Gróm dicsősége nagyobb falujában, mint valaha. Amióta visszajött a szellemek küldetéséről és dicsőséges győzelmet aratott a selfek felett, azóta senki meg nem kérdőjelezi, hogy ő a síki orkok második legjobb harcosa. Legalább is földijei így értékelték azt, hogy szembe nézett a drowok vezetőjével és büszke makacssággal utasította el hátulról jövő ajánlatait, kiszabadította a nyugati falvak lakóit a fogságból és egy darabban tért vissza számos -veremben szerzett- harci sérüléseivel.
Akár milyen őszintén vagy épp kiszínezve mesélte el a történetet, a dolog megítélése változatlan. Az északi szomszédoktól már jó ideje babonásan rettegnek az Oughwari-hegység lakói és helytállásod példaértékű, egyben biztató mindenkire, hogy ő se ijedjen be, ha szorul a nyaka körül a hurok.

A mai napon viszont valaki másra is rávetül a figyelem. Egy távoli törzs feje látogat el hozzátok. És bár első hírek nem voltak egyértelműek, hogy egyedül érkezik-e, ám egy több száz harcosból álló csapat élén jött mégis hozzátok. És a törzsed vezetőjével tárgyalt négyszemközt.




Marukról már hallottál, hiszen egy régi knuutot, Grogirt számos alkalommal kihívott párbajba. És bár rendre vereséget szenvedett, mégis a népetek második legjobb fegyverforgatójának tartották, aki méltó módon helytállt A Legjobbal szemben.
A legtöbben úgy gondolták, hogy addig nem nyugszik, amíg a fő ellenfele halála után meg nem szerzi a főváros irányítását. Ám ehelyett sokak meglepetésére egy alig ismert kis faluba vonult vissza vezetőnek.

Ahogy kijön a legnagyobb kunyhótokból a két főnök, te már kezded érezni, hogy ez is a szokásos ilyen kirándulás lesz. Niiru szokatlanul csendes volt, nem közölte nagy hangon az összesereglett érdeklődőkkel, hogy mit tárgyaltak. Ami általában azt jelentette, hogy nem igazán bízik a szerveződő portya eredményességében.
Ám ahogy udvariasan meghívta az idegen vezért a vacsorára, Maruk belekezdett a lehetőség előadásába.
-Épp a knuuttól kapott értékes ember rabszolganőmmel háltam, amikor híre jött, hogy egy ember csapat tart az erdei elfek határszéle felé. Mint tudjátok, betartom Tech kérését, hogy ne fosztogassuk a határmenti falvakat. Ám azt soha nem mondta, hogy más népek viszályaiba csatlósként nem vehetünk részt.
Megkérdeztettem a sámánomat, hogy ki fog győzni és azt üzenték a szellemek, hogy fényes diadalt aratnak majd a kerekfülűek. Meg azt, hogy nyugodtan csatlakozhatunk, mert a vezetésem alatt indulóknak lehet egyike sem fog meghalni, ha nem hőzöngünk és nem csinálunk ostobaságot.
A barátotokkal beszélve nincs ellenére, hogy aki akar, az velem tarthat és osztozkodunk közösen a zsákmányon.
* Niiru továbbra sem kommentálja a dolgokat, világosan jelezve, hogy aki akar mehet. De ő nem fog. Ám ez egyéni véleménye.

Nézeam a két törzsfőnököt már lehet túlságosan is bámulom őket, de egyenlőre nem érdekel a dolog, barátom úgy néz ki erősen ellenzi az egészet, így én sem akarok ellenében cselekedni nem sok értelmét láttam egyébként sem egy eleve eldöntetett csatába beszálni..
Vacsorakor ha engedték csatlakoztam hozzájuk, és kicsit hallgattam az érveket miért kéne menni oda, de, hacsaknem a vesztes oldalt akarja győzelemre vinni nincs értelme ebbe belemenni.

Nem sok kedved van egy újabb portyához, pedig életed során állítólag mentél már néhányra. És a szellemek is kedvezőt jósolnak most. Ám nem csak a te számodra tűnik egysíkúnak a hallottak.
-Szerintem meg kéne kérdezni a mi sámánunkat is, hogy neki mit mond a falu bansheeja. Lehet csak a te faludból nem halna meg senki. -mondja egy ifjú harcos.
-A jövendölés egyértelmű. Az én vezetésem alatt senki nem hal meg. Se az én, se másnak a törzséből. -feleli Maruk.
* Ám párakban ott bujkált a kíváncsiság és elmenve a szellemi vezetőjükhöz egy érdekes üzenettel tértek vissza.
-A mi jövendölésünk, hogy félre értetted a jelet, Maruk törzsfőnök. A sámánnak azt mondták a szellemek, hogy életünk legjobbját nyújtva tudnánk csak megnyerni a csatát.
* Rajtad áll, hogyan értelmezed ez után a Jövőt. De az veled vagy nélküled roham léptekkel közeledik és utólag már nem lehet megváltoztatni majd.

Ez mindenképp érdekes fejlemény és barátomat figyelem miként reagál erre, két dolog lehet ami befolyásol... egy a szellemeknek nem érdemes ellent mondani kettő így van benne kihívás és dicsőség...személy szerint hajlok hogy vele tartsak, utolsó utam már úgyis régen volt.

Hiába fürkészed törzsfőnököd arcát, őt még ezek az újdonságok sem hatották meg. Megélt már ezt-azt ahhoz, hogy a ti sámánotok szavai előtt is tudta jól, hogy egyetlen csata -még a legkisebbet véve akár- nincs lejátszva olyan szinten, hogy egyetlen harcosotok sem halhat meg. Aki győztesként megy a csatatérre, az mindig vesztesként távozik onnan.
Ám az arcáról le lehet olvasni, hogy nincs is elképzelése, hogyan vehette ennyire komolyan a maga félreértelmezett sámán szavait egy olyan idős és tapasztalt oughwari, a régi knuut többszöri kihívója. És ez a kétkedése hozzájárult ahhoz, hogy inkább semleges állásponton volt eddig is.
Ami még furcsább, Maruk arcán csalódottságot nem olvasol le, csupán apró bosszankodás. Miközben pár tözsbélid inkább távolabb került ahhoz, hogy induljon ebbe az eleve győztes csatába, te viszont a jelek szerint közeledsz az elhatározás felé.
-És ki mondta nektek, hogy nem követelem meg akár egyszer is az én parancsnokságom alatt, hogy a legjobb formátokat hozzátok a csatamezőn? Aki teng-leng az ne is jöjjön!
Ezt a trollt, akinek a bőréből a páncélt rajtam látjátok, egyedül öltem meg. Már akkor is törzsfőnök voltam. Elvihettem volna az egész falut, de én minden vadászaton a maximumot akarom nyújtani. A portyákon szint úgy.
* A yrchi főnök dühös szavai egyfajta védekezés arra, hogy próbálja fenntartani a kompetens irányító benyomását. De ha van kérdésed, te is felteheted.

hehh mordulok fel az utolsó szavaira... gondoltam, ha ő tudná én min mentem keresztül egymás után... csoda hogy élek....
- Mégis azt mondod ez a portya könnyű lenne, nekünk viszont a szellemek mást mondtak...értelmetlen halálért minek mennénk?

Bár nem tudja Maruk, amit te, de te sem tudod, amit ő. A beszélgetésekből hamar kiderül, hogy ő is ott volt Braslovnál, ahogyan te. Csak egy másik oldalán a városnak, ahol elsőként törtek be a yrchiek.
-Nincs itt semmi ellentmondás. A mi sámánunknak azt mondták a szellemek, hogy ha minden jól megy, senki nem hal meg. Nektek azt, hogy bele kell adni apait-anyait, hogy kedvező legyen számunkra a csata.
Én küzdeni megyek oda és embert gyilkolni. Aminek a jutalma gazdag zsákmány lesz. Ebben biztos vagyok. És abban is, hogy nem véletlen jövendöltek ilyen kedvezőt a szellemek. Támogatják. És akkor tervük van vele.
* Magabiztosnak tűnik továbbra is, hogy vezetése alatt beteljesül a jóslat és sikert ér el a csapat. Akárhányan is lesznek, akik csatlakoznak hozzá. Már így is a szokásos portyánál kicsit nagyobb csapat jött vele, nem csak az ő falujából. És a ti községetekből kicsit többen-vagy kevesebben csatlakoznak, nem sokat számít látszólag.
De a te elkövetkező hónapjaidat meghatározza, hogy velük tartasz-e vagy itthon maradsz vadászni.

Felállok látványosan felkapom a pörlyöm.
- Nincs sok esélyetek nélkülem-mondom kicsit fellengzősen- menjünk akkor és dacoljunk a sorssal!
Nem voltam magamban teljesen biztos... de nagyon unatkoztam már a faluban vérem majdnem megalvadt, így velük tartok az útra, mely nagy esélyel vesztemet jelentheti, deha legalább ezt túlélem, még le is kötelezek valakit.

A következő napon útra keltek. És megérzésed, meglátásaid igen valószínű, hogy bebizonyosodnak. De hőseink közül még kevesen sejtik, hogy az istenek és a szellemek összeesküdtek SzentKő ostromlói ellen.

Talán egy csoda sem lenne elég a győzelemhez...


/Folytatás itt:
https://neminra.hungarianforum.com/t465-az-ostrom#13438
/