Hosszú ideje bolyongtam a vadonban azzal a szándékkal, hogy eljutok az emberek királyához, hosszú utam során pár emberi falun haladtam át, nem voltak valami kedvesek velem, kicsit bizalmatlan is lettem, de megtudtam merre kéne továbbmenni. Ekkor jutott fülembe egy kereskedő város amely bár kis kitérőt jelentett pár napi nyugalmat jelentett,ráadásul készleteim is feltölthettem.
A hatalmas kapukon amikor áthaladtam rögtön egy szép város képe terült elém, emeletes házak, nyüzsgő emberek, robajlás és az általános zaj, majd ahogy sodródtam befele a városba egy két érdekes helyet is láttam, az egyik egy piac volt, aholis különböző portékákat nézegettem meg.

Elég gyorsan eltévedtem a városban és egy félreeső utcában álltam meg kicsit lepihenni, reméltem valaki meglát és segít nekem.....
Ekkor láttam meg pár alakot az utca végénél.

*Már hetek teltek el azóta, hogy kiküldtek ide azzal a megbízatással derítsem fel a környéket. Az első pár kisebb faluban igyekeztem nem túl nagy benyomást kelteni. Főleg azért mert jelenlegi vagyonomat mások erszényéből szereztem, bőven elég szállásra és kosztra. Most már nyugodtan játszhatom a kereskedőt és a közeli kereskedővárosban szerencsét is próbálok. Az utcák a legtöbb helyen nyűzsgőek, ezért hamar elkelnek a gyógyfüvek, krémek. Fejemen kendő és a hajamat is úgy igazítottam hogy füleim ne látszódjanak. A porral amit magamra kentem bőröm is egész úgy látszik mintha átlagos ember lenne. Mégis, ideje volna lépni valamit, hogy többet megtudjak. Páncélos törpasszony sétál el a közelemben és miért is ne? Talán akad hasznos információja. *
-Szép napot! Hölgyem! Nem venne gyógyfüveket? Lázra, sebre, mindenre van!
* Kedveskedő hangomtól én érzem magam rosszul, de a munka már csak ilyen. Mosolyt erőltetek az arcomra, de halovány lett és valószínűleg félénknek hat*

Már azthittem valami rabló lesz, bent egy sötét utcában....
Szerencsémre egy lelkes kereskedő volt az csak, és kedvesen mosolyogva feleltem:
-nem is tudom mit tudsz nekem ajánlani és milyen áron?
Azon gondolkodtam lehete nála tetoválásomra, bár nem láttam sok esélyét így nem fírtattam, de hátha ad valamit ami az úton hasznos lenne...
-esetleg nem ismerős ebben a városban? szállás kéne estére és eléggé eltévedtem...
reméltem eza kedves nő tud nekem segíteni és hátha meg is mutatja ha tud nekem mondani egy helyet.

-Ami azt illeti, tudok segíteni a szállásban.
*Kapok az alkalmon, hiszen minnél több kapcsolattal rendelkezem annál hatékonyabban tudhatom meg amit óhajtok.*
-Jómagam is csak nemrég jöttem a városba, de hamar felfedeztem.
* Jobb kezemmel a másik utca felé mutatok, ahol kordésok vonulnak keresztül.*
-Annak az utcának a negyedik ágazatánál van egy egész takaros kis csehó. Semmi fényüzés, de egy vetett ágy azért mégis jól jön ugye?
*Ismét felé fordulok, újabb mosolyt küldve. Kicsit megigazítom a fejemen a kendőt, hogy biztos jól takarjon.*
-Elkísérhetem ha gondolja kedves... bocsánat hogy is hívják?
* Zavarodottságot és némi szégyenlős szemérmet probálok kicsikarni arcizmaiból. A vegyesebb érzelmek kicsit nehezen mennek, de állítólag olyan különösre sikerülnek, hogy hihetőek.*

-Helléna vagyok Helléna Silvermoon, a téged hogy hívnak? Megköszönöm ha elkísérsz, tudod nálunk otthon könnyen meglehet találni mindent, az itteni rendszert még nem ismertem meg....
felállok és elindulok az irányba remélem követ az új barátom.
-te hova valósi vagy? említetted hogy nem innen származol, bár kereskedőknél nem szokatlan gondolom.... én a Raydani hegyekből jövök
A csehóhoz érve bemegyek és foglalok egy ágyat két estére majd ki is fizetem
-te is itt alszol?
Ő volt az első ember akit megismertem és meg is kedveltem, őszintének és segítőkésznek tűnt.

-Örvendek, Rana Dommiel.
* Nem nyújtom a kezem, mert egy dolog a teljesen ártatlan megjátszása, de a testi kontaktus egészen más dolog. Nem kedvelem és inkább játszom a végtelenségig szerényt mintsem mindenki végigtaperoljon. Elindulok a törplánykával a fogadó irányába. *
-Igen, nekem már van foglalásom, de hamarosan tovább állok a fővárosba. Régen az Oughwar hegység közelében laktam, de az ottani helyzet nem volt túl fényes. Meg aztán ki ne akarna világot látni.
* Szende mosolyom mellé kicsit oldalra biccentem a fejemet, hogy még ártatlanabbnak hasson az összkép. A fogadóban az alsó szint egy ivó, így talán még inkább megismerhetem Helénát.*
-Volna kedve csatlakozni hozzám? Bár én nem iszok, mivel nem bírom az alkoholt, de gondoltam ha már a szerencse így összesodort minket akkor elüthetnénk az időt.

-ohh rendben, végülis miért ne-mosolygok rá és egy asztalhoz ülünk.
- nem innál mégis egy pohárral velem valamit? természetesen én állom.
Majdha mond valamit ki is kérem és kifizetem, ha viszont ő nem kér semmit én egy kupa bort kérek amit lassan iszogatok meg.
-te is a fővárosba tartasz? Hát akkor eza sors meglepetése, én is arra tartok, mit szólnál ha közösen mennénk? Én két nap múlva terveztem tovább állni ha neked is jó.
Végre egy kellemes utitárs és nem egyedül kell szaladgálnom...gondoltam magamban
-persze nem erőltetem, gondold át, sztem jól ellennénk az úton.
kortyoltam egyet a borból
-és te miért mész arra? biztos érdekes okod lehet rá Rana

* Ez most szerencse vagy balszerencse? Nem igazan tudom eldönteni. *
-Rendben, iszok de csak egy kis korsóval.
* Egyezek bele abba ami az ivás részét illeti a dolognak.*
-Igazából én szeretnék még összeszedni annyi pénzt, hogy legalább egy lovat tudjak venni. Gyalogszerrel igazán nehézkes az út.
* Teszem hozzá kicsit elnyűtten és a bal kezemmel a jobb vállamat masszírozom mintha fájlalnám. *
-Nem akarlak feltartani, gondolom sürgős ügyed van. Ami engem illet csak ki akarom probálni magam a városban, esetleg elszegődni egy mesterhez tanoncnak, hogy még jártasabb legyek a dolgomban.
* Az ilyen kis teljesen hétköznapi dolgok mindenki számára könnyen érthetőek és nem keltenek gyanút vagy vetnek fel több kérdést ezért is jók*

-gondolom a fővárosban biztosan lennének páran akik tanoncot keresnek... egyébként én arra gondoltam egy karaván csak tart arrafele innen és csatlakozhatnék hozzájuk, szerintem neked is járható út és nem hiszem hogy drága lenne...
kellemes iszogatás közben azon gondolkodtam, ha már elmondtam mikor és hogy megyek oda, talán őt is érdekli, persze azon múlik nem vagyoke számára kellemetlen...
-onnan még haza kell mennem áhh.... nem is tudom mikor voltam otthon utoljára, pedig várnak is rám.... neked rokonaid vannak valahol, vagy aki vár rád?

-Az ajánlat igazán csábító, de a karavánok túl sokat kérnek a csatlakozásért. Persze biztonságban oda érek, de a fővárosban pénz nélkül hamar koldusbotra jut az ember. A mesterek se ingyen veszik fel a segédeket, nem ismerik azt aki messziről jön így ha kárt tesznek és elszelelnek ott a biztosíték.
*Sóhajtok mintha ez annyira gondterhelté tenne. Valójában jobb szeretek egyedül utazni, terepet felderíteni.*
-Nincs senkim, apám is gyógyfüves volt de a háboruban meghalt, anyám a szülésbe halt bele. Csak pár ismerősöm van de őket is rég hátra hagytam.
* Kicsit szomorúbb arc illik ezekhez a mondatokhoz ezért igyekszem úgy is alakítani*

-Ohh sajnálom, de azért remélem találsz sok barátot itt is, én személy szerint nagyon vágyom pár ismerősre mindenhonnan, és téged kivéve a többi ember kellemetlenül viselkedett..
Ekkor kicsit bántam hogy nem hazamentem ahogy a királynénak is megígértem, hanem eljöttem errefele, mint ahogy azt a látomásom is igényelte, mellesleg az emberek talán jobban tudhadták mit is keresek....
Majd rövidesen elfogyott a borom
-otthon engem pár baráton kívül senki nem vár, értem milyen lehet neked és átérzem a helyzeted-váladra tettem a kezem-mit szólnál hozzá ha ketten mennénk a fővárosba, nekem is jobb lenne egy ismerőssel és egyébként sincs lovam sem...

* Igazán nem tudom megérteni a más népek szülötteit, hogy miért is húznak ennyire szét háborus időben. Persz ez nem az én gondom, sokkal inkább annak örülök, hogy ez a törplány nem is sejti, én bizony csak félig vagyok ember. Na, de semmiképp se kötöm az orrára.*
-Sajnálom, de tudod vannak akik csak a sajátjaikat kedvelik. Ezellen tenni nem tudsz.
* A váll veregetéstől majd kiráz a hideg,  összerezzenek és zavartan igyemszek mosolyogni, hogy végre levegye rolam a kezét.*
-Ugyan, nincs nekem rossz életem, csak nehézkes. Mindazonáltal mit szólsz ehhez! Ha a napokban elég pénzt tudunk keresni közösen, akkor lehet futná a lóra és a karavánra is.
* A karaván abból a szempontból jó lenne hogy kikémleljem milyen utakat használnak és mit szállítanak mostanság a fővárosba. Persze nem a tea vagy a bor érdekel, hanem bármi amiből fegyver lehet.*
-Mihez értesz?
* Végigmérem az öltözékét, de kicsit elvakultan úgy vélem minden törp kovács.*

-ohh hát nem is tudom.... igazából elég sokmindenhez, de kifejezetten nincs szakmám.... viszont szívesen kipróbálom magam bármiben
láttam hogy picit összerezzent ahogy megírintettem, le is vettem a kezem nyomban, ezekszerint zárkózottabb fajta
-te milyen munkára gondoltál? mondjuk holnap elintézek egy pár dolgot és utána mehetünk is

-Nos én kereskedő vagyok, így magamat is el kell tudnom adni. Persze nem úgy!
* Teszem hozzá sietve nehogy félreértse.*
-A lényeg hogy meggyőzzd az embereket, Rád van szükségük az adott feladatra. Meg aztán a portékámból is akad a táskámban. Gyógy teák, szárított gyógyfüvek és kenőcsök, ez azért keresett holmi, így a nap első felében a piacon árulnék. Ha meggyőzöm a fogadóst, akkor takaríthatok vagy felszolgálok.

-rendben délelőtt én elintézem remélem amit akartam, délután hol találkozzunk?
azon gondolkodom közben elmondjame neki mit is akarok délelőtt csinálni, végülis politikai dolog lenni részben, ugyanis el kell mennem a városházára és levelet küldetni mind a királyomnak mind az emberek vezetőjének.
Majd miután megbeszéltük a dolgokat és a találka helyét is illendően elköszöntem az új barátomtól, és az estére felmentem az ágyamba aludni, majd másnap reggel elsiettem a városházára beszélni a helyi vezetővel és két futárt indítottam útnak, egyiket a raydani hegyekbe királyomnak címezve sürgős üzenetként mely tartalmazza hol voltam és merre tartok, a másik pedig az emberek királyának ugyancsak kiemelt üzenet az érkezésemről tájékoztatni és annak rövid okáról, majd miután végeztem a találkozó helyére mentem. Még a városházán megtudtam a város nevét: Nim-Well. Ennek a csengésén gondolkodtam és a térképemen kerestem meg, amíg az új barátnőmre vártam....

* Roppantul kiváncsivá tett mi is lehet az a dolog amiven el akar járni, de ha a visszahúzodó szerepét játszod nem lehetsz minden lében kanál. Na mindegy ezt most ráhagyom.*
-Találkozzunk a városházánál azt biztos mindketten megleljük. Mielött még az óra ebédre hívna.
* Talan onnan azt is kikövetkeztethetem miben sántikált. A bor felet iszom meg, furcsa az alkohol, hiszenna kiképzésen nem igazán kényeztettek el minket és azóta is csak olyan csehókban szállok meg ami nem túl feltünő.
Másnap a délelőtt folyamán egész szép számmal el tudok adni a portékámból, annak ellenére hogy mások is árulnak. Aztán jó egy órával előbb elindulok a találkozási pontra, a városházának bal oldalán egy oszlopnak dőlök neki. Nem telik bele sok időbe hogy az épületből a Helléna jelenjen meg. Nocsak. Érdekes.*
-Mindent elintéztett? Beszéltem karavánok vezetőivel, azt mondták ha többen csatlakozunk adnak kedvezményt, talán kereshetnénk másokat is akik a fővárosba tartanak.

-hát igen elintéztem mindent, remélem...-kicsit mosolygok
-öhm velem nem voltak túl barátságosak, de veled esetleg.... én meg melletted lennék ha gond lenne valakivel, tudod néha furák az emberek mindenfele, iszákosak hasonlók, de tetszik az ötleted!
kis kihagyással
-és a délelőtt hogy sikerült neked? voltak vevők?
kedvesen érdeklődöm nála, és remélem belemegy a beszédes ember szerepébe, egy törpöt kinéznek könnyen pláne ha ilyen ruhában van...
kissé lengének mondható egyszerű szövet ruhákban voltam akkor, a páncélomat fent hagytam a szobámban
-de nem azt mondtad lovat akarsz venni Rana?-ugrott be ekkor

-Elég jól ment a bolt, nincs panaszom.
* Körbenézek kicsit a téren, már csak azért is, hogy szemügyre vegyem merre is kellen mennünk a továbbiakban.*
-Most csak meg kellene nézni, hogy milyen jószágok vannak, a kereskedők is biztos mind a korgó hasuk után menek ezen az órán. Te is éhes vagy, nem?
* Reggel én is csak egy kis sajtot meg kenyeret ettem, persze kibírnám még ha nem találnék valami fogamra valót, de azért ha már van rá lehetőségem akkor inkább kihasználom. Pár lépést teszek a tér felé, mikor egy fickó nekem jön. Egyből érzem hogy az erszényemet ragadta meg, így azzonnal érte nyúlok.*
-Hé! Mit képzel?
* Förmedek rá jóval nagyobb haraggal mint eddigi természetem feltételezte volna. Persze ha az embert ki akarják radolni egyből védekezik. A fiazal férfi dühösen néz rám, de a mancsa még mindig az erszényem köré fonodik, azárcsak az én kezeim az ő karjára*

-Igen benne vagyok együnk valamit...
majd látom Rananak nekiment egy férfi és meglepően nagy erővel förmed rá, bár nem értem a helyzetet, a férfi elé állok keresztbetett kézzel
-Rana mi történt? Csak nem egy enyveskezű?
Mivel egy emberbe egy lökésért nem kötnek bele ennyire, feltételeztem erőől lehet szó...
-add vissza neki szépen amit elvettél, nem akarunk bántani, deha kell megtesszük...
Remélem a túlerő félelme eltántorítja és nem kell további lépéseket tenni, bár készen állok rá, szemből talán nem is látszik de mindig van nálam egy kis tőr, hátha szükség lenne rá. Bár békésnek tűnik a város itt is vannak rendetlen alakok...
Majd kicsit körbenéztem a téren és láttam két őrt nem is túl messze tőlünk, bár ha nem muszály nem akarom őket belevonni a dologba....

Az a bitang úgy markolja az erszényemet mintha legalább hozzá tartozna. Meg akar ütni, amikor Helléna megszólal mellettem a meglepettség miatt nem teszi. Úgy tünik ennek is haszna van, hogy nincs egyedül az embernek látszó leánya. Olyan szívesen törném el a karjat, majd az ujjait egyenként, de nem lehet. Le kell nyugtatnom magamat.
-Hallottad, én is mondtam. Add vissza és kotrodj.
Még mindig kihallani az indulatot a szavaimból, de már sokkal kevésbé agresszív mint elsőre. Felfigyelek én is az őrökre, de nem akarom bevonni őket. Kerülném a feltűnést. A fickó végül a földre vágja erszényemet, ő meg futásnak ered. Az érmék összetéveszthetetlen csilingeléssel gurulni kezdtek, persze nem mind de épp elég az is mi elszorodott.
-Gyorsan!
Vetem magamat gyorsan az érmék után, hogy mielőbb meglegyen mind és ne mások kapkodják fel, hiszen elég ha rálépnek aztán később felveszik. Bár az se kell, csak elveszik és kész. Az emberek világa rémes! Ezek férgek. Remélhetőleg a törplány segít és így talán hiánytalanul meglesz minden. Gondterhelt sóhajom most igazán valodi, hiába tudnám megölni aki rám támad, ha nem tehetem. Pár perccel később úgy nézem három vagy négy aranyat leszámítva mind megvan ezért társnőmhöz fordulok hogy megérdeklődjem a dolgot.
-Nálad van mèg? Mennyit leltél?
A pénz most nagy kérdés hiszen ez dönti el miként is kelünk útra. A fővárosban élni nem olcsó mulatság, de ha információt akarok akkor muszáj valahogy ott élnem.

A tolvaj engedett eldobta a tatyit és futni kezdett én frapánsan sikeresen elgáncsoltam, csattant is az orra én meg röhögni kezdtem rajta, majd segítettem Rananak összeszedni az érméit.
-3 arany van nálam
nyújtom neki oda
-mit szólnál akkor elmennénk lovakat venni és egy karavánnal tartanánk?

~ő még nem tudja, hogy nekem van pénzem, és simán tudok venni lovat magamnak, de azért mégis rákéne venni a karavánnal tartásra biztonságosabb