Valahogy úgy érzem,hogy sok minden van a háttérben. Az őr valószínűleg nem mondott el mindent amit tud, de ha egyik háznál kérdezősködnénk, akkor fény derülhetne a dologra. Vagy legalábbis egy részére.
Hamarosan oda is érünk az egyik érintett házhoz,és egy nőt is látunk bemenni éppen.
Isabella meg is szólítja a hölgyet, bár nem tudom,hogy szóba áll e velünk. Remélem, hogy tud valamit mondani, mi is történt valójában.Még mindig azt gondolom, hogy más is lehet, és helyes a megérzésem.
Követem a lányt és ha behív a házba, akkor bemegyek. Remélem, hogy odabent megtudunk végre valamit az igazságból.

Kissé kétkedve léptem be a nő házába, de a gondolataim jobban lefoglaltak. A házban rengeteg gyógynövény és eszencia sorakozott a polcokon.Némelyik ritkaság is, de látszik, hogy régóta ezzel foglalkozik.
- Nincs semmi baja a fiának, csak azért jöttünk, hogy utánajárjunk azoknak a fura harapásnyomoknak, amik lehetnek állattól, amik a közelmúltban erre járhattak. Több betegnél láttam különleges sebet a testén,és ha rájönnénk mi okozta, akkor megtalálnánk a gyógymódot is. Az Őr azt mondta, hogy általában reggel lettek többen a betegek, de ez elég furcsának hangzik. Szeretnénk kizárni pár lehetőséget és megtudni mi történt. - kérdeztem a nőtől, de láthatóan nem érti miért kérdezzük arról a rejtélyes sebről.
-A fián látott valami szokatlant,amit eddig nem csinált? Mondjuk bágyadt volt? Vagy esetleg visszahúzódó? Esetleg haragos?- tettem fel sorba a kérdéseim, de sok mindent nem tudott mondani. Így inkább elköszöntünk és kimentünk a házból. A feltett kérdéseim még mindig a fejemben jártak, és nem tudom mit gondoljak erről. A növényeket és az állatokat fogom megkérdezni itt a környéken, talán többet súg a Természet, mint az itt élők.
- Megkérdezem a Természetet, talán többet tud segíteni nekünk ebben.- néztem rá egy mosollyal Izabellára. Gondolom, most csodabogárnak tart, vagy minimum bolondnak, de elf vagyok és elég szoros kötelékem van a növényekkel és az állatokkal. Itt az ideje,hogy másként kezdjünk el kutatni, ha itt zsákutcába kerültünk.
A háztól kicsit távolabb megállok és lehunyom a szemem. Koncentrálok, és meghallgatom a felém áradó "hangokat", amiket most a fák és a növények "súgnak" nekem. Talán megtudunk tőlük valamit, amit nagyon remélek. Csendben várakozom, és figyelek. Isabella mindebből nem hall semmit, viszont egy próbát megér, ha a környezetből megtudjuk kik vagy mik jártak erre. Felettébb kíváncsi vagyok.

Már hamarabb is megkérdezhettem volna a környezetben élő fákat és állatokat, de előbb szeretem, ha a saját szememmel látok, aztán a többiekével. Sok minden nem érthető a Templomban fekvő betegeknél, és ha jól sejtem, akkor több is rejtőzik itt, mint egy nátha vagy meghűlés. Télen amúgy is több megfázás szokott előfordulni, de ezek között olyan is van, akinek a testén más sérülések is láthatók. Gondolom,hogy ez valamilyen formán összefügg,és ha a fák is megerősítenek ebben, akkor a gyanúm nem volt alaptalan.
- Valami olyasmi.- nevetek rá, majd kissé arrébb lépek Isabellától és lehunyom a szemem. Koncentrálok és kérdezek. Az elmém teljes érzékeivel hallgatom a suttogást, amit most válaszolnak nekem a körülöttem lévők. Egy baljóslatú barlang képe elevenedik meg a gondolataimban, ahogy az állatok és a növények "elmondják" nekem amit tudnak. Érzem a rettegést és a félelmet a hangjukban és ami még különösebb, hogy rossz érzés kerít a hatalmába engem is a látványára. Biztos, hogy valami sötét dolog rejtőzik a mélyben, és csak a prédájára vár. Amikor visszaér a lány elmondom neki, mit tudtam meg és talán hallott már arról a barlangról, vagy esetleg járt is arra. Jó lenne kideríteni, mi is lapul ott,még ha veszélyes is. Talán meg tudunk menteni pár embert, ha végére járunk ennek a dolognak. Ha van ötlete, akkor meghallgatom, de érzem, hogy ezt ki kell derítenünk.
- Nem sok jót sejtet az a hely, de talán kideríthetjük mi folyik itt valójában.. velem tartasz, Isabella?

Igazából eléggé belelendültem a rejtély kibogozásába, és nem is figyeltem, hogy mennyire elszaladt az idő. Persze, Isabellát nem kérhetem olyasmire, amit nem akar megtenni, így tudomásul vettem, hogy nem szeretne éjjel mászkálni az ismeretlenbe. Én másként látok sok mindent a kalandjaim során átéltek után, de igaza is van valahol. Nem tudjuk mivel állunk szemben, és ha éjjel támad az a valami, akkor veszélyes is lehet. De valahogy meg kellene tudnom mi történik.
-Milyen nyomok lehetnek szerinted?-kérdezek rá a felfedezett láblenyomatokra, de lehet olyan rejtélyes ez is, mint a többi megmagyarázhatatlan dolog, ami a faluban történik.
-Valami állattól származhat?- néztem kíváncsian rá, majd elgondolkoztam rajta.
-Rendben. Veszélyes is lehet, igazad van. Jobb ha másképp járunk utána a nyomoknak,amit felfedeztél.
-Semmi baj. Nem akarnálak bajba sodorni. Bár ha jól sejtem, akkor ez az "állat", éjjel szedheti az áldozatait. Jó lenne kideríteni miféle. Van is egy ötletem, de előbb körbenézek még az égbolton madarakat vagy más repülő állatok után kutatva.
Már szürkület van,és a nappali állatok lassan nyugovóra térnek, így az éjszakaiak közül kell majd választanom, mint például egy Baglyot, ha lenne a közelbe.
-Hallottál a falu közelében bagolyhuhogást?- kérdezem a lánytól és remélem, hogy akad errefelé egy vagy két példány, aki a segítségünkre lehetne.

A lány arcán láthatólag elsimultak a ráncok, mikor mondtam, hogy maradunk.Tudom, hogy néha vakmerőbb vagyok, mint a többi elf, de néha kockáztatni is kell a siker érdekében. Gondolom, hogy a falu is hamarosan nyugovóra ér, és elcsendesedik. Pár pislákoló gyertyafény látszódik csak ki a házak ablakán. Néha elmerengek a hallottakról, bár nagyon gyanús számomra, hogy reggeli órákban hozzák többségébe be a betegeket. Nappal kevesebb támadást jelentenek, bár lehet, hogy csak én gondolom túl az egészet.
-Nappal nem aktvak a Baglyok, bár a fák ágain mocorognak, de inkább éjjeli állatok. Talán a segítségünkre lehetnek.-mondtam Isabellának, bár ezt biztosan ő is nagyon jól tudja. Nem kioktatni akarom, hanem csak gondolkodom, mit lehetne tenni ebben a helyzetben. Már éppen "kérdezgettem" volna a fákat, hogy ha van itt éjjeli állat az ágaikon, akkor súgjanak nekem, de abban a pillanatban felbukkan ismét az az Őr, akivel már beszéltünk.
-Farkasok vagy más? - kérdezek vissza a szavaira, ami elég meglepően hangzik most a szájából.Amikor kérdeztük, nem mondott semmi ilyesmit, hogy járhattak volna erre. Most már biztosan meg akarom tudni mit rejt a sötét éj, mert ez egyre rejtélyesebben hangzik.
-Ne aggódjon Uraság! Behúzódunk a házba. - terelgetném befelé Isabellát is, ha akar követni, de elég elszántnak tűnik.hogy kint éjszakázzon a szabad ég alatt.
- Hagyd... az uraságnak igaza van, jobb ha nem vagyunk itt "szem előtt", és akkor talán előmerészkedik az a valami. Tudom, hogy nincs jogom ilyet kérni a lánytól, hogy fogadjon szót nekem, de arra gondoltam, hogy ez a férfi nem véletlenül most bukkant fel, mikor lement a Nap. Gondoltam eddig is róla, hogy többet tud, mint amit elárul, de bölcsebb "elaltatni" a gyanúját felölünk, és ha az állatok szemeivel láthatok, az is olyan, mintha odakint lennék, de közben senki nem tudja, hogy mi is történik. Érdekelne az a "más", amit említett. A farkasokat ismerem, és vannak ötleteim... de most az érdekel, mi folyik itt valójában. Amúgy meg nem kell mindenkinek tudni, hogy nemcsak gyógyító vagyok....

Sokat nem tudtam merengeni a magamban feltett kérdésekre, miután Isabella eléggé rosszallóan nézett rám, amiért be akartam menni a Templomba. Ezek szerint nem értette a szándékomat, de sebaj.. Magam is utána akarok járni ennek, de néha tudni kell, hogy mi a legjobb az ügy felderítése céljából.
- Nem az, amire gondolsz...- mondtam határozottan.
De aztán hangos sikolyt hallottam és látom, hogy a lány már rohan is a hang forrásának irányába, ahová én is követem.
- Itt vagyok...- hajoltam a seb fölé és a kezemet rátéve elállítottam a vérzést. Jó nagy harapás éktelenkedett a gyermek karján.
-Nem lesz semmi baj... hogy hívnak? - próbáltam nyugtatni, de tudom, hogy ez most neki elég sovány vigasz. A tenyeremből felderengő kékes fény teljesen beborítja a karját és a seb lassan húzódik össze. A csontot nem érte a harapás, de így is elég szép seb marad utána, de legalább a karja megmarad és nem veszíti el. Mindent megteszek érte, hogy életben maradjon és talán válaszokat is kapunk ki vagy mi tette ezt vele.
A seb fertőzött is lehet, így a szememből kicsorduló könnycseppel fertőtlenítem, hogy ne terjedjen szét a testében, ha lenne bármiféle mérgező anyag vagy vírus.
-Meggyógyulsz... mindent megteszek...- kötöztem be a sebet rajta a ruhámból szakított csíkkal és kiemeltem az Anyja karjaiból, hogy bevigyem a Templomba. A fájdalomtól és az ijedtségtől az Anyukája is megrémült de most jobb, ha bevisszük mindkettejüket a biztonságosabb helyre. Lehet ismét felbukkan az a valami és ha már támadott,akkor ismét lecsaphat. Biztos vagyok benne, hogy megzavarhatta valaki, hogy egy harapásnyit tépett ki a gyerek karjából, de szerencsére életben marad.
- Ez egy állat harapása... és elég hatalmas állkapoccsal..- súgom oda Isabellának, és nagyon remélem, hogy ha magához tér a gyerek, akkor elmondja mit látott. Nagy segítség lenne ha végre megtudnánk mivel állunk szemben.

Örültem, hogy időben megtalálta Isabella a fiúcskát és gyorsan tudtunk cselekedni. A  sebe majd teljesen begyógyul és kis pihenés után megint a régi lesz. A lelki sebeit, amit a sokk okozott,az még talán időbe telik, de a gyermekek sokkal hamarabb "vészelik" át a traumát, mint a felnőtt emberek. Érzem, hogy valami nagy disznóság leng a levegőben és még akkor lettem ebben még biztosabb, mikor az Őr feldúltan nekünk esve kapta fel a gyereket és az Anyját,majd a Templom felé viharzott velük. De mielőtt utánuk mentem volna, hirtelen szédülés fogott el. Úgy éreztem, mintha az egész falú megfordult volna velem és alig álltam a lábamon. Nem értetem mi történik velem, és a fejemben felvillanó látomás csak erősítette bennem a gyanút,hogy ez még csak a kezdet lehet.
- Megvagyok...-próbáltam magamnak is mondani, de éreztem, hogy gyenge vagyok valami miatt. A szemem előtt lepergő látkép egyszerre volt érthetetlen és furcsa. Mit kereshet Isabella azon a helyen? Talán van ott valami? Meg kell tudnom... De még nem beszélek neki arról, amit láttam.
Egy pillanatra belé kapaszkodom, bár lassan múlik a szédülésem, és igaz, hogy kivett az erőmből a gyógyító varázs, de ennyire nem lehetnék gyenge...
- Mi? Ez biztos? Akkor jól sejtettem, hogy megzavarhatta a gyerek. Talán más volt a célja annak a fenevadnak..- mondtam ki kissé erőtlenül, de aztán lehet,hogy tényleg pihennem kellene kicsit, és aztán folytathatjuk a nyomozást.

A nyomok most még frissek és jó lenne követni, de azzal is tisztában vagyok, hogy elbújhatott vagy még lesben áll az a szörnyeteg.
-Igazad van. Váljunk szét. - egyezek bele az ötletébe, és indulok is a másik irányba. A lépteim halkan járnak, de az érzékeim is élesebbek, mint egy átlagos embernek, így olyasmikre is felfigyelhetek, amit mások talán nem vesznek észre.
Amint elindultam a házak között a nyomokat keresve, valamin megakadt a szemem. Egy kendődarab, amit a Nővérek is magukon viseltek, amikor találkoztunk velük. Bár nem tudom, hogy csak véletlen ez, vagy talán tényleg egy nyom, de utána kell járni. Magamhoz veszem a rongydarabot és haladok tovább a megbeszéltek szerint a találkozási pontra, ha nem találok más valamit, ami segíthetne a kiderítésben.
Ha Isabellával találkozom, akkor megmutatom neki mit találtam az egyik ház mögött,talán ő is ismerősnek találja és bizonyosságot is szerezhetünk az eredetéről. Valószínűleg van összefüggés pár dolog között, de még elhamarkodottnak vélem, hogy ezt megosszam a lánnyal. Még bizonyíték kell, hogy szilárdan álljon az elméletem, de igyekeznünk kell, ha meg akarjuk időben találni a bestiát. Túl sok áldozata volt már, és nem tudni, mikor csap le még egy ártatlanra.
- Nézd mit találtam.- nyújtom a lány felé a kendődarabot, hátha felismeri. - Ilyen kendőt már láttam valahol. Mit gondolsz?- szándékosan nem említem,hogy egyik Nővérnél láttam, nem akarnám befolyásolni a válaszát, de nem azért, mert nem mondana igazat, hanem tényleg biztosra kell mennünk, és nem sugallatok után.
- Te láttál valami érdemlegeset, amerre jártál?-kérdezem őt is, hátha van még valami nyom, amit talált.

Isabella is meglepődik a talált tárgyon, amit nem messze fedeztem fel az egyik ház közelében. Gondolom, hogy nem véletlen eshetett le ez a sál, de biztosat nem tudok én sem.
- Nem tudom miért tennének ilyet, bár elég érdekesen viselkedett az a Nővér is, aki annyira kiakadt a jelenlétünktől. Pedig semmi olyat nem tettünk, ami indokoltá tette volna a felháborodását. Talán az Őrrel is összejátszanak, de ez sem bizonyított.
A lány is arra jut, hogy vissza kellene mennünk ezt kideríteni. Én is ezen a véleményen vagyok, de a kendőt még nem akarom megmutatni a Nővéreknek. Előbb kipuhatolni, hogy miben sántikálhatnak.
Ahogy visszatérünk a Templomba, Isabella elég határozottan löki be az ajtót és kiáltja el magát. Én nem vagyok híve a hangoskodásnak, de nem vagyunk egyforma vérmérsékletűek.  Kissé meglepett a kifakadása a lánynak, de meg tudom érteni. Viszont a Nővéreket nem látom én se sehol, csak a Pap lép oda hozzánk, majd értetlenül néz ránk, amiért Agatha Nővért szólongatja Isabella.
- Tiszteletes... úgy véljük,hogy tudhat valamit a Nővér, és ezt szeretnénk tőle megtudni. De ahogy maga sem látta őt egy ideje, így feltételezésünk lehet jogos és igaz, hogy nagyon is van közük ehhez a sok megbetegedéshez. De nem vádolni készülünk, hanem kideríteni, hogy mi az igazság.- vázoltam fel gyorsan és halkan a Papnak a helyzetet, bár nem hinném hogy értene belőle sokat.

Kissé talán erősen léptem fel, de most nagyon felkavart, hogy a nővérek állhatnak a dolog mögött. Ez nem jó! Az embereknek össze kéne tartaniuk!
Szerencsére persze nem üvöltöm le a papot, helyette Alia elmondja mi a helyzet.
-Semmi ötlete sincs merre lehet?-Teszem a kérdésem fel már elég erősen visszafogva.
-Nos nem tudom. Ilyenkor általában haza szoktak menni a nővérek, de mindig van itt valaki váltásban.
Ezután a pap elmondta nekünk merre is lakik elvileg Agathe nővér. Én nem is haboztam megragadva Alia kezét indultam arra. De ahogy sejtettem üres volt a ház.
-Nem is vártam mást. Tuti hogy benne van az a satrafa! A fenébe is hova lehetett? Te is láttad ugye? A srác nem volt ott a templomben.-néztem aggódva... Persze nem vagyok hülye körbenézek a szobában és úgy a ház egészében is. Találok egy térképet a környékről egy barlanggal megjelölve rajta.
-Úgy érzem oda kellene mennünk.
Néztem rá Aliára, hogy mi legyen. Őrá bízom, hogy most azonnal indulunk vagy csak reggel.

Kérlek csak az egyik Spoilert olvad el döntésednek megfelelően!

Ha megyünk rögtön oda:

Ha maradunk a faluban estére:

Az Atya szavai elég őszintének hangzanak, hogy elhiggyem. Furcsállom is, hogy semmit nem tud, vagy nem sejt az egészből. Igaz, hogy azt se tudjuk mióta van ez az állapot a faluban, de jó lenne a végére járni, hogy több ártatlan ne szenvedjen.
-Rendeben Atyám. Maga maradjon itt, és vigyázzon a Betegekre. Mi utána nézünk ennek a dolognak. Menjünk Isabella.- néztem a lányra,bár nem kellett nagy tudomány hozzá, hogy leolvassam a gondolatait.
-Ne késlekedjünk. Ki tudja még mire képesek...- indultam el sietős léptekkel, bár a pontos helyet nem tudom, csak a megérzéseimre és a látomásomra hagyatkozhatom.
-Azt a barlangot kellene megnézni...ami ... nincs is olyan messze. -ahogy rá gondoltam a helyre, megint elkapott az a rossz érzés, ami akkor. Fogalmam sincs mit rejthet az a sötét, de ha odaérünk, akkor kiderül.
-A Mocsarakhoz kell mennünk, ott lesz az a Barlang. - idéztem fel magam elé a látványt, majd mondtam a lánynak, de talán ő is erre gondolt.
-Sietnünk kell, hogy kiszabadítsuk azt a fiúcskát is, ha náluk van.- kezdetem el rohanni,hogy gyorsabban haladjunk a hely felé.

Ahogy haladunk a barlang felé, amit a látomásomban láttam, egyre erősödik bennem a gyanú,hogy jó felé jövünk. A hideg az arcomba vág, de hajt előre az akarat és az elszántság,hogy megtaláljam azt a gyereket. A Nővérek valószínüleg sok mindenben közre játszanak a dologban, de biztosat nem tudok még most sem.
-Nem tudok többet, csak sejtéseim vannak.- felelek a lánynak, de érzem a hangján, hogy bizalmatlan velem. Igaz, nem ismerjük egymást régóta, de azt már leszűrhette, hogy egy elf nem a lódítással vagy a hazugsággal "keresi a kenyerét".
-Amikor a kendőt találtam, ez a barlang képe ugrott be a lelki szemem elé, mintha egy látomás vagy egy sugallat vezetett volna ide, és most itt vagyunk.
A talaj a lábunk alatt elég labilis,bár könnyedén lépkedek, de a lány nem népem közül való.
A hótakaró alatt szép számmal és terjedelemmel van zuzmó, így a növényeket "megkérem" a mágiámmal, hogy segítsék utunkat.
Kis idő múlva már könnyebben haladunk a növénykék pázsitján, így a mocsaras rész is biztonságosabb.
-Gondolod, hogy nemrég járt itt valami?- nézek körbe, de más híján a növényeket kérdezhetem csak meg, hogy segítsenek nekünk.
-Nem tudom milyen csapda lenne hatásos, de a földben lévő gyökerek és az indák segítségünkre lehetnek. Egyenlőre, nem tudom mivel állunk szemben, de rögtönözni fogok, ha tudom mik ezek.

A barlanghoz közeledve rossz érzés fogott el. Sejtettem, hogy valami történni fog, de a gondolataim arra összpontosultak, hogy valamilyen csapdát készítsek elő. Gondolom, hogy ez a valami nem éppen barátságos, de amikor megláttam, elkerekedett a szemem.
-Ez egy...Morvista...- emeltem is az íjamat, hogy célba vegyem a szörnyeteget, és löttem. Az indák és a gyökerek a hívásomra elindultak felé, de a fagyott föld miatt egyre lassultak. Valami mást kell eszközölnöm, hogy megöljük. Isabellát látva,hogy kap egy csapást, és elterül, igyekszem valahogy kihozni mellőle. Ha az íjam nem elegendő, akkor a kardomat veszem kézbe. Mindent elkövetek, hogy a lányt kimentsem.

Mesélői

A hatalmas lény, mint tudhatod elég értelmes fajta, de nem kockáztatja meg a harcot veled azonnal. Látja az íjadat amire próbál fedezékbe helyezkedni egy fa mögött, így lövésed nem talál. Ekkor lehetőséged van Isabellát kihúzni a közvetlen veszélyből.
Úgy látod, hogy a fejét beütötte és kicsi vérzés van rajta, ezem kívül más bajt nem látsz. Viszont a helyzet nem olyan egyszerű.
A Morvista eddig nem csak nézelődik, hiszen elkezd mozgolódni. Egyik kezében egy dobó dárdával jelenik meg közvetlen mögötted és ha nem sietsz szúr is feléd egyet.

Ekkor realizálod, hogy Melont otthagytad a faluban, de az állat nem buta és követte a csapatot, így mielőtt bajod esne ráugrik és ezzel félrelöki felőled. Mit teszel?