Nem sokat időzhet azonban kedves erdejében, még szüleit is éppen csak egy-két napra látogathatja meg, mikor máris újabb feladatot kap a nemes elfektől.
Bár kevés idejük volt összecsiszolódni, azért e kis idő alatt is sokat tanult Aval-tól a kardforgatás terén, de a nyilakról már csak jóformán a búcsúzkodásnál eshet szó, hogy mire is használhatja, hogy majd azokat a ritka kristálynyilakat. Megjegyzi, hogy melyik fej mire való és, hogy bizony ezek nem pótolhatók, vagyis javíthatók, ha nem tudja visszaszerezni vagy elveszíti őket, ha eltöri valamelyiket.
Igazán ritka ajándékok ezek, ahogy a páncél és a kard is, így természetesen azonnal igyekszik megjegyezni mindent és tisztelettel meghajlik a lány előtt.
- Meg fogom becsülni ezeket a fegyvereket és mindent elkövetek, hogy sikeresen teljesítsem a küldetésemet. Nem okozok csalódást. És visszajövök, hogy befejezzem a tanulást. – jelent meg egy mosoly az arcán, mert szándékában állt jó kardforgatóvá válni.
Most már sejtette, hogy az elf vezetőket is aggasztja azoknak a viking nevű harcosoknak a felbukkanása, akikről beszámolt és akik az emberek birodalmát fenyegetik, ezért is fontos az útja a nimfákhoz.
A kovácsnál azonban kissé elkeseredik, hiszen a nyilakat és a páncélt ugyan megkapja, de a kard még várat magára, de hát hiába bosszankodna, a dolgon egyelőre nem lehet segíteni.

Mivel hosszú utat kell megtennie, most igazán hasznát veszi Lia tigrisének, aki a lány jóvoltából tényleg kezes bárány, bár az biztos, hogy az erdőn kívül inkább lovat választ maga alá, mert halálra rémülnének az emberek, ha egy vadállat hátán jelenne meg.
Viszont hallotta hírét, hogy milyen megbízást kapott az ügyes állatidomár, ezért indulás előtt felkereste, hogy felajánlja társaságát egy darabig.
- Véletlenül megtudtam, hogy az Oughwary hegyekbe tartasz, hogy kamatoztasd nagy tudásodat és mivel én is arrafelé megyek szeretném megkérdezni, nem tartanál-e velem egy darabig. Szívesen utaznék ilyen kellemes társaságban, úgy is sokáig voltam egyedül, sok mindent kell bepótolnom.

Miután Viridiel a Nemes Elfek Tanácsa elé járult...én a Családomhoz mentem haza,hogy szüleim aggodalmát enyhítsem,és beszámoljak Nekik a feladatomról...és ,hogy a Oughwary hegyekbe indulok,hogy teljesíthessem a Nemes Elfek kívánságát...és Útra kelek hamarosan..mihelyt összeszedek pár szükséges holmit ,s magamhoz vegyem fegyvereimet,íjamat a nagy Út előtt..
Édesanyám aggódva és féltve ölelt át,de büszkeséggel is,hogy Lánya ekkora útra készül..Kedves és megnyugtató szavai után a nyakában függő medált akasztotta az én nyakamba,mondván,hogy ez a függő vigyázz majd Rám!....búcsúzásként átöleltük egymást,és minden jót kívánva elindultam az új kalandom felé..
..Alighogy búcsút intettem szüleimnek és testvéreimnek..kisvártatva Viridiel-lel találkoztam a lakhelyünk közelében..akinek nagyon megörültem...
-Nagyon boldogan tartok Veled utadon!-mosolyodtam Rá-És közben mesélek Neked,amire csak kíváncsi vagy!..
Izgatottan és teli kalandvággyal lépkedtem Viridiel oldalán,készen állva az Új kaland megkezdésére..