A kontinenst átszelő nagy folyam olyan itt is, mint a való világban a Duna. Összeköt népeket és egyben szét is választja őket. Az orkok hegyeiből ered, majd a Cellara végtelen síkjára érve teljesedik ki. Lassan, méltóságteljesen hömpölyög.
Már jó ideje úton lehetnek azok a vízcseppek, amiket egy magányos utazó szemlél a bal parton.



Nem épp megszokott látvány itt észak hidegéhez szokott elf faj. Ám a férfi csak ücsörgött a földön és bámulta az éjszakai folyamot. Ekkor pillanthatta meg őt az érkező lány.

A bál után is maradtam, bár lett volna alkalmam tovább állni, de még is maradtam. Egész nap, csak az ezredes jutott az eszembe, hogy vajon szolgálatban van, vagy pedig a családjával tölti-e a szabad idejét. Kiváncsi volnék, hogy vannak-e gyermekei, vagy nem. Utam, a nagy folyohoz vezet, hogy a víz közelében lehessek. Egész úton, azon gondolkodom, hogy jó lenne vele találkozni, már mint az ezredessel. Amint oda érek, kőrbe nézzek és felfedezem, hogy ő is itt van. Szívem fel vidul, ajkaim széles mosolyra húzódik, és úgy érzem, hogy akár madarat is lehetne fogatni velem. Nem is értem, hogy miért hisz csak egyszer a bál napján találkoztam vele. Egyenesen felé indulok, és kezeimet hátul össze kulcsolom. Amint oda érek, meg is állok, majd végig mérem őt.
- Szia, jó újra látni. - Mondom neki, őszinte vidámsággal. - A bál óta, csak rád gondolok, hogy mi lehet veled. - Mondom tovább. Magam se értem, hogy miért mondom ezt, de megtettem.
- Mond csak, le ülhetek melléd? - Kérdem, aztán várom a választ. Ha igent mond, le ülök mellé, de ha nemet, nos akkor vagy állva maradok, vagy valamivel távolabb ülök le.

A katona gyorsan felállt, amikor oda ért hozzá a lány, de az rögtön rá is kérdezett, hogy leülhet-e mellé, ezért csendben mutatta a kezével, hogy van hely mellette és megvárta, míg helyet foglal a vízi elf, majd ő is visszaült.
-Tudod hamarosan útra kell kelnem. Hivatalosan ez is az orkok földje már, irigylem őket, hogy ilyen élettel teli hazájuk van. -karját kinyújtotta, hogy mutasson- Ez a folyó eljut lassan az emberek királyságának határáig és azt megkerülve folyik végig. Ha követem, akkor eljutok a célomig. Azt rebesgetik, hogy nem rég a hadurak megszerezték az utolsó ereklyét, amikért másfél évszázada harcolunk. Nem tudom, hogy a mostani küldetésem is összefügg-e ezzel, de azt szeretnék, ha felderíteném az emberek birodalmának határait a folyó másik oldalán.
Látlak még, ha visszajöttem?
*Tekintetét Solo szemeibe mélyesztette és igyekszik álságos és köpönyegforgató társadalmuk mélyéről valami szilárdat... valami őszintét megkapni a lánytól.

Érdekes, hogy itt találkozom vele, ennek a folyonak a partján. Oda is megyek hozzá, és köszöntöm és meg is jegyzem, hogy jó őt megint látni. A kszönést nem viszonozza, és mikor megkérdem, hogy mellé ülhetek, csak csendben maga mellé mutat, hogy van hely. Aztán, bele kezd a mondandójába, ami arról szól, hogy hamarosan egy feladatot kell végig csinálnia. Valamint egy ereklyéről is szó van, amiért már régóta tart a csata, már ha jól értem a szavait. Úgy fest, mind a kettőnk ben ugyan az a kérdés fogalmazódot meg, csak más képpen valamint az ezredes, hangosan is tette fel a kérdését. Tekintetünk, össze kapcsolódik ami zavarba hoz, és látni a tekintetén, hogy látni akar és ezzel én is így vagyok, ami azt illeti, bár túlsokat nem tudok róla.
- Mostmár tudom. - Mondom, miközben tekintetem még mindig az ő tekintetében veszik el. De, a helyet, hogy a kérdésére választ adnék, inkább én is kérdezek.
- Miért? Miért pont neked, kell menned? Hisz nem csak te vagy egyedül aki alkalmas lenne a feladatra. De, mindegy várni foglak, csak térj vissza, és vigyázz magadra. - Mondom, miközben egyre közelebb húzódom hozzá, és hosszan megcsókolom. Nem értem, hogy mi van velem, talán bele zúgtam, de szerelemről biztos még nem beszélhetünk. Mivel, meg igértem, hogy várni fogok, így egyenlőre nem megyek tovább kalandozni, inkább maradok még. Meg aztán, nem is hinném, hogy tudnék-e majd bármit is élvezni, ha ő pedig az ellenséges vonal nál kémkedik.

A férfi nagyon vágyott arra, hogy viszont lássa a lányt, ha hazajön. Igen, nem úgy kell mondani, hogy mikor hazajön. Hiszen ez azt feltételezné, hogy biztosan visszatér. Ha túléli a küldetést, akkor minden képen szeretne újra találkozni Soloval.
-Nekem kell mennem. A hazám rám bízta, nem más alkalmasabbra. Tényleg furcsa számomra is, de...
*Próbált még okos dolgokat mondani a kék tündének, amivel megnyugtathatja. Ám ő is egyre közelebb húzódott és hosszú, mély csókot váltottak egymással. Átkarolta a derekát és magához húzta erős karjaival.
Az érzelmei eluralkodtak a tettei felett és már megindult a keze keresni, hogy hol tudná a legkönnyebben és leggyorsabban kivetkőztetni a karjaiban tartott nőt a ruhájából, amikor hirtelen elszakadt tőle.
-Várj! Készen állunk akár egy gyerekre is? Nem bírok ellenállni neked, tudni akarom! Mondd, hogy szeretsz!
*Szavai kicsit kuszák, ám már nem tudja sokig megtartóztatni magát. Ha Jaina habozik, akkor igyekszik utána elhúzódni, hiszen le kell valahogy hűtenie férfiasságát. Ám ha szerelmet vall, akkor újra felé hajol és hanyatt fektetve a kalandor elfet adja át magát a szenvedélynek.

Valahogy, kifakadok mert neki kell mennie erre a küldetésre, és nem másnak. Miközben hallgatom, egyre jobban közeledem hozzá, és ő is én hozzám, majd megcsókoljuk egymást. Érzem erős karjait magamon, amik biztonságot adnak, majd egy hosszú csókolózást követően, el szakad tőlem, és hallom kérdését.
- Hogy te készen állsz-e, azt nem tudhatom. Én minden esetre, elfogadom a tényt, ha terhes leszek. De, mindenképpen attól az elftől szeretnék gyereket, akibe szerelmes vagyok. És akibe szerelmes vagyok... - Mondatom közben ismét felé hajolok, és most egy még szenvedéjesebb, hevesebb csókot adok neki. - ... az te vagy. - Mondom elpirultan.
- De, visszatérve a gyerekre, azzal várnunk kéne. Csak míg rendeződnek a dolgaim, hisz még egy normális lakásom sincs, meg... - Itt el hallgatok, de azért valahol reménykedem benne, hogy elvesz, hogy megkéri a kezem. Bár, nem tudni, hogy a selfek nél, hogyan is működik a dolog.

/A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz./


A vágy eluralkodása előtt a férfi még tudni akarta, hogy vajon nem-e játékszer lesz, ha bele megy. És örömmel hallja, hogy kedvese is hasonló álmokat sző, mint ő mostanság. Leginkább azóta, amióta megismerte Jainát.
-Imádlak.
*Nem túl bőséges és nem túl cifrangos közlése ez érzelmeinek, mielőtt ismét rávetette magát a lányra és most már nem fogta vissza magát. Ruháját elkezdte levenni, miközben csókolta a száján, simogatta a puha bőrét és amikor már teljesen meztelen volt, boldoggá tette újra és újra.
Szívükre ritmusra dobogott és testük is ütemre feszült majd ernyedt el, míg végül teljesen kimerülten egymás mellett elterülve feküdtek a fűben.
-Ahogy végzek a küldetéssel, elveszlek feleségül. Már elég ideje vártam egy ilyen nőre. És annyira boldog vagyok, hogy megtaláltam benned, akit kerestem.
Lesz saját házunk és minden.