/Octavia/


Nem volt haszontalan a Múltban való kutakodásod. Jó pár dolgot megtudtál a helyről, ahová a Sors szele fújt. És a könyvtárban és az irattárban is kiderül, hogy alig van egy-egy jelentéktelen eset nagyon messzire visszatekintve Lukoil történetében, hogy boszorkánysággal vádoltak volna valakit. Az elmúlt húsz évből nem is találsz ilyet, csak jóval korábbiakat. Az akkori jegyzőkönyvek a vádlottat már inkább a negyvenes-ötvenes éveihez közeli és kimondottan házsártos, nehezen eltűrhető személyként mutatják be a tanúk mellékes utalásai alapján. Persze a dokumentumok szerint igyekeztek koncentrálni a konkrét bűnre, mint ilyen vargabetűkbe nagyon belefeledkeznének.
A bíró jelleméről viszont már első találkozásotok előtt mindenki azt mondja, hogy amolyan igazi kispolgári idill. Kártyázik és iszogat a többi úrral, de egy társadalmi szint alá ritkán ereszkedik le. A piros lámpás házban is inkább csak a szemét ítéleteiről híres, mint a hölgyek kegyeinek keresésében. Látszólag boldog házasság négy gyerekkel és egy csendes feleséggel, aki szeret visszahúzódni.
A börtönben viszont a vádlott nem illik az eddigi -egyébként is ritkaságszámba menő- banyák tablójába. Nem igazán néz ki még húsz évesnek sem, de nőiessége igen szép, dús idomokban domborodik. Bármely férfi futna utána. És mosolyodra azonnal felragyog az arca és könnyen kiszeded belőle, amit szeretnél.
-Az apám küldte? Nem vagyok boszorkány, tényleg megerőszakoltak. A tiszt nem akart foglalkozni az esettel, mert több napig nem szóltam róla, csak amikor kiderült, hogy terhes lettem. Én nem akartam lefeküdni vele, csak játszottam a Banning fiúval. De ő erősen lefogott és a szalmára lökött.
* Könnytől kezd el csillogni a szeme, de igyekszik nem törődni érzelmeivel és inkább higgadtan mondani tovább a dolgokat. Ám az elhangzó név ismerős neked. A fővárosban tavaly mindenki értesülhetett a jobb módú családok közül, hogy ennek a tekintélyes főúri családnak egyik sarját banditák támadták meg vidéki házukban és kegyetlenül meggyilkolták az őt védő katonákkal együtt. Ám inkább a füstje volt a sztorinak nagyobb, mint a lángja. A családfő megtehette volna, hogy Királyöböl összes házát az alapról a gerendákra állítsa, hogy kipotyogjanak belőle az elkövetők, majd vissza. Ám ehelyett mindenhol sértettségét emlegette, hogy a hatóságok nem tesznek semmi. Ám mintha nem igyekezett volna nyomozást folytatni, mintha sejtette vagy tudta volna jól, mi vagy ki állhatott a támadás hátterében.
-Az erőszakot igyekeztem eltitkolni, mert annyira szégyelltem magam. És örültem is valahol, hogy a katona nem csinált belőle nagy ügyet, mert akkor mindenki megtudta volna, hogy már nem vagyok szűz. És senki nem akart volna utána feleségnek.
De pár nap múlva atyám házához jött az inkvizítor és behívott a hivatalába, hogy lenne még pár kérdés az ügyeben. És elkezdett fura dolgokról faggatni és nagyon gonosz volt. És végül nem engedett haza, itt tartanak még mindig fogva ezzel a képtelen váddal.
* Egyre inkább elönti a sírás és beszéde végeztével inkább elkezdi koszos ruhája szélével törölgetni patakzó szemeit.

A bíróról túl sok mindent nem tudok meg, legalábbis olyat nem ami jobban besározná a hírnevét, úgyhogy ezt a szálat sajnos elveszettem. A történelem pedig nem sűrűn emlékezett meg hasonló perekről, így tovább erősödik bennem, hogy itt valami más állhat a háttérben. A nő, aki a cellában van, valóban nem tűnik boszorkánynak, bár jómagam nem hiszek bennük, így az előítéleteim sem olyan élesek. Bár ha lennének sem hiszem, hogy a mesékbe illó kalapos öreg anyókák lennének hiszen, ki írná rá magára, hogy boszorkány vagyok. Másrészt, ha léteznek, meg kell tanulnom, amire képesek...
Mosolygok én is a lányra és hallgatom, amit mond.
Egy név hangzik el, ami ismerős, s hamar beugrik a sztori is. Mivel jómagam is nemes vagyok ezért engem kétszer annyira érintett az ügy. Hiszen a mi "közösségünkben" minden ilyen hír nagy fontosságú. Persze azonnal elküldtem én is a szokásos részvétkifejező ajándékokat amit ilyenkor szokás. Hatalom és befolyás és ami vele jár...ez a nemesek játéka. Mindenki a barátod és mindenki az ellenséged.
A történet csak ott volt fura, hogy a családfő nem kerestette meg a fia gyilkosait. Persze amikor a lányokkal beszéltünk(nemes hölgyek) egyből azt gondoltuk, amit a férjeik beszéltek. Ez nem lehet véletlen...
Inkvizítor egy nemesnél? Hmm itt valami nem stimmel....nagyon nem stimmel.
A lányra nézek és biztatóan mondom:

- Erőre van most szüksége! Ne csüggedjen, hamar kiderítjük mi is történt itt. Tudjuk, hogy maga nem boszorkány.

Majd felnevetek, kissé talán teátrálisan. Az arcát simogatom, s suttogva mondom:

- Mellesleg ha az lenne, engem az sem érdekelne.

Mosolygok a lányra, majd mint aki nem mondta volna el az elüző mondatot, hűvösen kérdezem tovább:

- Mit kérdezett az inkvizítor? Már ha nem bántja a kérdés.

/Octavia/


A nőt meglepi őszinteséged, de hevesen rázni kezdi a fejét.
-Nem vagyok boszorkány, megmondanám, ha az lennék. De nincs semmi okom hazudni.
* Majd az inkvizítor kérdését ahogy firtatod, kicsit megnyugszik és összeszedi magát.
-Először a fiúról kérdeztek, hogy volt meg mint volt. Nem volt ellenséges, de aztán egyre inkább olyan kérdéseket tett fel, amivel rá akart venni, hogy magam ellen valljak. Végül azt kérdezgette, hogy a szerelmemnek sütött süteménybe belekevertem-e a menzesz vérét, hogy felizgassam és elvegyem az eszét.
De kérdeztem is tőle, hogy honnan jutna nekem ez eszembe? És utána csak arról faggatott, hogy ki segített, ki adta az ötletet...
* A félhomályban egyre inkább érzed, hogy a nemes nő minden bizodalmát most beléd veti.
-Csak azért vádolnak, hogy mentsék az őrvég fiát.

- Hát persze...

Mosolygok a nőre. S talán elhiszem, talán nem. De attól tartok, hogy valóban nem boszorkány, a csudába, pedig szívesen tanultam volna ezt azt...

- Ki volt az inkvizítor?

S remélem tudja a nevét, ha nem akkor fel kell keresnem és utána járnom ennek. A nőt látszólag szeretnék nagy galibába keverni, de vajon miért?
A lány látszólag megbízik bennem, én pedig egyáltalán nem bízom benne, de ez nem fontos, a lényeg, hogy kiderítsem mi történt. Miért pont ezt a lányt? És miért adta az inkvizítor a szájába a mondatokat, az is lehet, hogy tudják ki volt a tettes.

- Az örvég fia, kedvesem?

Nézek a lányra. Mint egy tudatlan gyerek, hátha elmond még valamit mielőtt távozom.

/Octavia/


A lánynak eleddig az utolsó reménye vagy továbbra is. Mint egy kis gyermek kapaszkodna beléd, hogy a te szavad valamit fordít a helyzetén. Ám még mindig nem teljesen világos, hogy két fiatal nemes lassan érlelődő szerelméből hogyan lett boszorkányper. Hiszen minden bizonnyal mindkettejük szülei szívesebben unokáznának már, mint sem bíróságra és inkvizítorhoz járjanak.
-Nem mutatkozott be. Azt hittem előbb csak sürgetni akarja ezzel is, hogy gyorsan végezzünk. De utána már olyan támadó volt, hogy már én sem akartam udvariaskodni azzal, hogy bemutatkozom neki. Úgy is tudta a nevemet és utólag jöttem csak rá, hogy már az elején tudta, hova akarja kivezetni a kérdezősködést.
Buta voltam, belátom, hogy nem figyeltem jobban az elején.
* Ám a nemes címére még neked is fennakad a szemöldököd. És hamar igyekszik felvilágosítani róla.
-Amolyan őrgróf, az ork határon van a legtöbb földjük. Rokonaik az ottani nemesség nagy tiszteletnek örvendő tagjai és az uralkodó feltétlen hívei. Arra felé a rossz szájak szerint egyike a család a főváros feltétlen híveinek.
A fiú is, aki nekem udvarolt, nagyon sokat beszélt arról, hogy egyre több nemes tér le az általad is terjesztett tanokról -néz a papnői ruhádra- és tér át egy új vallásra. Ahogy az én családom is bár kevesebb földdel rendelkezünk, de ugyan úgy híve Astelath királyunknak.
És követjük természetesen az ő vallását.
* Ha meg akarod tudni az inkvizítor nevét, a bíró papírjai közt biztosan megvan. És épp a dolgozószobája felé tart. Ha még szeretnél megtudni pár részletet a vádlott nőtől, akkor természetesen azokra válaszolni fog.

Az inkvizítor még a nevét sem árulta el, de az biztos, hogy egyre furább ez az eljárás. Hiszen tudják a hölgyről, hogy nemes, hogy merészelnek így bánni vele. Itt valamilyen hatalmasabb érdek érvényesülhet. Azt valóban még mindig nem értem miért lett az ügyből boszorkányper, de úgy hiszem ezt a választ az inkvizítortól tudom majd megkapni.

- Köszönöm a válaszokat. Igyekszem minél előbb utána kérdezni ennek annak, nem ígérhetek semmit, de megteszek mindent, hogy az ügy végére járjak.

Majd elindulok és megnézem vajon ki is lehet ez az őrgróf. Sajnos azonban nagyon baljós előjeleket tapasztalok, ez már komoly ügy. Vajon egy ilyen kiemelkedő nemes mégis mit akarhat belefolyni egy ilyen ügybe? Lehet még ismerem is az illetőt, hiszen egy bizonyos rangsor után már kötelező az ismeret...
Akárhogy is a király barátai, meg kell néznem ki volt. Az ügyiratok között lehet megtalálom majd. Felkeresem újra a bírót, hátha elérhető lesz.
Közben pedig valamiért Ethruganra gondolok. A vele eltöltött éjszakámra. A franc, beleszerettem...pedig ezt szigorúan megtiltottam magamnak. Azt hiszi, sikerül majd a terve és Jelenával fog uralkodni, miközben én leszek a szeretője, de ő is tudja nem olyan nő vagyok, aki szereti a konkurenciát. Ha a főpap ment, Jelenának is kell...
Hirtelen feleszmélek a gondolataimból, mert a célomhoz értem.

/Octavia/


A főpapnő helyettese hamar megtalálja a bírót és nem is takargatja az ügy iratait.
-No, várjon! Azt hiszem arra a polcra tettem. -lép oda az egyik szekrényhez és gyorsan pörgeti az ujjai között a mappákat, míg nem egy vastag köteget kivesz- Ez az. Mindjárt kikeressük, nem akarok ostobaságot mondani. Nem rég kaptuk ezt az inkvizítort és mindig keverem a nevét a kovácséval.
Iigggen. Kovacsis az inkvizítor neve, a jó öreg kovácsunk akkor a Tavaris. A városban mindig a másiknak a nevén szólítjuk őket, pedig nagyon lelkiismeretes szakemberek. A városházán van az irodája.
* Ha elmész felkeresni, akkor kopogásodra belülről nem jön válasz, csak fél perc múlva kinyílik az ajtó. Egy nagy termetű, középkorú férfi üdvözöl téged és ha elmondod neki, hogy miért jöttél, akkor csak bólint előbb és utána válaszol.




-Ha nincs kifogása ellene, akkor meghívnám egy ebédre. Épp azon gondolkodtam, hogy ott van az idő. És közben megbeszélhetnénk és nem kell sietni. Gondolom lesz elég kérdése, igen sok munkát adó ügy.
* Ha ez megfelel neked, akkor bezárja az ajtót maga mögött és a kijárat felé veszitek az irányt. Futólag még látod, ahogy szerelmed, a főtanácsos bemegy egy másik irodába valakivel, de csak annyi ideje van, hogy odaintsen felétek. És a vendéglőben Kovacsis három fogást rendel magának az előételnek szánt sajt mellé és meghagyja a lehetőséget, hogy a desszertet a végén majd meglátja.
-Igen kényes ügy. És nem lepődnék meg azon, ha még lenne pár fordulat az ítéletig. A nő tett feljelentést, hogy megerőszakolták. Ám sok minden nem stimmelt a dologban. Igen jó családból származott a srác, bármikor kapott volna magának asszonyt, ha azt akarja. Ilyen ostobasággal kár lenne az életét eltolnia.
Ráadásul egyikük sem tagadta, a szülők is tudtak róla, hogy udvarolt a lánynak. És az őrvég családja megesküdött mindenre, ami szent, hogy ez a fiú nem olyan. Ezért is keresett meg engem a katonatiszt, akihez eredetileg tartozott a nyomozás. Arra gyanakodott, hogy közönséges boszorkányok fertőzték meg az elméjét és mágia hatása alatt cselekedett és ezért nem tudta elmondani az igazi magyarázatot.
Viszont hamarosan a lányra terelődött a gyanú. Egy gyógyfűárussal megvizsgáltatva amit ettek, tanúskodott, hogy a havi ciklus vére van keverve a süteménybe, amit megetetett a kis sráccal. Attól bolondult meg azon a napon. A könyvek is említik, hogy a boszorkányok sokszor saját menstruációs vérüket keverik ételekbe, italokba, hogy ellenállhatatlan vágyat ébresszenek maguk iránt áldozatukba.
Mivel a varázslat arra hat, aki megeszi és akinek a vérét elfogyasztja, ez a banya lehetett csak a tettes. Ám a családja nem fog nyugodni, mert bár nem olyan erős, mint a fiúé, a város körül vannak a birtokaik. És ki fogják használni a helyi előnyüket.
Ám a Banningok nem hagynák ezt válasz nélkül. Elegük van belőle, hogy folyton zűrös nőügyekbe keverednek a fiataljaik és lenne ennek az ügynek folytatása.
* Láthatóan ideges volt már az egész ügytől. Jobb szerette volna röviden lezárni és mivel gondolkodott eleget az álláspontján, ne is szívesen változtatná meg, ha nem muszáj.

- Tiszteletem! - szólok a bírónak, aki előkeresi nekem a nevet. Egész segítőkész pacáknak tűnik. Úgy látszik az ítéleteiben nem tükröződik ez. Egyébként biztos vagyok benne, hogy tudják már, hogy szaglászom, attól félek ez árt az ügynek, de nem tudok mást tenni.

- Köszönöm és merre találom?

A bíró utat mutat és már megyek is hozzá. Az inkvizítor eléggé máshogy néz ki, mint ahogyan elképzeltem. Egy dagadt tagbaszakadt ember kerül elém, amire mindent mondanék, de azt, hogy inkvizítor sohasem.

- Üdvözlöm.

A férfi, mintha számított volna rám. Egy ebédre invitált, mivel én is éhes lettem elfogadtam a felkérést. Útközben megláttam azt a szempárt, amilyen senkinek sincs, az a szem amelyet örökké lesni tudnék. Egy enyhe sandítással jeleztük egymásnak, hogy látjuk egymást. Oh, bárcsak vele mehetnék most. Na de elég!
Az ebédre finomságokat kapunk, amit jóízűen fogyasztok, hogy szimpatikusabb legyek kicsit többet eszek, nem vigyázom az alakomra..most.
Az inkvizítortól nagyon sok információt megtudok.

- Tudom nagyon kényes az ügy, bizonyára szeretne már pontot tenni az ügy végére, de vannak zavaró tényezők.
Nos, miért adná fel magát önként a hölgy, sokkal logikusabb lenne, ha nem jelentené fel. Valami oka csak volt, hogy feljelentse.
Megkérdezhetem ki ez a segítőkész katonatiszt? Nem furcsa, ha valaki előáll egy ilyen sztorival? Ugyan bárki beletehetett bármit abba az ételbe, a gyógyfűárusok vigyázzállásai sokszor csalatkoznak.Ne higgye, hogy a lányt védem, csupán az igazságra vagyok kíváncsi. Ön, hogyan vélekedik az ügyről?

Ha nincs más akkor pedig a tisztel fogok elbeszélgetni, elég gyanús nekem ez a figura. Előáll egy ilyen légből kapott sztorival, ugyan. Bár ki tudja, lehet tényleg boszi a nő. Derítsük ki.

/Octavia/




Kinos hallgatás következett a kérdéseid után. Egyáltalán nem sietett közben megválaszolgatni őket. Sőt! Amikor türelmesen nézted őt és vártad, akkor is olyan érzésed támad, mint mikor télen az autók nehezen indulnak be.
-A gyógyfűárus az én emberem. Ismerem egy korábbi nyomozásból. És amennyit kiderítettem, nem is olyan hiteltelen az, hogy a nemes leánya maga kezdte a vádaskodást.
A Banningoknak már máskor is meggyűlt a bajuk a róluk terjesztett gonosz pletykákkal. A srác fivére meghalt, miközben vadászott. A nyomozás kiderítette, hogy rablók támadták meg az üresnek vélt vidéki kastélyt és saját tulajdona védelmezése közben hősi halál érte.
Ám az őrvég elmondása szerint arról kezdtek el szólni a suttogások, hogy a tisztességes ház egy kéjlakot üzemeltetett ott és valami nőügy miatt történt a mészárlás. Nos, ha ilyen képtelenségeket gerjesztenek egy család körül, nem hihető, hogy ellenségei rávesznek egy kis nemes leányát, hogy vádolja meg a másik fiút is, hátha elveszejtik egy bírósági ítélettel? Egy újabb nyílt támadást már túlságosan feltűnő lenne.
De az őrvég apát sem ejtették a fejére, hogy elvesszen a magja!
* Egyre nyilvánvalóbb, hogy az inkvizítor a nyomozása során belemélyedt a két család hátterébe és az is, hogy nyíltan a Banning oldalon áll. Egyelőre nincs is mit beszélni ezzel az alakkal, aki annyit eszik ebédre, mint hét József Attila enne... ha lenne több belőle.
Ám a tisztig nem jutsz el az ebédből. Hirtelen hátulról megrántanak és hátad valakinek neki feszül, hogy ne essél el. És egy mohó száj csókolja meg a nyakadat, nem is leplezve, hogy ismer.

A kérdéseim és felvetéseim után kínos csend telepedett közénk. Nem tudtam eldönteni, vajon nem értett-e meg, túl arrogáns, hogy válaszoljon, vagy inkább nem működik az agya...
Néhány kínos pillanat , és a lábaim merész nézegetése után elhangzik néhány sor a szájából.

Banningok, láthatóan az ő pártjukat fogja a történetben. Micsoda 'semlegesség." Mindenre megpróbált választ adni, de arra, hogy ki volt a tiszt, nem igen jutott szó.
Pedig, ha kideríteném a nevét, akkor sokkal több információhoz jutnék. Sőt, valószínűleg el is tudna néhány új részletet mondani.
Egy biztossá vált, bármi is lesz, itt egy jól felépített játszma bontakozik ki, a kérdés, hogy vajon át tudok-e látni rajta.
Mire megkérdeztem volna újra a tiszt nevét, valaki hátradöntött.
Már éppen szóltam volna, amikor a nyakamat egy forró és ismerős csók lepte el. Ez Ő! De vajon hogyan, honnan, miért?
Hirtelen elöntötte az agyamat csupa ostoba gondolat, minden kusza lett a fejemben és csak rá tudtam gondolni, a szerelmemre aki itt állt mögöttem és egy olyan lépésre szánta el magát, ami nagyon jól esett, ám mégsem engedheti meg magának.
Megpróbáltam magam összekapni és menteni a helyzetet.

- Őőőőő, khmmm....Magának is jó napot főtanácsos úr!

Majd zavaromban visszabillentem a székkel a földet néztem és megigazítottam a szoknyámat, mert éreztem ha rá nézek, elvesztem a csatát az értelmem felett...

/Octavia/




Szerelmed fülig érő mosollyal pattant le az egyik székre és kezét dörzsölve -mint valami kártyaasztalnál- vetette magát a nagypolitika világába, pedig épp csak most lépett ki onnan percekkel ezelőtt az általad is látott polgármester irodájából.
-Nos, melyik nemesi családot veszítsük el? Megtette már mindenki a tétjeit?
-Jó napot, főtanácsos! Természetesen én is tudom, milyen jelentősége van ennek az ügynek a nemesek körében, de ahogy a kedves hölgynek nem régen mondtam is, én semleges állásponton vagyok. Csak az igazság érdekel és a szakmaiság.
-Nos, ebben nem foglak titeket hátráltatni. Bárki is nyeri a játszmát, én csak abban bízom, hogy én a győztesekkel zárok. De tuti nem én fogok all-in-t mondani.
Octavia kisasszonynak viszont megígértem, hogy bemutatom a bíró úrnak és nem feledkeztem ám meg róla.
* Bár ezt csak kegyes hazugságnak szánta, hogy elcsaljon az asztaltól és félúton egy puha ágy felé térítsen, elvonva a figyelmedet a mai napon minden további munkától. Ő végzett és jobb szórakozásnak találja nemesi családok érdek nélküli gyilkolása helyett hancúrozni veled, ám ha meg akarod tudni a tiszt nevét, valószínűleg az is az iratokban lesz és nem ártana ilyen szempontból beugrani ahhoz a másik ismerősötökhöz.
Ám a döntés rajtad áll.

Az érkező egyén egy elég dörzsölt figura, s jómagam ezért is szerettem belé. Ha cselszövésről és intrikáról van szó, ő általában benne van a dologban. És persze, most azonnal a magáévá tehetne, de munkánk van.
Mintha az olyan könnyű lenne, teszi fel a kérdést, mintha csak sakktáblán játszanák a bábuinkkal.

- Valóban, az igazság mindenek felett.

Oh mekkora kamu. Mindjárt elröhögöm magam. Remélem nem látszik rajtam. Helyeslően bólintok szavaira és a bíró meg egyáltalán nem érdekel. Csak ő, most itt van mellettem...

- Köszönöm a csevejt őméltóságának. Később még jelentkezem. Viszontlátásra!

Majd a férfi is velem tart remélem. Ha így tesz megvárom míg senki nem lát minket, majd a fülébe súgom.

- Döglesztő vagy! Nem is tudod mennyire. Ha egy kicsit várnál, megnézek valamit, utána pedig találkozzunk a lakosztályodon.

Nézek csillogó szemmel a férfire, s a kéjtől megválva indulok el a bíró felé az utolsó információért, amire szükségem lehet.

/Octavia/




Szerelmedtől elválva hamar megtudod, hogy egy bizonyos Qabasin őrnagy járt el eredetileg az ügyben. És ő adta át a már munkaebéden alaposan meg- és kiismert inkvizítor pasinak. Ám ma nincs bent, mert őrjáratot vezet a katonáival.
Egyelőre nincs mit tenni, felkeresheted a rád váró tanácsost, aki már elhúzta lakosztályában a sötétítőt és hozatott nektek bort, hogy kellően hangulatosan melegítsetek be az utána jövő dolgokhoz. És amint kinyitotta az ajtót, a derekadat átkarolva rántott be és szádra csókot tapasztott.
-Na hogy ment? Megvan már a döntés, hogy ki lesz a befutó? -mielőtt még válaszolhattál volna, kis szerelmeskedésben nyom a falhoz és vágytól felhevülten hallgatja a válaszodat.
* Később persze újból szóba kerülhet a téma, ha csak nem mutatod ki, hogy nem szeretnél róla beszélni. Bár kicsit más megközelítésből. Amit eddig nem is feltétlen tudtál biztosra, bár mindenki sejtette.
-A srác rendes, aki miatt a lányt vádolják. Bár vele sincs semmi bajom. Togarisz nem olyan, mint a bátyja. Dulfiol Banning egy tahó volt világéletében. Állítólag valami vadász balesetben halt meg vagy megtámadták a vadászházban a rablók. Nem érdekel engem, hogy mit hazudgálnak.
A temetés másnapján láttam az özvegyét tiszta szívből nevetni. Ha hiányolta volna az urát, akkor nem így viselkedett volna. Nőzött állandóan. De nem rendes lányokkal. Erőszakos bunkó volt velük is. Csak az volt, amit ő dirigált. Még abban sem voltam biztos, hogy a felesége sokáig elnézi majd ezeket neki.
Nem tudom, mi lehetett a fiúval, hogy rávetette magát a leányra. Az apja a fivére halálában nem is akarta, hogy elkezdjük a nyomozást. Azt sem tudta senki, hogy elment arra a vadászatra. Ha én elmegyek egy több napos vadászatra, akkor nem titkolom a szeretteim előtt. Nem?
Togarisz... Őt ha itt kivégzik, az öreg Banning kinyírja a lány apját is, meg azokat akik benne voltak a megöletésében. Ha ki akarod robbantani a káoszt, akkor ez alkalmas lehetőség rá, mert vér fog folyni. De ha még ne menjünk neki Astelathnak, akkor akár meg is nézhetjük, hogyan világit egy nemes boszorkány.
Ez olyan kényes ügy, ami csak a politikáról szól.
* Ismét rád veti magát, hogy kicsit elterelje a gondolataidat a témáról.

Qabasin őrnagy. De persze pont most nincs a helyén. Hogy nyomozzon így az ember lánya? A francba....bevallom kissé felvágtam volna Et-nek, hogy milyen nagylány vagyok, aki nagyon jól teljesíti a feladatát, de most egy kicsit csalódottan kullogok vissza hozzá. Belépve a helyiségbe nem is hagyott szóhoz jutni, egyből letepert. Persze, gyorsan átadtam magát neki, mert hát ki ne akarna a szerelmével lenni, fenébe makacsság.

- Egyenlőre nem!

Mondom lihegve, majd gyengéden beleharapok az alsó ajkába, hogy azért mégse érezze magát ennyire nyeregbe.

- De rajta leszek az ügyön.

Majd átadom magam az érzéseknek.
Később elmondja a vélekedéseit az ügyről. Majd a végén véletlenül reakció gyanánt egy szó csúszik ki a számon, melyet nem akartam:

- Szeretlek....

Majd hirtelen a szám elé teszem és értetlenül állok a dolog előtt. Vajon mit fog reagálni. Hülye hülye vagy Octa! Hogy mondhtasz ilyet? De mit tegyek?? Amiket mond, egyszerűen nekem teremtette ezt a férfit a sors.
Könnyű tehát meggyőzni engem, és hallgatok is a férfira akinek a karja közt vagyok...lássuk égni a banyát.

/Octavia/




-Egyszer majd feleségül veszlek.
* Oké! Férfi ígéret. Egy megkérdőjelezhetően megfontolt élethelyzetben. Ám ebben a pillanatban, ahogy ott álltál csábítóan a tanácsnok előtt, jó volt hangosan gondolkodni azon, hogy mi lenne, ha... Az biztos, hogy élvezettel veti bele magát a veled töltött további percekbe.
Ám a munka sem sokáig várat magára. Másnap reggel egy ágyban eltöltött reggeli után ideje utána nézni a rejtélyes őrnagynak. Ha felkeresed, akkor épp az éjszakai őrjáratról hazatérve a menetoszlop élén morcosan száll le a lóról, ahogy odalépsz hozzá.
-Nem tudom, mit mondhatnék. Én már nem foglalkozom azzal az üggyel, átadtam az inkvizíciónak. Kérdezze tőlük!


/Bocsi, hogy megvárattalak és utána is ilyen rövidet sikerült alkotni./

A szokásos válasz egy ilyen kérdésre, férfiak. Nem is sejti, hogy egy nap valóban meg fog történni, ha kell Jelena kezéről vágom le a jegyürüm, aki lehet már királynő lesz, de nem érdekel. Mitől nemesebb nemes ő, mint én?
Hagyjuk is jelenleg itt vagyunk és ezzel a problémával kell foglalkoznunk. A lényeg, hogy hallgatok a páromra, nem érdekel a lány bűnössége. Égessék el és kész!
Az őrnagy sem tűnik túl segítőkésznek, így lemondok az ügyről és inkább Ethugant támogatom. Mi történhet? Astelath már így se engem nevezett ki főpapnőjének. Közben felkeresem a kis herceget és beszámolok neki a történtekről, persze a hazugságom úgy adom elő, hogy hihető legyen és még tanulságot is beleviszek neki, hogy tanulhasson valamit.

- Van kedved sétálni egyet a városban kisherceg?

Kérdezem a tanítványom. S ha beleegyezik járok vele egyet és közben okítom az elemi mágiáról ezt az érzékeny kis csótányt.

/Octavia/


A lány a börtönben hiába imádkozott szorgosan az isteneihez, azok még lehet kedvelik is, ám hogy az emberek kivetették maguk közül, az már biztos. Sem a katona tiszt nem foglalkozik már az esettel, sem az inkvizítort nem nagyon érdekli. De a bíróság munkáját felügyelő királyi küldöttet, tégedet sem érdekel túlságosan a sorsa.
Bár eme kis városkában valószínűleg évtizedekig nagy hullámokat fog vetni, de a nő sorsa megpecsételődött. És te "kedvenc" hercegeddel indulsz városnézőbe. És ő minden szavadat issza. Ami eljut hozzá. Próbál oda figyelni, ám folyton a korabeli lányokra terelődik gondolata. És nem mellesleg mostanában már a szeme is. Kezd kamaszodni és ez a legszörnyűbb időszak tanítani őket.
-Te hogy hogy nem mentél feleségül senkihez? Nem tetszettél a korodbeli fiúknak?
* Teszi fel a kérdést az Életről, a Világról meg a Mindenről. Douglas Adams sem fogalmazhatta volna meg jobban a kérdést, melyre a 42-vel válaszolt.

Miközben az utcákat járjuk kellemesen csap a szellő a hajamba. Már nem feszélyez a lány sorsa. Eldőlt mi lesz vele, s szerelmem is segített, ezért hálás vagyok neki. A város utcái csendesek és mindenki éli mindennapjait. A herceg, aki már nem is annyira kicsi, bámészkodva nézegeti a lányokat az utcán. Nahát, talán már ivarérett is lett?
Kuncogok magamban, majd választ ad kérdésemre egy újabb kérdéssel.


- Gyermekem, az életben a legtöbb dolog nem mindig olyan egyszerű, mint elsőre látszik. Emlékszel még a tanmesére a bohócról és a gyűrűről?

Reményeim szerint, emlékezni fog, sokszor regéltem már el neki. Egy történet arról, hogy az életben nincs jó és rossz, csupán nézőpontok. Nincsenek egyszerű igenek és nemek, csupán döntések.

- Beszéljünk inkább egy kicsit rólad. Hogy vagy? Hogy haladsz a tanulással? Régen beszéltünk.

Ha elmeséli utána rákérdezek egy másik témára is.

-Mi újság a lányokkal? Esetleg van valaki, aki elnyerte a tetszésed?

Bár be kell valljam a hercegtől inkább azt hittem, a fiúk iránt táplál vonzalmat...ez a gyengekezű kis bolond....

/Octavia/





A kisfiú bólint. Ám ez nem a könnyed kisujjunkban van a lecke fejmozdulat volt, hanem amikor tudjuk mit mondott a tanár, de fájdalmas lenne azt az érthetetlen fűrészpor bemagolást visszamondanunk, amelynek mélységét nem értettük meg.
-Ó, nagyon jól megy. -mondta a tanulmányaira vonatkozó kérdésre- A geográfia tanárnőm mindig sokat dicsér. Azt mondja, bámulatos amilyen könnyen tanulom a világ országait és fontosabb városait.
Ha király leszek, mint az apám, be fogom utazni az összeset és mindenhol jó döntést hozok a népek között.
* Mint egy csendes patakban egy lávafolyam, olyan békésen és odaillően megszólal mögötted egy hang.
-Az apja épp meghalt. Öld meg a fiút itt és most és te léphetsz a trónra helyette! Kicsi madárkám, a reményeid a mai napon beteljesültek.
* Ki tudja miért szólalt meg a szellem, ki egykor a tűzben megjelent és azóta is hozza-viszi a híreket Zevadar és közted. Ám te éltél annyit az emberek világában már, hogy tisztában vagy vele, hogy a trónörökös nyílt utcán való meggyilkolásáért nem koronát szoktak adni, hanem valamit a nyakadba. Igaz, attól a másik valamitől is a lábad nem éri majd a talajt örömödben akár több hétig is, míg kigülledő szemeid a város legforgalmasabb terét nézi.
-Nem tudok semmit kezdeni a lányokkal. Hiába próbálok beszélgetni velük, mindig ostobaságot válaszolnak. Te nem. Meg a többi nagy. De a korombeliekkel alig lehet szót érteni.
* Úgy mondja ezt, mintha meg sem hallotta volna az iménti rossz hírt a herceg. Akarom mondani a király. Még idő kell, míg átáll a nyelvem. Ennyire érzéketlen lenne apja iránt?

A kis herceg elgondolkodik kérdése helyességéről. Tanulmányaival rendre halad, a politika helyett mindig is a földrajz érdekelte és még mindig azt hiszi, hogy egy varázspálcával mindent a helyére tehet. Nem is tudom tulajdonképpen kinek a gyermeke ő.

- Örülök, hogy így gondolkodsz. A népekre valóban ráfér egy kis béke. Az égi istenek is mindig a békére és bölcsességre tanítanak bennünket. Remélem bölcs uralkodó válik majd belőled. De ne feledd, mindennek megvan az ára...

A fiú tovább beszél, majd hirtelen a szellem közöl velem egy érdekes hírt. A szellemet csak én látom, így a fiú nem hallja meg a mondatait, mert elég fura lenne egy éjtünde szellem társaságában mutatkoznom ( ugye ? ).

A szemeim valóban kidüllednek, s nem hiszem, amit az imént hallottam. De miért hazudna ez a szellem. Ki kell derítenem.

- Most gyermekem, gyere velem. Ne kérdezz semmit, fontos, hogy siessünk.

Mivel álruhában van, így mindenki azt hiheti, hogy egy kisfiúval vagyok csupán, bár én magam nem viselek álruhát.
Egyből Ethrugan szállására sietünk. Megkérdezem, vajon mi igaz ebből a hírből.
Sietősre veszem a dolgot.

A kisfiú és én szoros léptekkel megyünk, s közben arra gondolok, miért mondhatta ezt a szellem. Bárhogy is, ki kell derítenünk. De hogy közben megnyugtathassam a kis herceget:

- Tudod minden rózsa szép. Egyedülálló és gyönyörű önmagában, még ha nem is úgy tűnik. Neked azt kell megtalálnod, melynek nemcsak a külseje szép, de a lelkednek is kedves és nem fog megsebezni.
S bár lehet lesz lány, aki nagyon kacér és vonzó lesz számodra, s gondolataidban már elhajóztál vele a testek tengerére, de ugyanakkor hosszútávon boldogtalan leszel vele. Neked azt kell meglelned, akibe a szíved is szerelmes lesz, akivel nem lesz kérdés a hogyan....

Majd hamarosan odaérünk.

- Persze ehhez az első lépés, ha próbálkozol. Lesz elég bál, amin majd részt veszel, sőt te magad is adhatsz bálokat. Ott viszont ne legyél rest felkérni a hölgyeket egy táncra...apropó tánc, hogy haladsz vele? Apád külön kérte, hogy a következő újholdra már tudj néhány alapot.

Megengedem a választ, s válaszolok ha kérdez. Mikor a főtanácsoshoz érünk, a szívem ragyog. Hogy lehet percről percre szebb ez a férfi, most hogy máshogy süt arcába a nap, még helyesebb mint amikor utoljára láttam.

- Kedvesem, kérlek várakozz egy kicsit itt, valami fontosat kell megbeszélnünk. Őrök.

Majd a szokásosnál több őrt állítok a fiú mellé, s ajtója elé.
Ha egyedül vagyunk kedvesemmel, hozzá szólok:

- Mit tudsz a királyról? Valami nincs rendben...Kérdezz rá kapcsolataidnál.

/Octavia/




A leendő királyt elbűvölted válaszoddal a szerelemről. Megígéri neked, hogy igyekezni fog a táncórákon is. És életed szerelmét pedig még jobban elbűvölted, mikor pár nap múlva bejön hozzád immáron a visszaérkezett futárja üzenetével. És csillogó szemekkel meséli az újdonságokat.
-Astelath meghalt. Úgy tűnik az éjtündék végeztek vele.
Itt a nagy alkalom. Jelena gyámságot fog kérni a nemesektől a fiúra, mint a legközelebbi rokona. És amíg nagykorú nem lesz, addig mi uralkodunk. Csak arra kell figyelni, hogy a kis kölyök ne akarjon beleszólni semmibe.
* A hatalom mámorától megszédülve veti rád magát. A csupasz tények érdekli őt ezen az éjszakán is benned. És már csak alaposan kifáradva kezd újra gondolkodni.
-Ti papnők annyi mindent tudtok megtenni titokban. Egy bástya elég szeles hely. Nem tudnád megoldani, hogy véletlenül egy nagyobb széllökés, mikor a szélén áll? Vagy egy fáklyából kipattanó szikra felgyújthatná a ruháját.
Ha eltennénk láb alól, akkor végre nem királyi tanácsos lennék, hanem én lennék Jelena oldalán az uralkodó.


/Köszönöm a játékot! Akár elvállalod szerelmed kérését, akár nem... hamarosan folytatás következik./[/b]

A várakozás percei nem túl hatásosak. Olival ülök egy teremben, s ő biztos látja rajtam, hogy feszült vagyok.
Megpróbálom elterelni a gondolatainkat és oktatok neki egy kicsi elemi mágiát, némi állatismeretet. Mostanában kezdik érdekelni a nyuszikon kívül a veszélyesebb lények is.
Majd szóba kerül újra a jövő és ez a fiú tényleg elszántan hisz a békében...a kis bolond. Soha nem lesz béke és egyenlőség. Hogyan is lehetne, mi nemesek sohasem leszünk egyenlőek a pórnéppel.

Visszaérkezik a szerelemem, s négyszemközt közli velem a hírt. Nem hiszek a fülemnek. Hirtelen le kell ülnöm, s magam elé meredek. Igaz lenne? A király halott.

- De hogyan? Ki ölte meg?

A férfi megtámad ám most, visszautasítom közeledését, legalábbis egy időre...
Sok érzelem és gondolat kavarog bennem. Vajon mi lesz ezután?
Kis idő múlva újra felderül az arcom. Végre elhiszem:

- A KIRÁLY HALOTT!!! hahahahah...

Majd egy olyan eufória érzés járt át mely felszabadító és felpezsdítő érzést adott. Kezemmel megmarkoltam a szerelmem vállát és vadul csókolni kezdtem a száját, az arcát, a nyakát...majd  sokszor és nagyot szerelmeskedtünk azon az estén.


- Soha nem volt még ilyen jó...

Bújtam elégedetten a férfi mellé, s testem izzadt és lüketett, fáradt volt a "megpróbáltatásoktól". A gyönyörtől letaglózva feküdtem mellette, egyszerre örültem és fáradt voltam és tovább akartam csinálni. Sohasem akartam, hogy véget érjen az a pillanat. Mocskos voltam és tiszta is...
A csendet a szeretőm törte meg, s a kedvemet is eléggé levitte. Az olyan szavak mint Jelena, igencsak elveszik a kedvem.
Magam alá gyűrtem a férfit és kezeit lefogtam s úgy térdeltem fölé én irányítottam, szájunk össze ért, s hajam az arcába lógott, halkan súgtam oda neki:

- Nem hagyom sokáig, hogy azzal a kurvával legyél. Te az enyém vagy.

Majd lassan beleharaptam ajkába és megcsókoltam. Közben a másik kezem, máshol járt...felnyögtem, majd tovább folytattam:

- Ha elveszel, szülök neked olyan trónörököst, hogy az egész világ csodájára jár majd szerelemem...

S aznap éjszaka talán több beszéd nem is hagyta el a számat. Csupán kéjes nyögések és kiáltások.

Másnap pedig azt akartam, hogy tőlem tudja meg a kis herceg, most már ő a király. Leültem mellé és hagytam, had sírja ki magát a vállamon...eszembe sem volt megölni.

//én is köszönöm //