Fatime a kis homokfutón zötykölődik. Két lehetséges útvonalon haladhat célja felé.
Mivel a tengerbe futó torkolatnál van a megbeszélt találka hely, így mehet a parton is végig. És tőle jobbra lesznek a fák, balra a víz. Ám ha jól tud tájékozódni, mehet egyenest is a vadcsapásokon.
A közeli bokrok egyre gyakrabban adnak ki gyanús hangokat. A kordély előtt a kecske pedig ideges mekegésbe kezdett már egy ideje. Ha a tengerparton halad, nem süllyed el tengelyig a kis jármű, köszönhetően könnyű kialakításának. És a hangok így értelem szerűen messzebbről jönnek a dűnében gazdag homokos parttól.
Ha viszont a fák között vág át, már sokkal félelmetesebb, ahogy néha az épp elhagyott bokorban is mintha megmozdult volna valami.

Hamar ki is érek a városból,és a kis kordélyt megpakolva biztonságosan,el is indulok..

A part mentén megyek,és közben a folyó partján lépked a kis kecském,aki elég hangosan adja tudtomra,hogy valami nem tetszik neki..de mivel haladnunk is kell,igy majd egy kis idő után megállunk majd pihenni..
De most egyenlőre haladnunk kell..

Fatime ösztönösen ösztökélte gyorsabb sebességre a kecskét. És szükség is volt mekegi minden erejére, még kevésnek is bizonyult. A szemközti dűnék közül két tengeri gomirra bukkant ki dárdával és a parti bokrok közül is fél tucatnyian.
Úgy tűnik nem lehet elkerülni a végzetét, hogy az itteni szörnyek rá ne támadjanak egy jó reggelinek tűnő kereskedőre. Az elölről támadó két hüllő hamar a kocsi elé szalad és döntenie kell. Fél kézzel küzd-e ellenük, a másikkal a gyeplővel biztatja továbbra is a rémült állatot vagy megállítja a kordélyt és mind két keze erejét beveti a támadóival való harcba?

Ahogy a part mellett haladunk..egyszer csak két szörnyeteg ugrik kia vizből és egyebnesen nekünk rohannak..
Szerény kecském magyon fáradt és rémült ahigy én is..de tudom hogy nem lehet megállnunk!..haladnunk kell ameddig birunk..
A kezembe lévő terelőostorral hadonászok a rusnya dögök felé..azt se figyelve hogy hova csapok..csak távol tartsam magunkat tölük..
Közben sikitok és kiabálok hátha meghallja valaki és segitségünkre siet..
Megállás nélkül csapkodom a rút szörnyetegeket..és csak remélni tudom hogy megütöm annyira öket hogy ne érjenek hozzánk..
Szegény kecske alig tud már rohanni..de látszik hogy minden erejét összeszedve rohan tovább hogy megmeneküljünk..ahogy azt is érzi hogy most az életünkért fut..
Kicsit távolabb valami fejsze vágás hangot hallok..és arra igyekszem terelni a szekérkét..abban a reményben hogy ha ott vannak valakik.azok a segitségére sietnek egy bajbajutott hölgynek..
De az odáig vezető utig még életben kell maradnunk..és talán az éles sikito hangomra felfigyelnek a Favágok.
Igyekszem elérni öket..

/lakatlan dzsungelbe segítség?
"...sem a Nap nem mutatja éjjel magát..." /


A kecske teljes erejéből fut, ám már elég kimerült és hiába csapkod az ostorral Fatime kétségbe esetten, az egyik ragadozó felmászik a homokfutó hátuljára és kénytelen lesz ott közelharcot vívni vele. Ám a kislány már hallja a megmentői hangját.
Egy talpig fekete ember mászik ki lassú, ügyetlen mozdulatokkal az erdőből, kezében fejsze. Ám nem sokáig reménykedhet még benne sem a csempész, mert a gomirra célba veszi és a dárda a mellkasában áll meg.
A néger mintha nem is érdekelné, tovább botorkál lassú mozgásával, majd a semmiből a hastáncosnőt támadó hüllő tüdejét egy fekete nyílvessző járja át. Fél tucat a megbízóhoz hasonló csuklyás alak lép ki a vadonból. Az egyik fején kicsit hanyagabbul van feltéve a kapucni, ezért láthatóak elf vonásaik. Ám cseppet sem barátságosan nézik őt.
-Mit keresel itt, ember?

-segítség!!!-(sikítás)
Hadonásztam továbbra is az ostorral ütök minden felé..
Aztán egyszer csak egy nyílvessző teríti le az egyik rusnyaságot..és a mögöttem érkezőket nem is látom annyira elhatalmasodott rajtam a félelem...

De amikor megszólít az a csuklyás...aki nagyon is hasonlított a sikátorbelihez...most nekem beszél..
-mit keresek itt??...maga szerint?...nem látja hogy menekülök ezek a döglények elől?..
-de várjunk csak!...nagyon ismerős maga!...ilyen csukját viselt az az alak is aki megbízott hogy itt legyek!..
Lépnék hozzá közelebb..de a lábam ugy remeg még mindig..hogy nem tudok leszállni sem a szekérről..
-a kiskecském is fél...nem is akartam idejönni...-hullottak a könnyek a szememből.
És most tényleg sírok..nem valami furfang...

-Miféle megbízást? Nem volt dolgunk soha, most fordulj vissza azon az úton, ahol jöttél, ha jót akarsz magadnak. -förmed rá a hastáncosnőre az, akihez amaz az imént szólt.
*Ekkor az erdők közül egy alabárdos csuklyás lép ki hetedikként. Csak ő hord ilyen fegyvert, bár neki is íj van a hátán, ahogy a többiek kezében. De azok kardot csatoltak a derekukra és távolsági fegyvereikkel most a nőre céloznak.
-Pontosan mi volt a feladatod, amit tőlünk kaptál? -az új érkező hangja nyugodt. Láthatóan lecsillapítja a többieket is a fellépése. És lassan körülbelül két tucat fekete ember botorkál ki a sűrűből a környékükön, mindnek üres, érzelemmentes a tekintete és fejszét tart a kezébe. Ha ugyan olyan jól bírják a sérülést, mint első társuk, akkor a csempészünk komoly bajban van. Ha nem annyira jól, akkor is a komoly túlerő és a felfegyverkezettségük okán.
Ha nem mondja el Fatime az igazat, akkor vissza küldik arra, ahol a hüllők rátámadtak. Ha elárulja részletesen, hogy mit kért a sikátorban tőle az idegen, akkor a lándzsás elkezd parancsokat osztogatni. A halott gomirrát felveszi egy favágó és szorosan a szekér körül haladva új ismerősei előbb arra a helyre mennek, ahol az imént még fát vágtak és minden bennszülött két vállára egy-egy óriási méretű rönköt vesz fel. Úgy haladnak tovább. Egyik csuklyást előre küldi a vezetőjük.
Pár óra múlva még mindig az úttalan utakon haladva egyszer csak megpillantják az elküldött fegyverest. A homokfutó mellett haladók elsőre megfeszítik a fegyverüket rá, de hamar rájönnek, hogy nem ellenség és két pillanat után már nyoma sincs rajtuk a feszültségnek.
-A főnök azt mondja, nem vihetjük be a faluba, mert vissza kell térnie. Hamarosan ide küldi a bőröket és cserélünk.
*Ha a döntése ezen az útra terelte, akkor az üzlet úgy tűnik hamarosan megköttetik. És különös volt a megemlítése, hogy vissza kell térnie a városba. Ezek szerint nem csak bizalmatlanok vele szemben, de talán újból fel akarják majd használni terveikben. Vajon biztatja erre őket csempész vagy már elege van az otrombaságból tőlük?

~..na remek!..még egy okos pasi!..valahogy bevonzom a csukjás,faragatlan és erőszakos ,tesztoszteronntol túlfűtött Kakasokat..akik egyazer sem tanultak jomodort!
Azt hiszi minden pasi,hogy csak ők vannak itt??..és megmodhatják hova kell menni??...megaztán nekem eszem ágában sem volt idejönni!!..akart a fene!!!~

-a megbizásotok?...na rendben....
..az egyik társatok az északa közepén felkapott és egy sikátorba hurcolt..aztán ugy döntött hogy hozzak egy szekérnyi élelmet a megjelölt településhez..és kapok érte bőröket..amit cserébe ad..
Bár hozzáteszem nem éppen illendően kért meg erre..de hát faragatlan a viselkedése..és ez szerintem vele született..
De ne kanyarodjunk el messze...mert most itt vagyok a megbeszélt hely helyett egy csapat sötétcsukjás pasival..és egy tucatnyi szörnytestrésszel!..holott nekem egy fikarsznyi közöm se van a dologhoz..bár hozzáfűzném nem is olyan kicsi szekérnyit hoztam..-néztem körbe ártatlanul..de közben minden mozdulatukat figyeltem..
Nem vagyok ellenséges...de inkább mennék Isten hírével!.és majd eldöntöm én hogy hova...
Persze ahol van egy kis móka is...nameg rendes társaság..aki értékeli egy finom hölgyet...

A vezetőt nem igazán győzte meg a panasz arról, hogy finomabb modorra váltson.
-Az alku áll és megkapod, amit megígértünk. És ha legközelebb is kell majd valami, akkor szólunk.
*Ám kis kedvesség szorult belé, így megkínálta később egy kis sült hússal, amit elcsomagolt magának. Egy kis izésítésnek olyan növényt adott, ami csak itt terem, Fatime nem valószínű, hogy ismerné. És inkább tényleg csak íznek, mint köret, jól jön ennek a bandának a kenyér és a zöldség.
Ahogy megjött a bőr átpakolták és bizony van annyi üzleti érzéke, hogy ezt igen jó áron el lehet majd adni. Vagy akár magának is varrathat bőrpáncélt, ha akar. Bár még az sem védte volna meg itt, ha nincs ilyen nagy szerencséje, hogy megmentik.


/Köszönöm a játékot! És a kis csempész egy jelentős, ám veszélyes kapcsolatra tett szert. Lesz még folytatás./

-Az élelmet elhoztam..és köszönöm a bőröket is..-néztem az idegenre.
-köszönöm a hust..-mosilyogtam rá..bár nem tudtam hova rakni a kedvességét..eddig nem igazán volt hozzám jomodorral..de most legalább végeztem a feladattal és még a szekér is hellyel-közel megmaradt..a néninek vissza kell vinnem..és a kiskecskét is..

-köszönöm a bőröket!-vigyorogtam rá..ahogy eszemve jutottak a szép kelmék amit készitettni fogok belöle..

Elköszönve a sötét idegenektöl..indultam visszavinni a kecskéjét ..legalábbis szeretném elvinni neki..

/köszönöm a játékot!:-)/

/Folytatás másfél hónap múlva/


Mára többször volt az erdőben élő sötét elfek falujában a csempész leány. A kecske a szekérrel mindig jó szolgálatot tett és mint megtudta, húst nem is kell vennie megbízóinak az útra. Az a legdrágább, így sokszorosan jól járt. Helyette zöldséget (gyümölcsből szintén van nekik elég) és lisztet vitt az ellenségnek.
Noha népe ellenségként tekint ezekre a szerzetekre, neki üzleti partnerek. Márpedig ha akarja, ha nem. Jól megfizetik, hiszen van bőségesen bőrük, amit eladhat és a forgalom halad tovább. A katonák a kisvárosban pedig nem gyanakodnak. Hiszen miért is ne lenne hihető, hogy egy ügyesebb kereskedő inkább kiviszi a prémvadászoknak az ételt. És erdei kunyhóikban vásárolja fel a fogásukat. (Lényegében ezt csinálja, csak nem emberi vadászokkal.)

Most is ott haladsz a tengerparti dűnék között. Megtapasztalhattad már, hogy még ez az útvonal is veszélyes, szörnyek bukkanhatnak fel. Most éppen élőholt lovak. És rajtuk szürke bőrű elfek ülnek. Egyikük élő paripán, páncélban. És Uráldur megállítja a homokfutót.
-Te vagy az a lány, aki a mifajtánknak visz ételt arra felé a faluba? -bólint az irányba, amely felé mész.

/Rád bizom, milyen biztonság intézkedéseket foganatosítasz a szekered és jó magad védelmében./

Az utobbi kis kalandom után,mikor a szekeremmel együtt majdnem odavesztünk...kissé elbizonytalanított ebben a világban a történések..mert eddig valahogyan másként képzeltem...

A szekeret visszavittem a néninek,de azt mondta tartsam meg.
... közben a kecske is "átváltozott"egy kedves kereskedő elcserélte velem egy öszvérre...

A nénivel beszélgettem egy kicsit,és megkínált kaláccsal...aztán még valamivel előhozakodott,hogy megkérjen egy kis szívességgel ...az unokaöccsét kísérjem el a hegyeken túli családjához...

Egy ideig kérdőn néztem rá az anyóra,de aztán valami huncut csillogással nézett vissza rám...
..és előadta,hogy az unokaöcsi most végzett a kiképzésével...és most társaságot adna neki az útra az én személyemben...

Kicsit furán néztem rá...de aztán -...miért ne??-bolintottam.

Felpakoltuk a kis szekérkét,és hamarosan el is indultunk az útra...de sokáig nem értünk..mert egy élőholt lovasokból állo csoport állított meg minket...

-....ööö....igen...-mondtam bátortalanul..és kikerekedett szemmel néztem végig a selfeken..

~most aztán benne vagyok a bajban!..~

A hadvezér oda lovagolt a szekér mellé. Még mielőtt teljesen elérte volna a lányt, aki a hajtó szokásos helyén ült, a fiú kísérője elé lépett a lónak és kardját kivonva megállította. És sértő magatartása ellenére az Első Lord meg is állította paripáját.
Ekkor előhúzta két méteres pallosát és nyergében enyhén előre dőlve megpróbálta a hegyével elérni a csempészlány állát, hogy kicsit megemelje. És rekedtes keresztapa hangon szólalt meg.
-Azok a tündék fajunk lázadói. Ráadásul én magam száműztem őket közülünk. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az én ellenségeim. Már túl vén vagyok ahhoz, hogy sokat gondolkodjam, fáraszt, túlságosan. Te még fiatal vagy, gondolkodj helyettem, hogy miért ne öljelek meg, mint ellenségem segítőjét?
*Nagy szerencséje van mindig az éjtündékkel. Először elrabolja egy idegen alak a nyílt utcán és egy sikátorba tuszkolva arra kényszeríti, hogy vállalja el az élelemszállítást. Még ha nem is halt volna bele majdnem, most az ellenségei kívánják azt, hogy valamit kínáljon cserébe az életéért.
Hát nem csupa jó üzleti lehetőség?

~Már megint belekeveredtem valami bajba..pedig az az alak kényszerített a szállításra is..~

-nem önszántamból tettem..megfenyegetett egy sötét alak..hogy tegyem meg..mert ha nem..akkor megöl..
Eszem ágában se volt megtenni..és most meg én vagyok a hibás valamiért amit nem is akartam megtenni..
Ha meg akarsz ölni egy ártatlant..akkor tegyed meg..nem tudok olyat mondani ami szerintem meggyőzne az ellentétéről..-nézek rá könnyes szemmel..

Uráldur leengedi a palloság a lány nyakáról.
-Tedd el azt fiam, mielőtt még valaki megsebesülne!
*A hadvezér leszáll a lováról, miközben a férfi kísérő gyorsan visszacsúsztatja a hüvelyébe a kardját. Nem kell neki, hogy az Első Lord a karjával együtt válassza el tőle, az emberei pedig megindultak felétek. Néhányuk kissé hátra marad íjjal a kezében, mások közelharci fegyvereiket veszik elő.
Ahogy oda lép a vén elf a nőhöz, megszorítja a karját és egy gyors mozdulattal lerántja az ülésről a földre. Két méteres fegyverét az égnek emelve, mintha bármelyik pillanatban sújtani akarna, tartja. És egy kivágott fatörzshöz vonszolja a csempészt. Ott pedig emberei pár centire megemelik addig, amíg hozzá kötözik kifeszítve a nőt. A kidöntött fa körül néhol vér látszódik.
-Nos, mindent tudni akarok. a lázadókról. Hogy tartod velük a kapcsolatot, mikor találkoztok, milyen a település belülről? -a nyakadnak szegezi a kardját föléd magasodva, miközben furcsa nézés kúszik a hasad felé- Remélem szültél már valakinek gyereket. Rutin beszélgetés lesz, ne aggódj!
*Elő Történet alapján a lányra ismeretlen fájdalom tör rá. Bár fizikailag nem történik külső elváltozás, ám a fájdalom átkával Uráldur koncentráltan a szülési összehúzódásokra koncentrál. Fatime pontosan azt érzi, mint egy kilencedik hónapos kismama, akinek első fájása épp most érkezett meg.
Az izom összehúzódása hamar elillan, de csak azért, hogy reménykedjen. Rajta múlik, hogy mennyi ideig beszélgetnek a hadúrral, de ő fel van készülve rá, hogy akár tizenkét órás szülésnél is lehet segédkeznie kell. Látott már nem egy ilyet ISIS-nél és egy ideje egyre jobban érdekelte, hogy milyen hatékonysággal lehet ezt az ellenség nőin bevetni. Férfiként sosem élte át, így elképzelni sem tudja.

Semmit nem értek amit a self férfi akar tőlem..
~miféle lázadók?..kapcsolatom??..milyen város?..azt se tudom miről beszél!!!~

-Nem tudok semmit,uraság!!nincs nekem kapcsolatom senkivel!!..azt se tudom mit beszél!!..-remegő hangon mondom neki..de aztán nem is törődik vele mit mondok..kikötöz egy fához..

A kötél súlyosan tekeredik a csuklómra és egy pillanat alatt mar lógok is a fa törzsén..a lábam nem is érintve a talajt..

-Hogy mit??gyermeket??...dehogy!..nincs nekem...-de ahogy kimondtam volna a válaszom rá..már görcsbe is rándult a testem...és fájdalmas kiáltással üvöltöttem..

Ahogy picit csillapodott a szakító érzés..levegő után kapkodva hullottak könnyeim..

-mit akar tőlem???...nem vagyok senkinek a futárja!..ahogy azt se tudom miért kínoz!!!!!???
Nem tettem semmit...az életemért kellett elvinnem élelmet egy faluba..de azt se mondta senki ,hogy kik vannak ott!!odáig meg el sem értem...mert..ÁÁÁÁÁÁÁ...HAGYJA ABBA!!!Mindent elmondtam!!!...a parton gomirrák támadtak rám..arra sem emlékszem hogyan keveredtem ki a karmaik közül!!...Hagyjon békén!!!...Eresszen el!!..EZZZ  FÁJJJJ!!!!!-görnyedtem meg ahogy csak a köteleim engedték..és fájdalommal teli zokogással kiabáltam..
-ERESSZEN ELL!!!.. MINDENT ELMONDTAM AMIT TUDOK...
NEEEEEEE!!!!!!!