/Szolgálunk és vétünk-lezárás/

Uráldur épp a dolgozó szobájában volt. Egy lapot forgatott a kezében. Előtte egy doboz hevert, amire a székben ülő jól láthatta a feliratot, de az ajtón belépő nem. Elintéznivalók-SÜRGŐS.
Ha hazaérkezett már a lánya a legutóbbi küldetésből, akkor üzenetet küldött neki Szaladinnal, halott bátyjával, hogy pár mondatban számoljon be a történtekről.

Már akkor üzent apjának, hogy megérkezett, mikor a határőrökbe botlott, mert egyrészt be akart számolni sikeréről,, aztán Al-Sziszi ténykedéséről, másrészt meg a kölyöknek akarta biztosítani, hogy ne a rabszolgák közt kössön ki. Így aztán türelmetlenül várta mikor állhat már Uraldur előtt.
Mikor megkapta az üzenetet, azonnal sietett annak irodájába és hangos kopogás után, ha engedélyt kapott rá, be is lépett, majd várakozóan állt, várva, hogy családfője és parancsnoka szóra méltassa.

-Szabad!
*Az apja felnézett a belépő leányára és felragyogott a szeme. A legtöbbször akkor történik ez jelentés közben, ha emberei szerény méretű elvesztése árán kénytelenek voltak váratlan akadályokat megoldani. És persze a veszteségek mindig rengeteg ellenség megölése árán történt.
Ám természetesen ez az egy katonája más volt. Nem tudta elképzelni, hogy nagyobb örömet tud szerezni a beszámoló bármelyik része, mint az, hogy megkerült a konok és meghalni igyekvő gyermeke.
-Üdvözöllek újra itthon! -felállt, hogy ha Aglarnis tisztelegni akar, akkor viszonozhassa- Mi hír Délen? Ha jól hallottam, minden tökéletesen alakult és maradéktalanul teljesítetted a feladatod.
*Arca mosolygott, de jól tudta a kémnő, hogy elég egy kis részlet, amivel foltot ejt a család jó hírén és ez nagyon gyorsan megváltozik.

Feszesen lép be, mikor engedélyt kap rá és katonásan tiszteleg, hiszen itt most nem apja lánya, hanem egy a katonák közül, aki egy küldetésről tért vissza.
Az viszont tagadhatatlan, hogy dagasztja a mellét a büszkeség, hogy sikerült kiköszörülnie talán azt a csorbát, amit az előző feladatánál elszenvedett, hiszen nem kevés arannyal gyarapította a kincstárat.
Örül, hogy apját látja és annak is, ahogy látja a zord külső mögött felragyogni a szemét, ami azt jelenti, hogy hallott már sikeres kalandjáról és elégedett vele is és az eredménnyel.
- Üdvözöllek én is apám és örülök, hogy jó egészségben látlak.
Hiszen az ő világukban ez igen csak jelentős, mikor az intrikák és a merényletek napirenden vannak, főleg mióta a király haldoklik, legalábbis a folyosói pletykák szerint.
- A feladatot elvégeztem igen, de, hogy minden jól alakult volna, hát….. – tart egy kis szünetet sokat mondóan. – Ottani emberünk ….. Al-Sziszi….adott ugyan embereket mellém, de azok semmit nem értek, ráadásul voltak közöttük kívül állok is. Nem voltak harcosok, hanem csak piti kis zsebmetszők, besurran tolvajok, miattuk, majdnem kudarcot vallottam. Páran voltak csak méltók arra, hogy túléljék, köztük egy fiú….egy ember, ő ide is velem tartott hűségesen, így kérlek őt kíméld meg apám és ne vesd rabszolgaságba. – válaszolt szabadosan és lényegre törően, ha kíváncsi apja valamire részletesebben, úgy is rá fog kérdezni.

Az apja arca jóval kevésbé komorul el az ottani oktatóra tett kijelentésekre, mint azt várni lehetett. A múlt alkalommal, mikor a balszerencséit a lány a kémek kiképzésének délosi vezetőjével indokolta, akkor igen szigorúan megfeddte a felettes elleni tiszteletlen viselkedésért még távol létében is.
-Rendben, ideje lesz kicsit átalakítani az emberek területén működő kémhálózatunkat. Mivel bizonyítottátok, hogy jól alkalmazkodtok ahhoz a környezethez, ezért Vidkun Quisling-t és téged küldelek megvizsgálni, hogy milyen változtatásokra van szükség.
Kérlek ne feled el, hogy a megbízásért főleg nemes barátunk a felelős! Téged mint hasznos tanácsadó és kísérőként adlak mellé, hogy megvéd -ha kell- az emberek életére törő támadásitól.
Válogass össze egy új csapatot húsz fővel! És az elrabolt aranyból most még azt is meg tudjuk engedni magunknak, hogy az ellenségnél vásároljuk felszereléseket neked és társaidnak. Ez remélhetőleg segíteni fog az elvegyülésben.
*Ez után elhallgatott és várta a lánya, katonája megnyilvánulását, hogyan reagál az új feladatra.

Nem, nem áll szándékában bemószerolni Al-Sziszit, vagyis nem ez vezérli, hanem az, hogy a történte után biztos benne, hogy a férfi csak a kárára van a birodalomnak és a saját pecsenyéjét sütögeti.
Ettől függetlenül tanult a múlt hibáiból és nem erőlteti a dolgot, csak tényszerűen beszámol apjának a feladat teljesítése közben tapasztalt nehézségekről, hiszen ha ez máskor is előfordul, akkor bizony előfordul, hogy pont ezért szenvedünk kudarcot.
Ezek után csendben várja meg, hogy miként ítéli meg Uráldur a helyzetet és természetesen megtanulta már azt is, hogy visszabeszélés és ellenkezés nélkül vegye tudomásul a döntését.
Rövid idő alatt nagyon sok mindent megtanított Isis lányának az élet és, hogy nem a hadsereg biztonságos kebelén kellett élnie.
- Értettem! – bólintott az újabb feladatra, ami azt jelentette, hogy apja ad a szavára és hajlandó változtatásokat tenni, még ha egy tapasztaltabb hírszerzőt is kap maga fölé, de hát nem is gondolja még magáról, hogy ilyen fontos kérdésekben egymaga hozzon döntéseket. – Nem lesz nehéz embereket toborozni, sokan égnek a vágytól, hogy kimozduljanak és örülök, hogy méltó lehetek egy újabb megbízásra. – enged meg egy kissé már felszabadultabb mosolyt Aglarnis, de még nem kapott választ egy fontos kérdésre, amihez viszont a szava kötötte. – És mi lesz a fiúval, apám? – emlékezteti a férfit az előbb feltett kérdésére.

/Szolgálunk és vétünk-lezárás/

Az apja lehajtotta a fejét, mintha nem kellene válaszolnia akkor, ha nem is látja a lányát. Mintha ez magyarázná, hogy miért nem vette észre a másodjára is feltett kérdést. Ám amikor összeszedte a gondolatait, a szemébe nézett.
-Rajtad áll, hogy milyen képességek és szempontok szerint válogatod az embereidet. Ám vigyáznod kell rá, hogy egyik tiszt sem lehet képes többre, mint amit a katonái elbírnak! Nem példa nélküli, hogy néhányan úgy gondolják, hogy más fajok képességeit ötvözni a sorainkban igen nagy előnyt jelent.
Nagyon rossz példák. Nem rég egy ezredesemtől is búcsút kellett vennem, mert rossz hatással volt rá egy oawa. És csak remélni tudom, hogy az alatta szolgálókra nem ilyen végzetes. Ha ragaszkodsz a szolgálataihoz, akkor kémnőként kevésbé szokatlan, hogy ilyenek is előfordulnak körülötted. Ám tudod mit gondolok erről... Ha szükségünk van az alkalmazásukra, akkor ezzel csak a saját gyengeségünket kell elismernünk. Én sosem hittem abban, hogy gyengék lennénk.
*Ezzel Aglarnis elkezdheti átgondolni, hogy mi lenne a legjobb párosítás. Bár a mostani akciójában nagy hátrány volt, hogy emberei képességei egyoldalúan csak arany és más érték ellopására, leginkább zsebmetszésben kimagaslóak és fegyveres harcban gyalázatosan alul maradtak. Ám könnyen ugyan ilyen kudarcot vallhatnak húsz kiválóan képzett fegyverforgatóval, akik semmi máshoz nem értenek.

/Köszönöm a játékot!/

Már azt hitte Aglarnis, hogy apja nem fog válaszolni a kérdésére, ami azt is jelenthette, hogy a fiú sorsa már elrendeltetett, de aztán végül mégis beszélni kezd a lánya szemébe nézve és elkomolyodva.
Isis lánya figyelmesen hallgatta a tanácsokat, amit Atyja megfontolandónak ítélt neki és amivel jó részt egyet is értett, de nem mindennel, hiszen Uráldur világ életében katona ember volt, inkább, mint politikus. Bár igaz Aglarnis is csak most tapasztalta meg, mennyire más is a hírszerzők világa, de kemény tapasztalásokban volt része és lehet, hogy makacs és önfejű volt, de azt nem lehetett állítani róla, hogy nem tanul gyorsan.
- A harctéren ez igaz is apám, de az ellenség területén szükségünk van álcára és a beolvadásra, na meg olyan segítőkre, akik megkönnyítik ezt nekünk. Ha valaki az életét is a kezedbe teszi, akkor én nem kételkedek a hűségében……persze azt sem mondom, hogy nem tartom rajta a szemem a fiún, de hányszor támadt már hátba a saját fajtársad apám? Senkiben nem bízhatunk meg teljesen a házunk népén kívül. A szemünknek mindig nyitva kell tartanunk, nem igaz? Ez nem gyengeség, csak előrelátás. – állítja szembe érveit a család fejével, de óvakodik vitába szállni vele.
Úgy érzi, apja a kezébe adta a fiú dolgát és ha megkapja az engedélyt a távozásra megy, hogy mielőbb összeállítsa a csapatát, na meg közben időt szakít anyja és húga meglátogatására is.


//Én is köszönöm a játékot //