HomeHome  PortalPortal  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözöllek!
Köszöntünk Neminra csodálatos világában!

Regisztráció előtt kérlek tekintsd át a Szabályzatunkat és a Keresett karaktereket is!
Ha ezzel megvagy nincs más dolgod, mint regisztrálni, majd megírni az ETörténetedet.
Légy részese te is egy rejtélyes világ izgalmas kalandjainak!

Várunk!
A Staff jó játékot kíván!


Lashrael Laralytha
PM||Profil
Bárminemű dolog kapcsán kérdezzetek és jelezzetek nyugodtan!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
Latest topics
» Képességötletek
Yesterday at 11:00 pm by Lashrael Laralytha

» Az igazi ellenség
Szer. Okt. 17, 2018 10:34 pm by Aesma Daeva

» Titkos gyógyír
Szer. Okt. 17, 2018 9:30 pm by Lashrael Laralytha

» Mentőexpedíció
Kedd Okt. 16, 2018 10:13 pm by Viridiel

» Szökésben
Kedd Okt. 16, 2018 8:01 pm by Shuga

» Nekromanta csapdája
Vas. Okt. 14, 2018 10:20 pm by Hirannis

» Sötét Vastelep
Szomb. Okt. 13, 2018 5:41 pm by Shuga

» Vissza a mókuskerékbe avagy meddig tanácsos a tanácsos.
Szomb. Okt. 13, 2018 3:50 pm by Shuga

» Skici-skiccek
Pént. Okt. 05, 2018 11:32 pm by Lashrael Laralytha

» Tradicionális rajzok
Pént. Okt. 05, 2018 10:46 pm by Lashrael Laralytha

» A királyért!
Vas. Szept. 30, 2018 12:49 am by Lashrael Laralytha

» Morvig Ironfall
Pént. Szept. 07, 2018 11:01 pm by Lashrael Laralytha

Statistics
Összesen 109 regisztrált felhasználónk van.
Legújabb felhasználó: Movrig Ironfall

Jelenleg összesen 18237 hozzászólás olvasható. in 530 subjects
Ki van itt?
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Dreyndra, Helléna Silvermoon, Lashrael Laralytha, Shuga, Viridiel

A legtöbb felhasználó (25 fő) Kedd Aug. 28, 2018 7:55 pm-kor volt itt.
Top posters
Uráldur
 
Viridiel
 
Alia Caroline Azurre
 
Isis Do’Odrun
 
Lashrael Laralytha
 
Admin
 
Nava Jade Aiglieri
 
Shuga
 
Helléna Silvermoon
 
Angel Natalie Moonlight
 

Share | 
 

 Mentőexpedíció

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5
SzerzőÜzenet
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2863
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Mentőexpedíció   Szomb. Okt. 13, 2018 3:34 pm



Ha képes lennék még erőt pazarolni Thea-ra, akkor sem válaszolnék neki, mert nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy mi a véleménye rólam és már rég végzett volna velem és ehhez még a mostani férje segítségére sem tartana igényt, nem is tartott. Többször is megpróbálta, de egyelőre még élek és virulok, igaz nem túl sokáig, ha Al-Nuszrán múlik. És most a húgom az, akit elvesz tőlem, ha már eddig az életemet nem sikerült.
Mindezektől függetlenül most az egyszer egyetértek vele, hogy el akarja vinni Elethea-t, mert meghasad a szívem a zokogásától és akármi is történik még itt, nem kell, hogy ebből bármit is lásson. Tudom, hogy ő is különbözik fajunktól, hiszen van benne szeretet és Al-Nuszra csak a kárára válik, ha nem egyenesen megöli már azzal, hogy olyasmire kényszeríti, amibe a lelke belepusztul.
Újból és újból megrázom a fejem, hogy tiltakozzak.
- Ne......ne, hagy elmenni......Thea......most először könyörgöm.....vidd el innen. - nyöszörgöm, nár nem tudom, hogy egyáltalán meghallják-e.
A szemem lecsukom a fájdalom hatására, de aztán azonnal tága is nyitom és keresem Elethea tekintetét, hogy hang nélkül most már neki könyörögjek, hogy tagadja meg ennek az állatnak a parancsát és menjen, meneküljön innen. Bíztos vagyok benne, hogy a hadvezér nem fog utána menni, túl értékes préda vagyok ahhoz, hogy itt hagyjon és egyelőre nem bízhat másra, hiszen az emberei még ez idáig nem mertek feljönni, gondolom senki nem akarta magára vonni a haragját, hogy engedély nélkül belépjen a magánterületére.
Aztán a fülembe hatol a férfi elégedett suttogása, amit most csak nekem szán és még akkor is megborzongat, ha mindvégig tisztában voltam vele, hogy mi a szándéka, ezért is akartam innen kiszöktetni Elethea-t.
Tudom azt is, hogy mennyire szánalmas vagyok, hogy itt van két nő is, akinek megvédéséhez minden el kéne követnem, én meg csak reszketek és nyöszörgök itt a földön, ahelyett, hogy minden erőmmel ez ellen a gyilkos ellen fordulnék.
Még az erdei lány is sokkal bátrabb és harcosabb nálam, ő legalább megpróbálta.
Sajnos semmi nem úgy alakul, ahogy elképzelem, ahogy amikor ezt az egészet terveztem elképzeltem, ráadásul a húgom is marad és bár a sírása csendes hüppögéssé szelidül, de a rémült tekintete magáért beszél. De nem tehetek érte semmit, hiszen még magamért sem tudok. Szánalmas vagyok!
Egyelőre egy valamit tudok tenni, szóval tartom és legalább az erdei lányt próbálom megmenteni, hogy ne a legrosszabb következzen be, ezért a kapzsiságára igyekszem hatni.
Nem engedi el, annak ellenére sem, hogy Lashrael minden megtesz, hogy szabaduljon, hiszen azok a vaskos, fegyverforgatástól bütykössé keményedett bőrű mancsok a szuszt is kiszorítják szegényből, azonban annyit elérek, hogy felkeltem a kíváncsiságát, amivel enyhül talán rajta a nyomás.
- Nagyon......láthatod, hogy.....különleges,....de.....de csak épen...... - próbálkozom kétségbeesve, hátha sikerül.....
De aztán rémülten látom, ahogy Al-Nuszra megmarkolja a haját és csúnyán a falba veri, amitől a lány szemei egy pillanatra, amíg látom őket, fennakadnak, aztán mozdulatlanul terül el ott, ahová a hadvezér hajítja.
- Aljas féreg! - mozdulok meg a dühtől vezérelve, ahogy Lashraelre nézek és Elethea-t hallom és most összeáll egy átok végre a fejemben, a dokoncentrációé, mert ez a legkönnyebb, amit a legifjabb selfek megtanulnak, bár mindent elkövetek, hogy megzavarjam Al-Nuszra-t, túl kevés ez hozzá, ezt még a vágyaim ellenére is sejtem.
Forrnak bennem az érzelmek, a féltés és aggodalom, így alig hallom, hogy mit mond ez az átkozott, csak a mellemen a ruhát megmarkoló erős markot érzem és a lendületet, ahogy felkap, mintha nem is lenne súlyom. Elönt a vörösség, lehet, hogy sokat tanuktam, de mellette gyenge vagyok.......
Szavai arcul csapnak, felkavarva bennem a dacos énemet, hogy nem hagyhatom, hogy úgy játszon velem, mint macska az egérrel......
- Nem tudsz te semmit, te gyilkos démon. - szorul össze a szám és minden erőmet beleadva, remélve, hogy sikerült talán csak egy kicsit is megzavarnom, előre csapom a fejem, hogy belefejeljek az orrába.
- Gyűlöltem az apámat, de te ....sokkal rosszabb vagy.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Lashrael Laralytha
Hozzászólások száma :

724
Join date :

2017. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Mentőexpedíció   Szomb. Okt. 13, 2018 9:31 pm

Meg fog fulladni, és lassan már komolyan elhiszi, hogy ez lesz neki a vége, mégis tiltakozik minden porcikája, hogy Viridielt egy végső telepatikus üzenet küldésével keserítse meg, ugyanakkor tudja, mennyire kétségbeejtő keresni valakit, aki nyomtalanul eltűnt... Vívódik és küzd, próbál kiszabadulni, és már azon gondolkodik, hogy valamilyen csoda folytán beleharap a hadvezér tenyerébe, ugyanakkor nem éri el; az álla alatt szorongatja őt. Szomjasan és szárazon próbál újabb és újabb kortyot venni a levegőből sikertelenül, a tüdeje felrobban és ki akar szakadni, mindemellett érzi, ahogy a teste lassan elgyengül a tudatával együtt. Egyre kevesebb ingert érzékel, és ezzel sajnálatos módon ő maga is tisztában van; a sötét színek sem bántók már, a hangok sem olyan élesek, mint amilyenek az elején voltak, a teste pedig kezdi feladni a küzdelmet, ami más körülmények közt biztosan sírva fakasztaná. Már nem tud másra gondolni, csak a beletörődésre.
Még hallja Hirion kétségbeesett kifogásait és mentegetőzését, amitől egy elképesztően halvány mosolyra húzódik a szája, még egy pillantást vetve a társára, ködös tekintetével bámulva a vonásait. Valahol boldog attól, hogy egy sötételfben megtalálta azt, amit idáig keresett bennük, egyfajta megértést és törődést, amiről mindenki azt hiszi, kiveszett belőlük. Úgy odadörgölhetné bárkinek az orra alá... Milyen jó lenne...
Magában nevet, amint lassan visszafordítja a fejét Al-Nuszra felé, aki amint elengedi őt, mélyet lélegez, megszabadulva tüdeje fájdalmának nagy részétől. Issza a levegőt, úgy fogadja be, mint talán soha ezelőtt, és mire már az érzékei is kezdenek ismét élesedni, felébredve a kábaságból, az éjtünde olyan erővel vágja a falhoz, hogy teljesen megszédül. Az ereje kifut az egész testéből, nem érzi a tagjait, és még fájdalmasan élesen lát és hall mindent, kínzón érzékeli a második ütést is, a pánik és a cselekedet váratlanságából fakadó sokk elfeledteti vele a sikoltást. Bennreked, akárcsak a levegő is, pár pillanatig még érzi a kellemes melegséget, ami végigcsordul a homlokától az arcán, az ottani lüktetés széthasítja a fejét, a következőkben már csak béna bábként lóg Al-Nuszra ujjai közt. Elterül a földön, amint lényegében eldobja őt, még felnyögve halkan, és bár néz valamerre, nem lát. Képtelen befogadni a külvilág ingereit hosszú másodpercekig, és mikor már valamiféle hatás el is jut a tudatáig, az is egy egészen más képet mutat neki, mint ami a valóság, de még nem kristályosodott ki előtte az sem. Csak van, fekszik tehetetlenül, lélegzik és szuszog semmibe révedő tekintettel, és ha meg is akarná mozdítani bármelyik tagját, nem tudná.


"Don't worry about me, I'll be fine. Just don't look into my eyes."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Lashrael Laralytha
Hozzászólások száma :

724
Join date :

2017. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Mentőexpedíció   Szomb. Okt. 13, 2018 11:16 pm

//Mesélői//

Ha a nyöszörgésed nem is kerül meghallásra, Thea már abból tudja, mit kérsz tőle, hogy csak rád néz. Te is leolvashatod könnyedén az arcáról, hogy megtenné, szíve szerint a legmesszibb helyre vinné a lányát, de a félelem teljesen megbénítja őt, ami Al-Nuszrához és a parancsaihoz köti.
Mikor Lash kimentésén és életének meghosszabbításán ügyködsz, a kétségbeesés és aggodalom talán túlságosan is kiül az arcodra, hogy ezt képes legyen komolyan venni vagy elhinni a te szerencsétlenségedre. Könnyedén elhiteti veled, hogy fontolóra veszi Lash megkímélését, amikor hirtelen csap le, az elfet szinte teljesen kiütve ezáltal, téged pedig elképesztően felhergelve. Kifakadásodat önelégült mosollyal hallgatja, mintha büszke lenne, hogy ezeket gondolod róla, szikrázó tekintetedbe elégedetten fúrva bele a sajátját. Az arcára van írva, hogy ezt már szereti,a dühöt és haragot, az ezek által vezetett cselekedeteket, és sejtheted, mennyire élvezni fogja megtörni ezt a hirtelen feltámadt akaratodat. Mindez kiolvasható a vonásaiból, hogy nem szán neked se jobbat, mint Lashnek, sőt, ha nem beszélsz, akkor drasztikus következményei is lehetnek szótlanságodnak, bizonyára nem csupán rád nézve, hanem Lashre és akár Eletheára is.
- Sok mindent tudok, Hirion, kettőnk közül te vagy a tudatlan félkegyelmű – válaszol, és akár sikerül a varázslatod, akár nem, nem sokban fog különbözni az eredmény. Így is és úgy is megleped a fejeléseddel, amire hirtelen fájdalmasan nyög fel, hátrarántva a fejét, és ezzel a lendülettel dob a falnak is. Pár pillanatig a vérző orra elé tartja a kezét, aztán olyan haraggal ugrik neked, hogy azt talán magad is megbánod. Ha kifekszel a falnak csapódás következtében, akkor adott esetben beléd rúgva egyet szándékszik a hátadra fordítani téged, rögtön rád telepedve, hogy egy ököllel viszonozza a fejelésedet, kétszer-háromszor törölve képen, nem sajnálva belőle az erőt sem, a harmadik után viszont már fékezi magát, mielőtt használhatatlanul laposra verne. Ezekkel a behúzásokkal biztosan felszakad itt-ott a bőröd, sötét bőrödön is hamarosan látszódni fognak a zúzódásos nyomok.
Ha már rohannál oda valakihez vagy menekülnél előle, akkor a ruhádnál fogva ragad meg - ami a folyosó szűkössége miatt nem lehetetlen -, és ránt magához, úgy vágva képen téged, használva a maga felé vívő lendületet és a saját, feléd irányuló öklének erejét. Nem kicsit fog fájni, nagy eséllyel bele is fogsz szédülni.
Ha más opció merül fel benned és kerül végrehajtásra - vagy annak megkísérlésére -, akkor az arra való reakció meg a következő mesélőiben kerül kibontásra.

//Balszerencsések 10es kockája:
1-2 - Hirionnak sikerül a fokozott érzelmi állapotban végrehajtania a varázslatot, amit bár Al-Nuszra fel sem fog, képességet viszont biztosan nem alkalmaz rajtad ebben az esetben. 2-es esetén még a karjaiból is kicsusszansz, ha menekülőre fogod, és esetlegesen még egy öklöst is bevihetsz neki.
Minden más esetben bukta, így elkap vagy a fentebb említett módon, vagy a bénítás átkával sújt téged, hogy véletlenül se tudj meglógni előle. Nem tudod elkerülni ezért a képen törlést sem, szóval jó csillagszámolást!


"Don't worry about me, I'll be fine. Just don't look into my eyes."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Admin
Hozzászólások száma :

620
Join date :

2014. Sep. 29.


TémanyitásTárgy: Re: Mentőexpedíció   Szomb. Okt. 13, 2018 11:16 pm

The member 'Lashrael Laralytha' has done the following action : Szerencse, játék, kockázat


'Tízes' : 7


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://neminra.hungarianforum.com
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2863
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Mentőexpedíció   Vas. Okt. 14, 2018 3:56 pm



Életemben először és szerintem utoljára úgy látom, hogy Thea egyet ért velem, de ahhoz túlságosan fél a agresszor férjétől, hogy azt tegye, amit most szeretne és így Elethea csak kissé hátrébb húzódhat, el nem mehet.
Mivel azonban Lashrael egyelőre nagyobb veszélyben van, őt próbálom menteni és össze-vissza hazudozom mindent, csak, hogy húzhassam az időt és ne ölje meg egyből, vagy esetleg még rosszabb. Mikor kutakodva fürkészni kezdi, mint valami lóvásáron a lovat, már-már felébred bennem a remény, hogy kétségeket ébresztettem benne, de aztán olyan durván bánik el szegény lánnyal, hogy nem vagyok benne biztos, hogy nem sérült-e meg súlyosan, hiszen semmibe révedő tekintete, ahogy a földön hevert nem sok jóval biztatott.
Ez már sok volt nekem is és magamról és a helyzetről elfeledkezve támadt fel bennem a düh, amit meg is próbáltam kihasználni, de annyira tisztában vagyok az ő és az én képességeimmel, hogy sejtsem a mágiám csak felborzolhatja az érzelmeit, hatása nem sok lesz, de akkor is megteszem!
Ám ezzel nem elégedek meg és talán pont az a csillohó, magabiztos tekintet késztet még többre, amit rám vet, miközben nem hétköznapi erejével szinte a levegőben lógva tart.
Nem, most egyáltalán nem gondolok bele, hogy mit tehet velem, vagy azokkal akit szeretek, kedvelek, csak a színtiszta gyűlölet és méreg hajt, amikor beleadva apait-anyait előrecsapom a fejem és még egy hideg mosoly is felbukkan az arcomon, ahogy hallom a reccsenés és vér fröccsen az arcomra, az ő vére.
A következő pillanatban azonban a fájdalom rántja fintorba a képem, ahogy ismét a falnak csapódom és lecsúszom róla a padlóra. Mivel a fejem keményen koppant a kemény felületen, rázogatva próbálom kitisztítani az elmosódott látásomat, mert kicsit himbálódzik velem a folyosó.
Csak a közeledő árnyékot látom és önkéntelenül kapom magam elé a kezem, de ez nem akadályozza meg, hogy a lába megtalálja a gyomromhoz vezető utat, újabb levegőhiányt és öklendezési hullámot indítva meg, de már ezt sem élvezi ki, hiszen máris rám telepedve szorítva a földhöz lecsap rám az öklével.
Először az elmém még tudja, hogy meg kéne próbálni lelökni magamról, de aztán jobbra-balra csapódik a fejem és érzem, ahogy elönti az arcom a vér az orromból, a felrepedt arccsontomból és számból, de mielőtt még a kezdődő fekete fátyol teljesen elborítana, hirtelen abbamarad az ütlegelés.
Mozdulni sem tudok és csak hangos zihálások hangja jut el a fülemig, meg a saját zúgó vérem hangja.
Fáj...........úgy érzem a fejem szétrobban.......és nagyon szívesen menekülnék az eszméletlenségbe, de nem tudok........

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Lashrael Laralytha
Hozzászólások száma :

724
Join date :

2017. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Mentőexpedíció   Vas. Okt. 14, 2018 8:52 pm

//Mesélői//

Miután Al-Nuszra kiverte magából a méreg egy részét, az orrához kap, hogy eltörölje a belőle csorgó vért, amiből az ütlegelés közben a ruhádra is jutott. Elégedetlenül morog valamit, de valószínűleg fel se fogod a fejedben lüktető fájdalomtól, és talán még ilyen kába állapotban Al-Nuszránál egyébként is jobban foglalkoztat Elethea állapota, aki hangosan sír még mindig, kuporogva a folyosó végén, füleit befogva, szemeit erősen behunyva.
Érezheted, a hogy a súly fokozatosan eltűnik rólad, és hamarosan a derekadnál átfognak és felemelnek. Lehet, hogy felfogod, Al-Nuszra karjában úgy lógsz, mint egy zsák, de nem elképzelhetetlen, hogy Lashhez hasonlóan te se fogsz fel igazán semmit. Nem sokkal utána Lasht is felveszi, őt lényegében a vállára dobja, tesz még két lépést, aztán ismételten megáll.
- Elethea, gyere – közli hűvösen, és egy darabig még áll a kislány mellett, aki vonakodik jönni, sőt, egyáltalán nem akar, amint felnéz, riadtan tapasztalja, hogy muszáj. Bizonyára az éjtünde vezető elég fenyegetőn tekintett rá ahhoz, hogy ne sokáig legyen kifogása. Rettegve tápászkodik fel remegő lábaira, bizonytalanul követve titeket végig, és mikor éppen van hely, próbálja megfogni a bizonyára bénán lógó kezedet.
Ajtó nyílik és csukódik többször is, sötétből sötétbe mentek, néha kicsit több fény jut be odakintről, de ez elenyésző az éjszakai idő miatt. Hogy merre mentek, vélhetően képtelenek vagytok megjegyezni a tudatlanság határán libegve, és talán az időtartamban sem vagytok biztosak, hogy mekkora távolságot tesz meg a folyosóról a hadvezér. Mindenesetre ahol a kábaságból biztosan elkezdtek felébredni, az egy kicsi szoba egy székkel és egy kisebb asztallal, ami tele van fémeszközökkel és üvegcsékkel, de semmi kirívó nincs köztük. Egyetlen látványos, ténylegesen kínzásra alkalmazott eszközt nem találtok itt, de talán erőtök nincs körbenézni.
Lasht egyszerűen ledobja a földre, míg Hiriont beülteti a székbe, és egy rövidebb időre otthagy titeket. Az ajtót nem csukja be maga után teljesen, csak behajtja, ám amint kilép a szobából, Elethea nyomban siet oda hozzád, rángatva a ruhádat.
- Hirion – szipogja kétségbeesetten, megtörölve az arcát, aztán hálóruhájának szoknyája szélével megpróbálja kicsit megtisztítani az arcod, hogy kevésbé legyél véres. – Al-Nuszra most mit fog veled csinálni? Annyira félek, nem akarom, hogy bántson... - zokogja, igyekezve így ölelni téged.


"Don't worry about me, I'll be fine. Just don't look into my eyes."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2863
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Mentőexpedíció   Hétf. Okt. 15, 2018 2:08 pm

//Hirion//

Félig öntudatlanul hevertem a földön Al-Nuszra súlyos teste alatt és csak valami távoli zokogást és a saját vérem csepegését hallottam a fülem zúgásán kívül. Erős hányinger gyötört és biztos voltam benne, hogy nem csak pár bordám, de az arccsontom is minimum megrepedt.
A nemrég még feltörő düh adta erő a veréssel úgy elszállt, mint egy kósza szellő és, bár a gondolataim képtelenek voltak fókuszba állni, biztos voltam benne, hogy elérkezett számomra a vég.
A dicstelen, szégyenteljes vég, hiszen nem, hogy drága húgomat nem sikerült kimentenem a gyilkosok házából, még egy ártatlan lelket, Lasraelt is belekevertem és valószínűleg a végzetét okoztam, pedig őt szerelme hazavárja.
csak egy halk, megkönnyebbült nyögés szakad fel belőlem, ahogy az amúgy is nehéz légvételemet megfejelő súly, eltűnik a hasamról és a mellkasomról, amit ki is használok, hogy nagy kortyokban magamba szívjam az éltető levegőt.
De ennek jórésze inkább önkéntelen reakció részemről, hiszen mindent olyan távolról és homályosan érzékelek, mintha valaki vattába csomagolta volna az agyam.
Észlelem, hogy meglódul körülöttem a világ és himbálózásba fog, hogy valaki gyengéden megérinti a kezem, bár ez is inkább csak olyan csiklandós érzés, mint tudatos észlelés.
Hallok morajló hangokat és mintha a fény néha változna fehér és fekete között.
Aztán zöttyenek egyet és kemény tárgy nyomódik a hátamhoz……..talán szék??
Sóhajtok és nagyon igyekszem, hogy áthatoljak az elmém zavarán, hiszen olyan keservesen kéri ezt tőlem valaki.
Tudom, hogy ismerem a hangot és örömmel tölt el, hogy hallom, de miért szomorú? Miért ……sír?
Fény gyúl az agyamban!
-El….elethea? Ne….ne sírj. – suttogom vérző ajkaim között és próbálom kinyitni a szemem.
Falak…….előttem asztal……most már biztos, hogy ülök. Nem látom a fal melletti asztalokon mik vannak, de nem is érdekel, hiszen egy meleg kis test fonja körém a karjait.
- Ne…félj. – nyelek egyet, hogy ne remegjen meg a hangom, nem okozhatok neki nagyobb félelmet még én is. – Drága húgom……menj innen, bújj el, amíg csak lehet……próbálj meg ki – köhögés ráz meg, - kijutni innen, apánk……- nehezemre esik kimondani, de nem látok rá más esélyt, - apánk segíteni fog, hogy hová menj, csak kérd, hogy jelenjen ….meg neked. – simítom meg az arcát erőtlenül. – Kérlek….menj, ne törődj velem.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Lashrael Laralytha
Hozzászólások száma :

724
Join date :

2017. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Mentőexpedíció   Hétf. Okt. 15, 2018 9:48 pm

Zúg a feje és lüktet, előtte alakok mozgolódnak, de nem tudná megmondani, milyenek. A hangok visszhangzanak elméjében, de nem tudatosodik semmi; csak mered maga elé tehetetlen kiszolgáltatottsággal, és nem tudná megmondai, mikor volt ilyen utoljára. Akkor talán saját magának okozta ezt a fajta bénultságot, a saját, összetörő álmai és lelkiismerete miatt, abban a hidegben, azon a tavon...
Megrándul a fel-felrémlő, borzasztó emlékképek bevillanásakor, de többnek még mindig nincs tudatában. Valami megy a fejében, valami dolgozik benne, de képtelen megfogalmazni, hogy mégis mi, csak zajlik, hol békésebbé téve őt, hol fájdalmasan szomorúvá, és nem tud megállapodni sehol. Ha azt hiszi, belenyugszik a feltételezett sorsába, akkor nem sokkal rá már tiltakozik, hogy nem alakulhat így semmiképpen sem, hogy neki még egy életet le kell élnie, hogy le akarja élni, ennek érdekében mégsem cselekszik. Motiválatlan lenne? Nem hinné, a teste mégse reagál egyetlen dologra sem. De biztos ezt akarja egyáltalán? Sokkal egyszerűbb lenne feladni és megadni magát, sokkal könnyebb lenne minden, csupán lebegni ebben a semmiben, ahova nem jut el semmi és senki – de mennyire előnyös ez?
Számít ez egyáltalán? Úgyse tehet semmit, így legalább nem is fogja fel, hogy mi történik vele, nem kell a borzalmakkal törődnie... De a felelősséggel mi van? Azok alól nem bújhat ki, a felismerés ugyanúgy üldözni fogja a későbbiekben a kétkedéssel együtt, hogy talán egyesek rávetemedtek bizonyos dolgokra... Nem lehet ennyire kiszolgáltatott, nem engedheti meg ezt magának, ezek után nem hagyhatja el ennyire magát.
Valaki megmozdítja a testét, de még mindig csak a semmibe réved. Tiltakozik, hogy bármit is feldolgozzon, ami a külvilágból éri, annyira fájt a korábbi, annyira szenvedett az ütések során, de nem mondaná, hogy ez rosszabb lenne, mint akkor volt, ami elindította őt az öngyilkosság útján. Közel sem annyira rossz, mint a saját családja általi gyűlölet és kitaszítottság, de attól még nem bírja ezt sem. Nem erős fizikailag, és soha nem is lesz, tudja, hiába kezdte el tanítani őt Viridiel, nem lesz azon a szinten, amit meg kell ütnie ahhoz, hogy mindenkit megvédhessen. Nem erre szánták őt, nem ez az ő útja, és erősödni akar, nagyon, mégis bele kell törődnie, hogy nem fog tudni változtatni a kiszolgáltatottságán, bármennyire szeretne.
Haladnak, de nem fogja fel a változást. Semmi se éri el őt, csak a saját szenvedése és önnyugtatása, az, hogy értelmetlen folytatnia, hogy nem kell magához térnie csak azért, hogy újabb fájdalomban részesüljön. Elmenekülhet ide, az édes tudatlanságba, maradhat itt, hiszen ezen a kiüresedett vidéken senki sem fogja őt zavarni, és hogy a valóságban mi történik...?
Elvesztegetett idő. Mozdulnia kell, tennie, ha nem akar itt maradni, de fáradt, a tagjai gyengék és nem engedelmeskednek a tudatnak és parancsoknak. Határozottan állítaná, hogy jobb most így, hogy jól teszi, ha nem fogad be semmit maga körül, de akkor mégis mi lesz az álmaival és a vágyaival? Eddig annyira ápolta ezeket a képeket, annyira sokat ábrándozott róluk, és most elvetné azért, mert a megszokottnál több fizikai fájdalom érte? Ez annyira... A tudatához kell térnie, fel kell ébrednie, ki kell nyitnia a belső szemeit, hogy ismét képes legyen látni, befogadni mindent, még ha kínzón égető is, nem érdekli. Muszáj, vagy tényleg nem fog semmi abból megvalósulni, amit ígért magának és Viridielnek, és nem akarja megkeseríteni az életét. Megígérte neki, hogy bármit elkövet, hogy visszatérjen hozzá, bármit, és pontosan emiatt kell összeszednie magát.
Felnyög, amint a hideg kövekre ejtik. Egy pillanatra bennreked a levegő a tüdejében, de hamar lélegzethez jut utána, lassan pislogva, elkezdve fókuszálni. Összeszűkíti a szemeit, koncentrál annyira, amennyire tud, megpillantva a székben a férfialakot.
- Virid... iel...? – nyöszörgi, és amint rákoncentrál, ráismer Hirionra, de túl gyenge ahhoz, hogy bármit is érezzen ennek kapcsán; csalódottságot vagy beletörődő felismerést. Képtelen még befogadni a beszélgetést, amit a testvérek folytatnak, csak felkönyököl, ügyetlenül vergődve magát négykézlábra, egyre intenzívebben érzékelve a homlokán való lüktetést, majd kábán emeli pillantását a székben ülő irányába. Ahogy egyre inkább nézi, fogja fel, hogy Hirion is legalább annyi ütést bekapott, mint ő, ha nem, többet.
Erőt vesz magán, hogy valahogy képes legyen felállni, kínzón hosszú másodpercek alatt talpra vergődi magát, a lábai kis híján összerogynak alatta az erőtlenségtől. A plafon felé emelt arccal igyekszik megtartani az egyensúlyát, még mindig küzdve az ellen, hogy visszakerüljön a kábaság okozta érzéketlenségbe, végül bizonytalanul indul meg Hirion felé, és arra nem is mer gondolni, hogy hogyan nézhet ki jelenleg. Biztos szörnyű, de most előbb más kötelessége van...
Rátámaszkodik a székére, nehezen véve levegőt, a következő pillanatban leroskadva mellé, mert képtelen ennél többet megtenni jelenleg. Elmondhatatlanul rosszul van, szédül és szétcsúszik előtte a világ, és már azt is egy igazi csodának véli, hogy képes volt felállni, majd ezt a két lépést is megtette.
- Mutasd... a sérüléseidet... – bújnak elő az ágak, hogy azokkal kapaszkodjon, lassan emelve meg a fejét társa felé, emelve a kezét is vele együtt azzal a szándékkal, hogy gyógyító mágiát alkalmazzon rajta.


"Don't worry about me, I'll be fine. Just don't look into my eyes."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Lashrael Laralytha
Hozzászólások száma :

724
Join date :

2017. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Mentőexpedíció   Hétf. Okt. 15, 2018 10:24 pm

//Mesélői//

Elethea végig kétségbeesetten néz rád, és teljesen tiéd a figyelme. Nem érdekli őt a tünde, aki felé nem is tekint, nem sejtve, hogy fel fog még onnan állni, abból a biztos, béna mozdulatlanságból. Annyira esetlennek tűnsz, annyira gyengének, hogy az első szavaiddal biztosan nem tudod meggyőzni őt, és csak még jobban torzulnak a vonásai a félelemtől és a bánattól, szíve szerint bizonyára még inkább sírva.
- De én nem akarok nélküled menni, Hirion, nem tudom, hová menjek és mit csináljak... – ölel még mindig. – Nem akarlak itthagyni, nem akarom, hogy Al-Nuszra téged is ugyanúgy bántson, mint Rhamnalt... Menjünk el együtt, most nincs itt, most megszökhetünk előle mindketten, csak... Állj fel, fogom a kezed, csak állj fel, és menjünk ki innen– szipogja, és észreveszi Lasht, mire riadtan próbálja elhúzni Hiriont, de nincs akkora erő benne gyerekként, hogy erre képes legyen.
- Hagyd őt békén... – morogja ellenségesen, de attól még fél tőle is, és önzőn próbálja valahogy védeni Hiriont, de úgy, hogy ne kelljen a vöröshöz érnie. Al-Nuszra egyelőre még sehol sincs, és ha Hirion nem adja ismételten bizalma jelét az erdei iránt, akkor a kislány, amint a tünde gyógyításra emeli a kezét, elcsapja. – Nem bánthatod! – mondja dacosan, az orcáin még mindig könnyek folynak végig. Egy kevés időre van lehetőségetek gyógyulni, ha Hirion is elfogadja ezt a segítséget, aztán hallhatjátok, ahogy vélhetően Al-Nuszra közeledik valamilyen tárggyal, mert többször is beleütközik dolgokba, és egyre hangosabban hallatszódik. A fás koppanás a kőfalakon ugyan nem túl bizalomgerjesztő, de egyelőre nem tűnik halálosnak sem ezek alapján. Aztán ki tudja? Következő körben mondjuk kiderül.


"Don't worry about me, I'll be fine. Just don't look into my eyes."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2863
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Mentőexpedíció   Kedd Okt. 16, 2018 11:21 am

//Hirion//

Nem állnak össze a gondolataim rendesen és így nem lepődök meg azon sem, hogy egyelőre képtelen vagyok Elethea-t meggyőzni arról, hogy hagyja hátra Al-Nuszra miatti félelmét és fusson, szaladjon el ettől a rémálomtól, ettől a helytől, ami vagy megöli, vagy elveszi a lelkét, azt, ami anyja ellenére olyan, mint az enyém.
Már rájöttem, hogy azért különbözünk mi annyira a többségtől, mert vannak érzéseink és ezt nem vagyunk képesek kordában tartani. És, ha ez az érzés nem a gyűlölet és a kegyetlenség, akkor az a sötét elfek számára nem elfogadható, selejtesek vagyunk a szemükben.
Még az én esetemben talán érthető lenne, hiszen az én anyám is más volt, bár sokat nem tudtam róla, még apám sem mesélt róla sosem, aztán meg elkerültem a háztól, így még azokat sem kérdezhettem róla, akik régebben itt szolgáltak, de Elethea? Ő attól a nyomorul, rideg és törtető Thea-tól születetett! Mégis meg volt benn a képesség a ragaszkodáshoz, a szeretethez, amit most épp rám pocsékolt, ahelyett, hogy elmenekült volna.
Tudtam, hogy gyenge vagyok és egyáltalán nem meggyőző és csak még jobban a frászt hoztam rá.
- Jaj, drága húgocskám! – sóhajtottam és legszívesebben jó alaposan megölelgettem volna, a karjaimba húztam volna, hogy megvígasztaljam, de a gyilkos Nuszra, minden pillanatban vissza jöhet és nem találhatja itt Elethea-t. - - Most…..most nem mehetek veled, nem jutnál velem messzire, de….- lázasan igyekeztem összeszedni minden gondolatomat, hogy hová is küldhetném.
Aztán beugrott valami, nem voltam benne biztos, hogy nem keverem-e össze valamivel, de egy próbát megért.
- Úgy emlékszem minden hálóban van egy rejtekhely. A kandalló oldalán az egyik kő mozog, ha megnyomod kinyílik egy szűk rekesz az egyik falon, abban megbújhatsz, míg kutatnak utánad. Ott megtalállak……meg foglak találni……… - fogom a kezét, ami húz, de hát hogyan is bírna el.
Egy kis haladék…….Lash-nak van esélye, hogy átváltozva kisurranjon és akkor……..
LASH!
Hirtelen villant belém, hogy hol lehet, de pont ekkor észleltem fél szemmel a mozgást magam mellett. Nagyon nem mertem forgatni a fejem, mert abba beleszédültem, de mikor lerogyott mellém, már tudtam, hogy ő az. Nem nézett ki jól, sőt…….
- Nagyon…..sajnálom…… - bukott ki belőlem.
Magamhoz húzom a morgó és ellenséges kicsi húgomat, mert annyira édes, ahogy védeni próbál,
- Elethea ő Lashrael és velem van, segít nekem és neked is. Miattam került bajba, hogy eljöhessünk érted, ne fújj rá. – fogom le csapkodó kezét. – Ha én nem……..nem én mennék érted, hanem ő, menj vele, kérlek, segít majd. – hadarom gyorsan, mert nincs időnk. – Olyan dolgokra képes, ami meglephet, de bízz benne , ahogy bennem. – nézek húgom szemébe, aztán az elgyötört erdei lányába, hiszen most adtam a kezébe a legféltettebb kincsemet.
Engem már nem rémítenek meg a karja helyett előbukkanó ágacskák, de megrázom a fejem.
- Nem lesz idő, inkább magad gyógyítsd és segíts neki. – suttogom.
Valószínűleg nem tudnék eléggé felgyógyulni azon rövid idő alatt, míg Al-Nuszra visszaér és akkor csak elpocsékolná az erejét. Akkor mindketten itt veszünk minden bizonnyal, talán hárman is.
Akármi is történik, nem telik el sok idő, máris meghallom a közeledő lépteket, amik súlyosan döndülnek……talán cipel valamit, vagy többen jönnek?
- Ahogy lehet…..tűnjetek el. – nézek rájuk könyörgően.
Ha itt ér véget az életem, legalább megpróbálok időt adni nekik, magamra vonva annyi figyelmet, amennyit lehet és azzal a tudattal eltávozni, hogy Elethea megszabadult.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Lashrael Laralytha
Hozzászólások száma :

724
Join date :

2017. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Mentőexpedíció   Kedd Okt. 16, 2018 6:21 pm

Minden tagja annyira nehéz. A koponyája húz lefele, a szemhéjai szintén, a lábai gyengék ahhoz, hogy hosszú ideig megtartsák őt, mi több, ha meg akar indulni, a szédülés gyötri. Volt már elverve párszor, azonban nem így, nem hasogatott ennyire a feje tőle, illetve a gondolkodás sem volt még soha ennyire megterhelő. Zavaróan csak az alapvető, belőle ösztönösen jövő cselekedetekre tud gondolni, semmi megfontoltra vagy bonyolultra, ahhoz még kusza és zavaros minden, és magát a veszélyt is nehéz felfognia, amibe belekerült. Tudja, hogy abban van, mégsem aggódik úgy, ahogy kellene, a kábaság elnyomja ennek a szorítását, megkímélve őt a pániktól, és talán valahol még áldja is ezt a lehetetlen állapotot.
Amint letelepszik Hirion széke mellett akarata ellenére is, nem sok híja van annak, hogy a gyengeségéből fakadóan visszatérjen a tudatlanságba, de tartja magát. Nehezen legyűri a kívánságokat, amik most nagy eséllyel problémássá válhatnának, mert ha itt marad eszméletlenül egy hosszabb ideig, biztosan csak rosszabbá fog válni minden. Míg önmagában erősködik, hogy nem szabad elhagynia magát, lassan az elhangzó két szó is bekúszik a belső hangok közé, mire fáradtan elmosolyodik, megbékélt boldogsággal nézve társára.
- Együtt kezdtük, együtt fejezzük be – mondja olyan határozottan, ahogyan most tőle telik, és fel sem fogja igazán, hogy utána a csúnyán elvert sötételf mégis miket beszél össze. Egy pillanatra mintha ráncolná a szemöldökét és a homlokát, de nem sok ereje van benne. Sejti, hogy ez mit jelent, belül érzi, hogy Hirion bizonyára ezáltal eljutott arra a szintre, am i a legmélyebb bizalmat jelenti a számára, mert a húga a mindene, és ismét egy választás elé van állítva. Nem akarja Hiriont hátrahagyni, és ez bizonyára lerí az arcáról, ugyanakkor csalódást sem akar okozni a számára, mert ő is ugyanúgy védené és védetné azt, akit a legjobban félt, csak ő... ő mégis mit tehetne? Hirionnak kéne kijutnia innen Eletheával, ő nem fog tudni mit kezdeni egy sötételf gyerekkel. Biztosan fel tudná őt nevelni valahogy, de nem tudná ugyanazt biztosítani, amit eddig Hirion, teljesen más közegbe kerülne, és még ha minden vágya, hogy egy gyerekkel kelljen foglalkoznia hosszú-hosszú éveken át, itt most ezt el kell utasítsa. Nem teheti meg, így mindent meg kell tennie azért, hogy Hirion kijusson.
Társa további szavaira még mindig kétkedik, mit kéne tennie, végül elhatározza magát, ha nehezen is. Némileg felemelkedik, óvatosan szorítva magához Hiriont részben a saját gyengesége miatt, részben azért, mert sejti, mennyire rossz lehet ilyen állapotban forgolódni és megmozdulni, az ölelése közben elindítva gyógyító mágiáját, legalább arra a kicsi időre. Használhat és segíthet talán, őt magát meg később meggyógyítja, ha már biztonságban lesznek.
- Nem foglak itthagyni, ezt vésd az eszedbe – mondja még, aztán Elethea felé fordul. – Vigyél arra a rejtekhelyre – szól hozzá. – Nem fogjuk hátrahagyni a bátyádat, de előbb tényleg biztonságba kell kerüljünk, hogy utána képesek legyünk kihozni valahogy – egészíti ki, mielőtt ez lenne a problémaforrás, és emiatt nem tudnák megelőzni a bajt. – Tarts ki, vissza fogok jönni – szorít rá aztán még Hirion karjára finoman, még egyszer elhatározását biztosítva és ígéretét adva, azzal felveszi állati alakját, úgy nézve utána kérdő szemekkel Eletheára, hogy vigye őt – így mégiscsak gyorsabban haladhatnak, és talán könnyebben el is fogadja őt ebben az alakjában. Nem akarta idáig felfedni, mert félt, hogy esetleg elszólja magát, de ezek után biztos benne, hogy baj nem lehet, és talán így még Al-Nuszra megérkezése előtt eltűnhetnek innen.


"Don't worry about me, I'll be fine. Just don't look into my eyes."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Lashrael Laralytha
Hozzászólások száma :

724
Join date :

2017. Jun. 27.


TémanyitásTárgy: Re: Mentőexpedíció   Kedd Okt. 16, 2018 6:43 pm

//Mesélői//

Nehéz dönteni menés és maradás közt, és míg Elethea határozottan maradna, lassan mintha ő is meggyőzésre kerülne a menekvés értelmességéről. Először nagyra tágult szemekkel mered Hirionra, mikor a rejtekhelyet kezdi ecsetelni, mert még mindig nem akarja ilyen kétes körülmények között hagyni őt, még mindig valahova el akarná őt vinni, még ha lassan is, de az, hogy eljön érte, már egy biztosabb pont a számára.
- Akkor eljössz értem? Megígéred, hogy eljössz értem? – kérdez kétségbeesetten, kicsit erőszakosabban rángatva a ruhádat, szinte már követelve tőled, hogy te menj érte, mert mást nagy eséllyel nem fogadna el. Hangjából és arcából könnyedén kitalálható, hogy csak és kizárólag veled menne el, senki mással, talán ezzel túl sok mindent feladva, egyelőre azonban ezeket nem fogja fel. Csak az jár a fejében, hogy valamilyen módon veled hagyhassa el a palotát.
Lash érkezésére és Hirion amolyan leintésére csak kérdőn fordul testvére felé, kicsit talán duzzogva, hogy mást is közel engedtél magadhoz, aki ráadásul nem is fajtabeli, hanem egy egészen más teremtmény, akinek mibenlétét nem tudja hova rakni, főleg az ágak megjelenése után. Borsódzik a háta tőle és taszítja őt, mert borzasztóan rémisztőnek véli, de ha Hiriont képes megvédeni, akkor áll elébe, végül aztán visszahúzódik a testvéri szóra.
- De én veled akarok menni... – morogja elégedetlenül, kötve az ebet a karóhoz, nem fogadva el egy idegen segítségét, még ha jól is jönne jelen körülmények közt. Valahogy nehezen esik tudomásul venni, hogy egy teljesen más valakit fogadtál bizalmadba, még csak nem is olyat, aki hasonlítana hozzá korban és fajban egyaránt. Ahogy aztán a tekintetedet nézi, végül elszontyolodva hajtja le a fejét, bólintva egyet, hogy megértette, azt viszont láthatod rajta, hogy elképesztően szomorú, hogy ilyen irányt vett a kiszöktetése.
Ha Hirion nem közölte volna hozzáállását, Lash ölelésénél biztosan hátrarángatta volna az elfet vagy a ruhájánál, vagy a hajánál fogva, így viszont csak duzzogva marad csendben, végig fogva Hirion kezét. Akkor sem távolodik tőle, csak azért sem! Végül, mikor a nő is biztosítja, hogy testvérét kihozzák, némileg megenyhülni látszik, és pár pillanatnyi csend után megszólal:
- Jó, nézzük meg – tűri hegyes füle mögé a haját mellékcselekvésként, lefele nézve szégyellősen, furcsán kezelve egy ennyire más fajnak a közelségét, aki aztán nagy meglepetésére azzá az állattá változik, akit a nap folyamán kivitt. Hát ennél kerekebb szemei sem lehettek még idáig, annyira megdöbbenti, és néhány pillanatig nem is tud megmozdulni tőle. Menne, hogy felvegye, de aztán ahogy eszébe jut, hogy ez a vörös lány, mégis visszahúzódik, de utána végső döntésként megemeli, a karjai közt szorongatva valamelyest, mellkasánál tartva őt, lógatva hátsó lábait.
- Hallottad a... a macskát! Visszajövünk érted! – jelenti még ki határozottan, nem akarva neked sem mutatni, hogy mennyire elkeseredett, de az a néhány könnycsepp és reszkető hangja biztosan elárulja. Odahajol hozzád, egy épen maradt részre ad egy puszit, majd amilyen halkan és gyorsan csak tud, elhagyja a termet még Al-Nuszra előtt. Mezítláb annyira nem nehéz közlekedni csendesen, főleg a robajt hallva, ami közeledik a pici, vélhetően kínkamrának szánt szoba felé.
Elethea kilépve a szobából figyel arra, hogy nagyjából mennyire volt behajtva az ajtó. Még egyszer aggodalmasan visszanéz rád a résen keresztül, utána tényleg eltűnik, még jobban rászorítva a karjai közt függő macskára. Egy perc sem telik el, mire Al-Nuszra durván belöki lábbal az ajtót, ami nagyot csattan a falnak verődve, és egy másik széket pillanthatsz meg a kezében, amit a következő pillanatban le is rak. Körbenéz, láthatóan elfojtja a haragját, de meg-megrándulnak az izmok az arcán, amik elégedetlen dühét tükrözik, nem beszélve szikrázó tekintetéről.
- Hol vannak? - kérdezi, de ez inkább hangzik követelésnek, és egyszer végighúzza a kezét vérző orrán. Ha nem válaszolsz, akkor eléd lép, és a karfákra helyezve a kezét nehezedik rá egy kissé az ülőalkalmatosságra, keresve kóborló tekintetedet. - Hol vannak? - érdeklődik ismét, végignézve az arcodon, gyanakodón figyelve a gyógyulásnak indult sebeidet. Ezt a folyamatot nem csupán Lash képessége segíti, hanem a kő a gyomrodban, és bizonyára érzed is, hogy lassan bár, de csökken az arcodat égető fájdalom. Al-Nuszra egyelőre nem teszi szóvá, de ha még erre sem válaszolsz, akkor nyálfröcsögve és üvöltve teszi fel ismét a kérdést, megrázva a széket, amiben ülsz.


"Don't worry about me, I'll be fine. Just don't look into my eyes."
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
avatar
Viridiel
Hozzászólások száma :

2863
Join date :

2014. Nov. 23.


TémanyitásTárgy: Re: Mentőexpedíció   Kedd Okt. 16, 2018 10:13 pm



Zavaros és kaotikus gondolataimon semmi más nem tudna áthatolni, csak húgom rettegő tekintete, ami meg is teszi a hatását és pár perc erejéig kitisztul az agyam, ami arra elég, hogy olyan dolgok is eszembe jussanak, amik még eddig sosem, így tudom felidézni a rejtekhelyet is.
- Nem hagylak cserben. - maszatolom el az egyenes választ még is, mert nem akarom szétzúzni a reményeit és minél jobban kívánom is, hogy teljesüljön a vágya.
Igyekszem megnyugtatni, hogy őt semmiképpen ne sodorjam veszélybe és ráteszem a kezem a kezére, amivel mindent elkövet, hogy mozgásra bírjon.
Most másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy legalább ők megmeneküljenek, mert sok mindent láttam már sajnos ahhoz, hogy elképzeljem, mit tenne velük Al-Nuszra, már csak azért is, hogy szóra bírjon, vagy csak úgy szórakozásból.
Ezért igyekszem minden erőmmel mind a húgomat, mind Lashraelt meggyőzni arról, hogy bújjanak el, együtt.
Sejtem, hogy sokat kérek mindkettőjüktől, hiszen Elethea így is halálra van rémülve és megszakad értem a szíve, az erdei elf lány pedig már így is sokat tett és tűrt értem, de nem látok más kiutat. Húgom kicsi és talán elég jelentéktelen, hogy ha eltűnik Al-Nuszra szemei elől, ne foglalkozzanak vele, egy macska meg könnyen beolvad a környezetébe.
Egyszerűen nincs időm finomabban és lassabb tempóban beavatni Eletheat abba, hogy meg kell bízzon egy olyan faj gyermekében, akit eddig ellenségnek írtak le neki, de remélem bízik bennem annyira, hogy hallgasson rám, akármennyire is furcsa neki.
Lashraeltől meg már így is sokat kértem, de bízom benne, hogy még ezt az utolsó szívességet megteszi nekem, tudja, milyen fontos nekem a húgom.
Nagyot sóhajtok, amikor az erdei lány felállva magához ölel, de érzem Elethea remegő kis kezének szorítását is. Nem hallgatnak rám, pazarolják az energiájukat és az időt is.
Mindezektől függetlenül megreszketek a belém áradó melegségtől, ahogy végighullámzik rajtam és enyhíti a fájdalmaimat.
- Butaságot csinálsz Lashrael. - sóhajtom a karjaiba, vagyis csak az egyikbe igazából és biztatóan megszorítom húgom kezét, hogy ne aggódjon.
- Ne kockáztassatok miattam, nem lesz velem baj......csak tűnjetek már el innen. - húzódik egy halvány mosolyra az ajkam, bár hamar fintorba csap át, ahogy a kissé begyógyult repedést felszakítom rajta.
Bízom abban, hogy Elethea nem fog sikoltva elrohanni, amikor meglátja az elf lányt átváltozni. Eddig is bátran helytállt, most nem lett volna jó, ha elveszítem, de kitart, bár a szemein látszik, hogy mennyire megdöbben.
- Bátor nagylány! Szeretlek! - suttogom, ahogy megembereli magát és végül felveszi....a macskát. - Tűnés!
A zaj már nagyon közel hallatszik és már így is a szívem ugrik ki, hogy elkapja őket a hadvezér.....
De nem! Még egy bizttaó mosolyt megeresztek Elethea felé, aztán hangtalanul kisurran az ajtón, még arra is van gondja, hogy eredeti helyére visszahajtsa azt és eltűnik az elffel együtt.
Még a szívem dobogását igyekszem rendezni és megpróbálok a felállással, ami nem igazán megy, mivel újabb hányinger kap el, ahogy megperdül előttem a szoba, aztán már be is vágódik az ajtó, amitől kicsit összerezzenek és bevonul Al-Nuszra egy székkel.
Ezt cipelte idáig? Mi a fenét akar vele? Addig akar velem szemben ülni, míg meg nem török?
Ettől nevethetnékem támad, de túl fájdalmas, hogy igazán megpróbálhatnám, csak vaalmi tompa nyögést produkálok.
Persze a hadvezér azonnal kiszúrja, hogy kissé kevesen vagyunk és hát kit is kérdezhetne a létszámhiányról, mint engem?
Vaskos karjai kalitkába zárnak a székben és a képembe mászik és nem látszik boldognak.
- Honnan tudjam......leütöttél, emlékszel? Volt itt valaki? - próbálom eltolni két kézzel, bár úgy érzem, ennyi erővel egy házat is megpróbálhatnék arrébb tuszkolni.
Érzem azonban, hogy ha nem is volt sok ideje, mégis csak használt Lashrael gyógyítása és én is kissé gyorsabban gyógyulok, mint egy átlag self, hiszen "kaptam" némi természetfeletti segítséget a kőtől a gyomromban.
De azt hiszem ezzel csak még több felteendő kérdést szaporítottam Al-Nuszrában, látom a szeme villanásából, hogy nem kerülte el e figyelmét ez sem, de egyelőre leragadt a "hol vannak" kérdésnél.
- Ha jobban ordítasz sem fogom tudni. - fintorgok, ahogy rám fröcsög.
Annak ellenére, ahogy ezt előadom, nagyon is be vagyok szarva. Ha valaki látná most a hadvezért, akkor megértené. Normál esetben is elég démoni, de dühösen.........
~ Lashrael, te vagy az utolsó reményem. ~ sóhajtom magamban, remélve, hogy gondoskodik a húgomról.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online

Ajánlott tartalom


TémanyitásTárgy: Re: Mentőexpedíció   

Vissza az elejére Go down
 

Mentőexpedíció

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
5 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Neminra világa :: Játéktér :: Zevadar pusztaság :: Sötét elfek rejtekhelye-