Helyszínleírás:


A nagy folyam partján csendes városka. Kőfal veszi körül, mely egyetlen kapujától ível csak át híd a túlpartra, a nomádok földjére. Ám ezt a kelet felé haladni kívánó kereskedők is gyakran használják. Nyáron egészen sivatagos a táj, csupán télen jut elég csapadék, hogy a növények kivirágozzanak. A másik két kapu Nini-Well és Királyöböl felé vezető út elejét jelzi.
Magában a városon belül szinte minden szakmának megvan a céhe. És a "kontár" kívülállókat igyekeznek elűzni településükről. A gyütment hamar megérzi, hogy a tősgyökeres lukoiliakhoz képest mindig is csak másodrangú ember lehet.
Ettől függetlenül sokan megtalálták már a számításukat, nem egy bevándorló az alvilágban.


/Flint/


A tolvaj kölyök egy lepusztult csehóban talált rá következő mesterére, ki fegyverforgatónak taníthatja, akinek egy szablya van a derekára kötve. Hamar ráálltak egymás agyának hullámhosszára.
Oktatód elvezet téged a romkocsmából és hamarosan egy félre eső utcában egy csatornanyíláson mászik le.
-Gyere kölyök! Bemutatlak a többieknek! Meglátod a szállásodat, mielőtt kardforgatást kezdenénk el tanulni.
*Ezzel eltűnik a kanálisba. Nem most jött le a falvédőről, hogy ne sejtsem micsoda fickóba futottam bele, de annyira a hatalmába kerítette, hogy mindenáron megtanuljon harcolni, hogy nem érdekelte. Azért nem állta meg, hogy ne húzzam el a száját, amikor egy jól ismert helyszínre, a csatornába invitált.
- Miért nem csodálkozom, hogy itt vannak a haverok. - sóhajt egyet, de ment utána.
*Odalent a büdös vízben tapiszkolva végül egy falba vájt szobába értek. És bemutat röptiben a többieknek. Csupán mindenkinek a nevét. Te Fickó lettél, ő Jani, majd Füles, Sebes és Torkos.
Mindenkinek a szalmazsákja a fal mellett valahol elszórva a szobában, nem egymás mellett. Hordók és ládák közöttük szintén rendszertelenül. És néhány órát gyakorolhatsz a rövid karddal, amit kapsz, mielőtt besötétedne és a föld alatti labirintusban elindulnátok kifelé.
Egy városon kívüli csővégben léptek ki, mely mögött patakban folytatódik a szenny. Ám ti inkább az erdei út felé vesztitek az irányt és elrejtőztök a közeli bozótban.
-Mikor jön?
-Nem tudom. Elvileg sötétedés után nem sokkal.
*Vártok és hamarosan lámpával és lovon egy jól öltözött alak közeledik. Barátaid és mestered körbe fogják hamar és előbbi téged is néz, követed-e őket.
-Meg kell ölnöd, hogy bizonyítsd, méltó vagy közénk tartozni.

* Kimondottan örült a kölyök, hogy végül Janit választotta, mert bár nem egy szálloda a hely és büdös is, de legalább tényleg gyakorolhatott a karddal, ahogy ígérte.
Viszont a kisurranás már előrevetíti, hogy nem a legtörvényesebb úton járnak, nem mintha ezt nem tudtam volna már előtte is.
Azonban amikor körbeveszik a jól öltözött fickót, Jani olyat mond, ami miatt megáll bennem az ütő.
- Hogy mit? Miért ölném meg, azt hittem csak kiraboljuk?
* Sosem értettem az értelmetlen gyilkolást és most féltem, hogy ezzel vége itt a karieremnek, mert nem gyilkos akarok lenni, hanem lovag, ügyes kardforgató!
Márpedig ha nem teljesíti harmadik mestere utasítását, akkor rövid lesz tanulmánya.

Az új mesterem csak néz rám és az áldozatunk megfordítja a lovát, de ketten hátul elkapják a kantárszárát. Egy jó nagy hosszú kardot ránt elő a lovas a ruhája alól.
- Ne olyan sietősen, hapsikám!
- Nos, rablók vagyunk. És nem hagyunk szemtanukat hátra. – válaszol hidegen Jani.
A kezemben lévő kardra nézek, aztán vissza a lovasra és megint a kardomra, majd elhatározom magam és kiugrom a rejtekhelyemről, hogy felugorva az áldozat háta mögé a lóra, beledöfjem a kardomat. Még jó, hogy nem látom az arcát, talán könnyebb lesz így, bár mindenem reszket belül.
Ahogy meglepetésszerűen rá csapok áldozatunkon, az fájdalmasan felnyög és lefordul a lováról. Most látom csak meg az arcát, ami simára van borotválva.
Társaim hamar lekapkodják róla nem csak a pénzét, de ruháját és kezéből kiveszik a fegyverét. A fejemet simogatva indulnak meg újra a csatorna járata felé, hogy az őrök tudta nélkül újra a városba jussanak.
- Ügyes voltál. Nagy és könnyű élet vár előtted, mindent megvehetsz majd, amire vágysz.
Mesterem boldogan teszi vállamra a kezét ezekkel a szavakkal.
Alig bírtam lemászni a lóról, miután a fickó holtan zuhant le róla. ÉN ÖLTEM MEG!
A kezem remegett és alig bírtam elrakni a fegyverem, aztán a mellettem lévő bokornak adtam a gyomrom tartalmát.
Zsibbadtan tűrtem, hogy dicsérjenek, meg hátba veregessenek, arcomra kényszeredett mosoly ült, de a fejemben csak a halott arca lebegett.
- Aha. Alig várom......Mester. - nyögtem ki nagy nehezen.
A város alatt hamar eljutunk egy feljáróhoz, ahol kimászunk. És hamarosan kiderül mi a tervük is.
- Egy rendes emberhez megyünk, aki meg szokta vásárolni tőlünk a felesleges szajrét. Fontos, hogy ne tartsd magadnál a lopás bizonyítékait! Ez alapszabály, semmit sem tartunk meg. Ami a miénk, azt megvesszük. Pénzünk lesz elég.
Egy vegyeskereskedés hátsó ajtaján kopogtat a Mester és ott a tulaj beenged minket.
Lassan kezd múlni a bénultságom és eljutnak hozzám a banda dicsekvő, nagyzoló szavait, egymás ugratása, a szaftos válaszok rá és az is, hogy mit mind Jani, hová megyünk. Hát persze az orrgazda!
Látszik, hogy már nem először jártak itt, hamar megy az eladás, aztán máris megint nekem szegeznek egy kérdést és most habozás nélkül válaszolok.
- Elmenjünk inni férfiasan vagy inkább gyakorolnál még egy kicsit ma este lefekvés előtt?
- Már megmutattam, hogy férfi vagyok, igyunk rá!
El akarom mosni az itallal a keserű ízt a számból.

Az ifjú kölyök úgy tűnik belevetette magát az útonállók életébe. És nem is áll távol régebbi szakmájától. Ám itt végre fegyvert kell használnia. És így tanítják.
A kocsmában sokan vannak és feslett nők szolgálják fel az italt. A célközönség pedig még jobban beleképzeli magát a helyzetbe, noha nem bordélyház eme Hivatal.
A te társaságod pedig egy magányosan, egymaga iszogató alak félre eső asztalához ül le, máshol nem is lenne elég szék. Ám az morgás helyett nagyot kurjant.
-Egy kört a barátaimnak!
* Ha embert ölt, akkor inni is tud, nem igaz? Ez járt a fiú fejében. Sosem ivott még eddig erős alkoholt, de most feltett szándéka, hogy leissza magam addig, míg már egy értelmes gondolat sem marad a fejében.
Ő is levetette magam egy székre az asztalnál és úgy tett, mintha már sokszor csinált volna ilyet.
- Valami jó erőset! - teszi hozzá felnőttesen.
* Az új barátotok felétek fordul, mikor a pincérnő elmegy.
-Mondhatom a folytatást?
*Nem is nagyon zavartatja magát a többi részeges alak miatt. És mivel úgy tűnik mindenki az újabb akciót várja csak, ezért nem is várakoznak a folytatással. Elkezdi magyarázni.
-El kell vinnetek a nála talált ékkövet egy gazdag nemes házába. Az igazi fizetség ott fog várni rátok. 100 aranyat fizet annak, aki megszerzi neki. Csak át...
-Ékkövet? Ékszerrablásról nem volt szó. Azt mondtad, csak ki kell vonni a forgalomból.
-De azért volt annyi eszetek, hogy alaposan kifosztottátok.
*A velős megállapítás helytálló. Csak túl profik voltak. Nem sétálnak be mindenki szeme láttára a nem rég meggyilkolt ruhájában és ékszereit mutogatva, hogy mindenki lássa, milyen gazdagok lettek hirtelen.
Ennél több eszük volt.
Kissé zavartan néz az idegenre Flint, aki úgy látszik többet tud erről az egész rablásról, mint az enyveskezű, így jó darabig csak bambán bámul rá, különben is, nem neki osztották a főnök posztot, csak teszi amit mondanak, hogy aztán olyan kardforgató legyen, akinek nincs párja a világon. Ezért csinálja, nem? Amúgy is ide tartozik az alvilágba, mindig is ide tartozott.
Amint meghozzák az italt, azonnal lehajtja, aztán fuldokolni kezd tőle, de nem csak attól, hanem a fickó szavaitól is.
- De hiszen azt az ékkövet nem eladtuk már? - nyögi ki, mikor már levegőt is kap végre.

A fickó idegesen néz a felszolgálónőre, de az jobbnak látja sarkonfordulni és nem hallani semmit soha. Nem hiányzik neki a baj. Ám így a tekintete újra rám szegeződik és még kaparja az ital a torkomat, de ő már keresztül szúrna a szemével.
- Az nem volt az árban, hogy a kavicsot el kell hozni. Azt hittem, itt kapjuk meg a pénzt ma.
A hideg tekintet a torkomra forrasztja a szót, mert talán jobb volna nem tovább jártatni a szám, hisz valószínűleg nem úgy történtek a dolgok, ahogy kellett volna.
Ezért csak élénken bólogatok a szavakra, miközben furcsa melegség költözik a gyomromba.
- Remélem a holttestből jó sok pénzt kaszáltok. Mert a megbízót csak az érdekli, hogy megkapja azt, amiért fivérét eladta. Neki köszönhetitek a tippet, nélküle ott gubbaszthattatok volna egy hideg útmenti bokorba, hátha felétek téved egy paraszt, aki sokáig szántott a földön.
Zavartan néz egymásra mindenki és egyik társam már a tőrét fogdossa az asztal alatt, mikor Jani megszólal.
- Akkor vissza kell szereznünk, cseszed! De mé' nem tudtad normálisan elmondani, mi a feladat?
- Mert amiről nem tudtok, amiatt nem kerülhettek bajba.
Nem ér váratlanul az emberi aljasság, hiszen láttam belőle Delos-ban éppen eleget, de mindig is undorított, ha valaki még a saját testvérét is eladja. És ráadásul vére az én kezemhez tapad.
És még pénzünk is csak akkor lesz belőle, ha visszavesszük az ékkövet, amit nagy hirtelen Jani eladott az orrgazdának.
- Ja, meg nem is készülhettünk rá, azt most mi szívunk. - fintorodom el és megnyomkodom a halántékom, kissé szédülök.

/Flint/


* Az alak egyre inkább zavarban van.
-Akkor nálatok van vagy nincs?
* Mivel nem a kölyök kötötte az üzletet az orrgazdával, várakozóan nézhet Janira és megráza a fejét.
- Nálam ugyan nincs. -mondja.
-Ez plusz meló lesz. -zsörtölődik egyik barátod- És kis kompenzálás kell, hogy egy jól jövedelmező kapcsolatunkat is... Meg kell szakítanunk.
*Mindenki szája szélén ölni tudó gonosz vigyor, de sajnos megbízótok nem ugrik a dologra.
-Nincs pénz, ha 100 aranyért két ipsét is el kell tennetek láb alól, az sem lesz sok.
*Elégedetlenül kóstolnak bele a sörükbe és töprengenek.
- Nem kell gyilkolni, minek az! - szólal meg kissé bizonytalanul felállva a pálinkát nem rég lenyakaló gyerek, ahogy mindenki a gondolataiba merül. - Én majd ellopom és akkor maradhat a jó kapcsolat, soha nem kell megtudnia ki volt a tolvaj.
*A többieknek felcsillan a szemük. Meg páraknak a szomszéd asztalnál. De valószínűleg csak a pia miatt túlságosan vizenyős a tekintetük, semmi egyéb miatt idegeneknek nem csilloghat az arcuk.
-Na ez a beszéd kölyök! Te úgy is kisebb vagy, könnyebben beférsz a szűk réseken. Mi meg kint őrt állunk.
* Büszkén kihúza magam és örül, hogy most nem a kardját kell forgatni.....valakiben. A csapat felcihelődik az asztaltól és mindenki legurítja még a piáját. És együtt indultok el a sötét utcákon visszafelé. Hamarosan pedig a jól ismert vegyeskereskedés előtt álltok.
-Hol tarthatja a sóher a dohányt?
-Gondolom a többi között. Gondolkodj! Hová szokták rakni a kereskedők, ha átveszik tőled a pult fölött?
* A ház sötétbe burkolózik és úgy tűnik csöndes minden. Ajtók, ablakok zárva.

A levegő kiszellőzteti a fejem és már semmi bizonytalan nincs a lépteimben. A magabiztosságom is visszatér, hiszen most az kell csinálnom, amihez a legjobban értek, lopni!
Míg a többiek ötletelnek, hogy hová rakhatja a kereskedő az értékeit én a házat veszem szemügyre.
- A kéményben talán be tudok jutni. És az értékeit valószínűleg a hálószobában az ágy vagy a párnája alatt tartja, hogy mindig szem előtt legyen.
- Remek ötlet! Segítsetek neki bakot tartani és utána emeljétek fel olyan magasra, amilyen magasra csak tudjátok! És ha meg tudsz kapaszkodni valamiben, akkor húzódzkodj mindig felfelé!
Már azért mesterem is kezdi sejteni, hogy volt előéletem és nem is zavarja. De azért biztos ami biztos alapon adja a tanácsokat nekem is, bár valószínűleg inkább a többi társamnak volt szüksége, hogy tudnának gyorsan és csendesen feljuttatni kellő magasságban, ahol már boldogulok.
És minden bizonnyal nem is lesz benne hiba, hiszen ezek már a menekülés megszokott mozdulatai részemről. És a kéményben leereszkedve a nappaliba érkezek.
Egy ajtaja van csak a szobának, meg a megszokott berendezések.
Jani természetesen fontoskodik egy sort és ellát tanácsokkal, amire nem semmi szükségem, de legalább a többiekben is tartja a lelket. Szavai után hamar a tetőn találom magam, hiszen nem volt nagy ügy megkapaszkodni a tető szegélyében és felhúzni magam, hisz nem először csináltam.
A kémény nyílása elég széles, hogy vékony alakom becsusszanjon rajta.
A szoba üres és csendes, ahol kibukkanok és annyi fény bejut, hogy a bútorok körvonalait lássam és ne menjek neki semminek.
Sejtésem szerint a szoba valahol az ajtón túl lesz (hol lenne máshol?).
Arra osonok és a lehető legóvatosabban igyekszem kinyitni.
Ahogy kiosonok az ajtón, két felé mehetek. Jobbra a folyosó végén is van egy ajtó meg balra még a lépcsőn innen is van egy. És a lépcső felfelé vezet.
Az emeletre indulok, mert sejtésem szerint a hálószoba arra van. Csak a lépcsők széleire nehezkedem, mert ott a legkisebb esélye, hogy recsegni fog.

/Flint/


Fent érdekes módon nem találsz ajtót. A felső emeleten ott alszik a lépcsőtől nem sokkal az ágyban a vegyeskereskedő -hivatalosan legalább is csak az-, és mellette jobbról-balról egy éjjeli szekrény. A falon tükör, egy kép saját magáról a feleségével és egy ruhásszekrény. Felesége nincs az ágyban.
A kis enyveskezű igyekszik halkan lopakodni a fal mentén egészen az ágyáig. Az utcáról figyelmeztető füttyentést hallasz. Ám már zaj nem szűrődik ki még, talán van időd. Szimatát a pénz vonzotta fel ide és óvatosan négykézlábra ereszkedve beles az ágy alá. És ott nincs semmi. Vagyis van. De a koszt nem akarod ellopni. Ügye?
Megdermeszti a füttyentés, hiszen ez mindig azt jelzi valami veszély közeledik és jobb, ha időben lelépnek, de az ágy alatt nincs a pénz és jó lenne azzal visszatérni, mert különben Jani mégis a gyilkosság mellett teszi majd le a voksát és egy gyilkosság elég volt neki mára.
Láthatóan a férfi oldalt fekszik az ágyban, a háta mögül közelít a fiú és lassan becsúsztatja a kezét a párna alá, tapogatózva.
Ahogy lassan csúsztatod a kezed, felhorkant álmában. Úgy tűnik ösztönösen rossz álma lett. Vagy csak a véletlen és a fütty miatt...
Megdermed a tolvaj, ahogy felhortyan, de ahogy megnyugszik, folytatja. Nincs a párnája alatt semmi. És mivel forgolódni kezd, jobb gyorsan kihúzni a kezed. Mielőtt ott marad.

Tudtam, hogy fogytán az időm, de még legalább egy helyen meg akartam nézni, mielőtt feladom és a távozás mezejére lépek, mégpedig a szekrényben.
Továbbra is halálos csendben osontam a bútorhoz és nagyon lassan, de tényleg nagyon lassan nyitottam ki az ajtaját, amíg be nem tudtam lesni rajta.
Az ajtót óvatosan nyitom ki, ám az idő emésztette, olajozatlan sarokpánt hirtelen csak megnyikordul.
- Heö? - a tulaj inkább morran, mint értelmes hangja, csak pár másodperc, amíg ki nem nyitja a szemét.
Az a nyomorult ajtó persze, hogy olyan élesen nyikordul meg, hogy ezzel az erővel egy ágyút is elsüthettek volna. A gazda első morranására, már az ágy alatt vagyok.
Odalentről hangokat hallok és városőrség nevében követelik, hogy nyissák ki. A gazda lemegy a lépcsőn.
Próbálok egy tetőkibúvót találni, vagy a cserepeket eltolva a tetőre jutni, ha nincs ilyen lehetőség, maradok, ahol vagyok.
Körbe nézek, de valami hülyeséggel be van borítva a szoba sátor alakú fala. Így a cserepekhez nem férek hozzá és léptek jönnek felfelé.
- Elnézését kérem még egyszer a zavarásért, csak néhány gyanús alak kódorgott az utcában, épp a maga háza előtt voltak, amikor megláttuk őket. Gondoltam benézek már, nincs-e valami baj.
Még a lélegzetem is visszafojtom, amikor megjelenik a súlyos bakancs tulajdonosa és végigtrappol a szobába, de szerencsére az ágy alá nem néz be. Én meg elátkozom azokat a hülyéket odakinn, hogy nem tudnak észrevétlenebbek maradni!
Megvárom míg az orrgazda elalszik és hallom egyenletes hortyogását, aztán a már félig nyitott szekrényajtón belesek. Ha nincs ott a pénz, akkor visszamegyek a földszintre.
Azonban ösztöneim azt jelzik, hogy elsőre gondoltam jól, a lépcső közepén megállok és inkább visszafordulok, hiszen van pár dolog, amit eddig kihagytam és csak a biztos helyekre néztem be. Jöhetnek az éjjeliszekrények, aztán ha ott sem találok semmit, akkor szemrevételezem a tükröt, aztán elhúzom, hogy mögé kukkantsak.

Flint a távolabbi éjjeli szekrénnyel kezdi, hiszen jól sejti azt, hogy a tulaj szerint ha rabló jön fel ide is, nem csak odalent fosztja ki, akkor először logikusan a közelebbi szekrénnyel kezdi majd. Így ösztönösen a másikhoz megy és egy hang nélkül kihúzza a legfelső fiókot.
Zoknikat talál benne. Az alatta lévőben pedig alsógatyákat. Ha beletúrna vagy megnézné, alulra rejtettek-e valamit, akkor tényleg csak ez van benne. És gondolatban eltervezte már, hogy a másikkal végezve a tükör mögé is beles, hiszen biztosan az asszony keze van a dologban, hogy nem penetráns szagúak.
Bizony asszonynak valamiben benne van a keze. Ám a lépcsőhöz közelebbi szekrényhez biztosan nem sok. Oda ellopakodva ugyanis ahogy kihúzod egy csapdába buktál és réz csengő esik ki belőle. Csak a szerencse kérdése, hogy el tudod-e kapni.
De vajon sikerrel járt-e Délos zsebmetszője?


/Kocka dobás: Hatos
1-4-ig -Sikerült! Egy hang nélkül, 4-es esetén apró csörrenéssel.
5 és 6 esetén viszont ujjai között repül tovább, ügyetlenségének hála hangos csörrenéssel érkezik a talajra és a ház ura azonnal felpattan ágyából/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 2

Csak jó reflexeimnek volt köszönhető, hogy a csapda nem vált be és a kis csengő nem okozta a vesztem, még a levegőben elkaptam és ujjaim elhallgattatták mielőtt megszólalhatott volna.
Így azonban megúsztam és halkan kifújva a tüdőmben rekedt levegőt, tovább kutattam a fiókokat.
Ez a szekrény úgy tűnik csak a csapdára lett ideállítva. Még a következő fiókokból is megpróbált valami zajt ütni, de nem dőlök be immáron egészen biztosan a rablókra figyelmeztető trükköknek.
És végül ott állok, hogy érzem zsigereimben, hogy itt van az ipse vagyona. De valahogy nem találom...
Mivel a szekrényben nincs, így a tükör a következő, amit át akarok nézni, de már kezdem azt gondolni, hogy a férfi felesége a megoldás kulcsa, vagyis ő az aki a kasszát kezeli, csak épp ő nincs sehol.
A nő pedig úgy néz le a képről, mintha mindent tudna. És gúnyos mosollyal feszit a vásznon férje mellett. A tükör pedig elmozdul és mögötte feltárul az üres fal.
Az idegeim pedig már kezdenek pattanásig feszülni.

/Flint/

/Userrel most is egyeztetve Skypon/


Az idegeid pedig már ezernyi hangya lábacskáját járják egy hangyabolyban, ha lehet ilyen hasonlattal éljek. Nem akarja már tovább húzni a dolgot, mert egyre nagyobb az esély, hogy lebukik, ezért még a képhez elosonok és megnézi. A kép hátulján egy felirat:


"Kedvesem! Bordeaux örökre megmarad nekünk.

A te Judid"

A városban ismersz egy New Bordeaux nevű züllött helyet, melynél a bejárati őrök mindig azt mondták neked, hogy túl fiatal vagy. Ám valami sokkal fontosabb is feltűnik a vászon mögött.
Egy páncélszekrény, mely három számkódja a 0,0,0 pozícióban van. És egy számodra könnyűnek tűnő zár is védi a tolvajoktól.
Hogyan fogsz neki?

Szinte megkönnyebbülök, ahogy végre találok valamit, mert ugyan a kép hátulján csak egy feliratot találok, ám ott van egy rejtett páncélszekrény is.
Ráadásul ismerek egy Bordeaux nevű, felettébb veszélyes és kulturálatlan helyet, ahová eddig nem sikerült bejutnom, mert az őrök szerint egy taknyos kölyök nincs ott keresni valója, de ez most talán nem is fontos.
Sajnos a szekrényke zárva, igaz annak kinyitása nem okozna gondot, azonban a számkód már fogas kérdés lesz, ha egyáltalán meg tudom fejteni.
Általában az emberek szeretik valami személyes dologhoz kötni a kódokat, hiszen azt nehezebben felejtik el, így valami olyasmit keresek a szobában, ami utalhat erre.

/Flint/

/Userrel Skypon megbeszélve/

Flint már azon gondolkodik, hogy elhagyja a tett helyet üres kézzel, hiszen a félhomályban akár hogy keresi, nem talál semmi nyomot a kódhoz. Ám ekkor hirtelen új ötlete támad.
Nem akarja ezt azonban és elkeseredett döntésre jut. Egy zsebkendőt köt az arca elé, aztán előveszi a tőrét és azt a kereskedő nyakához feszítve ébreszti fel.
- Mi a szekrényed kódja? Azonnal mond meg különben elvágom a torkod. - sziszegi mély, elváltoztatott hangon.
-Ne, kérem ne bántson! -remegi ijedten, majd a szája csendesen mozog le-fel.
* Úgy tűnik akár mennyire is félti az életét, a kapzsi nem akarja a saját kirablását és kétségbeesetten-kérlelően néz rád.
- Akkor mond azt a nyomorult kódot! - szorította meg Flint jobban a tört és igyekezett nagyon határozottnak tűnni, mint aki kész tényleg végrehajtani ígéretét.
Persze nem akart ölni, hiszen pont ezért igyekezett ellopni ami kellett, de nem hagyhatta cserben a bandát és ha ő nem jár sikerrel, akkor az orrgazdának amúgy sem ér semmit az élete.
-Nulla, nulla, nulla. De a kulcs nincs itt, higgyen nekem! Az egész másnál van. -vékony, halálra várt hangon vinnyogva.
- Ha nem mondasz igazat, halál fia vagy! - morrant fel megkönnyebbülve az enyveskezű, hogy győzött az életösztöne és nem kellett vért ontanom.
Nem akarta az orrára kötni, de a zárhoz neki nem kell kulcs, így ahogy már látta pár fickótól, jó nagyot ütött a férfi halántékára a tőr markolatával és ha elájult, nekikezd kinyitni a páncélszekrényt.
A férfi fogja a fejét a kezével és neheztelő szemekkel néz rád. Nem sikerült leütnöd. De ha a széf mellé vonszolod, hogy kezed ügyében legyen, akkor hamar kinyitod a páncélszekrényt.
Kinek jut eszébe 000-ra állítani a kombinációt, mikor mindenki csak arra használja, hogy alap helyzetbe oda állítsa? És amikor kinyílik, akkor egy arany markolatú tőr, egy jó nagy marék arany és az este során rabolt drágakő lesz a jussod.
És az eddigi gazdája elkeseredett szemekkel várja a sorsát.
Elégedetten mosolyog Flint a kendő alatt, mikor végre kitárul a szekrényke ajtaja és nem csak a követ találja meg, hanem szép sárga érméket és egy gyönyörű tört is lel.
- Feküdj az ágyra hassal! - utasítja az orrgazdát és ha már leütni nem sikerült, reméli, hogy megkötözni a lepedőből vágott csíkokkal, igen. A száját is betömi.
Amikor meg volt vele, akkor a nyakába szedi a lábát és visszasiet a bandához.
Persze az aranyakból párat és a tőrt szépen elteszi magának. Elvégre megdolgozott érte.

Ahogy végre megtalálom a társaimat, a sötétben visszafelé haladva az egyik bandatag filózni kezd.
- Mi lenne, ha nem adnánk el a nemesnek a kavicsot, hanem megtartanánk és drágában adnánk túl rajta később?
- Nem úgy nézett ki az a fickó a kocsmában, mint aki szívesen veszi, ha átejtik. Jobb lenne betartani az alkut és nyugodtan aludni.
- És te ugyan mit tudsz ezekhez a dolgokhoz? Jobb lenne...
- A kölyöknek igaza van, - szól Jani - Elég nagy summát kapunk és nem kéne kockáztatnunk. Elmegyünk a nemeshez és felmarkoljuk a dohányt.
Ám este, miközben mindenki alszik, észreveszem, hogy halk surrogással kúszik felém a nagyokos.
Elégedett képpel nézek a kioktatott bandatagra, mert nem akartam én lenni az, akit állandóan letorkolnak, csak mert a legfiatalabb vagyok. Különben is én loptam el, nem?
Szerencsémre megtartottam azt a szokásomat, még akkor is, mikor biztonságban éreztem magam, hogy éberen alszom, mint egy kisegér, így meghallom, hogy valaki közeleg és megmarkoltam a tőröm, ahogy felismertem a fickót, aki el akarta adni a követ.
- Mit akarsz? - sziszegtem rá. - Ha közelebb jössz, akkor ordítok!
Éltem a gyanúperrel, hogy nem jó éjszakát akart köszönni.
- Kölyök! Add ide a követ! Kimegyek megnézni a holdfényben. - hangja erősen utasító.
- Kérd el Janitól. - rántom meg a vállam, de odébb húzódom.
Nem hatódom meg a hangjától, hallottam már különbet is.
- Különben is napfényben szebben mutat. - válik gunyorossá az én hangom is.
- Ne hülyéskedj, add ide a rohadt követ!
Nem csak a gyors előremozgását hallom, hanem egy fém siklik egy másikon. Vagy valami ilyesmi...
Nem sok időm van reagálni, még szerencse, hogy az imént a pengémet szorongattam!
Nem először találkozom erőszakkal, hiszen az utcán nőttem fel, ahol az maradt életben, aki gyorsabb, okosabb és ravaszabb, így felkészülten várom, mikor pattan el nála a húr, bár csodálkozom, hogy ujjat akar húzni Janival, de talán úgy gondolja, kap annyit a kőért, hogy ez megérje.
Viszont nem tudom mit szólnának, ha az egyik bandatagot bökném meg, így fürgén arrébb gördülök és ordítok, mint akit nyúznak:
- Segítség! Mit akarsz tőlem?
Nem mintha nem tudnám, de ezzel talán én kerülök ki a párharcból győztesen.

/Flint/


A haramiák hamar gyertyát gyújtottak, hogy lássák mi folyik itt. És te is végre látod, hogy valóban a Torkos becenévre hallgató társad elől menekül. Akinek a kezében kés van.
Ám balszerencsédre a többiek már ismerik egy jó ideje és hülyeségei mellett nem igazán akarnak megválni tőle. Inkább közétek állnak, Jani fizikailag is. És igyekeznek mindenkit lecsendesíteni.
-Megőrültetek? Ne most öljétek meg egymást, mikor majdnem a markunkban a suska! Holnap útra kelünk és megcsináljuk a ficsúrral a boltot. Elosztjuk amit ígért és aki el akar menni, az inkább gazdagon menjen el!
*Rád és a fegyverét lassan elrakó banditára néz egymás után. Látod a szemében, hogy legszívesebben Torkos most átvágná a torkodat, de meghajlik mestered akarata előtt ő is. És csak rajtad múlik ezután, hogy tényleg lefekszetek-e ez után.
Holnap pedig az ismert titkos útvonalon surrantok ki a városból, hogy az erdei útra kanyarodva a megbízó nemes otthona felé bandukoljatok mindannyian.
Tegnap este még lesben álltatok itt a gyanútlan áldozatot várva. Ugyan ennyire reménykedtetek benne, hogy szinte azonnal meggazdagodtok.

- Nem én őrültem meg, hanem ő! – böktem a közben kihúzott tőrömmel a támadóm felé mérgesen, mert úgy látszott inkább békítenék a helyzetet, mint, hogy megszabadulnának Torkos-tól.
Na, persze, itt én vagyok az újonc és Torkos a veterán zsivány!
Azonban Jani szavai ellenére láttam, hogy a fickó egyáltalán nem tett le a szándékáról, csak úgy tett, mintha belátta volna a vezető szavainak igazságát. Nem voltam biztonságban, hiszen bármikor elvághatta a torkom, ha nem figyelek és állandóan nem maradhatok ébren.
- Jani! Tedd el te az ékszert, jobb, ha nálad lesz. – nyújtottam át egy rongyba csavart tárgyat a mesteremnek. – Úgy is te egyeztél meg az üzletben a nemessel.
Így aztán már kevésbé idegesen hevertem el, jó távol Torkostól, hogy kicsit pihenjek.
Nem sokkal pirkadat után már ugyanazon az ösvényen jártunk a városon kívül, ahol a nemes testvérét megöltem és a bűntudat súlya nehéz teherként nehezedett rám.
Remélem minél előbb túl leszünk ezen az egészen. Valahogy nem így képzeltem a lovagság felé vezető utat.

/Flint/


Az utatok békésen telik. És a palotában egy szolga a... szolgálóknak fenntartott hátsó lépcsőházban vezettek fel titeket a nemes szobájába. Igyekeztek a fogadással nem túl nagy feltűnést csinálni még a többiek előtt sem. Talán nem véletlen, minél kevesebben beszélnek az itt jártatokról, a gazdának annál jobb.
Gond nélkül megkaptátok a huszonéveiben járó előkelőtől a jussotokat és... Torkos tényleg elválik a csapattól. Még oda súgja neked, hátadat megpaskolva úgy, hogy a többiek ne hallják.
-Ki foglak nyírni kölyök. Csak szólok előre, nehogy meglepődj!
*Húsz arannyal lettetek gazdagabbak fejenként, amiből viszont ha spóroltok, hónapokig el tudtok élni.


/Köszönöm a játékot/

Azt hiszem a legjobb ötlet volt tőlem, amikor odaadtam Janinak az ékszert, mert minden gond nélkül értünk így a megbízó palotájához.
Az, hogy a hátsó bejáraton vezettek fel minket, nem okozott meglepetést, hiszen nem valószínű, hogy nagy dobra akarná verni, kekkel üzletel és főleg mivel.
Szerencsére nem is akart átverni minket, gondolom többet ért neki, hogy ő lett a birtok ura így, bár azért nem tettem volna rá a nyakam, hogy később nem akarja majd eltenni láb alól azokat, akik tudnak erről, így jobb óvatosnak lenni.
Nagy megkönnyebbülés volt, mikor az üzlet lebonyolítása és már a palotán kívül Torkos úgy döntött odébb áll a kapott pénzével, de mindjárt nem éreztem olyan jól magam, amikor a fülembe hatoltak szavai.
Ezek szerint már több okból sem árt a hátamon is szemeket növeszteni.
- Jani gyakoroljunk többet. – kértem Mesterem mikor kissé össze szedtem magam.


//Én is köszönöm és remélem lesz folytatása //

/Octavia/


Az elemek varázslónője hamar új feladatot kap. Megrázkódtatásait kipihenve az új feladata dél-keletre viszi. Egy csendes kisváros hétköznapjait egy per kavarta fel. És csak annyit közöltek vele, hogy a megvádolt nő nemes. És a király szeretné, ha az ő nevében dolgozó bíróság munkáját ezúttal egy papnő is felügyelné. Skandalum lenne... ha ez a mi XXI. századi világunk egyik gyenge országában történne meg. Az Amnesty International azonnal rászállna és még a tekintélyes Washington Postban is pár időhiányban szenvedő munkatárs firkantana egy rövid cikket arról, miként avatkozik be a független bíróság munkájába egy másik hatalmi ág.
Ám a fenti esettel szemben két dolog teljesen különbözik. Egyfelől Astelath sosem engedné meg magának azt a luxust, hogy demokrácia deficitből csak úgy leckéztethető harmadik világbeli félgyarmatnak nézzék államát. Ő Neminra nagyhatalmainak egyikének egyszemélyi uralkodója. Másfelől... középkorban vagyunk, nem de? Hol oktatnák ki az erdei elfeket, törpéket vagy bármely másik királyt arról, hogy csak a nagyhatalmak koncentrálhatnak egy kézbe túl sok hatalmat? El sem képzelhető, hogy valaki fedőn szólna meg valamely vezetőt a fékek és ellensúlyok rendszeréről és a szabad választásokról.

Ahogy a tavernában elfoglalod a szállásodat, egy levelet hoz egy kisfiú neked. Megalkotója még a nevét sem írta alá, de könnyen kitalálható talán.

Drágám, a városban vagyok.

Mindenképpen találkoznunk kellene. Már annyira várom, hogy újra átöleljelek. Még beszélek a polgármesterrel. Ha végzek, azonnal felmegyek hozzád.


Hát nem az a típus, aki nagy csokor vörös rózsába rejti a gondosan megfogalmazott szerelmes levelét. Ám szeretőd úgy tűnik értesült a jöveteledről. És alig várja, hogy felmelegítsétek románcotokat.
Vajon az itt jártad céljáról is tud?

A felépülésem alatt sokszor játszottam végig azt a bizonyos napot amikor megtettem, megöltem azt a személyt, akit oly régóta halottnak akartam látni. A küldetésünk elején már tudtam, csak egyikünk fog hazatérni. Oly régóta vágyta erre.

Mi…….miért?

Ezeket a szavakat nyögte utoljára a főpap, akit megannyi személy tisztelt és én megöltem, áháháháhá.
Lábadozásom közben levelekkel bombáztam a kis herceget is, hogy érezze oktatója még mindig vele van, s higgyen az elemi istenekben.
A királytól közben kaptam egy új feladatot is melyben a bíróság munkáját kell felügyelnem, s a király hatalmát demonstrálnom.
Mivel, úgy gondolom, hogy a feladat nem jár nagy veszéllyel, viszont kitűnő alkalom arra, hogy a királyfit Olieth-et oktathassam, az elemi istenek vallására. Ezért kezeskedtem meghívni őt is, s apjától engedélyt kérni, hogy eljöhessen velem, persze inkognitóban.
A lakosztályomba egy levél érkezik, a férfitól jött, akibe szerelmes vagyok. Nos, mindegy, hogy hol de örülök, hogy találkozunk. Ittlétem okáról természetesen beszámolok neki, de ő is hamar rá fog jönni.
Remélem este a karjaimba zárhatom, s ki tudja még hogyan tovább...

/Octavia/

/A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz./





Kopogás hallatszik az ajtódon másfél óra múlva. Ahogy kinyitod, Ethugan áll ott és halkan megkérdezi:
-Itt van a kölyök?
*Nem sokan vannak, akik így neveznék a királyfit, főleg ha esély is van rá, hogy az meghallja. Ám ezen kevés merész emberek közé tartozott a főtanácsos. Ha nincs a szobában, meggyőződésed szerint esetleg a szobájában békésen alszik már, akkor a háta mögül egy szál piros rózsát vesz elő és -hogy is fejezzem ki szebben magam- az orrod alá tolja.
Ám nem várja meg, hogy vázába tedd és -esetleg- gondosan ápold a tőle kapott virágot, a türelem nem az erényeinek egyike. Megragad a derekadnál fogva és miközben becsukja az egyik kezével az ajtót, másikkal és testével már igyekszik is a falhoz szorítani téged, hogy mihamarabb kísérletezhessen kibújtatni téged a ruhádból. Közben pedig nem csak az ajkadat, de a nyakadat is hevesen csókolta.
-Kellesz nekem! Akarlak!
*Pár perc eltelik -ha engedsz neki- különösebben jelentős információ nélkül, beszédetek nem valószínű, hogy túlmegy a fent idézetten túl. És már csak amikor ringó teste hirtelen elernyed a kéjtől jut eszébe egy fontos momentum.
-Beszéltem Jelena lányával, az új főpapnővel. Aggódik joggal, hogy még alkalmatlan az új posztjára. -kéjesen mondja a következő mondatot- Te sokkal jobb vagy nála. -majd az ágy felé tuszkolva, hiszen ezt csak az éjszaka első felvonásának szánta folytatja- Téged fog megtenni a helyettesévé. Így távollétében minden jogod meglesz átvenni a helyét. És ha épp ott van, ahol te, akkor is hallgatni fog rád. Egyedül a család seregébe nem enged beleszólást, de az anyját úgy is rá veszem, hogy azt én irányíthassam.
*Jó, nem egy tapintatos fickó. Más valószínűleg nem említett volna női neveket az együttlétetek alkalmával, csak a tiédet. Ám ő sosem ügyelt az effajta elvárásokra.

// 18+ elemeket tartalmaz, == //

A férfi , aki az ajtómon belépett, mindig meglep. Ma kifejezetten csábítóan nézett ki, helyes mosolyában valahogy több bújt meg, mint vidámság. A Oliethről kérdezett.

- Nem, dehogy is. A szobájában alszik. Én nem vagyok fáradt.

Nézek kerek szemekkel a férfire, aki mintha nem értené, mit akarok, s csüggedten lehajtom a fejem. Egy rózsát húz elő és nekem nyújtja, pontosabban az orom alá. Egy percem sem volt felocsúdni a jóságából, amivel levett a lábamról, mert hirtelen és határozottan magához húz. A testem könyörtelenül is megrázkódik, melleimen kéjes vágy fut végig, egészen a combomon keresztül a lábaimig. A szavaira kéjesen nyögök fel. A férfi szemeit nézem, amiben el tudnék veszni örökre, s most hogy magához ölel, teljesen elhagyom az eszemet. A pulzusom megemelkedik, s érzem az ő égő férfiassága is a combomat nyomkodja.
Meg kell hagyni, elég nagy mérettel rendelkezik, néha már ijesztően nagy, de ahogyan a kulcs a zárba úgy illik ő is belém. Először a szájammal, majd kezeimmel kényeztetem a férfit , s közben rázkódom a gyönyörtől. Az eszemet elhagyva tesz magáévá, s míg ő a végéhez ér én legalább négyszer érek a csúcsra. Sikítozok, amikor utoljára helyezi belém büszkeségét, s érezhetően végzett velem...
A kéjgőztől verdesek mellette, mint egy jóllakott kis oroszlán, s kissé fáradt lettem a nagy izgalomtól,a melleim sajognak , a férfiassága pedig még mindig bennem lüktet, egészen bennem, ekkor megyek el utoljára, mielőtt beszélni kezd.
Egy perc alatt lombozza le a kedvemet.

Hogy képes most ilyenekről beszélni? Jelena és a főpapnő szavak hallatára szám és arcom gúnyos görcsbe rándul, s végigfut rajtam az undor. Irigy és dühös vagyok, kezeim fogaim összezáródnak. S közben megnyugtat, mert úgy érzi, jobb vagyok annál a kurvánál.
Csak nézek rá és nyögök fel mikor újra megragad. Hogy lehetséges, még mindig van benne szufla? Hogyan?
A férfi közben szavaival újra tűzbe hoz, s számat csak egy mondat hagyja el:

- IGEN!

Ezek után a férfi azt tesz velem amit akar, s a lehető legjobban szeretném kényeztetni, ahogy csak tőlem telik. Hosszú éjszakánk lesz...

/Octavia/


A lány igen kellemes éjszakát töltött szerelmével. Ám másnap mégis neki kell látnia annak, amiét ideküldték. És ez bizony hamar megtudja a férfitól, hogy koránt sem olyan nemes feladat, mint ahogy az elsőre hallatszik.
-Gondolom sejted, hogy ha a király kinevezett téged, hogy szemmel tartsd a bíró munkáját, az jelenti azt is, hogy nem bízik abban, hogy neki jó ítélet születik.
Csak azt kell kiderítened, hogy neked ennek megakadályozása jobb vagy rosszabb? Minden más mellékes. Hogy az Igazság kinek az oldalán áll? Hogy azért küldött-e varázstudót, hogy ha tényleg boszorkány a vádlott hölgy, akkor szánalmat keltsen benned? Hogy veszítesz-e befolyásodból, ha mégsem pártolod őt annyira? Vagy jó lesz-e annak a hólyagnak, ha a reményei szerint végzed a munkád?
Nemes a csaj és ezért aggódik az uralkodó, hogy egy boszorkányégetés az érintett családban elégedetlenséget szül. De hamar át fogod látni az érdekeidet, ismerlek, te kis rossz csont.
* A főtanácsos lehet túl optimista volt, mikor ezek után úgy szorított le az ágyban, mintha macska játszana a pamutgombolyagjával. Hiszen egy bírósági tárgyalás sokkal bonyolultabb, mint hogy egy mondatban össze lehetne foglalni a lényegét, mint ő tette.
Így hát nem sokára ott állsz a Ítélő Palota előtt és egy tényleg ennyire egyszerű kérdés eldöntésére kell válaszolnod.
-Jó reggelt, főpapnő! -mondja a jelek szerint megtévesztett törvényszolga- Dartin bíró urat szeretné előbb látni vagy a Myladit?
* Előbbi esetén fölfelé vezetnek és egy hatalmas tárgyalóteremben a pulpituson látod meg. Előtte pedig két férfi veszekszik, egyik kezében egy tyúkkal. Negyed órába belekerül ugyan, hogy elhallgassanak az egymás beszédébe vágással, de egy apró fa kalapács csattan az asztalon.
-Taradol Akavat! Önt kötél általi halálra ítélet tyúktojás lopásáért. Az ítéletet azonnal végre kell hajtani. Mivel kis súlyú lopásként lett kezelve, így ilyen esetekben fellebbezésnek helye nincs. Az istenek tereljék lelkét a helyes úton halála után!
* Oda int magához, miközben parókáját egy apró tükörben megigazítja. Itteni hagyománynak megfelelően ő is ló hátsó farokszőréből készült műhajat visel látványosan.
-Bűne? -néz bele a papírokba odafent.
-Ő nem vádlott, bíró úr! -mondja a törvényszolga- Miss Jandals ügyében van itt. A király küldött egy papnőt, hogy beszámoljon neki a per eseményeiről.
-Ó, azt hiszem megvezetheti kegyedet az iménti jelenet. A kérdéses ügyben természetesen sokkal alaposabban járunk el és fellebbezésre is módja lesz Miss Jandalsnak. -mondja mosolyogva- Ám az iménti embert azzal vádolták, hogy egy tyúk alól kilopott egy tojást. És mivel a törvény szó szerint úgy fogalmaz, hogy az olyan kis falsúlyú esetekben, mint a tyúklopás a bíró egymaga hozza meg a döntéseket és szavai megmásíthatatlanok.
* Ezt idézhette volna a gyorsított eljárás során is, hiszen az elítélt ordítozva kerül lökdösésre kifelé menet, hogy a szemközti téren majd néhány perc múlva felhúzzák a fára. Sokkal jobban megérthette volna a folyamatokat, ha tudja azt, hogy a törvény nem ad módot számára a tiltakozásra, és akkor elfogadhatta volna azt, hogy megkapta már a megfelelő jogszolgáltatást.
-Természetesen a boszorkánypereket kellő súllyal vesszük figyelembe és ha jól tudom, az inkvizítor is hosszú tárgyalás folyamatra készül.
* Ha még odakint a másodikat választja a törvényszolgának, akkor ezen jelenetektől megkíméli magát és nem felfelé, hanem lefelé kísérik. És a mosolygós bíró helyett egy sötét zárkában egy sápadt, lehangolt tekintetű, megviselt ruházatú nemes lánnyal találkozhat.

A szerelmem másnap beavat, mit is kell tennem.
Egy eléggé kényes ügyben kell eljárnom. A bíróság nagyon szubjektív az egész országban. Az igazság az, amelyik tükörből nézzük. Így, hogy a bíró milyen ítéletet hoz az azon múlik, vajon befolyásolják-e, esetleg valamilyen érdeke fűződik-e az ítélethez. Elsőként ki kell derítenem, ki is ő valójában. Milyen ítéleteket hoz? Kinek a szövetségese? Milyen politikai meggyőződése van? Milyen szexuális beállítottsága van?
Így hát álruhában a könyvtárat, irattárat, bordélyt és persze a kocsmát is felkeresem, hogy informálódhassak a férfiról, persze viszek magammal "némi" aprót, hogy megoldódjanak a nyelvek. Miután megszereztem az infókat az Ítélő Palota elé járulok, s megkeresem a férfit. Egy kis közjáték után, megállapítom elég véreskezű, valakit halálra ítélni egy tyúklopásért...felebezés nélkül..ugyan.
Ezek a kis bírók ezeknek a városoknak a kimondatlan uraik, úgy és azt ítélnek el , akit akarnak. Meg kell tudnom, vajon el akarja-e ítélni a nemes lányt. A boszorkányperek szinte mindegyike halállal végződik. Sőt az emberek fizetnek is azért, hogy legyen kit nézni elégni. Az ilyen perek elég népszerűvé teszik az ilyen bírókat a nép körében. A megmásított szemtanúk és a kitalál történetek már bizonyára készen állnak, hogy elítélhessék a nőt. A kérdés, vajon egy nemes lány nem tudott eleget fizetni a szabadságáért. Ez gyanús...úgy látszik a bírónak valamiért érdekében állhat, hogy kiszúrjon ezzel a lánnyal, az egész nemes családjával.
Az ilyeneket jól meg kell fontolni, a gazdag ellenségek a legveszélyesebbek. Ezek szerint, lehet egy még gazdagabb szövetségese van . Ki tudja...derítsük ki.
Lemegyek a lányhoz és kicsit kérdezősködöm.

- Üdv néked! Bizonyára kellemtelen ilyen körülmények közt beszélgetni, de jelenleg el kell fogadnunk...Nos hogy van kedves?

Kérdezek rá, s megpróbálom kideríteni mi is a sztori, miért van most itt a lány.