Bár legszívesebben már útnak indultam volna oda ahova sötét elf már rég nem tette be lábát, de hát ha ilyen egyszerűen eljutnék oda akkor én lennék a világ leggondtalanabb hadvezére. Kezdődik a kérdezősködés, hogy értették hogy a démonok megvetnek, miért, kiért, faszom már most idegesítenek a kérdéseik pedig ép csak vissza értem a hadjáratból. Mély levegőt veszek, szóra nyitnám a szám majd újra össze csukom, nem ezúttal nem hazudhatok akár mennyire egyszerűbb lenne.
-Nos, ez igaz. -Kár ragoznom, a szerződésem egy a démon urak közül semmis amiért ellenszegültem.
Majd feltettem volna a kérdésüket amit egyből meg is válaszolok.
-Hogy miért, az egyszerűbbek kedvért. -Saját katonáimat mentettem, egy olyan csatából ahol három faj egyesített seregével vívtunk harcot egy olyan várért aminek védőinek sem kellet volna több egy rossz lélegzett vételnél hogy leöljenek minket, így hát nem maradt más választásom mint meg tagadni ígéretem a démonok vezérének s menteni minden harcosomat amíg lehetőségem akad.

Mint eközben már előrébb járok a többieknél, nem állok meg a sétámban céltudatos vagyok abban hova tartok. Az hogy ez a hely pont itt lelhető fel ezen a vidék talán csak a monda része, de ritkán hazudnak a feljegyzések Capital sötét varázslatainak könyvtári feljegyzéseiben. De ez majd meg látjuk ha egyáltalán sikerül rá találnom arra amit keresek. És hogy mit is keresek? Egy régen elfeledett népünk által a föld alá temetett templomot, és hogy mi dolgom oda bent? Ősi tudást keresek ami segíthet számomra meg oldani egy aprócska problémát ha egyáltalán sikerül meg úsznom azt hogy ne vágjanak darabokra a jelenlegi "katonáim".

Talán egy halott hadvezér fattyú kölykének nem rég történt kalandja és ehhez kapcsolódó pletykák indítottak az ősi tudás kutatására. Egészen pontos információid vannak az ősi rejtekhely hollétét illetően. Az Antaron-patak kemény gránitba vájt völgye van ezen a részen és a növényekkel sűrűn benőtt terület egy gyanútlan erre járó által láthatatlan bejáratot rejt.
Ahogy beléptek, egy hosszú csarnokon át vezet az út egy kőajtóig. Tizenkét kőszobor tartja a plafont különböző emberszerű szörnyeket ábrázolva. Azon egy tekerős szerkezet, melyen jelek. Ösztönösen érted meg a jelentésüket, pedig mindig másként jelöltétek a számokat egész életedben. Valami ősi, magától értetődő.
A falon pedig egy rejtvény.

Tekerő szerkezet
legbelső kör: I, V, X, XX

középső kör: IV, VIII, V, II, XXV, I,

külső kör: V, XXI, VII, II, LIII, CIX, III, XV


Feladvány:



/Remélem érthető a három elforgatható kör egymás belsejében és hogy a selfek is arab számokat használnának, de a génjeidben lévő ősi elf tudás miatt ösztönösen fejted meg, mit akartak oda írni./

Csak meg találjuk a templomot, bár reméltem egyedül érek ide és ki élhetem hatalom és tudás iránti vágyaimat. Akár hogy is az ősi rejtvényt csak nehézsekesen értem, nem vagyok már éber és a gondolataim is azon járnak miként fogok úgy népünk trónjáig eljutni hogy a démonok ne akarjanak keresztbe tenni avagy eltávolítani az útjukból. Majd lassan ép csak teszt jelleggel forgatom el a tárcsákat. A Következő irányokba, hogy egy bizonyos számra mutassanak avagy évre.

Az első kört egy olyan év járatra teszem ami népünk első feljegyzéseit mutatja, avagy fővárosunk megalakulásától. A másodikat pedig az első démonokkal kötött paktumra amit feljegyeztek és a harmadikat ezen paktumok első megtörésére. Csak reménykedem hogy ezen év számokkal sikerül feltárnom a templom titkait, és meg találni azt amit keresek. Egy meg oldást a démoni vezér ellen, akár végleges eltávolításával, akár a paktum áldozatok nélküli megszüntetéséhez. De hát ezek csak remények és a sors pedig ritkán teljesíti ezeket, meg látjuk ezt-e szánta nekem a sors most avagy készülhetek az első csapdára ebben az ősi templomban.

A második verzió igen hamar bekövetkezik.
A szobrok életre kelnek és vadul a katonáidra támadnak. Ha démon testőröd erős volt áthatolhatatlan bőrével, akkor ennyi kőből gyúrt gólem mennyire az? A támadás hirtelen jött ráadásul és az eddig plafont tartó oszlopok most vadul csépelik a veled belépő lázadókat.
Egyikük int, hogy hagyd az ajtót és meg kéne kezdeni a visszavonulást a bejárat felé. Már az első ütésváltásoknál is többen holtan terülnek el közülük. Ellenszer egyelőre nincs, hogy mivel tudnák akár csak megsebezni őket.
Furcsa mód a csapda készítője pont oda nem rakott egyet sem, ahol el lehet követni a hibát. Így rád még pont nem támadnak.

Ahogy a szobrok életre kellnek elsőre félelem jár át majd eszembe jut mire is használhatnám az egyiket, bár figyelmük ép a menekülő és pánikba esett útitársaimon van. Várok egy keveset, remélve hogy fel hívhatom az egyik figyelmét majd időben félre ugorva erővel juttok át az ajtón. Ha bejutok remélhetőleg onnét kevesebb hasonlóan halálos csapdával találkozok, ha csak nem vagyok kedvelt valaki szemében és egyel sem.

Igyekszem mélyebbre jutni a régi feljegyzéseket keresve, aztán hogy mit találok az legyen meg lepetés de csak imádokozom hogy a démonok ellen használható legyen valami kép ha máshogy nem is, elpusztítani vele őket. Lássuk hát a szerencsém kerekét ezúttal mit is sorsol számomra.

A gondolatod tökéletes és a kőagyú szörny neki is szalad az ajtónak, miközben oldalra ugrasz. Ám az még csak meg sem repedt. Kicsit oldalra fordulva vesz másik irányt a visszapattanás után és megpróbálja a nyakadat két kézzel elkapni és szorongatni.
Nagyon sok függ a harci szerencsédtől, ám elég tartósnak bizonyult eddig a sikered amikor a figyelmét magadra akartad vonni.


/Kockadobás: Hatos
1-3-ig -Nem sikerül fojtogatnia téged.
4-6-ig -Lélegzeted is eláll nem csak az erejétől, de ügyességétől is.
/

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

Nos, az ajtó az túl masszív hogy a kőagy be zúzza, vagy hogy egyáltalán megrepessze. Ez probléma, de az annál inkább hogy a szörnyeteg felém nyúl hogy elkapjon, szerencsémre pont az a gyengéje ami egykori démoni testőrömé is, lassú mint a döglött csiga így könnyedén ugrok félre az útjából. Most pedig vissza a tervekhez, és lássuk mit tudunk az ajtóval kezdeni mert mágiám pusztításra nem alkalmas ilyen módon. Majd eszembe jut egy meg oldás, szar ötlet de talán segíthet. Övtáskámhoz nyúlok és egy tekercs szerűséget veszek elő. Eközben igyekezve minden bent lévő ellenségemtől távolságot tartani. Majd ahogy elkezdem olvasni a fura ember szavakat amiknek a felét alig értem a gyűrűre hagyatkozok hogy sikeresebb legyen a mágia amit használnék, ha sikerül akkor egy hatalmas tűzlabda szerű valami csapódik az ajtónak egy robbanást elő idézve. Ha nem, nos akkor elevenen éghetek el minden bent lévővel együtt de ez már talán nem is számít már.

Egy ember rabszolgától vehette a papirost, és nehezen mondod a számodra érthetetlen szavakat, miközben az útmutatás szerint erősen dörzsölöd a pergamen anyagát. Sokáig nem történik semmi, majd hirtelen lángra lobban a kezedben a papiros és látod hamuvá foszlani.
Nagyon enyhe sérülés az, amivel megégetett téged. Sokkal jobban fájhat, hogy egy szélhámos átvert. Nem is sejted, hogy Neminra kontinensén csak egy... embernek alig nevezhető illető lenne, aki készíteni tudna neked egy ilyet.
Úgy tűnik, összesen két választásod van ennyi kudarc után. Vagy a rejtvényt fejted meg vagy felkeresed Hiriont Zevadarban, hogy a segítségét kérd.

A rhoadt tekercs is kudarc, átverés volt... és én hagytam ezért futni azt az embert.... Már mind egy, nem rágódok rajta hiszen az ajtó nyitásának problémája még mindig fent áll, hogy miként oldom meg arról fogalmam sincs. Majd lassan elkerülve a támadó gólemeket lépek újra az ajtóhoz s vettek rá egy hosszabb pillantást. Mit remélhettem ettől semmit leginkább, a feladványok nem az én asztalom.

Ahogy kinyújtom a kezem szinte már nem is figyelek a körülöttem ki alakult egy oldalú mészárlásra. Majd eltekerem az első kört hogy annak összege 15-öt adjon ki, a másodikat úgy hogy 16-ot, a harmadikat pedig -ra állítom a négy sorból három összegére majd utána még egyet tekerek mindegyiken hogy azok összege ki adja a 12-es számot. Remélve hogy ez meg nyitja előttem az utat ha nem, nos akkor ideje lesz vissza vonulni és majd a templom bejárata előtt át gondolni mi tévő legyek.

Ahogy a számokat elforgatod, a bejárat hatalmas rázkódással ereszkedik le. A régi szerkezet már megkopott, de még mindig működőképes. Ám ahelyett, hogy feltárulna egy folyosó, egy összefüggő kőfal jön folyamatos folytatásaként a bejárattal. Mintha csak elszabták volna a méretet.
De valami céljuk biztos volt a tervezőknek ezzel, hiszen két jel egyértelműen kirajzolódik rajta. Fej magasságában holdalak van vájva, alatta pedig elf kézlenyomathoz hasonló bemélyedés. Mintha csak valaki beletenyerelt volna a még olvadt gránitba a vulkán kitörésekor, ám sokkal valószínűbb, hogy ezt az ajtólap kifaragásakor vésték bele ügyes kezű mesterek.
A hozzád csatlakozó lázadó self katonák már nagyon nehezen bírják tartani a kőgólemeket. Ám parancsodra sikeresen visszavonultok. Nagyon úgy néz ki, hogy a sikertelen próbálkozásoknál először csak rátok támadnak a szobrok, később akár időzár is élesedhet, amiért sokat próbálkoztál rosszul.
Ahogy az utolsó harcosod is kilép a bejáraton, hirtelen eltűnnek a nyomukban titeket eddig szorongató megelevenedett kőszobrok és visszakerülnek egy pillanat alatt a helyükre. Hirion lehet nem fog örülni, hogy belerángatod még egy ilyen kalandba. De lehet ő szereti, csak a usere utálta ezeket a talányokat...
Ám mivel lezárt a kapu, ezért egyelőre jobb dolgod sincs, mint felkeresni őt Zevadarban.

Ez sem jöttbe, arról nem is beszélve hogy kis hiány a fogamat is ott hagytam. Azon tényt meg már említésre se méltatom hogy szinte fél Capitol a fejemet akarhatja. Nos, ideje lesz egy új tervet ki ötleni ezzel kapcsolatban, a vicces az egészben hogy Capitolban található az egyetlen olyan hely ami segítséget nyújthat nekem, a sötét mágiák könyvtára. Ott biztosan találok valami feljegyzést egy elveszett tárgyról, fegyverről, fasz tudja miről amivel kivághatom a nyakamon egyre csak szorosabb kötelet. De ezt majd megtudjuk ott.