/Aglarnis bajban/


Komor szótlansággal jött haza Uráldur oly ritka itthoni étkezései egyikére. A hivatali ügyek egyre jobban nyomják a vállát, amit felesége abból is le tud mérni, hogy csak másfél hete volt itt egy gyors ebédre és már ha csak az akkori önmagához mérjük is sokkal boldogtalanabbnak tűnik.
Rövid szükségszerű köszönés és egy csók élete párjának arcára megérkezéskor. Épp nem sokkal idő előtt érkezett a hosszú útról, de inkább megy a konyhába kedvese után, mint hogy félre vonná illedelmesen beszélgetni, hátha kell még egy rövidke idő az elkészültig.
Élete párjának közelsége azért most is megnyugtatja lelkét.

Néha úgy érzi Isis, hogy az egész pókház gondja, baja a vállát nyomja, nem csak a saját családjáé, hiszen szerelmetes párja nagyon elfoglalt mostanában.
A politikai támadásoknak, intrikáknak eddig is ki voltak téve, de a legutolsó, sok halált és nagy pofont adó támadás után a város ellen, amire senki nem számított, azt gondolva elég védettek a hegyeik és védőik által, most még jobban be kellett vetnie a befolyását és minden energiájával azon dolgozni, hogy ne fulladjon ellenségeskedésekbe a király után maradó hatalmi űr.
Viszont így mindenki hozzá fordult ügyes-bajos dolgaival, amivel nem tudta elérni Uráldur-t.
Isis igyekezett meg is oldani, amit lehetett, hiszen az olya ritka alkalmakkor, mint ez a mai is, amikor végre megölelhette, megcsókolhatta hites urát, nem akarta még tovább terhelni.
Egyszerűen csak együtt akart lenni vele, mint feleség a férjével, mint gyerekei apjával és minél több támaszt nyújtani a láthatóan elcsigázott és rosszkedvű férfinak.
Örült, hogy itt volt és annak is, hogy legalább előre jelezte jöttét, így készíthetett neki egy kis gyomormelengető erőlevest és finom szarvassült is illatozott egy fedő alatt, amiért nem kevés pénzt ígért a vadásznak.
Az asztalnál magához húzta és megcirógatta a komor ábrázatot és szelíd erőszakkal nyomta le egy székre.
- Látom megint gondok nyomják a vállad szerelmem. Kérlek csak egy kicsit tedd félre, ezt különleges fűszerekkel, csak neked készítettem. – teszi elé a gőzölgő levest, míg ő maga párja mellé telepszik élvezve közelségét.
Tudja, hogy Uráldur-t sokszor már csak a jelenléte is megnyugtatja.

Az Első Lord csendesen hagyja, hogy felesége letegye a fazekat a levessel és komor tekintettel nézi, ahogy megemeli a tányért és merőkanállal szed neki. És száraz, tényszerű hangon szólalt meg.
-A lányunkat visszahozta két katonája a küldetésről. A hasát valaki hosszában vágta fel egy rozsdás karddal. Nagyon súlyos a helyzet, az oawa is azt mondta, elfertőződött.
Arra gondoltam, hogy kimehetnénk a Lápvidékre a gyógyszer alapanyagait gyűjteni. A testőröknek is jót tenne a kikapcsolódás és rég csináltunk már együtt valamit közösen. Utána ide hozatom Aglarnist, hogy az otthonában legyen, én meg elmegyek arra a területre a legjobb embereimmel, ahol megsebesült.
*Most mindennél jobban kellett neki, hogy együtt lehessenek. Felőle ezekben a napokban össze is omolhatott volna a palota, csak ez a lakosztály falai tartsák meg magukat! Ritka az olyan, amikor nem akarja a tetteit az eszével eldönteni, viszi azt magától is a szíve, míg ő gondolkodik azon, hogyan menthetné meg kalandvágyó gyermekét.

Megmerevedik a kezében a merőkanál és csak híres önuralmának köszönheti, hogy a tányér forró levest nem önti férje ölébe, ahogy – ha valaki nem ismerné olyan jól, mint, ahogy Isis ismeri – szinte közönyösen közli a vészjósló hírt a lányukról.
Miközben igyekszik úrrá lenni az érzelmein, magában hangosan sikolt fel, de nem azért a pókok fejének felesége, hogy ezt nyíltan is megtegye.
Nagy levegőt vesz és leül Uráldur mellé, hogy megfogja a kezét és miközben majd kiszakad a szíve a mellkasából igent bólintson, mert úgy érzi nincs ereje megszólalni.
Aztán mégis erőt vesz magán.
- Meg fogjuk találni a gyógyszert az állapotára! Remélem az az oawa kellően motivált, hogy életben tartsa a lányunk!– szorítja meg párja kezét, ezzel magát is erősítve. - Lehet tudni mi történt vele? Tudom, hogy jól kezeli a fegyvereket és lehet, hogy nem nagy diplomata, de ki győzhette így le? Mivel egy seb van rajta, így nem lehettek többen, hiszen akkor nem hagyták volna életben, akkor meg vagy nagyon jó harcos lehetett, vagy meglepték….. – fejti ki észrevételét. – Nem is hagynám, hogy máshol álljon betegágya és ne itthon.
Az, hogy lányuk támadója után induljon és felkutassa az Első Lord……..nem is várna mást tőle
- Egyél férjuram és pihenj, míg én az úthoz öltözöm és bepakolok. – áll fel ezek után, hiszen már ezt is nagy erőfeszítésébe telik kimondani, legszívesebben azonnal indulna, de valószínűleg ezzel nem segítene a helyzeten.

/Aglarnis bajban/


Jól eső érzés az számára, hogy kedvese erőt önt belé és ott vannak ők egymásnak. Ilyen válságos helyzetben nem tudna újra lelket önteni magában, ha nem támaszkodhatna rá az élete minden apró és akár ilyen nagy kihívásaival való szembenézésénél. És ISIS most is biztosítja őt arról, hogy számíthat a segítségére.
-Ha tudnám, mire mennék én, ha nem lennél nekem! Az oawa nagyon jól tudja, hogy túlélni csak órákkal élheti túl a lányunkat.
Bárki is tette, megtalálom. És meg fog bűnhődni azért, amit a családunk ellen tett. De mindenki más is, aki csak a közelben volt és a sötét elfek ellen vannak vagy bármi felelősség terheli őket.
Lassan ideje lesz megtudnia a világnak, hogy Enathiel hadjáratai befejeződtek és a háború megnyerésének minden eszközét sikeresen összegyűjtöttük. Nem gondolhatnak ránk többé vadászhat lényekként.
*Hangja egyre keményebb lett és egykori barátjának, a régi királynak az említése mély érzelmeket hívott a felszínre. Az a sok áldozat talán most már nem hiábavaló.
-Együnk és utána azonnal indulunk az összetevőkért. És a kislányunk meg fog gyógyulni.

Nem kérdéses, hogy Isis-nek nagyon fáj, hogy lányáról azt hallja, hogy milyen súlyosan megsérült, hogy talán még meg is halhat, ha nem találják meg a megfelelő növényeket, de lehet, hogy még az sem segít, ha elkésnek vele. De katona családba született és bár egyáltalán nem lelkesedett, amikor Aglarnis a sereget választotta, belenyugodott legidősebb lánya döntésébe. És azzal is tisztában volt, hogy ez mivel járhat……………..még sem hitte, hogy valaha ezzel kell szembenéznie.
Hiába volt erős asszony, most még is úgy érezte, hogy összetörik a súly alatt. De…..elég volt párja komor, elkeseredett arcára nézni, szomorú szemébe pillantani és tudta, hogy most nem omolhat össze. Meg fogják oldani! Ahogy mindig, összefogva!
- Bízom benned és támogatlak, amíg csak élek. – suttogta és megengedett némi könnyet, melyek lefátyolozták a szemét. – Ideje, hogy népünk végre egy irányba húzzon. – bólintott aztán.
Dementor előtt sem volt titok, hogy az Első Lord és nemzettsége mennyire hű volt apjához, hiszen nem hiába próbálta maga mellé állítani őket, még úgy is, hogy a feleségén keresztül igyekezett Uráldur-ra hatni.
- Rendben, mindjárt kész leszek. – ígérte Isis és így is tett, hamarosan már kényelmes úti ruhában és felfegyverkezve állt férje oldalán.

/Aglarnis Bajban/


Az Első Lordnak jó érzés párja támogatása és bíznak abban, hogy együtt mindennel szembe tudnak szállni. És evés után gyorsan becsomagoltak, hogy mihamarabb útra is kelhessenek.

/történet folytatása itt:
https://neminra.hungarianforum.com/t357-aglarnis-bajban#8911
/