Folytatás innen:
https://neminra.hungarianforum.com/t189p400-kiralyobol-metropolis#13201



Legtöbbször elég látványosan veszi át a démon a lány felett az uralmat, van amikor meg csak az összevissza beszédéből lehet rá következtetni, ami magunk között szólva elég félelmetes tud lenni és csak remélni mertem, hogy soha senki nem lesz a tanúja, különben nekünk lőttek.
A dicséretére már menet közben bólintottam, de aztán majdnem elvágódtam, hogy elkapta a lábam és átölelte.
A szívem majdnem megállt, mert azt hittem a démon megint kitört belőle és most vagy megöl, vagy rosszabb esetben meg akar erőszakolni a NYÍLT UTCÁN!!!!!
Csak pár perc múlva tudatosult bennem, hogy ez valamiféle örömkitörés volt nála és kezdettaz arcomba visszatérni a szín.
- Öhmm……jó, de csak a …..látszat kedvéért. – fogom meg óvatosan a határozottan felém nyúló kezet, némi habozás után.
Az a mosoly……….a hátamon feláll a szőr!
A kapun kívül azonban azonnal elengedem és úgy megyek tovább az első fogadóig, ahol be is bizonyosodik, hogy jól gondolkoztam, a nő itt járt, sőt talán még itt is van.
Csak épp megint nem a könnyebbik rész következik.
Alkimista az, akinél tartózkodik. Utálom az alkimistákat! Ráadásul ezt még valami sötét mágia lengi körül.
- Mi lenne, ha csak figyelnénk a kastélyt és akkor csapnánk le rá, ha kijön onnan? – vetem fel egy csendes sarokban Herta-nak.

Herta


Flint megfogja a kezem...hihihi. Akár a bátyám is lehetne..AKI VELEM HÁL...Ahh, mindig olyan hangulatromboló vagy. Egészen idáig hagytalak érvényesülni, most én jövök....TUDD, HOGY KIVEL BESZÉLSZ KISLÁNY...hihi jól van, jól van...

- Na és téged vár valaki haza? Mármint van valaki az életedben akiért érdemes élni? Hihi

Nevettem el magam lányos zavaromban. NÉZZ RÁ, EGY ILYEN CSŐDÖRNEK BIZTOS AKAD VALAKI A LÁBA KÖZÉ...nem tudhatod, nézd meg mi is egyedül vagyunk, miattad...mert mindenkit elrémítesz...AZ A LOVÁSZFIÚ SZERELMES VOLT BELÉM....igen, de ő meg nekem nem tetszett...
Mire visszatérek a gondolataimból, egy kocsmába értünk. Az útitársam jó nyomszimatoló, valóban itt járt az a nőci.

- Alkimista? Mármint ez a neve vagy a foglalkozása?

Hihih, kezdek el nevetni hangosan, szinte fogom a hasam a nevetéstől. Jaj, de vicces...majd a földre terülök és ott nevetek tovább...
Mikor feltápászkodok válaszolok, s hangom újra démonivá válik:

- UGYAN MIÉRT BUJKÁLNÁNK, MENJÜNK BE ÉS ÖLJÜK MEG, AKIT TALÁLUNK...

Kis szünet után, lányként folyatva:

- De a te terved sem tűnik rossznak...ELÉG! MENJÜNK ODA, MESSZIRŐL KISZAGOLOM A FEKETE MÁGIÁT, AZTÁN MEGLÁTJUK...
Mit gondolsz?

A házhoz odaérve a démon nem érez semmi mágikusat. Fekete mágiát sem, de ráadásul egyéb más bűbájnak sincs nyoma. Eddig úgy tűnik, hogy csak babonásak a falusiak. Természetfölöttinek vélték a kémia és egyéb törvények racionális dolgait.
Csendes minden és el kellene akkor végleg dönteni, hogy melyik terv is lesz az, ami végül megvalósításra talál. A toronyhoz egy kővel felszórt út vezet fel és a bejárati ajtón egy démon-imitátor fej lóg a kopogtató gyűrű végén. Akár hangosan is bekérezkedhetnek, de mivel nincs bezárva, besurranni is meg lehet próbálni.
És persze ott van a démoné mellett Flint és Herta terve, hiszen a délelőtt során elindulna a kisvárosba vásárolni. Eddigre már sok helybéli is kint van a földeken.

Most először kérdezett tőlem Herta olyasmit ami valami normális beszélgetésre hasonlított és nem a gyilkolásról vagy arról szólt, hogy szexelni akarna velem. Azonban egyben nehéz kérdés is volt, mert ugyan mi volta az, ami várt engem valahol is? Mindig a tolvajok hontalan életét éltem és csak a pillanatnyi túlélés volt a célom. De……de ez nem jelentette azt, hogy nem szerettem volna élni…..hiszen csak alig éltem meg még a kamaszkort.
- Még fiatal vagyok. – mondtam rosszkedvűen. – Még ráérek ezen gondolkodni.
A nevetése még rosszabbul érintett, ezért meggyorsítottam lépteimet és előre siettem.
Herta hiába volt démon, legtöbbször inkább egy gyerekes csitri volt, aki logikátlanul viselkedett, mint amikor megtudta, hogy egy alkimistához kellene mennünk.
Mikor végre abbahagyta a röhögést, amit én türelmesen kivártam, csak a szemem forgattam meg, majdnem hátraugrottam, mert a démon válaszolt.
- Jussatok már közös nevezőre! – csattantam fel a vitájuk hallatán. – Na jó, ha a démon megérzi a mágiát, menjünk és szaglásszunk körbe. – egyeztem végül bele.
Mikor kiderült, hogy nem érez semmit, inkább hajlottam rá, hogy most járjunk a dolgunk végére, mint, hogy másnap, valami nyílt helyen.
- Osonjunk be. – mondtam a lánynak. – De semmi heveskedés, csináljuk ezt végig, ha lehet halkan.
Szerencsére az alkimista vagy szegény, vagy fösvény, mert egy szolgát sem találunk a földszinten, az emeleten viszont az egyik szobába megtaláljuk a férfit és ráadásul a keresett célpontunk fekszik a karjában.
Elégedetten nézek Herta-ra, csak én találtam meg.

Herta


Látjuk, Flint nem díjazza gyermeki humoromat, de hát mi t lehet tenni, olyan vicces volt. Nem érzünk semmilyen fekete mágiát, s ezt úti társunknak is elmondjuk.

- Szegény Flint. Rossz lehet egyedül lenni, tényleg rossz...

Nézek felé megértően, s egy mosollyal fejezem ki együttérzésemet.

- De ha megkóstolnád az emberi húst, utána más lenne a véleményed, te kis hamis. Egy falat belőle és minden más lesz.

Vajon, szeretné kipróbálni? Ki tudja, lehet ő is kedvelné...UGYAN NÉZZ RÁ, EZ CSAK EGY EMBER, ŐK NEM ÉRTIK AZT AMIT TE KEDVESEM, AZT A NYALÁNKSÁGOT MELYET ÉN ADOK NEKED...

- Jó, próbáljuk meg.

Majd követtem társamat és a toronyba siettünk, ahol láss csodát megtaláltuk a kereset célszemélyt.

HALLGASS! MEG NE SZÓLALJ! MOST NEM HIBÁZHATUNK, ÁTVESZEM FELETTED AZ IRÁNYÍTÁST...

Majd átalakultam démoni külsőbe. S jeleztem Flintnek, hogy nem lesz gond a kislánnyal. Vajon mi legyen a következő lépés? Öljük meg egyből? De előbb ki kellene kérdezni. Nos, egy biztos a férfi legyen akárki is, meg kell ölnünk. Nagyon halkan Flintnek mondom:

- Öljük meg a férfit, a nő úgyis gyengébb...

Nem kopogtattok, hiszen akkor lehet csapdába csalnátok vagy a nőt vagy a ház urát a saját házuk bejáratánál, de legalább ennyi esély lenne, hogy nem ejtették a fejükre és menekülőre fognák. Főleg a lány az, aki már kétszer majdnem végleg kereket oldott de'Flint lovagunk elől.
Így a betörést választjátok és lopakodva közelítitek meg a kaput. Nem kell meg sem erőltetnetek magatokat, hogy kinyissátok, egyszerűen betolja az elöl haladó egykori tolvaj. És odabent a toronyban a hangok után tud tájékozódni.
Igen, a hangok. Ütemes zihálás, nyögések hangjai, nem azok, amelyet Herta hall a fejében lévő démon által. Csigalépcső vezet fel oda, ahol egy ajtó mögött végül megpillantjátok azokat, akikhez indultatok.




Scintia a kéj közben síkit fel és azt hinnénk, hogy még így sem szabadulnak majd egyhamar egymástól. Ám a pasinak igen gyorsan elmegy a kedve, mikor hátrapillantva szembetalálja magát az átváltozott lénnyel.
-Ezer ördög és Pokol! Ez meg micsoda? -kérdezi döbbenten.
-Egy wendigó. -feleli hullámzó hangszínen célpontotok- Egy átváltozott kannibál. De csak az érintetlen vadonban élnek...
* Ezzel el is dőlt, hogy számára nem okoztok teljes meglepetést. Magára ölti a fekete hálóruháját és az ablakhoz lép. Bár nem valószínű, hogy ilyen éjszakai testmozgásba kezdett volna, ha picit is gyanakodott volna rá, hogy betoppantok, de a bestenáriumban úgy tűnik ő is otthon van. Állandó kíváncsiságától hajtva azért ragadt rá valami. És kiugrik az ablakon.
Jelenlegi szeretője anyaszült meztelenül nyúl a fiókba, ahonnan egy sárgás löttyöt tartalmazó üveget húz elő. Ám ha továbbra is tartjátok magatokat a tervhez, akkor könnyedén végezni tudtok vele, mielőtt kinyitja. Ha inkább mégis beszélgetnétek vele, akkor füstölögni kezd a folyadék, mikor cuppanva lekapja a tetejét róla és a falhoz lapulva figyel titeket.
Amennyiben bárki is a nő után megy az ablakhoz, kint a Hold fényénél azt láthatja, hogy kificamodott lábbal a kavicsos ösvényen ül és a bokáját simogatja.

- NEM! – zártam rövidre a javaslatát az emberhús megkostólására és láthatta, hogy milyen undor jelent meg az arcomon, ezt még a legnagyobb akaraterővel sem tudtam visszafogni. – És neked sem kéne ezt tenned. – tettem hozzá halkabban.
Mivel nem támasztott akadályt végül nekiindultunk a lépcsőnek, hogy a szobákhoz érjünk és nem is kellett nagyon lopakodnunk, hiszen olyan hangosan „szórakoztak” a fentlévők, hogy akkor sem hallottak volna meg, ha hangosan beszélve nyitunk be.
A hangok hallatán elöntött a vörösség, mert biztos voltam benn, hogy a démon kapva kap az alkalmon, hogy megint piszkálni kezdjen, bár reméltem, hogy az események talán elterelik a figyelmét és végre a dolgára koncentrál.
Mikor benyitunk a helyzet nem is lehet egyértelműbb és mikor Herta átváltozik, abban sem kételkedek, hogy jogos a fickó rémülete.
- Rendben, de ne húzd el nagyon. – sóhajtok, mert néha engednem is kell.
A nő azonban meglep, mind a tudásával, hiszen nem lepődik meg túlságosan, mind a hidegvérű menekülésével, ahogy kilép az ablakon.
Mikor viszont kinézek s meglátom odalenn a bokáját dajkálva, már nem vagyok benne biztos, hogy nem csak a kétségbeesés dolgozott benne.
- Én foglalkozom a lánnyal. – mászom ki az ablakon, de én kapaszkodom, amiben lehet és csak mikor biztosan tudok ugrani, akkor huppanok az üldözött mellé. – Megvagy. – szegezem neki a kardomat.

Herta

Mi a csuda? Micsoda kéj és szex van ebben a veszélyes kastélyban. Minél jobban haladunk előre, annál jobban érezni lehet és hallani azt a vad motyogást, mely egyértelműen kéjes nyögésekre utal. Flintre néznék, s legszívesebben egyből nekikezdenék...de a feladat fontos, nem szabad..eltévelyednem. Mikor belépünk a két illető nem alszik.
A férfi megpróbálja megállapítani kik is vagyunk....
HIHIH EZ TÉNYLEG AZT HISZI WENDIGÓ VAGYOK...

-SZÁNAMAS BOLOND, HOGY MERSZ ENGEM AZOKHOZ HASONLÍTANI...EMBER FÉRFI!

Majd végigmérem pucér testét, s ha lehet a férfiasságát is meglesem, csakhogy meglegyen emlékbe a szép napokra. A nő, mint egy kismadár próbál szökni, s már mennék utána, de Flint kapja el. A férfit gyorsan el akarom intézni, nem szeretnék semmit megtudni róla, soha nem volt tisztem. Gyors ugrással mellette termek és a nyakát vágom el, majd szemit kiszúrva ragadom meg fejét és tépem le a testéről. Közben a sárga üveget pedig kidobom Flintnek:

- Kapd el Flint!

// 1-4 Sikerül az akció
5-6 Valami nem sikerül és a férfi előbb leejti a palackot//

The member 'Wora' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Felosztjátok a feladatokat, és miközben Flint hősiesen utána veti magát a nőnek, addig a veszélyesnek tűnő palit a lányra hagyja. Ám van benne logika és hatékonynak bizonyult.
Odafentről csak csámcsogás hallatszik meg egy figyelmeztetés. Ha az egykori tolvajnak jók a reflexei és nem vonja el a figyelmét túlságosan a Bajba Jutott Hölgy formás combja, akkor elkaphatja a lezuhanó fiolát. Máskülönben klór fojtogató felhője borítja be a lenti párost.





Ám a mi Scintiánknak sem vitte el a kis cica a nyelvét. Köhögve vagy anélkül...
-Kérlek fékezd meg a bestiát! Vigyél el élve és mond el a megbízódnak, hogy dolgozom is akár neki. Nagyon nagy hasznomat veszi, mert értek a természethez, az anyagokhoz és ha megtaláljuk itt a könyvet, akkor az aranykészítést is el tudom sajátítani belőle.
Megmutatta volna nekem ma este, ha nem zavartok meg.
Az északi alakok, akik a múltkori támadásod mögött is állnak pedig különösen akarják ezt a tudást. Olvastam a szekta könyveit, mert el akartam sajátítani a varázslást. De csak hókusz-pókusz az egész. Teli van olyan csalásokkal, mint ezeknek a papoknak itt. -mutat a fejével Királyöböl irányába.
* A szektáról nincs jó véleménye, úgy tűnik. Ám az állítás, mely szerint beleolvasott a legbizalmasabb alkotásokba is egybecseng azzal, hogy kémkedésért küldtek téged utána. De vajon hiszel neki? Mert ha igen és Herta hagyja, akkor is ölben kell vinned őt legalább egy darabon. Járni képtelen.
Ám küldetésedet könnyen teljesítheted akkor is, ha egyszerűen felfalatod a démonnal.

Egyáltalán nem irigylem a mágust, vagy akárki is hetyegett a lánnyal, azt hiszem, most igen csak megadja az árát, de minden bizonnyal esélytelen lenne egy felhergelt démonnal szemben megvédenem, így inkább úgy döntök jobb, ha a nő után megyek.
Ráadásul az ő kivallatására vagy láb alól eltételére szól a megbízatás és már épp elég ideje kergetem, hogy pontot tegyek a végére az ügynek és megszabaduljak végre kéretlen és egyáltalán nem épelméjű társamtól, aki lehet, hogy egyik nap engem is megkíván vacsorára, vagy másra……..
A kiáltásra ösztönösen kapok az ablakon kilibbenő palack után és jó reflexeimnek köszönhetően sikerül megkaparintanom, bár fogalmam sincs mi van benne, így zsebre vágom.
Igyekszem fiatal arcomra zord kifejezést varázsolni, de az biztos, hogy most nem fog elszelelni.
- Most már kész vagy mindenre mi? Miért nem ajánlottad fel ezt akkor, mikor először találkoztunk, ahelyett, hogy meg akartál öletni? – közelített a kardom a torkához lassan. – De nem az én dolgom eldönteni, hogy hasznosabb vagy-e élve, mint holtan. És az is biztos, hogy nem foglak odáig cipelni, ha van pénzed fogadhatsz lovat vagy kocsit, ha nincs akkor Herta valószínűleg megkönnyíti ezt a döntést. – vontam meg a vállam.
Ha a démon is csatlakozik  hangos étkezése után, akkor elmondom neki a helyzetet és ha vissza tudom fogni, és ha van pénze a nőnek,  akkor megteszem

Herta

Az akció sikeresen működött, remélem Flint elkapta a palackot és hasznát veszi. Közben a férfi pedig itt vérzik nekem, ne hagyjuk veszni .A férfi húsa könnyedén jön le a csontokról. Nagyon ízletes példány. Nem szeretném részletezni, hogy a démon a férfi melyik részét szopogatta el, mint egy nyalókát (18+). Majd mint egy jóllakott kiscica ugrott ki a páros után, inkább mászott. A körmeit belemélyesztettem a falba és pók módjára másztam le a pároshoz. Jól van Flint, ügyes, elfogta a nőt, azt hittem valamiféle hajsza lesz kialakulóban.

- Lám, lám, lám. Jó estét! Miért él még?

Kérdezem, s valószínű Flint válaszol majd, s megosztja az okát ennek. Elmondja, a kis sztorit a lányról. Ám, ahogyan ő is érzi, nem hat meg a dolog.

- VÉGEZZ VELE FLINT! CSAK AKKOR NEM HALSZ MEG TE SE! NEM ÉRDEKEL MIT TUD ÉS MIT NEM, A KIRÁLYNŐ EGYÉRTELMŰEN FOGALMAZOTT, VÉGEZZ VELE!

Majd megvárom mit tesz. Remélem nem kell Flintet bántanom, HA NEM TESZI MEG, MEG KELL ÖLNÖD.
Majd kaján vigyorral a nőre nézek.

Pénze volt és már megnyugodott a nő, amikor váratlan fordulatként a démon mégsem áll rá az élve elfogására. Scintia pedig rémült tekintettel fordult Flinthez.
-Kérlek ne tedd! Mondtam, veletek megyek. És lovat is bérelek. Élve vagy halva kell elfognotok, nem igaz? Akkor melyik ér nektek több jutalmat? A királynő nagyon elégedett lesz veletek, ha épségben visztek a tömlöcébe.
Gondolj bele, te az ő helyébe mit tennél, ha elmondanák neked, hogy megölték az emberei azt, aki aranyat tud csinálni értéktelen fémből! És szívesen használta volna a kincstárad gyarapítására ezt a tudást...
* Ez az utolsó esélye. És ezt ő is tudja. Az előbb nem említett börtönt, csak egy tudóst, aki Valora szolgálatába áll. Ám most mindent fel akart tenni a túlélésére, ami segíthet. És ahhoz, hogy ezt a bámulatos tudást használni tudja, kedvenc elfoglaltságnak hódolva el kell olvasnia egy újabb könyvet.

Hiába volt velem Herta, mégis kiráz a hideg, ahogy démon alakban meglátom lemászni a falon és megáll mellettem.
Vérszomjas természetét ismerve, egyáltalán nem lep meg, amikor a nő halálát akarja, de dühös is lettem, hogy nekiáll fenyegetőzni, mikor nem kapott egyértelmű utasítást a megölésére, csak arra, amit Scintia mondott, hogy élve vagy halva tálaljuk fel.
Nem kerüli el a pillantásomat a sokat sejtető vigyor a képén, de nem fogok meghátrálni…….egyelőre.
- Igen, egyértelműen fogalmazott, de én nem arra emlékszem, amire te. El kell kapni és megtudni, hogy mit és kinek mondott el. Ráadásul, ha igaz, amit állít, a királynő biztos nem fog örülni, ha nem ő döntheti el, hogy hasznát veszi-e a képességeinek vagy sem. Vagy megfosztanád tőle? – teszem fel a kérdést, tudván, hogy még ő sem akar a főpapnővel ujjat húzni. – Fogd vissza a démont Herta!
Aztán, ha a szörny talán visszavonul, akkor a nőhöz fordulok.
- Azt hiszem tisztában vagy vele, hogy ha nem mondasz igazat, mi vár rád és szerintem Herta lesz a kisebb problémád akkor. – bólintok neki. – Szóval, ha csak egy szóval, egy mozdulattal is megpróbálsz segítséget hívni az út során, akkor nem fogom őt – mutatok a démonra – vissza, egy kicsit sem. És most szerezzünk egy kocsit, lehetőleg zártat. – támogatom fel Scintia-t, hogy elindulhassunk.

Herta

Az útitársam, Flint mondandóba kezd és megpróbálja megmenteni a nő életét. ÖLD MEG, ÖLD MEG, ÖLD MEG, hallgass!!!
Elmondja, hogy szerinte, hogy lehetne hasznát venni a lánynak.
Rásziszegek a lányra, majd Flintre is, mint egy kígyó, aki éppen az áldozatát bűvöli. A KIRÁLYNŐNEK NEM MONDHATUNK ELLENT IGAZA VAN, és ha tényleg tudja, amit tud, akkor sokkal jobban járunk.

- RAVASZ KIS KOPÉ VAGY FLINT! RAVASZ...Xayaeza xes ya kinh oth ya.

Átkozódom magamban saját nyelvemen majd egy velőtrázó ordítás után, visszaalakulok emberi kinézetemmé. Kislányos hangom újra feltör, s szemeim is színt kapnak.

- Félek, hogy megint megszökik.

A lányra nézek:

- Köszönd neki az életed ezúttal, tartozol neki.

Az útitársam elmondja a kis monológját és teljesen egyetértően bólintok. Gondolkodás nélkül megölöm a lányt, ha bármi gyanúsat tesz vagy mond. Bár érzékeim azt súgják meg kellene ölnünk, de ha útitársam emberi szíve úgy érzi éljen, s agyunk is igent mond, legyen meg az akarat.

- Miért is keresgélnénk az embernő, biztos tudja hol lehet itt alkalmas szekér. Közben pedig elmesélheti újra a kis sztoriját, de ajánlom, hogy hihető legyen. Hihihi

Nevetek kislányos bájjal a lányra. HMMM EZ A FLINT ELCSAVARTA A FEJÜNKET, TUDOD, HOGYHA NEM Ő MONDTA VOLNA, MEGÖLJÜK A LÁNYT...tudom

Scintia megremeg a démon sikolyától, ám ezen nem lehet meglepődni. A dolgok alakulásából viszont úgy tűnik, egyelőre életben marad. És neki is áll újabb részleteket elmondani.
-Az alkimista az ígérte, hogy szex után a laborjába megyünk le. Keressétek szerintem a pincébe vagy a földszinten! Van egy könyve, aminek a címe "Az aranykészítés rejtelmei"! Ha azt átolvasom, én is el tudom készíteni az ólomból a nemesfémet.
* Nyilván nem hagyjátok magára, ám aki megy érte, az megtalálja az első emeleten az egyik szobában, amit szemmel láthatóan könyvtárnak rendezett be néha tulajdonosa a művet. És zavartalan volt az utatok Észak-Bivalyig. Bár a nő fájlalta többször a lábát még úgy is, hogy a zárt, bérelt hintóban nem kellett mozognia. Flint jelenlétében pedig gyakrabban következett ez be, mint a démonéban.
Ám már csak a Jövő zenéje, hogy mi történt, mikor odaértek...


/Köszönöm a játékot! És örülök, hogy sikeres a küldetés, a gyors lábú hölgyet pedig életben visszaszállítottátok a szekta fővárosába./

Feszülten várom a kislányba oltott emberevő szörny reakcióját, mert tudom, hogy ha a szavaim nem győzték meg, akkor én nem leszek képes megállítani, sőt az én életem is veszélybe kerülhet és azt még egy ennél jobb nőért, akit még kedvelek is, sem kockáztatnám meg.
Ezért aztán nagy kő esik le a szívemről, amikor ha nem is lelkesen, de belemegy, hogy Scintia-t élve szállítsuk vissza.
Persze a csipkelődését, ami egy démontól azért elég félelmetes és veszélyes, nem fogok egykönnyen megszabadulni, remélem a főpapnő ad neki valami távoli munkát, ha visszaértünk.
- Nem fog megszökni, erre te vagy a biztosíték. - nyugtatom meg egy dicsérettel. - És most igaza van Herta-nak, mesélj még egy kicsit, hogy még értékesebb legyél. - biztatom a nőt, aki nem is habozik, amit meg tudok érteni a történtek után, mert az én hátam is libabőrös.
Szavai alapján nem telik sok időbe megtalálni azt az értékes könyvet. Az aranya egy kényelmes hintót is eredményez, ami mind az út megrövidítése, mind Herta elviselésében segít.
Mikor meglátom a végállomást jelentő városkaput, még soha életemben nem voltam ilyen megkönnyebbült. Reméltem, hogy megint nyertem egy kis nyugalmat.

Herta

A lány úgy látszik nem olyan szökni vágyó mint hittem. Flint szavai kemények és remélem meg is jegyzi ezt a nő. Amikor valamilyen könyvről regél, én megyek le érte. Félek ha kettesben maradok a nővel, megölöm. A vár nyirkos volt és hideg, legalábbis a pince. Hamar megtalálom a könyvet, a vár ura nem ügyelt annyira, hogy eldugja. Kíváncsi vagyok mi lehet ez...
Visszatérve, megmutatom a könyvet, majd pedig haza indulunk.
Útközben semmi érdekes nem történt és a lány sem volt szökős kedvében. Vajon, most mi lesz?

//Nagyon köszönöm mindkettőtöknek a kalandot, nekem az egyik legnagyobb kedvencem volt. //