Nava Jade sikeresen és zavartalanul érkezett meg a bányák mélyén élő nép VasKapujának közelébe. Bár nagyon kevesen látták magát a mélybe nyíló ajtót, elég elterjedt vélekedés, hogy a legforgalmasabb piactér közelében lehet.
A nomádok, akikkel utaztak, most a tavasz és a jó idő beköszöntével eladni hozták a bőröket, mely melegítette őket esténként és cserébe itt beszerezhető árukat vesznek majd. Néhány élő állatot is felkínálnak megvételre.
Ám ha sétál itt a lány, akkor nem csak az ő portékáikat látja. Van itt törpék ékszerészei által készített fülbevaló, gyűrű, nyaklánc. Ám ugyan úgy megtalálhatóak más népek kereskedői is. Feltűnhet neki, hogy újabban sok lombtünde is megfordul erre, egy csoportjuk elefántok hátán hozott gyönyörű építőanyagnak (gerendáknak, tárnák tartóoszlopainak) való keményfát.
Ám a tömegben egy barna ruháján kék köpenyét viselő kecskeképű ember a fülébe súgja:
-Gyere utána feltűnés nélkül.
*Ezzel sebesen szedi a lábát tovább és csak egyszer, pár perc múlva fordul vissza, hogy követi-e őt a hegyesfülű.

Lassan ment a karaván. Látszott rajtuk, hogy őket az idő nem sürgeti. Egyszerűen, kényelmesen élik mindennapjaikat. Mint elmondják, hatalmas vásár van a törpék területén. Ők is oda tartanak, hogy eladják portékájukat, vagy esetleg csereberéljenek.
A füves pusztát lassan felváltják az egyre.magasabb és meredekebb hegyek. Egy eldugott kis szoroson keresztül lépünk a törpék földjére. Mindkét oldalon fenyegetően meredeznek a hatalmas sziklafalak. Aztán hirtelen kiérünk egy lankásabb területre. Itt már nagyobb a jövés-menés, sokan igyekeznek a vásárba. A piactér hatalmas. Itt aztán minden megtalálható, hiszen nem csak törpe árusok vannak, hanem sok más faj is képviselteti magát.
Elköszönök eddigi utitársaimtól és elvegyülök a forgatagban. Most érzem, hogy kezdek éhes lenni, ezért egy pecsenyés felé veszem az irányt. Összefut a nyál a számban a sok finomság láttán. Egy kis fanyársra tüzdelt sültet kiválasztok, amit menet közben is tudok enni. Ahogy így bámészkodok, egyszer csak ismerős szuszogást hallok a hátam mögül. Mef sem kell fordulnom, tudom hogy Tris liheg a nyakamba.

- Megjöttél aranyom? - simítok bele sörényébe.

Lassan araszolunk tovább a tömegben, amikor egy nem túl bizalomgerjesztő férfi lép hozzám, és a fülembe súgja, hogy kövessem. Először azt hiszem, hogy eltévesztette a címzést, és nem is nekem akarta ezt mondani, ezért nem is mozdultam. De aztán hátrafordult és várakozva nézett rám.
Most már kezdek kíváncsi lenni, hogy mit akarhat tőlem. De mivel nem vagyok túlságosan hiszékeny, sőt kimondottan bizalmatlan vagyok, ezért Trisre villantom a szemem, és megsimogatom Vihart az oldalamon. Nem mintha félnék, de azért nem árt az óvatosság.

A merész alak a piacon túl vezeti a félvért, kicsit távolabb a zsibongó tömegtől, de még sokan szemmel tudják tartani, nem kell attól tartani, hogy néptelen területen körbe akarná venni egy bűnbanda.
-A bányából jöttél? Be kellene jutnom oda valahogyan. Beszédem van az ottani főnökkel. Vagy valamilyen helyettessel. Csak akkor mondok bármit is, ha olyan előtt állok, akinek van szava.
*Úgy tűnik tényleg eltévesztette a címzést, mert Nava talán nem is biztosan tud még Ivory győzelméről Uráldurral a jóval délebbre lévő Sötét Vastelep bányánál, melyet azóta megerősítettek és komoly őrség véd. Hiszen a harcias nép, akinek a területén az óriásokkal ideiglenesen szövetkezve elfoglalták nem hagyott volna támadás nélkül egy tátongó nyílást tele kevés számú zevadarival és a rabszolga munkásokkal.
Ám ahogy a törpék nem engednek be szövetségest sem a saját tárnáikon belülre, úgy ha mégis hallott valamit erről az esetről, akkor gyaníthatja, hogy az éjtündék sem átjáróháznak tekintik a saját előre tolt erődjüket, ahol egy kerekfülű idegen csak úgy ki-be járkálhat és beszélhet a főnökkel.

Látszik, hogy ez az ember eléggé tájékozatlan a selfek hierarchiAjában. Azt hiszi.talAn, hogy minden self tud mindenről, ami a népével kapcsolatos? Igaz, hogy arról tudok, hogy a bátyám Uralrdur hadvezérrel közösen elindult Sötét Vastelep felé, de hogy mi dolguk van ott, azt nem kötötte az orromra. Ezért ki kell ábrándítsam ezt a férfit.

- Fogalmam nincs miről beszélsz. De fogadj el egy jó tanAcsot: Soha ne adj ultimátumot egy selfnek. Még a végén azt veszed észre, hogy nincs a fejed a nyakadon. Azt hiszed hogy olyan könnyű egy nagyhatalmú self elé kerülnöd? Még közöttünk is vannak olyanok, akik egész életükben nem jutnak egy hatalmasság közelébe.

Ezzel sarkon fordulok és ott hagyom a megrökönyödött férfit. De mivel, mint mondtam, bizalmatlan vagyok, ezért ahelyett, hogy visszamennék a piactérre, meglapulok egy fal takarásában. Innen figyelem, hogy merre tart az ember.

Mert mi van akkor, ha csak be.akar férkőzni közénk, és esetleg merénetre készül? Jo lesz szemmel tartani!

Az ember fia igen csak meglepődött, de valóban nem tudhatja Zevadar belső életét. Nagy gonddal vigyáznak és tettek is már számos megelőző lépéseket, hogy lehetőleg semmi ne szivárogjon ki tőlük.
Naja láthatja, ahogy a csalódott megkerüli a piacot és elindul a Délosba vezető úton. Ha még mindig kíváncsi rá, utána mehet, bár akkor sokat kell gyalogolnia, ugyanis emberünk egy jó darabig nem áll meg. Csak estére tábortüzet rakni.
Ám dönthet úgy is, hogy inkább visszamegy a színes választék és díszes áruk világába, hogy kedvére nézelődjön, vásárolgasson.

Ha már elhatároztam, hogy követem a férfit, akkor nem teszek le erről a tervemről. Miután megvárom, hogy merre veszi.az irányt, szép komótosan, kellő távolságból követni kezdem. Ahogy látom a városból kivezető utak közül pont azt választja, amelyik Delosba vezet.
Gyorsan veszek ennivalót az egyik árustól, és megtöltöm a kulacsomat vízzel. Ki tudja mikor érünk ismét lakott településre.
Ahogy kilépek a városkapun odafüttyentem legelészö lovamat, de nem ülök a hátára. Jól esik a séta. Trist bízom meg azzal, hogy tartsa szemmel az embert.
Kényelmes séta tempoban haladok. Aztán csak megyek, csak megyek és még mindigg csak megyek.
Jól bírja az ember nem mondom. Lassan este lesz. Biztos, hogy most már megpihen egy kicsit. De hova siethet ennyirr, hogy még pihenőt sem tartott eddig?
Az egyik kanyar.után, vékony füstcsíkot pillantok meg. Letérek én is az útról és egy kisebb tisztáson verek tábort, amit nagyobb bokrok vesznek körül. Ideje hogy mi is együnk valamit.

Az este szép lassan leereszkedik a tájra és két füstcsíkot hamarosan elnyeli az alkony. Ám a tüzek fénye fentről jól látszanak. Bár a mellettük ülők egymásét nem láthatja. Ám a félvér ma már igen rutinos a természet varázslatok terén ahhoz, hogy hallja az új híreket a növényektől és bizony az első órákban nem keresi fel senki az általa megfigyelt személyt.
Az övé a döntés, hogy megvárja-e a reggelt, hogy esetleg később érkezik-e valaki vagy éjfélhez közeledve esetleg átmegy hozzá beszélgetni mégis. Vagy esetleg végig távolságtartó lesz és csak csendes szemlélő.


/Bocsi, ez soká tartott, de cserében szörnyen rossz minőség lett. /

Békés falatozásba kezdünk. Úgy is rögtön értesülök róla a növényektől, ha esetleg a másik táborozónál bármi történne. Az éj lassan telik. Èjfél felé úgy döntök, hogy eltesszük magunkat holnapra. Megteszek néhány óvintézkedést, mivel nem szeretem a meglepetéseket. Megkérem a növényeket, takarjanak el az esetleges kiváncsi szemek elől.

Szerintem ma már nem érkezik senki a férfihez. De az is lehet, hogy nem is várt senkit. Talán a városban van találkozója, és egyszerűen csak megpihent.
Na, mindegy majd reggel talán okosabbak leszünk.

Az út másnap is unalmas volt. De délután megérkeztek Délosba és a fickót már nehezebb követni. Közelebb kell mennie Najának, miközben a csuklyát mélyen a szemébe húzni, hogy a lakosok ne lássák a külsejét.
Egy tavernába igyekszik az emberünk, ahol egy öt fős társaság várja már iszogatva. Amit mond nekik, nem hallatszik a zsivajban még az eltakart hegyes füleknek sem. Ám szemlátomást erős indulatokat próbálnak leplezni a fura fazon társai, ahogy megkapják az új híreket.

Reggel arra ébredek, hogx Tris.szuszog az arcomba. Kedvesen elhessegetem és frissen felpattanok. Elküldöm a drágámat hogx nézze meg csendesen, hogy.mi van.az emberünkkel. Addig én elkészítem a reggelinket.
Miután Tris viszaérkezik, megtudom hogy az utazó is szemlátomást indulni készül.

- Na kincsem, most már biztos, hogy csak a városban fog történni valami. Ha meg tévedek, akkor kirándultunk egy jót.

Amint közeledünk a városhoz, fejemre húzom a köpenyem kapucniját. Jobb az.óvatosság. Nem biztos hogy tártkarokkal fogadnának. /.Hát igen, az.emberek előítéletesek/ Első utam a fogadóba.vezet, hiszen szinte biztos voltam benne, hogy ha emberünknek találkája van, az csak is itt lehet. Nincs is jobb hely egy zajos ivónál arra, ha feltűnés nélkül akarnak beszélnj. Ahogx belépek már látom hogy.szerencsém volt. Emberem egy öt fős társasággal pusmog. Sajnks egyetlen szót sem sikerül elcsípnem, de a reakciójukból ítélve nem kaptak jó híreket.

Rendelek egy italt magamnak, és úgy helyezkedek, hogy ha elhagynák a kocsmát, feltűnés nélkül követhessem őket.....

A kocsmában körülbelül csak tíz percig beszélget az asztaltársaság, utána a kijáratnál szétválnak. Najának döntenie kell, hogy melyiküket követi. Ketten elszakadnak és a piac felé veszik az irányt, míg az őt megszólító idegennel a többi három Délos sikátorainak mélyén fog kacskaringózni.
Két teljesen különböző feladatot teljesítenek és csak a vakszerencse -vagy a lány kíváncsisága- dönthet arról, hogy melyik csoport után kémkedik majd.

Nem is én lennék, ha egyszer valami egyszerű lenne. Miután a férfiak csak nagyon rövid ideig beszélgettek, elhagyják a fogadót. Ez még nem is lenne baj, de öten két fele indulnak. Köszi, most aztán melyiket kövessem? Rövid habozás után úgy döntök, hogy továbbra is az én emberem nyomába maradok. Mivel ö akart egy self nagyúr elé kerülni, valószínű, hogy valami fontosabb feladattal van megbízva.

Feltűnés nélkül követem őket Delos zegzugos sikátoraiban. Lehet hogy észrevettek, ezért ez a cikkcakkban történő közlekedés? De lehet hogy eleve így akarták csinálni. Mindenesetre próbálok beleolvadni a sokaságba. Egyszer csak megállnak valahol.

A lány a nagyobb csoportot választja és főként azért, mert ott van az az ember, akit ő követ. A sikátorban kanyarogva mennek és úgy tűnik, mintha le akarnák rázni a követőjüket, ám hamarosan sok dologra fény derül.
Több, mit fél tucat utcával odébb megváltozik a viselkedésük, bár továbbra is gyakran irányt változtatnak, de már jóval lassabban mennek és gyakran meg is állnak. Utcai kabát alól árulóknál, fejüket leszegő csuklyás alakok mellett elhaladva néha csak egy kis csörömpölő zacskót vesznek át, talán pénz van benne. De sokkal gyakrabban megállnak és beszélgetnek pár szót.
Úgy tűnik az itteni alvilági alakok örülnek a visszatérésnek és nagy tiszteletnek örvend. Ám nem jó híreket hozott ide sem, az már látszik. Kiskirályként mozog közöttük, és láthatóan elfogadják vezetőnek. Ám bármit is terveztek, az nem sikerült.

Ahogy egyre jobban haladunk a város pereme felé, annál több furcsa alakkal áll meg egy pár szót váltani a férfi. Olyan mint ha valami vezető féle lenne. Azt már most látom, hogy a hírek, amiket hozott, nem töltik el örömmel a többieket. Furcsa, vagy inkább gyanús tasakok cserélnek gazdát. Még nem tudom mi ez az egész, de az biztos hogy utána járok.

Az információ szerzésére a legjobb hely a kocsma. Szerencsére ezen a környéken egymást érik az ivók. Miután meggyőződtem arról, hogy emberem az utolsó helyeb be.ment egy rozzant bódéba, feltételezem hogy itt hosszabban fog időzni. Ezért úgy döntök hogy az utca túloldalán lévő ivóba.térek be. A hely pont olyan kopott, amilyennek elképzeltem. De ez pont jó, így legalább nem lógok ki a.tömegből a hatalmas köpenyemben. Találok egy szabad asztalt szemben az ablakkal. Remek figyelő állás. Rendelen egy kancsó bort, és figyelem a körülöttem folyó beszélgetéaeket. Bízom abban hogy valamit megtudok.

Navának nem sokáig kell várnia. De ne siessünk ennyire előre.
A férfi és barátai jó sok pénzzel megrakodva térnek be egy rozoga házba, ami előtt két ember áll őrt, oldalukon kard, keresztbe font karok és fekete ruhájukon fehér ötszög. A csehóba, ahová a lány bemegy szintén van pár ilyen alak, ahogy ehhez a ponthoz közeledve is láthatott belőlük párat egy-egy utcán a falnak dőlve állni és figyelni.
Az hamar kiderülhetett, hogy aki nyíltan ilyen öltözékben van, azt nagy tisztelet övezi és egyik sem nyeszlett alak. És az italát iszogatva több beszélgetés is arról szól, hogy visszajött a városba Penge, ám nem tudott szerezni támogatást.
Hamarosan az egész város felbolydul. Futva érkezik egy hat-nyolc éves forma kölyök szakadt ruhában az utcán is ordibálva, hogy meghalt az inkvizítor. Ahogy berohan a házba, ahol eltűnt a félvér által követett alak, hamarosan tucatnyi fegyveres özönlik ki onnan és a kocsmába is beszalad közülük pár, hogy ordibálva hívják kifelé az ott lévőket.
-Az inkvizítor meghalt. Gyerünk azonnal! A városőrség már a merénylő házánál van. Azonnal segítenünk kell neki! Erre vártunk, nem?
*Nem tudni, hogy a hegyesfülű mire várt, ám az általa eddig követett alak a csapat élén indul meg a hely felé és a környező utcákból egyre több fegyverforgató érkezik mögé. A tömeg pedig forradalomról kezd el beszélni nem egyszer „Viva la Guild! Viva la Délos!” felkiáltással.
Ha valaki el akar rejtőzni a tömegben, az könnyen megteheti. És a menet egészen egy kisebb palotáig halad, ahol már a ház őrzői élesen vitatkoznak a városőrökkel, hogy nem fogják beengedni őket.

Békés iszogatásomnak egy rongyos ruhában érkező kölyök vet véget. Nem a kinézete a fontos, hanem amit mond. A kocsma egy pillanat alatt egy megvadult méh kashoz kezd hasonlítani. Mindenki egyszerre beszél, de azért azt sikerül kihámoznom a hangzavarból, hogy meöltek valami inkvizítort. Fogalmam sincs hogy ki lehet az illető. Egyáltalám nem vagyok képben az itteni viszonyokat illetően. De mi köze van az én népemnek, ehhez az egészhez?
Hirtelen mindenki elkezd kiözönleni a kocsma ajtón, amikor az általam követett férfi ki rohan a bódé ajtaján. Már előbb megfigyeltem azokat a férfiakat, akik őrt álltak az ajtóban. Mindegyiken fekete ruha, fehér rombusszal. A kocsmában is láttam belőlük párat. Vajon kik lehetnek, de főlef kit szolgálnak? És ki az a Penge, aki visszatért? Túl sok az információ, és én egyenlőre még nem tudok mit kezdeni ezekkel.

Látom, hogy eljött az alkalom, hogy elvegyüljek a tömegben, hiszen szinte mindenki, aki él és mozog a férfit és társait követi. Lassan besorolok én is a többiek közé és hagyom hogy magával sodorjon a tömeg. Aztán majd meglátom hogy mit teszek. De előbb választ kell kapnom a kérdéseimre.

Penge kilétéről hamar lehullott a lepel. Kiderült, hogy a tömeget épp ő vezeti. Vagyis az az ember, akivel Nava találkozott a törpék piacán és akit követett Délosban is.
Ám szervezete motivációi egyelőre ismeretlenek. Mire megérkeztek a nemesi házhoz már közel ezer ember követte, bár itt-ott a lázongók között már asszonyok is feltűntek vagy fegyverforgatásban nem túl jártasnak tűnő alakok. A nagy része viszont még mindig fegyverrel rendelkezett. Különböző szimbólumokat viselő csoportok keresték egymást az emberek hullámai között. Így voltak olyanok, akik nyakában rózsaszínű ékkő volt, másik csoport pedig a kalapjuk jobb karimáját áthajtották a túloldalra, ugyan olyan fazont viselve.
A fehér ötszögesek viszont nem tömörödtek össze és a tömeg legkülönbözőbb pontján haladtak, ahogy a városőrség közel száz emberével találkoztak az említett ház előtt. És az élen haladó Penge hamar rájuk is szólt.
-Hagyjátok békén a nemeseket!
-Penge, erigy vissza a csatornából, ahonnan előmásztál!
*A katonák nagy része a lándzsáját a csőcselék felé szegezte, a bejárathoz legközelebbiek pedig a nemesi ház védőire, akik rögtön elő is rántották kardjaikat válaszként.
-Jobb lesz, ha nem élezi a konfliktust város parancsnok! Különben a királynál teszek panaszt. -szólalt meg a védők vezetője.
-Igen, város parancsnok. -szólalt meg ismét Penge is gúnyos hanggal- Jobb lesz, ha visszavonul, mert amilyen ügyeket én tudok, az a városlakók előtt is épp elég lenne, nem kell az uralkodóhoz sem szaladnom.
*Feszült csend telepedett le.

A tömeggel együtt haladva, hamarosan elérkezünk egy igen szép és gazdagságot sugárzó házhoz. Menet közben hallgatom a körülöttem haladók beszélgetését. Hamar kiderül számomra, hogy Penge nem más, mint az általam követetr férfi. Viszont még mindig nem ismerem a dolgok mozgatórugóját. (Majd kiderül...)

Nem fogadnak minket túl szívélyesen a házat védő városparancsnok és az emberei. Hegyeztem a fülem az éles szóváltást hallgatva, de még nem álltak bennem össze a dolgok. Egyenlőre csak annyi biztos, hogy Penge és a városparancsnok két különböző èrdeket képvisel. Viszont Penge tud valamit (vagy esetleg több dolgot) ami a vAtosvezetést igen rossz fényben tünteti fel az emberek és a király előtt is.

Hirtelen ötlettől vezérelve, könyökömmel megbököm a mellettem álló nagydarab férfit:

- Pajtás, te tudod miről beszélnek?

A Nava mellett álló sebhelyes, középkorú férfi nyakát meresztve igyekezett minél többet látni az első sorokban történtekről, mikor a nő hirtelen megkérdezte őt.
-Persze! Forradalom lesz. Amióta idejött az inkvizítor, mindenki elszegényedett a városban. Most végre valaki megölte a vén embert és az embereit is elűzzük végre.
Állítólag ennél a nemesnél bujkál a merénylő. Le akarják tartóztatni, de megvédjük, még ha ilyen bájgúnárokkal is kell összeállnunk. -int a házat védeni igyekvő nemesek védelmére- Mindenkinek elege van már abból, ami itt megy. Régen könnyen ellopták a pénzed, de mégis mindenkinek volt.
*Hirtelen hagyta abba a beszédet és nézett újra előre, ám ott ugyan úgy patthelyzet volt továbbra is. És halkan morogva mondta csak úgy a levegőbe, lehetőleg senki ne vegye észre.
-Amíg a sötét elfek itt voltak, ők legalább tudták irányítani a várost.
*Úgy tűnik nosztalgikus hangulatban vannak a város emberei. Ám a félvér nem valószínű, hogy hallott az itteni esetről, ami elindította az események sorozatát.

Érdekes dolgokat tudok meg a mellettem álló férfitól. Tehát forradalomra készülnek. Már-már azt hiszem, hogy elmondta amit akart, és ismét teljes figyelmét az elől állókra szegezte, amikor elkezd csak úgy maga elé motyogni. Erősen figyelek, hogy el ne.szalasszam egyetlen szavát sem. Aztán amit hallok teljesen összezavar. Ilyet még sehol sem hallottam, hogy bárki vissza kívánta volna a.selfek jelenlétét. Újra megbököm a férfit.

- Ez igazán érdekes hogy visszakívánid a selfeket! Itt talán jól bántak az emberekkel?

Izgatottan várom, hogy mit válaszol. Lehet hogy érdemes lenne felfednem magam? Bár már az elején elhatároztam, hogy egészen addig nem szólok bele az eseményekbe, amíg valamelyik hadvezérünktöl nem kapok utasítást erre. Gondolati úton csak Aliával vagy más lombtündével tudok kapcsolatba lépni. És azt erősen kétlrm hogy bármelyikük is plnz egy self nagyúr közelében lenne. Egyenlőre várok, aztán majd meglátom hogyan tovább.

Az alak még mindig nem néz Navára, meg sem próbálja. Ezeket a dolgokat úgy mondja el, előre bámészkodva, mintha nem lennének jelentőségük, de talán inkább csak nem akarja felhívni a tömegben senkinek sem a figyelmét a beszélgetésükre.
-Amíg itt voltak, gyűlölte őket mindenki. Lombtündéknek adták ki magukat és egy útonálló bandaként tették a dolgaikat. De mindenkinél hagytak annyi pénzt, amennyiből jól tudott élni. Testvériségnek nevezték magukat.
Ám amióta eltűntek, még több a tolvajlás, de az emberek zsebében nem marad pénz. Az inkvizítor elkapott mindenkit, akit csak tudott, ha kicsit is vétett a törvények ellen. Hetente legalább három boszorkányt pedig elégetett, de az utóbbi hónapokban sokszor több százat is. És közben éhezik mindenki, csak azok nem, akiket éjtündék ellen szörnyvadászoknak fogadott fel.
*Bármennyire is szerette volna elkerülni a feltűnést, a szomszédjuk fülét mégis megütötte a csevegés és most bekapcsolódik.
-Senki nem kívánja vissza a szurkos képű bandát, de amit az az őrült csinált, az már tűrhetetlen volt. Ennek a háznak a leányát is elhurcolták és boszorkányság vádjával meg akarták égetni. A merénylő csak a gyermeket akarta kiszabadítani, ezért védik most.
*Ám ekkor az eredeti beszélgetőtárs már oda fordult a belekotyogóhoz.
-Már hogy a fenébe ne kívánnánk vissza? Persze nem azzal az eszetlen utcai harcokkal, de felfogadjuk hivatalnokoknak a mostaniak helyére. Ők legalább tudnak irányítani.
*Úgy tűnik amennyire gyorsan összejött a tömeg egy személy gyűlölete miatt, annyira nincs egyetértés a hogyan tovább tekintetében. Nem biztos, hogy ha a nő felfedi magát, mindenki a sötét elfeket fogja dicsérni, de vannak olyanok, akik bíznának benne.
Eközben elől egyre inkább elmérgesedik a vita. A városőrök vezetője ordítva próbálja fegyvereik letételére parancsolni a nemesi ház védőit, de azok nem bíznak bennük. És idő közben újabb erősítést kapnak a hatóságok is. Kétszáz fős csapat érkezik, akiket a tömeg sutyorgásai az inkvizítor embereiként azonosítanak be.

Muszály gondolkodnom. De itt nem lehet. Valahogy megoldást kell találnom arra, hogy vagy a bátyámat, vagy Uraldur hadvezért értesítsem az itteni helyzetről. Mert ha bármi.olyat teszek itt, ami esetleg keresztezi az ò terveiket, akkor nagy bajba kerülhetek. Trist esetleg utnak indíthatnám, de hát mire haza ér, addig itt bármi történhet. Ahogy hallgatom az embereket, kitűnik, hogy a.mostank helyzetnél.tovább nem nagyon gondolkodnak. Egyenlőre elég az nekik, hogy az inkvizotor nincs többé.
Úgy döntök hogy egyenlőre nem fedem fel magam. Jobb ha minél tovább a hAttérben maradok.
Hirtelen masírozó léptek zaja üti meg a fülem. Ahogy oldalra nézek, látom hogy legalább 200 fòs sereg közeleg. Lehet hogy Pengének kezd rosszul állni a szénája?

-Úgy látom a kérdéseiből, hogy nem idevalósi, így ha már elkezdtük a vitát a pajtással, akkor talán folytathatnánk a helyzet bemutatását.
Ezek az emberek a selfek ellen verbuvált híres szörnyvadászok. Délos legjobb vívói közül lettek toborozva. Ám nem tudni, mennyit érnek a harcban, ugyanis ellenséget még nem láttak. -jegyzi meg gúnyosan- Még egyenruhájuk sincsen. Az inkvizíció bérelte fel többnyire a szétvert bandák legjobb harcosaiból, hogy levadásszák a környéken maradt éjtündéket. Ám időig egyet sem fogtak, ám jó hasznukat vette az itteni fegyveres csoportok ellen.
Ha csak nincs a pajtásnak ellenvéleménye.
*Ekkor a nem rég bekapcsolódó harmadik alak bólintott.
-Nem, tényleg így igaz. Bár azért nem vonnám teljesen kétségbe az erejüket harcban. Az inkvizítor a fővárosból lett küldve és kellett egy hozzá hűséges erő számára. A városőrök addig tétlenül nézték a bandák elszaporodását addig és valóban nem vizsgálta senki, honnan jöttek, csak a karddal jól bánjanak.
Ám pár napja jött a hír, hogy egy zevadarit mégis sikerült elfogniuk. De tény, hogy ha igaz is a hír, nem jeleskedtek abban, amire létre hozták őket. De lényegében ők tették az egyik legbefolyásosabb személlyé az öregembert.
*Ahogy körbe néz és a hátsó sorokból egyre többen kezdték eme frissen érkezett csapatot az út macskaköveivel dobálni, még hozzá tette.
-És a legnépszerűtlenebbé. Olyan dolgokba nyúlt, ami néhányak csőrét böki.
*Az egyik bőrvértes barna hajú nő kivált a vadászok közül és a tömegen át próbált utat törni magának. Többen megpróbálták inzultálni, de néhány ember fellökésével és harcias természetével eddig sikerült távol tartania magától a csőcseléket, akik sértéseket vágtak a fejéhez. Ám úgy tűnik most még inkább hagyják tovább menni.
-Ha a városőrségnek nem sikerül lecsendesítenie a tömeget, akkor hamarosan nem lesz alkalma visszavonulót fújni.
*Eközben a strázsák parancsnoka még mindig a nemesi ház őreivel ordibált egy megrekedt vitában, a self-vadászok pedig szintén kivonták kardjaikat. Akinél volt pajzs, igyekezett felfogni a köveket, ám a legtöbben nem viseltek ilyeneket.

Sok minden kezd kitisztulni,.ahogy hallgatom az embereket körülöttem. Az újonnan érkezett csapat még veszélyes lehet. Egyre lázongóbb a hangulat. Bár ahogy nézem a tömeg - bízva az erejében - egyáltalán nincs megszeppenve. Sőt, kövekkel kezdik hajigálni a katonákat. Viszont, hirtelen elfog az izgalom, amikor azt hallom, hogy valószínűleg elfogtak egy selfet. Ha ez így van, ki kell szabadítanom.
Ahogy gondolataimba mélyedve álldogálok, egy.bőr rugás nő tör utat.magának a tömegben. Már éppen nyúlnék utána, amikor meggondolom magam. Még nem, több információ kell. Biztosra kell mennem.

- Pajtás, látom hogy te aztán jól tájékozott vagy, mit gondolsz igaz hogy elfogtak egy éjtündèt? Gondolom akkor a város börzönében őrzik. Biztos sok az őr aki vigyáz rá. Nem félnek hogy Penge és társai ki akarják majd szabadítani?

Miközben válaszára vártam, már tudtam, hogy ha mindez igaz, akkor bárhogyan is de én fogom a rabot megmenteni. Már csak azért is, mert lehet, hogy ő sokkal több mindent tud arról, hogy.mik a terveik a hadvezéreinknek az itteni helyzettel.

A városőrség parancsnoka az erősítéssel a háta mögött -még ha létszámban hátrányban is vannak- még keményebben lép fel és egyre nyilvánvalóbb, hogy esély sincs a békés rendezésre. A tömeg egyértelműen a nemesi házban bujkáló megsegítésére lett összetoborozva, de sokan közülük már most inkább a harcra készülnek. És a katonák vezetője már nem is alkudozik a nemes ház védelmével sem Pengével, hanem embereinek adott parancsokat és már készültek ők is a harcra, majd megindultak előre.
Eközben Nava kérdésére válaszoltak is.
-Biztosra nem tudom, hogy elkapták-e. Ez amolyan szóbeszéd. De ha így van, akkor egész biztosan az inkvizítor kezében van. Imádja a kihallgatásokat, a vén mocsok. Vagy jobban mondva már csak imádta. Pont jól tette, aki végzett vele.
*Eközben a szeme sarkában a félvér láthatja, ahogy a bőrruhás csaj, aki a self-vadászok közül jött lehajtja a fejét és felgyorsítja a tömegen való átvágását.