezékbe! - üvöltötte harcostársának és beugrott egy fa mögé, közvetlenül ott, ahol az előbb a nyaka volt, nyilak fúródtak a fatörzsbe.
- Kósza, ide! - kiáltotta anyanyelvén, de nem volt elég gyors, egy nyíl beleállt a farkas vállába, aki fájdalmasan felhördült, de engedelmesen odaszökkent gazdája mögé, aki készítette is elő az íját.

A kibontakozódó csata egyáltalán nem nekik kedvezett, iszonyú sokan tódultak ki az ivóból (inkább vedelő, cselhó...). Nem ment el még teljesen Skandarnak sem az esze, ezek így rengetegen vannak. Felvette a nyúlcipőt.
Miközben üldözői elől menekültek, háta mögött süvített el néhány pontatlan nyílvessző, majd hirtelen teljesen az ellenkező irányba mozdulva visszakézből két alakot levert a buzognnyal. Az egyiknek az első mozzanatára az állkapcsa tört el és szédülten esett hanyatt, a másik igyekezett védeni a támadást, de a lánc rátekeredett amaz fegyverére és a rajta megpördülő golyó homlokon találta.
-Nesztek, eszeveszettek!
Ez után újra nekilendült a szaladásnak, ám egy lövés a bal vállába mélyedt és ő elveszítve az egyensúlyát a földre esett.

Eléggé eldurvulni látszik az összeszólakozás,és aztán a véres csatajelenet is,és mikor kivágódik a kocsmaajtó,vagy egy tucatnyian rohamozzák az amúgy, eredetileg kakaskodásnak indult összezörrenést..

A levelek takarásából elég jó fedezéket kreáltam,így a fürkésző szemek sem látnak meg,és a sötétség is elég jól jött,ahogy az is,hogy az emberek az orruknál alig látnak tovább a sötétben.
Így észrevétlenül és villámgyoran tudok leszedni jópárat a rohamozók közül,és a nyilaim igencsak pontosan repülnek az áldozatokba..
Talán ezzel egy kis segítséget tudok adni ennek a két orknak,és a farkasnak..mert igencsak elszántan küzdenek a részeg gazfickók ellen..és én csak kicsit besegítek az erőfölények kiegyenlítésével..ami nincs is nagyon ellenemre...

Gorzhak hiába húzta fel íját, amikor kinézett a fa mögül, látta, hogy a csapat részeg megindul. Feléjük, ráadásul üvöltve és immáron fegyvereket lóbálva. Annak rendje és módja szerint szép színesen elkáromkodta magát, majd Ő is futásnak eredt a félvér után. Gyűlölt elrohanni csatából, megalázó volt és nem méltó egy orkhoz, de nem volt mit tenni, ketten voltak nagyon sok ellen.
Lélekszakadva rohantak, Gorzhak utolérve a félvért, Kósza ott kocogott mellettük. Nem volt idő, hogy megálljon és felpattanjon a hátára, mert a nyomukban voltak a mocskos kutyák. Aztán a semmiből jött egy nyíl és telibe kapta a félvér balját, a becsapódás erejétől elvesztette az egyensúlyát és elbukott. Gorzhak azonnal megtorpant. Nem jó, nem jó, egyre csak jönnek...
És akkor látta, hogy egymás után dőlnek el a földre, nyíllal a hátukban. Volt egy láthatatlan szövetségesük. Gorzhak hálaimát rebegett az Ősöknek, miközben az elesett hóna alá nyúlt és most, hogy volt egy kis idejük, felsegítette Kószára. Ő is fölpattant, a hűséges farkas pedig elkezdett teljes erőből rohanni.
Egy oughwari óriásfarkassal nem sokan vehették fel a versenyt.
Kósza a szűk utcák között cikázott, mígnem elértek egy biztonságosnk tűnő, sötét sikátorba, amit csak az egyik bordélyból ajtajánál égő vörös lámpások világítottak meg. Gorzhak leszállt Kószáról és lesegítette a félvért.
- Nem így terveztem az estémet - morogta orkul, aztán eszébe jutott, lehet, hogy nem beszéli a nyelvét. Sok félvér nem tanult orkul, mert emberek között nőttek fel. Átváltott közös nyelvre.
- Itt nem találnak meg, túlságosan is be vannak rúgva, hogy a nyomokat figyeljék. Hogy van a vállad? - kérdezte.

A csatából szép lassan menekülés vált, bár a nyílpuskásokból a kalapáccsal egyet Gorz leszedett az elején, a többiek büntetlenül szedik áldozatukat, vagyis pontosabban lőnek mellé a gyorsan szaladó agyarasoknak, csak az a két nyíl talált eddig.
Ám hamarosan észreveszik, hogy nem csak az ő lövedékeik repkednek az éjszakába és amikor követik vissza a röppályát, hamar megtalálják a fát. Bár a lombok között még mindig nem látják Aliát.
A tölgyet viszik célba és ráérzésre -de lényegében vakon- lövöldöznek bele hamarosan. Miközben lent a föld felszínén meg tovább folyik az öldöklő küzdelem a két megtámadott és az egyre több megtámadó között.
Eközben a sebesült félvérnek segítsége akadt és felsegítette (fél)fajtársa a farkasa hátára. Hamar ide-oda szökdelve, hogy az eltévedt nyílvesszőket is kerüljék lehagyták az üldöző csapatot és behúzódtak egy sikátorba. Fájdalmas nyögéssel szállt le.
-Én sem így terveztem, hidd el! De ha ma este meg tudok innen lépni, visszatérek és feláldozom a tűzben Yvorlnak ebből a csőcselék koszfészekből vagy három embert. Ordítani fognak az oltár tüzében!
*Fogadkozott szintén ork nyelven. Bár nem ott nevelkedett, megtanulta praktikus okokból az ősei nyelvét és ez jól jött nem régen, mikor egy törzs felbérelte egy nagy dobásuknak az érdekében őt.
-Ha akarod, most is visszaosonhatunk és a sötétből elvághatjuk a torkukat néhánynak. De hagyjunk annyit, hogy az istenem elégedett legyen a lelkükkel, amit neki ajándékozok! -váltott vissza ő is a közös nyelvre.

Igyekeztem minnél több hívatlan vendéget leszedni a két menekülőről..és hullottak is mint a legyek..
Aztán hirtelen eliramodtak kissé távolabb egy sikátorba,hogy kedvenc"karácsonfadíszem"kis szusszanáshoz jusson Gor segítségével..
Eddig úgy gondoltam,hogy nem fedem fel magam a két ork előtt,de ha jobban megnéznék a nyilveszzőket ,miket a hátukmögött elesettek "viseltek"testükben,egyből beugrana ki is a "titkos hódolójuk"..de nem is várok sokat attól a Graumtól,mert ezek szerint nem változott semmit az utolsó találkozásunk óta..de nem is neheztelek rá...kezdem megkedvelni...

De most elég slamasztikába lépkedtek ,de mivel még én előnyben vagyok,hogy nem lát senki.így észrevétlenül és hangtalanul tudok a ház tetejére átugrálni,hogy így is szemmel és főleg nyilakkal tudjam a visszavonulásukat fedezni..és ha kell drasztikusabban is tudok segíítségükre lenni..Mellon már nagyon közel jár..és távol tartja a Gorzahakéktól a részeg csürhét,ha kell...
..és ahogy a ház tetejéről is mindent látok..úgy a tigrisem is hatékonyan szedi áldozatait..még szerencse,hogy a csürhe bandatagok elég illumináltak ahhoz,hogy fel tudják ismerni egy werit tigrist..de szerintem még sohasem láttak ilyn állatot..de ahogy elnézem,nem is fogmak mesélni róla senkinek..csak az alvilágban..

Gorzhak kissé meglepetten nyugtázta, hogy ez a félvér igenis beszél orkul, méghozzá tökéletesen. Szemügyre vette a sebet, ami mellesleg meg se kottyant neki, úgyhogy Ő maga is figyelmenkívül hagyta. Kósza ott lihegett mellettük, folyamatosan fülelve a bandára. Szimatolt is, és Gorzhak figyelmét elkerülte, hogy a házak tetejét bámulja.
Ő most a félvérre koncentrált, jobban megnézte magának. Nagy darab volt, vaskosabb mint Ő. Kopasz, kreol bőrrel és hegyes fogakkal, de ezektől eltekinte egy hatalmas emberre emlékeztette, így közelebbről.
És úgytünt, valamiféle istenség szolgája lehetett, mert arra esküdözött, hogy a tűzbe veti ellenségeit. Gorzhak halványan elmosolyodott.
- A bosszú kötelező - mondta sötéten, visszaváltva orkra, mert kényelmesebbnek érezte anyanyelvét. Aztán ráeszmélt, hogy nem tudja újdonsült társa nevét (mondjuk nem is nagyon volt idő bemutatkozásra).
- Gorzhak vagyok, Ő pedig Kósza - biccentett a fejével a farkas irányába, aki még mindig a tetőt bámulta.

Miközben a faluban újabb fenevad kezdte el szedni az áldozatát, addig a két ork kezdett összeismerkedni. A köztük szokásos vircsafton és fogadkozásokon túl Gorz kezdte a bemutatkozást.
-Jó, hogy erre jártál, testvér! Nélküled lehet nem kecmeregtem volna ki ebből. Skandar Graun vagyok, a káosz isten harcos pa...
*Ekkor hirtelen kinyílt egy rejtett kis ajtó a bordélyház oldalában és még mielőtt oda nézett volna, a félvér keze a buzogányán volt és nagy körlendítéssel végzett is az első kilépővel a sötétben. Egy szétroncsolt arcú nő feküdt a porban tollas ruhában.
Dühös szemekkel nézett a másodjára kilépő férfira, akibe félelmében és meglepetésében belé szorult a szó. Nem is várta meg, míg megered a nyelve, nyakánál elkapva nyomta a falhoz, miközben a gyilkos eszköz a földre hullott és fojtogatva sziszegte az arcába mászva.
-Ha azt szeretnéd, hogy életben hagyjunk, pondró, akkor egy szót sem szólsz!
*Jól látható, hogy a balját kíméli és maga mellett lógatja, noha nem tűnik tehetetlennek. Csak valószínűleg fájdalmas lenne és nem segítené a gyógyulást. Ám fél kézzel is igen félelmetes. Ha Gorz nem akadályozza meg benne, akkor addig tartja a torkán az ujjait, amíg ki nem szorítja belőle végleg a szuszt. Ebben az esetben az élettelen testet elengedve fordul vissza kis idő múlva.
-Skandar Graun vagyok, harcos pap.
*Ám ha leállítja őt még az előtt, hogy megölné, akkor nem mondja ezt, viszont elengedi.

A sikátor hirtelen megelevenedik,és kinyílik valamiféle rejtekajtó.
De mielőtt még meglátta volna az előbújó személéyt,máris egy hatalmas ütéssel terítette le a félember ..

Nem is tudtam kiáltani,hogy megállítsam a lendületben lévő kezet,de aztán már késő volt..
..de volt még valaki ott,de annak se jósolok valami fényes jövőt..mert nagyon is rossz helyen volt ,rossz időben..
..inkább úgy döntök,hogy fedezem a hátukat a két ork barátomnak és a farkasuknak..

Közben Mellon a szomszédos utcán lelkesen tartja fel a közeledőket,hogy egy kis szusszanáshoz jussanak mindketten..én meg éberen figyelek...ahogy a nyilaim is készenlétben vannak,hogy segítsek nekik...

Hamar elfajul azonban a kialakult kakaskodás az ork pofa és az igen csak kapatos csirkefogók között, mikor megjelenik egy másik ork egy hatalmas farkassal. Soha nem láttam még ekkora állatot. Az emberek azonban a részegek magabiztosságával reagálnak és nem, hogy megijednének, hanem a jövevényeknek ugranak.
Aztán elszabadul a pokol, ahogy a csatazajra egyre többen kerülnek elő a házból és csatlakoznak a csatába. Persze a két ork nem állhat ellen tucatnyi fegyveresnek, még ha nagyobb termetűek is, így végül menekülőre fogják és egyenest elszaladnak előttem. Ekkor lép akcióba Alia és úgy véli a két üldözött mellé áll. Nyilai pontosak és halálosak.
Igazából nem akartam beleavatkozni, hiszen engem más célok vezéreltek és a megbízásom is más volt, de egyrészt teljesen felbolydultak a banditák, így ma már nem valószínű, hogy észrevétlen a vezér közelébe kerülhetnék, másrészt ha a helyemen maradok hamar felfedezhetnek.
Így csendben visszavonulót fújok abba az irányba, amerre a két ork is eltűnt, kihasználva egy-egy egyedül bóklászó bandita meglepődését, ahogy a sötétben én eleresztek egy-egy nyílvesszőt.
Egy ház mellett végül megpillantom a két orkot és.....még két hullát, de azok nem tűnnek banditának.
- Alia, mi a helyzet? Tudsz ezekről valamit? Segítenünk kell nekik? - kérdezem gondolatban a lányt, mert talán ő többet látott, mint én.

Gorzhak nem tudott egy szót se szólni, olyan hirtelen történt minden. Kivágódott az ajtó és kilépett rajta egy szajha, akit Skandar egy ütéssel a másvilágra küldött. Aztán jött még egy szerencsétlen, valószínűleg a nő kuncsaftja, aki pillanatokon belül a falhoz lett nyomva a félvér által.
A Vonyítót meglepte, mennyire agresszív ez a félvér, hiszen ez a kettő még akkor sem tudott volna ártani nekik, ha akart volna. De valamilyen szinten megértette fajtársa döntését. Nem volt rá garancia, hogy ezek némi pénz fejében nem váltak volna besúgókká a bandavezérnek. A mocsok valószínűleg az egész falut irányította mostanra.
Csak állt és nézte, ahogy Skandar lassan megfojtja az embert. Mikor kilehelte szerencsétlen a lelkét, Skandar befejezte a bemutatkozását, amiben félbeszakították.
Káosz istenének a papja? Na barátom, te is érdekes egy eset vagy - gondolta, de esze ágában sem volt ítélkezni. Tiszteletben tartotta mások vallását addig, amíg az övé is tiszteletben volt tartva. De mivel nagy valószínűséggel úgysem fognak ilyenekről beszélni a helyzetük tekintetében, így csak kezet szorított Skandarnak.
Ekkor vette csak észre Kószát, aki folyamatosan, meredten szugerálta a háztetőket.
- Nem vagyunk egyedül. Ha lehet, ezt most ne öld meg azonnal, hátha ki tudjuk kérdezni - mondta, de aztán összeráncolta a szemöldökét. Kósza nem tűnt agresszívnak, mintha ismerős szagot érzett volna.
- Barát vagy ellenség?! - kiáltott fel a tetőre fenyegetően.

A félvér az utolsó pillanatokban engedte el a Halál torkában lévő szerencsétlent, mikor Gorz felvetette, hogy kikérdezzék. A lánynál még gondolkodni való ideje sem volt, de nem is akarta meggondolni. Ellenségnek tekintett mindenkit, az egész falu őt üldözi. És mihamarabb el akarta némítani a pasit is.
A két hulla felett folytatták a bemutatkozást és ő már ment is volna be a házba, hogy körül nézzen. Ha már ennyit kell harcolni, hát megérdemli az ork a fosztogatást. Ám ekkor hirtelen ork nyelven figyelmeztették, hogy nincsenek egyedül.
Ő behúzódott a nyíláson, hogy védve legyen jobban az orvlövészekkel szemben és meresztette a szemét, hátha meglát valamit a tetőn az éjszakába.
-Valahogy le kellene szedni onnan, hogy elkapjuk.

A háztetőről mindent jól láttam,még hallottam is..
Aztán egy fenyegető hang kiálltott fel a tetőre,hogy azonosítsam magam..erre csak egy mosoly volt válaszom,mert tudtam nagyon jól,hogy Kósza érzett engem,és azt is,hogy nem vagyok idegen..de ezt még a Barátaim nem tudják..

-Attól függ ki kérdezi!-válaszoltam vissza a magasból-Akkor majd kiderül,hogy melyik vagyok!-nevettem el magam,és a tető széle felé léptem,hogy a sziluettem jobban láthassa a két férfi..
-Az vagyok,ki fedezte eddig az idevezető utatok,ahogy az az állat is,ki mindig velem van,mint ahogy veled,Kósza.-léptem a fáklyák gyér fénye körébe,hogy látható legyek nekik,és az íjamat a hátamra tettem..mert mostanra egy kis szusszanásnyi időnk lett,mert Mellon megérkezett az utcába..és le is zárta azt.így onnan már nem jöhet "meglepetés"..
-De azt hiszem,hogy ismersz engem te is félember..legalábbis már találkoztunk ..ami elég emlékezetes maradt-mosolyogtam rá is..

A fejemben meghallottam Viri kérdését is,és vidám hangulattal közöltem neki,hogy ismerem őket,és segítünk a két alaknak...barátok...-küldtem vissza a válaszom az elf társamnak..

Mivel tudtam, hogy Alia soha nem megy Mellon nélkül sehova, egyelőre nem aggódtam, hogy valaki meglephet minket, főleg, hogy hallottam a nagymacska dühös morranásait és üvöltését.
Persze nem örültem, hogy az én vadászatom kútba esett, mert jobb lett volna csendben intézni, most meg semmi esélyem nem marat, hiszen, a banda most mindent tűvé tesz az orkokért. Minket nem igen láttak, de Mellon is elég feltűnést kelt és ő sem marad sértetlen örökké.
Viszont nem tudtam, hogy miért segített az orkokat a lány, ezért mielőtt még megmutatkoztam volna, biztos akartam lenni benne.
Szemem közben nem vettem le az agyarasról, a farkasáról és....várjunk csak! Én ezt a félvért ismerem! És nem fűződnek hozzá kellemes emlékeim!
~ Biztos vagy benne Alia? ~ kérdeztem vissza, de mivel a lány megmutatta magát én is kiléptem a sötétségből.
- Nem kell aggódni egyelőre, de nem soká a sarkunkban lesznek. - jelentettem ki. - Mit kerestek itt? Nem figyeltek a pletykákra?