Harli gondolatmenete nem is volt annyira távolálló
-Mert a Selfek amúgy is kiszámíthatatlanok és pökhendiek!Arról nem is beszélve,hogy gusztustalan egy népség!..mindenkit lemészárolnak,és nem tisztelnek semmit és senkit!
Ahogy ezt a lányt is megölték volna..nem hagynak senkit életben!..ahogy "tanut" sem..hacsak..-kezdtem el agyalni a lehetséges magyarázatokon..

-De ha felébred,akkor biztosan megtudjuk,mi is az igazság!-néztem a Törpre és barátágosan hátba veregettem,ha nem húzódik el a kedveskedő gesztusomtól..

-Együnk valamit!-fordultam ismét felé,és azzal a lendülettel a flaskámat nyújtottam felé..
-Egy kis lazítás belefér!...nemde?-vigyorogtam rá az ujdonsült Barátomra..

- Hidd el barátom nekem is megvan a véleményem a sötételfekről! Lehet furcsa lesz amit, mondok de... szerintem a sötételfek még az orkoknál is gonoszabbak és erőszakosabbak. Egy orkkal még ha nehezen is de lehet tárgyalni, velük viszont nem, ők teljesen könyörületlenek. Eredendően rosszindulatú népség. - mondta Harlon, aki alapvetően osztozott a zsoldos véleményén. Aztán másról beszélgettek, előjött törpünk kedvenc témája, az evés.
- Naná, hogy enni fogunk! Viszont...hát.. ezzel kapcsolatban van egy jó és egy feltehetően rád vonatkozó rosszabb hírem. A jó hír az, hogy van élelmünk bőven, mindhármunknak, több napra is. A rosszabbik hír az, hogy csak halat tudunk enni. Halon kívül más élelmem nincsen, na jó.. meg egy kis kenyér és pár fej hagyma. Szóval meghívlak füstölt pisztrángra. - mondta elmosolyodva törpikénk. Amikor pedig Edgar felé nyújtott a flaskát, akkor nagyon megörült. 
- A tegnapi éjszaka után, bizony megérdemlünk egy kis lazítást. - mondta megörülve, majd ivott is két kortyot belőle. Ezután bement a kabinba, kihozott pár fatányért, kenyeret és az elmaradhatatlan halat. Neki is álltak enni, apró halászunk remélte, hogy a katona megbékél a halétellel.

Az evés gondolatára máris összefutott a nyál a számba,és igencsak jó emlékeim vannak a sülthalról,de a Barátom kedvességét viszonozni kívánom!

-A Halad finom!..de szeretnék egy kis kiegészítést adni a vacsorához!-azzal a nyeregtáskámhoz léptem,és kivettem belöle az egyik kis "csomagot",és kibontottam .

-Egy kis változatosság!-nyújtottam a kendőt a Törpnek.
-Szárított szarvashús és sajt...egy kis gyümölccsel..-vigyorogtam széles szájjal és leültem az egyik hordóra..vagy mire..amit széknek néztem..

Ahogy elkezdtünk falatozni az eget néztem,és elégedettséggel töltött el,hogy szép idönk van..egy felhő sincs az égen..

-A kikötőbe,ahová tartunk,ott jártál már?-kezdtem el beszélgetni a Társammal..
-Fogalmam sincs mi lehet ott abban a városban..de ha többet tudunk majd meg a lánytól,akkor lehet azt is elárulja,hogy ki tette a lóra a pokróccal..-falatoztam tovább...és járt a gondolatom a történet körül..

- Ejha.. az igen! Szarvashús... életemben jó ha egyszer ettem, és sajt. Yo-ho-ho-hó itt bizony, férfias lakoma lesz. - mondta még annál is jobban megörülve a mi törpünk. Ő mindig is szerette a különleges ételeket, és az új dolgokat kipróbálni. Evett is, ennek megfelelően, amolyan törpösen. 
- Igen... egyszer jártam már a kikötővárosba. Most is kikötünk majd ott, fel kell töltenem a sör és rum készletemet is. Alapvetően nyugodt kisvárosról van szó, remélem most is az lesz és nem lesznek ott veszélyes alakok. Bár ha jól tudom, nem egy zsivány vagy kalóztanya. - válaszolt evés közben a katona kérdéseire. Aztán miközben jót falatoztak, a mi Harlink egy véletlen pillanatban a kabin felé nézett, látta, hogy a nő felkel. 
- Te Edgar, nézd! - szólt neki, miközben a fejével a kabin felé biccentett. 
~ Na most lehet, hogy kiderül az igazság! Erre kíváncsi leszek. ~ jegyezte meg magában, miközben hol Edgarra, hol a nőre nézett.

-Egyél csak,Barátom!-kínáltam a szarvashúst és sajtot is.

A falatozás közben Harli észrevette ,hogy a lány ébredezik.

-Na...most talán megtudunk valamit!-álltam fel ültömből és egy almát elvéve a tányérról a Tünde felé indultam.


A kabinba lépve az ágyon már ült a lány,és a haját igazgatta.

-Jó reggelt!....Hölgyem!-hajoltam meg illedelmesen.
-A nevem Edgar.Edgar Malinor!..szolgálatára!-mosolyogtam a szeppent lányra és nyújtottam felé az érett piros almát.

-Tessék!..biztosan éhes vagy!...megmondanád a neved?-néztem rá kedvesen,és addig tartom a felajánlott gyümölcsöt míg a lány el nem fogadja.

-Nem kell félned!..nincs mitől tartanod!...Barátok vagyunk!-intettem a Törp felé.

Hosszú csend következett,vagyis lehet én éreztem annak,mire a lány megszólalt.


-Aeron vagyok...-nézett végül fel rám-Hol vagyok?Mi történt a Testvéremmel?..Láttátok Őt?-kezdett izgatottá válni a feltett kérdései miatt..

-A Falummal mi történt?..nem láttatok senkit?...mindenki odaveszett?-nézett rám kérdőn,és a válaszokat várta tőlem,holott én azt se tudtam miről beszél!

-Nem láttunk rajtad kívül senkit!..a Faludról sem tudunk...sajnálom...-mondtam halkan.

-A tekercsem hol van?...a Testvérem adta át..és nekem el kell vinnem a Városba,hogy az Apánkat kiszabadítsák!..nem tudom hol lehet...-kezdte el keresni a ruhája zsebeiben az említett tárgyat..

-Nem találom!-mondta könnyektől küszködve.

-Ha nincs meg az írás,akkor kivégzik az Édesapám!...nem tudom megmenteni!...nincs nálam a szabadulásához a papír...minden elveszett!-tört ki a zokogás belőle.

Közelebb léptem hozzá és vigasztalóan próbáltam átölelni..ha persze nem tartja tolakodónak a karom érintése..

De ha nem húzódik el a lány..akkor a Törpre nézek,kikerekedett szemekkel..

-Na most mi legyen?-néztem néma pillantással a Társamra..
-..Segíteni kellene neki...vagy mit gondolsz,Pajtás?-néztem a kabinból Harlira..

Törpünk végighallgatta az elf nő mondanivalóját, majd amikor pedig ezután Edgar is megkérdezte tőle azt, hogy segítsünk-e neki, akkor már ő is felszólalt. Először a nőhöz lépett.
- Tiszteletem hölgyem, Harlon vagyok. Nyugodj meg, kérlek. Elmondom mi történt. Tegnap éjszaka megtaláltunk téged, egy ló hátán. Pokrócba voltál becsavarva, eszméletlen voltál, és volt egy erősen vérző sebed. Igen rossz állapotban voltál. Egész éjszaka küzdöttünk a társammal, hogy megmentsük az életedet. Szerencsére ez sikerült, örülünk is, hogy már jobban vagy. Azonban mi is szeretnénk tudni, pontosan azt, hogy mi történt veled, mert így lehet, hogy könnyebben tudnánk segíteni az apád megmentésében. 
Először is honnan jöttél és melyik faluról van szó? Másodszor, kik ellen harcoltatok és ki okozta neked a sérülést? Harmadszor, apádat miért akarják kivégezni, ki rendelte el a kivégzését és jelenleg hol tartják fogva? Negyedszer pedig, melyik városba kell neked elmenned? - tette fel kérdések sorozatát halászunk a lánytól. Ez így igen sok kérdés egyszerre, de csak úgy hősünk sem segít bárkin. Ha már megmentették az életét, és még a lány apjáét is meg kell menteni, akkor az a minimum elvárása, hogy a nő elmondja, hogy mi is történt vele valójában. 
~ Na tessék még egy elfet meg kell majd menteni! ~ jegyezte meg magában, hiszen nagyjából sejtette, hogy mi fog kisülni ebből.

-Egy kis Faluban laktunk,Noahl-ban,az oughwar hegység lábánál fekszik az a kis település.
Nem nagyon ismert,ezért is választották a Szüleim..-nézett a lány könnyes szemmel a Törpére,és megtörölte a szemeit,aztán folytatta-..Az Apám pék volt,és mivel a nyüzsgő Városban  nem találta helyét,így erre a pici Falura esett a választás,hogy oda költözzünk..bár a Rokonság nem annyira volt boldog tőle,de mi nagyon jól éreztük magunk ott..aztán egy nap a Hegyekből Fosztogatók támadták meg a környező házakat,és Falvakat,ahogy a miénket is..és a Férfiakat elhurcolták,akik ellenálltak a Haramiáknak..ahogy mindenünket elvitték ,amit a Télre raktunk el..
De az Apánk ellenállt,és megütött egy Gazfickót..aki erre a tettre, példát statuálva vele,elhurcoltatta Délosba,a börtönbe a többi Férfival együtt,hogy az ellenállást teljesen semmissé tegye,így csak az asszonyok,öregek és a  gyerekek maradtak a Falunkba,akiket bezártak a Kápolnába,és rájuk gyújtották.
..a Testvéremmel is csak úgy tudtunk elszökni pár gyerekkel,hogy a Kápolna pincéjébe rejtett az Anyukám,és onnan tudtunk csak kimászni a szűk és kicsi ciszternába.
Anyukánk rakta a zsebembe a tekercset,ami igazolja azt,hogy az Apánk ártatlan,és a többi Férfi is akit elvittek,mert a papirosra a Falu Öregje írta le mi történt itt,és miként vádolták meg őket ártatlanul.
..Viszont csak mi gyerekek mászhattunk  ki,mert egy felnött már nem fért át a beomlott kövek közt..-csuklott el a hangja egy pillanatra,de aztán mégis folytatta-...ahogy kiértünk a felszínre,ott már vártak minket azok a Haramiák,és azzal szórakoztak,hogy melyikünket tudják "levadászni"..és üldöztek minket...majdnem mindenki meghalt....négyen tudtunk elbújni a fák közt,két embergyerek és mi a testvéremmel..
Egész éjjel összehúzódva és éhesen feküdtünk a folyóparton a bokorban,arra várva,hogy elmenjenek..de felfedeztek minket és csak a testvéremmel tudtunk felmászni egy fára,ahol a levelek eltakartak minket,és így nem akadtak a nyomunkra..
Egész éjjel futottunk a közeli hegyek felé,hogy menedéket találjunk valahol,de aztán a következő nap ránk találtak,és elhurcoltak a táborukba,ahol megverték a Bátyámat,és engem kikötöztek egy oszlophoz,karddal belém vágtak,hogy meggyorsítsák a halálom óráját. Aztán majd a Nap elvégzi utána a "piszkos"munkát,ahogy abban is biztosak voltak,hogy nem érem meg a holnapot..
De aztán valahogy az éberségük lankadni kezdett,mert a fosztogatott zsákmányt ünnepelték és részegre itták magukat..így az őrök,akik vigyáztak ránk,nem figyeltek minket a nagy örömködés közepette,és így meg tudtunk szökni...
A bátyám tekert be a pokrócba és kötött el egy lovat,hogy arra rakva engem kijuttasson a biztos halál elől....
De most nem találom a Tekercset..és ha nem jutok el a Városba,akkor biztosan mindenkit kivégeznek ,és csak azért,mert hazugsággal hurcolták el őket.
Ha nem tudom elvinni a Városházára az írást,amit az Öregember írt,akkor biztosan meghal mindenki,köztük az Édesapám is...ahogy az Anyukám is odaveszett a tűzben...

-Köszönöm,hogy segítettetek,és nem is tudom hogy hálálhatnám,meg amit értem tettetek!
...de mennem kell,hogy megmentsem az Apukám!...a Bátyámról nem tudok semmit...
De úgy látszik minden elveszett,mert nincs meg a papiros...-törölte meg a szemeit,de a gondolat,hogy talán már nem él a testvére sem...megint csak sírni kezdett...

Harlon ahogyan végighallotta a történetet, még jobban megsajnálta a lányt.
- Aeron kisasszony. Ne siess sehová! Másodjára is szerencséd van. Pont Délos-ba tartunk, ahol az apádat is fogva tartják. - mondta majd Edgar felé fordult - Ez az a kikötőváros, amiről beszéltem. - ezután ismét a hölgyhöz szólt. - Holnap estére odaérünk Délos-ba. Tudom is, hogy hol van a börtön. Jártam már egyszer a városban. Mivel a felszabadítást biztosító tekercs nincsen meg ezért, csak egyféleképpen tudjuk az apádat megmenteni. Szöktetéssel. Be kell valahogyan lopózni a börtönbe, ott pár őrt elnémítani, kulcsot szerezni, apádat megkeresni és kihozni onnan. Utána majd elhajózni négyen jó messzire. A helyzet a következő, Délos kikötője a folyótorkolatától nagyjából 4 kilométerre van. Visszafelé a folyón nem hajózhatunk, mert van 1-2 folyami őrhajó, akik ellenőrzik a kereskedelmi hajók rakományait. Így egyfelé menekülhetünk... a tengeren, az őrhajók odáig már nem merészkednek ki. Ugyanis a tenger vize már hivatalosan nem tartozik Délos felségvizeihez. Csak a folyó, és annak is csak egy kis szakasza. A tengeren viszont hosszú hajó utunk lesz. Szóval még mielőtt a mentőakciót elkezdjük, fel kell halmozni némi élelmet. - magyarázta hősünk.

~Csak bambulok ki a fejemből!..a lány története teljesen letaglózott,ahogy az is,hogy egész Falukat fosztogatnak a Hegyeknél,és a Király nem is tesz ellene?..Hihetetlen miken ment át ez a lány!..még egy Férfit is megvisel,nemhogy egy kis törékeny testet..~

Harli felé léptem,mikor meghallgattuk a történetét,és picit félrehívtam a Barátom.

-A Tengerre megyünk?...az nem veszélyes?-néztem rá kérdőn.
-Szerinted át tudnánk jutni a Városi Őrjárat elől?...Azok nem éppen kispályás kezdők!...Ismerem őket...-mondtam a Törpnek halkan,hogy a lány ne hallja meg.

-Valami más Tervet is kellene kidolgoznunk..egy B-tervet!...ha esetleg a Tengeri út nem lenne járható...de a vizekről nem tudok szinte semmit...de a Földi dolgokhoz konyítok valamelyest..de ha elindulunk,akkor biztos vagy benne,hogy sikerül a dolog?-néztem rá kedvesen Harli-ra,és tiszta szívemből kívántam,hogy sikerüljön a terve...de fogalmam sincs a vizekről...

- Nyugi cimbora bejártam már a környező tengereket, előbb voltam hajón, mint te lóháton. A szárazföldi úttal csak egy gond van. A hajómat nem cipelhetem a hátamon... ugye. A városi őrjárat, viszont nem egyenlő a folyami őrjárattal. Lehet kemény legények... de nem a vízen. Abban viszont igazad van, hogy kell B-terv is. Hmm... van egy másik ötletem is... ez eléggé furcsa lesz, de már egyszer csináltam ilyet. Én jó búvár vagyok... kellene egy fúró. Éjszaka meglékelném a folyami őrhajókat, amik reggelre szépen lassan elsüllyednének. Ezáltal menekülhetünk a folyón is akár. Mindössze két őrhajója van a kikötőnek. Szárazföldön pedig utánunk jöhetnek a katonák lóval. Több lovas katona előbb-utóbb úgy is bekerítene. Nekünk jelenleg egy lovunk van a tiéd. Kellene még egy, ugyan is ha a kiszabadítás sikerül, akkor már négyen vagyunk és nem hárman. Négy emberhez minimum kell két ló. Igen ám, de akkor mi lesz a hajómmal? Véleményem szerint vízen van több esélyünk. - fejtette ki a véleményét apró halászunk. Törpénk tudta, hogy kockázatos dologba kezdenek bele, de azzal, hogy a lányt megmentették még nincs vége a dolognak. Hősünk látja Edgaron, hogy ő segíteni akar az elf nőnek mindenképpen. Ráadásul ebből a kalandból ő sem akar kimaradni.

A Törp uraság elég jó érveket vonultatott fel a Tengeri terve mellett,és mivel én nem tudok szinte semmit a Tengerről,így rá kell hagyatkoznom..de a szárazföldön talán én többet tudok tenni,ahogy kezdett kibontakozni bennem a B-terv...

-Jól hangzik a gondolatmeneted,Harli!-mosolyogtam rá-Ha Délos elött viszont meg tudnánk állni ,akkor én kiszállnék a lovammal,és szerzek olyan eszközt,amivel léket lehetne csinálni az őrhajókra..
De úgy tudom,hogy Délost is megerősítették,és Nini-Well-ből küldtek embereket,hogy az őrséget megkettőzzék...de abban is tudok valamit kideríteni...vannak kapcsolataim...
Te meg a lánnyal felhajóztok a folyón a Városba,és ha nem vagyok a lovammal a fedélzeteden,akkor inkább néznek békés halásznak,mint gyanús alaknak..Meg aztán a lányt jobban el tudod rejteni egy időre,míg beérlek titeket!...Jól ismerem a környéket!..és a helyi vezetés sem olyan értelmes,mint Nini-well-bwn..de ez már legyen az én gondom,Barátom!-veregettem vállon,ha nem tartja tolakodónak az elismerő és bátorító gesztusomat..

Remélem hajnalig elérünk a Város határáig,ahol ki tudnék szállni..és beteljesíteni a tervet..

-Ne aggódj!Szavamat adom,hogy nem hagylak magatokra!..és ha szerencsém lesz,akkor valamit meg is tudok a Börtönről..ahogy az őrökről is...-néztem a Törpre kedvesen,és aztána lányra,aki még mindig szomorúan a kabinan sirdogált...de már talán kicsit megnyugszik..bár erre a bánatra nem lehet sok vigaszt adni neki...csak azt,ha kicszabadítjuk az egyetlen Családtagját..

Ha a Törp beleegyezik a tervem kiegészítésébe,akkor kezdek felkészülni az útra..de addig is..

-Kárba ne vesszen a szarvashús!-intettem a tányérok felé.
-Igyál ,Barátom!Kell egy kis bátorítás mindannyiunknak azt hiszem!-nevettem fel .

Miután törpünk elmagyarázta az ő tervét meghallgatta a zsoldosét is. 
- Jó ötlet! Megoldható, hogy a város előtt kitegyelek a lovaddal együtt. Akkor majd a kikötőben pedig türelmesen bevárunk téged. Azonban hamarosan kikötünk szintén egy fűzfa takarásában, hiszen aludni mindannyiunknak kell, valamint a lovad sem lehet két napon keresztül a hajón. Majd holnap folytatjuk az utunkat. Ha minden jól megy, holnap este már őrhajókat lékelek. Ha a lékelés megvan, akkor mehetünk a börtönbe, kiszabadítani az elf édesapát. - mondta Edgarnak, de úgy, hogy a nő is hallja. Ezután folytatták tovább az evést.
- Hmm... finom ez a szarvashús Edgar. No meg a sajt is. Tölts még egy keveset, abból a nedűből. - mondta neki, majd a hölgy felé nézett. - Kisasszony! Egyél te is, nagyon finom. Enned kell, hogy hamarabb felépülj. - szólt hozzá kedvesen. 
~ A holnapi nap, eléggé összetett lesz, és még a tetejében veszélyes is. Nem nagyon hibázhatunk! ~ filozofált el magában. Kis idő múlva kezdett a Nap is lemenni, törpünk a közeli nagy fűzfához irányította a hajót és megkezdte a kikötést.

-Remek!A lovamnak is ennie kell...ahogy nekem se árt kinyújtóztatni a tagjaim!-nevettem Harlira,és töltöttem a kupájába a finom páleszból.
-Akkor ha kikötöttünk,kiviszem a lovam...aztán jövünk nemsokára!Neki is vannak szükségletei..

A lányra néztem,és raktam neki is egy tányérra az ételből,s bevittem a kabinba hozzá..

-Jó étványat,Aeron!Egyél!Kell az erő!-mosolyogtam rá és illendően meghajolva hagytam magára a Hölgyet..

Ahogy a fűzfa alá kikötötte a Törp a hajót,már fogtam is a kantárszárat,és a szárazföldre vezettem a lovam..


~Szárazföld!...most még a hangyáknak is örülök!~vigyorogtam el magam,és eleresztve a kantárt a pacimnak a farára ütöttem,hogy keressen magának harapnivalót,én addig körbenézek a parton.

Intettem a Barátomnak,hogy hamarosan visszajövök.
..csak megnézem magamnak a környéket..

Miután apró halászunk végzett a kikötési feladatokkal. Kiment a folyópartra, neki kicsit szokatlan volt, hogy szárazföldön kell lennie, de hát ez van. Rakott egy piciny tüzet, majd elővett egy fémkancsót és neki állt teát főzni. Miközben a víz forrt a kancsóban, gyorsan bement a kabinba és előkereste az egyik dobozát. Majd ismét a tűzhöz ment. A dobozkát kinyitotta, volt benne egy kicsi mozsár és sok kis zsák, benne különféle gyógynövényekkel. El is kezdett főzni egy gyógyfőzetet.
~ A nő még nincsen teljesen rendben, a sérülése és a sebláz, legyengíthette a szervezetét. Nem árt egy kis erősítés. Ez most egy erős gyógyfőzet lesz. ~ gondolta magában, mihelyt az itallal elkészülne, bevinné az elf nőhöz a kabinba. Miközben a kis mozsárban a gyógynövényeket dolgozta fel, arra járt sétált Edgar is. 
- A lóval minden rendben? Holnap lesz még egy erős félnapos utazása a vízen. Gyorsan megfőzöm ezt, aztán az lenne a jó, ha minél korábban nyugovóra térne mindenki. Holnaptól kemény napunk lesz. - mondta neki, miközben bele is szórta a gyógynövényeket a forró vízbe, majd el is kezdte azt kevergetni. Közben törpünk el kezdett elmélkedni, azon, hogy vajon mi lesz ezek után. Nem gondolta volna, hogy a magányos utazásaiból ilyen jellegű kalandba fog csöppenni. Miközben elmerengett, nézte a folyó enyhe hullámzását.

A hosszú hajóut után igencsak jól esett a séta..arról nem is beszélve,hogy szilárd talaj volt  alábunk alatt..
A lovam is elgémberedett kicsit,és egy harcimén,nem "nyavajog"..de nem is szereti a tunyaságot mellettem..amihez nincs is hozzászokva .Velem amúgy is történik mindig valami,és a gyorsaságát ,erejét a rendszeres testmozgás adja meg..
Bár az tény,hogy kicsit gyorsabb a haladásunk a vizen,de mi,nem vagyunk egy nagy hajózósok..inkább egy nagy vágta..és száraz talaj..

Nord,hamar talált magának legelészni valót,így egy fikasznyi kétségem sem volt arra nézve,hogy éhezni fog..jól be is zabál...ahogy szokott...-kuncogtam magamban,ahogy a parton feljebb sétáltam..

Nem volt semmi célom..csak egy kicsit körbenézzek,és ha "találok"valami ehetőt,akkor begyűjtöm a holnapi útra..
Harli biztosan értékeli majd a vadhúst,ahogy a szarvashúsi is ízlett neki.

Egy sziklaperemre másztam fel,ahonnam jobb volt  a kilátás,és talán messzebbre is ellátok.

Felérve a magaslatra,nagyon szép látvány tárult elém..


Nemsokára vissza is indultam a hajóhoz,és a tűznél letelepedtem..

Sokfelé jártak a gondolataim...főleg arról,hogy hogyan is kellene megvalósítani a tervet..

~Mert ugye addig stimmelt,hogy meglékeljük az őrség hajóit..de azt tudom,hogy nem lesz egyszerű bejutni a Börtönbe...vagyis lehet,nem is olyan nehéz-vigyorodtam el a gondolatra..
Talán lesz ott valaki,akit ismerek...~

Aztán,hogy tellik is az idő...kezd besötétedni...

-Te,Harli!?-néztem a törpre-Szerinted mennyi idő múlva érjük el a Várostól a Tengert?..mert ha tegyük fel sikerül kimenekíteni az apját,akkor onnan még dobbantanun k is kell!
Viszont, ha a nyakunkba szakad az őrség...akkor nem sok időnk marad..vagyis egy nagy semmi!-viccesen tálaltam fel neki a gondolataim,bár inkább humorosnak tartom a kijutást a város börtönéből,mint azt,hogy bejussunk...

-Remélem azért nem annyira változott meg a Város,amióta legutóbb ott jártam...bár az akkori "kártyapartnereim"biztosan nem felejtik el a fizimiskámat egy jó ideig,az biztos!!-vigyorogtam a Barátomra elég széles szájjal.

-Na majd meglátjuk mi fog kisülni ebből!-emeltem a flaskát Harli felé.-Igyunk erre!

- A tenger nincsen messze a várostól. Szóval mondhatni hamar odaérünk. Amennyiben az őrhajók a lékelést követően, sikeresen elmerülnek és időben eltudunk a hajóval indulni, akkor teljesen mindegy, hogy milyen gyorsan érünk ki a tengerre, ugyanis az őrség lóháton, nem tud utánunk jönni a vízen. Sőt! Igazából, nem is kell feltétlenül a tenger felé menekülnünk. Csak akkor kell a tengert választanunk, ha az őrhajók valami úton-módon nem süllyednének el. De azt kizártnak tartom. Mint már említettem az őrhajók nem jöhetnek ki a tengerre, de a folyón hajózhatnak, az őrhajók pedig gyorsabbak a vízen, mint az én halászbárkám. Viszont...hmm... van még egy probléma. Amennyiben az őrhajók elsüllyednek sikeresen, és mi a tenger helyett a folyón menekülünk, akkor a folyó partja mentén, követhetnek minket lovon. És ők lóháton gyorsabbak, mint mi a vízen. Ugyan is hiába lenne kedvező szelünk, akkor is a folyó sodrásával ellentétesen, azaz árral szemben hajóznánk, így mi lennénk a lassabbak. És hiába eveznénk, mondjuk hárman, csak elfáradnánk. Szóval, mindenképpen a tengert kell választanunk. Ha már tengeren vagyunk, akkor sehogyan sem jöhetnek utánunk! Akkor már egészen biztosan megmenekültünk. - magyarázta Edgarnak, majd bement a kabinba a gyógyfőzettel. Egy pohárba öntve az italt a lánynak adta, majd mondta neki, hogy igya meg, hogy minél jobban megerősödjön.

-Igen ez logikus!-bolintottam elismerőn.

-De mondjuk ha az ismeretem nem csal,akkor az elfek tudnak valami varázslatot a folyóvízzel..bár csak egyszer láttam ilyesmit,de abban biztos vagyok,hogy elég hatásos..
Van egy jóbarátom,aki sokat mesélt ezekről az elfekről,és ha minden igaz,akkor ez a lány is tud valamit..persze fogalmam sincs,hogy jól gondolom-e?...de bízom benne,hogy sikerül kimenekíteni a falusiakat ,ahogy Aeron apját is..
De azt még nem tudom,hogy hogyan menekítsük ki a többi embert!?...mert persze azok a férfiak is ott vannak,ahol az apuka...-vetettem fel a gondolatot a Törpnek..

-Ez egy kicsit nehezíti a dolgot...

- Várjunk csak Edgar! A hajóm, maximum négy embert és a lovadat bírja el! Több ember nem jöhet a hajóval. Esetleg, ha netán még a lány bátyja is ott van a börtönben, akkor egye-fene jöhet ő is. De több már semmiképpen sem! Megszöktethetjük, a többi rabot is, de csak a lány apja jöhet velünk. A többi rab, pedig elbúj és elmenekül ahogyan és ahová tud. Az már az ő dolguk! Mindenki bajával nem foglalkozhatunk mi sem! Ugyan is az életünkkel játszunk már önmagával azzal is, hogy egyáltalán segítünk a lánynak abban, hogy egy börtönből szöktetünk meg egy kivégzésre ítélt rabot. Ami az elfek vízi mágiáját illeti, ha jól tudom a kék elfek ismerik ezt a fajta mágiát. Ők hajós elfek. Na de ők a sötét elfekkel vannak, vagyis ők is ellenségei az erdei tündéknek. - mondta határozottan a zsoldosnak. Miután a beszélgetésnek vége lett, a Nap is el kezdett lefelé menni. Törpünk lefeküdt aludni, muszáj volt neki pihennie, hiszen holnap, nagy nap vár rájuk.

Másnap reggel útnak is indultak. A folyó sodrása normális volt, a széljárás is jónak volt mondható. Folyamatosan haladtak is a folyón. Teltek-múltak az órák. Hamarosan elérkeztek ahhoz a ponthoz, ahol ki kellett tenni Edgart a lovával együtt. 
- Kisasszony, készen állsz? Ma éjjel kiszabadítjuk az apádat! A sérülésed rendben van? Remélem a gyógyfőzet jót tett. Szükségünk lesz rád is. - közölte az elf nővel, majd a katona felé fordult - Edgar, te most majd kiszállsz. Ne felejts el fúrókat szerezni. Jó utat, estére a kikötőben találkozunk, ott várlak be a hölggyel. - mondta neki, majd segített neki a kiszállásban. Miután a zsoldos szárazföldre helyezése megtörtént, folytatta törpünk vízi útját Délos kikötőjébe.