Frea nagy előre lépést tett a ranglétrán, amióta nem találkozott gyerekkori legjobb barátnőjével, Janka. Egy üzenet jött napközben egy kéjnő által, hogy az ellenség sorai között végzett munkája után végre hazatért hosszú évek múlva. És Capital kevés független polgára által igen kedvelt, lovagi díszletekkel berendezett kis helyen szívesen meginna vele pár pohárral a régi éjszakák és gyerekkori botlások emlékére.
Ha elmegy a találkozóra, akkor középen pont egy tucat kerek asztalt talál, amelyek körül javarészt kézműves mesterek múlatják az időt. Italoznak vagy kártyáznak vagy kockáznak vagy az elhaladó pincérlányok fenekét tapogatják. Néhányat általában kombinálnak ezekből.
Rég látott ismerősöd "karzaton" van fent, ahol az ott sorakozó négyszögletű asztalok egyike mögött ül, háttal a főbejárattal. A lépcső kettővel mögötte visz fel és nem néz feléd, láthatóan vagy a korlátra kirakott virág köti le a figyelmét -ami ezen a kihalt, élettelen tájon ritkaság is- vagy a konyhában néz valamit.
-Helló! -köszön rád anélkül, hogy oda nézne. Úgy tűnik, az eltelt időben kinövesztett a hátán egy újabb szemet, mert még a profik is meg lehetettek volna győződve róla, hogy egy pillanatra sem voltál a látómezejében.

Mióta az egyetlen olyan ember is meghalt, akire számíthattam, nagyon elkeseredett lettem, de legalább már munkám volt és a fiamra való tekintettel még keményebben dolgoztam, hogy ne lehessen rám panasz. Tettem, amit parancsoltak a feletteseim és a ház ura, vagy úrnője, szó nélkül és a lehető legjobban.
Természetesen nagyon keményen kellett küzdenem, hiszen a Pókok nemzetsége igen csak megválogatta, hogy kiket enged testőrsége soraiba, hiába volt a kemény katonai kiképzésem, ezzel nem voltam előnyben, más társam is hasonlóan keményen és kíméletlenül küzdött.
A mindennapi idegőrlő fegyelem és igyekezett közepette igen csak felüdülést jelentett réi gyerekkori barátnőm levele, hogy a városban van és szívesen találkozna velem a Fekete Pallosban.
Nem sűrűn mozdultam ki mostanában, de ezt a helyet kivételesen ismerem, így pár fürkésző pillantás után már látom is Janka-t, ahogy fenn ül a fenti teraszon.
Fülig érő szájjal veszem halkra a lépteimet, hogy meglepjem, de legnagyobb döbbenetemre megszólít mikor felérek, bár megesküdnék rá, hogy se nem látott, se nem ütöttem zajt.
- Ezt meg, hogy a csudába csináltad Janka? – öleltem meg egy pillanatra, aztán levetettem magam a mellette lévő székre. – És mit néztél annyira, vagy csak engem akartál megtréfálni? – néztem én is tekintete irányába.

Bár a barátnőd is mutatóujjával oda mutat, de mivel épp te is a virág felé fordulsz, hamar lelepleződik a csel. Közelről jól látszik, hogy egy enyhén domború tükör van a virág tövéhez állítva. Így nem volt nehéz a mutatvány. És pajkos mosolyra húzódik a szája.
-Bocsi! Csak meg kellett szoknom, hogy ne vegyék észre, hogy mire nézek. Akikkel együtt képeztek ki már mind halottak. Nem is tudod, milyen megnyugvás újra itthon lenni.
* Belekortyol a poharába és közben külső szemlélő számára szinte láthatatlanul állít egyet titkos szemén. És csak miután láthatóan jól eső érzés töltötte el szomja oltásában, utána folytatja.
-Viszont most olyan ellenséggel kell megküzdenem, aki ellen te jobb vagy. Rég nem voltam itthon és nem a jól megérdemelt pihenőért hívtak haza. Az összekötőmet megölték és aki a helyére lépett, azt hiszem ki akar nyírni.
A jelentése szerint hibáztam és ezzel súlyos hátrányokat okoztam Zevadarnak. Egy hét múlva a bizottságuk elé fogok állni és nem akarom a kérdéseire bízni, hogy milyen ítélet várható...
* Arca beszéd közben megváltozott és okozatosan előjött az idegesség rajta. Már nem tudta őrizni gyermekkorotok mosolyát, pedig próbálta nagyon. Egy ponton látszott is, hogy mennyire mesterségesen próbálja erőltetni, ám csak egy pillanatra és a komorodó tekintet ismét őszinteséget sugárzott.

Már az idejét sem tudom mikor nevettem ilyet jót, ahogy meglátom mivel vert át Janka és ez eszembe juttatta a régi szép időket, amikor még minden olyan egyszerűnek tűnt az életben.
Azonban a mondanivalója azonnal el is törölte a vidámságot az arcomról, mert újból a kegyetlen valóság talaján találtam magam.
Janka sem az élet napos oldalán sütkérezett, neki talán még nehezebb volt mint nekem, hiszen a kémek veszélyes életét kellett élnie, ami nem kedvezett a hosszú életnek.
És bár már hozzá vagyok szokva a birodalmunkat átszövő intrikákhoz, az mégis meglep, hogy valaki pont az ő pozícióját nézte ki magának, hacsak…
- Nem lehet, hogy valakinek a tyúkszemére léptél? Másként alig tudom elképzelni, hogy valaki a helyedre pályázna.
A bizottság pedig nem tréfadolog és még nem hallottam, hogy valaki segítség nélkül kisétált volna a meghallgatás után.
Most már nem tudja ő sem leplezni a valósi érzéseit és a kiképzésünk ellenére én nem is akarom.
- Nem mehetsz oda. Ki fognak végezni! Kell valami megoldást találni! Szökj meg, segítek, vagy öljük meg az összekötődet, így nem tud tanúskodni. – hajolok közel hozzá, hogy csak az ő füle hallja mondanivalómat.

Barátságos és jóindulatú mosolyra húzta a száját. És csillogó szemekkel válaszolt.
-Ne feled, hogy ők nem a hadsereg! Könnyebb elhagynom a körlet határát, mint nektek. De nekünk láthatatlanok a rácsaink. Nem vagyok a gyilkosok kasztjában, akiket utánam küldenének, így nem tudok minden trükköt, amire figyelnem kellene ellenük.
Sokan azt hiszik, hogy a kard hosszabb, mint a kés. Pedig sokkal messzebbre érnek az ő tőreik. Mindenhol ott vannak az ügynökök és mindent látnak és hallanak. Vagy meg kell ölni az összekötőt és reménykedni, hogy elsimítódik az ügy vagy meg kell győzni őt, hogy rosszul fogalmazott a jelentésben.
Ha én ölöm meg és a legkisebb gyanú is rám vetül, akkor gondolom mondanom sem kell, hogy járok. A katonáknál sem hagynák érvényesülni azt, aki a felettesére támad saját hasznát keresve. És az egyéni sorsok csak odaát érdekelnek bárkit is, a gyengék között.
Obersov az összekötőm neve. És tényleg nem olyan helyen dolgozok, ahová ne kerülhetne be bármelyik újonc. Engem pedig nem léptettek elő összekötőnek, ő kapta meg az üresedést. És ki kellene dolgoznunk, hogyan és merre kapaszkodjak ki ebből a trutyiból...
* A hadseregben már az is gyilkosságnak számít, ha valaki szerint direkt léptél félre a támadód elől és ő ezért a vezetődet döfte le. Ahogyan végül Awernondyas és Uráldur párharca végződött anno, bár egyenrangú küzdő felek között.
Ki kell találni, hogy kire nem gyanakodnának, ha végez vele. Vagy más módszert kikutatni a gyenge pontjára. Mivel a faj igen leleményes az ilyesmikben, ezt mindig egyénileg bírálják el. Ám ha a bizottság kicsit is gyanakszik szándékosságra, akkor egyszerű helyzetben van a bíró, pusztán csak nem engedi szabadon távozni.

Nem ismerem a kémek módszereit, de nincsenek kétségeim felőle, hogy Janka annál inkább, ezért egy percig sem kételkedem benne, hogy igazat mond és valószínűleg a szökés nem segítene sokáig elkerülni a bérgyilkosok pengéit.
- Igazad van, te nem tehetsz ellene semmit, mert azonnal rádsütnék a bélyeget, hogy azért tetted, hogy megmenekülj. És azt tudom, hogy nálunk ez bőségesen elég, hogy elítéljenek. Senki nem szeretné, hogy ez gyakorlattá váljon és valaki a felettesére támadjon okkal vagy ok nélkül. – töprengésemben egészen ráncbaszaladt a homlokom. – Mi lenne, ha én keresném meg és győzném meg vagy így vagy úgy, hogy jobban tenné, ha átgondolná azt a jelentést? Sok-sok éve nem találkoztunk és a szüleinken kívül nem igazán tudja más, hogy jó barátnők vagyunk. Talán kaphatnék pár nap kimenőt, családi okokra hivatkozva és akkor felkutatnám Obersov barátunkat. – javasoltam hirtelen ötlettől vezérelve.

A barátnőd rögtön jobb kedvre derült és hitetlenkedve kérdezte tőled.
-Tényleg meg tennéd ezt értem? A palotától nem messze van egy utca, melyben a Hollók Házát keresd! A kémek egyik központja, általában ott szokott lenni tudtommal, mióta ő is visszajött. De légy óvatos! Őket sem ejtették a fejükre és ahogy mondani szoktuk "a katonát jobban képzik ki arra, hogy elölről szúrjon, de a kémek a hátulról szúrást gyakorolják többet".
Ne értékeld le őt sem, hiszen valószínűleg volt oka, hogy az összekötőm halála után ő kapta meg a kinevezését!
* Tölt a te kupádba is és félig felállva az asztaltól magasba tartja.
-Igyunk a gyerekkorunkra és arra, hogy számíthatunk egymásra ebben a veszélyekkel teli világban!
* Koccintásra tartja ez után feléd.

Már rég volt részem ilyen érzésekben, ahogy látom felderülni az arcát és vigyorogva bólintok rá.
- Hát milyen barátnő lennék, ha még ennyit sem tennék meg érted? – bagatelizálom el a dolgot, pedig tisztában vagyok vele, hogy ez nem is olyan egyszerű, amit Janka is megerősít azonnal, nem árulva zsákbamacskát.
Természetesen, ha valaki eljut odáig, hogy olyna tisztségre emelkedjen, amit a fickó betölt, nem lehet félvállról venni és a kapcsolatait sem, ami minden valószínűség szerint van neki, különben nem ő kapta volna a posztot, ahogy barátném is rávilágított.
- Nekem sem volt fenékig tejföl Janka. – komorodtam el utolsó megjegyzésére. – Itt sem mennek jól a dolgok. Rathal meghalt és nekem keményen kell küzdenem, hogy elnyerjem a feletteseim és a Pók Ház urainak bizalmát. Már a fiamat sem láttam egy hónapja.
Nem mondom Janka-nak, mert minek terheljem vele, de pénzt kéne vinnem a nevelő családnak, de még nem szedtem össze. Már nem sok hiányzik hozzá és ajándékot is akarok vinni neki, így inkább halogatom a találkozást.
De most nem az én problémám az, amit meg kell oldani, így megszokott fegyelmezettséggel tolom háttérbe a dolgokat és foglalkozom azzal, ami van.
- Úgy legyen! – koccintom az övéhez az én poharamat és fenékig lehajtom.
Miután még egy csomó mindenről beszéltünk, többek között személyleírást kérek Obersov-ról, visszatérek a palotába és mivel még csak megfigyelés céljából akarom csak megnézni magamnak a fickót, így csak a szabadidőmben, a szolgálatom után látogatom meg a Hollók Házát, vagyis csak a környékét, hogy megnézzem mit csinál kedves kémünk. Talán ötletet meríthetek arra, hogy miként hassak rá.

A találkozó rövid, de annál vidámabbra sikerült. Még felelevenítetek pár régi története, de mind ketten érzitek, hogy egész estés mulatozásnak bizony másnap igen komoly böjtje lenne, mikor minden apró részletre figyelned kell.

Az alvás után szokásos nap és csak a kimenő alatt jársz kicsit az utcában, ahol ez a hely található. A bejáratot ketten őrzik, és egy harmadik körbe járkál. Ám ennek ellenére nagy forgalom van. Ahogy nyitva tartod a füledet párakat megállítanak, de hamar továbbengedik, mikor közlik, hogy "híreket hoztam xy-nak". Az első emelet kissé keskenyedik és körbe egy erkély fut. A ház teteje pedig zsúpfedeles és füstöt ereget a kéménye.
Több más fontos épület is van az utcában, a palota közelsége miatt a vezetők kedvenc negyede. Ám bárki könnyen járhat-kelhet. Hátul van egy lezárt ajtó.
Mielőtt még bármi kockázatosat tennél, ennyit tudsz meg a helyről, ahol az akciót terveztétek. Janka adott egy képet is tegnap, mégsem érkezett olyan felkészületlenül a találkozóra. Meg akart kérni rá, csak nem volt biztos abban, hogy elvállalod. És ezért is szereztél neki olyan nagy örömet.

Láthatóan eléggé őrzik a helyet, hogy csak úgy ne lehessen besétálni. Minden esetre elég nagy a ház forgalma, ahhoz, hogy végső esetben, valami hamis hírrel be lehessen jutni, hiszen sokan nem tesznek hangtompítót a szájukra, így simán hallom, hogy kihez jöttek, amit meg is jegyzek alaposan. Persze miért is éreznék veszélyben magukat, amikor a nemes házak palotái szomszédságában ütötték fel a törzshelyüket.
Figyelmes szemmel veszem szemügyre a további bejutási lehetőségeket, az erkélyt, a hátsó ajtót, a tetőt akár, de a legjobban abban reménykedek, hogy a fickó elhagyja majd a házat és őt követve, egy ennél sokkal kevésbé nyilvános helyen beszélgethetek el velei, hiszen még én sem tudom mi lesz a végeredmény és lehet meg kell öljem. Egyáltalán nem borzaszt el a dolog, már rég megtanultam kezelni az élet elvételét, elvégre katona voltam és most is bármikor készen kell rá állnom, a barátnőmért pedig ennél sokkal többre is kész lennék.
Így aztán, ha kell több napig is visszajárok és figyelek, hogy elcsípjem és akkor kövessem. Ha még sem dugja ki az orrát, akkor valószínűleg merész húzásba kezdek és a fickó saját nevére hivatkozva, hogy neki hoztam üzenetet próbálok bejutni. Talán szerencsém lesz és egy külön szobában fogad, hiszen mégis csak kémekről van szó.

/Userrel Skypon egyeztetve/


A testőrnőnek nem kell ilyen agyafúrt taktikákat alkalmaznia. Obersov pár óra múlva egy társával távozik és egy közeli csehóba veszi az irányt. Csupán egy pillanatra végig mér téged, mikor elmegy melletted, nőiességedet is beleértve. Ám a továbbiakban nem zavartatja magát egy járókelő miatt.
A közeli italkimérő helyen pedig egy félre eső helyre ülnek le egy kancsó szaké és két poharacska társaságában.
Természetesen nem az egyenruhámban van hősnőnk, csak egy sötét, egyszerűbb ruhában, melyet köpeny takar, kapucniját a fejébe húzva, így nem sok nőiességet láthat benne, de ez olyan fickónak látszik, aki egy seprűben is a nőt látja, ha vágyait akarja kielégíteni. Elég megvetően néz a lány rá, hogy aztán továbbmenjen és ő messziről kövesse.
Fel van készülve minden akcióra, így a nyakában egy kendő lóg, hiszen nem akarja leleplezni magát, ha mégis életben kell hagynia. Mikor a csehóba térnek a pók-ház testőre a másik sarokba húzódva figyeli őket, nem akarja elszalasztani az alkalmat, hogy lecsapjon rá, de jó lenne, ha a társa nem lenne a képbe, így még kivár.
Már lassan másfél óra eltelt a két pacák csendes beszélgetése közben és lassan lejár a kimenő időd. Az itteni viselkedése is a kéjsóvár természetét erősíti meg. Döntened kell, hogy holnap majd megvárod, hogy jobb alkalmad legyen vagy felfeded, hogy vannak szándékaid vele kapcsolatban.

Miközben nézem őket egyre türelmetlenebbül, hiszen lassan vissza kell mennem, látom, hogy minden felszolgáló lányra úgy néz, hogy majd el csorog a nyála, ami valahol undorító, de aztán pont ez ad egy ötlete. Persze ehhez a gyomor is kéne, de végül nem visz rá a lélek. Talán, ha minden más csődöt mond. Na meg, ha el akarom csábítani, akkor nem takarhatom el az arcom és ez sem lenne túl jó ötlet. Elsősorban az segítene Janka-n, ha megmásítaná a vallomását, ne az ha meghalna, mert attól a gyanú még rajta maradna.
Szóval inkább megiszom az italomat és másnap próbálkozom, hátha akkor egyedül lesz.
Másnap egy nővel jelent meg ugyan abban a kocsmában. Láthatóan a vágyai az ő gyöngéje. Miközben a hely nyüzsög a self élettől, a csaj feláll az asztaltól és kihívó járással felsétál az emeletre.
Még az ő társaságában is többször odanézett rám, ám nem kell nagy jóstehetségnek lenni, hogy hamarosan követni fogja őt és nehéz megmondani, hogy meddig fognak ott maradni. Ám pár percre magára marad.
Hát úgy látszik ez nem fog menni és sajnos szorított az idő, mert Janka meghallgatása egyre közeledett, így dűlőre kellett jutnom. Így aztán sutba vágtam az óvatosságomat és a kapucni valamennyi sötétségére bízva a dolgot, mikor a szajha el billegtette a hátsóját, igyekezve minden csábosságot belevetve intettem neki, hogy jöjjön utánam, aztán a hátsó ajtón kisurrantam. Ha nem volt ott senki, az arcom elé húztam a kendőt és úgy vártam, hogy kijöjjön utánam.

Frea úgy tűnik elszánta magát és jobb alkalom egyelőre nem adódott, így saját magát használva csalinak hívta ki hátra és reménykedett benne, hogy a kém hűlni hagyja a fent várakozó nő meleg ágyát és pillantásaiból ítélve nem fog lemondani az újabb hódításról.
Nem is tévedett, ám talán meglepetést okoz, hogy amikor ő is átsétál a konyhán és kilép a séfek által használt kijáraton, azonnal egy rövid, egyenes kardot ránt ki ruhája alól és harcra készen forgatja fejét, spirál alakban jár, hogy mindig alaposan a háta mögé is nézhessen.
-Nos, hát eljöttél? Ám jobb, ha tudod, a közös ismerősünk halálát hozod el, ha én rejtélyes módon meghalnék. Két nappal ezelőtt egyik barátom a Fekete Pallosban iszogatott, amikor különös dologra lett figyelmes. És meg megmernék esküdni rá, hogy a te leírásodat adta meg, ahogy azzal a bizonyos hölggyel találkoztál.
Ezek után szerinted mennyire lenne hihető a bizottságnak, hogy nem azért törsz az életemre, hogy mentsd az ő irháját? Gyáva szuka, aki maga helyett mással végezteti el a piszkos ügyeit.

Valahol mélyen megkönnyebbül Frea, mikor a férfi nem dől be a csábítási kísérletének, bár az, hogy lelepleződött annyira nem jó persze.
- Ezek szerint Janka-nak igaza volt, nem ejtettek a fejedre. - néz felé egy hideg, kényszeredett mosollyal és keze bár a kardján van, még nem húzza elő. - De így nem sok választási lehetőséget hagytál nekem azzal kapcsolatban, hogy "meggyőzzelek" vagy megöljelek. Viszont, ..........én sem vagyok ostoba, ha ezek után mégis csak itt beszélgetünk kettesben, van valami alku lehetőség, nem igaz? Mi az ára annak, hogy megváltoztasd a vallomásodat?
A férfi sötéten elmosolyodik, ahogy nyilvánvalóvá válik, hogy jobb belátásra tudott tériteni. Ám nekem még ez forditva előttem áll. És csalódnom kell annyiban, ha azt remélted, hogy ebben a városban egyenes választ fogok kapni.
-Janka szerintem nagyon pontosan tudja, hogy mi ez az ár. Ha nem haragszol, én meghagynám a kettőnk kis összezördülésének. Ám élete végéig a bányában fog robotolni, ha én ellene vallok.
Ezzel a beszélgetést -és részére a még mindig igen veszélyes helyzetet- rövidre zárta és sarkon fordulva hamar visszavonult a személyzeti bejáraton a ma esti nője felé.
Kár nekem hátat fordítani és valószínűleg soha nem volt olyan jó barátja, mint mi Janka-val egymásnak, mert akkor nem követne el ilyen hibát.
A kardom azonnal a kezemben van és a falnak lökve a fickót feszül a nyakának és a tőröm az ágyékának.
- Nem érdekel, hogy milyen nagyképű alak vagy, de ezt nem vinnéd el szárazon. És most halljam mi az ára....tőled, vagy ....nem....nem öllek meg, de gondoskodom róla, hogy soha többet ne leld örömödben egy lányban sem. - vicsorgok a képébe.

/Userrel Skypon egyeztetve./


Hősnőnk fogságba ejtette a fickót, aki épp megnyugodott volna. Meglepő gyorsasággal szeli át a köztük lévő teret és pengéjét a torkának, a testét pedig a falnak szorítja.
-Ha nekem bármi bajom esik, onnantól kezdve az az ő halálos ítélete lesz. Nem is akármilyen szenvedéssel. Noha lehet, hogy még élvezné is odalent a munkát.
*Gúnyosan felkacag és izmait elernyeszti. Nem érez szégyent, hogy egy katonával szemben nyílt harcban alul maradt. Ám ne adja meg neked, amit kértél. Már sejti, hogy sokkal többet ér neked Janka, mint a bosszú a szavaiért.
-Eressz, különben csak ártasz a helyzetednek.
* Most már tudja Frea, hogy a barátnője miről beszélt, amikor jellemezte ezt a fickót és bár eléggé dühös, azért annyira az eszénél van, hogy érezze, mikor elég. Bár azt remélte, hogy a fenyegetése eléri a kívánt hatást, be kell látnia, hogy a férfinak több vér van a pucájában, mint gondolta.
Kelletlenül, de elengedi és jó pár lépést hátrálva elteszi a fegyvereit.
- Ha Janka-nak valami baja lesz, akkor még találkozunk és akkor nem fogja semmilyen szó megállítani a pengém. - ígéri merev arccal, de hagyja elmenni a kémet.
-Ezt én sem gondoltam másként. -mondja azért sokkal meghunyászkodóbb hangsúllyal, de még mindig a pozíciója biztos tudatában- Ezért nagyon remélem, hogy a barátnője tudni fogja, hogy mit kell tennie.
* Ezzel eltűnik és rád van bízva, hogy visszamész-e pihenni vagy megkeresed őt és vállalva azt az esélyt is, holnap nagyon álmosan fogsz kelni, ha elhúzódik, beszélni akarsz védenceddel.

Miután eltűnt Obersov, gondolataimba merülve támaszkodtam a falnak, azon töprengve, hogy vajon mégis mi van itt a háttérben. Kezdtem azt hinni, hogy Janka sem volt teljesen őszinte hozzám, vagy legalábbis valamit elhallgatott és talán abban reménykedett, hogy még az előtt végzek a fickóval, mielőtt bármit mondhatott volna? De, hát ez hülyeség, hiszen ezzel csak maga alatt vágta volna a fát! Mi folyik itt. Azt is figyelembe kellett vennem, hogy én a Pók Házhoz tartoztam és nem lett volna jó, ha a feletteseim tudta nélkül valami olyasmibe keveredek, amit rossz néven vennének. Ha elvesztem a munkám vagy a becsületem, akkor akár végezhetek is magammal.
Ezek után természetesen már a végére akartam járni azonnal és elmentem Janka-hoz.
Janka alaposan eltünt Capital útvesztőjében és nem kevés vesződségembe került, mire nem ismerősökön keresztül, hanem a mai élelmiszeradagja felvételétől kezdve számos közismert emberen keresztül leszükitettem a helyet, ahol valószinüleg a szállása lehet, majd gondos kérdezősködéssel végül egy kiképzőtisztnél lyukadok ki.
Egész pontosan a házánál, aki igen olcsón adott neki ki szobát. És hamar nyakamba ugrik a találkozásnál és behúz az ajtón, hogy senki se lásson minket.
-Gyere be! A spiclik ott vannak mindenhol. Sikerült elintézned? Nem fog ellenem vallani?
* A ház ura jelenleg nincs otthon és felesége sincs, igy nem zavar minket más.

/Userrel egyeztetve/


Bár nem egyszerű, de azért csak sikerül kinyomoznia Frea-nak, hogy  hol húzta meg magát Janka. Már igen csak szorítja az idő, hogy vissza kell térnie a szolgálatba, mindenképp tisztázni akarta a dolgot, mert nem szeretett volna rossz szájízzel arra gondolni sokáig, hogy a barátnője átverte volna.
A fogadtatás melegebb nem is lehetne, de pár pillanat múlva a testőr eltolja magától a lányt és megbántottan néz rá.
- Az összekötőd számított rám és nem azért mert ügyetlen voltam. Mikor beszéltem végül vele, azt mondta te tudod mi az ára annak, hogy megváltoztassa a vallomását. Mi folyik itt Janka, mit nem mondasz el nekem? Azt hittem bízunk egymásban? - szegezi neki egyenesen a kérdést.
* A kém szemei kikerekednek és mélyen a szemedbe néz, hogy észre vegye, ha csak valami gonosz tréfa.
-Hogy? -kérdezi értetlenül- Ezek szerint követett az egyik embere és figyeltet. De nem tudom, mi lehet az ára. -rázza meg a fejét-
Tényleg nem kért tőlem semmit, amit ne teljesítettem volna. Ő kérte, hogy egy bordélyban találkozzunk mindig és felmentünk szobára. Eredetileg azt akarta, hogy egy kis mocsokságra vágyó erdei elfet alakítson, akit én kiszolgálok, de végül rábeszéltem, hogy szimplán csak feküdjünk le és szex után elmondtam mindent neki, amit megtudtam.
Ez így volt mindig és nem kérdezett semmit, amit nem tudtam kideríteni. Mit mondott egész pontosan?

- Nem engem figyeltetett, hanem téged, mivel a Fekete Pallosban láttak meg minket és akkor még azt sem tudhatták, hogy ki vagyok. De nem érdekes, én nem félek tőle és csak azért nem öltem mert, mert ezek után biztosra veszem, hogy bebiztosította magát, mert számíthatott valami ilyesmire és elég ravasznak gondolom ehhez. - enyhül meg némileg a pillantásom őszinte reakciója láttán. - Pontosan azt mondta, hogy te biztosan tudni fogod, hogy mi az ára. És akárhogy szorongattam nem volt hajlandó többet mondani. - ráztam meg komoran a fejem. - Gondolkozz Janka, csak van valami! - rázom meg enyhén, hogy kicsit szedje össze magát. - Segíteni akarok, de ahhoz tudnom kell mit akar.
A lány kicsit félre forditotta a fejét és lesüt róla, hogy nem nagyon értette, miért hittem azt, hogy rám értette a figyeltetést, de utána beugrott neki. És felszegte a fejét, mint akibe isteni szikra pattant.
-Ja persze! Én is úgy értettem, csak akkor rosszul mondtam. Mindegy.
Ki kell deritenünk, hogy mit akar. Nekem tényleg nincs ötletem. De talán tudom, hogyan tudnánk kideriteni. Bár lehet nem fog neked tetszeni.
A nők a gyengéi. És talán el tudod intézni, hogy az egyik kéjrabszolgát megkapjuk. Az ágyban mindent kikotyog, nem tud uralkodni magát. Velem biztos nem feküdne le a bizottságig, hiszen csak azzal tud zsarolni, hogy ott pórul járhatok. És tőled meg nem kérnék ilyet.
Testőrként esetleg meg tudnád tenni, hogy valakit nem a kivégzésére kisérsz, hanem... csak úgy eltennénk szükség helyzetre?
Azt egyáltalán nem kell bemutatnia, hogy a fickónak a nők a gyengéi, hisz csak a vak nem látta. Nem is tudom, hogy tudott így ilyen magasra emelkedni a ranglétrán, ha egy összekötői állás egyáltalán annak számít. De hát most nem ez a lényeg.
Azonban miközben azon töprengek én is, hogy mit tehetnénk, olyat mond Janka, hogy döbbenten meredek rá.
- Hogy miii??? Janka, én testőr vagyok, nem holmi hóhérsegéd, vagy rabkísérő katona. Nekem az a dolgom, hogy megvédjem az Első Lordot, a feleségét és a családját. Nem tudok neked leakasztani se kéjrabszolgát, se akármilyet.

/Userrel egyeztetve/


Már-már úgy tűnt, hogy egészen egyszerűen ki lehet deríteni, hogy mégis mit akar az a pasi a barátnődtől... vagy legalább egyikőtök így gondolta, de hamar felvilágosítottad, hogy az élet nem pusztán játék és mese. És nem olyan könnyű beszerezni a ti szinteteken egy rossz erkölcsű nőt.
-Akkor valamit ki kell találnunk. -mondta elfordulva és az ablakhoz ment töprengeni- Téged nem akarlak odaküldeni, mert attól félek, hogy elég durván csinálná. Én szerencsére elég óvatos voltam mindig vele, de másokat nem akarok veszélybe sodorni.
* Mély csendbe merül és ha nem jut eszedbe más, akkor csak sokára fordul feléd ismét.
-Nem tudnál valakit rávenni nálatok, hogy kicsit pirítson a körmére? Ha nem tudja leállítani, nekem az is jó, ha ráparancsol, hogy mondja el, mit a baja velem.
Frea úgy gondolta barátnője tényleg elég sokáig volt távol ahhoz, hogy teljesen kiessen az itteni életből és ez akár veszélyes is lehet rájuk nézve, hiszen az álnokság és intrika már olyan mélyen beleivódott a társadalmukba, hogy legtöbben már észre sem vették, úgy idomultak hozzá.
Annak a gondolata, hogy ő lefeküdjön azzal a kígyóval, már viccnek is rossz, ezért csak egy rovó pillantást vet a lányra, de nem teszi szóvá.
- Én sem tudom kit lehetne megbízni vele, mert örömlányt kapnánk persze, de nekem nincs rá pénzem, ráadásul nem lehetne megbízni benne.
* Viszont a ráparancsolás talán mehetne, valószínűleg Janka is az uraira gondolt.
- Nem tudom Janka.......még nem vagyok olyan pozícióba a Házban, hogy sokat számítana a kérésem, de talán.........megkérdezhetem Isis útnőt.......- mondja bizonytalanul.
-Jaj, nagyon hálás lennék neked is és az úrnőnek is, ha ez lehetséges. Neki biztosan nem mondana ellent az a nyomorult féreg. És egyből válaszolna minden kérdésére.
Olyan jó, hogy vagy nekem!
* Örömében megölelt, ám még nem sejtette, hogy talán neki sem fogja elmondani az összekötő, amit vár Jankától. Bármennyire is alacsony beosztás még ez a kémek között.

Kicsit megkönnyebbülök a történtek után, mert nem szerettem volna, ha bármilyen probléma adódna kettőnk között. Nagyon kevés olyan barátom maradt, akire számíthatok és aki annyit jelentene nekem, mint Janka. Nem lett volna jó, ha megmérgezi a viszonyunkat egy ilyen mocskos ügy.
Örömmel ölelem vissza a heves kitörésében, de nem is akarom, hogy olyanban reménykedjen, ami esetleg nem következik be.
- Isis úrnő kedves, de nagyon határozott egyéniség, azonban ő csak az Első Lord felesége és nem biztos, hogy hatással tud lenne Obersov-ra, nem a felettese. Más lenne, ha itthon lenne Uráldur, bár még az sem biztos, hogy egyáltalán meghallgatnak. – simítok végig barátnőm karján vigasztalóan.
- Most minden segitség jól jön nekem, azt hiszem. Abból kiindulva, hogy neked azt mondta, hogy én tudom mit akar, már biztos, hogy igazam volt, amikor csapdára gyanakodtam a bizottság kapcsán.
Engem vár hamarosan a szolgálat és bár álmosan kell munkába állnom, azért a rutinnal csak megoldom.

Isis

Váratlanul ért, amikor a Rathal-t helyettesítő parancsnok helyett egyik nap az egyik testőr kopogott és állta az ajtóban. Nem volt sok dolgom, így engedélyt adtam rá, hogy előadja, amiért jött és a végén nem bántam meg, hogy meghallgattam. Sosem szerettem, ha valaki kihasználta a pozícióját és ártatlanokat kevert bajba. Bár nem nagyon ismertem Frea-t mégi megígértem neki, hogy utána nézek az ügynek.
- Jobb ha egyelőre a háttérben maradsz, elmegyek abba a házba és beszélek ezzel az összekötővel, hogy megtudjam hányadán állunk vele. - nyugtattam meg a láthatóan elkeseredett testőrt.
Másnap első dolgom volt, hogy ellátogassak, természetesen nem kevés testőri kísérettel, oda, ahol ezek a kémek vagy mik tartózkodtak és az ajtóban posztoló őrt utasítottam, hogy vezessen Obersov-hoz vagy a feletteséhez.

/Userrel Skypon egyeztetve/


Végül az események fonala mégis arra gördült, hogy az első hadvezér neje vette kezébe a dolgokat és fegyveres kísérete nem csak épségét biztosította, de kellő nyomatékot is adott jövetelének.
Az ajtónállók nem is okvetlenkedtek, azonnal hozzá vezettek és ha Freya beszélt az szemérmetlen méregetéseiről, akkor most egyenesen hazugnak tűnhetett volna egy felszínes kapcsolat esetén.
Obersov csak egy pillanatra nézte végig az irodájába belépő hölgyet, ám utána szeme a nő szemén és arcának gyönyörködött és a füleihez hasonlóan gyűjtötte az információt.
-Miben lehetek az Ön segítségére?
* Frea beszélt a férfi arcátlanságáról, de Isis-t nem lepte meg, hogy vele szemben jóval tisztelettudóbb volt a kém, hiszen azonnal meg is torolta volna, ha nem, ráadásul az elmondás alapján a fickó nem volt ostoba, hogy ezzel vívja ki a birodalom egyik vagy talán a leghatalmasabb emberének rosszindulatát. Komoran mérte végig a férfit és nem is sokat kertelt, nem gondolta, hogy megtagadják tőle a választ.
- Tudomásomra jutott egy kellemetlen dolog, ami a Ház egyik katonáját is érinti. Ezért egyenes választ akarok. Te is tudod, hogy a Pók nemzettség nem a kegyességéről híres, ha megbántják, vagy átverik. - ejt meg egy kis noszogatást is. - Mit akarsz elérni a Janka nevű társaddal kapcsolatban? Itt a szobában csak ketten vagyunk, most elmondhatod.
* Bár a szobában ketten voltak, de az ajtó mögött is jóval több kísérő volt, mint amennyivel a kém elbírt volna. (Még ha nem is számoljuk, hogy náluk nem kell olyan szigorúan venni a fegyveres harc tanulását, mint a kint várakozóknak.)
-Nagy megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen nemes és megbecsült hölgy is figyelemmel kíséri ezt a jelentéktelen ügyet. Ám csak egy szakmai afférról van szó.
A bizottság fogja őt is meghallgatni, ahogy engem is. És biztosíthatom, hogy semmi rosszat nem akarok majd neki. Egy kisebb hibát vétett a munkája során, de ez bárkivel megeshet és meg is lepődtem, hogy ennyire jelentőségteljes sötét elfekhez is feljutott a híre.
Nem hiszem, hogy belehalna Janka ebbe a kis botlásába és csak a lelkiismeretességét bizonyítja, hogy Önhöz fordult. Ez felettébb jó pont. És mivel titkoljuk, de a barátnőm, ezért megértheti, hogy nincs is okom rá neheztelni.
* Enyhe kedves mosolygás volt az arcán, miközben nyugodt hangon beszélt.

Türelmes mosollyal hallgatom, ahogy elmondja és minden valószínűség szerint bagatelizálja az ügyet. Olyan megnyerő arccal és őszintének tűnően adja elő, hogyha nem hallottam volna nem sokkal előtte Frea elbeszélését, teljesen hittem is volna neki. Ám a testőreink válogatása nagyon szigorú és én megbízom az embereinkben. Ez a pojáca meg itt számomra semmit nem jelent, de úgy látszik ezt ő nem fogta fel.
- Akkor ugye nem baj, ha elkérem a jelentést, ami a bizottság elé idézi a lányt? Cska, hogy a saját szememmel lássam ezt a kis botlást. - mosolygok én is, bár a szemem nem vesz részt ezen érzelem megnyilvánulásában. - Kis is a felettese és ki a bizottság elnöke? Talán ismerem őket.
-Természetesen. -mondja a legnagyobb természetességgel és lassú, megfontolt mozdulatokkal előkeresi az egyik iratot, amit át is ad a kezembe. És megvárja, mig belelapozok, majd kommentálni kezdi.
-Janka egyik küldetése egy Déloshoz közeli helyen volt több hónappal ezelőtt. Capital tudni akarta, hogy ki az oka annak, hogy a férjed asztalára nem került időben jelentés arról, hogy drow vezetés melletti felkelés volt a városban.
A jelentésem csak azt rögziti, hogy az ügynökünk nem emlitett egy szóval sem jelentésében erről. És több, mint valószinü, hogy a környezetében valaki biztosan beszélgetett a társával arról, hogy a közelben ilyen nagy mérvü dolog történt.
Bár nem ennyire visszafogott stilusban, de lényegében tényleg erről szól a dokumentum, amit kézhez vetteml. De, ahogy beleolvasok, azért nem jelentéktelen hibának könyveli el, hogy Janka kihagyta akár csak túlzott rövidités miatt, akár a közeli asztaltársaságok beszélgetéseire való oda nem figyelés miatt.
Továbbra sem tudom kimozdítani abból a látszólagos nyugalomból, amit előttem tanúsít. És a kért dokumentumot is minden további nélkül átadja. Persze jól is teszi!
Bár szóban is előadja, azért én pontosan átfutom az írást és nem nehéz észrevenni, hogy mennyire nem olyan kis dolognak állítja abban be a kém munkájának hiányosságát.
- Hát itt azért jóval súlyosabb véteknek írod le. - jegyzem meg. - És, mint összekötő, akire a lány volt utalva, megkérdezted tőle, mi ennek az oka? És azt is, hogy te honnan tudtál erről, ha ő állítólag nem tájékoztatott se téged, se a férjemet? - ütöm a vasat tovább, mert nyájassága ellenére, érzem, hogy Frea-nak igaza van, ez a férfi ravasz és eszes.

/Userrel Skypon egyeztetve/


ISIS egyre inkább tántoríthatatlan, hogy körmeit élezze ezen a helyzeten, ahol egy nem alá beosztott, de mégis neki kiszolgáltatott hírszerzővel van dolga. Megért már egyet és mást és jól tudja, hogyan kell dőlőre jutnia.
-Nos, talán azért tűnik annak, mert a kémek szakmájában ez minden napos, de szerettem volna elkerülni azt a látszatot, hogy nem alapos jelentést küldök feletteseimnek.
Ők kérték, miután férjed Wora mágusasszonytól értesült erről a mi szakmánkban jelentős tényről. Ám a bizottság irányítói elég rutinosak és tudják jól, hogy néha nem figyel oda a terepen dolgozó. És ennek nagyon sok oka lehet.
Egy Sztavropulosz nevű osztályvezető elnökli majd a bizottságot, a véleményem az, hogy kiváló szakember.
* Miközben beszél, a papirosért nyúlik, nehogy véletlenül a kezedben maradjon és ott felejtsétek.
- Mond Obersov, ennyire ostobának tűnök. - lesz pillanatok alatt Isis hangja olyan fagyos, mint a sarki jégcsapok. - Komolyan azt hiszed, hogy ezt elhiszem? Hogy mikor alkalmatlansággal, vagy ennél súlyosabb dologgal vádolsz valakit, az bárki is ki bakiként értelmezi? És nem válaszoltál az előbb a kérdésemre, ne hidd, hogy elkerülte a figyelmemet! Miért nem kérdeztél rá az okára a beosztottadtól? És mit akarsz tőle valójában, hogy ezt a papírt ne add ki a kezedből, vagy esetleg egészen más tartalommal kerüljön Sztavropulosz úr kezébe? Halljam!
-Visszautasítom, hogy az irodámban hazugsággal vádoljanak. És ezt a papírt már látta Sztavropulosz osztályvezető. Ez is bizonyítja, hogy Önt valaki nagyon csúnyán félre vezette.
Ám biztosíthatom, hogy ha nem érzem, hogy engem szakmailag támadnak és ügyet keltenek, akkor a bizottság is csak azt fogja hallani tőlem, amit most Ön. Hogy ez nem jelentős botlás és nekem is az az érdekem, hogy kedvesemmel zavartalan és boldog életet éljünk a továbbiakban.
Ha csak nem akar ő a helyemre pályázni.
* Az utolsó mondat hangsúlya legkevésbé sem érzelem mentes volt. De jól kivehetően ISIS felé irányult, mintha csak azért lenne itt, hogy a Birodalom egy hű alattvalójának kellemetlenkedjen.

Egészen megdöbbenek a reakciója hallatán és bár általában jól leplezem az érzéseimet, most felszalad a szemöldököm.
- Ezt nem én mondtam Obersov. – villant rá figyelmeztető tekintetem r a felcsattanására, hogy tudja, hol a helye. – Különben is én csak az igazat akarom hallani és nem győztél meg, hiszen te is tudod, mit fognak ehhez szólni a feletteseid, hiszen nem most kezdted a szakmát. Az, hogy úgy teszel mintha ezt mindenki úgy fogná fel, hogy apró kis hiba, már megalapozza a gyanakvásomat. Mivel egyáltalán nem tartalak szakmailag alkalmatlannak, így más oka van annak, amit csinálsz.
Megint nem válaszolt a kérdésemre és ez már több volt, mint bosszantó.
- Egy szót sem hallottam arról, hogy Janka is kedveseként tartana számon, talán arról fúj a szél, hogy ezzel akarod magad mellé kényszeríteni? – ráncolom össze a homlokom kezdődő méreggel, amit nem kéne megtapasztalni.

Az emelkedett hangot emelkedett követte és ha az előbb sértődött volt az összekötő hangja valamelyest, hát most még nagyobbra nőtt benne a büszkeség és olyat tett, amivel lehet még ISIS-t is meglepi.
-Mégis miből gondolta, hogy Önnek kell elszámolnom azzal, hogy szakmailag hogyan végzem a munkámat vagy a magánéletemmel? Azt hiszem, kezd túlzottan visszaélni a vendégszeretetemmel. Ha nem tud mást, akkor nem hiszem túlzottan, hogy ennek a beszélgetésnek sok értelme van. Majd a bizottság eldönti Janka sorsát, nem nekünk kettőnknek kell róla dönteni.
* A székéből is felállt és ha nincs több kérdésed, akkor az ajtóhoz kísér. Ám ha még meg szeretnél valamit tudni, akkor válaszol. Még ha kémről és sötét elfről lévén szó okkal vagy bizalmatlan. Nagyon jól leplezik az érzelmeiket és szinte színészi talentumaik vannak.
Utolsó kérdésedre azért a szemében felizzott a fény!