Úgy tűnik Hirának nem sok ötlete van, mire is lehetne használni a gyűrűt. És a többiek sem merik arra alapozni a tervüket, hogy odamentek és a gyűrűvel mindenkit a fiúddá teszel és ujjad köré tekerve megparancsolod új pasijaidnak, hogy engedjék szabadon szerelmük zálogaként a foglyokat.
Igazából elég grandiózus terv lenne és valószínűleg a feléig sem jutnál el, mire történne valami. Meg hát nagyon nem is tudni, mit is vártok az elkészült gyűrűtől.
-Itt van. Kétségtelenül hasznosnak tűnik a selfekkel szemben, ha valóban van rájuk hatással. És egész biztosan gyönyörűséges, nagyon igyekeztem szép munkát csinálni.
* Ha más nincs, akkor a legjobb ötlet az, hogy induljatok el és majd meglátjátok. Már tudod azt, hogy nem sétálgatnak a zevadariak az erdőben egyszerűen, hanem leshelyről figyelnek és gondosan kérdezgetned kell a fákat, voltak-e a napokban arra felé és a nyomaik után kutatni.
Ám ahol az előbb rajtatok csaptak, már nincsenek sehol. A sziklába vájt üregekből jöttek elő és leptek meg titeket. Egy-egy katona fért el mindegyikben.
Hallod a távoli fák suttogását is, ahogy a baljóslatú erődről érkeznek hozzád a hírek. Komor, kietlen környékén állítólag rengeteg csontváz van. És a társaidat nem olyan régen bevitték az egyetlen, hatalmas kapun, majd bezáródott mögöttük.


/Bocsánat a több napi kihagyásért!/

Nem vagyunk könnyű helyzetben, nagyon nem. De a félelem mellett ott csiklandozza agyam az izgalom és az izgatottság is. Ilyen érzések közepette veszem kézbe a gyűrűt. Túl el vagyok gondolkozva ahhoz, hogy érezzem milyen a kezemben tartani. Megindulok vele kifelé, aztán mikor kint vagyunk a friss levegőn egy hirtelen jött ötlettel az egyik ujjamra húztam. Közben a szürkéken merengtem. Eszembe jutottak a régi buta kalandok, mikor én is szürkének álcáztam magam. A férfi akivel beszéltem. A tábor, Hirion. Azokat az emlékeket idéztem fel, mikor láttam őket és megfigyeltem...(még ha ez túlzás is) A fiatal számkivetett férfire gondoltam, aki talán ugyanúgy kereste helyét a világban ahogy én is. Nem vártam túl sokat mindezektől, de itt a halál torkában jó lenne végre kisütni valami okosat.
Mikor végre kiagyaltam magam a régi szép emlékeken, faggatni kezdtem a törpét, mennyire ismeri ezt a környéket. Tud vagy hallott e valamilyen titkos útvonalról ilyesmiről....

Hirannis nem érez semmi különöset, mikor a varázsgyűrű felkerül az ujjára. Talán ez a társai miatti aggódás miatt van. De jelenleg nincs self a láthatáron, akin kipróbálhatná. Mondhatni szerencsére. Hiszen pont azért nem mentek az elrablók után, mert veszélyes lenne fegyvertelenül velük szembekerülni.
Ám kénytelenek lesznek előbb-utóbb. Két awyrisi íjászuk került Sötét Vastelep bányájába és ők nem maradhatnak ott. És a tervezés első lépéseként főhősnőnk számot vet a lehetőségekkel.
-Azon a környéken nincsenek alagútjaink. Azért ástunk volna egy újabb, kisebb telepet, mikor megjelentek az éjtündék és hatalmas csatában elvették tőlünk a területet. Mindig is sok óriás élt arra felé és titkon azt is reméltük, hogy az új búvóhelyek segítenek a környék ellenőrzésében. Hosszú harcok után szorítottuk vissza az égimeszelőket.
Ám vannak kitaposott hadiösvényeink sok fedezékkel. Ott könnyebben a falak közelébe tudunk jutni. De bejárat elvileg csak egy. A nagykapu. Sajnálom, tavaly megpróbáltuk visszafoglalni. De nagyon vigyáznak rá a zevadariak.
* Nem túl rózsás a helyzet és még a titkos ösvényeket használva is rizikós már az odajutás is. És úgy tűnik, nem csak két faj él ezen a vidéken, akik igényt tartanak rá.

A törpe közölte velem a nem túl jó hírt. Szóval ez se jött be. Oké de mégis törnünk kell a fejünket tovább. Itt minden lépést előre meg kell tervezni. Túl forró a talaj. Még van is elméletileg egy fegyverem, amiről csak Anyánk tudja milyen előnyöm származik belőle. /Ezt illetően a "Vigyázz mit kívánsz" intés villog az agyamban. Szívem szerint az Ő bölcsességére bíznám mit is ad, mert nincs túl sok infóm a szürkékkel kapcsolatban. Ha mégis nekem kéne dönteni, akkor azt kérném legyen valami ami hasonlóvá tesz velük,... legyen valami közös...birtokolhassak valamit ami az ő tudásuk és.....blablabla./
Agyaltam volna tovább nem először a gyűrűvel kapcsolatosan, de ettől még nem oldódott volna meg a dolog. Az időhúzás pedig könnyen társaim életébe kerülhetett. A többiek is türelmetlenül néztek rám, így cselekedtem. Pitypangot biztonságos helyen hagyva, óvatosan visszalopakodtam a két ló teteméhez, hogy enyéim cuccait átbogarásszam. Azt tudtam, senki sincs egyenlőre a közelben. A többiek biztonságos helyről figyeltek, míg vissza nem értem.
Mikor újra együtt voltunk eszembe jutott, hogy valakit még nem kérdeztem meg. Bundás barátom még nem nyilatkozott milyen ötlete támadt esetleg menet közben. Jó lenne őt is meghallgatni mielőtt megkezdjük a "halálugrást". Amit alig várok már.... Persze ezt nem kellett tudnia senkinek. Így meg is kérdezem....

Fogságba esett társaid fegyvereit és felszerelésüket könnyen visszaszerzed, de a halálugrás még várat magára. Miközben az oawa gyógyítótokat kérdezed a tervről és lehetőségekről megerősödik benned az az érzés, mintha valaki a lovaktól visszafelé követett volna.
-Szerintem nekem épp elég rossz előérzetem volt már akkor is, mikor belekezdtünk. A sötét elfek nehéz ellenfelek. Mindenki úgy gondolja, hogy vas fegyelemmel nevelik gyerekeikbe a hadseregük szabályait és minden áron véghez viszik, amit elterveztek.
Ám ennek némileg ellentmondva intelligensek. Sosem követik el kétszer ugyan azt a hibát. Így talán senki sincsen, aki meg tudná mondani, hogy mi a gyenge pontjuk.
* A gyűrűd egyre hidegebben kezd az ujjadhoz simulni. És feláll a hátadon a szőr.

Baljós élményem volt az oda és visszaút alatt. A visszacsórt cuccoknak örültem, de szinte iszkoltam visszafelé. Az oawa szavai még jobban felzaklatnak. Erre még a gyűrű viselkedése is rátett, szóval szinte érzem, hogy az összes szőr égnek áll egyenként testemen. Mindezt meg is súgom bundás társamnak gyengéden belé fojtva a szót. Ez már cseppet se tűnik viccesnek, az izgalom már túl sok.

A nagymacska csodálkozóan hallgatja balsejtelmedet a visszaútról és idegességedet.
-Eddig úgy tűnt, te vagy köztünk a legnyugodtabb. Ráadásul már a gyűrűt is sikerült elkészíteni. De hogy lehet az, hogy...
* Ekkor mélyen beleszimatolt a levegőbe, kiegyenesedett közben még jobban és feszülten figyelt. Hirtelen a bejárat felé fordult.
-Idegen szagot érzek. Valaki van odakint. Egész biztos vagy benne, hogy nem követtek?
* A végére visszafordult feléd és nagyon komorak a vonásai, amilyennek ritkán látod őt. Kimondottan tart a fejleményektől.

Én is érzem a bajt. Folyton az villog a fejemben hova bujtassam barátaimat, de fogalmam sincs el lehet e rejtőzni itt valahová is. A törpét még be lehetne tuszkolni valahová, de a macska nem kis példány. Óvatos voltam az oda-vissza út alatt, de mégis rossz érzésem van. A gyűrű is furcsán viselkedik de miért. Agyalok egyfolytában és válaszolok is gyorsan a bundásnak. Az elrejtőzés ötletét is kimondom. Már nem mehetek ki, azzal még nagyobb bajba kerülnénk. Elkéstem ezzel... Na ebből hogy mászunk ki? Mi történik?

Az orvos-kémikus barátod raktára nem olyan kicsi, hogy ne legyenek zugok elrejtőzni. A törpével van a legkevesebb gond, de kisebb-nagyobb láda rakások és zsák halmok bőségesen adnak lehetőséget számodra is. De még az oawa is összehúzva magát igaz, de talál búvóhelyet.
Nem sokkal azután, hogy eltüntetek a szem elől hangok hallatszottak a bejárat felől és nem kell sokat várni, hogy egy éjelf nézzen be a barlangba. Láthatóan először van itt, de nem szeppen meg. Körbenéz érdeklődve, de nem annyira, hogy bármelyikőtöket is felfedezze.
Majd az egyik vászonnal letakart ládarakás mellett a bejárattól nem messze letérdelt és valamit csinált. Utána sarkon fordult és kiment. Kis időbe telik, mire az egyre nagyobb narancssárga világosságból majd a terjedő füstből rájöttök, hogy felgyújtotta a hasznavehetetlennek tűnő raktárat.
Ti pedig valahol hátul vagytok.

Bejött a tervem. Bár én azt gondoltam kint maradok és ők rejtőznek el, mert kíváncsi voltam az eredményre. Mit tesz a csodagyűrűm. Viszont mikor megérzem a füst szagát azonnal felpattanok búvóhelyemről. Te Jó Anyám mi lesz ha itt elterjed a tűz és a levegőbe repülünk mindannyian, vagy megfulladunk valami mérges gáztól. Majd kiderül minden ha eloltom a tüzet. Ha visszajönnek, hát jöjjenek. Úgyse bénázhatunk itt tovább. Meg is indulok. Addigra már rendesen lángra kapott a vászon. Keresek valamit amivel el tudom oltani a tüzet. Társaimat csendre és nyugalomra intem. A gyűrű engem a maga egyedi módján talán meg tud védeni, de nekik nincs ilyesmi. Hát teszem a dolgom és meglátjuk mi lesz. Az izgalom megint felütötte a fejét....

Hira terve beválik és végül mégis tudja tesztelni a gyűrű hatását. A füst szagára azonnal felpattan és nem törődve azzal, hogy még alig néhány pillanata ment ki a barlangból az, aki gyújtotta, máris oda rohan a kijárathoz oltani. Leginkább egy nagy darab viaszvászon áll a rendelkezésére vagy egy vödör víz.
Ám bármelyiket is választja, befejezni már semmi képen sem tudja. A közelben fülel még a self és azonnal visszafordul, ahogy észre veszi, hogy az ürgeöntése beválik. És ott áll hamarosan ő is pár méterre tőled.
-Milyen gyönyörű lombtünde! Akarlak.
* Ezzel kardját előre hosszan kitartva megpróbálja a torkodra illeszteni lassan és megkerülni téged, hogy hátulról másik kezével átöleljen. A gyűrű láthatóan hatásos, ám az ő világukban a szerelmet nem csak szép szavakkal lehet elnyerni. És ehhez most ő a foglyul ejtésedet választja elsőként.
Eközben társaid várnának jelet tőled, hogy továbbra is a helyükön maradjanak vagy támadjanak.

Épp a tüzet oltom minden eszközzel, ami csak a kezembe akad, amikor roppant váratlan fordulat következik be. Hirtelen alig hallhatóan bukik ki számon a "Maradj" szó, és erősen bízok benne jó fülű barátom meg is hallja. A tüzet sikeresen eloltottam, mikor meghallottam a hangot a hátam mögül. Egy férfié volt. Lassan fordultam meg. A gyűrű szinte fájón lüktetett ujjamon. A lábam kishíján földbe gyökerezett, de aztán rájöttem mit tegyek. Szóval erre képes a gyűrű. Kihallottam a férfi szavaiból a vágyat és láttam a mozdulataiból ahogy felém közeledik. Nem vihetett be oda. Ha túl sokan vannak lehet a gyűrű elvesztette volna a hatását amivel megmenthettem foglyul esett társaim életét.
A legbájosabb és a (legelső) legcsábítóbb mosollyal pislogtam rá. Óvatosan megfogtam a felém nyújtott kezét és csókot adtam rá.("Hűűű. Remélem nem voltam túl nyálas!) Közelebb húztam magamhoz és azonnal szájon csókoltam. (Nem így képzeltem el az elsőt...). Átfontam a nyakát két karommal és a fülébe búgtam. - A leggyönyörűbb és legkívánatosabb férfi vagy. Én is vágyok rád. Szeretnélek boldoggá tenni, de van előtte egy kívánságom. Engedd szabadon társaimat és én a tied leszek. Itt maradok veled vagy ott ahol csak akarod.- duruzsoltam, miközben hosszúra nőtt haját és masszív izmos fekete testét simogattam szinte csodálattal. Hát ilyen egy self érintése, ölelése, csókja mindene..... Nagyon vártam az eredményt. Olyan szinten beleadtam mindent ebbe az alakításba, hogy már majdnem elhittem, totál belezúgtam ebbe a pasiba. De mi tagadás. Agyatlanság ide vagy oda, sexy volt....

A férfi jól láthatóan élvezte, hogy viszonoztad az érzéseit és nem is volt durva a fogása, ahogy átkarolt és viszonozta a csókodat. Egészen kezelhető báránynak tűnt egészen addig, míg a társaidról nem kezdtél el beszélni.
-Nem én tartom fogva őket, hanem az igazgató.
* Mielőtt értékelhetted volna az elhangzottakat, már taszít is rajtad egy enyhe picit és ezzel hirtelen egy láda tetején találod magad. És a sötét bőrű férfi vágyakozóan simítja végig combodat.

Egyre forrósodik a talaj a lábam alatt. A helyzet egyszerre ijesztő és izgalmas. Tudtam ha bármi rosszul sül el egy szavamba kerül és máris ott az erősítés viszont akkor buktam az egyetlen furcsa esélyemet. Kényelembe helyezkedek a ládán és átadom magam az érintésének. Csábosan pislogok rá, én is hozzá érek. Hogy lássa folytatom a játékát magamra rántom és próbálok úgy helyezkedni, hogy én legyek felül. Tovább duruzsolok neki, fényezem férfias egóját. Próbáltam elképzelni, visszaemlékezni azokra a nőkre akiket láttam. Egyik se látszott gyenge nőnek.
Ahogy felül vagyok két combommal átkulcsolom amennyire tudom a derekát. - Akkor mondom mégegyszer Drágám! A két társamat engedjétek el. Ha nem te tartod fogva akkor intézkedj!...- mondom és hogy nyomatékot adjak szavaimnak két combomat egy pillanatra akkora erővel szorítom csípőjére amekkorával csak tőlem telik. Bízom benne hogy meg lesz elégedve vele és nem néz ostobának. - Ami pedig engem illett itt maradok és várlak vissza. Cserébe ezért természetesen én is megadom neked amire vágysz. - folytatom. De már cseppet se vagyok gyengéd. Keményen szúrós szemmel, de mégis csábítóan éhes ragadozóként szemlélem beszéd közben szép arcát, hosszú haját, ajkai ívét. Annyi érzés önt el. Olyanok is amiket most élek meg először, mint például a birtoklási vágyat. Közben persze a " mi van ha nem sikerül" gondolat is ott bujkál, de ezt azzal próbálom elnyomni hogy Természet Anyánkra koncentrálok....

Roppantul izgalmas volt számára ez az élmény, ezt még tagadnia sem kellett. Sőt! Kimondania sem. Látszott rajta, hogy teljesen elmerült a gyönyöreidbe és férfiassága ágaskodik. Csak rajtad áll, hogy kiélhette-e vágyait teljesen vagy ultimátumoddal megelőzted azt.
Ám mind a két esetben ő szavaid után még kunyerál két csókot búcsúzóul, majd elindul Sötét Vastelep felé.
-Jó ötlet ez? -kérdezi a dobozok fedezéke mögül kilépő gyógyító barátod.
* Fél óra múlva két fajtársad csupán rövid üzenettel tájékoztat, hogy már kijutottak a kavarodásban, de még legalább egy vagy kettő awyrisi fogságban van. Ti menjetek haza minél hamarabb, hogy ne kelljen aggódniuk értetek és ők majd segítenek nekik is kijutni.
A szerelmes férfi még nem tért vissza hozzád, még nem tudhatod, hogy 3 óra hátra van, mire ismét felbukkan a barlangnál. Addigra kényelmesen felszívódhattok.

Két csókkal zárul ez a roppant feledhetetlennek tűnő élmény, ami az én szívemet is megdobogtatta. Mikor távozik mégis csalódottan térek vissza a valóságba. Varázslat volt az egész. Kábultan figyelem a többieket ahogy előmásznak rejtekükből. Megropogtatják, mozgatják elgémberedett végtagjaikat.
- Jó. A legjobb. Viszont csak Anyánk tudhatja valóban teljesíti e akaratomat.- mondom a bundásnak. És kissé el is vörösödök mert most jutott el az agyamig, hogy mindent hallottak, ha látni nem is láttak. Az lenne a szép. Míg várakozunk elmesélem nekik az élményemet, mármint ahogy tudom. Nem minden részletet osztok meg velük.
Hamarosan meghallom a várt gondolatot. Társaim kijutottak a rabságból. Én amondó vagyok, hogy sürgősen húzzunk el innen. Jó élmény ide vagy oda, ennyire talán még sose paráztam és úgy éreztem ezzel nem vagyok egyedül. Erdei társaimat is legszívesebben haza invitálnám, de ők döntenek. A gyűrűt a biztonság kedvéért nem vettem le a távozás alatt....

Az elfogott társaid ismét szabadok. És a gyűrű is készen van. Úgy tűnik nem egy életre szóló lett az első szerelmed, noha Hirion lehet jobban reagált volna, ha vele történik meg ez. Ki tudja? Lehet viszont ő sokkal romlottabb lelkű ennél és nagyon csúnyán jártál volna.
Még nem tudod teljes biztonsággal milyen érzelmek lapulnak egy self szíve mélyén, de az már biztos, hogy a gyűrűre reagálnak és nem mentesek a nők befolyásolásától. Hasznos tapasztalattal a hátad mögött hagyod hátra a barlangot és az első emlékét. És hosszú út után visszaértek Awyrisba. Apád megnyugvására.


/Köszönöm a játékot! Hamarosan majd kitalálok Hirának egy új történetet. /