Csendben ülök vissza a székemre..
Inkább szomorú vagyok,hogy a véleményem miatt Apjuk is orrol rám..de lassan kezdem megszokni..

Nincs is sok keresnivalóm itt a megbeszélésen..mert úgyis kiforgatják a szavaim..pedig csak a népünket próbálom a legelőnyösebb helyzetbe hozni..ha már így alakult..
Tudom hogy az orkok is kapzsik..ahogy az emberek..
És ami eleinte jó "ötletnek"tűnt..az mostanra már szerintem teljesen megváltozott..
Így csak némán hallgatom mi folyik itt..és igyekszem nem okozni már nagyobb bajt..

Az ork állva ráteszi a kezét a válladra.
-Mind a ketten tudjuk, hogy nincs különbség kivonulni vagy odaajándékozni a várost között. De mégis elfogadom a javaslatodat, ha mindenki bele egyezik. Minden nép közös városa lesz mostantól Braslov, amit így nem háborgasson senki. A védelméről és a vezetéséről pedig gondoskodunk. Ott bárki megfordulhat, ha népe törvényei ezt külön nem tiltják valamiért. És gondoskodunk arról is, hogy zavartalanul vehessen földet.
Szerintem ez nagyszerű ötlet és elvezet minket az általatok is áhított békéhez. Ha az embereknek valóban szükségük van ezekre a területekre, mint állítják, valóban a népük éhezését oldják meg ezzel, akkor többé nem lesz gond, hisz megtermelhetik.
*A törpe házaspár szokatlan szótlanságban az étkezésbe mélyedtek. Míg Astelath még mindig odakint várakozik, talán az erdei nép királyi párjára vár.

A kis kitérőnk roppant kellemesre sikeredett, de most már mi is közeledünk a találkozóhely felé, ahol a többi nép vezetője vár. Szinte biztos voltam benne, hogy mi érkeztünk meg utoljára.
Mikor meglátom az emberek királyát gyengéden oldalba bököm szótlan férjemet, hogy köszöntse ő a férfit.

Eliarion

Az életünk könnyebb lenne, ha nem kellene a két faj vitáját figyelembe venni és azt se hogy üzleteltünk Tech-el. Aki Mognar-ral is lepaktált de ő még arra se válaszolt miért volt mind két félnél törpe érccel. Az sem kevés érdekes kérdés az orkok meddig lesznek békések. Ideje véget vetni a kis túránknak.
-Igazad van 3 már ott vannak, még az oawák is küldtek, hm egy követet. Akire érdemes figyelni azt mondja amit titkolsz, és azt amire gondolsz néha meglepnek a fajtársai. Óvatosan beszélj előtte noha ha kérdez igyekezünk minimalizálni a válaszainkat. Nem hiszem hogy képes lenne bármire de veszélyesen kezeli a minimális információit.
Tartom a kezem hogy bele karolhasson, majd ha megtette mehetünk tovább. Amikor oda érünk köszöntök mindenkit aki jelen van.
-Üdv minden résztvevőnek, remélem elnézik hogy késtünk kicsit. Mognar öreg barátom nagyon magadba vagy fordulva. Tech örömmel látom ajándékunk nálad- noha az ajándékozót nem dicsértem meg de úgy tűnik megfelelő fegyver a számára- Remélem sokáig fog jól szolgálni téged. És az oawák követében kit tisztelhetünk?



Garr
A tündék is megérkeztek végre és szagra ők a legnyugodtabbak. Nem meglepő róluk terjedt el a legkevesebb pletyka amik hát lássuk be eddig igaznak bizonyulnak.
-Üdvözletem önöknek a nevem Garr Runit, az Oawa tanácsot képviselem. Mondhatni. De lassan kezdhetjük a tényleges probléma kezelését már csak az emberek urára várunk.
Nézem végig mindkettőjüket, amint végre kisétálnak az erdőből.

Ahogy megérkeztek, az emberek királya fogad titeket, az oawa által rárakott kötés fölé már felvette újra páncélját. Látszik, hogy megsérült, ám szemében most a remény csillog.
-Üdvözöllek titeket! Örülök, hogy eljöttetek. És nagyon fontos most úgy érzem, hogy a ti igazságszerető népetek is jelen legyen és döntsünk egy jogsértés ügyében.
*Amikor a férj megdicséri az elf ijat immáron odabent cseppet sem olyan boldog már. Eddig reménykedett, hogy csak egy csempész adhatta el Technek azt a fegyvert. Ám most úgy tűnik számára, hogy minden szövetségese elárulta és összefogtak a népe ellen. Miközben ő pont azért akart minden vezetőt meghívni, hogy lesz-e egyáltalán egy, akit maga mögé tud állítani.
-Üdvözlök mindenkit újra! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy békét teremtsünk az emberek és orkok között. Gondolom az én álláspontomat már ismeritek. Egy végváramat elvették és most megszállva tartják. Márpedig az ősi jog szerint a végvárak vonala az országom határa.
Remélem, hogy van mód békésen rendezni ezt.
*Tech közben jól hallhatóan morgott:
-Az a fából eszkábált végvár pár éve még nem is létezett. Ha így haladunk, építesz egy homokvárat az országom közepébe és én törvénytisztelő módon átadom fele királyságomat.

Remek kettő megvan és jön egy picike törékeny ember és széttúrja amit össze beszéltem. Még időben megállítom mielőtt Tech otthagyja a francba.
-Ezt a témát gyorsan zárjuk le mert viszket tőletek a tarkóm, és olyankor vita következne. Légy most hát te is bölcs és fogadd el a javaslatom vagy mint előbb neki úgy neked is kényelmetlenné teszem az ülést. Íme a javaslat, mind az 5 faj részese lesz Braslavának az orkok kereskedhetnek búzával és élelemmel csupán azért hogy a kereskedők békében lehessenek. A lényeg hogy a 4 faj fogja vezetni a várost és az Oawák adják a bírákat a vitás kérdésekhez. Hogy miért érdekünk ez a felállás hogy minél előbb béke legyen és foglalkozhassunk a fontosabb veszélyekkel. Amik szerintem pillanatnyilag a törpéket veszélyezteti. És nem emiatt a nyamvadt terület vita miatt. Szóval írjatok egy 4 vagy 5 oldalú megegyezést és mindenki aláírja vita nélkül
Aztán hogy mihamarabb túlesünk a gondokon kipucoljuk azt a bányát és végre figyelhetünk a szelfekre.

Apjuk nem engedte el a füle mellett a megjegyzést az oawától, hogy nagyon magába van roskadva, csupán csak megvárta, míg végre olyan hangzik el, amibe újra be tud kapcsolódik. És... amikor már tisztázódni látszik majd, hogy feleségének mi is az álláspontja, hogy ne üssék kedvesével egymás szavát újra.
-Azt mondod, hogy a négy faj lesz a vezető. De a bíra vitás kérdésben mindig az ötödik, az oawa. Ezek szerint igazából ti lesztek ott, akik külön vélemény esetén megmondja, hogy ki mit csinálhat és ki mit csináljon.
Bár nem hiszem, hogy betenné oda letelepedés szándékával egy tagja is népemnek, de kereskedőink megfordulhatnak ott. És nem nagyon tetszik, hogy egy faj okosabbnak véli magát, mint a többi.
*Astelathra néz direkt a nagymacskáról, hogy mint az egyik fél, ki magának követeli vajon mit szól hozzá. Ám ő egyelőre még csak hallgatott.
-Elég öreg vagyok a magam 220 évével. Nekem ne mondja meg senki, hogy igazam van-e vagy nem! Eddig is meg tudtuk beszélni, amit szerettünk volna anélkül, hogy az öt nép szövetségéből az egyiket magunk fölé emeltük volna. -zsörtölődik tovább az apró király.

Apjukot elnéztem ,miközben kifejtette véleményét..és ahogy ott csendben hallgattam,közben figyeltem az arcokat.
Az Orkok és az Emberek úgy látszik nem igazán békülnének meg,ha nincs nagyobb hasznuk..az látszik..

Aztán amikor Apjuk felmorrant az igaza ügyében..én lelkesen bólogattam...
..sohasem voltunk alárendelt nép!..és nem leszünk azok!..és az egyezség is csak egyenrangú lehet!..

-Az észrevétel jogos viszont tévedésben vagy minket nem érdekel az uralkodás. Van jobb dolgunk is mint 4 népcsoport felett játszani a röhögő bolhát mielőtt ez jönne ki. Természetesen a fajokon belüli vitákba nem folynánk bele csak ott ahol már két faj vitája lenne. Természetesen ezt se egyeduralkodó bírakénti tennénk ha nem felel meg így. Mert amire célzol jogos lenne viszont a vitára csatlakozna a másik két féltől egy egy megbízott, és közösen csak egyöntetű döntéssel érne véget a dolog. Az oawa nép tagjai gyakorlatilag a vitában megsérültek ellátásáért lenne főkép felelős és nem a város urai lennének. Köszönjük de elég munkánk lesz a nélkül is. És azt megnézem hogy kidugod az orrod a föld alól ahol két bánya feltárásával foglalkozol. Vagy sereged vezeted Selfek ellen. Lásuk be Braslava nem fog számodra túl sok gondot okozni. Remélhetőleg senkinek hisz egy új szövetség alapjának szánjátok de még visszatérve a témára azt is javasoltam hogy csak a 4 faj legyen csak tag pont ezen felvetés miatt.
Nézek a törpre majd a többiekre.

-Hmmm... Ha jól értem, amíg én kint vártam az utolsó vendégünket, addig előre haladtatok már igencsak a béke feltételeinek kidolgozásában. Ám csak összefoglalni szeretném egyelőre, hogy jól értem-e? Utána válaszolnék rá.
Vagyis ti azt javasoljátok, hogy legyen Braslov mindannyiunk népéé, de csak fajon belül van hatalmunk. Ha vita van egy törpe és egy ork között, akkor nekem nincs is beleszólásom abba, hogy a városomban miként mennek majd a dolgok?
Elismerem, nehéz lenne minden ilyen ügyben öt megbízottat közös véleményre kérni, de azon a jogon, hogy mi emberek lakjuk azt a várost, szerintem nem nagy kérés, hogy a mi képviselőnk is részt vegyen hasonló jogokkal a bíróság munkájában.
*Tech idegességében ráharap egy vadkan sült combjára és felét lerántja fogaival a csontról. Láthatóan nincs kedvére, hogy Astelath még mindig előjogokat követel a várossal kapcsolatban.
-És persze azt se feledjük el, hogy jelenleg épp több ork lakja a házakat, mint ember! Azt hiszem, hogy mivel sokkal inkább nevezhetjük most ork városnak, nekünk is kell ilyen jog, még ha bele is megyünk. És persze ahogy a gyógyítás az oawáké, az őrség és rendfenntartás a miénk. Más ott nem viselhet fegyvert, csak mi... -már levitte a hangsúlyt, de habozva az erdeiek házaspárjára néz- És Awyris népe. A két hegyesfülü nép.
*Mognar fenékig húzza a kupáját minden csepp mézsört kiiszik belőle. És haragosan néz Amerithre. Még csak az kéne, hogy ők ne vihessék be a fegyvereiket, miközben épp annyi közük van az erdőlakóknak is a városhoz, mint nekik. Vagyis semennyire...

Elarion

A vita kezd új helyzetet teremteni de valahogy az oawa kijátszotta mindkét uralkodót gyanítom engem is szeretne de pillanatnyilag vele értek egyet.
-Gorr mintha közös bíróságot említett volna a az embereket érintő viták kivételével az összesen részt vehetnek, elkerülve a saját népe felé húzást legyen ember, ork törpe vagy akár népem tagja. És Teach ha szeretnéd ezt hangoztatni inkább folytassátok az értelmetlen vitátokat míg az oawával arrébb ülünk és a fejetek felett beszéljük meg nélkületek a dolgokat. Ti ketten hajszoljátok hogy ki az erősebb ki tehet ezt meg azt amihez erő jogán joga van. Egy olyan jogra hivatkozol amiről alig pár perce mondtál le Tech ennyit érne a becsületed. Ennyire tartod a barátságunkat, irányodba hogy egy érdekes ötletből is neked kell győztesként kikerülnöd vagy a fajtársaid nem fogadják el szavaidat? És te Astelath megint csak követelsz holott örülnöd kéne ennek a kis győzelemnek amit ugyan nem te és nem is Tech harcolt ki hanem egy Oawa aki pillanatok alatt ki ismert titeket. Lenézitek őket mert kevesen vannak, elfogadjátok hogy remek tudósok és kiváló gyógyítok. És most rémületetekre megjelent egy érdekes egyed aki az összes számításunkat keresztül húzta mindezt a békért a 4 faj közt akik 2 koncon rágódnak amik meg se érik a dolgot. Hisz az egyik romhalmaz és még parkok fák sincsenek ott hogy árnyékot adjanak. És még egy tisztességes bányája sincs amit kifoszthatnátok. Nem avatkoztam bele Braslavánál a harcba mivel nem a mi harcunk volt. De most vagy egyetértésre jutunk vagy a selfek és az az áruló vezérük Uráldul nevetnek rajtunk.- csapok le az asztalra megelégelve az acsarkodásukat, és kivenni a szelet az oawa vitorlájából. Lassan ülök vissza a székemre és várok ki töri meg a csendet.


Gorr


Csendesen nézek az elf férfira akinek a szagából érzem hogy bárhol máshol szívesebben lenne mint itt. Plusz egyebet is érzek ami zavarba ejtő de hát nem ítélkezem. Gyors a fickó noha csendes jó lesz vele vigyázni mert ahogy látom azért temetni kezd ő is engemet, gyakorlatilag ugyanazt a hangsúlyt használja amit én , pontosan tudja mit mikor mondjon és ez megdöbbentő. Nem fél tagadni tettét sem, ami nem is akkora mint a törpék mohósága. De ahogy a beszédemet a saját kedvére hajtogatja az zavar. Amíg béke lesz a végeredmény nekem megfelel. Bólintok a monológjára ha már belekevert, és a harag és gyűlölet szaga csap meg Uráldúr nevének említésekor. Vajon mit tehetett a Self ellene hogy így kihozza a nyugalmából.

A tanácskozás egyre hevesebb indulatokkal folytatódik..
Elarion,az Elfek Királya igencsak hevesen csap az asztalra,de látszik rajta,hogy komolyan gondolja a véleményét..és ha jobban bele is gondolok,teljesen jogosan orrolnak az orkokra.
Még íjat is adományoztak barátságuk jeléül..

Apjukom is szótlanul figyel..és én sem hangoztatom minden egyes "fordulatnál"hogy mit gondolok..
Inkább megvárom míg kitisztul a vitájuk,

De már van sejtésem , hogy mi fog történni..

Úgy tűnik, hogy az oawa és most már Elarion is hamar leírta a vezetőt. De a knuut újra ugyan ahhoz a taktikához folyamodik. Úgy tűnik ma folyton csak mások felvetéseit kell elfogadnia vagy elutasítania. Ám az ő diplomáciájukban ez nem olyan szokatlan, hogy kevés ötlettel állnak elő és jószerivel csak eme két fentebb említettet használják néhány megbeszélésen.
-Nem tehetek mást, mint elfogadom a szavad, barátom. Külön tárgyalsz a macskával és én nem tartóztatlak itt. Én kereskedelmi jogot adtam csak a te néped számára és még azt is felajánlottam az imént, hogy rajtunk kívül a te néped is fegyvert viselhessen a városomban.
Ahogy szavaidat idézzem, a fejem felett állapodtok meg a követtel és majd meglátjuk mire juttok. Ha nem arra, hogy a győzelem esetén nekem ígért jogaimat a többiek előtt is elismeritek, akkor kénytelen vagyok az Amerith-fel kötött megállapodásunkat én is semmisnek tekinteni és az egész erdei fajt szószegőnek nevezni.
Sajnálom, hogy idáig jutottunk, barátom. Mognar, ha még van kedved eme megkeseredett beszélgetés után, akkor veletek még van egy megbeszélni való ügyem.
*Ezzel felállt és kiment a teremből. Jól tudta, milyen előnyei vannak és mit veszít és mit nyer a maradással vagy a kivonulással. Hiszen jelen pillanatban egyedül csak neki vannak katonái abban a "végvárban". És kellő ereje, hogy azt meg is tartsa, ha szükséges. És pont ezt veszítené a maradással. Úgy tűnik sem Awyris, sem az oawa falvak nem tartják tiszteletben ezt a fegyvertényt és a megkötendő egyezségük eddig csak az ő rovására történne. Semmi előnyt nem adva cserébe számára.





Ám Astelath is távolabb állt, látszólag utat engedve ellenfelének kifelé. Ám utána sem lépett közelebb Shugához. Ő sem volt ostoba, nagyon világosan látta, hogy ha hozzájuk csapódna, akkor kizárólag neki kéne vérét ontani a város visszaszerzéséért. És annyit nem ért meg még neki sem az a város, hogy katonái életét áldozza érte, majd bedobja a közösbe. A hegyesfülüeket bár nem pacifisták, mint a nagymacskák, de megbízhatatlanok. Csak a saját erdejüket védik elszántan. Az egész ügy azzal kezdődött, hogy közös őrjáratban egyeztek meg velük és az érintett térség kereskedelmének fellendítéseben. Ám csak pár hónapig tartott a béke és Tech első szavára elvonultak a katonáik, magukra hagyva az ő népét.
Vajon van-e esély, hogy egyáltalán hátulról harcoló íjászokat és varázstudókat küld a segítségükre? És nem lövik-e őt hátba, ahogy tették Tech vállán azzal az óriási íjjal ezúttal is, ha jobb ajánlattal megfordítaná őket a knuut?
Nem lépett közelebb hozzájuk, de még koránt sem tartotta okafogyottnak a tárgyalások folytatását. Ha megerősíti az öt népből három, hogy elidegeníthetetlen joga van Braslovhoz, mint az emberek lakta településhez, akkor még sok mindenről beszélhetnek. Akár arról is, hogy különleges státusza legyen a közösen felszabadított földnek.

A törpe király pedig kedvesére nézett. Szívesen követte volna a három méteres kivonulót. Nem személyes szimpátia miatt, csupán ebben a vitában egyedül ők veszíthetnek igazából. Neki aztán édes mindegy, hány nép fogja lakni a túl messze van várost. De Tech háttérbe szorulásával így minden marad a régiben. Az orkok nem csak a teremből visszavonulnak. Braslov marad az ő kezükben, amíg Astelath vissza nem tudja venni.
Hmmm... mi marad még a régiben? Á, igen! Sötét Vastelep. Az is a selfek kezén marad, ha egyetlen segítséget ígérő szövetsége most haragosan elmegy.
Ám nem akart felesége nélkül dönteni. Ha úgy alakul, egyedül is neki megy azoknak a falaknak. De a gyomrában maró érzés tör rá, ha az éjtündékkel csak nekik kell szembe szállniuk...

Csendben hallgatom a beszélgetést, ami itt ott kirobbanó indulatoktól terhes. Rögtön meg is lett a véleményem. Hirtelen olyannak tűntek, mint egy játékon marakodó gyerekek. A hős férfiak a teremtés koronái. Na persze. Úgy gondoltam nem jó beleszólni, de mégse bírtam magammal. Szavaimat félhangosan, de csak páromnak intéztem...
- Hogy lehetnek ilyen vakok? Hát nem látják? Az ellenség pont erre vár. Hogy marjuk egymást, és ha megtudják mi miatt, ájuldozni fognak. Az egész sötét tünde nép rajtunk hülyéken fog kacarászni.
Egy Astelathnak gondolom nem csak ez a kis szerencsétlen vára van. Kettő. Amit a bundás mond az igaz, csak a bíráskodást gondoljuk át újra. Valóban lehetne braslov egy olyan központ, ami mindenkié. És ha vita van alakuljon meg egy tanács, ahol minden népből van egy szék valakinek. Az "EGYÜTT" a lényeg. Így lehet béke. Ezen a helyen tényleg összedughatjuk a fejünket, melyik népnek mije van és mire van szüksége. Így tudjuk támogatni egymást és nem feledkezünk meg arról, hogy közös ellenségünk van. Az istenek áldjanak meg mindenkit....- ragadom meg a karját szeretett páromnak.
Arra nem várok, hogy egyet értsenek. Ezt úgyis ők döntik el.

Elarion


Tech távozása nem lepett meg Mognar maradása igen. Párom szavaira figyelek hisz nekem szánja csak őket de látom hogy Garr fülei is megrebbenek pár szónál. És szavai igazak bár amit mond nem meglepőek.
-Értem mire gondolsz és én se hiszem Braslava túl sokat tenne Astelathnak keresztbe. Nem igaz Astelath? Te is csak a jogot akarod hogy a tiednek nevezük azt a várost. És az sem rossz ötlet amit javasolsz de a Garr azért javasolta az helyett a 3 döntőt hogy a veszekedő felek max elfogadhassák a döntést és ne legyen részre hajlás mint mostani esetben hiszi mind Tech és mind te Astelath. Egyikötök sem érdemli meg a barátságunk ha egy koszlott városon képesek vagytok vitázni. -Közben az oawa írogat valami hosszú dolgot ami gyanítom valami javaslat féle vagy maga a szerződés lehet hogy mehessünk tovább.  
-Mit írsz követ?


Garr
Miközben Tech távozott elkezdtem leírni írásba a szerződést bele véve Elarion párjának néhány szavát.
-Bundás? Legjobb esetben sem szoktam reagálni erre de most megteszem,találkoztunk már? Mert ha még csak az orrunkat se érintettük össze Garr vagyok. A másik nem szokásom olyan nőstényekkel közelebbi kapcsolatot kialakítani akik jól érezhetően szerelmesek a párjukba. Előbbi megjegyzésemért elnézést nem bántónak szántam.-mosolygok rá több foggal mint illene. De amiket mondott helytálló. Így azokat is beleveszem. Kezdetnek közös kormányzást már a közös ügyeknél, 5 fős bíróságot ahogy a kis hölgy mondta. És hogy Technek is hízzon a mája a város bevételének 60% is megkapná a maradékon osztozzak az emberek -törpék-elfek ki mit tervez. Bele veszem a közös hadvezetést de hogy megint ne legyen vita se Techel se az apró emberrel harc esetén kétfelé osztom a védelem szervezést. Bele veszem a bányákat is a dologba mivel ez a minimum plusz szükségem lesz az ezüstös fémporra amit véletlenül találtam egy kristály mellett és kíváncsiság vezetett el a kitisztításához. Amint a nyers verzióval végeztem az elfeket kikerülve leültem a törpe uralkodó mellé és a kezébe adtam olvassa át a dogot. És remélem nem lesz ilyen búskomor ha Astelath is rábólint nem tehet mást perpill Tech kezében a város de nem tudja irányítani nem adok fél évet és az emberke kezébe adja csak szabaduljon a gondtól.

Az apró uralkodó félig kedvese elé tartja az asztal felett, hogy maszatos kezéből egyszerre tudják olvasni a papirost. Egészen addig nem ad ki hangot és még az arca legapróbb izma sem rándul meg, míg a bányák közös védelméhez el nem ér. Jól eső hümmögést hallat.
-Mit mondasz, anyjuk? Ami nem érc és nem drágakő, felőlem vihetik az oawák. Ezek szerint mindenki jönne, ha rábólint. És gondolom Astelath intézkedne a kereskedelmi zavarok ügyében, hogy legyen elég étel az öt nép harcosainak.
*Oda sandít a sérült uralkodóhoz, de az rosszalló tekintettel néz vissza rá. Amíg nem látta az írást, addig nincs is értelme reagálnia rá. És persze a kis királynő válasza után Tech szavát is meg kell hallgatnia.
Nem akarja most sem elkapkodni a beszédet.

Az eddigi paprikás hangulat után,most valami mégis látszik kibontakozni.
Apjukom gondterhelt arcát látva inkább csak érzem a vivódását..és azt,hogy ha a papirost megkapva elolvassa,akkor majd megtudjuk mi is a "tárgy",amin vitázunk ennyit.

Mikor elolvasom én is a leírt paktumot..kicsit összeszorul a szívem...de végül is valamit valamiért elven...

Halkan odasúgom Apjukomnak a gondolatom..mivel ő ismer már,kevésbé sem tartja tőlem szokatlannak.

-Szerinted miért akarják az Oawák azt a port?-nézek rá egy pillanatra.
-De ha ez megfelel népünk érdekeinek,akkor legyen!Az érc és a drágakővekhez ugyis mi értünk..bár szerintem Astelaht nem fog ilyen könnyen beleegyezni...de a felügyeletet a bánya felett oldják meg ők..mi ha ugy alakul..jobban ismerjük a tárnák és folyosók hálózatát..és ez előnyünkre szolgál..
Bár nem hiszem ,hogy az Elfeknek bármi közük is lenne ehhez..de a döntés a Tiéd,Apjukom..

A törpék ez után kivitték az orknak is megmutatni. Aki állát simogatva dünnyögött az orra alatt.
-Akkor ezek szerint Braslov környéki földek termésének 60%-át kapjuk csak meg? És a város adóaranyainak valamivel több, mint a felét...
*Úgy tűnt, mintha csak gondolkodna, de aki ismerte egy kicsit is az agyaras diplomáciát, az tudta jól, hogy csak azon megy most a kalmárkodás, hogy a mezőgazdasági termékek 100%-ára vessenek-e ki adót és abból mindenkinek a népe részének megfelelően elosztanak.
Mognar bólintott. Amennyi törpe ott lesz várhatóan... Azoknak elég az. És a közeli Rombánya ellátására is jut bőségesen a részükből. Csak az arany kitermelésére tudnak összpontosítani. Az embereknek legfeljebb rosszabb lesz, de ha minden marad a mostaniban, akkor rájuk amúgy is rossz sor várna.
Ezzel már csak két nép jóváhagyása szükséges. És a virágzó sokszínű város terve útjára bocsátható lesz. Ám ez a két nép még áldozatokat kell vállaljon.





-Ha jól értem, az eddigi tized helyett most a földművesek minden termésüket be kell szolgáltatniuk. Ám akkor nem lesz miből megélniük. Az elfeknek valamit ki kell találniuk, hogy bőségesebb legyen az aratnivaló. Ők ha támadáskor pillanatok alatt képesek megnöveszteni az ágakat, akkor a búzát is hamarabb ki tudják csiráztatni és felnevelni.
És még valami! -nézett most a legapróbb királyra- A törpe kovácsoknak pedig ingyen kell ellátniuk őket a szükséges felszereléssel, hogy munkájukat végezhessék.
*Ez utóbbi nem okoz nagy gondot. Hiszen eddig mit vásároltak legtöbbet az eladott legendás hírű fegyvereik, megmunkált vastermékeik és ékszereik árából? Ha ingyen kapják Rombányában az ételt, akkor bőven jól járnak még úgy is, ha az embereknek ingyen adják és csak a többi három nép fizet értük.
Ám Elarion és Amerith most bajban van. Növényeket nem lehet növeszteni a semmiből. Ők csak a környék meglévő potenciálját koncentrálják össze egy-egy fába, mely támad. Egész évben az egész környék nem tud átlag felett növekedni. Találniuk kell olyan helyet vagy megoldást, ahonnan átirányíthatják a bioenergiákat a szántóföld felé.
Vajon képesek lesznek-e választ találni erre?

Mikor újra felerősödik a vita felállok és összecsapom két tenyerem nevetve, hogy magamra vonjam a férfiak figyelmét.
- Uraim döntsetek. Elvitatkozhattok itt egy kis váracska miatt egész nap és egymásnak is ugorhattok ha szükséges. De mérlegeljétek. Ha már most feszültség van a népek között fontos e nektek ennyire Braslov. Én azt javaslom legyen mindenkié. Aranyközéputat találjatok ki amit mindenki elfogad. Lehetne egy olyan központ ahol a népek támogatják egymást. Mindenki adjon abból amije van és mindenki kapja azt amire szüksége van. Kereskedjünk és védjük mondjuk foggal körömmel azokat, akik az ennivalót termelik. Az egyik népnek se jön rosszul. Adón lehet civakodni meg jusson. De te is Astelath úgy beszélsz, mintha ezen kívül semmid se lenne. Semmi baj se lenne, ha ezt az egy területet átadnád az orkoknak, cserébe pedig az orkok védik a parasztokat, akik élelemmel látják el őket. Meg ha már béke tárgyalásra jöttünk akkor akár ehetnék ihatnánk és szórakozhatnánk is, ha már együtt vagyunk. Ritkán fordul elő ilyesmi. - mondom aztán újra helyet foglalok párom oldalán.

-Bölcs az elf faj és ezt most is bebizonyította. Nekem tetszik így is a megállapodás. Én szívesen lemondok a többi nép javára. És tegyen mindenki így! Az orkok is kapnak kompenzálást, ahogy én is a többiek területéből, hiszen mint mondtad, nem kell úgy tennünk, mintha bármelyikünknek is létkérdés lenne egyetlen város.
Én megelégszem Braslovért cserébe Szentkő várával és a hozzá tartozó területekkel. Úgy is az én népem lakja már azt. És mivel úgy hallom korlátos az erdő használata, hozzá csapunk még Awyris erdejéből annyit, hogy ugyan akkora legyen, mint amiről én most lemondok. Nektek úgy is sok van.
Ismerem Techet, ők is mindig azzal indokolják a földjeim fosztogatását, hogy nekik nincs elég vadászterületük. Kapnak ők is egy kisebb darabot tőletek, hogy ne éhezzenek. És így az általatok vágyott békét és vita mentességet hamar elérjük.
*Közben a törpék uralkodója oda sem figyelve ezekre a szavakra falatozott tovább. Nem is értette, miért nem evett még Amerith?

Elarion

-Látom a mohóság és az elkeseredettség elvette az eszedet eddig sem tartozott Szentkő vára hozzád eztán se fog. Ha gondod van mond a szemünkbe ne alakoskodj vagy ha nem tetszik lehetsz boldog egyedül. Minket te ne merj fenyegetni egyelőre a te és Tech gondja van a napirenden és amiről beszélsz nem mi hoztuk össze mi az eredeti álláspont szerint csak az adó 60% adtuk volna Technek és nem a termelését ebbe senki nem egyezne bele pont ezért akarja ezt az alkut. Amit se ő se te nem kapsz meg. És amíg ilyen sötét és irigy gondolatok lakoznak elmédben és szívedben mi is távol maradunk tőletek tégy ahogy lehetőségeid adják. De ha meglátunk erdeinkben ne várj baráti üdvözlést. Ha lehiggadtál fojtatjuk ha ez a végszavad megyek én is és Mognar is kiket ugyan úgy kifosztanál. Légy az a király akinek a véred szerint kellene lenned ne az aki a hatalmat áhítja.
Mivel nagyon úgy tűnik Astelath is az orkok útjára lép felkészülünk ellene is senki nem fenyegetheti erdeinket sem ork sem self sem emberek. megvárom nyilatkozatát és a szerint döntök.


Garr

Ahogy látom emberke is kavarja rendesen én addig a törpékkel üzletelek.

A megbeszélés egyre inkább egymás elleni acsarkodásba fulladt és úgy tűnik senki nem hajlandó lemondani egy talpalatnyi földről sem a béke javára. Se az emberek, se az orkok, se az erdeiek, se az oawák! Sőt, még a törpék sem hajlandóak lemondani területükön lévő és jogosan övéknek tulajdonított bányájukról.





Astelath kivonult a saját maga összehívott béketárgyalásról. És csak egy mondatot hagyott ott szövetségeseinek:
-Braslovot visszaveszem és megvédem mindenkivel szemben, még ha ez nektek nem is tetszik, nem én leszek az, aki egyedül hoz áldozatot, miközben más sajátját féltve erre nem hajlandó.
*Mognar sötéten pillantott mindannyiótokra. Szívesen tárgyal bárkivel, de egyre kevesebb a jelenlévők mozgástere. Megállapodott még az ember király követeivel is, hogy a háborúskodást beszüntetik Sötét Vastelep félszabadításáig, ám nem tudott arról, hogy haza úton támadás érte őket.
Ám a kivonuló utolsó szavai könnyen arra késztethetik Techet, hogy visszafordítsa a már idáig elhozott megsegítő erőket. A tárgyalás eddig nem előbbre vitte a dolgokat, hanem egyre feszültebbé tette Neminra népei közötti viszonyt.

Mikor látom, hogy uramon is kezd urrá lenni az indulat, ami nem gyakran jellemzi higgadt elméjét, két kezem közé fogom kezét. Megpróbálom lenyugtatni és távozásra invitálom.
- Gyere Kedves! Ebben a vitában mi nem segíthetünk. Igazat szóltál az utolsó szóig. Az ember könnyen elvakul. Semmivel se lehet meggyőzni, ha indulataitól nem lát tisztán. Az orkok szintúgy. Ebben talán hasonlítanak. Csak sajnálatos módon ezt az energiát az egymás elleni acsarkodásra és nem az egymásért való küzdelemre fordítják.
Ha belemegy a távozásra elbúcsúzok mindenkitől. Elbúcsúzok Mognartól, üdvözlöm apró bájos feleségét, és az oawának is búcsút intek.

A mesélő balsejtelme beigazolódott és egyre többen távozni készültek a tanácskozásról. Már lassan csak Garr és a törpe házaspár maradt volna, amikor Astelathot megállította egy befelé rohanó szolgája az ajtóban. Persze az itt semmi keresnivalója pórnép gyermeke nem azért szaladt az uralkodója elé, hogy megmondja neki, hogyan kéne tárgyalnia.
-Uram, egy levél érkezett!
*Az emberek vezetője gyorsan felbontotta és közben hű alattvalója odasúgta neki úgy, hogy csak ő és akinek hegyes a füle, az hallhatta.
-Észak-bivaly végvárából hozta egy tünde. A helyőrség parancsnoka engedélyt kér Braslov megtámadására.
*Egy szó, amit csupán fölösleges túlburjánzó információnak szánt, mely adat bőséggel csak a tiszteletét akarta kifejezni az ifjú szöget ütött az idős király fejébe. Elarionra és Amerithre pillantott lopva.
~Vajon mit ügyködnek ők a másik váram körül?~ gondolta.
*Ám nekik épp annyira nem lehetett fogalmuk a történésekről, ahogy maga a korona viselőjének is mindennél nagyobb meglepetés volt ez. Szégyen reá, ha hagyná, hogy a tárgyalások alatt pár vakbuzgó embere támadjon! De vajon nem épp most értek véget a békére törekvés utolsó erőfeszítései? Mit kellene most tennie?

Elarion


Épp távoznánk amikor egy küldönc siet be Astelathoz, valami hadmozgásról beszél és hogy az egyik futárunk hozta. Ami több mint érdekes, hisz nem j elezték.
- Valami gond van Astelath? Mintha még nagyobb gondok kezdődnének.
Lépek felé szinte sietek felé, hisz érdekelne mi történt. Arcán a zavar mindent elárul, az eseményekhez köze nincs ezzel vádolni nem lehet őt.
-Segíthetünk valamiben?

Garr

Amint Elarion és párja távozna egy idegesnek tűnő emberke zavarja meg hogy terveimet Mognar és párja elé tárjam de ezt majd egyeztetjük külön helyszínen. Immár minden figyelmem Astelé akinek a szaga elárulja hogy a jelen esethez semmi köze és azt is jól érzem szívdobogásán hogy bárhol másutt szívesebben lenne mint itt. De most a figyelem központja az övé. Kíváncsi leszek Tech mikor robban be választ követelve.