/a mocsárban/


Robert tovább mondja a lehetetlen dolgait és lassan Viri is megbarátkozik vele, hogy ilyen a természete. Vagy fene tudja, csak hát kezdenek egész jól összerázódni.
A szigeten hat főt láttok és ügye a nemes származású nő valahogy kimaradt. Mindegyiknél kard és íj, plusz tegez a hátán. Talán csak Robert figyelmeztető szavai miatt, de nem ül le velük sütögetni és ez láthatóan megzavarja őket.
-Nem eszel velünk? A kisasszony most nincs itt. Azt mondta, itt várjátok meg, ha megérkeztek közben!
* Ha továbbra sem lép egyikőtök sem közelebb a tűzhöz, akkor felállnak és ők mennek oda hozzátok, gondosan letéve a szalonnát kenyérre. Hadd csöpögjön ki belőle a zsír! Nincs rajtuk semmi féle rangot vagy bármi mást jelentő szimbólum, a Wymor-ház címere se. Akár a tűz mellett, akár távol maradva tőle körétek gyűlve, de hirtelen a bérgyilkos és egyik cinkostársa kirántja a kardját, miközben a maradék négy félköralakban oldalról kerülve az íjukat kapják le a hátukról és szegezik nektek.
-Jobb, ha nem csináltok butaságot. Ha szépen velünk jöttök, nem esik bántódásotok.

Nem is próbálok úgy tenni, mintha érteném amiket mond, idegen világokról, istenekről meg hasonlókról, de emberektől már hallottam panaszkodni a feleségükre, ezt a részt meg tudtam érteni, így kapott tőlem egy bizonytalan bólintást. Viszont megint csak eltettem későbbre, valami nyugalmas tábortűzbeli beszélgetésre, hogy kifaggassam és kielégítsem majd a kíváncsiságomat, hiszen ki nem lenne az, ha egy olyan utazóval kerülne össze, mint ő.
A mocsárban lévő szigeten táborozó csapat egyik tagja lát el minket elsőre információval miközben beljebb sétálunk, hogy találkozzunk az úrnővel.
Mivel elég éles hallással rendelkezem, természetesen nem okoz gondot meghallanom Robert suttogással közölt figyelmeztetését, amiben valahogy nem kételkedtem, főleg miután szemem végigszaladt a tűznél ülő „csapaton”. Valami biztos nem stimmelt velük, a Wymor család címerét meg nagyon is hiányoltam, hiszen azt az értem küldött féltünde is viselte, ráadásul sokkal nagyobb csapatra számítottam., ezek meg hatan voltak. Csak bólintottam a mágus felé, hogy értettem, de semmivel nem árultam el, hogy feszültebb lettem a hírtől. Kezem észrevétlenül csúszott a kardomra.
A kristályvért engem elég jól megvéd, de ezt nem mondhatom el Robert-ről és nem hagyhattam a csapdában, amit minden bizonnyal nekem állítottak.
- Nem régen ettem, köszönöm. – hárítottam a győzködését. – És nem baj, ha nincs itt, a várban úgy is felajánlottak egy ágyat éjszakára, majd reggel akkor beszélünk. – füllentek folyékonyan, mert furcsállom, amit mond Robert figyelmeztetése után.
Aztán már nagyon nem kell színlelni semmit, hiszen ők is ledobják álcájukat és nekünk szegezik a fegyvereiket.
- Mi ez az egész? – húzom az időt, miközben a növényeket és az állatokat kérem, hogy segítsenek.
Fonják gyökereiket a fegyveresek lábaira, siklók tekeredjenek a bokáikra, szúnyogok csipkedjék a bőrüket, ezzel terelve el a figyelmüket, miközben én kardot rántok és a sebhelyesék felé támadok.
- Futás! – kiáltok Robert-re a csónak felé intve.
Ha az íjászok elesnek, az íjhúr nedves lesz és a célzás is nehezebb vele, talán elmenekülhetünk.
Nem akarom harc nélkül megadni magam, ki tudja kik ezek és mit terveznek.

Robert


Az elf ugyan leplezte idegességét de sajnos sok a ragadozó, aki kibökte, és hát körénk sereglettek. Nem lelkesedem a dologért, mert mágiám az most a semmiben, felszerelésem meg Ninivében hogy a villám rohassza rá az eget. De nem vagyok harc képtelen noha elég trén nézhetek ki.
-Mi lenne túszejtés, csak kérdés kinek végzik.-Aztán a természet életre kel és én se maradok rest ágyékon verni azt aki közénk és a csónakok közé próbálna állni és nem vitázom Viridiellel vagy mi a neve. Hanem rá is figyelve futni kezdek a csónakok felé. Az íjászok gondot okozhatnak, de ha mesterem jó volt valamiben akkor abban hogy íjjal lövetett rám, és most a látszat ellenére van egy minimális pajzsom, bár ha levenném az arcom tuti elrohannának. De irány a csónak, és miközben Viri hátrál a többit igyekszem eloldani és ellökni a parttól, ne tudjanak követni aztán irány az elfel a túlpart. De valahogy csónakázás közben megejtem Természet Anyához tervezett szavaimat is.
-TUDOM HOGY NEM VAGYOK ELF ÉS AZT IS HOGY AMATŐR VAGYOK DE NÉMI SEGÍTSÉGNEK VAGY ANNAK HOGY A SÁRKÁNY ÁTKÁT LEVESZED RÓLAM BORZASZTÓAN TUDNÉK ÖRÜLNI ÉS BESZÉLHETÜNK A FELTÉTELEIDRŐL. SZÓVAL KÉRLEK ADD VISSZA A HATALMAM ÉS NÉMI JOGHÉZAGOT KIVÉVE BÁRMIT MEGTESZEK CSAK SEGÍTS.

/a mocsárban/


A fegyveresek talán elszámították magukat, de azért úgy tűnik, nem nagyon. Hátráltok a csónakhoz, igyekezvén meggátolni őket a követésetekben. Az ingovány gazdag növényvilága kedvez Turion fiának, de Természet Anyánál most úgy tűnik, süket fülekre talált Robert könyörgése.
Az elfet segíti páncélja, mely ruhája alatt rejtőzve meglepetés lesz az íjászok számára és az esetleg közelharcosok ellen. Míg a varázsló egykori mestere kemény kiképzésében bízhat ez úttal csak.
Ha minden jól megy, elindultok a ladikkal. Ám ha megsebesültök, akkor elsőként a földre rogytok a közvetlen közelről leadott lövés miatt.
-Gyertek vissza, kis gecik!


/Kockadobás: 1. Hatos
1 és 2 -A futár megöl egy útjába kerülő gazembert és sikeresen eléri a csónakot.
3 és 4 -Komolyabb összecsapás nélkül eléred a vízi járművet.
5 és 6 -Viridiel a karján sérül meg egy lövéstől és kiejtve jobb kezéből kardját, földre esik.

2. Hatos
1 és 2 -Robert elé áll az egyik lövész, de könnyedén leteríti, akár végezhet vele.
3 és 4 -Akadály nélkül eléri a ladikot.
5 és 6 -A mágus lábába áll egy -majdnem- eltévedt nyílvessző./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

#1 'Hatos' : 6

--------------------------------

#2 'Hatos' : 5

Robert


Egész a csónakig jutunk amikor engem a lábamon Virit a jobb karján éri a lövés amitől fegyvertelenné vált. A fájdalom normál esetben a földhöz szegezne, de túl sok kínzáson estem át ahhoz inkább szóban fojtatom.
- Hogy egy alsóbbrendű ostoba HUMANOID FÉREG céltáblának nézzen na azt nem hagyom. -kitépem a nyílvesszőt a lábamból és jól láthatóan felállok miközben a vérem felzabálja azt a szart ami fájdalmat okozott. Nem örülök neki de a regenerálás hiánya sajna erőre kapatja ezt a nyavalyást. -Nem elég hogy itt ragadtam ezen a létsíkon féli meddig erőtlenül. Erre jön egy béna íjász és sündisznónak néz.- Ugrom és fordulatból lecsapom a férget-Nem átalljátok új barátom is bántani-lobban éjsötétben tisztán látható kék lánggömbé szemem -És ti nyavalyások eléritek hogy újabb izmaim legyenek a múlté még jobban hasonlítsak egy elbaszott élőholt LICHRE- kék lángok törnek elő a számból undorító íze van de a regenerálásom nélkül nincs ami vissza tartsa és azt a sárkány elzárta de a kurva hibámról arról elfeledkezett. Rázom le a kötést a bal kezemről és az íjászok és Viri közé állok.
-Na gyertek kis gecik ez a mocsok most felzabál titeket-csak úgy mint a vérem szép lassan a nadrágom szárát. És a húst is elkezdi lerágni, tisztán látjatják majd ahogy csak a csont marad.Vicces látvány de a hús ott marad csak elzárva egy másik fickón aki lich lett nem idő mágus, mind a ketten megszívjuk.

A természet megelevenedik a mocsárban és a segítségünkre siet, de sajnos ez nem elég ahhoz, hogy mindenkit lefegyverezzen, vagy meggátoljon a lövésekben. Így esik meg, hogy mikor már bízhatnánk benne, sikerül kitörnünk, hiszen a csónakok már csak egy lépésnyire vannak, akkor talál el egy nyílvessző, szerencsétlenségemre pont a jobb karomon, ahol a páncél nem takar és mivel Robert is elesik mellettem, már látom, hogy ő sem úszta meg, neki a lábát sebezték meg.
Felhördülök, mert a kard kiesik elerőtlenedő kezemből és a felcsattanó hang azt mutatja, hogy ellenségein viszont nem szenvedtek tartós kárt.
Ekkor azonban felhangzik a mágus kiáltása, akit láthatóan nem megfélemlítettek, hanem felpaprikáztak a történések, pedig aztán ő nem mondhatta el magáról, hogy sok védelemmel rendelkezne, sőt ha jól emlékszem épp azt panaszolta fel nekem nem rég, hogy minden ereje cserben hagyta. Így viszont nem tudom mire vélni a kifakadását, mert csak azt éri el vele, hogy esetleg végezzenek vele, hiszen nagy valószínűséggel csak rám számítottak ezek az embervadászok, ő csak a hab volt a tortán, egy véletlen plusz fő. Talán csak már megszokta, hogy varázshatalma megvédi és elfelejtette, hogy már nem.
Ám, ahogy sebesült karomat szorongatva ránézek, alig hiszek a szememnek! Kék, földöntúli lángok törnek elő a szeméből, a szájából, bal keze helyén, amit eddig kötés takart, csak csontok bukkannak elő és a meglőtt lába is kezd átalakulni. megborzongat a látvány, de…….
De már elhittem, amit nekem mondott arról, hogy ki is ő, még azt is, hogy sárkányokkal koketált és ….erőt vettem félelmemen, amit látványa keltett, hiszen…..a barátjának nevezett.
Míg lekötötte a rablók figyelmét, megpróbáltam a kezembe venni a kardot, hogy mellé állva felvegyem a harcot, ha kell.
- Fussatok, ha kedves az életetek és a lelketek. – tettem hozzá, hátha rettegve elszaladnak.

/a mocsárban/


Baljós előjel a menekülésetek szempontjából, hogy mind a ketten találatot kaptatok. És a rablók vérszomjasan fenekednek utánatok. A növények továbbra is próbálják megfogni a zsiványokat, ám azok még felül tudnak kerekedni rajtuk. Bár az íjászok már eltették fegyverüket és inkább késekkel próbálnak meg felülkerekedni a növényeken.
A sebhelyes Viridiel felé közeledik, míg a másik kardos utat vág a ráfonódó gyökerek között Időtolvajhoz és rettegéssel a szemében, de megpróbálja megszúrni karddal. Ám Robert sem védtelen, arca leesett és sötét erők munkálkodnak benne.
Természet Anyához intézett szavai pedig nem várt dolgot eredményez. Egy vízi hüllő evickél ki a partra és siet a következő körben a segítségére. Ám tisztán érzi, hogy ez nem az erdei elfektől tanult mágiája. Odahaza a természet istenek paplovagjainak van valamelyest hasonló misztikus szerkezetű csodája.
Ám ez nem került mannába, csupán egyszeri alkalommal Természet Anya meghallgatta kérését. Eközben a hírnök felveszi bal kezével a kristálykardot és igyekszik csatlakozni hozzá.
Ekkor érkezik meg Lazy elkeseredett üzenete az óriás pók odújából. Nehéz lenne megmondani, hogy segítséget kér vagy halni készül. Valahogy a gondolatokban benne van mindkettő...


/Kockadobás: Hatos
1 és 2 -Robertet hasba szúrja a rá támadó gazember.
3-6-ig -Akár a kék lángot halálos mértékben is ellene tudod fordítani./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 5

Robert

Az agyam elborult, mérgem fizikai formát őltött. De először az ellenség nem reagált rá, viszont ami a vízből kijött, nos attól én is majdnem a támadók mellé álltam de fura mód mintha a nagypofájú kérésem teljesült volna a krokival. Így nevetni kezdtem és ahelyett hogy elfutottam volna még egyszer neki ugrok a támadómnak. A legszörnyűbb rémálmom válik valóra amitől tartottam, szemeiből az idő pusztító tüze telibe kapta a támadóm és felfalta. Nincs jobb szó rá mert az hogy elégett nem fedné a valóságot. De ez és a kroki amit imádott Természet Anya küldött elég lesz lelépni innen.
-Viri mozgás, irány az a nyamvadt hajó húzzunk innen mielőtt más hülyeség is történik.
Szemem becsukom és így rohanok a hajó felé egyrészt mert nem akarok Virinek ártani másrészt a rohadék csónakot se hamvasztanám el szívesen. Amint végre talán csónakba szállunk és elhagyjuk a partot. Nevetve hálálom meg a segítséget.
-Természet Anya köszönöm hogy egy hálátlan kutyának mint én is a segítségemre jöttél. Huh na de most kell valaki aki újra aktiválja a gyógyulásom vagy kampec nekem rövid időn belül. Haladjunk a biztonság felé...

Ha nem lenne elég Robert kinézete, akkor ami kimászik a vízből, már biztos elgondolkoztatja a támadóinkat, hogy érdemes-e kockáztatni, hiszen láthatóan a természet mellénk állt, még a démonian kinéző társam ellenére is.
A karddal a kezemben, elszántan nézek szembe a sebhelyessel és bandájával, leküzdve a karomba hatoló fájdalmat is.
Ennek ellenére nem kell kétszer mondania Robert-nek, hogy megpróbáljak a csónakokhoz eljutni, de közben majdnem letaglóz a Lash-tól érkező üzenet, amelynek vészjósló tartalmától majdnem elvágódok, ahogy a levegő is bennem akad.
Elkapom a tásamat, hogy talpon maradjak és úgy nyögök fel.
- Lash……..a kedvesem, bajban….van……nagy bajban….oda kell mennem….
~ Hol vagy? Merre vagy? Ne add fel, tarts ki! ~ üzenem kétségbeesve és úgy rohanok a csónakokhoz, mintha vasvillával kergetnének, teljesen el is feledkezve a banditákról.
Ha elérjük azt és nem állítanak meg közben újabb nyilak, akkor lapátolok, ahogy csak bírok, jóformán meg sem hallva, hogy a mágus miket mond és miként viselkedik.
- Sietnünk kell, igen, igen, Természet Anya majd segít! – hadarom neki.

/a mocsár/


A haramia holtan zuhan össze, ahogy a kék láng felemészti az idejét. A csapda hirtelen viszályára fordul, ám hőseink nem lélegezhetnek fel véglegesen. Két tőr repül feléjük, ahogy menekülnek a csónakkal. Az egyik Viridiel ruha alatti páncélján vesz másik irányt. A másik pedig Robert felé húz a levegőben.
Ha eltalálja, akkor belebukik a vízbe. Ha szerencséje van, elrepül a válla fölött. Ám úgy tűnik, hogy nagy esély van arra, hogy kijuttok a túlpartra és jelen állás szerint gyalog vágtok neki az útnak, nem töltitek az időt hátas keresésével.


/Kockadobás: Hatos
1-4-ig -Sikeresen kijuttok.
5 és 6 -A mágust eltalálják./

The member 'Uráldur' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat

---

'Hatos' : 4

Robert

A ki jutás körülményesre sikeredett és egy tőr száguld el mellettem de élünk és megúsztuk a csapdát. Viri idegessége ragadós bár fogalmam nincs mi baja.
-Mi történt? Ki van ennyire bajban? De mindegy is amint kikötünk mehetünk is, igaz választhatsz valami szőrös vagy egy kicsit fura ló közt, mert alig hiszem hogy egy fél hullát beengednek az erődbe lovat mustrálni.
Amint kikötünk és közli mi a gond kicsit nyűszögősre fogom a dolgot, mert ugyan tudok segíteni de utálom mert büntetés volt. Viszont ez az egy opció marad ahoz hogy a kis hölgy túlélje és nekem nincs mágiám perpill.
-Na jó alakot váltok, te felülsz a hátamra és rendezünk egy versenyt az idővel. Viszont ott magadra leszel egy rövid időre utalva ugyanis fájdalmas lesz nekem a dolog, bár kevés elf mondhatja hogy egy rémálom hátán lovagolhattak, és ne is reklámozd.
Aztán ha bele megy sajna nyűgösen aktiválom a hátamon lévő ékkövek egyikét és alakot váltok. Az egyetlen előnye ennek a gebének hogy napokra vissza kapom a karom és a lábam is addig meg keresünk gyógyszert a bajomra. De javítsuk fel szárnyakkal, még viccesebb és gyorsabb

Egy ütést érzek a hátamon és visszanézve egy tőrt látok a földön, így megköszönhetem a páncélomnak, hogy ismét megmentett, de aztán már szerencsésen a csónakban kötünk ki és több támadás nem ér bennünket.
Nagyon ideges vagyok, de azért Robert szavaira csak felfigyelek, mert most minden olyan lehetőség érdekel, ami gyorsan vagy annál is gyorsabban elröpít a szerelmemhez.
Természetesen kissé izgatottan és néha összevissza csapongva, de elmondom, hogy mit tudtam meg és, hogy miért kell annyira sietnünk.
Bár bízom benne, hogy idegen világi mágus lévén tud valami megoldást és reménykedek is benne, mikor felveti, hogy mivel tudná gyorsítani az előre jutásunkat, mégis habozok némileg.
Végül győz az aggodalom, ami eldönti a kérdést, hiszen Lash kedvéért a démon kutyáját is meglovagolnám, csak gyors legyen.
Fogalmam sincs mi az a szőrös lószerű, de őszintén megmondom eléggé földbe gyökereztem, amikor megláttam a szárnyas…..jószágot…
- Azta! Majd igyekszem meggyógyítani, ha oda értünk és örökké hálás leszek neked. – nyögöm ki, aztán már nem érdekel micsoda, pattanok a hátára és erősen megkapaszkodom. Mehetünk.

/a mocsár/


Úgy tűnik, nem kell a Bajba Jutott Hölgynek éhen halni, mire odasétáltok. Robert fájdalmas áldozatot hozott és egy egyszarú alakját vette fel, mely szárnyakat növesztett és hamarosan a fellegek között szárnyaltok a sötét éjszakában. Három nap múlva pedig megérkeztek.


/A történet folytatása itt:
https://neminra.hungarianforum.com/t531p25-nem-jo-egyedul#17113
/