Helyszín leírása:

FIGYELEM! A helyszín és annak mottó dala is 18 éven felüli tartalmakra épül.



„Nem sz@..tt sokat, tűnés a pics@ba!
Olvasd el a jogaidat és húzzál a zárkába!”

Már szinte majdnem meg lehet szokni ide lent, hogy a falakról, az ajtókról és a plafonról állandóan csepeg a víz. A köd, mely az északi tájon oly gyakori, behatol a néhány cella rácsos ablakán és átlátszóvá válva lehömpölyög a csigalépcsőn és miközben az elvétve kirakott fáklyák körül felmelegszik és felszívja magát párával, tovább vonulva újra lehűl és kicsapódik minden lehetséges élettelen tárgyon.
Néha, amikor kínoznak, ordítások hallatszanak fel a legsötétebb és legmélyebben fekvő szintekről. A hadvezér lassan, egyhangúan lépked a fényűző lakrészek és hatalmas termek világából egy vastag, kétszárnyú fa ajtón át eme másik részébe az épületnek. Rögtön, ahogy átlépett, egy súlyos kovácsoltvas rácsot kezdett három jól meg termett ember húzni fölfelé.
Első megállója Athanar lakhelyénél volt. Hosszan és csendben nézték egymást a törökülésben ülő megkínzott awyrisivel. Gyűlölték egymást az ellenségek. Az erdő parancsnoka gyűlölte őt, amiért az, ami. Amiért egy az őt elfogó és gyötrő lényeknek, akik fel akarják forgatni a világot és ártani a népnek, akinek védelmére esküdött. Uráldur gyűlölte őt, amiért megadta Awnak a lehetőséget, hogy elfogásával megszilárdítsa tekintélyét a trojkában és megnehezítette a vele való leszámolást. A harctéri sikereket mindig elfogadta.
Nem őt faggatni jött. Még csak meg sem kérdezte az őröktől, hogy beszélt-e már. Az ő drága ISIS-e foglyát jött meglátogatni. Azt, aki megkönnyítheti a riválisával való leszámolást. Mégis mi öröme származna abból, ha azt hallaná, hogy egy fontos forrás nem tört még meg? Az égegyadta világon semmi!
Pár órával ez előtt már levitték az oawát a kívánt „kéjlakba”. Miközben egyik lábára vasbilincset csatoltak, mely a plafonhoz rögzített láncon lóg, addig ő egy nagy méretű vizes dézsával nézhet farkas szemet. A kísérői a megkötözött kezeit szorosan fogják, hogy testével még csak ne is legyen esélye kényelmesen elfordulni, ám fejét és szemeit forgatva körbe nézhet az üres szobában.
A belépő nem köszönti munkatársait, csak a fogolyhoz lépett.
-Hajlandó beszélni? Ki adta az információkat a határőrségről?
*Ha nemleges választ kap és nem dalol a madárka -vagy nem hiszi el a valóság tartalmát-, akkor elengedve a macskanő karjait és két srác elkezdi felhúzni a láncot és így a fürdővíz fölé húzzák.
-Úgy hallottam a kedvesemtől, hogy szeretné, ha rendszeres fürdésben vehetne részt.
*A ruhái lefelé hajolnak, ahogy megfordul a világ és könnyen bele engedhetik a másfél méter magas peremű edénybe. Kellően nagy, hogy akár kényelmesen elmerüljön benne és előbb -ha kapálózik és ügyeskedik- még fel tudja tornászni magát a levegőért, ám hamarosan már fuldokolni fog. Rövid idő múlva pedig vissza húzzák az emberek.

/A játék még az Exaileddel való második találkozás előtt játszódik./

Mivel Uráldur elégedetlen volt a válasszal, hiszen ezeket az információkat megkapta a feljegyzésekből, ezért a fürdetés megtörtént a fent említett módon. Nem tartott sokáig, hiszen nem akarták elveszteni az első rossz válasznál a foglyot. Ám... az elf végtelenül gyanakvó természete nem hagyta nyugodni. Ott motoszkált még a kérdés a fejében, amit ISIS akkor tett fel neki, azon az éjszakán, mikor megölte az erdei elfek hercegnőjét. Vajon mi célból jutott ilyen közel? Csak egy nagyon ügyes futár lenne, aki egy igazi levelet szállított riválisának? Vagy egy kémvadász, akit ezzel a fedősztorival akartak becsempészni és lebukása esetén elterelni a gyanút? Ki lehetett a célpont, Demrtor, Uráldur vagy maga a címzett Awernondyas? Számos kérdés és ha kiemelt személyek elleni összeesküvésről vagy a határ biztonságáról volt szó, ő még a szokásosnál is paranoiásabb lélekként élte mindennapjait.
-Elnézését kell kérnem, hölgyem, amiért ilyen szégyenbe kerültünk. -mondta, miután kiemelték ismét a vízből- Az embereim igen rég óta szolgálatomban állnak és már fárad a karjuk. Véletlenül történt a baleset.
Ígérem nem történik ilyesmi, -mondta a fejének szőrzeténél megragadva- csak kezdjük elölről a beszélgetést higgadtan. Ön, amikor átlépte határainkat sok hasznos információval rendelkezett az ellenőrzésről. Még azt is megtervezte, merre meneküljön, ha a nyomára akadnak. És felszerelésben is úgy tudom, kapott ehhez elég segítséget. Alfred Von Wienmann nemes vagy Harry Potter mágus mondott ilyen információkat? Vagy volt ott más is? Egy tünde esetleg?
*Szemei egész közelről fürkészték a fejjel lefelé lógó Zaida tekintetét lelkesen mozogtak kicsit jobbra majd balra. Jól feltérképezték beszéd közben is a szem körüli területet, kutatva az önkéntelen izomrándulást, mely a lelkiállapotról mesélhet neki.
A válasz után egyszerűen csak csalódottságát kifejezve fogja elengedni, hogy az után kicsit hosszabb ideig tartsák víz alatt. Ez nem lehet meglepő az oawának, hiszen ez igen elterjedt vallatási technika. Sok helyen csak vízbefojtásosnak mondják, utalva arra, hogy minden élő szervezett amikor fogytán van a levegője, ösztönösen pánikba esik és önkéntelen rándulnak izmai. Fizikai kárt nem okozó hatásos eljárás, ám elterjedt volta az átka. A különleges feladatokat ellátni képes katonákat Zevadarban is kiképzik, hogy felkészüljenek a waterboardingra.
Ám ami az utolsó pillanatokban következik be, az talán meglepetés lehet számára is. Hirtelen görcsbe rándul a víz alatt a gyomra és a lábában is sütő fájdalom keletkezik. Ordítani vágyik, ám a végtagjával ellentétben a hasában nem tartós az érzés. Viszont egy szemvillanásnyi idő múlva újra visszatér. A fájdalom átka, mellyel kombinálta Uráldur ezt a kihallgatást másodpercenként háromszor rándítja össze a hasizmát és engedi el, miközben olyan érzést kelt, mintha tűz forró kést döftek volna bele. Az ingerület és az azt követő önkéntelen mozgás szinte ki akarja préselni a levegőt a tüdejébe, hogy a világba ordítsa fájdalmát.
Nem szerette csak a mágikus úton történő megtörést, ám szórakoztatja mindig, ha ezt fizikai lehetőségekkel kombinálják.

/Bocsi a szívatásért, csak a beszélgetés során kell kiderülnie, hogy mi is lesz a sorsa a karidnak a kihallgatás után. /

Uráldur igen figyelmesen hallgatta a futárt és elérkezettnek látta a pillanatot, amikor előre gördítse végre a kihallgatást. Előhúzta a macskanő rejtélyes ékszerét a zsebéből és fagyos hangon szólt rá.
-Ez a kincs miért van összekötve a levéllel? Mi célt szolgál? Kitől kapta?
*Amint kimondta ezt, már indította is a fejet útjára, hogy immáron maga is segítsen lent tartani áldozatát. Még láthatta, ahogy másik kezével felgyűri ruhája ujját, hogy ne legyen vizes. Még akár mondhat pár szót vagy vehet egy nagy lélegzetet. De a kihallgató tudta jól, hogy nagyon jól le kell kontrollálni minden cselekedetet. Addig akarta lent tartani; és gyomrát, máját, veséjét izzó lándzsákkal átszúrni a bűbáj hatása által, míg el nem kezd újra vizet nyelni. Megvárja, míg nagyjából félig megtelik tüdeje és csak ekkor húzza ki minél gyorsabban. A halál közelsége felpörgetheti az eseményeket, ám csak néhány lemerítése van már csak, azok alatt is csak pár kortyot ihat. Lehet, most az egyszer túl kapkodós volt, de tudta jól, hogy egy jól felkészült, különleges harcossal van dolga. Ha észreveszi ő is, hogy túl gyorsan halad a kihallgatás, talán úgy érzi, egy amatőr kezébe kerül, aki nem tudja a pontos határokat.
Kiemelve a vízből a még magához térőtől csak ennyit kérdez.
-Nos?

A fekete szemek tulajdonosai elgondolkodtak, hogy szinte magának tegyen fel egy kérdést. Szinte már nem is figyel a macskanőre.
-Hmmm... Tehát ha követjük visszafelé a jelet, akkor megtaláljuk a levél íróját? -tekintete már egyáltalán nem keresi az oawát, inkább a lánc és annak plafonra függesztését kutatja. Mintha csak gondolkodna, hogy mi az, amiről tudja, hogy elfelejtette.
Nem sok idő van, de hagy egy keveset, hogy valami esetleg elterelje a figyelmét. Vagy olyan szépet halljon, amitől meglágyul a jégbe fagyott szíve.
-Abban állapodtunk meg, hogy nem kapott felszerelést. Most meg azt állítja, hogy ezt a megbízótól kapta. Nehezen tudom követni.
*Újra a víz fölé tolta, de lustán. Sokkal lassabban, mint eddig.

Az északi elf türelmesen hallgatta a szavait. De gyanakvó természete, mely arra késztette, hogy még egy együttműködőnek tűnő foglyot is próbára tegyen olyan gondolatokat szült a fejében, melyet Zaida ha tudott volna, jobb szerette volna inkább azt a békés tudatlanságot, amiben most van.
~Hmmm... Érdekes a városunk. Szívesen megismerkedne a kultúránkkal. Felajánlja a szolgálatait.
Teljesen úgy beszél, mint egy kém. Ha ez délre, számára „biztonságos” területen történne békés körülmények között, akkor most ketté vágnám, mert meg lennék győződve, hogy csupán be akar épülni.
Ám mi értelme lenne egy ilyen beszédért végig rohanni Zevadaron és elfogatni magunkat? Mit csinálnék én az ő helyében? Például amikor Exailed kisasszony egy nyílpuskát szegezett rám és én fegyvertelen voltam...
Együttműködést színleltem és megvártam a megfelelő alkalmat, hogy elvegyem a fegyverét.
*Hosszan, csendben nézegetve a fejjel lefelé lógó nőt őrlődött belül, de egyre jobban arra helyezkedett, hogy épp eszű nem volt az az ember, aki kitalálta a macskanő feladatát, így valahol az irreális tartományban kell keresgetni. És a megbomlott elméknél körülbelül minden lehetőség ugyan annyi valószínűségű.
-Futár? Hát tudnék magának megbízást adni. -mondta félre fordulva, már nem keresve a szemeit- Nagyon is. Túl sokat dolgozom és egy kedves ismerősömmel már... nem is tudom, mióta nem beszélgettem. Ez a sok kihallgatás, öldöklés előkészítése. És nem hinné, hogy mennyi energiámat elrabol egy-egy kreatív kivégzés kiötlése!
Írok is neki egy levelet és akkor maga fogja elvinni neki.
*Ezzel ott hagyta és kiment a szobából az Első Lord. Az emberei még csak csendben vártak, nem tudták eldönteni a kiszámíthatatlan természete miatt, hogy ezt egy percig is komolyan gondolta-e vagy csak ez amolyan érthetetlen üzenet lett volna, hogy végezzék ki a foglyot a vízbeejtésével. Ám tíz perc elteltével visszatért a vén elf és kezében egy lepecsételt boríték volt. A katonák elengedték a láncot és az a csigán csörömpölve végig futott, hogy a párducot a földre engedje. Nem tartották fontosnak, hogy ez lassan vagy gyorsan következik be.
-Íme az üzenet. Kyrinne Je'thema kisasszonynak a saját kezébe kell adnia. Itt él ő is a palotában. Ha más kezébe kerül, maga halott. És ezt nem burkolt fenyegetésnek szánom.
*A viasz pecsétbe egy pók mintát nyomtak bele, mely jelzi, hogy ha megsérül, akkor igen sokat magyarázkodhat Zaida, hogy miként is volt ez lehetséges.