A népek vezetői most a térkép egy pontja felé tartanak. Vagyis...
Szóval nem mindenki fajának vezetője, de ahogy a semleges kentaur és az ellenséges self faj meg sincs hívva.
Öt nép igyekszik ezen a vadregényes, semleges tájon összeülni dolgaik megbeszélését. Népes kísérettel érkeznek a helyre. Elsőként a diplomáciai tárgyalásokat kezdeményező Astelath király és emberei. Még nem is történt olyan régen, hogy Braslov elesett és az ork hordák ott maradtak. Már szinte mindenki értesült arról, hogy az ork knuut egy vállán ért lövéssel sebesítette meg a csatában. Ám még kevesen sejtik, hogy ezt az íjat maga Amerith adta neki ajándékba azon a tárgyaláson, ahol megegyeztek az erdei elf katonák visszavonásáról és hogy a hegyes fülű faj semmikép nem avatkozik bele a viszályba. Ha az oughwariak el tudják foglalni a területet, amiért már évszázadokat csatároztak, akár az övékék is lehet.
Apropó! Amerith. Férje oldalán most elkíséri az érzelmektől nem mentesnek ígérkező beszélgetésre a királyt a természetet szerető faj királynője. Késlekedésüknek természetesen nem ez az oka, hanem a nagy távolság.
-Hé, gyere! Oda érünk, amikor ott lesz az ideje. Kicsit kettesben akarok veled lenni ebben a ligetben. Tudod mennyire imádjuk az erdőt.
*No, nem csak az erdőt, férje az újabb facsoportnál is arra gondolt, hogy talán pihentetni kéne az őket kísérő katonákat. Akkor lenne idejük sétálni a magas növények között.

















Egész más sors jutott a törpék királynőjének. Az ő hites urát kirázná még az erdei séta is. Igyekszik népe legkiválóbb katonáit a nyílt terepen vezetni, hogy ha már nem a tárnákban -ahol otthon érezhetnék magukat- menetelnek, mindent belássanak.
Érzelmileg pedig nagyon megviseli. Képes lenne behúzódni egy sötét zugba még olvasztárjaik és kovácsaik legnagyobb zajában is. Jól tudja Raydan mélyén hová és mikor lehet elrejtőzni, hogy avatatlan szem ne lássa.
Ám alvatlanság gyötri. És folyton úgy éri, hogy minden bogár, minden madár őt figyeli. Jól ismeri, hogy a lombtündéknek mennyit fecsegnek a fák és nem nézne úgy szövetségese szemébe, hogy az tudja intim perceit. Még a szükségtelenné vált salak kiadása is külön probléma. Tartogatja, amíg bírja. Ha találnak egy kiszáradt tómedret vagy egy állat földbe vájt odúját, akkor könnyít csak magán. Még a sör sem ízlik ilyen módon.
-Csak érjünk már oda! Miért nem tudnak eljönni az én birodalmamban és ott szerveznénk legközelebb a találkozókat?
*Mogorván gyalogol tovább Mognar felesége oldalán.





Szívesen haragudna minden ork urára, de Tech követének ő nem tudott ellenállni. Bár még jól titkolják, de egy aranybányát nyitottak. Néhány érintett orkon és a törpe népen kívül alig hallott erről bárki is valamit. De az mégis igaz, hogy az eddig ásványkincsekkel nem rendelkezőnek vélt Oughwarban a törpék véletlenül egy aranybányára bukkantak. Nehéz lett volna nemet mondani, hogy a mélységi nép megkezdje a felszínre hozást. És cserébe a felét az agyarasok -akiké a föld- megkapják a védelem biztosítására meg segítenek visszafoglalni és közösen megvédeni egy vasbányát a sötét elfektől.
Két félbánya sokat nyom a latba. És Tech ezt jól tudta. Ezért is vonul most több tízezres serege élén délnek, hogy fogadalmát ő is teljesítse Mognarnak. A megbeszélés épp kapóra jött neki ahhoz, hogy barátja lássa, ő állja a szavát és készen áll az újabb csatára.

Egyedül az oawákat nem képviseli faj nagy hatalmú vezetője. Bár mind a három alfajnak megvan a maga hiearchiája, egy követet indítottak el útra. Sosem szerették a nagymacskák, hogy békés vadászatok helyett a kontinens más népei a háborún gondolkodnak.
Shuga maga dönti el, hogy minél hamarabb el akarja érni a találkozópontot, vagy esetleg megáll egy kis vadászatra.

/Neked ha úgy döntesz, részemről mesélhetünk az elején egy szörnyösszecsapást, de ha az első lehetőséget választod, akkor Astelath-fal fogsz először találkozni és neki is sokezres kíséretével./

Utam már az elején kezd érdekesé válni, miközben haladok a gyűlés felé amit vezetőnk sikeresen áthárított mesteremre majd ő rám. Még jó hogy valakit érdekel a béke gondolata még ha csak szóban, hisz mind az orkok mind az emberek harcos népeknek tűnik. De mindegy is nincs időm késlekedni hisz már így is elégé elhúztam az időt. Gyorsítok lépteimen hogy a találkozójukra oda érjek időben.
Utam közben falvak mellett halad el ahol az emberek élik csendes dolgos minden napjaikat mint mindenhol. Nem megyek be egyikbe se hisz csak lassítanának. Futásra váltok és meg se állok a kijelölt pontig. Max picit pihenni nem kimerülten tervezek beesni az urak közé.

Az emberek királya örömmel fogad téged és ha te is úgy látod jónak, félre von kicsit beszélgetni. Amíg megérkeznek a többiek, addig se teljen feleslegesen az idő.
-Örülök, hogy üdvözölhetlek téged. Nagyon nagy reményekkel vagyok a mai nappal kapcsolatban.
De ne is kezdjük el a másik oldal nélkül! Szeretnék veled egy számomra ugyan ilyen fontos dologról megegyezni. Van katonám a déli végeken is, de egy jó ideje nem volt különösebb dolguk. Úgy tűnik tudnánk kisebb védelmet biztosítani ahhoz, hogy karavánok szerveződjenek a néped földje felé. Nem tetszik, hogy most csak a törpök felé kerülve lehet forgalmas és jól járható főutakon eljutni. Sokkal szorosabbra kellene fűznünk népeink viszonyát.
*Sebesült vállán a ruhája alatt van a kötés, de te érzékeny orroddal érzed a több napos seb illatát. Igyekszik úgy mozogni, hogy ne látszódjon rajta, hogy lábadozása idején némileg rosszabb a jobb karjának a mozgása.

Ahogy haladtunk a Találkozó helye felé,a Férjuram csak morog a szakálla alatt,már az indulás óta.

-Ne zsörtölődj,már Apjuk!Néha ki kell mozdulnunk otthonról!..és nem is árt neked egy kis séta!-lapogatom meg a vállát.

-Nemsokára odaérünk,és ehetsz,ihatsz is!..és persze hoztunk magunkal a jófajta mézsörből is!..az itteni népek úgysem ittak még ilyet!..úgyhogy ne morogjál!-karolok belé .

Amikor megérkezem az emberek uralkodója szívélyesen fogadott és máris megkezdte a meggyőzését hogy őket támogassam. Csendesen bólogatok közben mire megérzem a sebe szagát amit kezelni kellene de gyanítom gyógyítójuk vajmi keveset érhet jelen helyzetben.
-Egyet értek ne hagyjuk ki egyik felet se a tárgyalásból. Igen elég zavaró a kerülő a karavánoknak de az orkokat ez sehol nem érdekli.
Miközben beszélgetünk a sérült oldala felé lépek, és rá kérdezek.
-Tudok segíteni a seben? Vagy a gyógyítója hagyja hogy többnapos kötésbe haljon bele még a tárgyalás előtt. Elnézést kérek az kíváncsi kérdésért de nem tudok egy sérültet sebesültet sem ott hagyni pláne ha többnapos kötéstől bűzlik a sebe.

A férfi hangosan felhorkant!
-Méz sör! Attól csak többet kell brunyálnom. Jaj, nekem! Ha találunk egy tavat, akkor bele megyek gatyába és a víz alatt nem látják az erdeiek, hogy mit csinálok.
*Akár csak az istenekhez fohászkodott volna -holott erre az ateista népre abszolút nem jellemző- mondhatni megidézett egy nagy nádasokkal körbenőtt tó partján egy egész ork hadat. És a knuut már sietett is volna kezet nyújtson, de ő félre tolta.
-Elnézést! Most egy kis dolgom van. Mindjárt jövök vissza.
*Az orkok vezére értetlenül nézett utána még mindig a visszautasított jobbját nyújtva, majd megvakarva vele füle tövét a királynőhöz fordult.
-Mi a baja? Azt hittem örülni fog, hogy érkezünk bátor harcosaimmal. Már alig várom az új csatát, hogy visszavegyük jogos jussotokat, a bányátokat.
*Hátán most is ott van a szokatlanul nagy elf íj.

-Kicsit megviselte az út idáig..ne is törödjetek vele!..hamarosan visszatér a régi "énje",ha könnyebbé teszi magát ..de addig is hoztunk finom mézsört!koccintsunk!-intettem,hogy hozzák a hordót,és verjék csapra...ezzel is eltereltem a figyelmet a "szoritott"helyzetben lévő Apjukomról...

Az emberek uralkodója bólint. A két nép kereskedelme legfeljebb csak rablások szempontjából érdekelné őket, de majd tesz róla, hogy ne ott ne támadjanak.
-Valóban nem ez lesz velük a téma. De hagyjuk is ki őket ebből! Orvul hátba támadtak. Tech azt fogja mondani, hogy csak az évszázados harcban győzött, de ezt a sebet... -mutat sérült vállára- egy elf kovácsolta nyílvesszővel lőtték. Arról sem vagyok meggyőződve, hogy a levelek mögé nem rejtőztek tünde katonák. Törpe és elf fegyvereik voltak a támadóknak. Ez szerintem mindent elmond.
*Felvetésedre elkezdi kigombolni ingét és fél oldaláról lecsúsztatni.
-Gyógyítóim mindent megtettek, de nem vagyok elkényeztetett gyerek. Ennél többet is ki kellett már bírnom. De néped legendás gyógyító tudásában nem kételkedem, szeretném, ha gyógyszerekkel hozzá járulnátok az új útvonal biztosításához. És néhányan kísérnétek a karavánokat, hogy biztos kezekben legyenek a sérültjeim, ha csatára kerül a sor. Persze a harcokban nem kell közvetlenül részt vennetek.
Szívesen megnézem, mit tudsz kezdeni ezzel a sebbel. Minden baráti gesztust örömmel veszek.

Amint megmutatja sebét legszívesebben lehordanám a sárga földig de egy khm ország uralkodóját nem tesszük helyre pláne nem követként. Kezdetnek kipucolom a sebét ami több mint rondán mutat.
Elkezdem kitisztítani, és ha nem idegenkednének annyira a dologtól tisztára nyalnám a sebet és így esnék neki a kezelésnek de így marad a saját rögtönzött sebtisztító krémem majd némi varázslat.
-Felség engedelmével kitisztítom a sebét majd eltávolítom az nyílvessző apró darabjait amik ugyan nem okoznak halált de nehezítik a seb tisztulását és gyógyulását.
Majd kipakolok és pár perces munkával eltávolítom a kötés maradványait. Utána egy kereső varázzsal megkeresem a vesző szilánkjait és eltávolítom. Amint ezzel végzek a kenőcsel bekenem kívül és belül is hisz serkenti a gyógyulást és megöli azokat a férgeket amik nem hasznosak és a sebben lehetnek. Amikor ez is megvan két oldalról a sebre teszem kezeimet, becsukom a szemem és koncentrálni kezdek a varázsra és igyekszem a központi sebet gyógyítani hogy ne okozzon további gondot a testnek a többit már az ő gyógyítói is tudják kezelni.
-Kész is vagyunk remélhetőleg nem fog gondot okozni plusz egy kis meglepetést okozunk az orkoknak hogy még sincs halálközelben mint ahogy szeretnék.
Mielőtt ténylegesen befejezném egy méregkereső varázslattal még próbálkozom remélhetőleg sikertelen eredménnyel.

A király valóban meglepődött volna, ha Shuga a sebét elkezdi nyalogatni. Még ha népeik barátiak is, igen rendhagyó viselkedés lenne ez nagypolitika színpadán. Ám igen csak megbízik a nagymacskába, csak biztatja, hogy amit mondott tegye meg. Nincs ellene, hogy helyre hozza Tech szerencsés lövésének eredményét.
-Nagyon hálás vagyok Önnek. Egyébként mi a véleménye a történtekről?
*Furcsa dolgot veszel észre rajta, miközben dolgozol. Kék vére van és ahogy nézned kell szemeddel, szinte hipnotikusan sugallja, hogy támogasd ezt az embert. Bár szerencsédre biológiátok eltér az emberekétől és ösztöneitek is, így nem von teljesen a hatása alá, inkább enyhe sugallatként értelmezhető a hatása. Ám a vér mágikus voltára könnyen rájöhetsz.
Testőrei közben kezüket kardjukon pihentetve figyelik minden mozdulatodat. Jól látható, hogy rájuk nagyon erős hatással volt már eddig is sebesülten látni uralkodójukat. Az életüket adnák érte bármikor.





Az ork hamar túlteszi magát az udvariatlan viselkedésen. Bár Mogran emberi szemmel túl modortalan és nyers ahhoz, hogy kifogástalan úriembernek nevezzék, de egy agyarast nem kell félteni attól, hogy szívére veszi a szalon szabályainak megsértését.
-Sör? Az mindig jól jön. Utána megnyitjuk az általam hozott bort is. De ételből nem sok van, kezdenek kifogyni a tartalékaink. Hosszú volt a menet és számítanánk arra, hogy tudtok elég kaját biztosítani számunkra.
*A törpe királyné már hallotta, hogy az utóbbi héten valamiért az emberek felől alig érkeztek kereskedők. És a bányák hatalmas gazdagsága mit sem ér, ha nem tudják megvenni cserébe az ennivalót. Gondok ütötték fel a fejüket bizony náluk is, nem csak az oughwariaknál.
Úgy tűnik a közös harchoz ezt a gondot kell legelőször megoldani.

Apjuk hamarosan visszatér a kitérőjéből és az arcára is visszatért a szine..

-Gyere,Apjuk!-sürgetem kicsit,de inkább hallgatom a házigazdáink szavait,s ahogy hallom ,jól jött a söröshordó.
~..bár arra nem számítottam,hogy nem várnak étellel minket..hozhattunk volna azt is magunkkal..~

Igazából nem nagyon tudtam mit mondani..és az Apjukomra néztem..

A törpe király mogorván jött vissza.
-A szemközti oldalon ott van egy csomó ember katona. És néztek engem.
-Ja, tudom. Már vártak. Náluk talán lesz enni való. -Tech.
*Nem nagyon siet egyikük sem találkozni Astelath-fal. Először még saját dolgaikat akarják lebonyolítani. Ám amikor Mognar megtudja, hogy az agyaras seregnek nem sok ellátmánya van, aggódva simogatja az szakállát. És dörmög csak magában.
-Aranyam végül is van a kincstárban. Venni tudok, a bánya a fontosabb. -Mognar.
*Azt örömmel hallja Tech, hogy a törpe sereg körül vette a selfek által elfoglalt Sötét Vastelepet. És az is a terveikbe vág, hogy az oughwariak nem vesztettek annyi harcost, amitől titkon tartott az alacsony uralkodó. Astelath időben visszavonulni volt kénytelen és az érkezők tízezreket számolnak. Még ha rengeteg, sok ezer bátor harcos maradt is Braslov alatt.
Ám ez a nép történetében nem egyedülálló. Emberek és orkok évről évre sok gyermeküket vesztik el a csatákban.

Csendben várakozunk az Emberkirályra..aki szemmel láthatóan nem siet jöttünkre..
De igazából nem tudom biztosra azt amiért ide jöttünk..
Eddig nem kísértem túlzott figyelemmel a férfiak dolgait..bár nálunk más a Vendégszeretet mint az "új szövetségesünknél"..és nem igazán nézte jó szemmel a férjuram sem az étek hiányát..
Nálunk mindig roskadásig van étel-ital a vendégeink asztalán is ..

-Szerintem valami sántít ebben a megbeszélésben,Apjuk!!-suttogom nagyon halkan a fülébe a királyomnak..
-Még az Emberkirály sincs itt..pedig az emberei ott vannak odaát..

-Én inkább figyelek most..és nagyon kíváncsi vagyok mi fog itt elhangzani.
Ültem le egy ülőalkalmatosságra..hát mit ne mondjak!!..elég nagyra méretezték még ezt is..-zsörtölődtem magamba...miközben figyeltem mi is történik..

A két férfi beszédéből hamar felfrissül az elmúlt rövid idő legfontosabb változásai.
Már egy ideje volt ugyan, hogy Harwok, a nagy darab ork eme nagy vezető nevében járult a királyné elé. Férje bizalmatlan volt és cselesen inkább a nejével puhatoltatta ki, hogy mit akar. És kerülték az ígéreteket mindaddig, míg meg nem világosodott mindenki számára, hogy az együttműködés előnyös.
A Kőzabálók törzs feje egy megállapodással térhetett haza, melyben Raydan uralkodói párosa elismerte az orkok jogos igényét az emberek és agyarasok területe közötti senkiföldjére, ahol évszázadok óta véres csaták folytak. Természetesen úgy, hogy a rendrakásból a bányász nép kimaradjon, hiszen nekik semmi dolguk nem volt arra...
Egy kivételével. Harwok azért vállalta a diplomata szerepet, hogy beszélhessen a faluja anyagi gondjairól. Meglepő módon ez nem a szokásos éhezünk, hanem egy aranybánya. Egy törpe kereskedő csapat találta és sokáig titokban bányászta. Ám egy támadás elpusztította. Mognar kapott is az alkalmon, amikor megtudta, hogy Oughwar szegényes ormai között egyik hegy temérdek kincset rejt. Ki más lenne alkalmas ennek felhozatalára, mint az alacsony nép?
Azóta sok törpe indult útnak, hogy Rombányának elnevezett telepen fejtse a csillogó, sárga nemesfémet. Mind két nép legnagyobb örömére. Az így nyert pénzen az egykor jelentéktelen Kőzabálók klánja törpe fegyvereket vett és még egy különleges páncélt is kifejlesztettek, mely meghagyja az agyarasok legendás hajlékonyságát és gyors mozgását, de elég jól véd az ellenségtől.

Astelath minden bizonnyal sérelmezni fogja, hogy eme baráti nép kovácsremekei ott voltak Braslovban, mikor Tech és harcra éhes csapata leigázta. Ám valamit még Mognar és felesége sem tud.
-Mielőtt elindultunk, ellátogattam az erdei népek uralkodópárjához. Tisztázni akartam, hogy hajlandóak-e valóban harcolni Astelath oldalán. Kicsit meglepődtem, hogy kivonultak. De végül is ők a saját erdejük oltalmában érezték mindig is jól magukat.
Még egy íjat is kaptam ajándékba a Amerithtől.
*Ezzel leveszi a hátáról a gyönyörűen kimunkált és az ő méretéhez és erejéhez igazított igazán különleges távolsági fegyvert. Első ránézésre látszik már, hogy igen erős. Csak a legendásan jó törpe vagy kentaur kovácsok munkái tudnának olyan páncélt készíteni, mely ellenáll a lövésének.

-Nem szeretnék látatlanban ítélkezni a helyzetről uram, de első látásra azt kell mondjam még mindig megvárnám a többi fél véleményét és aztán döntenék a helyzetről. Viszont az hogy elfordultak öntől lehet valamely bizalmasa hibája vagy valami más is áll a dolog mögött.
Lényegtelen mit gondolok én, csak egy szemlélő vagyok ki ítéletet és békét hozhat a viszálykodó felek közt. Az mindenesetre elgondolkodtat hogy orkok elf fegyverekkel ezzel mintha felrúgtak volna egy egyezményt ami ősibb mint holmi fém vagy birtok. A dolog veleje hogy lesz pár látogatóm először kedvesen majd valószínűleg erővel vesznek rá a döntésre. De hát én se vagyok mai macska okozok nekik némi meglepetést.
-Felség engedelmével távozom kicsit rendbe szedem magam és csatlakozom a követekhez hogy mihamarabb megkezdhessük a tárgyalást.
Meghajolok felé persze csak felsőtestből mivel nekem ő nem az uram. Majd ha engedi távozom. Egy közeli kútnál lelapítom s bundámat és egy direkt erre a célra készített ruhában lépek be amiben soványabbak és kisebbnek látszom, mondhatni prédát játszom az éjfarkasok közt. Elindulok a többi követ terme felé a katonáktól kért útmutatás alapján és csendesen várom hogy történjen valami.

A tó túlpartján beszélgetve a két férfi Mognar nejének jelenlétében végül úgy döntött, hogy átmennek az emberek oldalára. Ám szemlátomást csak fizikailag tették meg, a királyukat hűvösen köszöntették és éhes pocakkal indultak vendéglátójuktól annak asztalához.
Ahogy Shuga ott ült, jobbján egy méternél alig magasabb emberke ült oda és az asztalra tolt egy hordót.



-Egy kis mézsör, koma. Hoztuk ajándékba. Hogy van Shirak és a többiek?
*A bal oldalon leülő három méteres hústorony értetlenül néz a nagymacskára. Mintha tőle várna magyarázatot, hogy ki kinek a kicsodája... Az ork még tapasztalatlan a oawa vezetők nevét illetően is, nem rég került hatalomra a régi knuut megölésével egy párbajban. Inkább vesz magához egy tányér főtt tojást és hüvelykujja körmével kaparva le a héját egy szelet kenyeret tart alá.
-Lesz nálunk egy nagy csata. -folytatja a törpe- Jó volna megnyerni nemes népedet, hogy küldjön számunkra gyógyítókat. Rengeteg lesz a sebesült, de most az egyszer sarokba szorítottuk a selfeket.
*Ezzel egy rántott szeletet az általa hozott sörrel elkezd begyűrni a szájával egészben. Miközben nyammog, élénken figyeli hősünk viszonyát a felvetéséhez.

Miután satnyábbnak látszom majd elgondolkodom hogy volt e értelme hisz így is jóval nagyobb vagyok szinte mindenkinél. Mindegy amíg csak egy nagytestű házi kandurként kezelnek hasznos lesz ha meg nem akkor se fogok sírni a felesleges munkám miatt. Most agyalhatok azon miért nem a 3 faj uralkodója jött helyettem, néha az az érzésem sértegetni szeretnék a szövetségesieket, de gyanítom inkább lusták és nem akarnak belefolyni agresszív események folyamába. Két alak közeledik felém elsőre nem tudom eldönteni kik lehetnek de hamar leesik hogy a törpéket csak a Királyuk képviseli aki egy mohó vakond és a föld féméire fáj a foga, az egész fajuk megveszik a mély és zárt helyekért én jobb esetben is ideges lennék odalent. A másik egy jól megtermett ork vélhetően új vezető lehet hisz teljesen a törpére hagyatkozik és nem átallja idegesíteni az embereket az elf íjal. Nos kezdjük a diplomácia első körét fogadjuk az ajándékot.
-Egy kis mézsör, koma. Hoztuk ajándékba. Hogy van Shirak és a többiek?
-Köszönik jól amint idejük engedi valószínűleg csatlakoznak, de megszaporodtak a gondok mostanában valami csata miatt.
Nézek az orkra nem kevésbé jelentőségteljesen. Közben én ahogy van eszem meg a tojást nincs kedvem pucolással tölteni az időm,kenyeret meg egyenek a madarak nem is hús de annyi baj legyen van itt foga vesztett ragadozó úgy látszik.
-Lesz nálunk egy nagy csata. -folytatja a törpe- Jó volna megnyerni nemes népedet, hogy küldjön számunkra gyógyítókat. Rengeteg lesz a sebesült, de most az egyszer sarokba szorítottuk a selfeket.
-Csata mi? Hát igen ahhoz kellünk mi is de egyenlőre tudjuk le ezt a ti csatátokat amit a mohóságotok hozott össze, és viszályt szít régi szövetségesek közt. Mielőtt bármit mondanál gyanítom mindannyian részese vagytok a helyzetnek nem csak az emberek és az orkok. Viszont a nyertesei a Selfek lesznek hisz itt ülünk és a széthúzásotok maradványain készültök veszekedni egy kékvérűvel aki ráadásul bízik bennetek még mindig. Te meg csendes barátom azon tipródsz jó e az neked ha itt vagy zavar a sok ember nem igaz?
Majd töltök a mézsörből és megiszom, figyelve az orkot a törpe nem ostoba de az ork ragadozó mint én.

A vörös szakállú elgondolkodott Shuga szavain és bólintott. Ám az ork szólalt meg.
-Igazad van. Ezt az egymás marását le kell ma itt zárnunk egy békeegyezménnyel. A sötét elfek az ellenség, egymásnak nem vagyunk azok. Mindenki marad azon a területen jogaiban, ahol most van.
Engem teljesen meggyőztél. Én azt mondom, ássuk el a csatabárdot és menjünk a démonfattyak ellen!
*A törpe királyra nézett a nagy darab és az ismét csak bólintott. Majd így kezdte:
-Az én földemen elfoglaltak egy bányát. Ha támogattok, akkor visszaszerezzük közös erővel. És sosem tudni mit találunk a mélyben. Már eddig is érdeklődtek a szomszédaink -néz a nagymacskára- olyan kövek iránt, amik számunkra értéktelenek. Felajánlom a segítségetekért cserébe, hogy egy évig ami ilyen különleges kőre bukkannak a bányászaim, az mind azoké lesz, akik gyógyítóként italaikkal és munkájukkal dolgoztak és segítették jogaim visszaszerzését Sötét Vastelep környékén.
*Úgy tűnik értő fülekre talált mondanivalód. Már csak az erdei nép -és persze az ide nem meghívott zevadariak- álláspontját nem ismered. Ha ilyen gyorsan haladsz a meggyőzéssel, akkor hamarosan vége lesz a megbeszélésnek.

Eddig csendben nézelődtem és hallgattam a megbeszélést..
Bár sok dologba nem tudok beleszolni,ami a harcokat illeti,de a népünk tagjai ,akik eddig a bányában dolgoztak,most elvesztették a munkájuk,és ráadásként a selfek azt se tudják,hogy mi az a Bánya..

~Az is fura,hogy az elfek visszakoznak...de egy ijat az orkoknak adományoznak?..ejjj...de a bányánk visszafoglalásában nem vesznek rész?...hát ez kissé furcsa...~

-Koccintsunk !-emelem poharam az asztal körül ülőkre.

~igaza van az oawának...de a selfek biztos,hogy nem fognak önként kivonulni onnan..és sok ártatlan élettel fizethetünk...és ez nagyon nagy aggodalommal töltött el..
De most az emberek is hárítanak...és előretolnának minket...de az orkok ha sápot szimatolnak...nem bíznék bennük,mint az Apjuk...~

~Most viszont úgy kell tennem,mint egy királyi feleség...és támogatni Apjukot...és figyelni....~

A törpe hallgat az ork viszont kinyitotta a száját és meglepő butasággal kezdte de végig hallgatom csendesen és utána válaszolok neki ami kényes lesz de igaz. Amikor befejezi ásítanák de nem teszem.
-Azt mondod minden maradjon az új helyzetben de szeretnél még egy területet? Mondom hogy a mohóság elvette a harcoshoz méltó eszedet. Az a város és terület amit elfoglaltatok totál fölösleges nektek. Gyakorlatilag azt hiszed hasznos de elfelejted, hogy amelyik haduradnak odaadod rövid időn belül megerősödik és még páros lábbal se rúgod ki onnan őket. Te nem mehetsz oda uralkodni mert a következő hadúr aki esélyes kitúr a pozíciódból amit elértél. Ilyenformán az a föld nem más mint nyűg a számotokra. Ó természetesen elfoglaltátok harcoltatok érte és ha azt vesszük az erősebb jogán titeket illetne, de hogy régen is a tiétek lett volna ezt a mesét senki nem támasztja alá. Gyakorlatilag a helyedben szimplán vissza adnám az embereknek mint felesleges gürcöt. Aztán lehet tárgyalni a bánya vissza vételéről. Mert lássuk be nektek a harc kell és a fosztogatás ami a ti dolgotok senki nem ítélkezik felettetek csak a halottak ők meg titeket nem érdekelnek. Az egyetlen logikus lépés ha simán vissza adjátok azt a romhalmazt hisz gyanítom az ottani kereskedők vitték a vadi-új szövetségesednek az élelem azon részét amit a hegyek nem adnak meg. Ha a törpék keveset esznek csökken az aranybányád bevétele ha csökken a bevétel nincs fegyver ha nincs fegyver egy copfos emberlányka is szétrúgja a seggeteket. Tehát jól felfogott érdeked hogy elhagyjátok a várost, ha megteszitek gyanítom segítenek a bánya visszavételében. És helyre áll a bevételi forrásotok is. Ami az ajánlatodat illeti kevés vészesen kevés. Természetesen nem ácsingózok akkora százalékra belőle mint a törpék jussa lenne, de 10 évig kérem az általad felajánlottat plusz a törpék tudják hogy van néhány szintén kristályos anyag aminek a fémtartalma olyan csekély és silány hogy csak a számunkra hasznos fémtárgyak elkészítésére jó a többi gyakorlatilag szemétbe megy ezt kérem korlátlanul és örökösen így garantálom a bánya dolgozóinak az állandó egészséget és a testi és szellemi frissességet. Na mit mondasz?

Amilyen gyorsan meggyőzted őket, hogy hagyjanak fel az emberek elleni támadással, olyan gyorsan haragítottad az orkot magadra.
-Az emberek elfogadott határa a végvárak vonalában volt. De ők mindig terjeszkedtek és kijjebb települtek. Ha mi nem harcolnánk a területeinkért, akkor a falvainkat is körbeszántanák és utána lerohanva minket elűznének otthonainkból is.
Valahol meg kell vonni a határt. És én a magam részéről a régi határvonalnál húzom meg. Ha Astelath nem enged, akkor pedig az egész országát leigázom.
A bányámban van elég étel bőven. Mi a környékén már évszázadok óta vadásztunk. Nem hiszem, hogy komoly nehézség lenne a népem ellátása csak azért, mert új földem van. Pont ellenkezőleg. Felőlem élhetnek ott emberek, de akkor nekünk fizessék az adót a terményből, ahogy Astelath földjén is fizetnek a nemeseknek! És akkor még meg is élhet a két nép egymás mellett békében.
*Ám eközben a két kézzel lakmározó törpe uraság fejéből kattogás hallat...szana. Ha Tech hangos szavai el nem nyomták volna a gondolatait, amit Shuga indított el. És dünnyögve kezdi nagy darab barátja után a magáét.
-Az oawa beszélt előttünk az ember királlyal. És biztos ő fordította ellenünk. De amit mond, abban lehet igazság. Mi soha nem importáltunk Braslovból semmit, de már legalább egy hét óta alig érkeztek ember kereskedők a piacainkra.
Szerinted lehetséges, hogy Astelath szándékosan nem engedi, hogy elhozzák az árujukat vasért, sóért és megannyi kincsért cserébe?
*Mognar gyanakvása nem is alaptalan. Idáig még nem volt példa emberemlékezet óta, hogy ily módon törjön egy bosszúálló király eme apró nép életére.
Hegyeikben van néhány birkapásztor, de kevesek űzik ezt a mesterséget. Raydan hegyeinek lejtőjén bestiák sokasága él, akiket a törpe járőrcsapatok megritkítanak, de sosem érezték magukat olyan jól a napfényben, mint föld alatti hazájukban.
Egy szó, mint száz! A bányász nép élelemtartaléka gyorsan apad és sem az érkező ork had ellátására, de még saját maguknak sem lesz elég hamarosan.
És túl büszke nép ahhoz, hogy pusztán ilyen kellemetlenségek térdre kényszerítsék egy olyan béketárgyaláson, ami előtt meg sem mártották senkiben a csatabárdjukat.

-Tagadhatattlan mindenkép amit mondasz orkok ura viszont egy dologban tévedsz alig hiszem hogy terjeszkednének hisz erről ti és a szelfek gondoskodtok hogy náluk se legyen túlszaporulat. Régi határ vonal na ne nevettes akkor még te se éltél. A lényeg hogy aligha fognak segíteni ha nem mutatsz jó szándékot feléjük. De engem ez a vita nem érint én döntésre kényszerítem mind a 4 oldalt mert amit műveltek ostobaság. Népedet pont annyira látjátok el fosztogatásból mint vadászatból. Gyanítom a vadászaid előbb utóbb a fejedet fogják követelni. Pláne amikor az elfek erdeiben terveztek vadászni és egy vadász sem tér vissza. Légy bölcs uralkodó nézd a néped javát és ne egy ostoba terület vitát.
Majd a törpe szavait megrágva válaszolok neki.
-Igen beszéltem vele, és igen próbált az oldalára állítani. Viszont mint ahogy mondtam őt is hibásnak tartom ezen felállás miatt. Az emberek semmivel nem jobbak nálatok ó vezére az orkoknak. De törp uram sajnos mindenki látja hogy a megoldás kulcsa a békéhez ha mind a négy ország enged az orkok a várossal, az emberek a segítséggel az orkok bányájának vissza szerzésében, törpék a maguk fontos segítségével a fémekkel, az egyetlen kakukktojás számomra az elfek, valaki elmagyarázná az ő részvételüket eme diplomáciai kavarásban? Esélyesnek tartom igen hisz fegyvert adtatok az orkoknak. Az egyetlen út maradt amit harc és sértés nélkül tehet meg hogy vissza vegye a várost amit az orkok elvettek az elfek és a törpök segítségével. Megjegyzem nem állok egyikőtök oldalán sem én Oawa békítő vagyok nem célom ítélkezni felettetek mindössze békét szeretnék a 4 faj közt, hogy megvédhessék a leggyengébbet a négy közül.

A vita kezd elhatalmasodni a vezetők közt..és én kapkodom a fejem a hallottakon.
Apjuk igencsak makacs és önfejű..de a többi vezető is.

Az Oawa szavai talán ráébreszti öket ,hogy rossz irányba halad a tárgyalás .és ha jól sejtem..a férfiúi kakaskodás miatt lehet elszabadul a "pokol"...

-Ha szólhatok...-emelkedtem fel-most eléggé másfelé terelődött az összejövetelünk célja..
Azért érkeztünk hogy megbeszéljük a továbbiakat..
De ehelyett most mindenki a maga "sérelmét"hánytorgatja fel..holott az igazai ellenfél nem egymásnak vagyunk..hanem a selfek..
Arrogáns és erőszakos nép!..sok fájdalmat és kínt okoztak embernek,orknak..törpnek..és az erdeieknek is.
Most viszont ott tartunk.hogy egymás szemére vetjük a "mi volt régen"...pedig azok az idők elmúltak.
Most más a helyzet..és ha így folytatjuk..lassan elfogy seregünk..és velük az esély az összefogás a selfek ellen..és ha igy haladunk..akkor elérik azt amit szeretnének..hogy megosztja seregünk és nagyon is tudja mindenki szerintem,hogy ha egyenként szállnánk szembe velük..akkor sok esélyünk nincs.
Mindenkinek van érdele..ahogy népünk is mindig a hegyekben éltek..és ez előnynek mondhatjuk a sötételfekkel szemben..ahogy minden jelenlevő fajnak megvannak a maga pozitívumai..
De ne egymás ellen használjuk..hanem fogjunk össze..
-aztán az ork felé mondom..-..ha belátjátok hogy az emberek városai ellen fordultok..ne csodálkozzatok ha ők sem hagyják szó nélkül..de most nem ez a fő gondunk..inkább egyezségre törekedjünk..és ne izomból taroljuk le az ártatlanokat. ..inkább a bűnösöket találjuk meg..akik közös ellenfeleink..

Az apróra méretezett uralkodó egy szó nélkül fel-alá járatta állkapcsát a húson. És más baja sem volt, mint hogy újra megszólaljon.
~Asszonyom úgy látszik kihátrált a saját maga által megkötött egyezségből. Vajon mire számított, mikor közös self elleni háborúról tárgyalva szabad kezet adott az orkoknak Braslovban?
Na jól rám hozta a szégyent! Ez a macska most azt gondolja kettőnkről és a népemről, hogy csak hamis városi legenda a szavunk tartása. Közben meg úgy forgunk, mint a szél. Épp annak igazat adva, akivel beszélünk.
Hogy jöjjek ki ebből? Az ételt még meg lehet oldani, ha félre vonva Techet vadászati jogot adok a területünkön. Biztos szívesen vadásznának ezúttal királyi engedéllyel. De még csak el sem jön hozzánk, ha Szívem itt mindenben Astelathnak ad igazat. És teljesen igaza lesz, én sem ülnék le olyannal egy asztalhoz, aki hátba szúrt.~
*A nagy darab orknak is felhők gyülekeznek az arcán. Érzékeli, hogy itt egyre jobban mindenki ki akarja penderíteni őt abból a városból, amiért sok ezer ork adta vérét nem olyan régen. Ehhez persze vissza kell foglalniuk! Ostoba lenne közölni a törzsekkel, hogy békésen elvonulnak, mert csúnyán néztek rá az asztalnál.
A diplomata dolga, hogy állja a támadásokat harctéren és verbálisan egyaránt.
-Eb ura fakó! Astelath vállán a seb bizonyíték rá, hogy becsülettel megharcoltunk azért a földért! És ha ellenem is lázítja az összes szövetségesemet, csak fegyverrel vehetik vissza az emberek!
Hogy kérhetitek, hogy egy győztes csata után, amiben kiálltunk az emberekkel, most jó szándékom jeléül vonuljak el farkam behúzva a saját területemről és még csatlakozzak is hozzátok, hogy együtt harcoljunk a bányáért a selfek ellen?
Mognar, ha te nem tartod szavadat, akkor én miért tegyem? Egyszerűbb visszamennem a hegyeinkbe és vadásznom tovább, Astelath-fal pedig ketten elintézzük majd a közös dolgainkat.
*Úgy tűnik miközben szavakban mindenki arról beszél, hogyan formáljanak egységet az északon élő elfek ellen, közben a gyakorlatban az egyetlen támadás ellenük is meghiúsulni látszik.

-Mielőtt távoznál, sértettségedben ami természetesen jogos de az arcodon látszik hogy amit mondtam mind igaz.-Nevetek fel, majd folytatom- Legyen ne add vissza azt a várost viszont jobb ötletem támadt. Ez sem fog tetszeni és csapkodni fogsz de most leteszed a segged a székre vagy odaszegezlek a tárgyalás végéig amit a 4 faj cseszett el. És most egy ostoba hiúságból lemondanál az esélyről hogy a tényleges területeteket vissza szerezzük. Egye kutya ne add vissza az embereknek ajándékozd oda nekik, így nincs becsület vesztés plusz mindenki látni fogja hogy tudsz kegyes is lenni. És ha nagyon akarod bármikor el tudod tőlük venni, hisz dicsőbb harcosok vagytok mindegyikünknél nem? És nem is az első alkalom hogy elfoglaltátok majd leléptetek onnan miután kiürítettétek ugye? De ha az embereknek nem adod add nekem és létrehozunk egy kereskedő várost az 5 fajnak, nincs más lehetőség sajnállak. Kellemetlen én megértelek de nézd a jó oldalát senki se fog kérni a törpéken és az elfeken kívül a bányából semmit csak amit te kegyesen az Oawáknak ajándékozol vagy fizetsz a munkájukért. Így egyik alárendelted se emelheti fel a szavát. Ha meg megteszi? Levágod az okvetetlenkedőt miért üti az orrát a te dolgodba. Megjegyzem esetemben nem ajánlom a hasonló gondolatokat, kibököm a szagodból meg a szívverésedből ha ilyesmire gondolsz. Nem hiszem hogy a törpék felbontanák veletek a szerződést csupán módosítanák a helyzetnek megfelelően. Ők továbbra is részt vennének a bányátok vissza szerzésében és feltárásában. Nézd a szemét Mognarnak ő is a megoldást keresi és nem akar szószegő lenni még veled szemben sem. Így megkérlek hogy ne add vissza hanem ajándékozd oda akár az embereknek akár nekünk bár fogalmam nincs mit kezdenénk egy várossal. Nem megalázni szeretnélek szimplán a könyörületedre mutatok rá.