/Tünde bál,
ISIS és Uráldur Do'Odrun
*Még Viridiel és Revan -az ezredes rezidenciáján játszódó játéka- előtt.*/

Alaposan késve érkeztek a terembe. A férj arcát az aggodalom ráncai ültek ki. Volt rá oka elég.
Sokan nem is akarták a farsangot megünnepelni, hiszen elég hierarchikus a protokolljuk ahhoz, hogy még egy ilyen apróságnak tűnő dolog is a király személye köré épüljön. Ám az első hadvezért mindent akart, csak ezt nem.
Amióta visszatért az útjáról Awyrisből azon munkálkodott, hogy elhitesse az egész néppel, hogy akár hónapkora is tudják végezni a feladatukat az uralkodó egészségi állapotának visszanyeréséig. Félt attól, hogy az évente megrendezendő ünnep elmaradása demoralizálja a sereget és felgyorsítaná Demertor alkalmasságának megkérdőjeleződését.
Nem tartotta időszerűnek a trónharcok fellángolását. Még nincs egyértelmű favoritja, akit támogatna. Márpedig ha egy hadúr csak saját csapatai hűségét bírja, óhatatlanul egymás torkának ugranak és a magasan képzett harcosok javát felőrli a belviszály, mire az egyik felül kerekedik.
~Egy alkalmas sincs a Sötét Tömeg élén, aki olyan jó király lenne, mint Demrtor... vagy akár csak megközelítené Enathiel nagyságát. A kölyöknek is voltak hibái, de a kiválasztás során olyan legitimációt szerzett, mely megkérdőjelezhetetlen. Ez most senkinek sincs meg.
De vajon a fia valóban megszerezte-e? Szerelmes volt a húgába. A nem rég visszatérő barátunk első magyarázata Revan feladatának túl korai kiszivárgásáról az volt, hogy még él. Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy megkímélte és még mindig ott rejtőzik a király vére valahol az ellenség között.
*Nem szerette a helyzetet. De csak ISIS-nek beszélt erről egyedül. Egy olyan rendezvénynek lett kénytelen a fővédnökévé válni, ami már az első pillanatban kudarcra volt ítélve. Nem vitték a kislányukat sem, annyit tudott tenni kármentésként, hogy megtiltotta a hadvezéreken kívül mindenkinek a megjelenést. A célt így is eléri, úgy gondolta. Egyedül lesznek a feleségeikkel és így is fenntartják a látszatot, hogy valami megtörtént. Ám nem kell a hiányos hierarchiával foglalkozni. Mindenki egyenrangú lesz.
Egy fekete köpeny fedi testét, mely alatt egy bokáig érő egyrészes volt. A hátán volt a nagy méretű fehér kör alapon fekete, nyolc lábú pók címer, melyet mindig viselt valahol.



A két ajtónálló őr, kik még a régi házuk fekete- lila egyenruháját viselték mély meghajlással nyitották ki előttük a trónterem hatalmas kapuját. Nagy vita volt ebből is, sokan inkább máshol akarták volna megrendezni, hiszen... király nélkül itt? De Uráldur soha nem hagyta, hogy a terveit kicsik keresztezzék. Azt akarta láttatni, hogy minden működik. Egyedül Hafeznek nem küldött meghívót, akit még Demertor -ki nem adott- parancsára üldözött.
Bár még az ő elfogására sem tett semmi készületet. Ha a nemes vérű férfi bizonyul a legrátermettebbnek, hát övé lesz a korona és a kedvese botlása még jól is jöhet ebben az esetben. Ám neki úgy tűnik, hogy egy félig már halott király hadserege könnyedén megroppantotta az erőit és már csak bujkálni tud.

A szokásos büszke ábrázatot magamra öltve vonultam be férjem oldalán a mostani alkalomra, nem túldíszített trónterembe, amit jó régen nem látogattunk már. Tisztában voltam vele, hogy miért itt és miért így kerül megrendezésre az éves farsangi bál, hiszen Uráldur most beavatott ezen tervébe, de természetesen mindent úgy kellett csinálni, mintha minden a legnagyobb rendben volna és én sem lóghattam ki a sorból, azt nyújtottam, amit máskor is, amit elvártak tőlem.
A hosszú, földet söprő bársony ruhám fekete volt, mint az éjszaka és kivágott mellrészénél és a szoknyarész rakásánál vörös, mint a frissen kiömlő vér. A mellrésztől erősen szűkülő felsőrész két oldalán fehér pókok csíkja sorakozott, kétséget sem hagyva házunk, családunk felől. Hajam szoros kontyban trónolt a fejem tetején, az azt tartó háló szálaiba aranyló fényt vetett a fáklyák lángja.
Vállamat férjeméhez hasonló köpeny fedte, mely bevonulásunk közben sötét fellegként kavargott hátunk mögött.
Néha egy észrevétlen oldal pillantást vetettem a gondterhelt homlokra és megszorítottam életem párjának kezét, hiszen volt miért aggódnia, mind politikailag, mind a családunk miatt és nem akartam kétséget hagyni felőle, hogy mindenben számíthat rám, bár ezt mindig is tudhatta.
Demertot hosszúra nyúló betegsége, előbb-utóbb döntés elé állítja az Első Lordot és muszáj neki lépni elsőnek, ha nem akarja megszakasztani a pókok nemzetségét.
A terem nem volt zsúfolt, hiszen nem mindenki kapott meghívást, de azok most valószínűleg árgus szemekkel figyelnek minket.
Persze minden elég képlékeny volt, de azt is tudtam, hogy a férjem általában jó pár lépéssel a többiek előtt jár, de persze érhettek minket meglepetések. De nem voltunk még itt sem védtelenek.
Feszes mosollyal az arcomon, csillogó szemekkel követtem uramat a terembe erős karján.
- Remélem mindenki elég ünnepi hangulatban van és nem akar bajt. – súgtam férjemnek, míg a terem közepe felé lépkedtünk.

A bálon néhány vendég még nem érkezett meg, ami nem kavarta fel annyira a házigazda szerepét betöltő Uráldurt, de azért elgondolkodtatta, hogy vajon ők még többet fognak késni vagy esetleg páran nem is akarnak eljönni.
Ám neki a jelen lévőkkel kellett valamit kezdeni. Mégpedig úgy, hogy a vezérkar szerepét magukra öltsék és újra dinamizálják a határon túli akciókat. Bár nem halnak bele, ha évekig nem lépnek ki, hiszen a háború eddig is hosszú szünetekkel tarkított gyors lerohanások sorozata volt, ám ezeknek az akcióknak a sikerét hosszú évek előkészítése és alapos felkészülés hozta meg mindig. Ha most nem kezdik el átbeszélni, milyen stratégiát kövessen az új hadjárat, vajon hogyan várhatnák majd azt, hogy néhány hónap vagy akár pár év múlva a depresszióba süllyedt hadurak neki látnak?
A Fiskal család egy nekik háttal álló tagja felé vették az irányt.
-Üdvözöllek, Waterboarding! Örülök, hogy eljöttél. -rázta meg a kezét.



-Uráldur! ISIS! -biccentett egy kicsit a fejével- Kíváncsi voltam, mit tervezel.
*Az Első Lord szája mosolyra húzódott. Úgy gondolta, ennél jobb előkészítést nem is kaphatott volna, hogy bevonja a hadvezért leendő terveibe.
-Egy Oughwar elleni hadjáraton gondolkodom. Elárultak minket és a királyunkra támadtak. Minden kép bosszút akarok állni rajtuk Demrtor... jelenlegi helyzetéért.
*Majdnem kimondta, hogy haláláért, hiszen egyre kevesebb kétsége volt afelől, hogy az uralkodó állapota tartós lesz és csak egy hatalmat magához ragadó új férfi mozdítja ki eme helyzetéből.
-Nem hiszem, hogy ez Demertor kedvére való lenne. Ő kezdeményezte a diplomáciát. És csak egy királyi parancs vonhatná vissza.
-De hisz épp ők támadták meg a mi felségünket! -emelete meg kicsit a hangját.
-Úgy hallom, nem rég volt egy kis nézeteltérésed az egyik emberemmel, Rayden századossal. Ha bármi gondod van az egyik tisztemmel, -mutatott a pók nemzetség vezetőjére ujjával- máskor szólj nekem! És elintézzük.
*Fiskal Waterboardingot sokan nem tartották igazi nemesi családnak, megítélése igen kettős volt. Apja szárnyai alá vette, ki törzsőrmesteri rangig jutott a hadseregben. Nem számított így még igazi középszintű vezetőnek, de tény, hogy fiát igyekezett rangjával segíteni az előmenetelben. Mindenki így kezelte, ám amikor meghalt az egyik csatában atyja, hirtelen vett lendületet pályafutása. Mintha csak nyomasztotta volna és visszafogta volna az eddigi segítő szándék, taktikája az addigi merev, frontálisról mindenki meglepetésére rugalmassá vált. Gyorsan beletanult a bozótharcos stílusba és kimondottan váratlan húzásokkal operálóként híresült és vált a hadteste legmagasabb rangú tisztje.
Jobb szerette volna maga mellett tudni és bevonni a terveibe.

Felkészültem akár a legrosszabbra is, bár reménykedtem benne, hogy Uráldur a megfelelően mérte fel a politikai helyzetet, de mostanában értek minket kellemetlen meglepetések, amik nem veszélyeztették ugyan a családot, de megmutatták, hogy még azokban sem mindig bízhatunk, akiben eddig nem kételkedtünk.
Azt hiszem Demertot király elhúzódó betegsége, eléggé kezdi rányomni a bélyegét a hangulatra és férjemnek minél előbb lépnie kell majd, ha nem akarunk véres trónviszályok korszakába lépni.
Abból amit elmesélt nekem, az sem lenne kizárt, hogy ha ezen bizonytalan helyzet ellenségeink fülébe jutna, talán még olyan külső támadással is szembe kéne néznünk, ami megroppantaná a győzhetetlenségünkbe és ördögi mivoltunkba vetett hitet és nem támadni, hanem védekezni kényszerülnénk.
Minden részletbe persze nem avatott be életem szerelme, de már eléggé összeszokott pár voltunk ahhoz, hogy tudjam játszani mindig a megfelelő szerepet és tudjam mikor kell bevetni valami női praktikát és mikor csendes szemlélőnek lenni.
Ez a bál nem volt az igazi, körülnézve tudtam, hogy jó páran még nincsenek itt, de a célja meg volt az Első Lordnak vele és a könnyedség álarca mögött feszülten figyeltem, mikor kell esetleg közbelépni.
- Fiskal hadúr! – biccentette meg én is a fejem, bár rosszallóan húzódott össze a szemem, ahogy a nem túl tiszteletteljes köszönést észleltem
Szóval már elkezdődött és mindenki igyekszik helyezkedni és addig feszíteni a húrt míg lehet.
Természetesen férjemen semmi nem látszott az udvarias mosolyán kívül.
Aztán elkezdődött az, amiért tulajdonképpen itt voltunk és én kissé hátrébb húzódtam átadva a terepet a politikai játszmának, ebben egyáltalán nem féltettem Uráldurt, akár mennyire is próbál majd a fiatal Waterboarding megfelelő pozícióba kerülni, a sokat tapasztalt és a királyváltást is megélt Első Lorddal nem versenyezhetett. Viszont a kocka el volt vetve.
Azonban a felhozott esetről nem hallottam és Rayden százados neve sem volt ismerős és én is kíváncsi voltam, hogy ezzel majd mit kezd az uram.

Rosszallóan redőztek fel Uráldur homlokán a ráncok, mikor a nyílt lerohanása nem sikerült. A Fiskal család nagyra nőtt gyermeke, ki ISIS-szel közel egyidős túl nyíltan mond ellent neki. És ez már önmagában fenyegetés a terveire.
Bár az utóbbi évtizedekben már több jelentős hadjáraton nem vett részt a csapataival, ami felvetette az Első Lord szemében, hogy elpuhult, megöregedett esetleg a hadvezér, ám épp oly értékessé is tette számára. Neki igen jó képességű elit katonái vannak Al-Nuszra és Revan egységeiben és a többiek sem panaszkodhatnak. Bízott mindig is az összetett felkészítő gyakorlatokban, melyek rendre meghozták a sikert számára. Ám a yrchi csata során is kedvenc centuriója ötven katonát vesztett az ötszázból. Amit újoncokból kellett pótolnia.
Szívesen bízta volna a fő vonalakat harcban ugyan régen járt, ám hosszabb ideig edzett katonákra. Ám Waterboarding hozzáállása alapvetően megkérdőjelezte, hogy érdemes-e bármit tovább mondani. Ha ő az orkokkal van Uráldurral szemben, akkor a legkevesebb, hogy ül a babérjain tovább és katonáit tartalékolja még újból.
-Nem fogom tűrni a lopást már hadvezérek felé. Ezt jobb, ha világosan látja mindenki. Demertor engem, Awernondyast és Saravent bízta meg a Sötét Tömeg egészének az irányításával. Amíg fel nem épül, az ő parancsára döntök és irányítok.
-Csak ne feled, hogy egy személy gyakorol korlátlan irányítást. Amíg nincs a vitás kérdéseknek bíróság, addig egyeztess az illetékes hadvezérekkel! A rendszabályozás egyedül az én hatásköröm a hadtestben. Még ha szívesen együtt működöm hadúr társaimmal -hajtotta meg enyhén a fejét- az ilyen kényes kérdésekben. Nem az ítéletet vitatom, csak az eljárást. Tartsuk magunkat a szabályokhoz.
*Sosem szerette a politikai mellébeszélést ISIS férje, még ha igen gyakran gyakorolta is azt. Szerencsére úgy tűnik, a katona társa sem hágja át az illem szabályait. Ám egyértelműen nem támaszkodhat rá a jövőben.
-Megbocsátasz, drágám! Waterboarding! -biccentett oda távoztában. Egy ismerőst pillantott meg a puncsos asztalnál.



-Szia Thea! -köszönt oda, mire hirtelen összerándult a magának épp új adagot szedő- Mik a hírek nálatok? Hogy haladtok?
-Üdvözöllek, Uráldur! -mondta egy tincsét hátra simítva- Semmi különös. Kezdünk jól kijönni egymással. -igyekezett a férfi mellkasát nézni.
-És számíthatok rátok, ha kinevezik a férjedet Aw helyére?
-Kell még egy kis idő.
-Thea! Emlékszel miről beszéltem a tónál? Egy hadseregnél fontos, hogy mennyi az idő. Ha nem egy ütemre jár, abból csak harag keletkezik. Próbáld meg felgyorsítani az eseményeket!
-És ha azt mondja, hogy ne szóljak bele?
-Akkor valaki mást állítok a helyedre. Nem kell erőltetned. -rázta meg a fejét- Ha nem sikerül, megköszönöm a próbálkozásodat.

Komolyan nem tudtam mire vélni a fiatal hadúr szavait, amivel az Első Lord-nak válaszolgatott és még jó hogy nem számon nem kérte rajta az egyik embere halálát, azon kívül, hogy visszautasította, bár azt legalább diszkrétebben a vele való nyílt szövetséget.
Ez sok mindent jelentett, talán még azt is, hogy mégis csak munkálkodik valami másik erő is a háttérben és erről mi még nem szereztünk tudomást? Ez nagyon rossz hír lenne.
Most már nagyon is lényeges, hogy a többi jelen lévő parancsnok vajon hogyan fog reagálni, ki az aki elzárkózik, vagy kivárásra játszik, ki az aki hajlandó elkötelezni magát és ki az, aki el sem jön.
Ez megmutatja majd, hogy milyen erős az ellenünk törő erő, bár elképzelni sem tudom, hogy a férjemen kívül kinek lehet ilyen befolyása. Hafez-ről az a hír járja, hogy behúzódva a mocsaras területekre vívja harcát, de ebben az esetben nem értettem egyet párommal, aki az öreg elf ellen lépett fel Demertor nevében. Kapcsolatai lévén el tudtam képzelni, hogy ő képes lenne, még ilyen helyzetben is kellő szövetséges maga köré gyűjteni, hiszen az egyik legrégebbi nemesi családok közé tartozik, vetekedve a pókok befolyásával.
Megütközve néztem továbbra is Waterboarding-ra, hogy mit meg nem enged magának és Uráldurra is, hogy ezt eltűri és nem vágja le itt, a többiek szeme láttára, hogy példát statuáljon.
De nem szólhatok bele, azonban azt soha nem róhatja fel nekem senki, hogy rövid az emlékezetem és, ha oka van annak, hogy férjem nem intézkedhet nyíltan, akkor megy az másként is.
Igaz a szabályokat megtartotta az ifjú úr, annyira nem volt ostoba.
- Milyen tapintatlan vagyok. – léptem közelebb a férfihez, mikor uram jelezte, hogy maga indul újabb beszélgetésre. – Nem is kérdeztem, hogy boldogul a fiad, Frodo? Úgy tudom, hogy a király testőrségébe választották be. Jó helye van? – kérdeztem ártatlan mosollyal, mint akit tényleg érdekel, de Waterboarding sok mindent kiérthetett belőle.
Az, hogy Uráldur Thea-val cseverészett, az sem volt véletlen.
A trónterem ajtaja újból nyílt és ahogy oda néztem alig bírtam visszafojtani meglepetésemet és balsejtelmem beigazolódni látszott. Hafez egyik szövetségese volt, ha jól emlékszem valami kisebb nemesi ház feje, Fremos és aki most pár bizonytalan lépés után hirtelen meglátta Waterboarding-ot és azonnal odasietett, majd valamit hevesen magyarázott neki. A férfinek sötét felhők vonultak végig az arcán, talán nem kapott túl jó híreket.

Awernondyas özvegye egy húzással felhörpintette a rumos puncsot. Nagy sóhajjal kiadta magából a benne lévő feszültséget, mely ISIS férjének utolsó mondata miatt a tetőpontjára hágott. Majd kapkodó kézzel látott neki újra tölteni magának. Arca hófehér volt, és mikor újra ital lett a kezében, kicsit hanyagul az asztalnak támaszkodva váltottak pár mondatot, mely elterelni kívánta a figyelmet arról, hogy a régi ismerősök közötti beszélgetés egy ponton elkezdett nagyon rossz irányba menni.
-Köszönöm, jól teljesít. Úgy hallom a társaitól, meg vannak vele elégedve. Demertor személyesen kérte, hogy csatlakozzon a személyes csapatához. Azt mondta, a te egyik fiad is oda kerül, de... Azóta nem hallani erről a dologról semmit. Minden rendben kettőtök között?
*A beszélgetéshez az Aszad család egyik közeli barátja csatlakozott. Nem vonultak külön Uráldur párjától, így hallhatta, mit beszélnek egymással.
-Waterboarding! Meglepetés, hogy látlak. Már attól tartottam, nem is keveredsz a hadvezérekkel. -nyújtott kezet, amit el is fogadott.
-Már hogy ne keverednék? -kérdezte kacagva- Hiszen én is az vagyok. A legjobb hadtest parancsnoka. Itt a helyem! Uráldurral épp azt beszéltük, hogy mik a tervei a következő harcokban. Igaz, ISIS?
-No, és mik a tervei? -nézett oda a nőre.
*Ha a Do'Odrun ház első asszonya válaszol, azt megvárják és az alapján felelnek. De ha nem, akkor a másik hadúr adja meg a választ.
-Épp azt feszegette az ura, hogy az orkokra kellene rátámadni.

Meg kellett állapítanom két dolgot is, egyrészt Thea igazán rosszul nézett ki, miközben a férjemet hallgatta és ez engem nagyon kíváncsivá tett, hiszen láthatóan rettegett.
Másrészt a fiatal nemes nem vett a lapot, amikor a fiát kezdtem emlegetni, sőt nagyon is magabiztosnak látszott, mintha csak valakitől biztosítékot kapott volna, hogy vérvonala szakadatlan és erős marad. Mikor visszakérdezett a szeme sem rebbent és hideg mosolyt jelent meg az arcomon, majd megráztam a fejem.
- Nem a fiamról volt szó, hanem a lányomról kedves Waterboarding. Azt hiszem nem ártana a körmére néznie a hírszolgálatának, mert ehhez még csak nem is kell közel férkőznie a házunkhoz. És bár fontos királyunk védelme, azt hiszem van testőre épp elég, főleg, hogy mostanában nem igen vesz részt társadalmi eseményeken, így nem sok dolga lehet a testőrségének. – vonom meg a vállam tovább mosolyogva. – Aglarnis kiváló katona és ennek megfelelő feladatokat kap, tisztjei megelégedésére. Demertor-ral pedig minden rendben, még azelőtt mindent megbeszéltünk, mielőtt sajnálatos módon ágynak esett. – némi szomorúságot csempésztem a hangomba, de tekintetem semmilyen érzelmet nem tükrözött.
Hafez egyik társának megjelenése viszont tényleg érdekes volt és bár egy lépést hátrébb léptem, jelezve, hogy nem óhajtok fültanúja lenni beszélgetésüknek, ha ennek jelét adják, de nem tartották szükségesnek, így hát maradtam és csak egy biccentéssel üdvözöltem a férfit.
A sötét elfeknek sosem volt erénye a szerénység, így most sem lepett meg, hogy Waterboarding sem tette ezt és öntelten állította, hogy övé a legjobb hadtest.
A kérdésre mégis közelebb léptem és határozottan néztem először egyik, majd a másik férfi szemébe.
- Nem egészen uraim, nem egészen. Ahogy én tudom, férjem csak a véleményüket szeretné megtudni egy esetleges hadjáratról, hiszen már mindenki tudja, gondolom Önök is, - szúrtam közbe kissé élesen, - hogy szeretett királyunkat valami ork méreg, vagy sámán mágia döntötte le a lábáról. Úgy gondolom a gyengeségünket és tehetetlenségünket bizonyítani, ha nem mutatnánk meg a többi fajnak, hogy ezt nem tehetik meg büntetlenül, vagy tévednék? – néztem rájuk kérdőn. – De sajnos sok itt az uralkodó nélkül határozatlan …….parancsnok. – vontam meg a vállam könnyedén. – Persze tisztelet a kivételnek. – mondtam kétértelműen.

A hadvezér elengedte a füle mellett a kémeire vonatkozó megjegyzést, ám nem kerülte el a figyelmét a félmondat, hogy rendezni kellett a viszonyt a baleset előtt az uralkodóval. Vagyis bármennyire is játssza Uráldur a nagy hűségest és a mindig a korona szolgálatában lévő stratégát, valami sokkal komolyabb volt közöttük, mint amire eddig ő gondolt.
Hogy Thoron áthelyezéséről a királyi gárdában miért blöffölt ISIS, az homály marad mindenki előtt, mert egy új vendég szállt be a beszélgetésbe. Akivel igen gyorsan izgalmas témák merültek fel.
-Vagyis a férjed is úgy látja, hogy aktuális az új király megválasztása? Ha ez a... magány kihat a seregre, akkor ideje lenne egy új helyettest kinevezni Kyrinne helyére. Persze, csak ameddig felépül. -mosolyodott el Fremos oda biccentve ISIS-nek.
-Hát ezt a kérdést nem tenném fel szegény háziasszonyunknak. -mondta intőn Waterboarding- Ne feled, hogy az ő családja lesz az első, akit egy bitorló le akar majd mészárolni. Sajnos ahogy Demertor-féle váltás sem volt vér nélküli, ez ismét elkerülhetetlen... lenne. -kis szünetet tartva még hozzá tette- Ha csak nem az Első Lord kiálltja ki magát uralkodónak.
*Hafez szövetségese segítség kérően nézett a nőre.

A szavakba rejtett játszma tovább tartott folytatódik a nemes és közöttem és néha pont ezért engedek némi bepillantást neki egy-két információba, hogy legyen min agyalnia, de ne legyen semmiben biztos, csak találgatnia kelljen.
Most is biztos vagyok benne, hogy felkeltette a figyelmét az, amikor megemlítettem a beszélgetést Demertor-ral és nem is kellett csalódnom, láttam, ahogy megvillant a szeme.
Talán elgondolkozik róla, hogy nem biztos, hogy lesz ideje kivárni a megfelelő körülményeket, hogy végképp elkötelezze magát. De az is lehet, hogy már sokkal többet tud, vagy sokkal jobban igyekszik a saját pecsenyéjét sütögetni, mint amire számítunk. Bár ahhoz nem lenne elég a támogatása, hogy maga akarjon előre törni a trón felé.
- Ilyet mondtam volna? – néztem meglepődést színlelve az újonnan érkezettre. – Uráldur sosem tenne ilyet! – rázom meg határozottan a fejem. – Nincs nála hűségesebb embere a királynak, ezt tartsátok észben, urak! – néztem rájuk keményen. – Épp a tekintélye megóvása és a bosszú miatt akar lecsapni az álnok orkokra, akik szemtől szembe nyájasak, de elég a hátunkat mutatni feléjük és máris belénk marnak. De….hol van ilyenkor Kyrinne? Nem neki kéne ezzel leghamarabb előállnia vállvetve a férjemmel? Hiszen már csak ketten maradtak szegény Awernondyas halálával. – mondtam ártatlan arccal, elengedve a fülem mellett Waterboarding nem véletlenül kiejtett szavainak élét, de aztán haragosan néztem rá. – Ugye ezt valami morbid tréfának szánod uram, vagy talán ezzel vádolod az Első Lordot? Ha csak tréfa, szerencséd, hogy ő nem hallotta. – válik a hangom figyelmeztetővé, hogy észrevegye magát. – Azt hiszem jobb lenne, ha most távoznék a körükből. – igyekeztem visszavonulni, hogy mindezt közöljem a férjemmel is.

A két férfi elmerengett a hallott mondatokon, láthatóan azon gondolkodtak, mi lehet ISIS valós véleménye a színfalak mögött és ők vajon mennyit mutassanak meg saját érzelmeikből. Ám már eddig is elég őszinték voltak az udvar általános helyzetéhez viszonyítva.
-Igen, Kyrinne roppant szerencsétlen választás volt. Bár senki nem számított ilyen gyors válságra a közeli trónváltás után. Királynéként valószínűleg jobban megállta volna a helyét. Mit gondolsz, ISIS? Vajon ő is Sádien sorsára jut? Vagy pusztán megölik?
*A Fiskál család tagjának kérdése igen provokatív volt, bár egyelőre úgy tűnik, a közös nevező közöttük még csak a helyettes teljes alkalmatlansága.
-Ne aggódj! Senki sem hiszi, hogy az urad ilyen követelésekkel állna elő, ha azt előtte nem készítette alaposan elő.

Soha nem voltam egy elveszett lélek és magam is képes voltam dönteni arról, hogy mi a jó, vagy mi a rossz a családomnak és a házunknak, de volt előttem egy példa, ami nem is olyan régen történt és majdnem rosszul sült el és, amit nem óhajtottam megismételni, ezért próbáltam kihozni a helyzetből, amit csak lehetett, amíg nem beszéltem a férjemmel a fejleményekről. Az igen csak meglepő fejleményekről!
És ezek egyre meglepőbbek lettek számomra. Hafez álláspontját már ismertem és talán még azt is mondhatnám, hogy a szövetségese, Fremos szavai még nem is leptek volna, meg, de még tőle sem vártam, hogy ennyire nyíltan beszél róla. Azonban a fiatal Fiskal nemes szavai tényleg megdöbbentettek, igaz már alaposan megtanultam, hogyan rejtsem el az érzéseimet, így nem hiszem, hogy bármit is észrevettek volna.
Most vagy engem akartak próbára tenni és velem együtt az Első Lord hűségét, mert ezzel bízták meg őket, vagy ……..vagy megbolondultak!
Gyors pillantást vetettem magam köré, de szerencsére nem tartózkodott senki olyan közel, hogy bármit is hallhatott volna, így kissé megnyugodtam
- Én nem……nem foglalkozom a politikával. – ráztam meg a fejem, majd halkan folytattam. – És azt sem hiszem, hogy ezt itt és velem kellene megbeszélnetek. – villan a szeme körbe, hogy értsék mire gondolok. – De azért örülök Waterboarding, hogy ez a véleményed az Első Lordról és ezt komolyan is gondolod. Most bocsássatok meg, de üdvözölnöm kell még pár vendéget, de ígérem, hogy semmiképpen nem felejtem el megemlíteni férjemnek szavaitokat.
Ezzel, ha csak nem tartottak vissza, elköszöntem tőlük és a szorult helyzetből is, ami kezdett kialakulni.

A beszélgetés egyre inkább kezdett abba az irányba terelődni, hogy ISIS-nek szinte már Uráldurt kellett -volna- helyettesíteni, ám ő emlékszik arra, hogy az ura nem biztos, hogy örülne, ha akár Hafez akár más, befolyásos ember ügyében túl egyértelmű állásfoglalást tesz.
Hagyják elmenni, hiszen lesz itt még elég megbeszélni való. Az Első Lord is ott hagyja Aw özvegyét és csatlakozik hozzá. Megdöbbenti, ahogy a hangulat egyre inkább káosz felé sodródik. Kevesek tesznek ennyire egyértelmű kijelentéseket, mint Waterboarding és a mocsárban bujkáló lázadó vezér embere, ám azért nem kell senkinél túl sok gógyi ahhoz, beleértsen olyan dolgokat a mondatokba, gyanútlanul hallgatva, amik pár hónappal ezelőtt még megért egy kivégzést.
Az est hátra lévő részén csak feszült beszélgetésekre került sor, így a rendezvény fővédnöke kedvesével együtt amennyire elkésve érkezett, annyira korán távoztak.
-Ez érdekes volt. Úgy tűnik, rosszabb a hangulat, mint a legszörnyűbb félelmemben. -súgta oda halkan feleségének, miközben testőreik gyűrűjében a lakosztályuk felé mentek- Sokkal tehetetlenebbek egy erős kezű irányító nélkül, mint hittem. És... félek, hogy ha tesznek valamit, azt nem egyeztetik és hülyeséget csinálnak.
*Hangja aggódással teli volt. Baljós előérzetek kísértették, mint valami ártó szellem.
-Azt szeretném, ha hazaértünk, -mondta hangosan- akkor segíts nekem egy szellem idéző ceremóniában. Bármi történjék velem, szeretném, ha valaki más is képes lenne Szaladint és a többi gyermekünket a tűzhely körébe meghívni és nem fenyegetne, hogy újra csak emlékké válik. Számíthatok rád?

Pontosan az jár a fejemben, hogy bár időnként beavat férjem az ügyeibe, azért nem mindegyikbe és amúgy is, nem én vagyok az megfelelő személy, hogy nyilatkozzam ebben, vagy kifejtsem álláspontomat. Én a Pókok nemzetségének tagja vagyok, az Első Lord asszonya és, mint ilyen vigyáznom kell, hogy mit mondok, mert a legtöbben azonnal Uráldur terveivel azonosítanák a szavaimat.
És nem volt olyan rég az, amikor Hafez miatt majdnem bajba kerültem és kerültünk, szóval számomra a beszélgetés nem kívánt irányba haladt, így nem is haboztam, hogy véget vessek neki egy udvarias elköszönéssel és visszavonulással.
Mivel láthatóan a férjem is befejezte Thea-val a csevejt, így azonnal hozzá csatlakozom, mielőtt újból lecsap rá valaki.
Még az udvariasság látszatát keltve sétálgatunk kis ideig a meghívottak között, ide-oda megejtve egy köszönést, pár szót, miközben nyitva tartom én is a fülem, hiszen a nem régen lezajlott beszélgetés most már figyelmessé tette arra, másoknak mi a véleménye, és bár én nem vagyok politikus, azért meglep a végeredmény.
Uráldur is hasonló véleményre juthatott, főleg miután közben én is tájékoztattam a beszélgetésről, mert jóformán elsőként távozunk.
- Várható volt, hogy páran mozgolódni kezdenek, ahogy Hafez példája is mutatja, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar és ilyen nyíltan. – bólintottam a szavaira.
Én is aggódva pillantottam a férjemre, mert már régen nem láttam ilyen gondterheltnek és őszintén megdöbbentem a folytatástól, mert úgy látszik komolyabb bajt sejtett, mint gondoltam.
- Tudod, hogy mindenben számíthatsz rám, életünk már régen egybeforrt. – feleltem halkan, megszorítva a kezét. – De mi történne veled? Erős vagy és tudod mit csinálsz, nem úgy mint a sok bolond. – intek a Trónterem felé. – Családunk a halálig összetartó, erre mindig számíthatsz kedvesem.

ISIS és férje nagy léptekkel közeledett az otthonukhoz, ahol neki láttak a ceremóniának. A sötét tekintetek tulajdonosa úgy gondolta, hogy meghalt családtagjaik igen széles sorát be kell vetni, ha legalább esélyt akarnak maguknak arra, hogy körültekintően tudjanak dönteni a nemesi ház sorsáról.
A félhomályban, melyet csak hat pislákoló mécses világított meg -öten közülük szabályos távolságra voltak egymásról egy kör mentén, míg utolsó társuk egy falmélyedésben pihent. A kör közepére egy sárkányt formáló ezüst edényt tett a vén elf, majd a tőrét előhúzva a feleségéhez szólt.
-Mind kettőnk véréből belecsorgatunk az edénybe. Nem olyan nehéz megszólítani egy szellemet. Csak a beszélgetés a nehéz vele.
*Ezzel megvágta tenyerét és hagyta, hogy életnedvéből bőségesen csöpögjön. Bár néhány csepp is elég lett volna, ám ez is az „új világban” lakók felé való tiszteletét sugallja, hogy nem fukarkodik olyankor, mikor nem egy párharcban kéri őket.
-Majd ne felejtsd el, hogy ők már nem azok, akiket ebben a világban megismertél. Egy alánk beosztott katona már nem függ tőlünk és nincsenek kötelességeik. És megvan az új életük, amiből ha kiszakítjuk, kellően hálásnak kell lennünk, hogy segítenek kicsit nekünk a végszükség óráiban.
*Felesége felé mondta szavait, igyekezett felkészülni arra, hogy neki életében valószínűleg az első ilyen lesz. Szaladint szívesen hívná, hiszen bízna benne, hogy az érte hozott áldozatért cserében szinte biztosan örömmel melléjük állna. Ám... Neki most már feladata van és még nem tért vissza. Így vakon kell próbálkoznia.
-Ha követitek életünket még, szellemek, fedje fel magát valamelyikőtök, ki jó kedvvel fordul felénk! Szükségünk lenne a segítségetekre.
*Ha gyermekei anyja is belecsöpögtetett az edénybe a saját véréből egy nem várt ismerős jelenik meg előtte. Kit Uráldur is jól ismer már régről. Egy falábra támaszkodó, mankós fajtársuk.
-Nem mondom, hogy jó a kedvem. De azért még rajtatok tartom fél szememet.
-Após? -jött ki a meglepettség hangja- Ömmm... Lányunkról lenne szó. Külhoni küldetésben jár, de már régen nem hallottam felőle. Aggódom érte.
*Nem sikerült olyan udvariassá, mint szokott lenni, de hirtelen mindenkire gondolt... a saját oldalágából. De vajon mennyire sikerül a feleségének tisztelettel szólnia?

Soha még nem vettem részt ilyen ceremónián és bár bízom a férjemben, azért hideg borzongással húzom össze magamon a kendőt, amit a hűvös ellen vettem magamra.
Érdeklődő tekintettel nézek körül, miként van berendezve a hely, de a legjobban a középen lévő sárkányos urna ragadja meg a figyelmemet, ami biztos nem véletlenül áll ott.
Mély levegőt vettem, mikor Uráldur megszólalt és megláttam megvillanni a tőrén a mécses lángján, aztán mellé léptem, megacélozva magam, hiszen tudom mi a célja a szertartásnak és, hogy mennyi minden múlik ezen.
Különben is, soha nem hátráltam meg a kihívások elől és nem is most fogom elkezdeni, mikor férjemnek szüksége van rám.
- Értem! Majd vigyázok, hogy mit mondok, ha egyáltalán beszélnem kell. – bólintok és figyelmes tekintetemet páromra fordítom.
Nem rettent meg a vér, amit a szellemeknek áldozunk, így semmi rossz érzés nincs bennem, mikor Uráldur megvágja magát és éltető nedvét bőségesen az urnába ereszti.
- Nem fogom elfelejteni kedvesem. Hálás leszek a segítségükért.
A szívem azért hevesebben dobog, mert nem tudom pontosan mi fog következni, éppen ezért a legrosszabbra készülök, de nem fog elrettenteni bármilyen csúf, gonosz dolog is történik majd.
A szertartás hagyományos szavait férjem ejti ki, aztán én is oda tartom elé a kezem, hogy megnyissa ereim csatornát és, ahogy ő sem, én sem sajnáltam azt, hogy jobb kedvvel nézzenek ránk és jelenjenek meg szellemeink.
A látvány és az ismerős hang azonban minden képzeletemet felül múlta és megdermedve állok csak, hagyva, hogy még mindig csöpögő véremet a föld igya be.
- Apám? – nyögöm ki alig halhatóan, de aztán férjem szavai kibillentenek a bénultságból és tisztelettudóan hajtom meg szülőm előtt a fejemet.
Mikor Uráldur a lányunkról kérdez, valami balsejtelem szorítja össze anyai szívemet.
- Örül a szívem, hogy még figyeled családodat apám, remélem jó sorod van…..odaát. Kérlek most se fordítsd el rólunk figyelő tekinteted és segíts nekünk, hogy továbbra is fennmaradjon házaink neve. – kértem aggódva.

A szellem mérges tekintettel nézett, mint akinek nincs ínyére itt lenni. Pedig ő maga felelt a hívásra.
-Nos, ha ezt kéred, hát segítek fenn tartani a családot az élők között. -mondta szigorú arckifejezéssel a lánya felé fordulva majd átvándorolt a tekintete Uráldurra- Amit pedig téged illet, vejem! Hát nem bánom, figyelemmel kísérhetem Aglarnis sorsát. Úgy is ő örökölt belőlem a legtöbbet. Ám ezúttal nem lesz ingyen a szívesség. Másnak kell átvennie a pók nemzettség kézben tartását, hogy ne hulljon a mélybe! Úgy tűnik, elfáradtál és már túl sokat hibázol. Nem akarok papolni. -legyintett nagyot a szabad kezével- Jó társa voltál a lányomnak, nálad jobban talán nem s választhattam volna. De ne feledjétek később se, hogy ti kértetek meg!
*Ezzel kilépett a gyertyák által kijelölt körből és az ajtó felé bicegett. Érdekes volt a látvány és a férj gondolatait az kötötte le közben, mit akart mondani azzal, hogy más veszi át a pók nemzetség irányítását. Ő a legmagasabb rangú a családban és a legtöbb lehetőség a kezében, hogy a veszélyeket és akadályokat elhárítsa. Vajon ISIS-re gondolt? Csak remélni tudta, hogy nem egy másik oldalág feltörekvő kölykére, akik oly megfontolatlanok. Már az is kérdés számára, hogyan lesz képes az új generáció boldogulni saját maga.
-Jó volt veletek beszélgetni. -fordult vissza a megboldogult- Remélem jobb lesz a kedvem, ha újra előkerülök. De ha megbocsátotok, most elő kell kerítenem a neveletlen utódomat. Merre is küldted, Do'Odrun?
-Hobos gondjaira bíztam, a Szolgálatoknál. Kicsit kiélni kalandozó vágyait.
*Egy fintor suhant át a hallottakra a halott arcán.
-Puhány banda. Ezt a szégyent!
*Ezzel hirtelen eltűnt, hogy egy másik épületben jelenjen meg.
-Nos! Nem is ment rosszul. Ha Szaladin visszajött Awyris megfigyeléséből, akkor majd gyakorlunk még egy kicsit. -húzódott mosolyra a szája.

Apám mindig is a szókimondó fajta volt, ezért is nem vált belőle jó politikus, hanem a hadsereg volt az élete. És ez a modorán sem sokat javított, de nem gondoltam volna, hogy visszautasítja a segítséget. Ezt nem is tette, hiszen ráadásul az unokáját is érintette, aki tényleg sok vonást örökölt az anyai nagyapjától, már persze nem fizikailag értem.
Sosem volt kenyere az alakoskodás, hanem ami a szívén az a száján típus volt, ezért el tudtam képzelni, hogy milyen érzés lehetett neki, mikor apja a hírszerzőkhöz helyeztette át. Nagyon utálhatta!
Azonban a feltétel, amit apám szabott, igen csak megdöbbentett és nem állt szándékomban szó nélkül hagyni, még ha ezzel kockáztathatom a szellem jóindulatát is.
- Atyám! Ne feledd, hogy mit tett Uráldur a családért és most is szakadatlanul azon fáradozik, hogy a pókok nemzettségét ne rántsa magával a kialakulni készülő káosz! – néztem a szellemre határozottan. – És tényleg jól választottál, ahogyan én is. – léptem közelebb férjemhez és tekintetemben láthatta a szerelmet, amit nem koptatott meg az idő.
Nem is akartam belegondolni, mire és főleg kire utalt apám a szavaival, hiszen senki nem alkalmas jelenleg a ház vezetésére rajta kívül. Fiaink még nem készültek fel rá, hogy átvegyék tőle az irányítást.
A merengésemből apám szavai rezzentettek fel, aki elindult az ajtó felé, bár nem hittem volna, hogy a szellemek is így közlekednek. Mikor férjem elmondta neki, hogy merre kezdje keresni Aglarnis-t, persze nem nyerte el a tetszését. Katona volt!
- Megváltozott a világ apám. Kellő információk nélkül, nem lehet már hadjáratot vezetni. Az ellenségeink felkészültebbek, mint régen. – mosolyodtam el a megjegyzésén.
A hirtelen eltűnésétől megrezzentem kissé, de aztán Uráldurra emeltem a tekintetem és megszorítottam a kezét, mikor azt mondta, szerinte jól ment.
- Nem rá számítottam, de a lányunk jó „kezekben” lesz nála. – mosolyodtam el én is, főleg, hogy Szaladin is emlegetve lett. – Jó lesz újra látni őt. – sóhajtottam.

A távozófélben lévő öreg úr még maga elé beszélve válaszolt utóda felvetésére.
-Nem felejtem el, ne izgulj! Álmodni sem lehetne jobb pályafutásról. És boldogabb családi légkörről. Ám jobb lenne, ha már más vinné ezt a feladatot.
*Majd végül sor került az elválás szűkre szabott szavaira, és a pár egyedül maradt.
-Igen. Remélem számíthatunk rá, hogy többször is ránéz majd. Az elején a kémek semmi komolyabb megbízást nem kapnak, csak hogy kocsmában beszéljenek részegekkel és megtanuljanak a terepen beilleszkedni az ellenséges környezetbe. Menjen el ide-menjen el oda. De ha véletlenül lebukna, hogy zevadari spion, azért jobb lesz egy vigyázó szem.
*Megnyugodva indult dolgozószobájába, hogy az aznapi jelentéseket még átfussa. Bár a figyelmét ideje lesz a belső ellenségekre fordítani, ha már a katonai vezetés egysége ennyire megbomlott. És ideje lesz tehetséges új spicliket is felkarolnia, hogy külön megbízásokat adjon nekik. Hobostól függetleníteni akarta a belső figyelést és ehhez ügyes kémekre van szüksége.

/Köszönöm a játékot!/

Nagyon reméltem, hogy szavaim elérik a céljukat és most az egyszer nem apámé lesz az utolsó szó. Már nem elsősorban a lánya voltam, hanem az Első Lord felesége, aki gyermekeket adott neki és vesztett el és aki, örök hűséggel tartozik élete párjának.
És bár mindig határozott voltam abban, hogy mit akarok ez most erős elszánással párosult, hogy megvédjem, ami az enyém, ha őseink szelleme az, akitől ezt meg kell tennem, ha nem.
Mikor elment, azért összeszorult a gyomrom egy pillanatra, de aztán már a bizakodás mosolyával fordultam Uráldur fel.
- Apám, morózus és tüskés természete ellenére, meg fog tenni mindent, ami módjában áll, hogy Aglarnis-t megsegítse, ha szüksége van rá. De remélem nem lesz rá szükség, bár ő mindig, a legártalmatlanabb helyzetben is meg tudja találni a bajt. – néztem sokat mondóan életem párjára. – Nem is tudom kitől örökölte ezen képességét.
Ezek után külön váltunk és míg férjem sűrű tennivalóinak szentelte az idejét, én visszavonultam, hogy ne legyek láb alatt, különben is rám fért egy forró fürdő, aztán pedig kislányom mindent feledtető mosolya.

//Én is köszönöm, kíváncsian várom a folytatást //