A képen balra.


Leila már teljesen lemondott nővére visszatéréséről, mikor egy szakadt ruhás alak, aki rá hasonlított, megjelent a sátrak között. Alig akarta elhinni, hogy ő az. Mármint külsőre nem változott meg ennyire, bár büszke és élettől vidám kinézete a sok kövön alvástól eltűnt egy időre.
De már reménykedni is alig mert, hogy újra láthatja. És hatalmas gyermeki sikollyal ugrott a nyakába. Ismét minden jól fog alakulni és az igazgató sem nyaggatja már a közhangulatot, hogy az újdonság varázsa elmúlt és ideje tovább állni.
Vagyis... Pont ott folytatja, ahol abba hagyta, de most már minden rendben lesz. És miközben készült a társulat az utolsó produkcióra és lélekben a holnapi indulásra, egy csapásra minden jó irányba fordult.
A vörös hebrencs főhősnőnk összeismerkedett egy törpével, aki beállt a bűvész helyére. Bár eredetileg az erőművész érdekelte, de nőies szócsűrés közben csak arra lyukadtak ki, hogy megnézi a pár lomot, amit az öntelt disznó hátra hagyott. És az egyszerű szerkezeteket gyorsan átlátta a mélységi, így miután elmagyarázta az egykori segéd az attrakció lényegét, gyorsan megfejtette, hogy mit kell csinálnia.
Emellett azért eredeti álma is megvalósult a törpnek, mert rávette egy kis pia mellett az erőművészt, hogy látványos fellépését kicsit bohózattá tolják el. Bár nem akarta letolni a trónról, de jó ötletnek tűnt, hogy a nagy darab izomember bemutatja a súlyemelést, majd a nála fele akkora lendületből megcsinálja. Az ember kicsit rájátszik most is, mintha minden erejét össze kéne szedni és csak a büszkeség hajtja, hogy a még nagyobbat is megpróbálja felemelni.

És a nagymacskák örültek Lola visszatérésének, de újabb pozitív fordulattal eggyel többen lettek. De ezt majd mondja el ő!

A selffel való majdnem végzetes találkozást követően már nem is tudom pontosan, hogy értem el a törpék fővárosát és annak szélén a táborunkat, de végül az első cövekben vágódtam majdnem el, amikor felemeltem a pillantásom és felfogtam, hogy megmenekültem.
Kezdett visszatérni belém az élet és ezt csak fokozta, amikor húgicám repült karjaimba, alig kerülve el, hogy elsodorjon a lendülete, hiszen talán feleannyit nyomtam, mint amikor útnak indultam és az erőm, a családot, a csapatot összetartó erőm, csak nyomokban volt fellelhető.
- Azt hittem sosem látlak viszont. – öleltem kifulladásig és míg nem látta a szemem megtelt könnyel, amit gyorsan töröltem le, mert vissza kellett állítanom megnyirbált önbecsülésemet.
A tábor kicsit elveszett volt, de azért mindent megtettek, hogy az előadást megtarthassuk, ha előkeveredem, ezért nekem sem volt más dolgom, mint összeszednem magam és lehetőleg a hátam mögött tudni az egész bányában történteket.
Leila-nak hála az eltávozott bűvész helyett is akadt valaki, méghozzá egy törpe, akit érdekelt a cirkuszi élet és ráadásul nem csak a szemfényvesztő munkáját vette át, hanem még egy kis látványos bohózatot is rittyentettek a társulat erőművészével közösen.
Igazán jó munkát végeztek és semmi akadálya nem volt, hogy elkápráztassuk a zárkózott népet, én meg visszarázódjak a mindennapokba, kicsit ajnározva a hízelgő macskáimat, aki nem felejtettek el.

Garr Runit

Az élet egyre furább dolgok felé terel de már csak ilyen a sorsom a törpék szerint az itt táborozó cirkusz pont úti célom felé tart így megfelelő fedezetnek és nem is unatkozok az úton. Ideje előkaparni a vezetőjüket és beszélni az utazásról vele.
-Üdvözletem zavarhatom kicsit egy kérdéssel illetve kéréssel. Szeretnék önökkel tartani akár tagként vagy bármilyen munkakörben ha szükséges. Ahogy elnézem a szorgos kezekre mindig szükség van.
Majd ha a vezetővel letárgyaltuk a dolgokat beszerzek egy kardot magamnak mert fárasztó út vár ránk és fegyvertelenül esélytelen a dolog. Pár oawa szagát érzem remélem nem lesz zűr a dologból.

Leila lassan felfogta a történteket, hogy egyetlen rokona mégis visszatért a halálból. De azért Lolának is nehezen megy kapcsolni, hogy vége élete ezen rövid időszakának.
Lassan visszarázódik mindenki a megszokott kerékvágásba. Az utolsó előadás pedig fergetegesen jól sikerül. De mielőtt erre sor kerülne, egy oawa lép be az igazgató kocsijába.
-Üdvözlöm! Azt hiszem semmi akadálya. Beszéljen Lolával, hogy a számában hasznát tudjuk-e venni? De azt hiszem végső soron egy gyógyító is bármikor jól jön. Van egy kötéltáncos párunk, kardnyelőnk és pár fellépő, akiknél bármikor adódhat valami kis baleset.
* Másnap szeditek a sátorfátokat és elindultok Awyris erdeje felé. A főnök pedig lelkendezik az új lehetőségekért.
-Az első társulat vagyunk, akik felléptek a törpék birodalmában. Remek időszakot zártunk! A elfek meg eleve szeretik az állatokat. Teljesen el lesznek ájulva Lola képességeitől, az elefántunktól, a lovas számtól...
Pár szenzációs előadás és végre egyenesbe jön a költségvetés!
* Fél napot mentek keletre, mikor minden szekér hirtelen megáll. Valaki kiszúrta, hogy ork csapat gyülekezik az előttetek lévő egyik hegy csúcsán. És a porondmester aggódva mondja Garrnak.
-Azt hiszem a maga békeszerető faja egyet fog érteni velem, hogy most bölcsebb kikerülni a csatát és visszamenni a legutolsó elágazásig. Inkább északnak fordulunk és ideje visszamenni az Emberek Királyságába.
Az oughwariak felbukkanása nem jó jel a tündék erdejéhez vezető úton.

Garr Runit

A cirkusz vezetője nem zárkózik el a csatlakozási kérelmemtől, és tovább passzol egy másik vezetőhöz vélhetően az előadok által csendesen elfogadott társ vezetőhöz. Így nincs mit tennem megkeresem ezt a Lolát legyen ő bárki vagy bármi. Amint megtalálom bemutatkozom neki.
-Üdv Garr vagyok utazó orvos, a cirkusz vezetője önhöz irányított hogy öntől kérjek munkát legyen az bármi amire szűkség lehet és amit elvégezhetek én is így kezdőként.
A munkától amit ad valószínű nem fogok tapsolni de legalább elfoglalom magam és megtanulom milyen egy kis zárt utazó közösségben az élet. Másnap hallgathatom a vezető lelkesedését ami érthető hisz Mognar és törpéi azt a kevés szórakozást amit ismernek egy ujjal bővítették.
-Örülök a sikerüknek hisz így csak hasznos volt erre vetni az útjukat. Talán az elfeknél is lesz hasonló sikerük bár kérdéses hogy veszik a törpe vicceket. És igen imádják az állatokat, ha oda érünk lesz bevétel ezt garantálom.
Pár órás út és orkokrol kapunk híreket, ami nagyon nem jó pláne hogy annyi eszük van mint két zsák kavicsnak. Majd remélhetőleg kikerüljük őket nem tervezek huzamosabb időt köztük tölteni.
-Nem épp faji kérdés a dolog, szerintem a társulat sínylené meg ha találkoznánk velük szóval a kerülőt támogatom én is

//Lola//

Bár a múltat nehéz meg nem történtté tenni, azért sok mindenért kárpótol, hogy végül az előadás nagyon jól sikerül, a törpékre szabott produkció meghozza a várt hatást és sok gratulációt gyűjtünk be. Sokan maradásra is ösztönöznek, de már mindenki vágyott vissza és nekem sem volt maradásom.
Mielőtt még tábort bontanánk egy újabb jelentkező, egy oawa érkezik, akit az igazgató küldött hozzám.
Miután alaposan szemügyre vettem, semmi okát nem láttam, hogy elutasítsam a kérését, hiszen egy dolgos kéz és főleg egy orvoslásban jártas egyén nagyon is jól jöhet egy cirkusznál. És az oawák békés népségnek ismertek, így rábólintok a dologra.
- Vannak lovaink és nagymacskáink is, amiknek a gondozásában jól jön még egy pár kéz és persze, kisebb-nagyobb balesetek is előfordulnak és bár van egy kis gyakorlatunk azok ellátásában, egy szakembernek mindig örülünk. A lóidomár kocsijában van egy szabad hely, oda becuccolhat, majd én megbeszélem vele.
Bár nem én voltam a társulat vezetője, gyakorlatban mégis én vittem az ügyeket és ez most jól is jött, mert a sok teendő segített a felejtésben.
Természetesen én is örültem a sikerünknek és reménykedtem, hogy a hírnevünk ismét magasra ível, tekintettel rá, hogy még egy ilyen zárkózott népet is sikerült meghódítanunk, mint a törpék.
- Az elfek minden bizonnyal könnyebb diók lesznek, mint a törpék. – értettem egyet új tagunkkal.
Az út egy darabig eseménytelenül telt, igaz azért mindenki hegyezte a fülét és óvatos maradt, így szerencsére időben felfedeztük az úton leselkedő veszélyt. A hátamon végigfutotta fájdalom, ahogy a jeges borzongás is.
- Ne vállaljunk semmilyen kockázatot, inkább kerüljünk. Elegendő élelmünk van nekünk is és az állatoknak is ahhoz, hogy a hosszabb út is megfeleljen. – tettem hozzá én is a véleményem a többiekéhez, kissé sápadtan.

/Leila a képen balra./


Az utolsó produkció után mindenki megkönnyebbül picit. Tudják jól, hogy nagy árat fizettek azért, hogy a mélyben lakó nép előtt felléphettek. Egyik társuk majdnem elveszett. Nem csak a követek, legalább egy hónapja tudja a társulat is, hogy Mognarral alkudozni drága fizetséget követel.
Ám a Jövő fényesnek látszik és csak egy kis kitérő lett volna az orkok megkerülése, ám a testvérek kocsijába ismét rossz hír érkezik. A vörös hajú hugica tépi fel az ajtót, hogy fojtott hangon beszóljon erősen izgatottnak tűnve.
-Két self jön az úton a kereszteződés felől. Maradj a kocsiban, meg ne lássanak! A porondmester majd beszél velük és nem engedjük átkutatni a szekereket. Ha felismernek, akkor lehet tudni fogják, hogy náluk voltál fogoly!
* Miközben ő idomár testvérét értesíti a veszélyről, addig az igazgató a követhez fordul.
-Ha nem mutatunk ellenséges szándékot, akkor nem áll érdekükben zargatni minket. Pénzünk nincsen sok, a felszereléseink számukra értéktelenek és nem tudunk titkos információval szolgálni.
Egy vándor cirkusz senkinek sem áll az útjában.
* Ezzel ha más nem történik, akkor előre megy tárgyalni, hogy békésen elhaladhatnak-e mellettük a két katona.

Garr Runit

Az utunk újabb eseménnyel fojtatódik két self jelenik meg a távolban, akiknek híre gyorsan körbe ér. Főként az újak esetében mint Lola aki eltűnik a nyílt színről, én meg nem aggódom aligha nézek ki értékesnek pláne szökevénynek.
-Selfek? Nekik nem mindegy? Az élőfába is képesek belekötni de nincs titkunk ami érdekelné őket így én nem aggódom.-naná mivel egy szimpla átlagos oawának látszom utálom a csiricsáré dolgokat.-Szoval csak természetesen és lazán.

Bár már mindenki szívesen pihenne meg egy barátságos és gondtalan környezetben, az elfek híres vendégszeretetét élvezve, de az orkok hallatán mindenki egyetért, hogy inkább a hosszabb, de biztonságosabbnak látszó utat válasszuk.
Még mindig nem vagyok teljes erőmnél, ezért minden alkalmat megragadok, hogy kicsit pihenhessek és regenerálódhassak, mert akármilyen könnyűnek is tűnik, hogy a porondon csak állok és könnyedén irányítgatom a cicáimat, azért nem olyan egyszerű az és teljes figyelmet, koncentrációt követel, hiszen bár mindenem az állatok, azért mégis csak vadakról van szó és a közönségben mindig vannak, akik próbára teszik a türelmüket.
Most viszont van egy segítőm is, az új oawa személyében, aki a gondozásban már jócskán le tud venni a vállamról.
Ahogy a kocsimban pihengetek, hirtelen Leila vágódik be, megugrasztva engem is.
- Nem megyek ki, nem akarok bajt, de készüljetek fel mindenre. Ahol két éjelf van, ott lehet több is. Azonban ne felejtsétek el, hogy ez nem az ő területük, ha kell akkor elüldözzük őket és gyorsan tovább megyünk.
Meghúzom magam a kocsiban, amíg az igazgató felvállalja a selfekkel való beszélgetést, de az ablakból figyelemmel kísérem az eseményeket, nem akarok csapdába esni.

Az igazgató láthatóan jól halad a tárgyalással. Gyakran visszanéz és mutat valamit. És a két katona pedig általában bólogat. Nem tűnnek idegesnek vagy feszültnek és ritkán megemelik a lándzsájukat, hogy ők is mutassanak valamire, távolról nézve valószínűleg egy kérdés közben.
A porondmester arca nyugodt, mikor visszafelé sétál velük. Egyesével mutogat a szekerekre és magyaráz. Páran oda gyűlnek köréje. És néhánynál ez így megy, mikor valami megváltozik és elkezdi lehívogatni róluk az embereket. A selfek pedig néha a karjukkal integetve is és megélénkülő figyelemmel összeterelni. Egy soros vonalban állnak, mintha csak a zevadariak azt kívánták volna tőlük, hogy sorakozzanak fel, hogy megszemlélhessék őket.
A főnök a háta mögött, hogy az idegenek ne lássák, int Leilának, hogy nem. De mivel a bűvész segédje is beáll a sorba, kitalálható, hogy a nővérére értette a jelzést.

Garr sokkal jobban hallja az egészet, mint Lola. Az igazgató láthatóan elhiszi az éjtündék által előállított szituációt. A mi világunk alapos, de nem vádlóan kötekedő határőreire emlékeztetnek. Először a konvoj előtt húsz méterrel tárgyalnak és úgy tűnik, hogy nem lesz gond a továbbhaladással. Beveszik a történetet, hogy nincs semmi elvámolnivaló. Csak egy ártatlan cirkuszos csapat, akik áthaladnak... öööö... a területükön. Ha úgy megnyugszanak.
Visszajönnek hárman és a főnök elkezdi sorolni, hogy az első kocsiban milyen fellépő utazik és nagyjából milyen cuccok vannak bent. Majd a másodikban... Ez folytatódik a negyedikig, amikor is hirtelen megakad az összhang és mintha az északi elfek elvesztették volna a fonalat, hogy akkor kik is utaznak pontosan, milyen beosztásban. Ők kérik meg az igazgatót, hogy álljon mindenki egy soros vonalba és vegyék át vele, hogy kik lépnek fel és mit kell róluk tudni.

Az egyik járőr a sor elején van, a másik a végén, amikor rideg hangjukból kiderül, hogy az egész csak az ő csapdájuk.
-Mindenki csináljon egy balraátot és térdeljen le tarkóra tett kézzel! Szép lassan végig megyünk és megkötözünk mindenkit.

De hogy ez után mi fog történni... azt még a Mesélő sem tudja biztosan.

Garr Runit

A dolog egyre csak bonyolódik a cirkusz vezetője nem érzi a veszélyt de igyekszik viszonylag nyugodtan kezelni a selfeket. A bemutatás kb addig nyugodt amíg derék elcseszett hegyesfülüek benyögik az óhajukat amely szerint adjuk meg magunkat. Na ne röhögtess mégis kinek kellene megadni ketten vannak és más szag sincs a környéken. Első reakcióm, a hozzám közelebbit részesítem egy kedves pofonban ami letépi az arcát mielőtt varázsolhatna. Eközben remélhetőleg a többiek is megmozdulnak. És amiben reménykedem a szerencse is mellém áll (különben jaj neked)

A gyomrom görcsben van és nem, egyáltalán nem bízom azokban a hegyesfülűekben, akár mennyire is úgy bólogatnak és válaszolnak az igazgatónak, mint akik a légynek sem akarnak ártani.
A légkör feszült, de a társulat tagjai már megéltek egyet és márt, így látszólag nyugodtan várakoznak, míg a selfeket végigvezeti vezető társam a kocsik mellett. Az én tekintetem azonban csak az éjelfeket lesi és szinte a zsigereimben érzem, hogy sántikálnak valamiben.
A szemük sem áll jól!
Azonban bármennyire is tapasztaltak a cirkusz tagjai, még sem lehet őket harcosoknak nevezni és inkább a békésebb megoldás felé törekszenek, így akkor sem ellenkeznek, amikor a sötét elfek azt kérik, sorakozzanak fel a kedvükért a kocsik mellett.
Legszívesebben kiordítanék, hogy ne tegyék, de …….a húgom is a sorba áll és nem akarom, hogy akár a legkisebb lehetőség is fennálljon, hogy baja esik.
Érzem, hogy baj lesz, ezért kisurranok a kocsi hátulján, hogy a következő kocsihoz menjek, ahol a macskáim járkálnak idegesen. Ők is érzik a rossz szándékot.
Óvatosan megnyitom a ketrecük ajtaját, hogy a legkisebb gyanús jelre is ki tudjam engedni őket, miközben folyamatosan suttogok nekik, szinte beléjük szuggerálva, hogy meg kell támadniuk a fegyvereseket.
És a pillanat eljön, amikor kivillantják a foguk fehérjét.
- Most! Kapjátok el őket. – kiáltom és tágra nyitom a ketrecajtót. Úgy néz ki azonban, hogy legújabb tagunkat sem kell félteni.
~ Végre van egy tökös legény is közöttünk. ~
- Garr, ne legyen a kezedben fegyver! – figyelmeztetem, nehogy felkapjon valamit.
A nagymacskáim csak azt fogják megtámadni, akinél fegyver van.

Az oawánk első támadó mozdulata jól sikerül. A karmait kimeresztve vágja pofon a legközelebbit. És a self szaltót csinál, de nem saját elhatározásból, majd összeroncsolt arccal esik a földre.
Ekkor hangzik el Lola három kiáltása. És egyelőre a másik szürkebőrűt kezdik el üldözni az idomított ragadozók, aki pont ebben a pillanatban kezdi meg a futását, ahogy feltűnik a néhány nagymacska a kocsi ajtajában.
A társulat tagjai halálra rémültek és csak kapkodják a fejüket, hogy jól látnak-e és tényleg ők állnak nyerésre? Leila oda fut gyorsan Lolához. Többen a szekerükhöz futnak, hogy felfegyverkezzenek, noha a nő kiáltására elkezdenek hezitálni.
-Mindenki jól van? -kérdezi el a porondmester hangja a kavargó tömegből.

Garr Runit

Lenézek az eszméletlen vagy hulla selfre a lényegen nem változtat lassan hulla lesz mindenképp nem vagyok rabszolga típus. A kislányra nézek aki a macskákat irányítja közben leguggolok a test mellé.
-Nem sűrűn használok fegyvert, és mindig meglep hogy beskatulyáznak minket mert nem szeretünk harcolni. -cirkusz tulajára nézek miközben a self fejét fogom meg két kézzel-Ettöl még tudunk, és felismerjük a szükséges rossz idejét.
Egyetlen mozdulattal végzek az eszméletlennel miközben csendesen kérek bocsánatot a távozó lelkétől legyen bármilyen sötét ezt azért megérdemli.
-Nem hiszem hogy bárki megsérült volna de örülök hogy mindenki megúszta éppen és egészségesen. Viszont javaslom válaszuk az orkokat inkább velük jóban vagyunk mi oawák így nem hinném hogy ártanának bár nehéz esetek ők is.
Majd miután elellenőriztem a hullát a vadászok után futok mielőtt távozok figyelmeztetem őket.
-Amint vissza érünk megyünk a testet tüntessétek el.

Hát a Társulat nem épp az a beskatulyázós fajta, hiszen van közöttünk mindenféle náció és vérmérsékletű egyén, de a selfeket biztosan sikerült alaposan meglepnie Garr-nak és az egyikük már biztosan nem fogja ez elfelejteni, már ha a pokolban ez számít még.
Egy idomár élete nem könnyű és elég erőteljes lélek kell hozzá, amiben nem is volt hiány, de meg kell vallanom a bánya sokat rontott a sajt magam megítélésében. Valahogy azonban most megint a régi, erős Lola-nak érzem magam, dolgozik bennem a düh, hogy a társaimat is arra a sorsra akarták kárhoztatni, mint amin nekem kellett keresztül mennem.
És most nem voltam egyedül! Itt voltak szeretett macskáim és itt volt Garr, akinek végzetes mozdulata, csak egy elégedett hideg mosolyt csalt ki belőlem és egy biccentést.
- Ezt jó tudni.
Miután Leo és Bagira eltűnt a fák között a másik self nyomában, biztos voltam benne, hogy nem tart sokáig az üldözés, de persze szándékomban állt utánuk menni, mert Garr talán nem bírja leszerelni őket, ha nagyon belelendülnek.
- Induljatok el lassan, mindjárt visszajövünk. – vetem oda Adriann-nak, az igazgatónak és megtapogatva, hogy az ostorom biztosan az oldalamon van-e, én is a nagymacskák után futok. – Ha lehet megpróbálunk ellavírozni az orkok mellett, de ha nem megy, akkor számítunk Garr közbenjárására, azért legyen kéznél mindenkinél a fegyver.