Csendes léptekkel közeledtem szeretőm lakosztálya felé. Az egyetlen férfi felé, aki érdekelt. Sok idő telt el, sok esemény történt. Az a bolond Astelath elbukott és most a drága kis kedvencem az új király. A megbeszélés után tüsténkedem is, hogy újra a kegyeibe zárhasson az az ütődött. Most azonban új reményekkel telve menetelek Ethugan felé. Közben felelevenedik bennem szája csókja és a hatalmas….khmm…egója. Kíváncsi vagyok vajon az a hülye kis Jelena teljesen az eszét vette e. Holmi rühes hercegnőcske, legszívesebben letépném a fejét és megetetném a malacokkal.
- Kopp, kopp!
Kopogok be az úri lakosztályba és erősítem meg ezt hangjátékkal. Remélem felkészülten fogad és nem éppen valamelyik szolgálójával hetyeg. Legalább tiszteljen meg ha a jelenlétében vagyok. Kíváncsi vagyok, vajon ő hogyan élte meg a kisfiú felemelkedését. Borzasztó, hogy végül tényleg király lett. Az a trón csak minket vár.
Ha a férfi betessékel belépek és illő módon köszönök.
- Szép jó napot, ezen a ragyogó délelőttön uraságodnak.
Hajolok meg csábosan és mosolygok ravaszul a férfire. Körül nézek és ha találok mást is a teremben a következőket mondom:
- Arra számítottam, csak kettesben beszélgetünk.
Kezemet nyújtom a férfi felé és várok reakcióira.

Reggel Vex egy pár napra kikérte magát mert megbízást kapott, így lényegében ma reggel nincs senki akivel tárgyalnék, kissé üresnek is tűnik a szoba, a megszokott sürgés-forgás után. Így hát jobb dolgom nem lévén Teát iszogatva a gondolataimba mélyedek. * Az ifjú király túl gyorsan és túl hatékonyan vette át az uralkodást az apjától, így nem nyílt esély arra, hogy átvegyük felette az uralmat. Szóval visszajutottunk a kezdetekhez, el kell távolítanunk egy királyt láb alól. Jelena támogat, elvégre elég magas pozíciót ígértem neki érte, amivel elég megbecsülést vívhat ki magának, és persze ott van Octavia is az én szépségem. Bár aggasztó néha Jelena iránti gyűlölete, néha megértem, hogy aggódik és bár hiába biztosítottam többször is afelől, hogy a szívemben csak neki van hely, eme gyűlölete a másik nő iránt egyáltalán nem lankad és ebből később gondok lehetnek. Emellett még van egy fontosabb támogatóm, aki tud a terveimről, de Őt csak a végjátékban szabad alkalmazni, addig pedig jobb ha minél kevesebben tudnak a létezéséről is. * Épp itttartok a gondolataimban amikor az ajtón két koppanás hangját hallom egy ismerős hanggal társulva. * - Szabad. * szólok ki, miközben felkelek íróasztalom mögül és elindulok az ajtó felé. Még mindig ilyen hatásssal van rám ez a nő. * Vajon miként reagálnék, ha egyszer választanom kéne a hőn áhított trón és közötte? * merül fel bennem egy pillanatra a kérdés, ám ahogy megpillantom a szőke haját és a hőn szeretett arcvonásokat mindez egy pillanat alatt elillan és csak a jelen marad meg a számomra. - Neked is hasonló szépeket kívánok, mi hozott felém e csodás reggelen? * teszem fel neki a kérdést nemes egyszerűséggel, miközben a folyosót figyelem, amíg teljesen be nem csukódik az ajtó elzárva a kíváncsiskodó szemeket melyek esetleg minket vizslathatnának. Ezután hajolok csak lejjebb, hogy egy apró csókot hintsek a felém nyújtott kézre, majd egy ravasz mosoly után kezét megfogva magamhoz rántom és átölelem. - Hiányoztál. * súgom a fülébe, majd egy csókot adok a nyakára is, tettekkel is kifejezve, az előző kijelentésem. Majd egy kicsit hátrébb lépek és újra végig nézek rajta, bár sokminden történt mióta legutoljára láttam, mintha semmit se változott volna. * - Van egy belső szobám ami nincs összeköttetésben a folyosóval, mi lenne, ha ott folytatnánk a beszélgetésünket? * teszem fel neki a kérdést, szemeimmel az ajtóra pillantva, remélve, hogy észreveszi, hogy ezalatt arra gondolok, hogy ahol nem hallgatózhatnak. Ha beleegyezik akkor az ajtóhoz lépek, hogy bezárjam azt, majd a szoba jobb oldalán található pavilon felé indulok el, mely mögött egy díszes barna ajtó található. Az ajtón belépve Egy kisebb szobába léphetünk, melyben egy kétszemélyes ágy, egy kis asztal és két szék található, Ha Octavia mellettem van előre engedem, majd ha belépett, akkor ezt az ajtót csak szimplán becsukom magunk mögött. *

- Kopp, kopp!

A hőn áhított férfi hangja válaszol. Úgy tűnik, mintha ezer éve nem hallottam volna ezt a férfias hangot, mely nagyon kedves nekem. Miközben hallom, hogy az ajtó felé közeledik, gyorsan igazítok még egy utolsót magamon. A kedvenc ruhámban vagyok és mindent előkészületet megtettem annak érdekében, hogy vonzó legyek, remélem észreveszi. Amikor a férfi kinyitja az ajtót az arcom önkéntelenül is kislányos mosolyba csap át.

- Neked is hasonló szépeket kívánok, mi hozott felém e csodás reggelen?

Legszívesebben nekirontanék, olyannyira vonzódom hozzá, de uralkodnom kell magamon, nem láthat meg senki. Így egy hűvös és kimért mondattal válaszolok, míg mögöttünk becsukódik az ajtó.

- Csupán néhány fontos ügyet szeretnék megbeszélni a főtanácsos úrral.

A férfi meleg keze az enyémért nyúl, érzem, mintha egy láthatatlan energia áradna belőle, úgy önti el a forróság a testem a kezemen át.
A vastag ajkai pedig a kezemet csókolják. Gyakorolnom kell önuralmamat, s egy nagyobb nyelés után próbálom kimérten folytatni:

- Tudja...

Ám a mondatot nem tudom befejezni, mert a férfi kezei ölelésbe zárnak és úgy érzem teljesen kontrollvesztetté válok. Megcsókolja a nyakamat, majd kedvesen végigmér. Arcom merevsége, melyet a világ felé mutatok kislányos ragyogásba tör át. Csodálva nézek az előttem állóra és lányos pír fut el, ha szemeibe nézek.

- Te is hiányoztál. Rendben menjünk.

Vágom rá zavartan és hagyom, hogy vezessen, ahová csak akar... Egy kisebb terembe lépünk, van asztal, ágy. Mindig is szerettem Ethugan stílusát, elegáns és férfias, semmi plusz cicoma. Az illata még mindig az orromban van, nagyon kedvelem. Már el sem tudom dönteni, használ e valamit, amivel ezt előidézi vagy csupán a bőréből jön, a lényeg, hogy nagyon vonzónak találom.
Hajamba túrok és megigazítom, majd próbálom moderálni magam:

- Mindazonáltal annyi minden történt, fogalmam sincs hányadán állunk  most. Sok mindent kell megbeszélnünk. Azt sem tudom miért nem vagyok még főpapnő. Azt hittem ha megölöm azt a vén bolondod egyenes út vezet majd....de ez sok kavarc....meg ugye Jelenánál is voltál.

Savanyodik el az arcom, majd karomat is keresztbe rakom, mint egy dacos kislány.

* A nő is fenntartja a teljes ártatlanság látszatát, amíg az ajtó be nem csukódik, ám utána nem sok időt hagyok bármire is és átölelem és csókot hintek a nyakára. Amire a rideg merevség mellyel a világ ismeri eltűnik és egy ifjú hölgy örömtől mámoros pírja önti el az arcát. Én is elmosolyodom, szertem amikor eltűnik az arcárol a rideg merevség, és ilyenné válik, kicsit ilyenkor közelebb érzem magamhoz, mintha ez az arc csak az enyém lenne és senki másé, amit csak nekem mutat meg. Persze, tudom, hogy biztos látták már mások is, de most csak az enyém.

- Te is hiányoztál. Rendben menjünk.

- Tudom, legalábbis reméltem. * felelem neki, miközben bezárom az ajtót, majd átvonolunk az oldalsó szobába, hogy nyugodtan beszélgethessünk. Amint belépünk bele is kezd mondandójába, így leülök az asztalhoz, és kezeimet összetéve figyelmesen végig hallgatom mondandóját. Nem kerüli el figyelmem az se, ahogy mint egy durcás kislány karba teszi a kezét Jelena említésére. Miután végzett mondandójával sóhajtok egyet és belekezdek válaszomba.
- Hol is kezdjem. A fiatal királyunk rátermettebb mint gondoltam, azt hittem a háttérből tudom irányítani addig amíg mindent elintézek, de hamar magához ragadta az intézkedéseket. Ebben olyan mint az apja. * fintorodom el egy pillanatra, majd folytatom * - Úgyhogy mindent kezdhetek előről és nem egy hanem két király megölésének a súlyát kell majd elviselnem a vállaimon, de talán nem olyan nagy ár azért amit tervezünk. Gondolom továbbra is számíthatok a segítségedre? * nézek fel rá egy pillanatra, de szinte meg se várom a válaszát, inkább csak olyan hangosan gondolkodom módon beszélek és összegzek. * - A király még nem akar új főpapot vagy esetünkben főpapnőt választani egyenlőre tökéletesen megfelel neki az öreg aki az ideiglenes főpap szerepét tölti be, de majd megpróbálom megsürgetni az eseményeket, hátha rá tudom venni Olieth-et, hogy gyűjtsük össze a lehetséges jelölteket és váltsuk le az ideiglenes főpapot. * majd veszek egy mély lélegzetet és a kényes témára térek *
Jelena meg... Nos mivel neki köszönhető, hogy Olieth apja meghalt, pontosabban az ő munkájának is, így tartozom, neki és mivel tartozom neki, persze, hogy voltam nála megbeszélni eme tartozás részleteit. Ettől függetlenül, csak te vagy olyan közel álló nő a számomra, akit ágyba is viszek. Neki is ígértem egy posztot, de nem olyan magasat mint amekkorát te kértél, elvégre ha egyszer eljutunk odáig csak egy királynő lehet az oldalamon és az te leszel kedvesem. Viszont Ha tényleg ott szeretnél lenni, félre kell raknod a féltékenységedet a másik nő felé és elviselned majd mint alattvalódat és tanácsosodat. Elvégre elég magas posztja lesz neki is ha végeztünk mindennel. Meg tudod ezt tenni nekem kedvesem? * kérdezem meg tőle miközben felkelek a helyemről és ha nem ült le közben akkor mögé lépek és átölelem hátulról, miközben a következő szavak hagyják el ajkam. * - Nekem mindig te leszel az első.
* Ha leült akkor is ezt teszem, csak annyi külömbséggel, hogy ahelyett, hogy átölelem, jobb kezemet a vállára teszem, bal kezemet pedig az arcára és elkezdem cirógatni azt. *

A férfi mereven néz engem, bárcsak ne tenné. Szemei mintha szikraként gyújtanának meg bennem egy fáklyát. Mondandóm végeztével továbbra is karba tett kézzel hallgatom válaszát.

- Hol is kezdjem. A fiatal királyunk rátermettebb mint gondoltam, azt hittem a háttérből tudom irányítani addig amíg mindent elintézek, de hamar magához ragadta az intézkedéseket. Ebben olyan mint az apja.

Az undor kölcsönösen költözik az arcomra, majd halkan megjegyzem:

- Az a kis görcs, ki hitte volna...pont mint az apja...undorító

- Úgyhogy mindent kezdhetek előről és nem egy hanem két király megölésének a súlyát kell majd elviselnem a vállaimon

Kacagok egy jóízűt, mert pontosan tudom, milyen nehezen jutottunk el idáig is.

de talán nem olyan nagy ár azért amit tervezünk. Gondolom továbbra is számíthatok a segítségedre?

Időm sem volt megszólalni, mert gyorsan folytatta. De azt azért csak tudja, hogy már pusztán a lelki békém miatt is segítenék neki, pláne meg hogy szeretem, bár ezt  még ne mondtam neki, nem akarom, hogy tudja.

 - A király még nem akar új főpapot vagy esetünkben főpapnőt választani egyenlőre tökéletesen megfelel neki az öreg aki az ideiglenes főpap szerepét tölti be, de majd megpróbálom megsürgetni az eseményeket, hátha rá tudom venni Olieth-et, hogy gyűjtsük össze a lehetséges jelölteket és váltsuk le az ideiglenes főpapot.


- Jó lenne.. jegyzem meg halkan, mint egy dühös kislány. De látom komoly téma következik, mert mélyet sóhajt. Nem akarom zavarni.

- Jelena meg... Nos mivel neki köszönhető, hogy Olieth apja meghalt, pontosabban az ő munkájának is, így tartozom, neki és mivel tartozom neki, persze, hogy voltam nála megbeszélni eme tartozás részleteit. Ettől függetlenül, csak te vagy olyan közel álló nő a számomra, akit ágyba is viszek. Neki is ígértem egy posztot, de nem olyan magasat mint amekkorát te kértél, elvégre ha egyszer eljutunk odáig csak egy királynő lehet az oldalamon és az te leszel kedvesem. Viszont Ha tényleg ott szeretnél lenni, félre kell raknod a féltékenységedet a másik nő felé és elviselned majd mint alattvalódat és tanácsosodat. Elvégre elég magas posztja lesz neki is ha végeztünk mindennel. Meg tudod ezt tenni nekem kedvesem?

A Jelena szó hallatán ösztönösen görcsbe rándult a szám, de felváltotta egy másik érzés, valami melegebb és sokkal máshonnan érkező.

- Te is tudod, hogy nehezet kérsz. Néha ahogy rá nézel, elönt a féltékenység. Nem érdekel miben segített, elismerem, hogy jól használható bábú, de nem örülök a jelenlétének. Más vagy mellette....
Ismersz, jól tudod milyen jól játszom meg magam, sohasem fog rájönni senki, hogy legszívesebben megölném. Illetve a személyes érzelmeim sohasem vinném politikába...

Itt elharaptam a mondatot, mert azt hiszem jelen esetben ebben kivétel van. A férfi közelebb lép, megint megérzem illatát, ajkaiból fuvallat csiklandozta vállaim

- Nekem mindig te leszel az első.

Megpróbálok megfordulni és mint aki nem ura többé testének ajkaimat az övéi felé közelítem, megpróbálom megcsókolni. Majd halkan suttogva mondom neki.

- Miért van az, hogy mindig azok irányítanak, akik sokkal butábbak és esetlenebbek nálunk. Utáltam a királyt és ez a nyápic kis hülye. Olyan egyszerűnek találtam eltüntetni az útból. De hidd el könnyedén találok kulcsot az ajtóihoz...

Majd a számat újra a férfi felé közelítem és lágyan próbálom megpuszilni ajkait.

* Octavia válaszára, az ifjú királlyal kapcsolatban, egy félmosoly húzódik ajkaimra, ami amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan távozott is. Majd folytatom tovább a komolyabb témák ecsetelését, arra, hogy jó lenne, ha megemlíteném a királynak, hogy illene az ideiglenes főpap helyett egy rendeset választani, csak bólintok egyet, hogy igen, sejtettem, hogy egyetért velem és majd megfogom tenni. Majd következik a kényes téma, Jelena... Amikor Octavia a válasza végén megjegyzi, hogy sohasem vinné a személyes érzelmeit a politikába, felhúzom egyik szemöldököm. Jelezve, hogy talán ez egy olyan dolog amit elég merész volt kijelentenie. Elvégre, mindketten tudjuk, hogy Jelena esetében képes lenne kivételt tenni, de szóban nem teszek hozzá megjegyzést.
Miután a nőt átölelem, Ő megpróbál felém fordulni, ami mivel nem tartom szorosan sikerülhet is neki, látom amint ajkai az enyéimhez közelítenek, szinte várom a csókot, ám csók helyett, szavak hagyják el száját, melyet végighallgatok, ám egyenlőre nem válaszolok rá, hagyom, hogy ajkaink összeérjenek és a pusziból csókot formáljanak, kezeim összezárnak és a szeretett nőt magamhoz szorítom, és talán két perc is eltelik, mire engedek szorításomon, és bár, minden egyes érzékem tiltakozik ellene, a csókot is megszakítom.
- Sajnos édesem egy olyan világban élünk, melyben a vér mindennél fontosabb. A királyi vér, pedig még annál is fontosabb. Nehéz rajta változtatni és időigényes, de ketten együtt megtehetjük. Azonban azzal, hogy találsz kulcsot az ajtóihoz, még nem leszünk előrébb. Úgy kell meghalnia, hogy senki ne gyanakodhasson ránk. Mi legyünk az utolsó ember akire gyanakodni lehet. Ha szimplán csak bemegyünk a hálószobájába és meggyilkoljuk, vagy meggyilkoltatjuk, majd utána átvesszük az uralmat, a nemesek gyanakodni fognak. Egy balesetben, vagy egy csatában kell életét kilehelnie, az a legkevésbé gyanús.
* Válaszolok neki korábbi szavaira, miközben lassan elkezdek az ágy felé lépdelni. Kezeimmel továbbra is átölelve őt, addig lépkedek, míg lábam meg nem akad az ágy szélében és hátra nem dőlök magammal rántva őt is. Egy ravasz mosoly húzódik végig a számon mielőtt megszólalok.*
- Nem is emlékszem mikor voltunk így együtt utoljára, ketten, egy ágyban, ennél jóval kevesebb ruhában...
* nem fejezem be a mondatot, hanem újból megcsókolom, hosszan és szenvedélyesen. *

A férfi csókja pont olyan amilyenre emlékeztem, határozott mégis lágy. Teljesen átadom magam az érzésnek, régen volt, hogy utoljára együtt voltunk. Ha valamit tud, a testiekben nagyon ott van Ethu...igazi szívrabló. Néha el sem hiszem, hogy ás nő nem vet rá szemet. Ám a csókunkat beszéddel szakítja meg, pont, amikor belemelegedtünk volna.

- Ne nézz ostobának életem.

Válaszolok neki, miközben érzem, hogy testével az ágy felé közelít.

- Én sem így gondoltam a kiiktatását. A nemes körében amúgy is jó helyen szereplünk mindketten, az ő támogatásukat megnyerni semmiség. A nehezebb része az lesz, hogy elérjük senki ne gyanakodjon ránk mégis mindenkinek az az egyöntetű véleménye legyen, mi vagyunk...illetve te vagy a legalkalmasabb királynak.

Majd érzem, hogy hátraesünk, rá az ágyra. Mint egy megszeppent kislány nézek fel az erőfölényben lévő férfire. Megcsókol és szenvedélyem egy csókkal viszonozom, jelezvén neki, hogy készen állok arra, hogy a magáévá tegyen. Lassan csókol, de én gyorsan és szenvedélyesen viszonzom, nem várhatja el, hogy ennyi idő után lelassuljak. Arcát csókolom, majd kezét lejjebb csúsztatom a felsőtestemen egy olyan tájékra, mely ismerős lehet neki. Égek a vágytól, hogy az ővé lehessek. Közben lassan súgom neki:

- De úgy gondolom van egy terved minderre....Téged ismerve nem lepne meg.

Majd újra betömöm száját az ajkaimmal és vadul csókolni kezdem.

- Ostobának? Soha. Ha az lennél akkor most nagyvalószínűséggel nem itt állnál a karjaim között.

* reagálom le egy félmosollyal, majd végighallgatom amit mond, és újból elmosolyodom, amikor kijavítja magát, hogy nem mi hanem én vagyok a legalkalmasabb. Tudja, hogyan kell játszani a szavakkal az egyszer biztos. Talán pont ez az egyik ok ami miatt annyira tetszik, nem tudom, még sosem gondolkodtam el rajta... Érzem ahogy a kezemet lejjebb csúsztatja, miközben a csókban eggyé forrunk. Ám, ezúttal ő szakítja meg csókunkat, egy pillanatra még ajkai után kapok ajkammal, mielőtt fülembe súgja szavait. Ám válaszolni nem hagy, hisz egy újabb vad csókolózásba kezd velem. Azonban megint én szakítom meg a csókot. *

- Persze, hogy van rá tervem, de még nem áll készen arra, hogy kivitelezzük. Előbb szükséges, hogy te megkapd a megígért posztodat. Hisz az is szerepet játszik benne. Úgyhogy, türelem kedves, lassan eljön annak a pillanata is.

18+:

A férfi türelemre int és jelenleg ez is tűnik ja hatékonyabb tervnek. Olyan régóta akarom ezt, a hatalmat, hogy egy kis plusz idő talán már nem zavar. A férfi vad csókjai tovább hergelnek, majd magabiztos kezekkel vándorol tovább a testemen.

18+:

(Mivel nem vagyok annyira jó a szex történetmesélésben lehet itt megállnék és lezárnám ennyivel. ^^ bocsi)

Mikor a férfi többedszerre is nagyon kielégítetté tett, egy kis szünet következett. Izzadtan, egymás mellett feküdve az izmos felsőtestét simogatom és fejem a mellén pihen, majd a fülébe súgom:

- Kétségkívül összeillünk...Soha senki nem képes ezekre mint te....

Majd felocsúdva a gyönyörből, kicsit komolyabb vizekre evezek.

- Kíváncsi vagyok mi a véleményed az ötletemről. Minap láttam egy érdekes felhívást a Felfedező Liga tolmácsolásában. Tudod azok az ostoba szerencsevadászok, akik úgy érzik nem elég veszélyes az életük, ezért azzá teszik. Szóval láttam, hogy megint messzi vidékekre kalandoznak. Sokszor láttam már hasonlót, de most eszembe jutott, milyen kihasználatlan terület ez. Milyen ritkán megy diplomáciai követ ezekre a helyekre. Eszembe ötlött, érdemes lenne távolról jött barátokat és szövetségeseket keresni. Mit gondolsz drágám?

Nézek a férfira, remélve, hogy nem állunk neki egy újabb menetnek, míg ezt nem beszéljük meg. S kezeimmel tovább simogatom izmos felsőtestét.

( semmi gond ^^ )

Ahogy fekszünk egymás mellett izzadtan és kicsit kimerülten, mosolyogva hallgatom Octavia szavait, hát nah az évek és a rutin mindig is meghozza a gyümölcsét, gondolom magamra, mielőtt felhoz egy komolyabb témát, melyet érdeklődve hallgatok végig.*

- Jó ötletnek tűnik, Szerezhetünk esetlegesen támogatókat, és szövetségeseket, akik megkönnyíthetik majd a hatalom átvételt, de persze neked nem kell mondanom ezek előnyeit és hátrányát. Viszont tény ami tény szükségem lenne a diplomáciai képességeidre, ha olyan emberek vagy olyan lények élnek ott akikkel lehet jó alkut kötni és ha ezt szeretnéd támogatlak benne.

* fejezem be a mondatomat és egy csókot hintek a homlokára majd visszadőlve a párnának elmerülök a gondolataimban. Ha onnan is tudnánk szövetségeseket szerezni, akkor már esetlegesen három helyről is érkezhet támogatás a hatalom átvételhez, Olieth pedig előbb vagy utóbb kifogy a lehetőségekből. Persze gyorsan átvette a hatalom irányítását, de még fiatal, még követhet el hibákat, és ezek a hibák kerülhetnek az életébe is, de ez már majd a végjáték és attól még messze vagyunk. *

- Előkészítek egy listát számodra még indulásod előtt amiben leírom, mik azok az ígéretek amiket megtehetünk, megadhatunk a támogatásért cserébe és egy-két semleges forma levelet az egyezség létrejöttéről, mely mentes minden bármelyik fél lebuktatására alkalmas szövegtől. Átküldessem majd hozzád, vagy eljössz érte?

* kérdezem meg a nőt és agyam már rá is állt az új teendőkre. *

- Ha szeretnéd és egyszerűbb elmondhatom szóban is mik azok amiket megadhatunk egy-egy támogatásért cserébe.

Ragyogó szemekkel fürkészem a férfit, aki mellettem fekszik. Úgy látszik, hogy tetszik neki az ötletem. Persze vigyáznunk kell, mert ugyanolyan veszélyes és kifizetődő is lehet egy ilyen akció. A kis Oliethnek nem lesz nehéz hazudni, hogy megadja az engedélyt a diplomáciai útra. Talán még kémeket is küld utánam, de a politikai nagypályán régóta verhetetlen vagyok, nem hinném, hogy ügyesebb lenne nálam.
A férfi jó tervel áll elő és a következőket válaszolom:

- Miért nem jössz velem, drágám? Akkor magad is megmondhatod.

Te is tudod a falnak is füle van, jobb lenne ha leírnád őket és odaadnád, majd egy kecses mozdulattal azokat a kandallóba dobnám?

- Persze csak később, most valami érdemesebb dolgot csinálnék.

Majd újra megindul ezúttal az én fejem testén lefelé....
Ha végeztünk az aktussal, a megbeszélt időpontban átveszem a levelét és szobám rejtekében elolvasom, majd felkészülök az útra.
Ha velem jön nagyon boldog leszek, ha nem azt is megértem, persze kevesebb lelkesedéssel megyek majd.

* Elmosolyodom és egy csókot hintek a homlokára, amikor megkérdezi miért nem megyek vele, néha olyan kis arancsosan tudja kérni az embert valmire, de ez most nem az a pillanat amikor engedhetek ennek a kérésnek.*

- Sajnálom kedvesem, de nekem maradnom kell, ha én is távozom ki tudja milyen alakok fognak a helyemre pályázni a távol létemben, hogy közelebb férkőzhessenek a király kegyeihez és persze veszélyeztessék a sajátunkat. Úgyhogy kénytelen vagyok maradni, de biztosítom majd biztonságodat, beszélek a királlyal, hogy megfelelő kíséretet kapj.

* válaszolom neki, hogy aztán az agyam rátérhessen arra, mik azok amiket felajánlhatunk a szigetnek a támogatásért cserébe. Ám nem sok időm van ezen gondolkozni, hiszen a gondolataim hátterében meghallom a nő hangját, hogy most érdemesebb dolgot csinálna, és a következő pillanatban megérzem amint csókjai lefelé haladnak a testemen én pedig hangosan felsóhajtok az élvezettől. Az aktus forró és erotikus, és élvezetes, ám egyszer mint minden jó véget ér. Ezután elköszönünk egymástól és ő távozik a lakosztályomról. Én pedig nekiállok két levél megírásának, egy, melyben kérem a támogatását, a szigetnek, melyet magára haragított Octavius, hogy eltávolíthassuk a fiát, és egy másikat, melyben leírom Octavianak, hogy mik azok melyeket megígérhet a szigeten tartózkodóknak, a támogatásért cserébe. Tanulók és tudósok cseréje, olyan nyersanyagok, melyekben a királyság bővelkedik adása és a sziget nyersanyagainak vétele, hozzáférés egyes könyvétrainkhoz, melyekből tanulhatnak. Miután ezeket leírtam, kilépek a lakosztályomból és elindulok Octavia lakhelyére és személyesen adom át neki a két levelet. Ám mikor odaérek és meglátom a nőt elfog a vágy, hogy mielőtt távozik legalább mégegyszer magamévá tegyem, így beljebb lépek becsukom mögöttünk az ajtót és ha nincs senki a közelben megcsókolom és valahogy elvergődünk az ágyáig, miközben megszabadítjuk egymást a ruháktól és egy amolyan "búcsú" aktust teszünk a végén mikor végeztünk és elkezdünk készülődni, hogy mindegyikünk kész legyen a saját feladatára, még a nőhöz fordulok és egy kérdést teszek fel neki.

- Tudod, elgondolkoztam valamin és arra jutottam, hogy van egy megoldásom a problémánkra, az érzelmeiddel kapcsolatban. Nem kérem, hogy most válaszolj rá, arra kérlek, hogy amíg távol vagy gondold végig. Aztán utána dönts róla.

Miután visszatértél az útról, hozzám jönnél feleségül és lennél a gyermekeim anyja?

* kérdezem meg tőle és letérdelek elé kezemben egy zafírral díszített gyűrűvel. Várva a válaszát *

A férfi újra eljuttat többször a csillagos egekig, s közben azon gondolkozom, vajon maradhatnánk e csak így, távol időn és téren, örökké együtt, ahol nem számít semmi...
De az aktus véget ér és én mint egy csatamén döglök az ágyon. Nehezemre esik itt hagyni ezt az emberi csodát, de a kötelesség szólít.
A férfi biztosít megfelelő kíséretet, melyet csókkal köszönök meg neki, pontosan tudom, hogy nem jöhet velem, de mégis érezni fogom, hogy ott lesz.
Felöltözök és a Yar palotába sietek. A délután számomra tetsző hangulatban telik, intézem a kereskedéssel, földjeinkkel kapcsolatos ügyeket, s egy személyes levelet is intézek a kis pártfogoltamhoz Olieth királyhoz, melyben jókivánságokat küldök neki és némi biztatást a közeljövőre. Pont mikor befejeztem a levelet, kopogást hallok.

- Engedd be- szólok a szolgálónak közönyösen. Ez bizonyára a futár lesz, aki Ethugan levelét hozza. Vajon kiben bízik ennyire?

Meglepetésemre ő maga jött el, s mivel ismerem ezt a férfit régóta, hamar rászólok a szolgálókra, hogy hagyják el a szobát, mert a tüzes szemek arra ítéltetnek, hogy újabb szeretkezésnek nézünk elébe, melyet nagyon vártam.

- Szép Jó Napot Főtanácsos Úr. Kérem, fáradjon beljebb.

Ám a becsukódó ajtó egy vad csókolózást nyit meg mely az ágyig tart. Az együttlét megint az egekbe repít és gondoskodom, hogy jó időre ő se feledkezzék meg rólam.
Mikor újra öltözékemben vagyok, a leveleit a kulcsos iratfiókomba teszek, amit miután elmegy elolvasok. De hozzám intézi szavait:
Vajon megint mivel rukkolhat elő ez....
A szó belém fagy, egyenlőre kerek szemekkel, némán álok előtte. A perc melyre olyan régóta várok, eljött. Persze nem így képzeltem el, de megtörtént, szinte el sem hiszem, hogy kimondta e szavakat, melyek szívem leghőbb vágyai. De szívem verését hamarosan kötelességtudatom lassítja le:

- Oh, drága Ethu.

Majd egy csókkal fejezem ki örömöm. S utána ölébe ülve folytato mondandómat:

- Te is tudod, hogy szívem örökre a tiéd és e pillanatot jobban vártam, mint bármit. De ezt nem tehetjük. Sebezhetőek lennénk. Hiszen emlékszel anno, ezekről is beszéltünk, fontos, hogy sebezhetetlenek legyünk. S bár sok bennfentes sejti kettőnk kapcsolatát, mégis, ha választanod kell majd - kötelességtudóan és keményen a szemébe nézek- köztem és a trón közt, nem maradhatnak kételyeid.
A kezében található gyűrű csodaszép, épp olyan, mint egy álomban, teljesen tökéletes. Hideg kezeimmel, meleg tenyeréből kiveszem a gyűrűt, s a nyakamba lógó aranyláncra lógatom, s elrejtem melleim közé.
- Így örökre tudni fogod, hogy a tiéd vagyok. Sajnálom szerelmem, be kell érnünk ennyivel.
S újabb szerelmes csókot nyomok arcára, majd kezeimmel simogatom férfias arcát.
- Ha elértük a céljainkat, annyi gyereket szülök majd neked, ahányat csak szeretnél. De addig is a közös tervünk lesz frigyünk.
Rám pedig ezzel emlékezz majd. Ruhámról leveszek egy arany brosst, mely egy gyönyörű mérleget ábrázol.
- Ezek mi vagyunk, az egyensúly, a tökéletesség. Emlékezz rám ezzel és tekintsd egy hosszútávú igennek
Csókot nyomok az arcára.