Lash


Az élet haladt tovább, és amikor egy rövidebb időre elvált a futártól az orkok felé vette az irányt akik meghívták némi vendégséggel egybekötött feladatra Lasht. Természetesen tisztában vannak jelen helyzeteddel, de talán az a pár napi-heti edzés amivel Viri tréningezett elég lesz a környékre. Amiért hívtak nem csak a feladat de a sámán is látni szeretne téged hisz még is csak a védence voltál. A táj, még így nyár felé is hűvösebb errefelé (bár ezen lehet változtatok de jelenleg hűvös van). A falu se épp nagy és pont olyan mint amikor itt hagytad.

Meglehetősen kellemetlenül érezte magát, mikor értesült a meghívásról és a feladatról, és elég nehezen ment bele a legutóbbi kerülőútjuk kalandjai után ebbe. Már abból is gond volt, hogy a nomádokhoz ment, akik közt biztonságosan utazhatott, míg a Vastelep felé tartott, most azonban teljes kudarc volt a várt nyugalom. Ugyanakkor nem is utasíthatta el csak úgy, valamennyire alkalmazkodnia kell a diplomáciai megoldásokhoz és feladatokhoz, ha már társa ezt az életmódot folytatja hol nagyobb, hol kevesebb lelkesedéssel és sikerrel. Legszívesebben ide is vele együtt jött volna, mivel nem bízik sem magában, sem a döntéseiben annyira, hogy egyedül vállalkozzon erre, viszont a férfinak is nem kevés teendője van, így végül, ha nehéz szívvel, összeszoruló gyomorral is, de elindult, azzal viccelődve, hogy végre egy kicsit pihenhet a kemény kiképzés hosszas folyamata közben. Más kérdés, hogy egyáltalán nem töltötte el boldogsággal, emészti őt az aggodalom és a félelem, hogy megint ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetbe kerül, hogy a sötételf újra eljön érte, és lehet, hogy nem öli meg, mert kell az ereje, ami kifejlődőben van, másokat továbbra is bánthat. Nem olyan erős még, főleg nem egy karral.
Mikor megáll pihenni egy hosszabb menetelés után az orkok területe felé, gyakran előhúzza a táskája és háta közt pihenő egyszerű és díszmentes kardot, ha már az oldalán kényelmetlennek találta a viselését. Sokszor elgondolkodik azon, mennyire helyes az, amit választott, hiszen mindig is irtózott ettől, mindig is utálta a katonai kiképzéseket, mélységesen gyűlölte a harcászatot és a katonalétet, mások bántását és megsértését, az ezzel járó kegyetlenkedést, azonban állandóan tudatosította magával, hogy muszáj. Muszáj, hogy kevesebb bántalom érje azokat, akik közel állnak hozzá, hogy képes legyen védelmezni, hiszen rá kellett döbbennie, hogy ez a védelmezés nem csupán abból áll, hogy gyógyít és igyekszik megelőzni a problémát, hogy támogat. Igenis aktívan részt kell vennie a harcokban, hogy ne legyen teher, ne ő legyen az, akit meg kell védeni, mert onnantól a védelmező szerepe eltűnik. Tetszik vagy sem, rá kellett lépnie erre az útra, így végső soron nem is hazudtolhatja már meg sorsát. Ilyen családba született, előbb vagy utóbb pedig utoléri önnön végzete. Legszívesebben nevetne, gúnyosan és keserűen, hiába tette már ezt meg számtalanszor, valahol még mindig nevetséges.
A falut, úgy érzi, nagyon lassan éri el, pedig teljesen megszokott tempót diktált egész végig, néha talán kicsit sietősebbet, hiszen mihamarabb a biztonságos karok közt akar pihenni újra. Önkéntelenül is kereste itt-ott azokat a növényeket, amiknek illata a futárra emlékeztette, ami ugyancsak egy ironikus mosolyt váltott ki belőle lassú fejingatással, még mindig elképedve azon, mennyire hiányozhat az a személy, aki birtokolja mindenét. Mintha eddig soha nem is lett volna igazi kapcsolata, csak valamiféle vágyódás és ábránd, amit próbált megvalósítani, mintha mindig is kutatta volna a másik felét, csak egészen idáig sikertelenül.
A településre annak idején nem sok időt szentelt, csupán a barlangra, ahol elfagyott karját eltávolították. Borzalmas egy időszak volt, és soha nem akarja megismételni, bár tény, akkor főként azért rágódott, hogy elfogadásra kerül-e a veszteségek után is. Nem szeretne további tagokat elveszíteni, de mostanra már nem aggódna ilyen változások esetén ugyanezen; tudja, hogy ugyanúgy szeretni fogják, innentől nincs ok a félelemre. Halványan így el is mosolyodik, mert végső soron az itt történteknek köszönheti azt, hogy ő is teljes mértékben megbízik kapcsolata erejében és mélységében, illetve el is hiszi ennek létezését, máskülönben lehet, biztosan többször is kérdőre vonná ennek valóságosságát. Jobban belegondolva azért a pokolban történt élmények igencsak sokat nyomnak a latban... Bár akkor elég kiélezett volt a helyzet a sok szenvedéssel, az egymásra utaltsággal, és könnyedén foghatta volna a körülményekre a kialakult érzéseket és a bátorító, finom tetteket, és amennyire kétkedő, meg is tette volna a megannyi csalódást követően. Jobb, hogy így történt, jobb, hogy elveszítette a karját rögtön utána, hiszen ez felfedte az erős érzések igazát, amit még a legmélyebb kételyei közt sem tudna cáfolni, bármennyire próbálkozna.
Egy mély lélegzettel engedi el ezeket a gondolatokat, melyek ilyen konkrétan sose merültek fel benne, csupán valahol lógtak elméjében talaj nélkül, halvány érzésként jelezve ittlétüket. Alaposan szemügyre veszi a helyszínt, ami bár ismerős, főleg a környéke, még nem érzi otthonosan magát, nem úgy, mint a pusztában a törzzsel. Ez kicsit idegen tőle, de igyekszik mihamarabb szoktatni magát mind a látványhoz, mind az érzéshez, ami elfogja. Reméli azért, hogy néhány ork, akik sosem látták őt erre, nem fog rátörni annak ellenére, hogy nem ismerik. Fegyver van nála, és nem tudja, ez mennyire jelent egyeseknek veszélyforrást, így azért némileg óvatosabban teszi meg a lépéseket.

Lash

Lash útja biztonságosan zajlik Oughwar területén, ami nem meglepő hisz sok futár jár erre tőlük. És az ismerős területre érve az orkok mondhatni vendégként bár morogva fogadják. Nem értenek egyet a vezérük és a sámán döntésével, de az a pár pofon amit kaphattak kellően motiválta őket. Lash gondolatai még mindig Ale körül forognak pedig elég messze van tőle ezt akár érezheti is bár a természet se köt mindent az orrára ahogy a mesélő se. Szóval ideje az új munkával és várhatóan a gondokkal törődni, hisz az orkok földje felér egy fél éves intenzív kiképzéssel ha az elf nem figyel oda merre halad. A sámán orkhoz képest mosolyogva üdvözli kedvenc élő páciensét.
-Üdvözlet kicsi elf lány, örömmel látom hogy karod elvesztése nem sodort letargiába. Hanem igyekszel megfelelni új és nehéz kihívásoknak. Igazából ezért is kértelek ide téged, noha tudom jól hogy csak fél kezed van mert szükségem van pár növényre amit ezek az agyarfejű tuskók nem ismernek és találnak meg könnyen. Mennék én ugyan a keresésére de sajnos sok a teendőm Rex nevű szélhámos vezér miatt. Sokan jönnek erre felé kikerülve az ő területeit és gyülekeznek az ellenlábasai akik végezni akarnak azzal a fajunk szégyenével, hisz csak gyilkossággal érvel és nem érti a szellemek figyelmeztetését. Az új fegyvere ami átmetszi még a törpök csodás vértjeit is teljesen elvette az eszét. Azt a kovácsot aki csinálta azt a fegyvert szívesen felképelném, de nem használna az sem de legalább jól esne. Na de ne helyi gondokkal traktáljalak. Adok egy listát és 4 kísérőt akik cipelik amit össze szedtetek és segítenek ha zűr lenne. Ha van valami kérdésed halljuk, aztán menjünk enni valamit és pihenj egyet indulás előtt hisz hosszú út áll előtted.

A fogadtatás igen változatos, de szerencsésen senki sem lép fel ellenségesen, ami már elég biztató. A sámán mosolya felbátorítja egy kissé, gesztusát viszonozza, köszöntésével pedig finoman főt hajt, így üdvözölve őt. Elképesztően szokatlan annyi magányos vándorlás után meghívva lenni, illetve az, hogy valaki a segítségét kéri. Alig lépett túl a legszorosabb kapcsolat szokatlanságain, újabbakkal kell szembesülnie, állandóan mozgásban tartva őt.
- Meglehetősen szerencsésen alakultak a dolgok - ismeri el. - Az akkori legnagyobb félelmem nem váltódott be, így nincs okom a panaszra. - Azt nem teszi hozzá, hogy még hálás is lehetne ezért, mivel egyrészt nevetségesen hangzik, másrészt nem akarja, hogy egy-egy morgolódó ork kapjon a lehetőségen és szétszedje őt. - Na meg egy segítő társsal az oldalamon elég könnyű megküzdeni a napi problémákkal, noha ő most sajnálatos módon nem tarthatott velem.
Kíváncsian hallgatja aztán a helyi történéseket, amik igencsak meglepőek a számára. Sok köze sosem volt a világ történéseihez, vándorló remeteként rengeteg dologról és hírről lemaradt, és ez egy újabb jelzés a számára, hogy ez már bizony nagyon is megváltozott. Nem rejtőzködhet tovább, nem vonulhat el, nem lesz többet magányos, és az eddigi nehézségei minimálisnak fognak tűnni azokhoz képest, amiken a jövőben kell keresztülgázolnia. Nem tudja, felkészült-e erre, de ha továbbra is meghátrál, bizonyára sosem fog kiderülni, mikor lesz alkalmas. Idővel úgyis fel fog nőni a feladatokhoz, amit Természet Anya adott neki, még ha jelenleg nem is tudja, mit akar tőle, főleg nem a rügyekkel, amik békésen pihennek a vállán. Legszívesebben most is vetne rájuk egy szeretetteljes pillantást, kissé úgy érezve, mintha a gyerekei lennének, és talán nem is téved sokat ezzel.
- Sajnálattal hallom, hogy errefelé kellemetlenül alakulnak a dolgok - jegyzi meg részvéttel. - Feltételezem, ha más fajból próbálna meg beszélni vele valaki, az végképp nem számítana neki - tűnődik elhúzott szájjal, ugyanis elgondolkodik azon, hogy megpróbál beszélni vele, főként azért, mert a halottak és a feltámasztott ork üzenete továbbra is aggasztja, hiába van annak is már fél éve, hogy megtörtént. Nem hiszi, hogy a tündék királynője bármi lépést tett volna az ügy elintézése érdekében, és borzasztóan fél attól, hogy élőholtak fogják elárasztani a helyet, amivel a holt ork fenyegetőzött még karja eltávolítása előtt pár órával. Jó lenne azt a bizonyos vezért meggyőzni, hogy vérhullatás helyett inkább az elhunytakat helyezzék végső nyugalomba, mielőtt a baj megtörténne. Lehet, kéne tennie arra egy kitérőt...? Viridielre nem várhat akkor sem, ha szerencsésebb lenne, hiszen ki tudja, mikor tud erre időt szakítani?
- Amíg a listát nem látom, addig nehéz lesz bármi kérdést feltennem - mosolyodik el barátságosan. - De azért egyvalami mégis foglalkoztat: ennyire zűrös mostanában a környék vagy annyira sok és nehéz lesz a... szállítmány, hogy négyet is mellém rendelsz? - Nem tudná megmondani a szavai alapján, hogy nagyon messzire kell majd mennie, esetleg annyira nehéz az ösvény, hogy egy éves vándorlásnak fog tűnni, de amit kézhez kapja a felsorolást, könnyen meg fogja tudni mondani. Vándorolt már annyit, hogy tisztában legyen a legtöbb növény élőhelyével, így ezzel különösebb gondja nem lesz, az biztos.

Lash

-Az a lényeg hogy pozitívan állsz hozzá ez helyes. Ne is add fel. És jó ha van melletted valaki. Sajnálatos
A sámán mosolyogva nyugtázza a véleményed.
-Igen pocsék, de majd javul az élet már csak ilyen erre felé. Nos nem hinném hogy hallgatna bárkire és egyenlőre errefelé az erősebnek van igaza.
Az ork el gondolkodik, majd pár nem épp szabályos szavacskát ró fel egy szénúrdal, egy kopott bőr darabra.(Növények listáját majd meg kapod, egyenlőre a sárkányfa gyümölcs
az egyik amit kiböksz a listán, de akadnak még komoly növények.
-Ami a listát illeti itt van tessék. Á dehogy de jobb ha őröket is adok melléd mert a végén zsákmánynak néz pár kisebb törzs akik tesznek a békésebb együtt élésre.
A lista nálad a döntés a tiéd pihensz egyet az út előtt vagy kihajtod magadból a lelket is csak hogy hamarabb végezz.

Egy biccentéssel nyugtázza a szavakat, jobbnak látva, ha a jelenlegi rendszerről alkotott véleményét megtartja magának. Tiszteletben tartja az ősi szokásokat annak ellenére is, hogy nem kifejezetten pártolja az erőre épülő irányítást, hiszen úgy aligha lehet békésen megközelíteni egy-egy problémát, bár tény, a diplomácia ugyanúgy veszélyes lehet. Nem beszélve arról, hogyha valakinek van esze, de nem cselekszik helyesen... Vagy éppen semmit sem tesz az ügy megoldása érdekében.
A lista felírásának folyamatát kíváncsian követi, már amennyit láthat belőle anélkül, hogy udvariatlan lenne nyakának nyújtogatása. A sárkánygyümölcs megnevezése finom mosolyt csal arcára, és bár van nála kettő is még Viridieltől, azért nem szívesen adja oda, noha lehet, a nála lévőket előbb kéne felhasználni, mielőtt megrohadnának. Így viszont lehet, cserélni is fogja frissebbekre, hogy biztosan legyen nála, nehogy véletlenül a doboz kinyitásával a kellemes, csábító illat helyett valami egészen undorítót érezzen. Talán fel tudja használni a részeit valamilyen formában, esetleg üvegcsében italként, bizonyára simán a nedve is gyógyító hatású lehet.
- Köszönöm - veszi át a papírt, ezúttal alaposan végignézve a felsoroltakon, magában nagyjából megadva egy irányt, amerre indulnia kell. Nem mondhatja egyszerű útnak már most sem, meglehetősen mozgalmasnak ígérkezik már csak azért is, mert az előbb emlegetett rózsaszín termés vonzza a körülötte lévő szörnyeket. Megvakarná a tarkóját gondolkodón, de jobbja hiányával erre nem kerül sor, bármennyire is viszkessen az ott kitörni vágyó gondolatoktól.
- Azt hiszem, ezzel egyet kell értenem, jobb a megelőzés - folytatja enyhe felszínességgel. - Ezt az alkalmat viszont a saját előnyömre is fordítom, így ha lehetőség adódik rá, akkor az én készleteimbe is szedek a felsoroltakból, és ha vannak itt megfelelő eszközök, akkor fel is dolgoznám őket - teszi még hozzá a biztonság kedvéért, nehogy félreértés vagy vádaskodás legyen belőle, nem tudva eldönteni, meddig mehet el és mit tehet meg jelzés nélkül.
Előnyösebbnek gondolja, ha pihen egyet indulás előtt, és bár nagyon sietne vissza Viridielhez, nem kockáztathatja meg sem a végkimerülést, sem a fáradtságból adódó óvatlanságot, ami a csapdába esésével, elfogásával, ne adja Természet Anya, halálával folytatódhat. Na meg amíg pihen, addig megszervezheti magának az útvonalat is, így adott esetben kér egy térképet is, ha van itt, ha nincs, akkor marad az elméjében összeszerakott ösvény, egy ággal a porba firkálgatva egy többé-kevésbé arányos térkép körvonalát.

Lash


Bölcsen a pihenést választod, amit bárki helyeselne. Másnap korán ébredsz a sámán a 4 orkal már vár téged.
-Reggelt, látom kipihented magad, ez jó hisz frissen kipihenten állsz készen a feladatra. Nos egy bőséges reggeli után indulhattok is. Természetesen megértem, én is kihasználnám az alkalmat ha máshol kéne növényeket begyűjteni. Szóval nincs akadálya a dolognak. Te is szedj magadnak. Térkép? Hát az nagyon nincs bár a fontosabb helyeket ismerjük de nem készítünk térképet róla, ez csak az emberek és az elfek szokása, igaz páran már nálunk is át vették. És ezért mennek veled a vadászok is. Szóval térkép az nincs.
Ha még van kérdésed arra válaszol de jól látszik hogy sorry de ennyit tud segíteni.

Újabb biccentéssel köszönti másnap reggel az orkokat, és egy bólintással erősíti meg kipihentségét. Jól aludt, elvégre az út fáradalmas volt, bár azért tagadhatatlanul hiányolta maga mellől Viridielt, persze ez már személyes probléma, amin segíteni nem tudnak. Egyébiránt a vendéglátással teljesen meg van elégedve, az elszállásolása is igencsak kényelmesre sikerült, és emiatt kissé olyan érzése támad, mintha kiemelt személyiség lenne. Gyorsan elhessegeti ezt a gondolatot, ugyanis mélyésgesen utálja, ha sokkal nagyobb tiszteletnek örvend, mint bárki más körülötte. Nem kicsit tartja kényelmetlennek, ráadásul nem is érzi kiérdemeltnek.
Az étkezés említésére újabbat bólint, tudna enni, bár biztosan nem azt a mennyiséget, amit egy ork egy ilyen alkalom során képes elfogyasztani. Éhgyomorral egyébként sem tanácsos az indulás, na meg errefelé annyira nem is mert vadászni, tiszteletben tartva a területi határokat és a szövetségük alapfeltételeit, amibe beletartozik vadaik békén hagyása. Ennek megfelelően az út során csak a talált növényekből és a nála lévő élelemből gazdálkodhatott, ami egy idő után igen csekélynek bizonyult. Túlzásokba persze így sem fog esni.
Örömmel fogadja továbbá, hogy végső soron engedélye van arra, hogy saját magának is szedjen növényeket, amiket ugyancsak saját felhasználásra fel is dolgozhat. Egyértelműen nyugodtabban fogja így tenni a dolgát.
A térkép hiányára csak legyint egyet végül, számított arra, hogy errefelé nincs nagy divatja az ábrákkal telerakott tekercseknek. A nagyobb tájegységeket szerencsésen ismeri, adott esetben a növények és állatok kisegítik őt, bár közel sem olyan tapasztalt, mint az orkok, így egy mosollyal bízza rá magát kísérőire. További kérdése nincsen, legfeljebb majd visszatérése után érdeklődik arról a Rex nevű alakról, és ha ezt a feladatot letudta, talán tesz nála egy látogatást. Még nem döntötte el, miként cselekszik ezzel kapcsolatban, de van ideje mérlegre tenni az előnyeit és hátrányait, a döntésétől függően meg majd faggatózik.
Ha nincsen más, akkor vet egy pillantást a listára, és aminek legközelebbi a lelőhelye, abba az irányba indul. Míg tervezgetett, igyekezett úgy kialakítani az útvonalat, hogy egy nagyjábóli kör mentén haladjanak

Lash

Viszonylag csendesen indultok útnak, de ez nem szokatlan. Egyrészt mert egyik orkot se ismered másrészt a táj figyelése ami le köt téged. Az útiterved ötletes, és hasznos dolog. És amint a bőrre írt listát nézed (papír se divat erre felé pláne hogy könnyen elázhat) egy két növény érdekesnek tűnhet bár nem biztos hogy jó elmondani mi is az egyenlőre. De az utadat meg kezdted végre. Az első növények a falutól olyan 10 km távolságra vannak és az orkok csendesen bandukolnak körülötted, akár futsz akár sétálsz felveszik a ritmusod. A legkönnyebb növényeket gyorsan beszerzed, már csak 3 hiányzik a listáról amikor zajt hallotok a közelből.

Futni annyira nem szeretne annak ellenére sem, hogy másfelé vágyódik, ahova mihamarabb meg akar érkezni, és kipihent is, inkább spórol az energiával. Lehet, hogy az orkoknak meg sem kottyanna ennek a távnak a megtétele, elvégre edzett katonák, neki pedig segítségére van a természet, a tartalékolást mégis jobbnak látja. Nem ismeri annyira ezt a vidéket, hogy tisztában legyen az itt uralkodó körülményekkel, csupán részleteket kapott, ezeket szem előtt tartva pedig inkább a lassú, de biztosabb haladást támogatja már csak azért is, mert társaságban van. Ha egyedül lenne, egészen másképp gondolkodna, most azonban másokra is tekintettel kell lennie.
Örül annak, hogy békésen telik az út, és lassacskán le is engedi a védelmét, annyira tartós a nyugalom. A természet sem riasztja őt, teljesen átlagosan cselekszik mindenki, és nem is kell sokáig kutakodnia, hamar megtalálja az első növényeket. Szokásosan vagy ötször ellenőrzi, hogy jó-e az, amit le akar szedni, ugyanis tisztában van a természet tréfásságával, hogy másik három hasonló, de teljesen más felhasználásra alkalmas élőlényt teremt és éltet, nagyon vicces kedvében ugyanazon az apró helyen. Ahogy az egyiket megszerzi, elmaszatolja a nevét a bőrfelületen, és következő célpontját keresve halad tovább az orkokkal a nyomában. Mikor úgy érzi, nagyjából közel került ahhoz a területhez, ahol fellelhető, alapos figyelemmel fordul környezetéhez, és ezt többször megismétli, egészen addig, amíg már csak három növény nem marad. Mosolyogva húzza ki a legutóbbi szerzemény nevét is, és már mondaná a kísérőinek, hogy hamarosan végeznek, mikor valami megmozdul a közelükben. Érdeklődve pillant az irányába, megemeli a kezét, jelezve jelenlegi társainak, hogy maradjanak. Ha van annyi növény a környezetében, akkor tőlük érdeklődik, kinek a társaságát élvezhetik, de ha esetleg egy madár is van a közelben az égen, akkor az ő szemével próbálja feltérképezni azt a területet, ahol tartózkodhat ez a lény.

Lash

A hang amit hallotok egyre közeledik és végre kiderül nem egyedül érkezik hanem társasággal. 5 különböző irányból 1-1 ghoul lép elő a fák takarásából. Az orkok harcra készen állnak te vajon készen állsz e a dologra? A ghoulok egyértelműen téged pécéztek ki, hisz te vagy a kisebb a társaságban. És lássuk be a fél karod se tesz top harcossá. Ami kínos a szituban az egyik ghoul pont azon a növényen fog átgázolni amit keresel, de hát az élet már csak ilyen. A cselekvés ideje érkezett el, nézzük a ghoulok tényleg csak rád cuppantak vagy egy két orkot is bevállalnak.

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 6

A növények nem sokat tudnak segíteni, és madár se járja a vidéket, akinek a szemén keresztül megfigyelhetné a környéket, de valószínűleg ideje sem lett volna tájékozódni. Pillanatok leforgása alatt derül ki, hogy kikkel van a csapatnak dolga, és nagyon nem biztató sem rothadó testük látványa, sem a dögökre jellemző bűzük. Eddigi szerencséjére csak távolról látott hozzájuk hasonlót, harcba nem keveredett velük, és lehetőség szerint nem is akart, de úgy tűnik, ennek is eljött az ideje, bármennyire tartózkodott tőle.
Kardját előrántja hátáról egy határozott és magabiztos mozdulattal, biztosan tartva ujjai közt a markolatot, maga előtt védekezőn emelve az acélos pengét. Öten vannak, annyian, ahányan maga a csapat is, így végső soron egyenlő esélyekkel indulnak azt leszámítva, hogy neki közel sincs akkora harcászati tehetsége és tapasztalata, mint az orkoknak - feltételezhetően -, de legalább a természet mellette áll. Frissen kezdte meg ezen tanulmányait a vele nagyon türelmes Viridiel társaságában, bár ha íjat adnának a kezébe, aminek használatára gyerekkora óta okították, azzal sem kerülne előrébb nemcsak azért, mert egy karja hiányzik, hanem a célzás sem volt sosem az erőssége. Kész csalódás ilyen szempontból, de erre most inkább nem is emlékezteti magát, hanem a jelenleg felmerülő problémára koncentrál.
A támadók célpontja hamar kiderül, hárman az orkok közül válogatnak, ketten pedig őt akarják leteríteni, és a veszély ellenére is valahol kicsit izgatott, hogy a nagy igyekezettel magába szívott tudás eredményét nemsokára láthatja. Természetesen nem bízza el magát, a saját fizikai képességei nagyon is korlátosak, tudja jól, így először ahhoz nyúl, amihez a legjobban ért, hogy nagyobb eséllyel biztonságban maradjon: a természetmágiához. A közeli fákat és növényeket szólítja, hogy amijükkel csak tudják, lassítsák ezeket az élőholt teremtményeket, adott esetben teljesen fonják őket körül, nem engedve nekik a mozgást, ám a keresett növényt pont nem kéri semmire, mielőtt használhatatlanná tépné magáról a szörnyeteg. Nem szeretne ennél is messzebb menni, nem készült a szükségesnél több élelemmel és vízzel, és ezzel bizonyára ork társai is hasonlóképp vannak. A növényes ghoulról ő akar gondoskodni mindenképpen, kissé félve attól, hogy a mellé kerített izomhegyek gondolkodás nélkül széttépnék a holtában is mozgó testet és a beszerzendő élőlényt egyaránt. Fegyverét így először felé szegezi, de rátekint a másik ghoulra is, aki reményei szerint a gyökerek fogságába került, és nyilván azzal foglalkozik, amelyik közelebb van és szabadon. Nem áll szándékában nekirontani egyiknek sem, ha nem akaszkodnak rá a környező növények, az lenne a legnagyobb butaság a részéről, így inkább kivár, fegyverét maga előtt tartva továbbra is, és inkább támadását kikerülve sújt le rá. Ha a növények elérik a virágosat, akkor teketóriázás nélkül indul neki, hogy egy lendületes mozdulattal, testsúlyának egy részét is belevíve vágja le a fejet.

Lash

Nos a rangadó ellenfelek kiosztva pechedre te kettőt is kaptál. Ebből egyet, a testőreidből magához vesz mert hogy néz ki az hogy semmibe veszik őt. Szóval egy marad rád, de még ez is kemény ellenfél lesz számodra. Az orkok is csatáznak, bőszen, a te ghoulod is felgyorsít és neked ugrik. Nem tervez hosszú csatát csak gyorsan behabzsolna téged. Tervei közt az szerepel hogy neked ugorva földre visz és elharapja a torkod, bár lehet hogy mást is tervez ki tudja.

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 8

Újabb gyors terepszemlét tartva halványan elmosolyodik, hogy kettő helyett egy marad rá az ork büszkeségnek és a természet segítségének köszönhetően, így némileg nyugodtabban és magabiztosabban fordítja ezúttal már teljes figyelmét a növényes ghoul felé. Esze ágában sincs levenni róla tekintetét, fegyverét stabilan tartja maga előtt, készen reagálni arra, amire vetemedni készül, bármi is legyen az. A növények sajnos nem tartják sokáig fogságukban, ezért nem kockáztatja meg a közeledést, inkább a kivárás mellett dönt, és ez jó döntésnek tűnik egészen addig, míg váratlan gyorsasággal el nem rugaszkodik, és neki nem esik. Nem inog meg, megfeszíti izmait, és tudva, hogy ez elől nem fog tudni időben elugrani saját gyorsasága ellenére sem, rászorít kardjának markolatára, a pengét végig a ghoulra szegezve, hogyha már rá is ugrik, legalább sérüljön.
Mielőtt elérhetné őt ellenfele, az egyik ork nagy lendülettel löki fel, ő pedig nem habozik; hezitálás nélkül rohan felé, hogy kísérletet tegyen a nyak elvágásával. Ez tűnik a leglogikusabbnak az elpusztításukhoz, a szívüket hiába venné célba, a bordák közt megakadhat a pengéje, ha rosszul szúr, illetve ezek a szörnyetegek már egyébként sem az élők képviselői. Sokat bizonyára nem is érne az egyik legfontosabb szerv kiiktatásával.

Lash

A harc elkezdődött, és eddig neked volt szerencséd. A ghoul ugyan elesett és ez neked helyzeti előny, de ne igyunk a hullák bőréről mert fertőző. A döntésed hogy lefejezed teljesen logikus döntés, bár ha olvastad volna a leírását lehet hogy másképp döntesz. A ghoul viszonylag védtelen veled szemben, de ő nem taktikázik mérlegel csak öl. Szóval torokra sújtasz ő meg a karjaidat ragadná meg, így zuhantában. De lássuk kinek jön be a dolog. Adva van a te támadásod és esetlegesen az hogy a ghoul a válladba mar már amennyiben magához ránt.

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 6

Teljesen nekilendül, egész teste mozdul, hogy bevihesse ezt a végzetesnek bizonyuló csapást, ám nagyon úgy tűnik, hogy nem elég gyors. Már látja maga előtt, hogy az élőholt feje elgurul, de az lényegében az utolsó pillanatban ragadja meg a kezét, megállítva így támadását, és szinte karját kifeszítve ugrik neki a ghoul. Próbálja valahogy kikerülni őt, és talán egy ilyen menekülő mozdulat menti meg attól, hogy a nyakába harapjon, így csupán a vállát éri, ami kevésbé életveszélyes addig, amíg nem ér artériát. Az élőholt fogai megakadnak a csontokban, ahogy próbálja átharapni a tagot, a hirtelen belenyilalló őrjítő fájdalomtól pedig azonnal felkiált. Szükség esetén ujjai közt megfordítja a kardot (ha elég egy csuklómozdulat, akkor csak annyival), és önkéntelenül egyenesen támadója oldalába szúrja, miközben a körülötte burjánzó növényeket megkéri arra, gyökerükkel fogják le a rohadó testet, és ha elérik, akkor az állkapcsát is feszítsék szét valamennyire. Amint lehet, kiszakad ennek a dögnek a fogsorai közül, ugyanis nem kívánkozik az étlapjára kerülni semmiképpen sem. Ha nem tudja kirántani a fegyvert az oldalából, akkor azt jobb híján benne hagyja, hiszen nem kockáztathatja meg, hogy tényleg elkapja a torkát, és akkor előrántja csizmájából az egyik tőrt, hogy fegyvertelen se maradjon. Legszívesebben sajgó vállát markolászná, de nem olyan könnyű végezni ezzel a bestiával, mint ahogyan azt elsőre hitte, így újabb taktikai lépésként a reményei szerint növények szorításában lévő ellenfelét inkább szemen döfi. Az valahogy még mindig biztosabb, mint a sűrű bordák közé szúrni.

Lash

A ghoul épp lakmározna belőled, de a társaid is elég lestrapált, helyzetben vannak így segíteni nem tudnak. A ghoul ráharapott a válladra és nem ereszt. A mozdulat amit tervezel talán elég igen, a kardod a ghoul oldalába szúródik. Amivel az alig foglalkozik, hisz egy hullának nulla a fájdalom érzete. Szóval nem ereszt. Ezzel egy időben, a természethez folyamodsz segítségért, kicsit hevesebben a kelleténél. A növényzet brutális támadásba kezd a ghoul felé és majdnem szét szakítja azt. A hulla elereszt téged egyrészt a varázslatod miatt ami kipeckeli két irányba a száját, másrészt mert mélyebbre tervezett harapni. A kardod a növények miatt benne marad bár elérhető távolságban. De bölcsen inkább a tőrödet veszed elő és azzal készülsz támadni vagy védekezni. Miközben kis levegőhöz jutsz, apró zavaró dologra leszel figyelmes a harcokból. A ghoulok mintha gyógyulnának, de nem észt vesztő tempóban csak amolyan ráérősen. Az ellenfeled, igyekszik szabadulni bilincseiből és újra rád támadna. Nézzük vajon hogy jön össze neki.

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 1

A növények kiakasztják egy rövid időre ellenfele száját, ami az ő vérétől vöröslik. Részben az emiatt bekövetkező ingerültségtől, részben a sikertelenségtől és az erőfeszítésektől paprikavörössé válik az arca, és ha lenne másik karja, biztosan belenyomná az öklét a ghoul képébe. Egyelőre viszont örül, hogy eltávolodhat és kitépi magát a szorításából, azt viszont nem tudná eldönteni, hogy a vállában lüktető fájdalom rosszabbá válik eközben vagy jobb lesz. Nem akar felelőtlenül nekilendülni a holtnak, hiszen egyértelműen meghaladja a képességeit, nem beszélve félkarúságáról, ami ugyancsak hátráltatja ezzel az élőholttal szemben, így hirtelen haragja sem kerülhet kihasználásra - el kell nyomnia. Körbenézni nem igazán mer, fél attól, hogy kihasználja ezt az apró figyelmetlenséget is, és következőnek már nem a vállát, hanem a nyakát fogja érni a most is hevesen csattogó állkapcsa.
A növények nem bírják sokáig, ellenfele fogai hamar szét is harapják, ami bár neki fáj, nem állhat meg sajnálni a természetet, különben őt sajnálhatják. A korábban tervezettekhez hasonlóan indul neki lendületesen, kihasználva ideiglenes rabságát, és mivel egy tőrrel nem túl célszerű úgy nyakra menni, hogy az egyszerű elvágás a cél, inkább az előbbi elgondoláshoz hasonlóan szemre megy, hátha megvakíthatja időlegesen, ha már fájdalomérzékelése egyáltalán nincs. Talán a látás még a testéhez kötött, és nem valami megfoghatatlan erő suttogja bele a fülébe, mégis merre kell indulnia. Ha ez beválik, akkor talán kiszolgáltatottabbá válik, és a kardot kirántva az oldalából reményei szerint képes is lesz végezni vele. Sokkal jobb ötlete nincsen, a növények nem sokáig tartják vissza ezt a szörnyeteget sajnálatos módon, és nagy eséllyel az állatokat elijesztették a környékről, de ha van olyan, amelyikkel fel tudja venni a kapcsolatot és képes is tenni valamit az élőholtak ellen...

Nos mit is mondjak, pocsék helyzetben vagytok. A növények lassan feladják a dolgot, jól érzed. De még kitartatnak. És ha körül lessel aggasztó szitu derül ki egyik ghoul se tervez megmurdelni.
Mintha valaki, valami életben tartaná. De térjünk rá kedvenc nonverbális vitapartneredre. A skac hörögve tombol de még tart a pecek, ha élő lenne tuti begörcsölne az álla. De perpill csak hörög és rágna. Szóval új módot próbálsz kivitelezni támadás terén és nyak helyett szemre gyúrsz, milyen jó hogy egy ghoul vak mint a denevér de azért lehet hogy hasznos lesz amit tervezel.
Szóval pár opció van hátra vagy be jön vagy nem jön be vagy valami még rosszabb történik veletek. Ugyanis a környéken a ghoulok mellett nem sok élőlény marad meg önként, legyenek bármennyire is harciasak. Szóvl nézzük mi jót tartogat neked az élet.

K10 kocka
1-4 a harci terved bevált olyan szinten hogy a késed gyakorlatilag markolatig a fejébe ment.
5-7 mintha csak megérezte volna félre rántja fejét és valami állat is üvőlt a távolból
8-10 egy apró termetű troll dönt be egy fát rádöntve a harcolókra és ki bökve téged ki megzavarta kedves szendergését.

The member 'Shuga' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Tízes' : 8

A növények már nem bírják sokáig, így jobb, ha hamar cselekszik, és ez szándékában is áll, próbálva előnyt kovácsolni helyzetéből. Gyanús az, ahogyan viselkednek, és hogy az orkok egyszerűen nem bírnak el az ellenfelükkel, teljesen sakkban tartva őket. Sajnos nem tud mindegyikre odafigyelni, bármennyire szeretne segíteni a háttérben szorgoskodó támogató mágus szerepében, nincs lehetősége rá. Minél hamarabb el kell intéznie a sajátját, onnantól tud figyelni a többiekre is, így már lendíti a fegyverét, hogyha másra nem, hát elterelésre jó legyen addig, míg talán megpróbálja kibogarászni a szeméből a pengét. Mielőtt azonban betalálna a tőr, hangos, ropogó és durva léptek zaja töri meg a hadakozást, és egy fa fájdalmas kiszakadása a sziklás, kavicsos földből, ami ráesik gyakorlatilag mindenkire rajta kívül. Nem tudná megállapítani, hogy kinek mekkora baja esett hirtelenjében, de majd igyekszik őket felgyógyítani - ez az első gondolata, aztán földbe gyökerezik a lába, amint realizálja legújabb ellenfelének kilétét. Elsőre azt hiszi, hogy a csatazaj csábította a környékre, de ha arra gondol, hogy az állathívó képességére érkezett...
Ez utóbbit el is veti, egyszerűen képtelenség, hogy így legyen, azonban futni sem tudna sokáig előle. Nagy eséllyel beérné akkor is, ha a szelet hívná a saját segítségére, mi több, nem hagyhatja itt az orkokat sem, akiket kísérőül kapott, ugyanis az felérne egy árulással. Alsó ajkát rágcsálja, miközben feszült tartással figyeli a trollt, óvatos léptekkel hátrálva némileg, nehogy kilapítsa egy véletlen megmozdulással. Nem hallott túl sok jót ezekről a lényekről sem, így ha élni akar, akkor vagy nagyon komoly futásba és rejtőkzödésbe kezd, vagy megpróbál valahogy hatással lenni rá, más választási lehetőség híján pedig az utóbbi mellett dönt egészen addig, amíg forróvá nem válik lába alatt a talaj. Az orkok élhetnek még ilyen csapás ellenére is, és féltse bármennyire az életét, nem hagyhatja őket faképnél.
Nem tudja, hogy az állatokkal összekötő erő működik-e ennél a lénynél, és mivel sokat nem veszít vele, továbbra is lassú hátrálással és farkasszemezéssel, védekezőn és megadón megemelt kezekkel intenzíven keresi a hozzá vezető fonalakat. Végig próbálja csillapítani és megnyugtatni, folyamatosan küldve felé a békítő szavakat, a nyugalmat. Ha lát vagy érez rajta bárminemű halvány változást, akkor csak még komolyabban és aktívabban árasztja a lény tudatába ezeket, de tartva azt a bizonyos távolságot, ezzel igyekezve megelőzni a bajt.