Helyszínleírás:
Az egyik jelentéktelennek tűnő hegy oldalában él ez a szivárványfa. Ha nem tudja az utazó, pontosan hová kell mennie, varázsereje téríti el másfelé, így itt csak a titkok beavatottjaival találkozhat... szintén a beavatott.
Ám aki ismeri a jelentőségét, annak nem is kell tovább ecsetelni. A törpék mindig őrzik a legjobb fegyverforgatóikkal.


Alia végre a szerencsehúzáson a jó kijáraton érkezik meg, bár ezt még nem tudhatja biztosra. Ám a hegyek biztató látvány és három helyen van belőlük ezen a kontinensen sok. Délen, Raydan hegyei, északon pedig az orkok hazája, illetve Zevadar Fekete hegyei.
Ám ahogy tesz Mellonnal pár lépést, egy fekete szakállú, harcias kinézetű törpe köszön rájuk, miután a flaskájából húzott egy jó adagot.
-Üdv, szép hölgy! Ha a királynő megsegítésére jött, akkor arra felé a völgyben talál egy fogadót. Oda szállítottuk Őfelségét, hogy minden nép elküldött gyógyítója megvizsgálhassa.
Sok szerencsét!
*Megemeli az italt és újra iszik belőle egy jó kortyot. A völgyben pedig egy tavernában már nagyban serénykednek az uralkodó felesége körül a messze földről érkezett tudósok.

Hamarosan megérkezünk a Fán keresztül az uticélunkhoz,bár elsőre nagyon biztató a látvány,de amint kiléptünk a fa tövéből,egy Törpe uraság szólít meg minket,és elirányít egy Fogadóba ,ahol szállásolást kapunk,és a többi gyógyító is..

-Nagyon köszönöm Uraságodnak az útbaigazítást!-hajtottam meg a fejem felé,és Mellonra visszaülve a Fogadó felé vettem az irányt.
Ott már a messziföldről érkezett gyógyítók igyekeztek körűlugrálni a Felséget, és elég nagy hangzavarral voltak.

Beléptem az épületbe,és a csaposhoz igyekeztem valahogy odajutni,hogy megtudjam,hol is kell jelentkeznem ,hogy megérkeztem...mert biztosan van olyan személy,aki idehívott..és kicsit káoszosnak látszik ez a hangzavar.

A tigrisemet az épület mellett hagytam,hogy ott pihenjen ,míg én itt megtudok valamit...de ugyis tudja,hogy mi történik,mert egymás minden gondolatát halljuk..

-Jó napot,Kocsmáros uram!kiadó szobát szeretnék!-néztem a csaposra,egy kedves mosollyal,és közbe néztem a többieket,hogy tájékozódjak,mi is történik itt...

Ahogy Alia belép a tavernába, már fel is tűnhet neki, hogy elég nagy a nyüzsgés. Egyik asztalnál orkok gyülekeznek, egy sámán kinézetű fickó egy tizenéves fiúval és egy masszív alkatú harcosszerű alakkal, akinek íj van a hátán.
Másik asztalnál egy csuhás alak egy banyára emlékeztető ember nővel ül. De egy félre eső zugban egy oawa három törpével beszélget italozás közben. A pultnál pedig négy kentaur. Igen vegyes közönség.
A csapos pedig láthatóan nyakig van a munkában. Egy nagy szakállú törpe ő is.
-Már csak egy szobánk van, ma nagyon sokan érkeztek. A szobalány oda vezeti, ha nem kér inni vagy enni.
Mi járatban?
*Kiteszi a pultra a kulcsot és közben tölt egy sört, melyet a lány mellett álló magas, vékony férfinak nyújt oda, aki el is indul az egyetlen szabad asztal felé leülni.

A Kocsmáros készségesen odaadja a szobakulcsot,de még nem indulok fel a szobába.
Ahogy körbe nézek,elég nagy a nyüzsgés,és igencsak szép számmal vannak a Tavernában mindenféle fajú és kasztu személyek,köztük Kentaurok is.De ahogy elnézem mindenki elvan a maga asztalánál.Már csak egy üres akad..ahová talán le tudok ülni elfogyasztani a finom boromat.
-Egy bredocy bort kérek.-néztem kedvesen a Csaposra és a mellettem álló férfi is kikérte italát,és el is indult a szabad asztal felé.
Amint megkaptam a kupámat,fizettem, és én is ahhoz az asztalhoz léptem,ahová a magas férfi ült le,hátha nem utasitja el a társaságomat.

Illendöen köszöntöttem a férfit.
-Adjon Isten,szép napot,Uraságodnak!-biccentettem a fejemmel felé kedvesen.
-Leülhetek az asztalához?

A gyógyító ügyet sem vetett a kocsmáros kérdésére, elindult inkább leülni a titokzatos férfi mellé. Az pedig komor arccal fogadja az ő kérdését.
-Csak nyugodtan!
*Majd kicsit feszengve hozzá teszi.
-Elég nagy a forgalom most.
*És belekortyolt az italába.

Amint a Férfi megengedte ,hogy az asztalához leüljek, egy kedves mosollyal foglaltam helyet.

-Köszönöm.-biccentettem és én is kortyoltam a boromból, és alig észrevehetően, de azért megnéztem a velem szemben ülőt.
Aztán, ha látom nem nagyon akar velem szóba elegyedni,így én sem eröltetem,inkább körbenézek a Tavernában ülőkön,és közben fülelek,hátha valami érdekeseket hallok.

~Bár nem nagyon szokásom hallgatózni,de eddig még nem találkoztam ennyi féle ,különböző fajú egyénekkel,akik egy helyen lettek volna,és szerintem mindenki egy dolog miatt érkezett ide,ahogy én is.

Nyugodtan és türelmesen üldögélek, és a borom kortyolgatása mellett nézelődök.
Odakint Mellon is nyugodtan van,és ha bármiféle zavaró dolog adódna,akkor biztosan tudni fogom,de egyenlőre minden csendes.
Csak arra lennék kíváncsi,hogy ha a Törp Királynő ennyire beteg,akkor hogyan van az,hogy mindenki idelent iszogat és eszeget,miközben lehet,hogy minden perc drága..
De lehet hamarosan megtudok valamit a velem egy asztalnál ülőtől,persze,ha nem lenne olyan kímért...bár nem nagyon tudom eldönteni,hogy Ember vagy más fajhoz tartozik...de azt tudom,hogy egy közös nyelvet beszélünk,mert az előbb is megértettük egymást.

~Talán kicsit zárkózottnak tarthat,hogy nem kezdeményezek beszédet,de ha mutatna valami "jelet",akkor talán nem tartana tolakodónak..kicsit zavarban is vagyok,mert nem szoktam hozzá a Fogadók zsúfoltságához,mert inkább az erdő az ,mi az én mindenem,és ott jól érzem magam...de itt most kicsit feszengek,bár okom nincs reá..de most még puhatolózom,és nézelődök,mielőtt felmennék a szobába.
De előbb a kupámból iszogatok és diszkréten megnézem jól az asztaltársamat...legalább kiderül.hogy kivel is ülök egy helyen..és talán még beszélgethetünk is,ha nem tart tolakodónak ,s zavarónak,miközben issza ő is az italát..

Az italozás csendben folyik és a tünde asztaltársa igen mélyen a szemébe húzta csuklyáját ahhoz, hogy ne lehessen látni az arcát. Ez egészen addig a pár szokatlanul csendes percig tart, amíg az emeletre vezető lépcsőn egy öreg törpe lefelé nem ballag.
Odakint hatalmas nyerítés és Mellon tudatja Aliával, hogy egy lovag paripája bokrosodott meg miatta. Egy kentaurral és egy íjásszal érkezett. És ekkor teszi meg az utolsó lépcsőfokokat az a bizonyos apró termetű alak odabent, hogy a lépcső alján megálljon.
-A következő gyógyítót! Aki a beteghez jött, az iratkozzon fel jó csaposunknál! És szeszes italt ne igyon!
*Mögötte lassan egy másik alak is megjelenik a fordulóban, egy fekete táskát magánál hordó ember alak, aki letörten sétálgat lefelé. Az ork sámán a kölyökkel felállt. Bár jól látszik, hogy a csuhás ember a banyával is figyel és majdnem felállt, de a másik asztal megelőzte őket, ám a kentaurok csodálkozva nyögték fel.
-Beteg? Hát tán nem valaki rosszul van!
*Alia asztaltársa is érdeklődve emeli fel a fejét és most látszik csak, hogy ő is ember kinézetű.

Az asztaltársam elég hallgatag.Bár a csuklyája mélyen behúzva az arcába,így nem is nagyon látszik,hogy miféle szerzet,de nem is olyan kommunikatív,így nem is eröltetem a beszélgetést.
Aztán,ahogy a boromat iszogatnám a lépcsőn megjelenik egy Törp uraság ,aki minden bizonnyal a következöket hívja a beteghez..

De ahogy így elnézem,nem hiszem,hogy bemegyek ,mert éppen a boromat iszogatom,és külön felhívták a figyelmet a fogyasztás mellözésére..na ezt bebuktam,bár nem is szoktam egyáltalán inni,de mint sok helyen,tégy úgy mint a helyiek...igy nem egy pohár vizet kértem..de lehet,nem is baj...mert közben Mellonnal is van kint valami...inkább megnézem,hogy mi történik..
Nem lenne jo,ha meggondolatlanságot tennének a tigrisemmel szemben.Az igaz,hogy Mellon nem kezdeményez harcot,míg azt nem kérem tőle,de jobb ott lennem a közelben...sokféle személy van most itt,és lehet nem is értik miért vagyunk itt..
Meg akkor a Csaposnál is jelentkezni kellene...
De majd ha rendezödik a kinti "gubanc"...és holnap is van nap...ma szerintem éjfélre sem jutnék be a beteghez...annyian várakoznak...

Kifelé menet az Ivóból a Kocsmárosnál megálltam és kedvesen néztem rá .
-Gyógyító vagyok...de hamarosan visszajövök..a Társamhiz megyek ki..-biccentettem rá illendően,de szerintem fogalma sincs ,hogy miért is távozom...de mist nincs időm hisszasan ecsetelni...Mellon az első,ahogy a biztonság is.

Alia amikor kilép az épületből az íjász már megfeszítette fegyverét és a kentaur is a lándzsáját előre szegezte Mellonra. A lovag pedig hátrébb húzódva visszanyerte uralmát a hátas felett.
Ám bármennyire is feszültnek látszik a helyzet, szerencsére hamar le tudja csendesíteni őket. Tapasztalt kalandozó csapat, akik nem kapkodják el az errefelé szinte soha elő nem forduló nagymacska ellen a lépést. És világlátottakként hamar meg is értik, hogy a tigris a lombtündével van.
Ha ügyes, gyorsan el tudja rendezni az ügyet és bemenve a kentaurok üdvözlik is őket a pult felől.
-Á, Ágárton! Látom egy édes kis szöszit szedtél fel. Hol csavarogtál?
*Nem túl kellemes a stílusuk és a kocsmáros a kellemes helyét elhagyva odasiet a gyógyítóhoz és félre vonva bizalmasan súgja neki.
-A sámán után a pap következik, majd az oawa, és utána maga. Ők hamarabb voltak itt, de gondolom Ön is akkor a betegért jött.
*Ám bármennyire is diszkréten próbálja meg tudatni vele, az egyik vándor meghallja és rögtön odalépve rákérdez.
-Miféle gyógyítók? Valaki beteg? Ügye nem fertőző?
*Alia hamar a kintről jövő csapat és az érkezésekor még a pultnál iszogató, most viszont odasétáló kentaurok között találhatja magát a tulajjal érdeklődő tekintetek kereszttüzében.

Ahogy kiléptem az ajtón,már láttam,hogy eléggé elmérgesedett a helyzet ,Mellon és az érkező csapat között.Bár a Tigriském nyugodtan álldogált kicsit arrébb.
Mellon,Kicsim!Menj kicsit hátrébb!ezek a személyek nem nagyon láttak még hozzád hasonló Tigriskét...és igyekszem megállitani öket.De azért maradj készenlétben..-üzentem a kicsikémnek,de egy mozdulatombol is jol tudja,hogy nem valós támadás van készülőben..legalábbis eddig nem ugy néz ki. .
Remélem jobb belátásra tudom birni öket..

-Kedves Uraim!tegyék le a fegyverüket!nincsenek veszélyben a tigristől,hozzám tartozik!!-mosollyal az arcomon léptem Mellon és közéjük.
Aztán mintha tényleg megnyugodtak volna a kedélyek,és befelé mentünk a Fogadoba.

A Csapos félrehivott és sugta a fülembe,hogy namsokára én következem...de aztán valahogy meghallotta a kocsmáros hangját,s azt,hogy gyógyito vagyok..

Ahogy ez kiszivárgott,már meg is kaptam az ércelödő beszólásokat,de csak mosolyogtam,mert csakis férfiak azok,akik "igy"tudnak megnyilvánulni egy hölgy társaságában...de betudtam az elszigetelt életmódjuknak,és nem törödöm vele ..

-Igen,egy beteghez érkeztek sokan,de azt,hogy fertóző,azt nem tudhatom..mivel többet nem láttam...s nem is hallottam..de ha ragályos ,akkor majd megtudjuk.. remélhetöleg nem az!...
Néztem rájuk kedves arccal,aztán ahogy megüresedik egy asztal,akkor oda ülök,otthagyva a díszes társaságot.
-Bocsássanak,meg urak!de elfogyasztanám az ételemet.-azzal fejbiccentéssel elmegyek mellölük.

A kentaurokat nem nyugtatta meg Alia válasza és az egyik bal keze ujjai közé véve az állát fordította oda a nő arcát.
-Hé, cicapofikám! Ne hadoválj itt nekem, hanem mond el az igazat! Nagyon szexi vagy, de nem fekszem össze nemi betegekkel.
*Ám ekkor a kocsmáros közéjük lépett.
-Elég legyen, részeg disznók! Isznak egy kicsit és már...
*A jobb kezéből próbálta volna kivenni a poharat közben, de az magasan a feje fölé emelte, ezzel is heccelve a tulaj kis termetét. Majd felszabadult baljával félre lökte.
-Erígy inét! Most a kis csajjal akarok beszélgetni.
*Ezzel közelebb lépett a gyógyítóhoz. Közben már a hely szinte minden vendége, aki megmaradt a helyén őket nézte.

A kissé illuminált Kentaúr elég pimaszul és merészen ér hozzám,bár magasabb és erősebb fizikilag tőlem,de egyáltalán nem félek tőle..
Ahogy megfordította maga felé az arcomat,már érezhető volt a kissé agresszívak a megnyílvánulásai.

Egy kedves mozdulattal húzom el az arcom az újjai közül,és hátrébb lépek tőle.
-Többet megtudhatsz,ha megkérdezed az orvosokat.Én nem tudok szolgálni hiteles hírekkel.-mosollyal az arcomon közöltem vele.De mivel a részegségének tudtam be ,így nem tulajdonítottam nagy jelentőséget...
Bár ha nem tartja magát tőlem távol,akkor lehet ,hogy egyértelműbben adom tudtára a nem tetszésemet a viselkedésére...de egyenlőre nem teszek különösebbet,inkáb arébb megyek tőlük,s leülök egy asztalhoz..

Alia érthető módon egyre feszültebb, hiszen a kentaurok legendásak abban, hogy tudatos lényüket levetkőzik a legkisebb alkoholmennyiség hatására is. Ettől függetlenül szeretik és ha egy kocsmáros a pénzt meg jobban szereti, mint a balhé kerülését, akkor ki is szolgálja őket.
Már a tulajtól is tudja, hogy az ivóban nem mindenki orvos. Ahogy ez a kintről jötteket váró kentaur csapat is lehet csak egy újabb kalandozó út kedvéért beszélték meg itt a találkozót. Ám ez nem könnyíti meg a helyzetet. A törpék legendásan nem engednek be saját népükön kívül senkit földalatti országukban és itt a felszínen pedig kereskedők és vándor lelkek sokasága található meg.
A négylábúak leragadtak nagy szerencséjére a kocsmárossal vitatkozni. Az asztaltársa továbbra is csendesen szemlélődik és ha oda ül le, akkor ő a következő kérdést fogja feltenni suttogva.
-Miről van szó? Ügye nem tört ki járvány?
*Ám ha más már ismert asztaltársaságok mellett dönt azt is megteheti és ott másként reagálnak.

Nem is akartam nagyon belemélyedni a Kentaurokkal a diskurzusba,mert láthatóan az ital beszélt belőle.
Inkább visszamentem az asztalhoz,ahol a csuklyás alak ült..bár nem nagyon látszódott az arca,de a hanglejtése igencsak aggodalomrol árulkodott..

-Nem hinném,hogy járvány lenne,mert akkor már karantént rendeltek volna el itt,és jo pár kilométerre...inkább másra tippelnék,de azt is csak,ha megtudok valamit..-sugtam oda a férfinek,de igazából konkrét információt ugy sem tudtam adni..
-A beteget sokan megnézték már...de valami biztosan kiszivárgott volna...-kezdtem el hallgatózni a szomszédos asztalnál,hátha tudnak valamit...de sok reményt nem fűztem hozzá..a saját szememmel szeretek látni,és tapasztalni...
De ahogy néztem az asztaltársamat,igencsak feszengve érezte magát..

Valóban, a bizonytalan nem nyugtatta meg túlságosan a fiút. De hiába figyel Alia, csak annyit tudhat meg, hogy az előtte bemenők mind tanácstalanok, hogy mi lehet ez. Lejön az orkok sámánja és utána a többiek, ahogy a kocsmáros mondta. Fel és le, ám minden hiábavalónak tűnik. Senki nem ismerte fel a nyavalyát.
Amikor az elfek gyógyítója is felmegy, akkor még a mesélő sem tudja, hogy a királynő hogyan fogadja sokadik gyógyítóként az nap. Annyi biztos, hogy a bal oldalán már nagy területre kiterjedt és az elmondás alapján, amit fent kaphat csak meg, az elmúlt napokban egyre inkább terjedt. A bőre olyan, mintha égés nyoma lenne, piros azon a folton, máshol semmi nyoma rendellenességnek. Sem láza, sem más jel nem utal arra, hogy baj lenne. Ám ha csak kicsit is megmozdítja az uralkodónő a tagjait az érintet terület alatt, pont olyan, mintha összeéget kezet vagy mellkasi izmot akarna megmozdítani...

/Mivel mind a két karaktert te viszed, rád bízom a találkozás megírását./

A találgatásokat a lépcső tetején megjelenő Tanácsos szakította félbe,és engem szólított.

Az asztaltársamat otthagyva,elindúltam az emeletre a Beteghez.
Sok információt nem kaptam,és így elég furcsának is tartottam,hogy az eddigi gyógyítók semmire sem jutottak a látszat szerint.
Bár magamt nem tartom mindenhatónak,de szeretem a saját szememmel látni a betegség jeleit,és abból talán ki tudom következtetni a jellegét.

Meg is érkezek a szobához,és amint az ajtóhoz érek ,az kinyílik.

A helyiségben egy alacsony termetű (szerintem szolgálólány lehet),serényen fel -alá járkál a díszes ruhás körül,aki eléggé ingerülten osztogatja a parancsait..és mint kiderül,a Törp királynő személyesen,akihez érkeztem.

-Üdvözöllek,Felség!-hajtottam meg a fejem ,és vártam,hogy közelebb léphetek hozzá.

Amint meghallotta,hogy van valaki a szobába,felemelte a tekintetét,és kicsit furán kezdett méregetni,és a pillantása nem éppen volt barátságos.

Az eddigi gyógyítók sorban kudarcot vallottak. Ám talán Alia az, aki segíteni tud. Nem véletlenül nem ismerte fel senki a betegséget, hiszen ez nem kórság, hanem egy sötét átok. Amely a királynő életét fenyegeti.
Ám sajnos nincs képessége neki sem ennek felismerésére. Vagy ha meg is sejti, szüksége lesz egy amuletre, mely a sötét átkokat felismerhetővé teszi. Ám semmi jel nem utal arra, hogy honnan tudna ilyet beszerezni.
Esetleg megpróbálkozhat valamivel, ami teljes mágikus védelmet ad viselőjének, mármint ha sikerül rájönnie arra, hogy ez nem betegség. Ám ennek az útja is homály fedi egyelőre. De lássuk, hogy sikerül-e rájönnie valahonnan vagy lehajtott fejjel megy le ő is a lépcsőn és átadja a lehetőséget egy új érkező gyógyítónak? Ez itt a kérdés!

A Királynő nem volt valami jó kedvében.Bár ezt meg is tudom érteni..
Egész nap sokan voltaak itt megvizsgálni,és úgy látszik nem tudtak semmi érdemlegeset mondani,ahogy a lenti asztaloknál ülők sem tudtak semmit mondani róla.

Talán jobb lenne később visszajönnöm,mikor kicsit pihent,és akkor talán az ingerültsége is alábbhagy..

-Felség!Talán jobb lenne ,ha....-kezdtem volna a javaslatomat mondani,mikor közelebb lépett hozzám,és elég szúrós szemmel nézett rám.De csak egy legyintéssel folytotta belém a szót..

De aztán furcsa dolog történt..
Az újjamon lévő gyűrűm mintha lüktetni kezdett...eddig még nem tapasztaltam ilyet..a Nagyikámtól kaptam az ékszert a szülinapomra,de igazából nem is gondoltam volna,hogy más "képességre"gondoljak vele kapcsolatban...de most,teljesen érdekesen villant fel a kő,ami benne volt..
De más furcsaságot is tapasztaltam...a kardom,ami a hátamon volt felcsatolva,az is mintha egyre melegebbnek éreztem volna..

Ahogy így próbáltam megérteni ezt a helyzetet,akkor esett le,hogy a kard és a gyűrűm is valahogy "megérzi"a mágia jelenlétét..és azt viszont jól tudom,hogy a kardom FeketeMágiával van "átitatva"...és akkor ezek szerint a gyűrűm is!

Azt hiszem van még nagyon sok dolog,amit meg kell tapasztalnom az ékszeremmel kapcsolatban..mert ha igaz a megérzésem,akkor sokkal többet tud a gyűrűm...és ha sikerül "megfejtenem"a titkát,akkor megértem majd,hogy mit mondott a Nagyikám akkor...
Figyelni kezdtem a kezemen lévő ékszert,bár igyekeztem nam feltünően..de amikor a Királynő a közelembe jött megint,akkor újra megvillant a kő.
Most már biztos,hogy valami mágia van a közelében,és szerintem nem is akármilyen...
Valahogy utána kell járnom!


-Bocsássa meg ,Felség,de egy pillantást vethetnék magára?..tudom,hogy fáradt és zaklatott a sok gyógyító és a vajákos vizsgálata miatt,de ha megengedné,akkor megvizsgálnám..persze,ha nem tart tolakodónak..-hajtottam meg kissé a fejem a kérésem után..és reméltem,hogy megengedi..

Aztán hirtelen rám nézett és bólintott kisvártatva...
S mikor megláttam a testén lévő foltokat...akkor a gyűrűm még jobban kezdett melegedni,és villogni...

Most már biztos vagyok benne,hogy nem betegségről van szó..vagyis nem fizikairól,hanem valamiféle átokról...ami elég ártó mágia..
Már csak beszélni kellene valakivel,aki járatosabb ebben a dologban..

-Köszönöm,Felségednek!Hamarosan visszatérek magához..egy kis türelmet kérek!-mosolyogtam rá kedvesen,és amint meghajoltam,kifelé indultam az ajtón..
Minden perc számíthat!..most nincs idő a késlekedésre!
Remélem nem lesz késő,mikor visszaérek..de most egyenlőre nem mondhatok semmit,míg biztosra nem megyek..bármennyire is kérdezősködnének..nem mondok addig semmit,senkinek,amíg meg nem tudom mi lehet ez..

Amíg a királynő pihen, Aliának van ideje összeszedni a gondolatait, hogy hol kellene keresnie az átok megtörésének forrását. Ez mind a kettejüknek jól jön, ám nem sok nyomot talált. Így inkább azt kell végig gondolnia, milyen forrásokból tudna még több információt gyűjtenie.
Az egyik kézenfekvő választás, ha vissza megy Awyrisba, ám ez időigényes utazás. Pedig a lombtündék erdejében sok bölcs van. Ám a fogadóban is. Noha az ide jött gyógyítók mind kudarcot vallottak. Nem beszélve arról, hogy most más valami foglalja le őket.
Ahogy a lépcsőfordulónál befordul az idomár az emberek papját látja, ahogy lángol a keze. És fél másodperc múlva már tűzlabdát is lő. Ahogy előre lépked, láthatja, hogy a kentaurok és barátaik harcolnak a gyógyítókkal és a kocsmárossal. Valami vita miatt igen komoly küzdelem lett, amíg ő odafent volt.

A lépcsőn lefelé jövet már hallottam a vita hangjait,és nagyon is komolyra fordult a szóváltás.
Előszőr azt gondoltam,hogy valami részeg vendég nyilvánította ki nem tetszését a Kocsmával kapcsolatosan,de aztán láttam,hogy a kentaurok nem bírtak magukkal és harcra is sor került már..

Ahogy a tűzlabdát megláttam,már tudtam,hogy nem lesz egyszerű a megállításuk..

Felemeltem az íjam és ügyelve,hogy ne sebesítsek meg egyenlőre senkit,a pultra lőttem,hogy az összezörrenő felek közé álljon.
Remélve,hogy egy pillanatra megállnak és felfigyelnek a nyilvesszőre..

Ahogy beleállt a pultba a vessző,egy hangos kiáltással léptem a lépcsőn lefelé.

-Megállj!Hagyják abba!Ha a tűz elterjed,akkor ártatlanok is áldozatul eshetnek!Ha nézeteltérésük akadt,akkor odakint intézzék el!-emeltem fel újra a nyílamat,és csak reméltem,hogy hallgatnak a szép szóra...de ha nem,akkor Mellont hívom a közelbe,hogy a jelenléte kissé megriassza az egybegyülteket.

..most egyáltalán nem érek rá ilyen kakaskodó pasikra!..intézzék el odakint!..sokkal sürgetőbb dologba kell eljárnom..és most meg ezek a Kentaúrok többet ittak a kelleténél..

De ha nem figyelnek a figyelmeztető szavaimra,akkor a Kocsmáros és a gyógyítók segítségére sietek..

A taverna felgyújtása valóban nem lenne túl jó dolog, főleg az emeleti vendég alvása közben. A harcoló felek abba is hagyják az egymás gyepálását, ám mivel a kentaur kitért a tűzlabda elől, így most az egyik sarokban megjelenik a rettegett lángnyelv. Az egyik kentaur pedig előre lép.
-Úgy van! Nem kell itt egymást ölnünk. A szöszi kijön velünk és segít kicsit csillapítani a szenvedélyünket. És utána a királynét is lehozzátok és őt is meg akarjuk ismerni.
Igazat mondok, kocsmáros?
*Valaki elmondta végül mégis, hogy ki ez a titokzatos beteg. És a lapiták átka, hogy nem bírják az általuk imádott szeszt... vagy csak viselkedni nem tudnak utána, most újra lecsapott.

Nagyon reméltem,hogy lecsillapodnak a kedélyek,és jobb belátásra térnek a vitatkozók.
És úgy látszik,hogy mégiscsak sikerült valamennyire megállítani őket.Bár a lángnyelv elég veszélyes is lehet,ha nem oltják el,de ahogy megállnak a Kentaurok,a Csapos hamar egy kancsó vizet önt a tűzre,és el is alszik..

-Rendben!Menjünk ki!-néztem a szószólóra,és elindultam a kijárat felé..

Kint várt rám Mellon,és azt is tudom,hogy minden gondolatomat érzi és érti,így egy cseppet sem féltem vagy tartottam tőlük.
Már csak azért is,mert a Természet az én elemem...ahogy minden fa,bokor és talaj az én "irányításom"alatt van...és ,hogy egy kis móresre tanítsam a nagyszájú kentaurt...meglepem egy kis Természetmágiával!
..egy életre megemlegeti,hogy kikezdett egy Elffel!..főleg egy "szöszivel"...

A kentaur elvigyorgott. Ám Alia húzása nem csak előnyt biztosított neki, de a tűz oltásával is foglalkozhattak. És hamar el is aludt, egy foltban fekete foltot hagyva a falon.
A lapiták többsége hamarabb ért ki, hiszen ők már a földszinti ivóban voltak, nem a lépcső tetején álltak. De egyikük megvárta, míg a nő kimegy az ajtón, hogy hátulról kövesse őt. Hátulról igyekszik megragadni a haját, miközben a társai elölről elállják az utat.
-Hát akkor szórakozzunk, kicsike!
*Mellon eközben oda oson, ahová telepatikusan tőle az idomár kérte. Ám nem csak a ló-emberek vannak kint, kijött a páncélos lovas is, igaz hátasa még mindig az istállóban van. És az íjászok is. Bár ők messzebb állnak háttal, szemlélve a tájat. Úgy tűnik, ők még nem akarnak részt venni barátaik állati ösztönök vezette tettében.

Egy kis időt akartam nyerni a Csaposnak,ami sikerült is.
Aztán ahogy az ajtón kifelé menet a hátam mögött lépkedő Kentaur meg akarja ragadni a hajam,egy mozdulattal elrántom a fejem,és odafordulok felé...

-Ejjj,de türelmetlenkedik uraságod-szóltam kedvesen hozzá,azt színlelve,hogy "belemegyek"a játékába...és ahogy kint voltunk,Mellonra pillantva,bólintottam neki,hogy maradjon kissé hátrébb,de amikor szólítom ott legyyen a közelbe..igyekszem elcsalni a Lapitait a többiektől távol..és az sem lesz hátrány,hogy ha teljesen "elkülönítem" a társaitól..és ha az ösztöneire hallgat,amit igencsak biztosra veszek,akkor nem is fog nagyon ellenkezni a "kedves invitálásomra"..hamár" azt" akarja tőlem...

Könnyű léptekkel léptem hozzá közel,és igyekeztem a lehető legmeggyőzőbb lenni a mondandómmal,s halkabbra vettem a hangom,hogy bájosan és kívánatosan duruzsoljak a fülébe..

-Ohh...hát jó lenne ha csak mi ketten lehetnénk egy "árnyas"helyen..ahol más nem zavarna meg minket-érintettem meg a karját huncutul,hogy ezzel is hihetőbbé tegyem a szavaim felé..de közben még jobban búgott a hangom,hogy az ösztöneire alapozzak,és elérjem,hogy külön tartson velem egy távolabbi helyre...

Aztán,hogy már teljes figyelme rám irányul,akkor kezdem neki halványan sejtettni,hogy elhiggye ,teljesen a "saját"szándékából akar elkülönülni a társaitól,abban a reményben,hogy beteljesül a vágya velem...de ahhoz azt kell sugallnom,hogy "magától"válassza azt a lehetőséget,és én elérjem célomat..

Kedvesen megérintem a karját megint,és mint aki szégyenlős,picit elpirulva sugom a fülébe..
-Ha azt szeretnéd,hogy tiéd legyek...akkor csak mi ketten legyünk ..mert a romantikus hancúrozáshoz...nem igazán jó a nézőközönség...mert ha kettesben lehetünk..akkor sokkal nagyobb gyönyörben lehet részesülnöd...és szerintem,egy elffel megtapasztalhatnád a legnagyobb élvezetet..-súgtam a fülébe,és hozzá elővettem a legbájosabb mosolyom,és a legmeggyőzőbb női praktikát...
S mivel férfi,szerintem nagyon is ösztönlény...ahogy a bor is van benne jócskán..és ha jól látom rajta,akkor nincs is nagyon ellenére,hogy elfogadja a feltétaleimet a vágyai elérésére...
De én "tervem"is kiforrni látszik...már csak egy pici kell hozzá,hogy meg is valósuljon a "terv"..

A kentaur bután vigyorgott és érdekelte az ajánlat. El is indultak Aliával, ám négy másik társa oda lépdelt patáikon.
-Hát mi nem tetszünk? Csak nem akartok kihagyni minket?
-Félre előlem! Majd visszahozom nektek. Olyan tüzes, hogy elég lesz mindannyiunknak.
*Ezzel a „szerelmes pár” tovább ment a bokrok felé, ám a lapita kíséretük csak ott volt a nyomukban. Persze Mellon is a növények takarásában. A lovag és az ember íjász viszont kimaradt ebből, jól látható módon nem volt gusztusok az egészhez már elejétől fogva, csupán a könnyen kapatos barátaik mellett álltak ki a harcban. Ki tudja, mi lett volna eredeti úti céljuk...