-Ott...-mutattam a Pajtinak a kutyák hajtói felé.
-Annál a fánál!-suttogtam halkan a hegyesfülünek...bár szerintem sokkal hamarább hallja a lépteit a lovaknak és a kutyáknak is..

-Kapjuk el azt a pökhendi alakot...erre biztos nem számít!..de ha el tudnánk csalni a kutyákat és a többi sallangot,akkor már könnyebb helyzetünk lenne.-ecseteltem ,hangosan gondolkodva..de közben szemmel követtem az egyre közeledő alakokat..

De aztán valami terv is kéne..mert jó lenne,ha nem ennyi lovas téblábolna erre...a többiről nem is beszélve..

Ahogy így jár az agyam,egyre jobban lapulok le a fa árnyékába..ahogy felém közeledik egy hajtó..
a késem mindig készenlétbe van..ahogy most is...

A kutyákkal vagyok elfoglalva. Nyüszítésüket egy idő után megunom, így őket is leengedem a földre. A nyakörvüknél fogva tartom őket. Már minden csendes, viszont a hajtók egyre gyorsabban közeledtek. Amíg én el voltam foglalva, addig Edgar eltűnt mellőlem. Kíváncsi voltam mire készül. Ha túl közel kerülnek, a fákkal őket is beijesztem.
Ki is néztem. Nem fogok én itt vigyázni a blökikre. Megkérem a bokrokat, hogy fonják körbe őket ágaikkal, hogy ne meneküljenek és már ott se voltam. Nesztelenül osontam a bokrok között, és ha közel került hozzám valaki, azt megcsapta egy ág véletlenül. Így szórakoztattam magam, és vártam közben Pajti mihez kezd....

A kutyusokat a Pajti elintézte,így a hajtókat meg tudtuk közelíteni..és az egyik hangoskodó éppen leszakad a többitől és éppen szerencsétlenségére felém közeledett...

Halkan és nesztelenül próbáltam megkeresni a Pajtit,hogy mutassam a tervem tárgyát,akit le kéne hangtalanul szedni a többitől,és ha jól sikerül,akkor a ruháját fel tudnám venni...mekkora buli lenne,ha az Előljáró képébe röhögnék,mikor leteríti a vadat,csak éppen nem biztos,hogy örül majd a zsákmányának..

Némán intettem a hegyesfülünek,hogy valami ötlet jól jönne,hogy elcsaljuk azt a hajtót...vagy he kettót tudnánk becserkészni..akkor lenne teljes a meglepi a nemes úrnak...

A buli hangulat egyre jobban fokozódott. A hajtók vaktában üvöltöztek, és szinte hallani lehetett ahogy a pulzusuk az egekben tombol. Pajtival nem foglalkoztam, az embereket néztem meg és próbáltam kitalálni melyik az, amelyikkel Edgar annyira találkozni szeretne. Ahogy nesztelenül mozogtam a növények között meg is láttam egy riadt kis csapatot. Egy férfit kettő másik vett körül védelmezőn. -Ahha...Hát te lennél az.- gondoltam. Már csak azt kellett kitalálni, hogy csaljam el a kettőt a közeléből. És meg is érkezett az ihlet. Egy párszor vészesen megmozgattam körülöttük a bokrokat, de vigyáztam, nehogy nyilat kapjak nemes hátsómba. Miután rendesen berezeltek, és én is meguntam a bohóckodást, kis csend után kemény terméssel dobáltam meg a két fickót. Azok így hamarosan el is hagyták védencüket. A játék addig fojtatódott míg a magára hagyott nemes úrral nem maradtam kettesben a bokrok sűrűjében. Bekötött szemmel, szájjal, ágak sokaságába gabalyodva hagytam magára, hogy levadásszam Pajtit. A fák megsúgták merre keressem....

Ahogy ott gubbasztottam a fa mögött és figyeltem mi történik előttem,egy pillanatra elkalandoztam,és csak ámúltam,hogy a Pajti az ágakat küldte rájuk..

De azt gondoltam,hogy nemsokára a markunkba lesz az a Barom..és akkor megmutatjuk neki,hogy kivel is kezdett..
De aztán egy nyílhegy meredt a tarkómra,és nem igazán viccelt,mikor hozzám szólt..

-Vedd le a kezed a kardodról!..mit leselkedsz itt az után az Elf után?-mondta halkan,és mivel meg tudott lepni,gyanítottam,hogy nem az Előljáró emberei közül való..mert a lépteit sem hallottam,ahogy mögém került..

Lassan meg akartam fordulni,de a nyílhegy még mindig fenyegetően a tarkómra szegeződött..

-Figyelj ,Pajtás!...félreérted a helyzetet..nem az aminek lá..-de nem tudtam befejezni a mondatomat,mert egy hatalmas ütéssel leterített,mielőtt még elmondhattam volna az igazat..
Már csak a Pajtit kellene valahogy elérni..talán észreveszi,hogy nem vagyok itt...-gondoltam az utolsó értelemmorzsáimmal,de aztán mintha megszakadt volna a film..

Jó pár órát lehettem kiütve,mert elég sötét volt már..vagy csak be van kötve a szemem?
..mintha földön feküdnék...összekötözve..

Már épp elindultam a bokrok között gubbasztó Edgar irányába, mikor nekem ugrott valaki. Nagyon el lehettem bambulva, mert hirtelen ért a támadás. Nagy darab pasi volt, mire észbe kaptam máris a földre voltam gyűrve. Nem kértem a fák segítségét. Úgy gondoltam jól jön egy kis kiadós testedzés. Elszórakoztunk egy darabig, aztán két monoklival terült el a földön, miután "véletlenül" teljes erőből nekifutott egy fának.
Aztán tovább indultam pajti felé aki már nem volt a helyén. Nem kellett sokáig izgulnom érte. Egy elf értette félre a helyzetet és megkapta tőle a magáét....Szegény Pajti. Most megtanulod egy életre, hogy nem jó az elfekkel szórakozni. Azonnal a keresésükre indultam...

Hallgatóztam és igyekeztem kibújni a köteleim közül..de valahogy nem ment...mire rájöttem,hogy a kezem-lábam is egy kötéllel volt összefonva..
Arról nem beszélve,hogy még a szememet sem tudom kinyitni...valami ronggyal van bekötve!

..Ha kiabálnék,akkor még nagyobb bajba kerülök?..vagy ennél rosszabb is következik?..-szitkozódtam magamban,és csak még mérgesebben ráncigáltam a köteleimet...azt hiszem,hogy ez sikerülni fog..vagy nem?

Próbáltam forgolódni és lazítani valahogy a gúzsomat...de aki rám kötötte,az érti a dolgát...mert csak azt értem el,hogy jobban rámszorult a háncs..

-A rohadt életbe!-fakadtam ki hangosan,miközben a kezemen egyre jobban szorult a hurok..
-Csak találjam meg azt,aki ezt tette!Lesz hozzá egy pár keresetlen szavam!..nameg az öklöm!!!-morogtam magam elé..és közben fogalmam se volt.hogy van-e valaki más is itt rajtam kívül..

-De ha a fülemre hagyatkoznék...az talán jobb lenne!...de hát,nem vagyok egy nyugodt természet!..és nagyon rühellem,ha lekorlátozzák a mozgásomat!..csak kerüljön a szemem elé az a hullajelölt,aki ezt tette!...majd adok én neki kötözött sonkát!

Jó messze találtam rá. A helytől ahol épp szórakoztunk. Egy kisebb barlangban a falhoz fektetve. A látványtól kishíján röhögőgörcsöt kaptam. Bekötött szemmel, vékony kötéllel jól betekerve hevert ott. Az illető tudta hogy bánjon el vele. Nem volt nehéz a nyomukat követni mert húzta a földön. Az még röhejesebb lehetett elnézve barátom "aprócska" méreteit. Őt nem találtam a barlangban de nem is érdekelt túlzottan. Majd előkerül ha akar. Ha be akarta szívatni hát sikerült és itt hagyott vele engem, hogy hallgassam a dünnyögését.
Hogy tovább hergeljem leültem vele szembe és apró dolgokkal dobáltam meg, amik épp a kezem ügyébe kerültek. Láttam hogy fel van és azt is tudtam ha le is veszem a kötést a szeméről, akkor se fog olyan jól látni a sötétben mint én. Az emberi szemnek túl kevés fény jutott be a barlangba.
Mikor meguntam a piszkálódást és ő is belefáradt a mocorgásba hozzászóltam....
- Halihó Szépségem. Veled meg mi történt? - kérdeztem félig röhögve. Már égen- földön kerestelek.- lódítottam, majd óvatosan elvágtam köteleit és levettem a szeméről a kendőt. Vigyáztam, nehogy kapjak egy nyaklevest. Amúgy igazam lett. Edgar a sötétbe bambult kitágult pupillákkal és engem keresett. Fel voltam készülve rá, hogy ízes káromkodásba kezd....

Ahogy fekszem ott..egy cifra káromkodás kezd megfogalmazódni bennem..és ez akkor sem szünt meg,mikor valami hozzám ütődött..és még egy párszor..
Elöször csendben figyeltem,hogy beazonisítsam mik azok a valamik,ami nekem ütődik..talán valami esik lefelé rám?..de aztán éreztem,hogy egy irányból érkeznek a "kedves megleőetések"..

Már kezdtem azt hinni,hogy hallucinálok az idegességtől,mikor ismerős hangot hallok..és jó nagy röhögést..

Kényelmetlenül fészkelődöm,hogy valahogy kibogozzam a köteleimet..de sehogy se ment..

De amikor a Pajti leszedte a szememről a rongyot..csak hunyorogni tudtam,mert olyan sötétség vett körül..
Bár igencsak korlátozva vagyok a gúzsom által,de szívem szerint egy jó nagy sallert vágtam volna le neki...és ahogy igy elképzeltem a mozdulatot..egy grimaszos vigyor jelent meg az arcomon..

-Hé,Pajti!...inkább kioldoznál már!...mi a fészkes fene ütött beléd??..most jólesett,hogy nekem dobáltad azokat a szarokat??
..jobban jársz,ha elvágod a köteleim,és elhúzunk innen!...mert akik ezt tették velem,azok a haverjaid!..és ha jót akarsz te is magadnak,akkor rohadt gyorsan vágod ki a köteleimet a kezemről is!

~Aztán ahogy igy zsörtölődöm...arra a megállapításra jutottam,hogy ezt még ugyis visszakapja!Csak jussunk ki innen!...aztán majd én szórakozok jót!!~

Kintről meg valami nesz hallatszott,és nem hiszem,hogy azok a kurafik jöttek volna vissza...mert ezeket hallottam...nem úgy mint az elfeket...

Végül befejezem a kacarászást és lassan szabadítom meg pajtit az összes kötéltől, ami még összeköti. Minden pillanatban fel vagyok készülve a tarkósra, de aztán én is meghallom az érkezőket. Biztos vagyok benne, hogy nem az enyéim. A léptük súlyosabb illetőkre utalnak és túl esetlenül mozognak a növények között. Ráadásul nem is kommunikálnak velem. Miután kibogozom társamat, csendre intem, és szétnézek. Kiderül, hogy a barlang, a sötétebb sarokban kanyarodik. Víz illata csapja meg az orromat. Csak bevizelésre serkentő csöpögést hallok, semmi mást. Pajtit mivel nem lát jól, a karjánál fogva húzom magammal. Nem kell nagy erőfeszítés, jön ő magától. A sötétség egy idő után világosodik, és végül a szememet bántó félhomályba csöppenünk. Pajti hallhatóan megkönnyebbül a hátam mögött. Mikor hozzászokok a fényességhez, nem mindennapi látvány tárul elém.
Rábízom itt maradjunk e "romantikázni" kicsit, vagy lépjünk le, csendesen.

Pajti nagy nehezen kioldotta a köteleimet,és széles vigyorral tette.
~A haverjai is biztos jól derültek rajtam!..na csak kapjam el azt,aki megkötözött,letörlöm a kaján vigyorját az arcáról..de most meg gyorsan el innen!..~

Ez a nap sem volt az enyém..bár reggel még azt hittem,hogy szép napra ébredek..de most meg egy sötét és nyirkos helyen araszolok..

Pajti szerencsére jól lát a sötétbe..de én annál kevésbé.
Megragadta a karom,és úgy húzott magával,míg egy kis fény nem könnyitette meg a tájékozódásomat.

-Hol vagyunk?...hé,Pajtás?..mi ez a sok víz?..egy kicsit nem ülnénk le?Kajás vagyok!Ma még nem is ettem..Ohhhh a francba!..az elemózsiám a nyeregtáskámba van!-fakadt ki belőlem.

-Hogy minden parasztsüveg szakadjon ki az ég tetejéről!..mit fogunk enni?!..-trappoltam tovább a barlang járatán tovább,és szentségeltem magam elé,hogy milyen balfácán vagyok.

-Húzzuk meg magunkat itt,és aztán mehetünk tovább..de valami kaját is szerezni kellene!..Te nem vagy éhes?..szerinted ebbe a vízbe vannak halak?-néztem a Pajtira kérdőn.

De ahogy rágondoltam a flamóra,a gyomrom mintha lyukas lenne..és korog is rendesen..
~Csak jussunk ki a szabad ég alá!..Isten bizony egy egész vaddisznót felfalok!..~