Sejtettem hogy egyedül akarnak elküldeni, de azért reméltem hogy nem.
A legutóbbi feladatom óta eléggé kegyvesztettnek érzem magam, valamit tennem kell ez ellen. És ebben szerintem a törpök lesznek segítségemre. Lehet a bányától a kelleténél jobban a törp tábor felé fogok őrjáratozni, hogy talán elbánhassak valakivel. Látom a vaksit is a rajával a törp karavánutat figyelni őrjárat közben, azonban lehetőségem szerint elkerülném őket. Egyrészt továbbra is lehetőleg kerülném, még mielőtt valami miatt megútálom. Másrészt nem akarok osztozni egy esetleges betolakodó elfogásának a dicsőségében. Mondjuk így lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet a kistigrisemet magammal vinni, úgyhogy a szobámban hagyom egy tálka tej társaságában, ellenben kötéllel ellátom magam, és nekivágok. Remélem most szerencsém lesz a legutóbbival ellentétben.

Már bánod, hogy nem hagytad otthon a tigrisedet. Végig fut a gondolataid között, hogy mi lett volna, ha egy tálka tejjel a szobádban hagyod? A kis huncut élénken figyel és jól érzi magát melletted a tarisznyában és vidáman játszani kezd a himbálózó kötéllel. Remélhetőleg nem gyengítve azt meg a még csak alig látható karmaival.
Ahogy elkerülöd Vaksiékat, nehogy végül mégis csapatban őrjáratoz, hirtelen futás hangjait hallod magad előtt. Még látni nem látod, ki vagy mi közeledik feléd az erdőben.

Megpróbálom kihallani legalább azt, hogy két vagy több láb siet felém. Ha kettő, akkor legvalószínűbbnek azt tartom, hogy elgáncsolom, a hátára ülök, pengét tartok a nyakához/leütöm, megkötözöm, és irány a bánya. Biztos nem ez fog történni... Mondjuk az is lehet, hogy egy self kezdő katona menekül törpfejjel a kutyák elöl, de erősen kétlem hogy ez lenne a helyzet.
Ha kicsit több, akkor vagy állat, vagy egész csapat lesz az, ez esetben talán az lesz a legjobb ötlet, ha egy fatörzs mögött kukucskálok óvatosan amég meg nem pillantom kik vagy mik azok. Kezembe veszem az íjamat, és bár nehezen tudnék vele lőni, ők ezt nem udják. Persze ha valami vadállat az, akkor nem nagyon fogja meghatni, de inkább az intelligensebb közeledőkre készülök mint rájuk, legrosszabb esetben úgyis eldobom, és egy pillanat alatt előrántom az egyik kardomat.

Elbújsz egy fa mögé.
Ahogy fülelsz, inkább csak egy pár lábnak tűnik könnyű tempóban futó alaktól, így valószínűleg valaki gyorsan akar odaérni valahova. Vagy valakit üldöz. Vagy őt üldözik.
Mire végig mondta ezt a Mesélő, te már ledöntötted a lábáról és hátulról tarkón ütötted. Ekkor veszed szemügyre alaposabban és egy rajparancsnok katona társad az, akit sikeresen fogságba ejtettél.
Mivel ellenséges vidéken nem egészséges hangosan futkározni, ezért gyaníthatóan nyomós oka volt rá. És nem lesz boldog tőle, hogy megakadályoztad ebben, ha magához tér.
De mit keres itt, közvetlen közeledben két rajparancsnok?

Mégis csak amit nem hittem volna, egy fajtársam volt az, és mire ezt észrevettem, már le is ütöttem. Ő is rajparancsnok... Raj nélkül? Talán egy nagy adag törpbe botolhattak, és azért volt egyedül, és azért futott nem törődve azzal, hogy kik fedezhetik fel a hollétét? Megpróbálom finoman felpofozni, vagy valahogy életet lehelni belé. Gyorsan elnézést kérek tőle, és kifaggatom, hogy miért futkározik itt ilyen feltűnően, és hol van a csapata. Ha nem sikerül, akkor ott hagyom a fának támasztva, és magam járok utána, hogy mi üthetett belé. Úgy érzem, ez nagyon nem jó ötlet, de hát akkor is meg akarom tudni, úgyhogy lopózva nekiindulok az erdőnek, amerről ő is jött.

/Userrel privátban egyeztetve./


Lys megpróbálja felképelni a nála magasabb rangút. És ez sikerül is neki. Nem is egyszer. Ám végső célját nem éri el ezzel, vagyis nem tér a férfi eszméletéhez.
Újabb lábak, jobban mondva tappancsok közeledését hallja. Nagy testű állatok lehetnek. És párat még bele rúg, hogy ha valaha felébred a fickó, biztosan Lysre gondoljon először. Vagy épp még élő szülőjére. Ám kénytelen neki állni feldobni egy közeli fára.
Nem túl erős még az alkata, így inkább toszigálás, kínszenvedés lesz az egészből, a rajparancsnok keze megakad egy alacsony ágba, így sem vissza nem esik, sem fel nem reppen az egész teste, ott csüng lába a földet éri, keze már egész jó helyen van a biztonságot illetően.
Amikor egy oroszlán teljes testsúlyával ránehezedik ugrás közben hősnőnkre és az zuhanva maga alá temeti. Szó szerint a két szeme közzé vicsorog. Egy párduc pedig a másik selfet vizslatja.

Akárhogy is próbálom ébresztgetni, sehogy nem akar magához térni szegény felettesem, úgyhogy megpróbálom feltenni egy fára, hátha nem tudnak utána mászni az üldözői, akiket közben lassan hallok egyre közelebb érni. Nem igazán akar sikerülni, út közben beakadt egy ágba, úgyhogy a kezénél fógva lógva marad, én meg futnék tovább helyette, de túl sokáig próbálkoztam az élete mentegetésével. Egy oroszlán ugrik rám. Ismerős helyzet a tigris után, tudom mit kell tennem. Azonban még mielőtt bármit is tennék, feltűnik valami. Egy párduc. Pontosabban, hogy... ezeknek nem egymást kéne bántaniuk? Meg várjunk csak... az oroszlán sem harapta még le a fejemet, pedig ha nagyon akarja, valószínűleg már megtehette volna. Valami belső sugallattól vezérelve inkább mégsem kezdek el vele, illetve az egész macskafalkával harcolni, hanem lassú mozdulatokkal a tarisznyámat tartom az oroszlán elé, a belőle kukucskáló kistigrisemmel, hátha valamiért leszáll rólam ha látja, hogy nálam is van egy kis nagymacska, aki szemmel láthatóan jól érzi magát (az anyja gyilkosával). Lehet hogy jobb ötlet lenne nem feladnom a védekezés lehetőségét, de most sokan vannak, és egy egész rajjal is elbántak, a parancsnokukat pedig egész eddig kergették (ahol ugyebár leütöttem)....

Az oroszlán lelkesen elkezdi nyalogatni a kölyök tigrist, aki kétségbeesett, vinnyogó hangot ad ki emiatt. És a párduc is nyalogatja az alacsony rangú tiszt lábát, aki még mindig nem tért magához. A rajtad lévő több mázsás dög pedig egyszerűen leheveredik aludni. Nehezen kapsz levegőt, ahogy a mellkasodat nyomja össze.
Végtagjaid elgyengülnek, ám békésnek látszik. A háttérben úgy hallod kettejükön kívül más is van, de látni nem látod. Ám újabb két láb hangját hallod és biztosra véled, hogy már csak olyan húsz méterre lehet tőled a közeledő.

Garr Runit

A macskák szagát követve könnyen követem őket, elég hatékony társaság de halmozzák a selfeket egy helyett kettő fogad.Egyik eszméletlen hamarosan hulla a kis hölgy meg kérdéses mert vér szaga jön felőle de nem látok rajta sebet. Mondjuk ebben az egyik macsek is akadályoztat.
-Látom elvagytok melyik a miénk akit kergetettek és mit műveltek a másikkal? Ne válaszoljatok sejtem.-az eszméletlent ha engedik még kicsit elverem majd lefegyverzem és gyakorlatilag gatyára vetkőztetem a ruhája darabjaival vagy az övével megkötözöm és a száját is kipeckelem. Kicsit elgondolkodom a kezét is eltöröm hogy ne bűbájosodjon a nyomorult rabszolga kupec.
-És vele mi van-nézek a díszes társaságra meg a kölyökre amit nagy elánnal tisztogat az egyik-te ki vagy?  Csak óvatosan varázsolj az állatok könnyen kiszagolják ha sunyulnál. Szóval mágia felejtős bár ha ők elkaptak nem lehetsz nagy szám.

A kistigrisemet próbálom nyugtatgatni, de nem merem elvenni az oroszlántól, hogy ne nyalogassa. Úgy tűnik ezt megúsztam.... egyenlőre. Újabb hangokat hallok közeledni, ez úttal mintha csak két láb lenne. Ki kellene másznom a közben nyugodtan rámfekvő bestia alól, de attól tartok hogy nem lennék elég gyors, sem a kimászással, sem az utána következő futással, úgyhogy jobbnak látom az oroszlán alatt lapulni. Szó szerint is. Mintha a korábbi tigris után nem lennék még elég lapos.
Egy hatalmas tigris jön elő két lábon állva, és ellátja a fáról lógó rajparancsnokom baját. És beszél! Teljesen kikerekedett szemmel fekszek ott. Először nem tudom hogy hozzám beszélt-e, de aztán csak jobbnak látom ha válaszolok rá.
-Lysa. Tényleg nem vagyok valami nagy szám. - Erősítek rá, hátha így nem vesz majd komolyan. -És ne is fáradj, nekem már el van törve a kezem. -Emelem fel a jobbomat.
Nem tudom mit akar tőlem, de nem is merem megkérdezni (már amennyiben már tudja), vagy a kelleténél többet beszélni. Az viszont jó előjel, hogy a másikkal sem végzett, legalábbis egyenlőre, vele pedig úgy tippelném hogy van valami lezáratlan dolga, velem ellentétben.

Úgy tűnik jól elcsevegsz az érkezővel a vadállat alatt. És az sem zavar téged, hogy pucérra vetkőzteti a rajparancsnokot, így lehet veled is ez a terve. Inkább békésen pihensz még egy picit Leo alatt.
Egy másik lábpár érkezését is halljátok, mire meglesz a gúzsbakötés és a Mesélő is kíváncsian várja, mi lesz Lys-zel.

Garr Runit

-Na ez kész megszökni már nem fog nézzük mit eszünk ma még. Mit nyalogatsz ilyen nagy elánnal?-közelebb hajolok és megnézem a kölyköt akit a macsek védelmez. Majd a self felé fordulok.
-Látom az ostobák közül való vagy normál esetben két szagot lehetne érezni felőled félelmet a haláltól, vagy azt hogy agyalsz hogy szabadulj ki. De még a véred hangja is olyan mint a szagod, semmilyen. Vagy bátor vagy amit kétlek, vagy feladtad az életed.- ülök le melléjük magamhoz húzva sérült kezét. Nem mintha életben hagynánk de érdekel milyen mély a sebe és lenne értelme meggyógyítani. Valahol seb van rajta a macskát kicsit arrább tolom rajta ha morogna az orra elé tolom a karmaim szimpla jelzésként hogy nekem is van karmom eközben a fülénél vakarom a macskát. Kicsit elmozdítva végre kibököm a sebe helyét, legalább is a szaga forrását.
-Hogy jutottál a kölyökhöz? Ajánlom az igazat mond a hazugságot kiszagolom és ezt vedd szó szerint. Hogy a fajod csak a kezén képes lesérűlni ez valami hagyomány vagy csak a nők kezét vágjátok gajra mindig?

Felnevetek.
-Mert sok esélye lenne egy félkezű, nem valami nagy szám, már a földre terített nőnek akár elfutni, akár végezni mindnyájótokkal, ugye? -Mondom a beszélő óriástigrisnek, miközben még mindig csodálkozok rajta, hogy létezik ilyen. Nem igazán vertem be a fejemet amikor az oroszlán ledöntött a lábamról... Amikor lentebb tolja rólam, akaratlanul is nagyobb levegőt veszek, de a törött kezemet nem akarom odaadni neki. Nem tudom mit akar vele, de nem szeretem ha mások piszkálják, olyankor általában fáj. Na meg eszembe sem jut más, mint hogy így akarjon megkínozni hogy beszéljek, vagy csak egyszerűen szórakozásból.
Kétlem hogy ki tudná szagolni a hazugságot, de nem merem megkockáztatni. Persze azt sem fogom neki elmondani, hogy megöltem az egyik fajtársát. Annak ellenére amit gondol, nem terveztem máris meghalni, csupán nem sok ötletem van, hogy hogy úszhatnám ezt meg, ha nem is ép bőrrel, de legalábbis élve. -Egy bokorban találtam. Úgy gondoltam hogy jobb ötlet magamhoz venni mint hagyni csak úgy ott elpusztulni. -Mit akar a törött kezekkel? Én nem tudok egy másik törött kezű nőről sem, bár az tény hogy a rajparancsnoknak is a keze tört el, de az nem hiszem hogy a mi hibánk lenne. Esetleg valamelyik fajtársam, talán pont az előle menekülő, elbánhatott a nőjével? Így teljesen érthető ha nem akar vele gyorsan végezni. Viszont így simán lehet, hogy az oroszlánnal ellentétben ő szívesen végezne velem, ami nem túl jó hír, tekintve, hogy gyakorlatilag tőle függ a sorsom. Igazából még nem vette el a fegyveremet, de a közepes tigrissel sem volt túl könnyű dolgom, úgyhogy ha csak lehet, valami mással próbálkoznék, valami olyannal, amivel kicsit nagyobb esélyt látok a szabadulásra. Talán felajánlhatnám a kistigresemet a szabadságomért, illetve az életemért cserébe, de elsőre nem tűnik olyan ostobának ez az óriás, hogy ne jöjjön rá, ha végez velem is az övé lesz...

Nem okoz gondot követni az állataimat és az előttük futó selfet sem, hiszen elég jó kis ösvényt vágtak, na meg aztán annyira nem is jutottak messzire. Féltem, hogy a marcangolás hangjai vezetnek majd a pontos helyre, de ehelyett, mintha halk, megnyugtató morgás és beszéd foszlányait hozza felém a szél.
Ha Garr érte el a macskáimnál, hogy támadás helyett ilyen hangokat adjanak ki, hát tényleg meghajolok előtte, hogy ért a nagyvadakhoz.
Azonban a látvány, ami a megtalálásuknál fogad, még annál is meglepőbb, mint amire számítottam.
Egy self hever az egyik fa alatt, egy szál alsóruhában, mellette Bagira néz rám hunyorogva, pár lépéssel odább egy másik self látszik ki félig Leo alól, aki mellett Garr ücsörög, láthatóan és hallhatóan beszélgetve vele és csak közelebb lépve látom, hogy az éjelf egy nő........méghozzá az, aki megpróbált elkapni, amikor az oroszlánnál összefutottunk.
- Te? Utánam jöttél? Ez nem lehet igaz! - torpanok meg, aztán szemem a kis tigrisre siklik. - És ő? Csak nem azé.........? - utalok a tigrisre és ha lehet még morcosabb leszek. - Mit csináljunk velük? - fordulok Garr felé. - Ez a nő egészen a bányától jött utánam és ezek szerint nem egyedül. ...Leo mássz már le róla, még elkapsz tőle valamit. Őt meg add ide. - veszem el tőle e kölyköt.

Lola megérkezett és jelenleg mindenki a kis tigrisre koncentrál. A kölyök sorsa van most kockán, de talán néhány olvasó jobban izgul, hogy a törött kezű nőnek mi lesz. És persze a cirkusz társulaté.
A nagykövet megvizsgálja a sérült kart, de lehet jobban tenné, ha megcsavarná elkezdené kínozni, hogy elmondja azokat a fontos információkat, amiket tud. Így egyelőre csak kényelmesen heverészik és az oroszlán megunva, hogy csak úgy taszigálják, teljesen leszáll róla és nagymacska társával együtt gazdájukhoz mennek.
Ő egy újabb fellépőre hajt, de hamarosan úgy is minden kiderül majd, mi az események középpontjában és ami a háttérben zajlik.

Egyszer csak megjelenik a foglyom is. Ez meg mit kereshet itt? Azt hittem már rég messze jár...-Utánad? Persze. Bár lehet azt kellett volna, gondolom van ötleted hogy mit kaptam amiért üres kézzel tértem vissza a bányába. Többek között azt, hogy törött kézzel egyedül járőrözzek ellenséges területen, bár eddig egész jó napom volt, a tizedesemet sem kellett sokáig látnom. -Szerintem veszi majd az utalást, nem túl sok nőt láttam a bányában. Mellesleg most vallotta be amire egyébként már akkor is rájöttem csak tagadta, valóban onnan szökött meg. Viszont lehet hogy én vagyok szorult helyzetben, viszont a kicsimet nem adom oda neki, ő az enyém. Mellesleg így hogy ő is itt van, nem sok értelme van titkolnom hogy miért volt egyedül abban a bokorban, ellenben hogy milyen részletek hangoznak el, az már más dolog, így hát a következőt mondom, miközben a kistigrisemet az arcomhoz ölelem még ép kezemmel: -Igen, azé... Nem adom. Nem hagyom hogy őt is elkezd botokkal dobálni mint az anyját! Mellesleg így talán lőttek is a közte és az óriástigris közt lévő látszólag elég nagy barátságnak.

Garr Runit

-Több sebből vérzik amit mondasz az lehet hogy a csöppség a bokorban találtad de gyanítom volt előtte némi harc az anyjával. Ne aggódj emiatt nem leszel kinyírva csak az életed mentetted semmi mást nem tettél.
Közben a kis hölgy is megérkezik amire a macskák pozitív reakciót mutatnak kedvelik szóval valamivel ő is kiérdemelte ezt a bizalmat majd a kérdésére fura választ kap a selftől aki szagra és a vére gyorsulása alapján azonnal felismer és az se meglepő hogy a self is de az ö szagába zavar vegyül a felismerés mellé. Hopp egy titkos dolog ami ezt a kettőt összeköti. Mielött a kismacska sírásba kezdene az "anyja" kezébe pottyantom ha már fel állt, az idomárt kicsit óvatosabban kezelem ő nem akar sok zűrt de a selfel gondjai vannak.
-Hazudsz totál meglepett hogy itt van a szemed és a tested totál elárult e téren de nem gond van pár vicces technikám hogy elfelejtsd a dolgot hogy találkoztál vele. -a kavics dobálás említésénél Lolára nézek és elvigyorodom- szóval kis klapec miattad került hozzá vicces a sors mi? Nem lep meg ha találtál egy lehetőséget hogy megöld hisz a selfek agresszív társaság bár akad köztük pár birka is, Tudod a kiképződ elég gyatra lehet ha az oawákat kihagyta a listáról ez lennék én. Te meg egy kezdő lassan hulla katona akit vagy kivégzünk mint ezt itt-lépek az eszméletlenre karmaim bele mélyesztve a testébe-vagy kapsz egy kisebb verést és elhúzol a vérbe. A kicsi nem fél tőled így esetleg lehet benned némi jó de ez nem rajtam múlik mire lesz elég.

Nem érdekelt, hogy milyen "kellemetlen" volt neki a bányában, mert nem tudott visszahurcolni, még akkor sem, ha nyilvánvaló volt, hogy arra utalt, a férfi felettese használta a testét. Ő ezt önként vállalta, az ő dolga.
- Ha a sajnálatomra játszol, mint nő, akkor bebuktad. Te katona vagy én meg a rabszolgátok és senki nem mutatott felém szánalmat. - néztem rá fagyosan.
Éreztem magamon Garr kutató tekintetét, így reméltem, hogy érti miért az ellenszenv.
- A tigrisnek meg nem lett semmi baja pár kisebb gallytól, te voltál ott az igazi fenyegetés.
Rosszallóan fújtam egyet, amikor a kölyök visszakerült a selfhez, de azt elégedetten hallottam, ahogy az oawa is a szemébe vágja, hogy hazudik, de mindezek ellenére és annak ellenére, amin keresztül mentem, nem lettem volna képes senkit hidegvérrel megölni.
Hátra léptem és elsápadtam, ahogy Garr belemélyesztette a karmait az eszméletlen, megkötözött éjelfbe, kezem Leo bundájába mélyedt megerősítésért.
- Bagira, gyere ide! - intettem magamhoz a párducot is. - A történtek ellenére nem akarom a halálodat, csak mond meg, hogy vagytok-e még többen és ha igen, merre. - néztem a self nőre. - Csak el akarunk menni innen.

Úgy tűnik elkezdődött a foglyok kivégzése. Az eszméletlen felnyögve ébred, ahogy mellkasába mélyednek a karmok. És szétnézve hamar megered a nyelve.
-Ha életben hagytok minket, akkor segítek nektek kijutni. Egy self bánya van a közelben, azt védjük. Ha a biztonságos utakon mentek, akkor mi nem bántunk titeket, ti nem bántotok minket.
Nem akartunk bántani, csak a halálba igyekeztetek és meg akartuk menteni az életeket.
* A macskák az idomár parancsának engedelmeskedve köré gyűlnek. Az erdő pedig szokatlanul csendes.

Gar Runit

Az ébresztés sikeres volt, dicső self katona felébredt hamvaiból és dalolni kezdene.
-Jó reggelt mit szólsz a dologhoz elmondod amit akarunk és egyikőtök életben marad. Ennyi a választási lehetőségetek te gyakorlatilag félhulla vagy mégis volt időd azt a fránya pecket kiszedni és hallgatózni. Csúnya self- nehezedek rá kicsit hogy elvegyem a kedvét a mágia használattól.- szóval dalolj énekes madaram mindenről ami a hölgyet érdekli.

Meglepetésemre a tigris kiszúrta hogy nem is a nő után jöttem. Már nem ez lepett meg, hanem hogy nem az irónikus hangsúlyból, hanem a szagomból. Amennyiben hihetek neki. Viszont arra is rájött, hogy én öltem meg a kicsi anyját ami végülis nem meglepő, ellenben az hogy nem akar megölni amiért végeztem egy fajtársával... vagy mégsem volt az? Csak annyit mondok nekik a kiképzésemet illetően, hogy -Nem vagyok katona. -Nem merem hozzátenni hogy MÉG nem, egyenlőre csak szeretnék, nehogy csak azért is tegyenek az ellenkezőjéről. Következő meglepetés, hogy a nő életben akar hagyni. Bár igazából én sem akarom őt megölni, sőt, ha aznap nem rám, hanem rá támad az a tigris, még meg is védtem volna. Foglyot kértek, nem hullát. Tőle meg egyiket sem, gondolom én. Az újabb meglepetés akkor ér, amikor felébred a rajparancsnok, és egyből elkezd beszélni pedig még nem is kérdezték, mintha csak szánalmas módon az életéért könyörögne. Ismét eszembe jutnak az egyik katona szavai: Az itteniek nem kapnak valami jó kiképzést. Hogy egyikünket akarják csak életben hagyni? És úgy tűnik hogy nem én vagyok az, aki számukra hasznos információkkal látja el őket? Hirtelen kicsit megijedek, hogy itthagyom a fogamat. Viszont az ember eléggé elsápadt, amikor az óriástigris belevájta körmeit a fajtársamba, neki elhiszem hogy nem akarnak megölni. Mondjuk a másikuk ha jól értem, őt úgyis meg akarja ölni, meg aztán tőlem kevésbé kell tartaniuk, meg én kevésbé szedtem ki a számból a pöcköt. A fegyvereimet mondjuk még mindig nem vették el. Talán ha eljön egy olyan pillanat, az egyikük nyakához is szegezhetem akár a pengém, hogy engem márpedig akkor is elengednek. Mondjuk ha nem kell, akkor talán inkább nem kockáztatnék, jelenleg talán arra hajlanak hogy elengednek, ezen nem nagyon kéne változtatni ha csak lehet.

A nagymacska labdája, amit feldobott, igen kellemetlen helyzetet teremtett a két fogoly között. Ha igazak a szándékai, hogy csak az egyiküket akarja életben hagyni, akkor jobb lesz összeszedniük magukat, hogy ne az alku rosszabbik végén legyenek...
A rajparancsnok továbbra is készséges és megígéri nektek, hogy elvezet kioldozás után azon az úton, amin biztonsággal elhagyhatjátok a területüket. Függetlenül attól, hogy ti vagy a törpék elismerése megvan-e hozzá, hogy birtokolják. Ám a tények azok, hogy a bánya környékén járőröznek Zevadar katonái.
Mivel Lola nem akar kérdezni egyelőre tőle, ezért Garrnak és Lysnek a dolga egyelőre, mihez kezdenek a helyzettel. Illetve a rajparancsnoké.

Garr Runit

-Sehova nem megyünk semmit se mutatsz kétséges a dolog amit mutatnál. Beszélj szépen csak de gyorsan, mert kezdek éhes lenni és még a tábort is kikel vinni a területről. Elmondasz mindent amit tudni akarunk és állom a szavam csak egyikőtök fog meghalni. De ha átversz ketté téplek mielőtt a kiscicáknak eszükbe jutna ugyan az. Beszélj te selejt.
Majd felrántom a talajról a kedves tiszt urat majd hogy kicsit rettegjen pofán nyalom nem mellesleg lehet hogy undorító de mi macsekok így rögzítünk szagokat megnyaljuk az áldozatot majd az orrunk így az íze és a szaga is rögzül.
-Emlékezz egy hiba és halott vagy

- ÉN egy szavukat sem hinném el a helyedben. - szólalok meg halkan, ahogy végig hallgatom a megszorongatott self nyivákolását, aki most - milyen érdekes - nem az a könyörtelen rabszolgatartó, ahogy a póráz másik végén van.
SZószátyárgásától függetlenül valahogy még sem tudnám rábízni magam a vezetésére, inkább a hallgatagabb éjtünde nő felé fordítom a fejem, aki még mindig a kölyköt szorítgatja, mintha arra számítana, hogy ha elengedi, akkor ő lesz Garr megjósolt áldozata.
- Semmivel nem tudjuk ellenőrizni, hogy jó felé vezetnek-e, de annak ellenére, hogy ők soha nem kegyelmeznének nekünk, én nem akarom hidegvérrel a halálukat. KÖssük őket egy-egy fához, mi meg kerüljünk egyet. - próbálom leszerelni szigorú társamat.

-Nem? Azt hittem a barátod kiszagolja a hazugságokat. -Ezzel jelen pillanatban nem tudom mennyire mondok igazat. Nálam úgy tűnt, mintha kiszagolta volna, bár az is igaz, hogy azt eleve irónikusan mondtam, szóval nem kellett hozzá valami nagy tudomány, simán át is verhetett. Vagy akár az is lehet, hogy csak a nő nem tud erről?Jó kérdés. Tehát vagy megpróbálnak átverni, vagy nem is igazán ismerik még egymást, amiből az első eset nem hangzik túl jól, bár azt szerintem tényként kezelhetem, hogy a nő nem akar megölni.
-Egyébként én nem akarnálak megölni.