Díszes menetbe válogattam össze egy kisebb csapatot nem nagy sőt seregnek sem mondható inkább csak kísérlet egy jelentős, fontosabb személynek aminek élén vezetem az utat. Szánalmasnak is mondható egy bizonyos szemszögből hogy az aki a legfontosabb az egész csapatból vezeti őket, de ez így jó. Oldalamon jelenleg még Malthael sem nem hogy bármi féle démon nem lelhető fel, nehezen sikerült ezt elérnem de meg történt így szabadabban mozoghatok mint ahogy azt reméltem.

Ahogy közeledelek s meg látom a fogadó bizotságott több lovas kezd mellőlem s mögüllem előre vágtázni, kezükbe házam lobogójával és külön féle díszes elemekkel ellátott lándzsákkal.
Ahogy elérik a céljukat vesznek fel két sávú sorfalat, ami között pont elég helyem van hogy elférjek lovamon ülve s testüket kihúzva tisztelegnek miközben előre sétálok s így is emelkedik fel a sok lándzsa ami mint már említettem házam lobogójával is elvan látva. Ahogy elérem a folyosó végét köszörülöm meg torkom s az apró nép vezetőjének vélt nőre szegezem szúrós tekintetem.
-Üdvözletem, Jómagam Dreyndra volnék, a sötét légiók egyik ha nem legsikeresebb hadvezér asszonya s tiszteletekre szolgálhat hogy engem köszönthettek ahogy számomra az hogy a törpék vendégszeretetét élvezhetem mint Zevarda sötét királyságának s Capitol városának támogatásával küldött diplomata.
Ezzel várom a választ arra az elsőre férfiasnak kinéző de másodjára már láthatóan női törpétől akinek jelenleg sötét tekintettemmel kell megküzdenie.

Nos a törp az messze alul múlja a várakozásaimat, de hát mit is várok a nálunk sokkal "civilizáltabbnak" hitt társadalomtól. Már szinte hangosan röhöghetnékem van, de a mögötte álló katonák harcra készek ami vagy az ő tehetségtelenségét mint paracsnok, vagy előre gondolkodását egy sikertelen tárgyalás esetére. Nos minden féle képen érdekes. Ahogy befejezi folytatom,s közben lovamról is leszállok szinte hasonló pompában a holt feketén felcsillanó páncélban, a hímzett fekete pallástal amiben házam címere látható aranyszínű szálakkal s szokásos pallosom helyet most csak egy oldalamat díszítő kardom van aminek markolata igen csak fényűző.
-Nos, azt hiszem a királyának fontosabb dolga akadt mint az életét kockáztatva köszönteni egyet Capitol hadvezéreiből.
Mosolyodok el ahogy ezt kimondom majd térdre ereszkedem hogy nagyjából szemmagasságban legyek a nővel majd folytatom a vérfagyasztó kuncogást befejezve.
-Nos akárhogy is gondolja a királya, nekem mind egy miként érem el azt amiért ide érkeztem, hullákból készült hídon a vér patakok felet, vagy diplomatikus módszerekkel az egyetlen változó a gyorsaságom s hasznomban rejlik, szóval vezetheti az utat oda ahol kényelmesen társaloghatunk akár kettesben is.
Ahogy vissza egyenesedem újabb vérfagyasztó mosoly ül ki az arcomra elvégre ez a néhány katona most kiváló helyzetbe lenne hogy végezzenek velem de a lándzsásaimnak is meg van a maguk haszna elvégre a hosszú fegyverrel könnyedén fel vehetnék a harcot a törpékkel méghozzá minimális veszteségekkel.

Azt hiszem nem kedvel engem. Erre több utaló jel is van, mármint a sok grimaszolás és a hangsúlyon kívül. Peckesen leszáll a lováról, mintha ettől nekem meg kéne lepődnöm, majd elkezd nekem beszélni a királyomról.

- Na nem mintha én az életemet kockáztatnám.

Tettem hozzá hidegen a megjegyzéséhez. Tény nem félek tőle, nincs miért így tennem, csak kevésbé lenne visszataszító a külseje. Hogy miért hiszem annak? Nos egy hónapos Vizi hulla bőrszínük nem éppen egy szép látvány. Csak épp nincsen felpüffedve.

Bár erről jut eszembe, hogy vajon egy duci hogy nézhet ki? Vagy egy Vizi hulla ha már itt tartunk?

Nem tudom honnan szedi az önbizalmat viszont… Vérpatakok meg ilyenekről beszél, ami elég egyértelmű fenyegetés, azt kell mondjam, hogy nem épp jó tárgyalásnyitó beszéd.

-Nos. Itt vagyunk -mutatok körbe a tájon pimaszul, arra a kijelentésére, hogy vezessem oda ahol tárgyalni fogunk. Itt fogunk tárgyalni, mégis mit hitt?

-Nem igazán értem, hogy miért akarja a tárgyalásunkat, vagy legyen inkább megbeszélés egyenlőre… Abba az irányba terelni, hogy én féljek magától. Nem hiszem jó és fer tárgyalás lenne az ilyen. Magának bizonyára megvannak a céljai, de nekem is megvan a magam eszem.

Hagyjuk a formalitásokat.

Nem akarom, hogy így beszéljen velem. Vérpatak ugyanúgy lehet a magáiból is, mint az enyémekből, így teljesen alaptalan fenyegetni. Én meghallgatni jöttem mit akar nálunk Raydanban, de hogy tudja, önszántamból jöttem ide. Igazából… nem kellett volna

True Story. Ha nem érdekelni mit akarnak, akkor hagyom, hogy kopogjanak a Vaskapun. Senkit nem érdekelt volna nagyon odabent. Ennek ellenére itt vagyok az értékes szabadidőmből szánok rá, mert ilyen nagy hero vagyok.

Nos a törp az bátrabb mint elsőre tűnt, talán ténylegesen az aki miatt ide érkeztem vagy csak hagyom hogy meg vakítson az ahogyan vissza vág nekem. Nos, ezt majd eldől amikor ténylegesen bizonyítania is kell ezt. Most egyelőre viszont maradjunk a jelenbe, s csak tapsra lehetnek figyelmesek akik figyelnek a csend pár másod perces fent állása után. Két három emberem egy egyszerű fa asztalt fognak s futnak vele előre, ahogyan hátrébb állok s meg várom míg leteszik elém s hoznak is két széket hogy én is és a törp is kényelmesen helyet foglaljanak ahogyan kezemmel jelzem hogy csak néhány megbízható és legjobb harcosom maradjon mellettem akiken már sokkalta inkább harcra készült felszerelés látható mint sem egyszerű díszpáncél.
-Nos, érkezésem célja egyszerű, szövetségeket gyűjtök saját magam számára egy nagyobb fenyegetés ellen ami ezt a világot sújtja akár hogy is ez persze csak a saját dolgom. Az amiért Zevadar küldött az ork és törpök kereskedelmét érinti s annak azonnali megszűnését követeli.
Közlöm azt amiért érkeztem majd levéve a bőrkesztyűm vizsgálgatom a körmeimet ahogy várom a választ, nem érdekeltségem szinte már vissza taszító mértéket ölt ahogy Zevardar ügyletéről közlöm hogy mit is akarnak, de ha a hölgy a saját érdekeimre tér felkapom a fejem picit s fülemet élezve figyelem minden egyes szavát.

Mik is voltak azok a parancsok amikkel ide küldtek, nem is számít igazán mindenki tudja ha egy hadvezért küldenek abból békés megoldás szinte sose kerekedik, az pedig hogy engem egy olyat aki a démonokkal is sikeresebben paktált mint elődjei már régen borítékolták Capitolban hogy ez a nap vér fürdőben fog végződni, de kinek lenne ebből haszna? Nem érek rá ezen törni sokáig a fejem ahogy a törp fel kuncog, nos a varázslás az számomra mint fajom legtöbbjének a kisújjában van. El is játszok a gondolattal hagy szenvedjen egy pindurkát mielőtt ezért a fejét kéne vettetnem. Majd egyelőre semmilyen kis trükköt nem vettekbe, nem érek el semmit azzal ha most mészárlásba kezdek.

Aztán jön a forduló pont, az amikor abba hagyom a körmeim vizsgálatát bájos piciny kezemével együtt, s valamennyire felé fordítom a fejem de még így is ép csak egyik szemmel figyelem a mozdulatait. Az ahogyan helyet foglal, már önmagában kiállt a vérbe folytásért, méghozzá a saját katonáiéba, de jelenleg érdekli a saját kis béke ajánlatom. Nos, kezdjünk neki, de amiért nem a királlyal tárgyalok sokra nem méltathatom.
-A kereskedelem nem meg szűnése háborús lépésként kellene értelmeznem, s a legtöbb kereskedő karaván hullájával kéne díszítenem a legtöbb kereskedő útjukat, de nem áll szándékomba a parancsaimat szóról szóra követni, egyelőre.
Közlöm azt amire már számíthatott, de hát mit várt Zevadartól? Kereskedelmi felkérést? Ne áltassuk egymást, mind a ketten nagyon jól tudjuk ha Zevadarban a hadvezérek úgy döntenek akkor a rohadt hegyükben fognak éhen pusztulni a kereskedelmi vonalak meg szűnését követően elvégre egy blokád felhúzását követően a környéken talán csak a szövetséges orkkok lennének annyira hülyék hogy szembe szálljanak velünk, igen nagy eséllyel utoljára.
-Az ami pedig az én szövetségemet illeti, nos nekem olyanokra van szükségem akik nem félnek fegyvert ragadni, és valljuk be kedvesem magából nem nézem ki hogy képes lenne a halál torkába küldeni bármelyik emberét nem hogy fegyvert fogni egy a maguk szemével inkább csak hatalom vágynak tűnő tervért.
Ezzel közlöm azt amit gondolok, de ekkor már ügyesebbik kezem az asztal alatt helyezkedik egyenesen a kard markolata körül hogy ez esetleges támadás esetén gyorsan elő rántva azt tudjak védekezni.

Elég ostoba teremtés ez a self. Nem érti, hogy nem félek tőle és mégis fenyegetésekkel él velem szemben. Szavaira a számat egyre jobban húzom undorra, de nem azért, amit valószínűleg hinni fog, hogy félni kezdek tőle, hanem azért, mert szimplán kezd idegesíteni.

Hagyom had mondja végig amit akart, nem azért mert nem lenne hol belekütni, sőt vérzik több sebből is a sok provokálása, hanem pusztán azért, mert próbálom kultúrált keretek közt tartani a beszélgetést.

Nem kerüli el a figyelmemet, hogy egyik keze eltűnik az asztal tetejéről. Valószínűleg ő is tart tőlem és valamit rejteget alatta. Ezért, mielőtt egy sunyi és alattomos támadás áldozata lennék egy kicsit arrébb sétálok az asztaltól és úgy folytatom.

-Tudja parancsnok, mint legutóbb említettem, nem fog sokat elérni a felesleges fenyegetéssel. Én pedig tisztán objektívan fogom kezelni az ügyet, azaz amíg más nem fizet jobban a mi árunkért, addig nem fog támogatni az egyezmények felmondását. Remélem megérti.

Majd visszatérek a számára érdekesebb témára is, ezzel egyben járkálni kezdek hátra kulcsolt kezekkel.

-Ami pedig a szövetséget illeti… Mivel maga nem ismer engem és én sem magát, így elég nevetséges megítélni a másik harci képességeit pusztán a kinézetéből, ha én is ehhez folyamodnék, hasonlóan alkalmas leírást adnék önről, mint azt maga tette rólam. Túl magas, vékony, nem hiszem hosszan bírná tartani a mi különlegesen erős harcifejszéinket, vagy pallosainkat, de nem is ez a lényeg.

Arcátlanság a másik harci képességit alábecsülni, de ha erre akarja terelni a témát én nem vagyok semmi rossz elrontója

A lényeg sokkal inkább az, hogy amíg nem tudom mi is a konkrét elképzelés, addig nem áll szándékomban ész nélküli mészárlásba küldeni az embereimet, ugyanis én szeretem minimálisra szorítani a veszteségeket.

Egy apró felé eleresztett mosollyal jelzem, hogy mi is áll ennek a hátterében.

Nem vagyok hajlandó holmi selfnek áldozni törpök seregét, amíg nem tudom, hogy ebben nekem mi lenne a jó.


-Szóval kedvesem, ha azt akarja, hogy segítsünk akkor sajnos többet kell elmondania magáról és a tervéről.[/color]

Arcátlan, az már biztos és az én türelmem is véges arról nem is beszélve hogy jelenleg is sokkalta fontosabb haditerveket kellene ki dolgoznom, de nem kötelező volt engem küldeni ide egy halom sziklára egy még nagyobb halom kőagyú s imádó valamivel tárgyalni. Nos, ezen gondolatok futottak végig a fejembe ahogy a kis patkány, bár ez már sértő a patkányokra nézve neki áll szövegelni, s a járkálása is egyre csak idegesítőbb lesz. Na de nyugalom, elég lesz egyszerűen példát statuálni aztán csak csak rá ébred hogy nincsen keze amivel akármennyit markolhatna.
Ahogy kívánja, legyen az ön akarata szerint a folytatás, nem leszek én semmi látványos és élvezetesnek elrontója.
félelmetesen vidám mosoly ült az arcomra, ez persze meg lepheti a kis törpikét arra a pillanatra míg realizálja mi is következik számára. Egyszerű igét használok, nem viszem túlzásba egy kellemetlen kínzás átka tökéletesen meg tanítja arra amit ki akarok harcolni most már. Ahogy viszont az első törp megmozdulna hirtelen egy lándzsa hegyével nézhet farkas szemet ha csak nem áll még s nyársalja fel magát rajta hiszen embereim sem ép tétovák s igen ismerős phalanx szerű alakzatot vesznek fel hagyva hogy az ellenség önként nyársalódjon fel a dárdákon ha támadással próbálkoznak.
-Remélem nem csak a nyelve ennyire éles bár kétlem hogy jelenlegi helyzetében akár mire is képes lenne.
Szerencsémre az hogy igen csak magas rangba jutottam a sötét akadémián s a mágiát máig gyakorlom egyszerűen fent tudom tartani az igen fájdalmas és szinte mozgás akadályozó képességem a kis hölgyön ahogyan a többi törpre nézek s tekintetemből egyetlen dolog sugárzik, egy rossz lépés és mindenkivel végzek.
-Szóval, itt az idő bizonyítson hogy nem fél attól ami odaát várja, akkor adja ki a parancsot, talán egy két ügyesebb harcosa tényleg túl is élné, de a többit még a föld is kivetné szégyenében ha meg próbálnák végső nyugalomra helyezni őket.
Közlöm a véleményem annyira inzultálón amennyire lehet, elvégre kő imádok, ennél jobbat meg nem tudtam ki találni miközben arra is gondolnom kell hogy ebből itt se perc alatt csatatér lesz s hiába nálunk az erőfölény a mágia miatt attól függetlenül a törpöket alá becsülni sem lenne jó ötlet.

Nem tudom mire készül de a varázslatomba nem fektettem elég energiát hiba volt, így is elég lassan tud csak mozogni ami nekem előny akár tetszik neki akár nem. Ki adja a parancsot, támadhatnak amennyire akarnak de nem véletlen vagyok a Sötét légiók legjobbika és értem el hogy démonok támogassák törekvéseimet. Ahogyan a törp sereg megindul igen csak újonc módjára szaladnak fel a lándzsás harcra képzett legjobb katonáim ellen. Szánalmasnak mondható próbálkozás, bár nem mondom hogy veszteség nélkül meg úszható volt a támadásuk de hamar realizálhatják a szörnyű tényt hogy mágusaim akik a sorok legmélyén rejtőznek már igen szorgosan fordítják az elesett törpéket bajtársaik ellen, s ezzel változik is a harc menete ahogyan a törpök saját barátjaikkal néznek most farkas szemet.

Ahogy a kis hölgy közelít én magam nem mozdulok, ennyinél többre lenne szüksége ahhoz hogy meg rémítsen sőt sokkalta többre. Az átok hirtelen szűnik meg rajta s ezzel együtt nézhet farkas szemet saját egykori bajtársaival s én csak ekkor állok fel.
-Nos, azt hiszem elfejti hogy én nem vagyok egy átlagos hadvezér, nálam a maguk pitiáner megmozdulásaik nem fognak sikert aratni, szánalmas kő agyú patkányok, bár nem sértegetem a patkányokat azoknak legalább elég eszük van hogy tudják mikor kell menekülni.
Ahogy elmondom amit kell nem is törődve azzal ki figyeli ki nem, egy lovon érkező elf hoz egy igen csak ismerős fegyvert a saját magam számára, a jól egyensúlyozott és már még jobban megszokott kétkezes pallosomat. Ezzel állok vérrel díszített halálos tánclépéseimnek a csata mezőn, ahol egy jól ívelt piruettet a levegőbe repülő törp fejek s a testből szökőkúti víz módjára előtörő vér látványa koronáz meg. Egyetlen célpontom van s annak irányába indulok az élő holtakon keresztül és ő pedig eddigi tárgyaló partnerem.

Miért van az hogy mindenki védtelen gondolja a varázslatokat végre hajtó csoportokat? Nem tudom, nem is érdekel de amikor meg indul a váratlan törp sereg a fűrengetegéből igen csak meg lepődhetnek ahogy az élő holtak formájukat meg bontva egyszerre rohannak mind a két irányba majd talán már túl közel érve realizálhatják csak a szerencsétlenek hogy ezek a hullák már robbannak. Ez persze meg gyengíti a saját erőimet elvégre elvesztem az egyik pajzsot ami védte a saját katonáimat. De legyen mocskos a harc, a varázslók akik eddig nem foglalkoztak az élő holt idézéssel hiszen a védelemre koncentráltak most egy új mágiába kezdtek.

Mind e közben az én oldalamról a csata még végkép nem állt túlságosan kényelmesen, de hát ideje lesz bevetetnem nekem is a legnagyobb aduászomat a tarsolyomba, elvégre hülyén venné ki magát ha csak így hagynám lemészároltatni a legjobb emberim egy részét. Hamar szabadítok magamnak egy kis teret s egy fura kis kürt szerű valamire lehet figyelmes az aki rám szegezi tekintetét. Obszidiánból készült, fekete korom fekete kis valami, igen nagy hanggal amikor bele fújok. Ezzel lesz az előbb elkezdett sötét mágia teljes s a csapataim kellős közepén egy pirosló valami villan fel, elsőre csak egy félre sikerülhetett varázslatnak látható. De én jól tudom hogy igen is most érkeznek azok akik miatt az én általam vezetett hadosztály oly erős.

A sötét portálon keresztül ami az imént nyílt, hamar látható lesz az első átlépő aki orkokat megszégyenítő méretekkel bír s ha ez nem is lenne elég igen csak vaskos páncélja és fegyvere is azt mutatja hogy az a valami amit én Malthaelnek ismerek igen csak meg fogja fordítani a jelen eseményeket. Ugyan eltart egy ideig míg a hatalmas fémkolosszus munkának lát de eredményesebben csinálja azt mint eddig bármi amit be vetettünk a törpék ellen.

Malthael igen csak gyorsan kezd el haladni a hátulról érkező törpék csapatai felé s elsőre is jól látszik hogy ezen pokoli teremtménynek a fizikális ereje jóval meg haladja bármelyik orkét ki méretben egyezne vele. Ő az akivel a támadók hamar szembe is kerülnek és jó párjukkal végez mielőtt a démoni átjáróból még több borzalom lép elő és követik parancsnokuk vízhangzó parancsát a csata téren.
-Mészároljátok le mindent! -Ezen szánalmas teremtmények lelke lesz a fizetségünk a mai csatáért!
Bár igen csak nehéz kivenni ezeket a szavakat a csatatér másik oldaláról de igen jól látható hogy a már szép számba meg jelenő erősítés bár így sem változik létszámunk több ezer főre az én segítségemre is siet ahogyan én elmosolyodva tekintek a kis törpére.
-Ügyes trükk, ha maga is beveti a legtöbb katonáját úgy illik hogy én is bevetem a legerősebb titkos fegyveremet, bár talán már realizálta hogy a démonok ellen a maguk létszáma előnyt jelent, de mennyit hajlandó feláldozni csak azért hogy a végén újra szembe nézzen velük mint ellensége?!
Teszem fel a kérdést ahogy egy újabb bátrabb törpét küldök a más világra, s amint felszabadulnak varázslóim a holtak újra az én oldalamon kezdenek harcolni ezzel növelve újra azok számát akikkel a törpéknek sikeresen meg kéne küzdeni a győztes csatához.

Akárhogy is, én sem maradok tétlen sokáig ahogy alkalmam nyílik élőholt paripám meg idézésével indulok én is vissza a sorok közepére egyetlen jól ismert jelzést hallatva ugyan azon a fekete kürtön, és ez pedig a vissza vonulás jele, egyelőre két fronton nehezen tudom irányítani az elfeimet, míg a varázslók élőholt csapatai elégségesnek bizonyulnak hogy feltartsák az ellent, ha nem más hogy akkor úgy hogy újra bombaként használva rohantatják őket a támadok soraiba. Lassan ideje lesz vissza vonulnom ha nem változik még így se semmi, de jelenleg bőségesen akad akadálya a törpéknek a démonok s élőholtak személyébe hogy saját csapataimnak ideje legyen újra formálódni.

//Mesélői beavatkozás//

Jöttem elrontani a partyt Viri áldásával együtt. Elolvastam az eddigi posztokat, így nem látatlanban fogom értékelni a helyzetet, mielőtt bárki megkérdőjelezné, illetve senki oldalán sem állok, totál a tényekre alapozva fogom közölni azt, amit közölnöm kell ideiglenes mesélőként és be nem pirosított adminként.
A helyzet az, hogy a legutóbbi... *számol* négy és fél posztot semmissé kell tennem, azaz onnantól, ahol Drey átkot küldött Hellénára. Az alábbi indokok remélem kellően kielégítik a kíváncsiságot és csillapítják az esetleges felháborodást:
- az átkot kockadobással lehet használni JK-n és bizonyos NJK-kon, azonban ez láthatóan nem történt meg egyik fél részéről sem. Ha esetleg úgy döntötök, hogy addig a pontig visszaugrotok a történetben és onnan folytatjátok, 1/3 esély van az átok megfoganására Hellénán, ugyanis a törpe faj mágianélküli faj, ergo van némi immunitása a varázslatok ellen. (Mágiahasználó faj esetében 2/3 esély van a sikerre.)
- a harc mindig feltételesben zajlik, semmit sem vehet senki sem biztosra, írhat le tényként, hogy ez megtörtént. A user sajnos hajlamos mindig a saját malmára hajtani a vizet, és ez itt is megtörtént; lényegében egymásra licitáltatok erőben, ügyességben és taktikázásban egyaránt, olyan elemeket behozva, amik az elején említésre sem kerültek. Az elemek behozása alapvetően nem lenne gond, de itt láthatóan nem értettetek egyet.
- a csatában kockadobással érdemes harcolni, ha ennyire nincs összhang és nem tudjátok eldönteni, hogyan alakuljon a menete. Tudom, hogy senki nem szeret veszíteni és alulmaradni, és éppen a másik hibáztatásának elkerülésére kéne használni a kockarendszert. Így ugyanis nem mondhatja senki, hogy unfair volt a másik játékos vele szemben.
- a csatát azért is semlegesítem, ugyanis Dreyndra az elején kiemelte, hogy nem sereggel érkezik, hanem csapattal. De ki is emelem: "Díszes menetbe válogattam össze egy kisebb csapatot nem nagy sőt seregnek sem mondható inkább csak kísérlet egy jelentős, fontosabb személynek aminek élén vezetem az utat." Ez azt jelenti, hogy nagyjából 5-20 fővel indulsz útnak, legfeljebb 50-nel, ugyanis az egy csapat. 100 főtől már seregnek nevezzük ezt, elvégre középkori fantasy világban vagyunk, ahol ezek igencsak nagy számoknak bizonyulnak. Így nem kockáztatnám meg semmiképpen sem a küzdelmet, főleg nem idegen területen.

Ha akarjátok folytatni és továbbra is csatát akartok kibontakoztatni belőle, én fogom kezembe venni ennek a menetnek a lezavarását. Ebben az esetben a TELJES LÉTSZÁMOT írjátok le nekem, és hogy ki hol van, később pedig ezen már nem fogtok tudni módosítani. Ugyanakkor nem támogatom ezt a végkifejletet, mivel tudtommal ez a múltban játszódik. Dreyndrának felhívnám innentől a figyelmét arra, hogy Észak-Bivalynál elveszítette a démoni seregeit, és ha itt megkockáztatja hívni őket, a kocka pedig úgy dönt, nem a te oldaladon áll, elveszíted a démonjaidat. Ez azt jelenti, hogy egy paradoxont hozol létre Neminra történelmében (ugyanis a démonok nélkül sokkal kevesebb esélyed van Észak-Bivalynál és kétszer nem halhat meg senki). Erősen kétlem továbbá, hogy az általatok leírt mészárlásnak ne lenne híre és ne kavarjon port a birodalmakon belül, így javaslom, ha folytatjátok a játékot NORMÁLIS KERETEK KÖZT, ne alakítsátok azt fontos csatahelyszínné.
Ezek ugyanakkor nem jogosítják fel a sötételf hadvezérasszonyunkat, hogy felelőtlenül használja a seregeit csupán azért, mert a múltban vagyunk. Figyelni fogom a játékot, és bele fogok szólni később, ha olyan elemeket találok, amik gyanúsan a múltban játszódó előnyök visszaélésére engednek következtetni.

A játék tehát addig érvényes, amíg Drey elkezdi az átkot, a továbbiak semmisek, de ha akarja, visszavonhatja, így egy tárgyalós játékká alakítva a folytatást, nem vértengerré.
Remélem, érthető voltam.
Köszöntem a figyelmet, innentől tőletek függ, mit csináltok, adott esetben pedig tényleg bele fogok szólni.

Csendebben folytatódnak az események, igazán nincs mit mondanom már a törpnek, én magam csak vissza térnék Zevadarba a saját kis birtokomra hogy végre meg tervezem a következő lépését a terveimnek, aminek végig viteléhez a kőtörők nem fognak kelleni. Majd elgondolkozom a varázslaton s azzal lépve le és biztosítanék egy újabb problémát Capital első lordja számára és a többi hadvezérnek. Mély levegőt veszek s meg szólalok.
-Igaza van abban hogy nem tárgyaló félként tekintek magára, sokkalta inkább akadály, a személyes drága időm pocsékolása, olyan felsőbb vezetők parancsára akiket még nekem sem áll módomba felülbírálni.
Közlöm egy sóhajjal a végén majd felállok az idehozatott székből majd egy fekete páncélt viselő lovon érkező teljes harci páncélban lévő elf lovagol elő a tömegből, s egy két kezes pallost nyújt felém átvételre. A pallost a hátamra rögzítem ahogy fél fejjel vissza fordulok a törp felé.
-Ha nem érdekli az ajánlatom én távozok, nem szándékozom pocsékolni az időmet tovább ezen a helyen, számomra a maga népének a haszna elenyésző lenne a saját céljaim eléréséhez, de minden apró akadály amit az ellenségeim útjába gördíthetek segítség.
Ezzel igazítom véglegesen helyére a pallost s egy teljesen feketébe a hadvezérek rangjelzésével ellátott élőholt paripa érkezik elém aminek nyergén igazítok s felülni készülök ha csak a törp nem akar valami hasznosat is tenni a saját népe érdekében.

Hallgatom a kis törp szavait miközben paripámra ülök, s gyorsan meg rántom a vállaimat elvégre mi hasznom is lenne ebből már ekkora nehezen meg mondható, elvégre én csak a király egy tanács adójával beszélek s azt nem olyan mint ha maga a király szavát tudnám behajtani a szükség idején.
-Egyszerű, az amit akarok szövetségesek akkora amikorra elkerülhetetlen lesz az hogy a népem azon része akik már kételkednek a démonokba lázadásba kezdjenek.
Közöltem amit akartam majd paripámon ülve megindítom az engem kísérőket előre, de magam egy picit még várok s fülelek hátha valami érdekeset is elkapok a törp szájából viszont ha nem történik a továbbiakban semmi semerre akkor pár perc várakozás után magam is meg indulok a többiek után.

Csak fél füllel figyelem azt amit mond a törp, már jobban érdekelt az hogy újra az úton legyek afelé ami eredeti célom is lett volna ha elhagyom Zevadar-t. Na de jön is a meglepetés talán csak hegyes füleimnek köszönhetően veszem ki a törp szavait.
-Látja, erről beszéltem.
Közlöm ridegen mint ha ennyi lenne a hozzá fűzni valóm az egészhez s ezen is gondolkozom de már bele kezdtem így folytatom.
-Azt már tisztázta hogy maga egy törpöt sem lenne hajlandó a segítségemre küldeni s még is a foglyok és a vastelep elhagyását kéri még is mit nyernék én azzal?
Teszem fel a kérdést, elvégre tisztázta ha segítség kellene ő egy rozsdás tört nem lenne hajlandó küldeni akkor én meg még is minek vesztegessem itt az időmet tovább? Bár nem mind ha nem lehetne ebből is valami hasznosat kihozni, de egyelőre meg várom azt amit ő ajánlana. Eddig ez számomra a semmit teszi ki egy jelentős nyersanyag forrásért.