Én is köszönöm a játékot. Üdv a Pók-ház fejének.

Alia madár képében száll le Sötét Vastelep egyik fájára. Nem kell sokáig várnia, amíg két fegyveres éjtünde katona kitol egy vasérccel megpakolt csillét és a lefektetett sínen egyenest egy másik épület bejáratához tolják, mely még mindig a várfalakon belül van.
Ahogy bekopog egyikük az ajtón, egy harmadik katona nyitja ki nekik és beereszti őt. Odabent lánccsörgés és görnyedező alakok munkája látható, hallható. De nem sokáig, hiszen a kapu újra bezárul és sokáig tart, mire kitolják majd az üres eszközt a jól ismert páros.
Egy másik házba, egy sokkal kisebb fakunyhóba fél óra múlva egy sebesült self megy be, aki szintén a bányából jött fel. Vérzik az ujja, igyekszik elszorítani. Bemegy és behúzza maga után az ajtót.

A fáról leskelődve mindent jól látok..bár selfekre nem annyira számítottam,de most nem igazán tudok válogatni a helyekből,mert a távolság Awyrisig elég hosszú,és ha esetleg itt tudnak segíteni nekem,akkor megpróbálom.

Elég mozgalmas a bánya bejárata,bár a csiléket tolják-viszik,de látszik,hogy keményen dolgoznak odabent..és ahogy láttam láncokkal vannak kikötözve  a munkások..ohh..micsoda borzalom..

Aztán kis idő múlva egy férfi jön ki a bányának az ajtaján és megy be egy kisebb házikóba..de nagyon vérzik a keze..

Közelebb ülök az ágon az ablakhoz,hogy lássam mi történik ott bent..meert nem igazán akarom felfedni magam,amíg nem győződöm meg a helyzetről..bár a gyógyítóénem menne segíteni a férfinek,és ellátni a sebét..de még várok..

Ahogy Alia ott ül az ágon és figyel, odabent egy másik szürke bőrű elf fogadja a hozzá betévedtet. És nem is jár rossz helyen. Hamarosan üvegcsék kerülnek elő és a száj körüli izmok rángásából ítélve igen csípős szerrel fertőtleníti az idegen, majd fekete szövet szalaggal többször áttekerve a sebet látja el a vérzést.
Jó volt a lány gyanúja, itt van a bánya felcsere.

Ahogy az ágon ülök ,mindent látok ami bent történik az ablakon át.
A férfi kezét bekeni valamivel,és be is köti egy sötét anyaggal..ezek szerint véletlenül jó helyen járok.
Már csak azt kell kitalálnom,hogy hogyan jussak a közelébe,hogy beszélni tudjak vele..

Addig nem is változom át elf alakomba,amíg nem lesz tiszta a levegő..és el nem megy a sérült a házikóból.
Lassan peregnek a percek,de aztán mégiscsak egyedül marad a ház gyógyítója..már csak azt kell kitalálnom,hogy hogyan kerüljek közel hozzá,hogy a segítségét kérjem.

Mert mi tagadás elég feltünő jelenség vagyok a selffek között a világos bőrömmel és a szőke hajammal..
De ha a csukjámat a fejemre húzom,akkor talán nem "riaszt"-ja az itt levőket..
Bár annak jobban örülnék,ha a bányán kvül találkozhatnék vele,mert ott talán nyugodtabban tudnék szót érteni vele..csak az a kérdés,hogy ő hajlandó-e meghallgatni,és nem ellenségesen fellépni ellenem..
..sajnos szorít az idő,így kockáztatnom kell...bár Morganaéknál már voltam sok self között...így talán van valami sejtésem,hogy hogyan reagálnak rám..

Alia toll borította fejében megfogalmazódnak a nagy kérdések. Ahogy ellátja a felcser a sebet, páciense elmegy. Vissza a bányába. A falakon még mindig van néhány őr, melyek ügyelnek arra, nehogy megtámadják őket. De a kunyhó lakója csak nem akar kimenni a várból. De még a házából sem! Egy jó darabig...
Aliának döntenie kell, hogy bemegy-e vagy várakozik. Még nem sejti, de csak a következő nap indul egy kis kutató útra a felcser, új gyógynövényeket beszerezni. Minden képen kockáztatni kell. Vagy azt, hogy időt veszít vagy azt, hogy a többi sötét elf közelében találkozik az idegen gyógyítóval.

Várakozom egy ideje,de aztán látom távozni a sérült kezü selfet.
Gyorsan át kell gondolnom,hogy mit tegyek..de szorít az idő..így hamarosan be kell mennem a házba..de valahogy rossz érzésem van..de egy élet van a kezeim között és ha nem tudom időban vinni neki az ellenszert,akkor meghalhat..és ezt nem akarom!Ahogy azt sem,hogy az idő miatt ne legyen meg az esély a gyógyszerre,és ha ez a gyógyító tudja mi tőrtént a Felséggel,akkor talán sikerül megmenteni..

A házikót körberepülöm,és az oldalsó ajtónál lépek be a házba ,már az elf alakomban..a csukjam,azért a fejemre húzom,de nem veszem kezembe a fegyveremet,még...de ha kell,akkor használom,de most nem igazán erővel szeretnék beszélni a selffel..inkább valami más "tárgyalási"alappal...és a gyógynövényes tasakomból keresek egy pici zacskót,amiben fájdalomcsillapító növényi szer van,hátha ez a ritka és értékes tasakkal,ami csak Awyrisben lelhető fel,talán tudok vele üzletet kötni..

-Üdvözlet,Gyógyító-társ!A segítségedet kérem.Talán tudsz segíteni egy ritka betegség felismerésében,és a gyógyításában is.-hajtottam meg a fejem üdvözlésképp,és nagyon reméltem,hogy nem ellenségesen támad rám...

A felcser gyanakodva tekint Aliára. Eddig ez az ő szemétdombja volt, ahol egyedüli orvosként ő kapirgált. És rögtön egy szívességgel nyit az új, ami nagy merészségre vall tőle. Jó alaposan végig méri a jövevényt, bár még a mesélő sem tudja, hogy sikerül-e a csuklya alá benézni vagy az erdei elf még mélyebbre hajolva rejti el arcát. Ám keze fehérsége minden képen árulkodó. Ám az abban tartott zacskó pedig sok mindent elárul... sok mindent pedig nem.
-Nos, megteszem azt, amit lehet. Az a zacskó pedig igazán nem szükséges. Nem fogadok el aranyat érte.
*Mivel az idomár már járt selfek között, kiismerhette már őket annyira, hogy ez a három mondat két dolgot mond. Egyfelől az ellenszolgáltatásra terelve a szót leszögezte, hogy nem fog segíteni, amíg nem elégedett annak árával. És azt, hogy meg se próbáljon az új vendége arannyal vesztegetni, mert az számára értéktelen. Zevadarban korlátozott a piacgazdaság lehetősége és az ilyen fontos szolgáltatásokért -főleg ilyen kétségbeesetten kérve- sokkal konkrétabb, azonnal előnyt jelentő fizetséget vár el.

Elég gyanakvóan nézett rám,de legalább nem támadólag lépett felém..

-Nem aranyat tartalmaz a tasak..annál sokkal értékesebb holmit.-emeltem fel a fejemet felé,de a csukját még nem vettem le,de a szememet láthatta a bizalmam jeléül.

-Olyan dolgot ajánlok fizettségül,amit biztosan nem kapni errefelé...amint láthatod,nem "közületek"való vagyok..bár a testvérem igen...a nevem,Alia.-mondtam neki kedves hangon,és reméltem,hogy ha igazán tud segíteni,akkor hajlik az "üzletre"..mert nagyon bízom benne,hogy segít nekem..
Ahogy én is segítek neki..

-...kölcsönösen jól járhatunk..-tettem hozzá lágy hangon,és leemeltem a fejemről a csukjámat,hogy láthassa az egyenességet is,hogy nem holmi féle hangember vagyok..

A gyógyító, egy éjtünde nő, belenéz Alia szemébe. Igyekszik leplezni, hogy mennyire meglepi a dolog. Ám még mindig nem kiált őrségért.
-Bátor vagy, hogy ide jöttél. És nagyon ügyes, hogy ez sikerült. És gondolom elég elkeseredett. -ekkor gúnyos mosolyra húzódott keskeny ajka- Talán nem érem be csak ennyivel a segítségemért cserébe. Először is mond el, hogy mi történt eddig a beteggel! Minél többet tudok, annál jobban össze tudom szedni, hogy mit vigyek hozzá.
Ám biztosítékot is akarok, hogy ha nem tudtok eleget kínálni, akkor szabadon eljöhetek. De ezt még ráér később megbeszélni. Előbb halljuk az állapotát! Gondolom nincs sok esélyem azt mondani, hogy hozzátok ide...
*Karcsú, középkorú nő volt, aki még mindig jól tartotta magát. Aliánál talán tíz esztendővel fiatalabb. Ám szemei elszántak és számítóak voltak. Azt sugallták, hogy nem fog csak úgy látatlanban bármit is mondani. Az erdeinek már így is bíznia kellett benne, hogy ide jött. Ám őt erre nem tanította meg az élet.

Az self nő elég meglepettnek látszott,bár szerintem inkább kíváncsi,hogy mi is vezetett engem erre a lépésre,hogy idejöttem a sötételfek közé,segítséget kérni.

-A Betegen nagy kiterjedésű foltok vannak,az oldalán kezdődött és nagyon hamar terjed a "folt".Nem szervi baja van,mert akkor lenne más tünete is,de mivel a foltok rajta mint egy égési sebek lennének-de nem égette meg magát semmivel-így az sem helytálló,hogy esetleg baleset miatt jelentek meg a testén.Nagyon sok gyógyító és vajákos nézte már meg a sebeit,de eddig egyik sem tudta megmondani,hogy mi lehet ez..
Én sem láttam még ilyet,így tanácstalan vagyok vele,de abban biztos vagyok,hogy gyors lefolyású a betegség,vagy inkább mérgezésre gyanakodom,de biztosat nem tudok..ez inkább megérzésem,mint biztos diagnózisom-mondtam a nőnek a tapasztalataimat,vagyis inkább a megfigyelésemet..

-Bár szerintem nagyon "kényes" a beteg kiléte,de azt meg tudom igérni,hogy szabadon elmehetsz ..
.. ha velem tartasz,akkor elviszlek oda...de a helynek titokban kell maradnia...

Kicsit feszengve éreztem magam,de tudom azt,hogy a titoktartás kötelez..ahogy tudom,hogy a selfek nem igazán tartják be efféle igérezteket..de azt is tudom,hogy egy Törp királynő kiléte a tét..

A felcser hallgatja figyelmesen és közben elkezdi a táskájába bepakolni a dolgokat. Ám homlokát még így is az aggodalom ráncai rojtóljak. Ahogy elkészült a nem könnyűnek tűnő menetfelszereléssel, maga is olyan köpenyt vesz magára, aminek csuklyáját mélyen a szemébe tudja húzni.
-Lehetőleg ne fedd fel kilétedet az őrök előtt! Bár velem mész és ez védelmet nyújt, de ha rájönnek kilétedre, nem biztos, hogy megúszod a bánya mélyénél enyhébben. Ám nekem is kell egy kis biztosíték. Add át a kardodat és én egyik barátomra bízom megőrzésre. Ha épségben visszatérünk, megkapod, ígérem.
*Tévesen azt hiszi a nagyvilági dolgokban csak homályos ismeretekkel rendelkező gyógyító, hogy a kard különös jelentőséggel bír az ellenség népeinél, ezért megbízhat olyanban, aki oda adja a kardját. Valahonnan a lovagok a kardjukat ajánlják uruknak környékéről származhat ez a téves felfogás, de nem sok mindent lehet ellene tenni. Nem szívesen megy olyan becsületszóra az oroszlán barlangjába, amit saját maga is gondolkodás nélkül megszegne, ha érdekei úgy kívánják.
Csak akkor megy vele, ha ebbe bele egyezik. Tudja jól, hogy az árban még nem egyeztek meg. És azt is sejti, hogy ő inkább felfelé fogja verni, bármit is talál. Lehet Alia jó alkunak tekintette a felkínált gyógyító port, ám nem vak ő, hogy lássa, sokkal fontosabb számára valamiért a beteg felgyógyulása.
A kocsmába érve Hairt, a törpe tanács legidősebb tagját sehogy se tudták volna kikerülni. Nehéz lenne az ő tudta nélkül becsempészni a felcser lányt. Persze meg lehet próbálni és titokban az ablakon bemászhat. Vagy mehetnek elölről és akkor az emeletre vezető lépcsőn kialkudni, hogy egy éjtünde vizsgálhassa meg a királynőt. Amibe az öreg csak végső elkeseredésében és nagyon drasztikus fenyegetések elhangzása után egyezne bele.
Bármelyiket is választja Alia és bármennyre is felkészült a titokzatos megmentő, jó félórás vizsgálódást követően is egyetlen sikeres reakciót sem tud kiváltani próbáival, hogy jó nyomon lenne.
-Sajnálom. -hajtja le a fejét erőtlenül, belefáradtan- Annyit sikerült csak kiderítenem, hogy valamely sötét elf átka van valószínűleg a barlangin. De még az én tudásom is túl kevés ehhez. Vissza kell mennem az erődbe és utána néznem még dolgoknak. Talán van esély, hogy egy nagyobb hatalmú mágus meg tudja majd törni. De semmit se garantálok.
Ám ez az árat alaposan feltornássza. Egy egész lisztes zsáknyi tündérfátyol eszenciát akarok. Nem kell titkolnod, hogy megér nektek ennyit a hálám. És azzal is tisztában vagyok, hogy könnyedén meg tudod szerezni a félre tett készleteiteket, ha ide küldtek gyógyítani.
Még így sem tudok garantálni semmit, ha sikerül megszereznem az ellenszert, az nagy szerencse lesz. És nem olyan nagy viszonzás a kockázatért, amit a kéréseddel vállaltam.
*Úgy tűnik van egy ötlete, de semmi bizonyosság. És ha sikerrel jár, akkor legendás hatású gyógyszer alapanyagához akar hozzáférni nagy mennyiségben. Vajon rááll Alia?

A felcser lány szavai hallgattam..és nem igazán értettem,hogy miért akarja a kardom,hiszen egy teljesen közönséges kard lóg az oldalamon..persze ami a hátamon van felcsatolva és gondosan betekerve egy anyagba,azt csak különleges esetekben veszem kézbe..de erről nem tud senki,és így is kell maradnia!De viszont az oldalamon lógó pengém,azt bárki láthatja..és így erre gondolt..

-A pengémet akarod?A szavam is olyan komoly és megmásíthatatlan,amilyen a kardom éle,és teljes valója!Bár ha ezt így gondolod,akkor odaadom a kezedbe,de amint végeztünk a helyen,ahová tartunk,akkor visszaadod!

A nő valamiért furcsa,de mivel self,így sok mident nem tudok mire vélni..biztosan valami oknál fogva bizalmatlan..de ahogy ismereteim nem csalnak,akkor a selfek egyébként is furcsák.Azt is biztosan tudom,hogy természetüktől fogva nem bíznak senkiben,főleg magukban..de más fajbeliekben sem..

Amint a fogadóba érünk a felcser nővel,utunkat állja Hair-nevű törp,aki igencsak feldúltan áll meg előttünk.

-Jó törp uram!Amint már tudod,itt jártam ,és mondtam is,hogy amint megtudok valamit az állapot kialakulásáról,visszatérek..és ,hogy igazán tudjak segíteni-bár előttem sokan próbálták már-szerintem valamilyen átokról van szó,és ha a megérzésem nem csal,akkor igenis komoly dologgal állunk szemben..
Itt van ez a személy,aki talán tud segíteni a betegnek,és ha nem jutunk be hozzá,akkor félő,hogy túl késő lesz..
Nem akarom,hogy úgy érezd,hogy kikerülnénk a protokollt,de ha nem engedsz be minket a szobába,akkor lehet,nem lesz holnapra életben a magasrangú hölgy..hidd el,jóuram,hogy mindent megteszünk a gyógyulása érdekében,de ahhoz az kell,hogy beengedj minket!!-mondtam eléggé határozottan a törpnek,és bíztam benne,hogy hallgat a szép szóra,és nem halasztja el az esélyt ,amit most kínálunk a felségének.

Eközben az ajtó mögül egy éles hang hallatszott ki felénk.


-Mi a franc ez a lárma odakint!Hair!Azonnal gyere ide!Hozzad azokat a hangoskodó alakokat is!Nem elég,hogy nem vagyok jól,még pihenni sem hagytok!!Magyarázatot kell adnod erre a lármára!

Nagynehezen beengedett az öreg törp,de biztos voltam benne,hogy ha rajta múlt volna,akkor a büdös életben nem jutunk be a felség szobájába..de talán átgondolja,hogy minden lehetőséget meg kell ragadni,hogy a gyógyulás sikeres legyen..mert az élete a tét,ahogy a birodalma sorsa.

Csendben figyeltem a felcser nőt..de ahogy láttam ingatta a fejét..talán nem is tudja ő sem,hogy mi történhetett a Királynővel..de hangtalanul figyeltem,és gondolataimba merültem.
A vizsgálat végén nem igazán voltam boldog..de talán van valami reménysugár..de az "ár"kérésén is elgondolkodtam közben.

Végig gondolva az egészet,nem tudom megadni neki a kért fátyolelixirt...bár az sem tiszta számomra,hogy mi alapján akarja ezt tőlem kérni??

-..egy szóval sem ajánlottam fel a ritka és igencsak nagy kincset az erdőmből..különben sincs tudomásom,hogy ennyi lenne belőle...de ha lenne is..nem adnám oda senkinek!...még a törp királynő életéért sem...nagyon sajnálom...-néztem rá szomorúan..de valahogy nem tudtam mire vélni..

-A felajánlott tasakot odaadom neked...ez is egyfajta ritka és különleges holmi...-nyújtottam neki újból a gyógynövénnyel teli zsákocskát..

/Az istenekre! -folytatás/




A bánya udvara nem túl tágas, de annál gyorsabban helyet biztosítanak a karaván végének azzal, hogy a szállítmány zsákjait a hatalmas raktárakba, a katonákat pedig a szállásukra terelik. Szokatlan csend honol az intézményben, amikor az első selfek és varég kísérőik belépnek.
-Üdvözlöm Önöket munkahelyünkön! Örömmel köszönthetem mindannyiukat és embereim igyekeznek elszállásolni mindannyiukat. Bár nem ilyen létszámra tervezték szerény hajlékunkat, de biztosíthatom minden esetleg kétkedőt, hogy eleget tudunk tenni a feladatnak.
*A felügyelő szavai nyugtalanítóan söpört végig a menetoszlopon és miközben Al-Bab igyekszik oda vezetni téged hozzá, az északi emberek egyik szószólója máris pontosítani akar.
-Mi csak az ételt hoztuk meg, amire a hírek szerint nagy szükségük volt. Nem maradni jöttünk. Még ma hazaindulunk.
-Ő itt Wora kisasszony, ha jól értettem az üzenetet, ami út közben megtalált, a kémfőnök helyettese.
-Üdvözlöm Al-Bab és külön öröm hölgyem. -kezet fognak és ha hagyod, téged kézcsókkal köszönt- Ezek szerint igen magas szintről kapjuk közvetlenül az információkat. Ez mérhetetlenül boldoggá tesz. Az eddigi üzenetek alapján óriási túlerővel állunk szemben és szükségünk lesz a segítségre.
*Majd az elégedetlenkedő varéghoz fordul.
-Sajnos nem hiszem, hogy lehetséges lesz. Mostanra minden bizonnyal jelentették az érkezésüket és legalább ezer katonával el fogják vágni a visszafelé vezető útjukat. És ha ugyan nem csaltak meg, akkor egy ötvenezres ork sereg is közeledik. Nem jutnának messzire.
*Nem hallatszik lentről kopácsolás zaja, ami érc kitermelésére utal.

A karaván vezetője hamar az irányítása alá veszi a helyzetet és jó taktikával egy kettőre rendet teremt. Elégedetten követem az irányt mely a Bányák felé vezet. Közben megállok és félreállok, egészen a karaván végéig várok. Miért?
Árgus szemekkel mérem végig az előttem elhaladókat, nem számít hány évesek, milyen fajúak, mindenkit megkémelek. Pillantásomat bizony néhány sötét elf már jól ismerheti és jól tudja mit csinálok. Felmérem, van-e köztünk olyan, akinek a szándéka mást képvisel.
Megérzéseimre szoktam támaszkodni. Ha nem érzem, hogy spicli lenne a soraink közt, lassan én is a karaván mögött haladok, majd előrevágtatok.
A bányához érve egy éjtünde férfi fogad bennünket. A formális köszönés megtörténik.

- Üdvözlöm. A nevét még nem hallottam.

Jelzem az selfnek, hogy elmaradt a köszöntésből a neve. Jómagam jól informált vagyok, ám én egy másik igazgatóra számítottam. Nyilván azóta leváltották.
A kézfogáskor végigmérem a férfit és keresem benne a hibát, egyenlőre nem érzem.

- Az Első Lord kegye e kiváltság, neki köszönje.

Jelzem, hogy minden okkal történik. Közben a férfi kioktatja a varégot arról, hogy nincs visszaút.

- Javaslom, beszélgessünk egy kicsit hatszemközt, ott ahol senki nem hallja.

S ha engedelmeseknek a kérésnek, akkor arról kérdezem az igazgatót vázolja fel nekem a pontos helyzetet, mivel állunk szemben?

/Az istenekre! -folytatás/




-Elnézést! Annyira megszoktam, hogy mindenki ismer mindenkit. -mondja enyhén elpirulva- A nevem Tartusz igazgató.
Talán Néró Mesterről többet hallott Wora. És ő Dante-bányában innen messze északon végzi a munkáját. És az ő intézménye -egyelőre- össze sem hasonlítható ezzel a kis kitermelő egységgel. Ám nem a lehetséges potenciál hiányzik itt sem, csupán a hamarosan felvázolt nehéz helyzet korlátozza most is, hogy annyi rabot foglalkoztasson és a napi termelése megközelítse Zevadarbeli társáét.
-Egy éve foglaltuk el ezt a területet és akkor még csak kutató ásást végeztek erre felé a törpék. Ám nem minden ok nélkül, már akkor is látszott az, hogy a mélyből egy bőséges vastelér nyúlik a felszínre, ami megkönnyíti a kitermelést is.
Ám az elmúlt esztendő elég ínséges volt. Csak Uráldur és Ivory itteni csatájából származó foglyok azok, akik a munkásokat adják. És lassan már azt hittük, hogy az élelemről az őröknek sem tudunk gondoskodni. A raktárak megteltek vasérccel. Nem tudjuk már hol tárolni, ezért le kellett állítani a további bányászást.
Ritkán jutott be ide élelem és az éhség az őrök erejét is elvette. A rabszolgákat ítélem elsőként éhhalálra, ha hamarosan nem javul a helyzet. Katonából így is kevés van. Ezer fegyveresem védte eddig a falakat. Ám mint láthatták, ezek inkább erődítések, mint sem az emberek nagy védművével vetekedni tudó vár.
Az ellenség pedig rengeteg. Becsléseink szerint Raydan királya százezer katonáját szánja a végső ostromra. Rendszeres őrjárat és felderítők figyelik az erre felé jövő csapatmozgásokat. És ami aggasztó, az ide eljutó hírek szerint Mognar csak azért késlelteti a támadást, mert újabb seregekre vár. Az orkokkal kötött egyezsége alapján megvárta, hogy azok végezzenek Braslov városánál. És az ottani győztes hadat hozza el a knuut ide. Ötvenezer fegyverese van és a jelek szerint már ennek a hegységnek a keleti végénél járnak. Napok múlva megérkezhetnek és teljesen körbekerítik Sötét Vastelepet.
Még velem sem osztotta meg Uráldur a tervét, de a hadvezér állítólag már szintén itt van. És őt ismerve meglepetésre készül. Ám kénytelenek vagyunk azt hiszem a csali szerepét betölteni. És fontos az ön szerepe is, hiszen ha úgy tűnik a bánya mégis elesik, az idegen rabszolgákat előtte gondoskodni kell, hogy leöljük.
*Nem tűnik véletlennek az, hogy Tartusz megkapta ezt az állást. Épp oly kegyetlen léleknek tűnik számító tettekkel, mint Uráldur. Ám a felületes szemlélő helyett ha valaki alaposan megvizsgálja kettejüket, akkor szembe tűnik pár különbség. Míg a vén elf mindig magához igyekszik ragadni a kezdeményezést és meglepő fordulatokon töri a fejét, addig ez a férfi a legkevésbé sem kiismerhetetlen. Szürke eminenciás ebben az összehasonlításban, aki felkészül a legrosszabbra és kész támadás helyett végsőkig tartani az állásait.
Viszont az Első Lordot némileg kiismerve tudod jól, hogy embereit ismeri és mindenhová az odaillőt igyekszik rakni ördögi terveiben. Ha az igazgatónak nem lenne igaza és nem a főcsapás magatokra vonása jelentené a terv központi elemét, akkor nem ilyen mentalitású vezetőt választott volna.
Ám mielőtt összeállna a kép, ideje lesz a saját megbízásodat is elé tárni. És ezzel levenni a vállát a kényszermunkások etetéséről. És újabb ütőképes egységekkel növelni az első hadvezér mozgáskörét. Az ide érkező emberek között sem találtál spicli gyanúsat. Ám a varégok nem lettek felkészülve a fordulatra. Mint kiderült, majdnem annyian vannak, mint a self védők. Ám ők egyszerű lelkek, akik ide jöttek. York kalandvágyói vállalták a szállítmányuk kísérését és gyors eredményekben reménykednek. Fajuk többi tagjához képest robusztus termetük segíthet a varégoknak, hogy helyt álljanak a közelharcban és falak védelmében. Ám egy elhúzódó ostrom esetén idegeik felmondhatják a szolgálatot, ha nem készítik fel őket kellően a váratlan helyzetekre.

A self ismerteti velünk személyazonosságát. A férfi elmondta, hogy hogyan is áll jelenleg a helyzet. A bánya sorsa kiemelt jelentőségű most, s nagy tervek fűződnek hozzá. A koszos kis törpök persze esztelenül küzdenek érte, nem is sejtik, hogy a bánya sokkal nagyobb kincset jelent, mint azt fel tudnák fogni. Élvezettel hajtom a lelküket rabszolgasorba.
A férfi mentalitása meggyőző és valóban az Első Lord tervének egy kis szereplője. A meglepetése mint most is váratlan lesz és pusztító, bár jómagam a kiszámíthatóság példaképe vagyok, s kívülről azt hihetnék, hogy Uráldur ennek szöges ellentéte, aki véletlenül van mindig jókor jó helyen, valójában azonban, amit lehet tudatosan nem szeretne ellenségeivel közölni, igencsak nagy stratéga. Akár háborúban, akár cselszövésben az elsők közt jár. Éppen ezért nem csodálkozom semmivel vele kapcsolatban. Elfogadni a tényt, hogy a dolgok nem véletlenül passzolnak bizonyára egy kezdőnek nehéz lenne...

- Itt az ideje elmondanom itt létem okát. Az Első Lord tervei közt szerepel, hogy új harcosokat állítsunk csatasorba. Persze ezek nem hétköznapi harcosok. Olyanok, akik felérnek több száz katona erejével. Olyanok, akiknek dalba foglalják majd nevüket, ha legyőztek egyet. Bizonyára hamar rájöhetnek mikről beszéllek. Mordenák.
A szimpátiájukat sikerült megnyernem, azonban hogy a teljes támogatásukat élvezhessük, lelkekre van szükségünk, foglyul ejtett lelkekre, akik választhatják az örök kárhozatot vagy behódolnak nekünk. A törpék, azt hiszem megfelelőek erre a feladatra...

Majd a férfire nézek, remélem megértette mire céloztam. S most, hogy tudják kilétem okát, készen állok arra, hogy elkezdjük...

/Az istenekre! -folytatás/




Az igazgató csendben hallgatja a mozaik egy újabb darabkáját. És bár csalódnia illene önérzetesebb kultúrákban, de neki ez jelen esetében túl nagy luxus lenne. Amikor Wora érkezését megtudta, akkor tényleg azt hitte, hogy a bánya önmagában annyira fontos az otthoniak számára, hogy a helyzetük teljes körű tájékozódása végett és a központi felmentő terv hatékony végrehajtása érdekében küldték ide a kémek jelenleg elérhető legmagasabb vezetőjét. Ám nagyon úgy tűnik, hogy csak lépes méz most még, hogy ide csalják ezt a komoly haderőt. És aggasztó gondolat, hogy vajon engedni fogja-e Uráldur a "vezért" beáldozni, ha ezzel olyan veszteségeket okoz az idebent lévők feláldozásával, amiket középtávon is nehezen tudnak katonailag pótolni az orkok és a törpék?
Át kellett értékelnie a dolgok fontosságát. Nem az itteni termelés feltétlen megtartása a céljuk, hanem időben elérhető nagyobb számú foglyok váltak olyan fontossá, hogy ez megtörtént. Ha lett volna odakint elég szerencsétlen, akit fel tudtak volna a démoni zsoldosoknak ajánlani, akkor minden bizonnyal Wora sem jött volna ide, egy ellenség által egyre inkább bekerített erődbe.
-Nos, mint mondtam, vendégeinktől igen szívesen megválok már most azonnal. Védelem megszervezésében feleslegesen kötnének le fegyvereseket ha élnek. És a katonákra és emberekre is jobb moráljuk szempontjából, ha tudják, meghoztuk ezt az áldozatot etetésük érdekében előre látóan már akkor, amikor még bőségesen volt újra raktáron étel.
* Azonnal felfogta a jelentőségét az igazgató annak, hogy milyen harcértéket jelentene a sereg számára a csontdémonok bevetése. És örült annak, hogy jelenleg csak terhes örökségeként az egy évvel ezelőtti csatának tekintett, de mára már munka hiányában dolgoztatni nem lehet rabszolgák megtartása hasznosnak, ráadásul ennyire hasznosnak bizonyul.
Nem is vesztegeti az idejét, és oda vezet téged a sötétben ücsörgő, szótlan foglyokhoz. Elkezdődhet a válogatás, hogy szép szóval rávedd akit csak lehet, hogy önként válassza a szerződést, hogy (hátralévő életében jobb bánás módért cserébe) halála után lelke egy démont szolgál majd. Aki pedig nem kér az evilágon eltöltendő idejének megjobbításából... nos azok a kínpadon fogják kérni előbb-utóbb, csak hogy vége legyen szenvedésüknek. A legmakacsabbakat meg egyszerűen csak véres rituáléval feláldozod.
Természetesen nem kell tudniuk az első csoportnak sem, hogy szellem létük sokkal hamarabb fog eljőni, mint várnák. Hiszen új uraik már türelmetlenül várják, hogy valaki hangot adjon gondolataiknak. És csak ezért vállalták, hogy részt vesznek a csatában. Így hát amint aláírják vérükkel a halálos ítéletüket, nemsokára már küldeni is kell őket a másvilágra.
És eme új sereggel a bánya megmentésének is nagyobb az esélye...


/Gratulálok a feladat sikeres teljesítéséhez. És egyelőre köszönöm a játékot, de még folytatni fogjuk. Hiszen az orkok is közelednek és áttörhetetlen ostromgyűrű fog hamarosan szorongatni. Melyet talán fizikailag nem is lehet, csak lelkileg megtörni./

/Wora és Viridiel/


A zevadari kémek új főnökasszonyát váratlan vendég látogatta meg egyik nap a törpék hegyeiben megbúvó bányába száműzetése során. Kellemetlen baleset vezetett oda, hogy a helyi démonok megnyeréséhez Sötét Vastelepre kellett jönnie, melyet egyre szorosabb ostromgyűrűbe fogtak a raydaniak.
Uráldur érkezése épp ennek a szorongatott állapotnak az áttörését jelzi. Miután meghátrálásra kényszerítette Mognar, az itteni király segítségére érkező elfeket és orkokat, az óriások ősi ellensége ellen fordult maroknyi erője. Számára sem várt győzelem volt, bár jobb reménykedett abban, hogy a jól védhető falakon vérezteti ki majd az ellenséget, mint sem gerilla harcban.

-Öröm a szívemnek, hogy élve láthatom, drága hölgy! Már azt hittem, hogy a kémfőnök helyettesének is ki kell neveznem egy új helyettesét. Szerencsére az ellenség egyelőre visszavonult a föld alatti barlangjaikba a folyamatos zaklatásunk következtében.
Mindenkit megöltünk, akit csak tudtunk, csak ezt a két foglyot hoztam ide dolgozni.
* Az igazgató felé nézett, ahogy Viridielt és gyönyörű harcoktató mentorát vasra verve vezetik a self katonák.

Már azt hittem sikerült magam mögött hagyni azt a fortyogó dühöt, ami akkor borított el, amikor a bátyámat tartotta fogva és mikor megnyomorította, de tévedtem.
Most, hogy Aviel ott botorkált mellettem megláncolva, a sötét démonaim ismét feltámadtak és mindent megadtam volna azért, hogy a magabiztos arckifejezést a halál dermedt álarcával töröljem le Uráldur képéről.
Azonban amikor megláttam a bányát, ahová hurcoltak minket, minden szín kifutott az arcomból, mert hirtelen minden eszembe jutott, amiket egy másik helyen elszenvedtem.
Aztán dacosan felszegtem az állam és igyekeztem megtámogatni a még mindig gyenge oktatómat.
- Erősnek kell most lenned, nem adhatjuk meg azt az örömet nekik, hogy megtörve lássanak. – suttogtam neki. – Ki fogunk innen jutni és végzünk ezekkel mind. – bugyogott fel benne ismét a düh.

//elnézést a késedelemért, nem vettem észre h folytatódott a kaland //

Az ittlétem alatt sokat beszélgettem a helyi szellemekkel, hogy jobban képbe kerüljek az itteni eseményekkel, helyzettel kapcsolatban, mert az igazgató mindent elmond, de sohasem lehetek elég biztos.
Jó híreket kaptam, a Nagyúr ide látogat. Az igazgató megtesz majd mindent, hogy tisztelettel és méltósággal fogadni tudja. Ám nem árt egy kis ellenőrzés a magam részéről is.
Mikor megérkezett, két idegent is magával hozott. Ekkor fura érzés kerített hatalmába, valamilyen kellemetlen megérzésem támadt, még nem tudtam hová tenni...
Köszöntött, fejemet meghajtva viszonoztam.

- Első Lord. A patkányok valóban visszamentek az üregeikbe. Csak arra várnak, hogy kifüstöljük őket.

Majd a két új "vendéghez" lépek. Uráldur nem szokott csak úgy foglyokat hozni, ráadásul nem személyesen... Ennek a kettőnek nem szívesen lennék a helyében...várjunk csak ezek...ezek..
A férfi szeme megcsillan, s jobban látom őket, akkor veszem csak észre, hogy a két vakarék, erdei elf. Az arcomon gyilkos ösztön jelenik meg, a szemeimben az undor látszik. Uralkodok magamon majd a nőhöz lépek, megszorítom az arcát. Szinte érzem, ahogyan taszítja a szellemem az övét.

- Ennek a féregnek, erős a mágiája, messziről érezni a bűzét...

Majd elengedem az elfnőt s szemeim a férfit fürkészik a lábától a feje búbjáig. Pillantásom, mint egy tör döfködte az előttem lévőt, s fanyar gúnnyal megjegyzem.

- Hm, micsoda erő.

Bizonyára Uráldur is érzi, hogy nagy erő sugárzik mindkettőből. Ezek nem mindennapi zöld sarlatánok.

- Engedelmeddel nagyúr! Biztos jó ötlet életben hagyni őket?

Kérdezem, mert attól félek, ha véletlenül szabadon eresztenénk ezeket, nagyobb kárthoznának, mint hasznot.
De végül is ő tudja, bízok a döntéseiben.
Alig várom, már, hogy a bánya szellemeit az óriás démonoknak ajándékozhassuk.

/Wora és Viridiel+Helly/


A kémfőnökasszony szavaira megköszörülte a torkát az Első Lord és kellemetlenül ismerte be az igazságot foglyai és varég szövetségesei előtt.
-Nem hoztam annyi katonát, hogy az egész földalatti birodalmukat lerohanhassuk. Óvatosságból azzal számoltam, hogy kisebb veszteségekkel eljut a többi nép erősítése ide és miközben legjobb harcosaik behatolnak a bányába, én hátba támadva a környéken állomásoztatott erőimmel őket sok ezer hátra hagyott selejt katonájukat gyilkolok le csapataimmal.
Meglepett engem is, hogy milyen könnyen meg lehetett őket verni. Ám a teljes kiirtásuk később lesz, ha összegyűjtöm rá a hadurakat a tervemhez. Ám biztosíthatlak, kedvesem, hogy már az előkészületek megtörténtek.
* Majd maga is odafordult, ahogy a két foglyot szemléled. És szemével Viridielt gyűlölködve nézte, hogy ismét el kellett fognia és nagyon remélte azt, hogy innen nem lesz kiút neki. Mindig feltűnik ott, ahol ő és beleüti az orrát olyanokba, amibe nem kellene. Felettébb bosszantó személyiség.
-Az ő halálos ítéletük az lesz, hogy itt fognak robotolni, amíg a szemük be nem fehéredik és lassan meg nem halnak. A napi élelem adagjukért a mi fegyvereink alapanyagát hozzák a felszínre.




-A nőt csak kőtörésre használhatjuk, vagy más fajta munkát is adhatok neki? -kérdezte meg hirtelen az igazgató. Mire a ISIS férje csak csendesen bólintott, mire Sötét Vastelep vezetője kajánul elvigyorgott. Jól tudták ebből, hogy Avel jobban fog szenvedni, mint Turion fia.
-Ha a kiválogatott rabok készen vannak és aláírták vérükkel irt szerződést, akkor javaslom, kezdjük is a törpéket kihozni az udvarra és mágián elégetni őket! Isteneink megmentették ezt a helyet a vereségtől és ideje megfizetni nekik is a zsoldjukat.
* Viridiel abban a kegyben részesülhet, hogy miközben két sötét elf őr hátra viszi mentorát, ki kétségbeesve próbált szabadulni a szorításukból, a szégyene közben lezajló ember... vagyis törpeáldozást végig nézheti. Akik eddig ő helyette fejtették az acélhoz való ércet, most szintén kapálózva próbálják elkerülni, hogy élve a tűzbe dobják őket. Saját vérükkel írták a papirosokra, hogy több étel és jobb munkakörülményekért cserébe a haláluk után a szellemük azokat a démonokat fogják szolgálni, akik egyikével a vulkánon találkozott. Az alacsony, ateista nép nem vette elég komolyan a túlvilági bűnhődést.
-Nem tudom, bízhatom-e abban, hogy a közreműködésükkel hamar végzünk itt, mert terveim szerint útra kelnék a raktáron lévő vasérccel. Zevadarban már várják a kovácsok, hogy karddá és lándzsaheggyé formálják őket. És egy bájos hölgyet is haza kell kísérjek. Igaz, Wora kisasszony? A kémfőnök irodája magát is már várja.


Miközben ezt mondja, akkor jön be a kapun Hellena Sivermoon egy óriás méretű orkkal és egy Viridiel számára ismerős elffel. Ereglass apja is fogságba esett, kivel akkor találkozott Awyrisban, amikor nemes elffé nevezték ki és kardját a páncéljával megkapta. Úgy tűnik, továbbra is gyűjtik a hadifoglyokat a selfek hegyekben maradt egységei.

Soha egyik sötét elf sem volt szimpatikus, sőt egyre jobban megvetettem őket, de az a nő, aki hozzám lép, miközben Uraldur-ral társalog könnyedén arról, hogy miként akarnak minket és szövetségeseinket legyilkolni, különösen kivívta a gyűlölet pillantását részemről, legalább annyira, mint a főnöke.
- Ti vagytok a patkányok, méghozzá azoknak is a férgese, ne nyúlj hozzá te aljas! – próbáltam arrébb lökni a nőt Avile-től, akit úgy méregetett ős is meg egy másik nyamvadék, mint valami húst a vágóhídon,
Szinte rázott a gyűlölet és minden módon igyekeztem meggátolni, hogy a társamat elvigyék mellőlem.
- Nem fogok nektek egy morzsányit sem dolgozni! Inkább meghalok, mint, hogy még egyszer betegyem oda a lábam. – őrjöngtem és megpróbáltam átváltozni, ami viszont csak egy pillanatra sikerült, aztán visszaváltoztam, mert a gyűlölet olyan nagy volt bennem, hogy a mágiám egyszerűen nem tudott úrrá lenni rajta. Azonban közben a béklyók lecsúsztak, így közben puszta kézzel estem annak, aki a közelemben volt.
Akármi is történt, csak félig meddig voltam tudatában az utána történteknek, csak akkor estem teljesen kétségbe, amikor megláttam a nemes tündék egyik vezetőjét, aki úgy néz ki, hogy szintén az éjtündék vendégszeretetét élvezi.
- Természet Anya miért hagysz el minket? – nyögtem fel.

Uráldur nagyúr megemlíti, hogy nincs akkora túlerőnk, mint reméltük. De, mint mindennek ennek is oka van, s Uráldur logikájában helyet kap. Számításai nem igazolódtak be, de mikor azt említi, hogy teljes kiirtás szinte mosolyra húzódik a szám, ahogy kiderül, már minden el is készül hozzá, csodás.
A férfi megpróbál hadakozni, s elő hívja a kis mágiáját, ha eddig nem nevettem, most egy kisebb kacaj jön ki a számon. Micsoda szánalom.
Hogy mi lesz velük? A legrosszabb, a börtönigazgató fel is vázolja a dolgot.

- Csodás.

Jegyzem meg dicséretként a jó ötletért. Majd visszafordulok a vezetőm felé, aki ismerteti a továbbiakat. Közben egy mondat zavarja meg a beszédet: ~ Természet Anya miért hagysz el minket?
Mikor meghallom az Első Lordra nézek, s szemeimből kitalálhatja, élvezem, ahogyan szenved a fogoly.
El kell kezdenünk a szerződésekben leírtakat valóra váltani.
Majd a kémfőnök irodája szóra szinte megakad a beszédem is és válaszolok:

- Megtisztelő feladat! Számíthat ránk.

Fejemet újra meghajtom. Majd ha nincs más, nekilátok az áldozatok előkészítésére és utasítom a katonákat a máglyák megrakására, jómagam pedig úgyszintén felkészülök.
A fogolyhoz lépek:

- Ma valami igazán különlegeset fog látni. Látni fogja, hogy mennyit ér a kisnövésű szövetségesei becsülete, hogyan hódolnak be a sötét elfek nemzetségének. Remélem élvezni fogja. Azért hogy igazán különleges legyen az élmény, belevésem néhányuk karjába, hogy "Természet Anyja". Had érezzék ki nem segít ma rajtuk...

Hangosan nevetve megyek a dolgomra, s megjegyzem régen nevettem már hangosan.