A Hírnököt kényes.feladattal bízták meg. Az egyik sötét elf nagyúr házába kell elmennie. Ami a legkülönösebb, hogy a feladata csak a megérkezés után derül ki. A Sárkanyház feje Ivory kérte, hogy kimondottan Viridielt küldjék a feladatra. Történetünk akkor kezdődik, amikor Viri megérkezik a tengertől nem messze található, tűzhányókkal teli hegy lábához, ami már a Sárkányház fejének területe. A bejutás sem egyszerű, de elfünk ügyes fiú.

Sosem gondoltam volna, hogy pont én leszek az, akit a királynőnk megbíz ezzel a feladattal. Aztán kiderült, hogy személyesen engem kértek, hogy menjek és nem volt véletlen a választás.
És azt sem gondoltam, hogy elvállaltam volna, ha ez még azelőtt történik, hogy a bátyám hazatér és én újból összefutottam Uráldur-ral. Bár lehet, akkor is elvállaltam volna, de csak azért, hogy szinte legálisan jussak be a sötét tündék földjére a bosszúm kivitelezésére.
Persze most is valószínűleg az életére törtem volna a hadvezérnek, de bátyám csöndes nyugalma, nagyban hozzájárult, hogy lelkemben ne lobogjon fenn a bosszú lángja.
Na meg aztán, őszintén? Kíváncsivá is tett, mit akarhat tőlem egy éjelf nagyúr, az egyik nagycsalád, a Sárkányház feje?
Egy emberi kereskedő hajóval tettem meg a tengeri utat, aztán gyalogosan folytattam. Volt nálam ugyan egy levél, amiben a meghívás szerepelt, de azért nem kockáztattam, elkerültem minden utat, ahol self katonákba botolhattam volna.
Mivel egy vázlatos térkép is volt nálam, így elérve a hegyeket már tudtam, hogy majdnem a célnál vagyok.
Minden lehetséges módin próbáltam rejtve maradni még így is, mert ismerve az éjelfeket, lehet előbb lőttek volna, mint kérdeznek. Így értem a nagyúr lakhelyének kapujának közelébe, ahol az őrök elé léptem felemelt kezekkel, hogy lássák nem akarok bajt.
- Uratokhoz, Ivory nagyúrhoz jöttem, kimondott kérésére. Vezessetek hozzá! – közöltem határozottan.

Viridiel megérkezett szerencsésen a "sárkányfészekbe". Mivel Yvorit már tájékoztatták róla hogy egy lombtünde lépett a területükre, ezért utasításba adta, hogy sértetlenül juthasson el hozzá. Yvori jobbkeze, Vernon azérz egészen mostanáig Virin tartotta a szemét. Az őrség a külső kapukon a levél felmutatása után tovább engedték. Amíg Hírnökünk eljut a baldő kapuhoz, szemügyre tudja.venni a hegybe.vájt kastély körül elterülő, szinte falunak is beillő házak sokaságàt, és lakóit. Van itt fogadó, kovácsműhely, istálló, és minden más is. Az itt élők gyanúsan méregetik, de senki sem vetemedik arra, hogy az uruk hívására érkezettet megtámadja. Mindenki tudja, hogy mit vonna ezzel saját fejére.
A belső kapunál aztán nagy meglepetés éri a Hírnököt. Egy ismerős alak lép elő az őrök mögül. Nava. Hát ő meg mit kereshet itt? A lány kedves mosollyal igyekszik a fogadására.

- Viridiel! Üdvözöllek az otthonomban. Gyere velem.

Nava látja a döbbenete a férfi arcán, de most nem mond erről semmit. Bevezeti a vendéget a kastélyba, és utasítja a szolgákat, hogy kísérjék a lakosztályába.

- Most elbúcsúzom tőled. Vacsoránál találkozunk. Addig nyugodtan szedd rendbe magad, pihenj.

Azzal int két - inkább katonának kinéző - szolgálonak, és parancsba adja nekik, hogy mindenben álljanak a vendég rendelkezésére. Az egyik "szolga" meg áll kívül, a másik pedig bekíséri Viridielt....

Bár minden lépésemet alaposan megfontoltam, azért biztos voltam benne, hogy a sötét tündék területén folytatott utamat, főleg, amikor a nagyúr birtoka közelébe értem, árgus szemek kísérték, még ha én egy teremtett lelket nem is láttam.
Ettől függetlenül ez nem megnyugtatólag, hanem idegesítően hatott rám, hiszen az is benn lehetett a pakliban, hogy ez valami csapda, amit Uráldur főzött ki, összejátszva ezzel az Ivory-val.
De a kapunál,igaz, nem túl barátságos nézéssel, de tovább engedtek, mutatva az utat, amin végig kell mennem.
Mivel az én népem a fák között él, mindig elképeszt a látvány – pedig már sokszor jártam hegyek között – amikor egy kastélyt dolgoztak egybe a sziklákkal. Félelmetes és egyben gyönyörű alkotás.
És a belső falakon belül egész kis település éli a mindennapjait. Ami persze azt jelenti, hogy szúrós tekintetek kereszttüzében tehetem meg a bejáratig hátralévő utat. Kezem óhatatlanul szorítja meg kristálykardom markolatát.
Már készülök, hogy újból előadjam az őröknek, mi járatban vagyok, mikor megdöbbenve látom az előttem kilépő ismerős lányt.
- Nava? Hát te? Öööö…..otthon? – emelkednek tovább a homlokom ráncai.
Bár ismerem, azért ezek szerint még sem, hiszen álmomban sem gondoltam volna, hogy itt……lakna.
- Talán mesélhetnél majd, ha lesz rá idő. – nézek rá kíváncsian, miközben követem a nekem kirendelt szoba felé, de már kissé nyugodtabban, hiszen ez talán azt jelenti még sem csapdáról van szó. – És köszönöm, azt hiszem rám fér.
Természetesen azért nem hiszem, hogy az a két katona formájú self, csak a szolgálataimért van iderendelve, de ezeket a gondolatokat most elteszem későbbre.
- Ha lehet kérek egy fürdővizet, meg némi frissítő italt. – mondom el kívánságomat.
Ha megfürödtem és tiszta váltóruhát húztam, akkor már készen állok a vacsorára és ha hívatnak el is indulok.
Szarvas bőr nadrágot és zekét viselek, melyen népünk hímzései láthatók, hozzá kényelmes puha bőrcsizmát. Egy kis gondolkodás után fegyvereimet a szobámban hagyom, mégis csak egy vacsorára megyek. Ha meg meg akarnak ölni, nem sokra mennék egy sereg ellen.

Miután Viridel elfoglalta lakosztyát, Nava azonnal bAtyjához siet. Yvori éppen.gyermekeivel és feleségével tölti az időt. Nava belép hozzAjuk. A gyerekek azonnal megrohanják és kacagva hempereg velük a szőnyegen. Közben testvérére néz és látja hogy az kedvesen fintorog rájuk.

- Meg érkezett a vendéged. Utasításodnak megfelelően elhelyeztük. Megyek.rendbe.szedem magam a vacsorához. Ahogy MorgAnAt ismerem - mosolygok kedvesen sógornőmre - puccba kell vágnom magam. Sion is biztos már türelmetlen.

Miután a lány eltávozott, a vezér és.a felesége jelentőségteljesen egymAsra néznek.

Nava tudja, hogy sok mindent kockáztat, hiszen az ő tanácsára van itt a Hírnök.

A vacsora a jelwnlévő selfeknek nem volt különös, de Viridiel csak kapkodja a.fejét ekkora pompa láttán. Ráadásul nem akárhol van teljeaen egyedül. A lombtündét nem nevezhetjük éppen gyávának.

A vezér és felesége természetesen utolsónak lép a.terembe. Virdiel tapasztalt harcos, ráadásul remek megfigyelő. Ezért azonnal észreveszi, hogy Ivory remek vezető. Minden szemből ami rámered a feltétlen hűség sugárzik.
Köszönti a Hírnökőt és kijelenti mindenki előtt, hogy Viridel az Ő vendége. Vacsora után pedig személyesen invitAlja a dolgozószobAjAba. .....

Sejtem, hogy nem lesz kevésbé feszült a vacsoránál való megjelenésem és biztos, hogy más körülmények között maximum fogolyként léphetném át e küszöböt, amit a jelenlévő self urak és katonák nem is rejtenek nagyon véka alá.
A tekintetek cseppet sem barátságosak és az egymáshoz való szólásokból is kihallatszik, hogy mennyire csodálkoznak, de mivel itt vagyok és Nava teljesen természetesen viselkedik velem, nem ér erősebb inzultus. Ha azonban a tekintetekkel ölni lehetne……..
Mikor megérkezik Ivory nagyúr és tagadhatatlanul gyönyörű felesége, mindenki elcsöndesül és nem nehéz észrevenni, hogy mennyire kézben tartja a férfi az embereit. Szinte látom, hogy egy szavára a halálba is ugranának, ami persze nem annyira tetszik nekem, de a vezéri tehetségét nem vonhatom kétségbe.
És kinyilvánítja, hogy a vendége vagyok, így már legalább abban biztos lehetek, hogy ezek közül az éjelfek közül nem vágja el senki a torkom egy kihaltabb helyen.
Tudom mi az illem, így egy főhajtással köszönöm meg a „kegyet”.
A vacsora minden kívánalomnak megfelel, de én már kezdek türelmetlen lenni, igaz ezt igyekszem nem kinyilvánítani, így örülök, amikor vége van és a nagyúr végre magához hívat.
Végre megtudhatom, hogy mit akar….tőlem….személyesen.
- Királynőm parancsa szerint itt vagyok. Miben lehetek a ……segítségére….egy…..éjelf nagyúrnak?

Ivory hosszasa nézi a lombtündét. Valahogy nem go.dolná róla, hogy amit a húga mesélt minden megfelel a valóságnak. Bár megtanulta hogy a látszatra soha nem lehet adni. Persze arcáról csak a szjigor és mérhetetlen gőg árad.

- Gondolom nem tAjékoztattak, hogy miért kérettelek ide. Meg kell mondjam hogy ha te a népemmel szemben bármi olyat teszel, ami nekem nem tetszik, nem csak te, hanem Nava.is.súlyos bűntetést kap. Mivrl az Ő ajánlására vagy itt, ezért a telejes felelősség őt terheli. Ezt csak azért mondtam el, hogy lásd a saját családommal sem kívételezek.

- Nos, térjünk a tárgyra! Azért kérettelek, mert egy kisérleti oktatásban veszrl részt. Oktatni fogsz bizonyos selfeket. A részleteket egyenlőre nem.tárom eléd. Ugyanis még érkezik valaki a te népedből. Az Ő jötte, csak pár nap múlva esedékes. Addig szabad mozgást engedélyezek neked a területemen, persze bizonyos korlátokkal.

Ivory , mint aki már unja az egészet, egy kézmozdulattal elbocsátotta Viridielt.

Most is az járt a fejében, hogy ez.azon kevés dolgok egyike, amikor nem ér egyet Fawennel.

A sok futármunkával töltött évek alatt megszoktam már a különféle viselkedéseket, melyekkel népem tagjait fogadták. Most mégis hideg borzongást érzek a gerincemben, miközben a self nagyúr válaszára várok. Természetesen az éjtündéknél még nem igen lehetett tapasztalatról beszélni a követeknek. Eddig még egy sem tért vissza élve.
Már az is meglepő, hogy ennyire fiatal emberről van szó, de a viselkedése úgy látom semmiben nem tér el Uráldur-étól, legalább annyira fennhordja ő is az orrát, a vesékbe hatolni próbáló nézésről már nem is beszélve.
A fenyegetését rezzenéstelen arccal hallgatom, miközben azon jár az agyam, vajon miért is nem lep meg, de azért nem állom meg szó nélkül, bár lehet ez nem túl jó ötlet, azonban nem akarom, hogy azt gondolja, annyira féltem az életem, hogy mindent el fogok tűrni tőlük. Ő akarta, hogy itt legyek és nem áldozati báránynak szánt engem a királynőm.
- Ez eléggé tág fogalom,….nagyúr. Honnan tudjam mi az, ami neked nem tetszik és ezzel „bűnt” követek el?
Azonban, amikor arra terelődik a szó, mit vár majd tőlem, őszintén meglepődök és ezt nem is rejtem véka alá.
- Öööö….oktatni?
~ És ebbe belement a királynő? Érdekes. ~ meglepett gondolataim keringtek a fejemben és az is, hogy vajon kit várhatunk még és miért küldték utánam?
- Azt elmondod, hogy ki lesz a másik erdei elf? Vagy az is meglepetés? – kérdeztem még meg, miután elbocsátott, hátha erre még válaszol.
Ezek után persze távoztam és valószínűleg tényleg szabadon mászkálhatok, mert minden emberét Ivory-nak köti a szava, de biztos lehetek benne, hogy ahol lehet keresztbe tesznek nekem.
De hát mit ér az élet kockázatok nélkül, nem?
A szobámban azért magamhoz veszem a fegyvereimet, aztán úgy döntök ideje körülnézni vendéglátóm birtokán.

Ivory figyelemre sem méltatja a.Hirnök kérdéseit. Nála nincs visszakérdezés. De majd a lombtünde is megtanulja az itteni rendet, ha.életben akar maradni. Válaszok helyett Viridiel csak egy szigorú nézést kap.
Miitán a " vendég" távozik a Vezér a feleségéhez siet. Morganaval mindent megbeszélnek. Most is azért kerestr fel az asszonyt, mert valakivel meg kell beszélnie az aggályait.

- Ilyeb szégyent, egy lombtünde az otthonunkban. Ráadásul még egy másikat is a nyakunkba varr Fawen. Miért .em egy másik házat "tisztelt" meg ezzel? Csak ismételni tudom magam! Egyáltalán nem tartom jó ötletnek ezt az.egészet.

Amíg Ivory.mérgelòdik, addig a kastély másik szárnyában Nava a férjével, Sionnal tárgyalja ugyanezt a témát. A lány tudja, hogy sok mindent tett kockára azzal, hogy vállalta a közvetítő szerepét. Férje viszont Ivoryvel ért egyet. Nava felpattan és egy.csókot nyomva.a.férfi szájára, az ikrekhez indul. Mindig lenyűgözi őt a gyermekek ösztönből fakadó mérhetetlen tudása. Nem tölzhet sok időt velük, hiszen magára vállalta Viridiel kalauzolását. Meg amúgy is van miről beszélniük. Felnyergeltet két pompás lovat és a Hírnökért üzen.

Biztos benne, hogy Viridielnek ezer.kérdése lesz.hozzá. És persze Nava.semmi pénzért nem vallaná be.senkinek, hogy.kedveli a.férfit. ....

Bár nem érzem magam biztonságban, azért egy vasvilla tekintettől még nem ijedek meg, így viszonzásul egy irónikus mosolyt kap, majd sarkon fordulok és távozom.
Most már határozottan van egy olyan érzésem, hogy nem vagyok a nagyúr kedvence, csak akkor azt nem értem miért hívott ide? Talán nem is az ő ötlete volt? Talán Uráldur keze van mégis benne?
Úgy gondolom, hogy előbb-utóbb kiderül, de ha összefutok Nava-val, majd megpróbálom kifaggatni.
Hamarosan egy komor képű katona kopogtat be és közli, hogy felnyergelt ló vár odakinn, hogy elkísérhessem a lányt.
Lehet, hogy nem is kell nagyon noszogatnom a válaszok miatt? Úgy vélem ő benne megbízhatok, mindig jószándékkal fordult felém, talán most sem lesz másként, hiszen valamiért most is én jutottam eszébe, amiért idekérettek.
Most már az íjamat is magammal viszem, hiszen nem tudom hová szándékozik lovagolni Nava.
- Érdekes egy helyzetbe kerültem általad. – kap egy mosolyt a lány, ha találkoznak.

Nézem Viridielt ahogy.felém lépked, és azonnal régi kalandok jutnak eszembe, amiket együtt éltünk át. Mosolyogva fogadom és rámutatok a mellettem vArakozó tüzes kancára:

- Ő lesz a.lovad az ittartózkodásod alatt. A neve Fullánk. Szerintem remekül illetek egymáshoz. PompAs állat.

MegvArom, amíg nyeregbe.száll, utána azonnal a kapu felé fordítom a lovam és egy biccentéssel kinyittatom. Egy.darabig mindketten gondolatainkba.merülve.caplatunk. AztAn megtörve.a.csendet, lassan elkezdek beszélni:
- Régen nem találkoztunk. Rengeteg minden történt velem azóta. Láttam a meglepetést az arcodon amikor megérkeztél., hogy mit keresek itt. Amint látod, amit kerestem, megtaláltam. Családom lett. Hosszú lenne mindent elmesélni, így csak a lényegre szorítkozom. A bátyámmal és a sógornőmmel már találkoztál. Gondolom Ivory nemnyerte meg különösebben a tetszésedet. Ő még nem annyiran nyitott más fajokkal való közös munkára, vagy bármi másra. Bármilyen is másokkal, én imádom. Nagyon sokat vártam arra, hogy megtudjam hová tartozom. Most, hogy végre minden a helyére került, nem veszélyeztetném semmiért.

Kicsit félve nézek oldalra, hátha.Virit nem is.érdekli ez.az.egèsz, ès szèp.csö
ndben.elaludt a.nyeregben. Megnyugszom a.tekintetétől, ezért.folytatom:

- - A másik hatalmas vAltozás az.életembe, hogy.megtaláltam azt.a.férfit, akit életem végéig társamul fogadtam. Àltala vagyok teljes egész. Soha nem gondoltam volna, hogy.képes vagyok.efféle érzelemre.
De eddig, csak magamról beszéltem, most mesélj te. Mi van veled?

Általában nem szoktam sokat lovon ülni, de egy erdei elfnek nem okozhat nagy nehézséget megbarátkozni még egy tüzes jószággal sem, ha jószándékkal és barátsággal fordul hozzá.
Így aztán nem esek nagy kétségbe, mikor Nava a kezembe nyomja a gyeplőt.
- Arra gondolsz, hogy mint tűz és víz? – nevetek vissza a lány megjegyzésére, hogy mennyre illünk össze a gyönyörű paripával.
Míg ki nem érünk a kapun, nem szólalunk meg, nekem azért időbe telik mire kapcsolatot építek ki a lóval, de aztán érdeklődve emelem Nava-ra a tekintetem, mikor megszólal, hiszen tényleg kíváncsi vagyok, mi történt vele és miért vagyok én itt.
- Örülök Nava, hogy megtaláltad a helyed és a családod, mert ez szilárd alapokkal látja el az embert, tényleg örülök. – néztem szelíden a szemébe. - De talán azt is megérted, hogy én, személy szerint nem ….kedvelem a sötét elfeket. Persze kivételek biztos vannak, de Ivory túlságosan emlékeztet a vezetőtökre, Uráldurra, aki nem egyszer tört az életemre és bátyámat is örökre megnyomorította. Komoly kétségeim vannak, hogy mit keresek én itt és csak az ad némi megnyugvást, hogy te is itt vagy.
Kérdésére visszatért a mosoly elkomolyodott arcomra.
- Járom az utam, hozom-viszem a híreket, teljesítem királynőnk kéréseit és igyekszem most már több időt fordítani a családomra. Nekem még nem jött el az időm úgy látszik a családalapításra, talán életmódomból kifolyólag nem is jön. – vontam meg a vállam sóhajtva. – Megváltoztam Nava, néha úgy érzem a fogság, a bosszú hajhászása ellopott egy részt a lelkemből.
Kibuknak a számon a szavak, bár nem akartam „panaszkodni”.
- Na de inkább beszéljünk a jelenről, mihez kellhet itt egy erdei?

Hallgatom Viridielt és azon gondolkodom közben, hogy tulajdonképpen nem is különbözünk annyira egymástól. Ugyanúgy éljük meg a boldogságot és fájdalmat egyaránt. Csak legfeljebb a mi fajtánk nem mutatja ki annyira az érzelmeit.

- Uráldur és a bátyám ugyanolyan rangban.vannak, azzal a különbséggel hogy Ivory még pluszban mágus is. Egyébként jól látod, valóban nagyon egyforma nézeteket vallanak. Nagyon megértik egymást. De most inkább beszéljünk másról. Az hogy miért is vagy itt, csak nagyvonalakban tudom. Első hallásra, tudom furcsa, de hidd el hogy sok mindennek csak a töredékét tudom én is. Pl. azt sem kötötték az orromra, hogy ki a másik erdei akit ide várnak. Egyebkent a bátyámnak az is éppeb elég hogy te.itt vagy a házában. De hát a parancs, az parancs. Ha tehetné, és nem kötné abszava, már a határainlig sem jutottál volna el. Én csak annyit tudok, hogy az egyik reggel magához kéretett Ivory, és mivel a családban egyedül én érintkeztem elfekkel, ezért kért, hogy ajánljak neki valakit, aki jártas az erdeiek tudományaiban. Ne haragudj, de rögtön te jutottál eszembe. Mivel megijedtem, hogy valami bántódásod.esik, ezért összeszedtem minden bátorságomat, és megkèrdeztem hogy mi a terve veled. Szerencsém volt, nem zavart el, hanem válaszolt. Persze ne képzeld, hogy.bármibe.beavatott volna, a maga módján közöltze, hogy tanítanod kell. Azt sem rejtette véka alá, hogy egy cseppet sem ért egyet ezzel a.tervvel. Nem tudom, hogy magyarázzam el neked, de Ivory mindent, és ezt szó szerint értsed, mindent a selfek.érdekei szetint tesz. Ezzel azt akarom mo.dani, hogy.egy pillanatig sem habozna.kiiktatni azt a.személyt, aki keresztezi az útját. Mindegy hogy akár közeli csaladtag vagy csak egy egyszerű polgár az illető. Remélem meg érted így, hogy nem csak te, de én is hatalmas kockázatot vállaltam azzal, hogy.téged.ajánlottalak.

Azt hiszem valamilyen módon megnyugtat az a tény, hogy Ivory Uraldur-ral egy rangban van, hiszen akkor az én ellenségem nem parancsolhat neki, viszont egyben idegessé is tesz, mert mit akarhat tőlem egy másik nagy hatalmú sötét elf?
Nem ismerem a kultúrájukat, hierarchiájukat, hogy tudjam, milyen a viszonyuk egymással szemben. Lehet ez is egyfajta próbálkozás, hogy még jobban megkeseríthessék az életemet. De talán ehhez, nem asszisztálna ennyire érzéketlenül Nava. Egyáltalán őt ismerem annyira, hogy megnyugodhassak?
A családdal kapcsolatos szavai ezt sugározzák és az arcára van írva, hogy boldog, de mikor folytatja és kiderül, hogy egyrészt ő sem tud sokkal többet a feladatomról, a másik elf kilétéről, na meg, hogy náluk a rokoni köteléknek szinte semmi jelentősége nincs, őt ugyanúgy megölhetik, számon kérhetik és kényszeríthetik, mint akár az ellenségüket, az nem tesz boldoggá.
- Ezek szerint te is veszélyben vagy miattam? Ha elbukom, akkor rajtad is elverik a port? Ez aljasság! – fakadok ki, hiszen ezzel mindkettőnk vállára óriási terhet raktak. – És, ha Ivory ilyen nagy úr, akkor ki az aki még neki is parancsol? Ki akar egy erdei elf játékszert magának, aki elég hatalmas, hogy visszafogja az ősi ösztönöket és itt járkálhassak közöttetek……szabadon…..mert ugye szabad vagyok? – nézek a lányra kérdőn.

Látom, hogy.szavaimmal megzavartam kicsit Viridielt. Nem akarom hogy az Ivoryről festett képem egy teljesen velejéig gonosz selfet rajzoljon a fiú elé. Ezért próbálom valahogy megmagyarázni neki a helyzetet.

- Nem tudom hogyan magyarázzam el úgy a.dolgokat, hogy teljesen megértsd őket. Ivory nagyon szeret engem, de mivel rengeteg self biztonságáért felelős, ezért a családdal szemben is ugyanolyan - vagy legalábbis, majdnem - bírAlat alá esünk mi is, mint bárki más. Hiszen hogyan várhatna feltétlen engedelmességet másoktól, ha még a családban.sem tudna.rendet tartani. Nagyon szeretem Őt. Azt is.hozzá kell még tennem, hogy az utolsó csepp véréig harcolna értünk, ha a helyzet úgy kívánja.

Úgy vettem észre Virin, hogy elgondolkodik a szavaimon.

- Ami a.szabadságodat illeti, láthatod, hogy a mozgásodat senki sem gátolja a hatArainkon belül. Azt azért tudnod kell hogy a figyelő tekintetek mindenhová követnek, még ha nem is látod őket.

Miután ezt kifejtettem, körbemutattam a tájon:

- Nézd milyen mesésen szép itt minden. Nem gondoltam volna amikor megérkeztem ide, hogy.ezek a.zord hegyek ilyen gyönyörűséget zárnak közre. Majd holnap megmutatom a barlangi tavakat, ha van.hozzá kedved. Szerintem sehol máshol nem láttál még ilyeneket.
Versenyezzünk! - kiáltok fel hirtelen és megeresztem a kantárszárat.....

Nem nehéz észrevenni, hogy Nava tényleg kedveli, ha épp nem rajong a sötét elf vezérért és ez tényleg elgondolkoztat, bár ettől még nem igen fogom megkedvelni.
Számomra nem magyarázat a kegyetlenkedésre, az ok nélküli bántásra, mások elnyomására a felelősségre való hivatkozás. Az elf királynő sem ilyen, mégis békében és megelégedéssel vezeti népünket.
Ivory elkötelezettségét sem vonom kétségbe, de hát egy ilyen össznépi mentalitással, amikor a gyengeséget, a kudarcot csak halállal lehet büntetni, nem is várhat mást az ember.
Vajon miért nem lep meg, hogy figyelő szemek kísérnek?
Viszont a legfontosabb kérdésemre, mintha Nava is kerülte volna a választ. Ki parancsol Ivorynak?
De nem erőltetem a témát, mert talán nem csak szemek követnek minket, hanem fülek is.
A zord bércek szépsége tagadhatatlanul szép, de az én lelkem az erdőé és sosem tudnék hosszú távon elszakadni tőle.
- Tényleg csodálatosan fenséges, ez kétségtelen. És kíváncsian várom mit mutatsz majd legközelebb. – bólintok rá a felajánlására egy mosollyal.
Mikor vidáman felkiált és nekilódul, egy pillanatra elbambulok, de aztán én is nekieredek, de nem hiszem, hogy túl nagy kihívás leszek a lánynak, hiszen nem vagyok túl gyakorlott lovas, ráadásul a vidéket sem ismerem.
- Remélem, nem csak azért mert untattalak?. – kiáltom utána vigyorogva.

A vágtát most is élvezem, mint mindig. Közeledünk a kastély felé. Amikor megérkezünk, akkor veszem észre, hogy mennyire elment az idő. Ahogy leszállunk a lovakról, oda szólok Virinek.

- Az ebédlőben találkozunk. Szeretném bemutatni neked a kedvesemet.

Látom Virin, hogy nem túlságosan boldog az őtlettől. Egy barátságos fintort vágok felé, és felrohanok a lépcsőn. A kapuban majdnem felborítom Vernont. Éppen minket keresett. A bátyám hivat mindkettőnket. Visszafordulok és intek Virinek, hogx igyekezzen.
Sietve indulunk Ivoryhez. Nem tudom mi volt ilyen.sűrgős, de mindjárt megtudjuk.

Belépve.bátyám szobájába, megdőbbenve látom, hogy nincs.egyedül. Ahogy a vendég megfordul, rögtön fejethajtok. Megrántom Viri ingének az ujját, hogy tegye.ő is ugyanezt. Fawen gyilkos mosolya nézett ránk. ( De mit keres itt a Nagyasszony?)
Csak egy hideg.biccentést kapunk kőszöntèsünkre. Fawen vesékbe látó szemekkel nézi Viridielt, majd Ivoryhez fordul a megkérdezi:

- TehAt Ő az? Az én jelöltem holnap este.érkezik.

Ivory egy.intéssel jelzi, hogy.mehetűnk. Megkönnyebbülve hagyom el a.szobát. Az előbbi jókedvem egy.szempillantAs alatt elmült. Elgondolkodva.haladok tArsam mellett. (Minek jött ide ez a Nő? És egyáltalán milyen jelőltje lehet neki az erdeiek között? ).

- Viri szedd.magad te is rendbe, és.az.ebédlòben.találkozunk.

Azzal ott hagyom Őt és a szobám felé veszem az irányt. Shion nincs sehol. Nem is baj, hogy most egyedűl vagyok, hiszen van min gondolkodnom. Ha Fawen itt van, akkor valami nagyobb dolog kèszűl, mint gondoltam.

Nem is gondolom, hogy versenyre kelhetnék a láthatóan lelkes Nava-val, aki átadja magát a vágta és a száguldás mámorának, de azért igyekszem legalább nem csúnyán lemaradni, még így is jó pár lóhossznyi előnnyel fékez le a kastély előtt és már rég a földön van,a mikor én is befutok.
- Rendben, szívesen megismerkedem azzal, aki meghódította a szívedet Nava. – biccentettem neki udvariasan, hiszen nem szerettem volna megbántani, miközben elvezették a hátasainkat és megindultunk az épület belseje felé.
Még megállok kicsit, hogy most alaposabban megszemléljem az előttem sötétlő épületet és a mögötte zordan húzódó csúcsokat, amikor látom, hogy az ajtóban Nava beszél valakivel, majd felém int.
- Mi történt? – kérdezem és meg is érkezik a válasz, hogy a főúr hívat magához sürgősen.
~ Vajon mi történhetett? ~ ötlik fel bennem a kérdés és azért örülök, hogy most van nálam fegyver, még ha nem is sok hasznát venném ennyi ellenség között.

A fogadó szobában Ivory nincs egyedül egy büszke tartású nő van vele, aki ahogy beléptünk olyan hidegen és vesékbe látóan nézett végig rajtunk, hogy önkéntelenül megborzongtam.
Értetlenül néztem a ruhaujjam ráncigáló Nava-ra, aki kissé sápadtan hajtotta fejet a vendég előtt.
Mire átröppent rajtam, hogy mit akar tőlem, és, hogy akarom-e én ezt vagy sem, a nő megszólalt, így végül csak egy biccentés volt, ami kitellett tőlem addigra.
- Virdiel Turin fia!   - hoztam tudomására a nevem..... - Hölgyem! – tettem hozzá, hiszen mégis csak udvarias fickó vagyok én, még ha ő Csak egy odavetett „ő az”- zal illetett.
Aztán már mehetünk is! Mint valami vásáron! Megszemléltettünk, aztán huss!
Nava leolvashatja arcomról a véleményemet.
- Ki a jó fene volt ez? Úgy éreztem magam, mintha valami húsdarab lennék! – füstölögtem.
De hát mit tehettem volna! Bólintottam a láthatóan magába forduló Nava-nak ás a szobámba mentem, ahol a két őr ismét az ajtóm elé plántálta magát.
- Nyugi, pihenhettek, nem megyek sehova. – vetettem oda nekik rosszkedvűen, aztán lehevertem.
Mikor eljött az étkezés ideje, megtisztálkodtam, tiszta inget vettem és a hajam is rendbe szedtem, majd egy sóhajjal elindultam. Éreztem, hogy lóg valami a levegőben.

Mi a fenét keres itt Fawen? Még javában ezen gondolkodtam, amikor befutott a kedvesem. Csak futó csókkal üdvözöltem. Nem bántódott meg emiatt, hiszen tudja, hogx teljesen zizi vagyok, amikor puccba.kell vágni magamat. Ráadásul, most még felbukkan a Nagyasszony. Azt már most tudom, hogy ha úgy látom, hogy Viri bajban.van, akkor mefszöktetem valahogy. Azért titokban reménykedek, hogy erre nem kerül sor. Arra is.nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki a másik erdei, akit Fawen rendelt ide. Egyre zavarosabb ez az egész. Na, lassan elkészülök. Rápillantok Shionra, és még a lélrgzetem is el állt egy pillanatra. Szívdöglesztöen néz ki a kedves. Pajzán gondolatok futnak át az agyamon, de aztán leteszek róluk. Inkább másra terelem a szót:

- Szeretném bemutatni neked Viridielt. Bátor, remek harcos, ràadásul az esze is jól forog. Szerintem tiszteletet érdemel már az is, hogy itt van. A bátyám, tudod jól, hogy nem könnyű eset, de most kimondottan modortalanul viselkedik. Egy pillanatra sem rejti véka alá, hogy egyáltalán nincs ínyére az ittléte. Remélem te.barátságosabb leszel vele.

Kilépünk az ajtón, és az ebédlő terem felé tartunk, mikot az egyik szolga jön futva felénk, és lihegve közli, hogy megérkezett a másik "vendég" is.
Na erre most már tényleg kíváncsi vagyok.
Belépünk a terembr, és elfoglaljuk a helyünket. Viri is itt van már. Kedvesen rámosolygok:

- Szeretném neked bemutatni a páromat. Ő Shion a Kígyóház feje. (Legnagyobb meglepetésemre Shion a kezét nyújtja Viri felé. Nagy dolog ez.) Hálásan nézek a Kedvesre.

- Képzeld Viri, most tudtam meg, hogy megérkezett a másik erdei elf is. Valószínűleg Ő is.itt lesz a vacsorán.

Ahogy ezt.kimondom, belép a terembe Ivory és Morgana. És még valaki. Nem hiszek a szememnek... Ez lehetetlen...
Madlen lépked a bátyámék mögött. Ivory eléggé komor hangulatban van, de ez részéről érthető. Két erdei az otthonába....

Nem bírok az érzelmeimmel. Felpattanok a helyemről és a mosolygó Madlenhez rohanok, és a.nyakába.ugrok..
Döbbent tekintetek kísérik tettemet.

- Nagyikám.......

Nagyon idegenül érzem magam az ebédlőben a sötét elfektől érkezett gyilkos pillantások kereszttüzében és bár nem vagyok gyáva, azért magamban megkönnyebbülten sóhajtok fel, amikor megjelenik az ajtóban Nava, de most nincs egyedül….
Vele tart egy büszke tartású és nemes vonású tünde is, akinek a lányra vetett féltő, szerelmes pillantásából máris tudom, hogy ki lehet.
- Örülök, hogy megismerhetlek Shion úr! Úgy hallottam te vagy a legfőbb ok, aki miatt Nava e helyet mondhatja otthonának és ez boldogsággal tölti el. – rázom meg a felém nyújtott kezet, elég hamar ocsúdva.
Aztán meglepődve kapom a lányra a pillantásom, ahogy kijelenti, megérkezett a másik várt erdei elf is.
- Igen? Ki az? – szalad ki a számon, de már nincs is idő a válaszra, hiszen megjelenik vendéglátóm és felesége és mögöttük……..
Csodálkozva szalad fel a szemem, azt hittem egy másik erdei elf harcos lesz az, de ő……ő egy asszony…..
- Ki……..
Kérdésem már csak Nava hűlt helyét találja, mert a lány fülig érő szájjal röpül az érkező nyakába, amitől leesik az állam.
~ Nagyikám?.....~
Sejtésem szerint nem én vagyok az egyetlen e teremben, aki valamiféle magyarázatot vár……..
- Te….izé….nagyúr, tudsz valamit? – nézek Shionra azért.

Még most sem hiszem el, hogy ez valóság. Mit keres itt a Nagyi? Egyáltalán honnan ismeri Fawent? Ahogy.oda érek hozzá, rögtön a nyakába.vetem magam. Tele vagyok kérdésekkel, de tudom hogy.most inkább magyarázattal tartozom. Most döbbenek csak rá, hogy miként festhet ez az egész a többiek szemében. Az örömködés utAn Ivoryre esik a pillantásom, de.egyáltalán nem tűnik meglepettnek. Sőt, - legnagyobb megdöbbenésemre - egy kis mosy is.bujkál a szája.szén. Tehát Ő már mindent tud. Ezt támasztja az is alá, hogy szólásra.emelkedik. Ő is tudja hogy ezt meg kell magyarázni a többieknek. Miután elmondta, hogy csecsemő koromban Madlene talált rám, és magához vett, felneveler, a többirk is megértettek mindent.
Vissza térek a helyemre és a két meglepett férfihez szólok:

- Most már tudjátok. Viri, ha még emlékszel az első találkozásunkra, már akkor mondtam neked, hogy keresem az igazi családom. Azt is elmeséltem, hogy egy elf asszony nevelt fel. Ő Madlene.

A vacsora jó hangulatban folytatódik. Egyszer csak ismét jelzi a bátyám, hogy szólni kíván.

Ivory egy kicsit gondolkodik hogy is kezdje.el.

/ - Mint tudjátok mindannyian a Szenátor Asszony utasítására két erdei elfet, Madlenet és Viridielt vendégül látok az otthonomban. Azt is sokan tudjAtok, hogy ez cseppet sincs ínyemre. Viszont a feladat, amivel megbízták őket, mindkét népnek remélhetőleg hasznAra lesz. Mindent nem tArhatok fel előttetek, de azért a lényegét elmondhatom, hogy megértaétek az intézkedéseimet. Az elfek Királynője és a.Szenátor egy olyab kisérleti csapatot akarnak kinevelni, amely mindkét nép mágiáját birtokolja. (Itt nyomatékosan rám néz.) Madlene és Viridiel feladata lesz, hogy egy titkos helyen oktassa a csoportokat. Azt is tudnotok kell , hogy bár nagy részben támogatom a Nagyasszony törekvéseit, de ez nem az az eset. Neki is elmondtam, mint ahogy most nektek is, hogy én és a házam annál több szerepet, mint hogy elszAllásolta a két erdei oktatót erre a rövid időre, nem vállal. Holnap kora reggel indulnak a megbizatásuk helyszínére. Vernon katonáival elkíséri őket a találkozási pontig. Onnantól a Sárkányház szerepe véget ér ebben az ügyben./

Miután befejezte mondandóját, Ivory Vernon kíséretében elhagyja a termet.

Kicsit szomorú vagyok, de egyben megkönnyebbült is, hogy a dolgok vissza térnek a normális kerékvágásba.

Hamarosan aztán kiderül, hogy mi ez a hirtelen örömkitörés Nava részéről, maga a nagyúr hozza mindenki tudomására, hogy a lányt ez az erdei asszony nevelte fel.
Most még jobban nem értem mi ez az egész. Lehet, hogy Nava játszik ebben valami főszerepet, talán még sem annyira bíznak itt benne, hogy idegyűjtik azokat, akiket szeret vagy kedvel, hogy ezzel tartsák sakkban?
Erősen ezeken töprengek, amikor a boldogságtól repeső Nava visszaül közénk és az előzőekhez még hozzáteszi, hogy a nőt Madleine-nek hívják.
- Igen, emlékszem. – bólintottam, hiszen tényleg mesélte akkor.
Nem sokkal később megint Ivory ragadta magához a szót és azonnal választ is kaptam kétkedéseimre, de az megdöbbentőbb volt, mint az előbbi feltételezéseim, így mondhatni leesett állal, döbbenten meredtem a férfire.
Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy szeretett királynőm ilyen egyezséget kötött a gyűlölt sötét elfekkel.
~ Még hogy megtanítsuk nekik a természetmágiát? Hiszen fekete lelkük el sem jutna odáig, hogy meg tudja érinteni! ~
Kérdőn néztem Madleine-re, hogy ő vajon tudott-e erről
Most az egyszer teljesen egyet tudok érteni a self nagyúrral, ez nekem sincs ínyemre.
- Te tudtál erről valamit is? – néztem feldúltan és kérdőn Nava-ra. – Nem hiszem el, hogy a királynő belement ebbe! – pattanok fel a székből, ahogy látom Ivory távozni készül. – Ez valami torz tréfa?
Ritkán veszítem el a türelmemet, bár meg kell vallani, hogy a selfekkel szemben ez sokkal gyorsabban megy, de most értetlen és dühös vagyok, hogy ilyen helyzetbe kerültem.
Ha tudom, akkor elhagyom a termet és a szobámba igyekszem, mert szentül elhatározom, hogy magam fogom megkérdezni erről a királynőt.