Ahogy haladunk a dübörgéssel a szellemek szólítanak meg és adnak tanácsot, ezt érdemes meg fogatni sok sok esetbe. Majd a kapura tekintek, masszív ezt izom erővel nem töröm át, szóval az élő faltörő kilőve mi maradt még? Nézzek körbe ahogy a közelben meg láttok egy igen méretes és a célnak tökéletesen meg felelő fát, akkor hát ideje tűzifát aprítani.
-Vágjátok ki azt a gallyat és négyen öten amennyi ép kell meg fogja és azzal nyitja ki a kaput.
Közöltem azt amit teszünk, elsőként kezdek neki állni a fáknak s csak pont addig vágom ahonnét már fizikai erőmmel is képes vagyok letörni mint egy gallyat és meg indítom a rohamot magammal az élen. Ha az ellenség úgy gondolná hogy nyilakat lő belénk akkor fába lőtték a nyilaikat szó szerint hisz míg elég lendületet és közel érünk addig a fejünk felett fedezékként használjuk a rögtönzött kulcsunkat a kapuhoz.

Ha ez sikeres és bejutunk kezdődik a hentesél második fázisa, az ami meg maradt a kulcsunkból egyenesen az egyik épületben landol ahogy három jól meg termet harcosom elhajítja azt. Utánunk jönnek a Weritek, éhesen és akit tudnak fel is zabálnak, míg íjjászaink is lassan bent csatlakoznak hozzánk elvégre valami kihívás csak kell ha már az emberek nem tartanak erre alkalmas haderőt, eszközt, akármit. Ahogy a kis felszámolásunk fosztogatásba és ajtó rugdosásba megy át a fegyvertelenek, gyereket, nőket össze tereltetem egy nagyobb csoportba valami jól védett, védhető helyen.

Robert


-Ki ez a gyermek, hogy meg kell védenem pár bunkó orktól? Ki ez a gyermek hogy egy nemesnek nem a saját népe az első hanem ő.-Haragom egyre csak növekszik nem lehet tudni ki iránt, de gyanítom köze van a kinti pár nappal ezelőtti tábor tűzhöz. -Felelj a kérdésre ettől függ a helyi asszonyok és gyermekek élete. Ha igazat mondasz mindannyitokat megmentelek, a harcosokat sajnos nem tudom aligha futnak el gyáván még ha a lelkükön szárad egy ártatlan élet ami bosszúért kiált. Ki ez a gyermek hogy miatta Természet anya ilyen szarba kever engem. Mi a fenét tettetek az anyjával hogy így büntetik az istenek ezt s várat. Felelj tisztán és igazat és megmentem akit tudok.
Csendesen hallgatom a nőt dühöm tényleg egyre nagyobb és nem is álcázom tovább szemeim mint kék izzó gömbök mint a kaszás szemei tekintenek rá. Miközben kicsit zavarban bár csak a tudati szinten de a csecsemővel foglalkozom. A válasza után vissza megyek a meglőtt nemeshez, és nos még nem döntöttem el mit teszek vagy elpusztítom aki itt van vagy el lopok mindenkit, nehéz döntés és a ball alkarom és a fejem ismét fájni kezd ahogy terjed a saját mágiába foglalt sötétségem. Lassan attól is meg kell szabadulnom vagy tényleg zűr lesz. Talán kedvenc istennőm ebben segíthet vagy nem ez a világ már csak ilyen.

A szakácsnő lefelé rohanva a biztonságot remélve gyermekeivel válaszol. Egyelőre inkább bízik a pince nyilakat védő falában, mint egy férfi szép szavában.
-Ha az istenek megorroltak ránk, akkor az az öreg várúr miatt van. Egy boszorkány szerelembe ejtette Otteló úrfit, a fattyú örökösét, egyetlen gyermekét. A torony legfelső szobájában magányban élő gazda nem nézte jól szemmel, talán csak sajnálta a célt nem érő próbálkozásait.
Ő hívta meg az inkvizítort vendégségbe, hogy mágián égesse meg a nőt, de teste nem fogott lángot csak a ruhája. Pucéran szaladt el azt ordítozva, hogy visszajön a gyermekért és rettenetes bosszút áll az úrfin, ki az örökségből kitagadástól félve maga is ott volt.
* Ezek alapján kell eldöntened, menekíted-e a nőket és a gyerekeket vagy pusztulni hagyod a gonosz várúr hű szolgáit. Nincs sok időd.

Az orkok a kidöntött fatörzset felkapva rohannak a kapu felé és pont mikor végig mondja a szakácsnő a szörnyű történetet, akkor dörren meg a bejárat. Elsőre nem szakad át, kell még pár. Ám csak öt csapás és Rexan törzse beözönlik. A csataméneknek, melyek nyomait az erdőben láttatok nyoma sincs. Csak egy lovag és egy szintén talpig páncélba bújt segédje néz rátok hátasról. Parancsokat osztogatnak, megvárva el tudják-e a gyalogosok vágni az utatokat és sikerrel veszik-e fel a küzdelmet. Ha nem, akkor a páros nyilt sisakos rohamot intéz a megnyíló rés ellen.

/Kockadobás: Tízes
1-8-ig -Rexan agyarasai vezérükkel az élen megállíthatatlan.
9 és 10 -Az előkészítő nyílzápor elég időt adott nekik, hogy átgondolják és elrendezzék a védőket. Pusztán az erőre építve nem jutsz át, megrekedtek a kapu szűk néhány méterében.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 2

Robert

A csecsemővel a kezemben hallgatom a szakácsnő sztoriját és elhatározásra jutottam, egyrészt a nőket és a gyerekeket megmentem de a nemest meg a fattyát ork kézre adom. Nincs kétségem afelől hogy a nőt a kedvenc istennőm mentette meg még most is érezni a jelenléte nyomait. Le sétálok a pincébe és síron túli hangon beszélni kezdek.
-Nem vagytok jobbak annál a két féregnél odafent, de nem érdemeltek halált az uratok tettéért. Így nyitok nektek egy kaput Awrys felé ott biztonságban lesztek a párotokat nem tudom megmenteni titeket igen. Válasszatok a halál és az erőszak, vagy a szomorú élet közt. Részemről a helyetekben az életet választanám még ha nehéz is. Jobb nektek ha mentek. A kapu 10 percig marad nyitva az ajtón csak a vár védői és családjaik tudnak bejönni egy ideig de azt a védelmet a sámánjuk előbb utóbb leveszi tiétek a döntés éltek vagy haltok.
Csendesen mormolva kaput nyitok nekik. Majd az arc maszkom levéve és eltéve botomat a kezembe veszem. És csendesen folytatom.
-Nincs veletek számadásom tőlem élhettek. És nem nem boszorkányság csak valamelyik hibám egyike amit láttok. Így néz ki egy mágus ki egy istent se követ csak hébe hóba hallgat a szavukra. Legyetek bölcsek a gyermekeitek miatt némelyiknek nagy jövő áll előtte. De ez egy választó vonal és a döntés nos a tiétek. Az istenek legyenek veletek.
kisétálok és a már jelzett védelmet adom az ajtóra. A gyermekkel a jobb karomban a botommal a balban indulok el az udvar felé. Amint kilépek természetellenesen megnövök és aktiválom a gyűrőm amibe egy kis viccet rejtettem amit eddig csak egy self látott ezen világon. Lidérc zöld füst terjed körülöttem lábam nem tapodja a földet és a kapu felé tartok. Az udvaron már orkok is vannak és egy rés a kapun. Nos ez egyelőre kevés nekem ideje utat csinálnom nekünk a gyermekre védelmet rakok és amennyire tudok rá mosolygok.
-Akarsz csúnya bácsikat repülni látni kicsi gyermek?- Majd az eddig nem használt varázslatot a botból életre hívom, és a kapu maradékát kirobbantom orkostúl emberestül. A vezérüket keresem és lebegek felé. Majd kicsit zombisan de orkúl megszólítom persze tisztes távolból nem vagyok elmebeteg félisten hogy előtte álljak meg.
-Az erőd a tiétek én a gyermekkel távozom se hozzám se a gyermekhez nincs közük. Odafent van egy féreg nyíllal a vállában őt gyógyítsátok meg és szenvedjen. A lovaim megehetitek mivel úgy is elvennétek-közlöm sztoikusan-de ha engem próbáltok meg megölni te leszel az első aki meglátja a falutok pusztulását. Nem akarok veletek konfliktust hisz egyik falvatokkal már tessék lássék módon kereskedem. Nektek is fel ajánlom szolgálataim ami jobb fegyverzetet és némileg jobb életet jelenthet számotokra. Csak kérlek titeket természet anya nevében engedjetek utamra Észak Bivaly felé vagy kénytelen leszek utat csinálni magamnak a hulláitokból nem egy fajtársad feltámasztva.

Bent vagyunk, ahogy a móka csak fokozódik minden egyes levágott idióta védővel aki még nem szedi a lábát az ellenkező irányba. Majd meg látom azt amiért végül is ide érkeztünk, hatalmas rohammal török át a védők sorain nem egy társammal egyenesen a lovon ülök irányába. Ha elérem őket egyetlen jól irányzót lendítéssel fejezem le mint a kettőt. A maximális védelmem érdekébe így csak a baltám végét fogva s úgy lendítve azt.

Majd halad tovább a mészárlás, nem igazán kívánom meg állítani a törzsem tagjait elvégre ebben kiválóak. Majd lassan de biztosan elérünk a házak ajtajának berugdalásáig és azok fegyveres tartalmának lefejezéséhez, egyetlen épület kivétel, a legtöbb fegyveresen innét rohant ki így azt inkább felgyújtjuk és hagyjuk a bent ragadtakat elégni. Majd ki engedve hangom szólalok meg.
-Itt is lassan végzünk, hozzátok a fegyverteleneket, szükség lesz rájuk.
Majd ahogy a csata végéhez érünk lassacskán egy érdekes teremtmény lép ki az egyik házból, s nő abnormálisan magasra. Átkozott legyek ha be tudjuk azonosítani, vagy egyáltalán eltudja-e kerülni a hirtelen felé tartó nyíl erdőt. Majd meg szólít tisztes távolból, bár nemkételkedem abban hogy tűpárnát varázsoltunk belőle, azt annál inkább hogy ez mennyire is ártott neki. Végül el makogja amit akar, legalábbis ezt hiszem mert az ork nyelvjárása pocséknak mondható.
-Addig takarodj innét még nem gondolom meg magam, és fenyegethetsz a falum lerombolásával, elkéstél vele, így nevetséges amit mondasz.
Nem igazán érdekel miként távozik, de ha nem csinálja meg pár percen belül kétlem hogy a teljes ork haderővel egymaga képes lenne győzelmet aratni, főleg hogy a szellemek, és sámánjaink is velünk harcolna a mai nap.

Úgy tűnik, hogy a szellemek, istenek és egyéb gonosz lények igen jól osztották egymás között a feladatot, mert mind két hősünk sikeresen teljesítette eddig a küldetését. Bár még nem jutott ki a csecsemő a harcok tépett helyről, nem mellesleg Robert amint visszanyeri eredeti méreteit, szüksége lesz egy tűre. Ám úgy tűnik, hogy orkunk nem néz szembe az anya haragjával. legfeljebb csak a mágusunk, ha baja esik a kicsinek.
Meglehetősen szép vérfürdőt rendeztek az oughwariak és végül megtalálják egyetlen túlélőt, egy fecskefarokként végződő kabátban a sebesült inkvizítort. Még mindig ott van annak a szobának a padlóján, ahonnét az ifjú nemes utolsó csatájára indult, hátra hagyva vendégét.
-Ti... Ne hagyjátok, hogy az a boszorkány hatalmába kerítse elméteket! Örök kárhozat lesz halálotok után a részetek, ha...
* Harcosaid felrángatják és az udvarra viszik. Ahogy egy kevés kincset is, ezüst étkészlettől kezdve rengeteg vastárgyig, ám túl sok csillogó arany nincs. És civilek még annyira se. Hiába keresik őket utasításodra.
De vajon a varázsló eltakarodik nagyon gyorsan, ahogy az alku szól? Vagy még nagyobb előny ellenében esetleg megpróbálja rábírni Rexet a kereskedésre? Bárhogyan is, számot kell adnia további terveiről. Hiszen eddig amit akartatok, minden sikerült.

Robert

Csendesen lebegek kifelé végre kicsit össze megyek és a nyílvesszők kipotyognak a testemből, amik nagyrészt majd ha lesz érkezésem el kell látni addig egy kevésbé ismert technikával kizárom a fájdalmat. Csak hogy ne az legyen hogy kidőlök mint a lisztes zsák. Aztán meg hallom kedvenc inkvizítorom hangját, és felsóhajtok. Nem kéne megmentem de nem visz rá a lélek. Felsóhajtok megint és hátramenetben vissza lebegek majd landolok az ork mellett. Majd egy kisebb elemi erő varázslattal kezet formázok az inkvizítor nyakán.
-Mit is említettem ha jár a pofád te rövid életű senki. Ne jártasd a szád. -Majd a vezérhez fordulok-Mi sem áll távolabb tőlem hogy ezt a győzelmet az én piti gondjaimmal terheljem a te életed. De lenne egy érdekes üzleti ajánlatom, mivel ahogy látom elég vérszegény a bevétel. Én kicsit megdupláznám mindösszesen ezért a fecsegő verébért aki max akkor hoz hasznot a számotokra ha kitöritek a nyakát. Ellenben ha eladod nekem némi kardért, pár ládányi nyílvesszőért, és egy viszonylag két napi étkezésre elegendő élelemért. Hm de tudod mit hozzá csapok még egy nagy adag gyógyszer árút is. Két apróságért, az egyik az hogy őt eladod nekem azt tehetek vele amihez épp kedvem van. A másik hogy vissza térhetek veletek Észak Bivalyba mert ahogy sejtem jobb híján oda tértek vissza. Hm ha az összes fémet össze szeditek még esetleg jó minőségű kardokat is hajlandó lennék készíteni némi védelemért a rablóktól, és kerge egyhitűektől.- Kicsit halkabbra veszem hogy csak a vezér halja esetleg még a sámánja -Lenne a számodra egy hasonló méretű arannyal teli ládika ezen apróságokért, és esetleg tovább mélyíthetjük a barátságot köztem és közted ha később elbeszélgetünk kényelmesebb körülmények közt. Tudod képes vagyok jobb napokon egyes trükkökre amik neked hasznosak lennének. Nem kell most válaszolni erre a javaslatra, megelégszem a bohóccal és a városba menetellel veletek.

Lassú a lény felfogása amikor vissza fordul, már szinte lecsapni készülök a nyaka tájékára kétkezem teljes erejéből, ha meg az nem segítene sámánunk is szívesen meg próbálkozik a szellemek segítségével eltenni őt láballól. Majd az utolsó pillanatba vissza húzom a kezem és sámánomnak is intek, végig halgattom mit is akar.
-Egyszer közöltem veled hogy addig takarodj amíg az lehetséges számodra még is meg fordultál, tán halál vágyad van?
Tettem fel a kérdést majd figyelem ahogy folyatja a mondani valóját, nem nagyon érdekelt addig míg ki nem emelte azt hogy fegyvereket készíthet.
-Hm, élvezed a figyelmem jelenleg mesély azokról a lehetséges fegyverekről és orvosi készletekről, és arról is hogy ezeket miért ne erővel vetessem el?
Nem igazán akartam vele harcolni de biztos van több is mint amennyit ajánl lássuk mennyire fontos neki eljutni innét egy darabban. Ha többet tudok kihúzni belőle akkor orkhoz méltóan adom szavam.
-Üzletünk végeztéig, ork becsületem és törzsem nevére tett esküvel ígérem hogy betartom a rám eső részt, és be fogom tartatni a rád esőt amikor eljön az ideje.
Ha viszont nem tudok tőle többet kihúzni ezzel akkor csak a vállamat vonnom meg, mintha alig érdekelne hogy élve meg úsza-e de nem ellenkezem ha velünk tart de ez esetben utunk végén be zsebelem az ígért jutalmat.

A Mesélő kifogyott a papírból, így nem tudott pontos jegyzetet készíteni, hogy mi mindent ajánlott fel a varázskovács az egyetlen foglyodért cserébe. De gyanítom, hogy hamarosan rájössz, hogy amit kínál, az nem a boltban kapható minőség. És ezért bármennyire két kézzel szórja a pénzt az idegen létsíkról érkezett, túl jól szokott keresni ahhoz, hogy végére érjen.
Ám újabb noteszt keresgélve akár vissza is vonulhat, hogy ti ketten kijátsszátok az Észak-Bivalyig az utat. Hiszen egy ork törzs kíséretében elképzelhetetlen, hogy rabló bandák támadjanak meg. Az meg főleg, hogy győzzenek is. Ám addig még akár beszélgethettek is. Vagy bármi egyéb, amit a krónikákba felvésnétek.

/Ha szeretnétek privátban a találkozást folytatni, rátok bízom. De ha nem, akkor a történet folytatódni fog majd a szekta egykori fővárosában./

Robert

-Halál vágy? Néha igen de az olyan unalmas és néha rövid. Mint említettem vezérem ingyen adom szinte csak trógerolni kell őket mi szükség durva erőszakra, és ha már itt tartunk némi csúsztatásal hallgatva a tényről hogy tőlem kaptad hozzá csapod az egész hóbelevancot a zsákmányhoz így te is hírnevet és megbecsülést szerzel. Természetesen ha te agreszorkodni akarsz és elveszteni a könnyű zsákmányt amit gyakorlatilag hozzád vágnék akkor csak bökj le de egy huncut rezet se látsz belőle. Semmi fenyegetés semmi zsarolás nincs a dologban én örömmel adom nekte... illetve neked a zsákmányt cserébe ezért a remegő asszony állatért és a jól kialkudott útért. És igen a legfőbb érvem az hogy kovács vagyok nem is rossz a szakmámban. Így nem ígérek olyat amit nem tartok be hisz közösek az érdekeink perpillanat. Sejtettem hogy az orkok becsülete itt is meg van. Én az életemet és a becsületemet teszem fel az alkunkra hisz nagyra becsülöm az egyenes szavakat. Engedelmeddel vezérem kicsit félre vonulok gyógyulni én se vagyok épp ölhetettlen szóval bocsásd meg gyenge pillanatom.
Ezzel kicsit arrébb vonulok, és leteszem a seggem ahol épp nincs hulla. Majd körülnézek és lássuk be egyik ork sem épp észlény ha leengedem a kincstáramba hulla vagyok, és ilyet nem játszok el egy fosztogató társasággal. Előkaparok egy gyógyitalt és a sebeimre öntöm egy részét a maradékot meg felhajtom. Majd némi töprengés után vállig nyúlok a jobb esetben is alkarig érő tarisznyámba, és turkálni kezdek benne. Amint megtalálom azt a nyavalyás nekromanta pálcát amit egy tökkelütött nekromantától vettem kölcsön. Leveszem a köpenyem aktiválom rajta a zárat, majd mielőtt kinyitnám intézek pár szót a tömeg felé.
-Nem mintha nem bíznék bennetek de ne csapjátok le azt a 4 zombit amit most támasztok fel szükségem van rájuk hogy kipakolják a holmit nektek. Szóval semmi agresszió feléjük. Hisztis pap te neked meg mozgás idefele szolgáld meg szépen hogy még élsz és nem leszel bánya lakó csak egy boszorkánymester bábja -nevetek fel- na jó viccet félre téve nem hazudtam neked amit a mágia istenéről mondtam, az ő papja tervezek lenni ha tetszik neki ha nem akkor is. Szóval munkára pondró cipekedni fogsz lent kapsz egy csini nyakörvet ami majd engedelmességre kényszerít.
Majd kihordjuk az orkoknak az árút mindent amit ígértem és a nyavalygós tényleg kap egy rabszolga nyakörvet csak hogy ne tervezzen agressziót senki ellen.
-Ímhol az alkunk első fele, csak hogy lásd mennyire komolyak a szándékaim. Szóval most már útra fel.

Csak megvonom a vállam ahogy az arany és fém megérkezik, nem ezek számunkra a legfontosabbak de előlegnek elmehet talán.
-Akkor indulunk, hozzátok ami mozdítható, majd később vissza jövünk a többiért!
Közöltem szinte figyelmen kívül hagyva beszélgető partnerem és a tömeg elején indulok meg a Knuuthoz, jelenlegi első feladatom hogy elkapjam Tech-ek és beszélgessek vele. Vannak problémák a törzsek között, lesznek is de úgy érzem Tech most túl messzire ment, de ez egy olyan történet ami még várat magára.
-Tartsd a lépést, ha lemaradsz nem fordulunk vissza miattad.
Közöltem ezt az érdekes útitársunk felé ahogy vissza térek gondolataimba hogyan is lépjek Tech színe elé.

A feltámasztottak nem átlagos fegyvereket hoznak ki. Rex felismerheti rajta az elf és a törpe mesterek jellegzetes díszítéseit is. Nem egy olyan megoldás is szerepel, ami praktikus, a harcban némi előnyt jelent egy ork kovács munkájához képest. Ám neked kicsit zavaró lehet, hogy nincs törzsfőnökre tervezett darab, vagy másfélszer meghaladva a szokásos méreteket.
(Emlékezhetsz Tech-kel, aki addigi legendás fegyverforgatásán is túltett az Amerithtől kapott három méteres elf íjjal, mely lombtünde íjkészítők szaktudásán kívül egy idősebb ork magasságát és testi erejét is igényli. De Maruk hatalmas törpe pallosát sem lehetne a második sorból használni, ha nem lenne az a törzsfőnök is -a többihez hasonlóan- batár nagy állat.)
Ám kár is szót vesztegetni a kincsre, amit kaptál. A törzsed majd elosztja. Ám sokkal izgalmasabb, amikor Észak-Bivalyba értek.


/A történet folytatása itt:
https://neminra.hungarianforum.com/t202p525-eszak-bivaly-vegvar#16376
/