Dacosan fordítja el a fejét, elvégre Fredericnek igaza van. Bármennyire is viszolyog az egésztől az emlékek okozta kellemetlenségek miatt, muszáj egy próbát tenniük. Sokat nem veszíthetnek, na meg ő már így is elveszítette lényegében mindenét, amiért érdemes létezni. Persze ha ellenkezne, azzal se menne semmire, elvégre legyengült és sérült, ennélfogva gyakorlatilag bárki képes arra, hogy elrángassa a helyszínről, és bizony ez így is történik. A falusiak közül néhányan megragadják őt, és elviszik a település bábájához, ellenkezni pedig nem ellenkezik, tudván, azzal úgyis csak a saját baját növeli. Épp eleget kínlódott az elmúlt fogalma sincs, mennyi időben, és bár az erős alkoholtól most meglehetősen élénk, hamarosan úgyis visszahívja őt az álom - talán végérvényesen. Bizonyára igazi csodának fog minősülni most már, ha felépül.
Amint bekerül a bába otthonába, még véletlenül se néz rá, végig csak oldalra vagy maga elé, mi több, senki mással sem keresi a szemkontaktust a régmúlt megalázottságának köszönhetően. Ha esetleg a nő hozzáér vizsgálat gyanánt, akkor azt csendesen tűri, megmakacsolva magát, hogy bárminemű fájdalomra utaló hangot kiadjon, legfeljebb ábrázata torzul, ha kellemetlen ponton tapintja őt. Kelletlen hozzáállásának hála még azt sem figyeli, mit és hol kutakodik az asszony, ezért meglepetésként éri, mikor a szájába nyomja az üvegcsét, ösztönösen és akaratlanul is lenyelve a benne lévő folyadékot, mely kesernyés utóízt hagy maga után, és az elfogyasztását követően nem sokkal nyomban álmosabbnak érzi magát - bizonyára az ital mellékhatása. Nem akar elaludni, nem akar ennyire kiszolgáltatott és tehetetlen lenni, ám akármennyire féljen a körülötte lévőktől, az ismeretlentől, lényegében mindenkitől és mindentől, az ágy és a gyógyital hatása hamarosan legyűri ezeket a kellemetlen érzéseket, álomtalan sötétségbe zárva őt. Ha Frederic esetleg követi őt az épületbe, elalvás előtt egy megfáradt mosolyt intéz felé, majd egy intéshez hasonló, erőtlen mozdulattal búcsúzik tőle. Mégiscsak segített neki, így nem érezné igazságosnak, ha a végén őt is teljesen kizárná önfejűségből.
- Szerencsés utat - mondja még halkan, és ha a férfi távozik, azt még végigkíséri, végül behunyja a szemeit, nem bírva tovább ellenállni a kísértésnek.

//Ha esetleg itt a vége, akkor köszönöm szépen a fura ismerkedést, legközelebb asszem már egy kar mínusszal találkozunk :'D//

A falusiak nem haboztak felkapni az összeeszkábál szállítóeszközt és elvinni a bábához a lányt. Úgy tűnt, hogy az öregasszony valami vezetőféle lehetett itt és senki nem mondott neki ellent.
Én meg miért tettem volna, örültem, hogy talán valamivel több segítséget kaphatunk.
Lashraelt elnézve minden segítség jól jött.
A töltöttgalamb formájú, középkorú nő nem látszott meglepettnek és nem is habozott a vizsgálattal.
Kétségbeesettnek sem tűnt, amikor végzett és azonnal elővett egy kis fiolát, amit megitatott a tünde lánnyal.
- Remélem segít neked és elmúlnak a fájdalmaid. - szorítottam meg még utoljára a kezét. - Még egyszer nagyon sajnálom. - suttogtam a le-lecsukódó szemű lánynak és nagyon szégyelltem magam.
Ha megnyugtattak, hogy vigyáznak rá és jó kezekben marad, akkor én nehéz szívvel, de tovább állok, mert a feladataim nem várhatnak.

//Ha tényleg itt a vége, akkor én is köszönöm a játékot. Én még reménykedek, hogy két karú maradsz. //