Gorzhak felnézett a munkálkodásából, mikor meghallotta motoszkálni a lányt. Épp időben, már majdnem készen volt a szarvas előkészítésével. Halványan rámosolygott a kék elfre, aki egyből a válla hogyléte iránt kezdett érdeklődni.
- Jobban, már tudom használni - mondta és próba képpen párszor körzött egyet az említett vállával. Fájdalmas volt kissé, de akadálytalanul tudta mozgatni. Talán ha egész nap pihenteti, napszállta után megkísérelhetik elhagyni a az Oughwar hegyeket, vagy legalább a Csontrágók területét.
A lány kérdésére elgondolkodott. A húst majd ő maga feldarabolja, de nyilván meg is kell sütni; nem volt valószínű, hogy Jaina nyersen képes volt elfogyaztani, ezt csak az orkok népe csinálta. És talán a sült hús magába reggelire nem is volt annyira az Ő ínyére.
Eszébe ötlött, hogy fészkelnek errefelé hegyi madarak; sasok, baglyok és még fürjek is. A barlangból nyílt egy természetes alagút, ami kivezetett a sziklára. Mintha hallotta volna az éjszaka a szárnysuhogásokat.
- Kereshetnél egy tojásokat. Sok madár fészkel erre, talán sikerül rántottát készíteni neked - mondta és a kivezető alagút felé intett fejével. Kósza megnyalta a száját, az ork pedig lapos pillantást vetett a farkasra.
- Nem neked, Jainának - mondta neki, mire a farkas lemondóan nyüsszentett egyet.