/Raven/

A tábor, melyet nem rég állítottak fel, nem túl jelentős. A katonai elnevezéstanban a soron következő betűkombinációval címkézték fel. Szörnyű sors egy katonai alaptábornak, hiszen ez azt is jelenti, hogy egy dobozra gyorsan a nevét ráírták és lökték fontosságát a többi közé a polcra, hogy pár hónap múlva már a CIB -pénzügyileg ráadásul elődjével sokkal fontosabb- támaszpont építkezési munkálatait készítsék elő Capital irodistái. Teljesen elfeledkezve a nagy elődről... ami akkor sem volt a vezetők szemében jelentős, mikor minden róla szólt az ellátmányozási osztályon.
Ám Uráldur egyetlen rosszul értelmezett szava, mely valamiért fontosságot vélne kihallani a levegőből el tudta volna söpörni a Sors kezeit és rávenni eme aktakukacokat, hogy alaposan újra átnézzék a vonatkozó számokat CIA-ba induló szokásosnak tervezett élelmiszer mennyiségről, gondosabban ellenőrizve az igényelt felszerelések listáit. Kielégítve az Első Lord minden akaratát.
Ám e felett a hirtelenjében felépített bázis felett kérlelhetetlenül pereg az idő, mivel a hadvezér megvan talán 15 éve is, hogy a „Papírba hantolt Légiókat” meglátogatta volna a palotától alig pár száz méterre lévő épületükbe, akkor még Enathiel jobb kezeként, hogy üvöltözzön egy sort és végül egy rosszul végre hajtott parancsának papírját két kézzel az egyik érintett szájába gyűrje.
Hát ezért sem szeretik mind a mai napig ISIS férjét az Ellátási Osztály dolgozói. Nem kapnak soha bonyolult feladatot tőle, de így a parancsok tökéletes végrehajtása csak alap követelmény, amivel elkerülhetik a megaláztatást. A seregek máskor még egy halálra ítélttel is kedvesen elcsevegő vezetője szájából SOHA nem hallottak még kedves szót a raktárak felügyelői.
És miközben a téli hideg szél sóhajtozva mond le róla, eme minden háta mögött lévő kis láp zöldellő szigetén emelt barakk ablakán Uráldur néha kinéz, hogy lássa, gyakorlatoznak-e az újoncok és vissza érkeztek-e már a menetről a kiküldött veterán katonák.
Amikor Revan visszajön épp csak futólag néz az ablakra. Az ajtaja előtt álló egyik őr siet oda hozzá rohanva.
-Revan ezredes! A főnök látni kívánja. Szólt, hogy amint visszaérkeznek, adjam át az üzenetet és kísérjem oda.
*Ha az ajtón kopog, a fehér hajú elf felemeli a fejét ám direkt nem válaszol. Váratja szándékosan az iszapos, kacskaringós vízzel teli vidékről hazatérőt, hogy kénytelen legyen dönteni, mikor nyit be engedély nélkül. Ha nincs kopogás, akkor is hasonló színjátékkal fogadja a belépőt.
-Á, hölgyem! Jöjjön csak be, mintha itt se lennék. Miattam ne is zavartassa magát! Mintha itt se lennék! -csattan fel.
*Még hosszú percekig nézi a papírját, közel bármit válaszolna beosztottja. Majd a nevét firkantva alulra elmosolyodva feláll. Oda lép -a remélhetőleg közben nem leült- katonához, hogy a gondos mesterkedései nyomán vizes, gyűrött gyakorló egyenruháját igazgassa a nő mellén. (Ha Revan a strázsa szavai után inkább átöltözik és rendbe szedi magát, akkor inkább csak szarkasztikus megjegyzéseket tesz arra, hogy igazán nem szeretné, ha miatta kellene elhalasztania az esti fürdőzést babaolajjal, habfürdővel. Szívén viseli majd a csatatéren, hogy minden kényelmet megkaphasson minden női embere.)
-Rendben! Jól van! Látom sztereóban nem vasalta ki. Nehogy azt higgyék, véletlenül hagyott ki egy foltot! Revan! Meg kéne komolyodnia. Remélem az esküvőjén tiszta ruhát vesz fel majd.
*Amint kimondta az utolsó szót, kezeit hátul összekulcsolva néz a nő szemeibe, sarkán billegtetve magát enyhén, ahogy ott állnak egymással szemben.

/Bocsi az elején a rizsáért. A raktárosok nem hiszem, hogy bármilyen szinten szerepet játszanak majd./

Teljes harci páncélban tértem vissza, s alig hogy beléptünk egy futár rohan hozzám, bár az őrök egyenruháját viseli tudtam hogy csak egy futár.
-Némi tiszteletet a felettesei felé. -Annak a főnöknek rangja is van és el is várja hogy azon szólítsa, nagy szerencséje hogy nem alattam szolgál. -Ha így lenne már nyelvel takarítaná a barrakok WC-jét. Mordultam rá az őrre fegyelmezetlen viselkedése miatt.

Mielőtt elindultam volna az első Lord lakrészébe, díszpáncélomat öltöttem magamra. Fekete alappal vér vörös palásttal, kisebb rojtokkal díszítve. Páncélzatomon egyedül a kesztyű az ami több is mind dísz, hiszen újai a normál kesztyűkkel ellentétben hosszú köröm szerű pengékben végződik. Harcban használt pallosomat hátamra csapván lazán mind egy számszeríjjatt s csak ezután rögzítve erősen a páncélhoz indultam el.

Belépve az első lord ajtaján, kopogást mellőzve sétálok be s magam után csukom is az ajtót ezzel kiváltva a kopogást.
-Hívatott uram? Tettem fel a kérdést mind ha nem tudnám hogy azért vagyok itt mert ő akarta így. Válassza nem lepett meg, hiszen igaza volt.
-Elnézést Uram csak már vissza térnék lakosztályom nyugalmába. -Hosszú volt az utam és koránt sem akadály mentes Próbáltam valahogy magyarázni rangomhoz nem méltó viselkedésem.

A következő mondat még jobban meglep mind bármi.
-Arra az esküvőre én se várnék fél lábbon álva uram. -Ön is nagyon jól tudja hogy túlságosan is harcias menyecske vagyok én ahhoz. Válaszoltam szarkasztikusan, s beletörődve mind ha meg jósolnám a meg jósolhatatlant.
-Viszont oka van hogy hívatott uram, szóval térjünk is rá, nem akarom zavarni önt. Ezekkel a szavakkal próbálom leplezni hogy semennyi kedvem sincs most vele beszélgetni.

A férfi rápillant az irodájába belépőre. A hadvezért meglepte, hogy az azonnal hivatására beosztottja még öltözni ment el. Ám mivel úgy tűnik, a női igények miatt nem maradt elég idő kellemesen beszélgetni, így gyorsan oda is fordul a sarokban lévő asztalhoz, melyen mindent gondosan előkészített.
-Mondja csak Revan! Ha már így bele futottunk a magán életi dolgokba... Mi a véleménye az elrendezett házasságokról? ...ha nem vagyok túl indiszkrét.
*A tempóját úgy választja, hogy mire a felkunkorodó szélű papírokhoz és néhány papír toronyhoz (feljegyzésekből) érnek, már biztosan válaszolhasson szíve szerint a tisztje.
-Nos, ez itt Olieth Herceg, az emberek 14 éves trónörököse. Az ő apja... -hosszan sorolta a kiterített családfát, melynek egyetlen egy érdekes szereplője volt. A kék tintával bekarikázott portréjú fiú apj..ának a nagyapja. No, még a regnáló uralkodót, Astelathot sem tartják erre felé túl izgalmasnak, kivéve a kémeket, akiknek szívül vágya, hogy képességeiket megcsillogtathassák és utasítást kapjanak arra, hogy a legmagasabb köröket megcélozva róla gyűjthessenek megfigyelési adatokat. Még ha... azok akiknek szerzik nem tekintik sokkal értékesebbnek, mint egy ezred másik kaszárnyába vezényléséről jött volna hír. Hiszen Exailed tevékenysége nyomán az utóbbi évtizedekben egyre kevesebb megbízható forrásuk volt, hogy hol helyezkednek el az itteni erők és milyen újításokat vezettek be náluk.
A hosszú és első pillanatra túlságosan is részletes helyzetbeszámoló után végre felnéz az ezredesre Uráldur.
-Nos, hölgyem...? Gondolom izgatott lett, hogy mihez kellenek ezek, ha megértette az eddig mondottakat.

Az ajtó melletti falnak támaszkodom, karba tett kezekkel hallgattam végig a monológot.
-Több hullát, köztük a királyi család nemes utódját.-egyszerű feladat az én embereimnek ha erre gondolt. Mondtam ezt nagyon elbizakodva, hiszen bíztam azokban akiket ilyen kategóriájú feladatokra alkalmaztam.
-Viszont ha most tévedtem, akkor örömmel hallgatom a terveit hadvezér. -Nem, nem kedvelem az előre elrendezett esküvőket, olyan férfiak kaphatnak így olyan hölgyeket melyet semmilyen módon nem érdemeltek meg.

Az idős elf fülét megütötte a magánéletre tett nézeteinek nyílt felvállalása, bár az őszinteséget ő inkább értékelte, mint a nézeteivel ellentétes véleményt. Minden esetre szokatlan volt, hogy egyik beosztottja a legkisebb feszengés nélkül osztja meg gondolatait.
-Egyet kell értenem magával, Revan! Néha olyan asszonyt kapunk meg ilyen házasságokban, akire nem tudunk soha kellően méltóak lenni. -Az asztalra kitett családfán az aktuális királynét nézte hosszasan, mire újra megszólalt volna- Én magam is elrendezett házasságként vettem el ISIS-t. Nem is tudtuk az apjával, hogy ő rendezte el ezt így. Sok évvel később a második gyermekünket várta, mikor véletlen egy elejtett mondatából tudtam meg, hogy ő már hamarabb tudta a jövőt, hogy én egyáltalán megismertem volna az apját. Véletlenül említette meg, hogy ő már akkor is örömmel beszélt a házasságunkról a bizalmas barátnéjának.
*Hagyta, hogy eme mondatok leülepedjenek, mielőtt a feladatot ismertette volna.
-Igen, jól látja, ezredes! A cél beszivárogni az ellenséges területre, még ha a rejtve maradás most nem is lesz prioritás. A katonákat elhelyezni a fontosabb pontokon. Megölni a fiút, hogy lezárja a küldetést.
*Elővett pár papírt, hogy a mellette álló kezébe adja.
-Több részletet kidolgoztunk, de valószínűleg sokszor kell spontán lereagálnia a történéseket. Plusz embereket is kap hozzá a csapatába. A fedő story szerint maga lesz a Demertor királyunk lánya. A különleges szolgálatoknál már elkezdték kidolgozni a nem létező diplomáciánk részleteit. Múltkor az utamon nagyon erős hiánya volt a jó diplomata álcának, leginkább csak a büdös fattyakkal való mostani megbeszéléseinkre alapozhatunk, a nemességük szokásairól szerzett információinkra és a fantáziánkra.
Amint felkészítettük, elindul a küldöttség, hogy felkínáljuk a kezét az örökösnek. Ne feledje, hogy állítólag van egy testvére, aki a trón várományosa, így remélhetőleg kisebb fontosságot tulajdonítanak majd magának és elhiszik, hogy tényleg akarjuk a frigyet.
A cél, hogy hosszú megbeszélések alatt legyen időnk és terünk felderíteni, kik azok a jól informált egyének, akik hajlandóak egy sötét elf Hercegnő esélyére reagálva együtt működni a kémekkel és a Szolgálatok pozíciót nyerjenek. Majd meggyőzni a fiút, hogy szerelmes magába, hogy közel kerüljön hozzá. A testét távol tarthatja magától, de a feje legyen testközelébe, mikor visszatér!
*Élesen nézett a szemébe...
-Azért magát választottam, mert nem egy érzelmes típusnak tartják. Nem akarom, hogy bármilyen ellenérzés meggátolja az akció sikerét. Ha a nem rég mondott világnézete a terv központi elemről akadálya ennek, akkor most mondja el és vissza vonom a megbízást.

-Ez is csak egy feladat. -Maga tudja talán a legtöbbet rólam hadvezérem, ezért is keresett fel engem. Mosolyodtam el a feladatott végig hallgatván.
-A feladat világos, viszont egyetlen problémát látok így felfedezni. -Ha maga királyunk lánya megy elkötelezni magát, akkor ahhoz meg felelő kíséret is jár. -Legalábbis legkiválóbb hadvezérünket biztosan lányával küldené. Mondtam ki nyíltan hogy Uráldur jelenlétére is számítok.
-Viszont ha nem tévedek, maga apám legkiválóbb hadvezére, így ő is és én is úgy kívánom hogy maga legyen a kíséretem vezetője. Végül rávilágítottam hogy mit is akarok elérni ezzel.
-Nos legkedvencebb hadvezérem, készen áll kíséretem vezetésére? Mosolyodtam el pimaszul s kicsit sem rejtve hogy tetszik annak a gondolata hogy én leszek a feletesse.

/Revan/

A hadúr szája szélén egy őszinte mosoly jelent meg. A tisztje igen jól teszi félre érzelmeit, ha szükséges. És most sem csalódott benne. A díszegyenruhában már-már látta maga előtt a királykisasszonyt.
-Természetesen, Hercegnő! Megtisztelve érzem magam. -hajlik meg előtte jobb kezét hasa előtt keresztbe tartva- Nos, akkor bemutatom az illemtanárainak, öltöző tanácsadóinak és számos új emberének... Ám előbb! -lecsapta a mondat felét, hogy kis idő múlva folytassa- Egy különleges személy is az akció sikerén fog munkálkodni. Ide kérettem.
*Kiment kiszólni az ajtónállónak és hamarosan egy nővel tért vissza, aki belépett a kis szobába.
Nem volt más, mint az ex király -Enathiel- legutolsó felesége. Fakó arccal lépett közelebb, ahogy becsukódott mögötte bejárat. Láthatóan bizonytalan volt, miért is van itt.
-Hívattál, Uráldur hadúr?
-Igen. Szükségünk lesz a tudásodra. -a leány szemöldöke felszaladt- Beszélnetek kell Revan ezredessel olyan témákról, mint például hogyan lehet elcsábítani egy királyt.
-Nem biztos, hogy engem akar, Első Lord. -mondta a legnagyobb tisztelettel és érezhetően félelemmel a hangjában a visszautasítás miatt- Engem a jó uram csak kiválasztott.
-Ne szórakozz velem, Sádien! -csattant fel hirtelen, hogy tenyerével teljes erőből az asztallapra csapjon- Két uralkodóval voltál. Tudsz valamit!
*Úgy tűnik, hosszabb kihallgatás elé néznek, mint ISIS férjének a türelme.

-Ez egyre jobb. Mosolyodtam el bár hangomon érezhető volt nem tetszésem.
-Ha el akarom csavarni egy férfi fejét akkor el is fogom, attól hogy katona vagyok akinek nem igazán akad kérője nem azt jelenti hogy tanácsokra van szükségem. Fejtettem ki véleményem. Közben már azon gondolkoztam mit is kezdhetnék Sádiennel.
-Sádient el viszik a katonáim ha meg engeded.- Más dolgokon kell gondolkodjunk nem pedig azon miként fogom elcsavarni egy fiúcska fejét. Közben Uráldura merevedtek szemeim.
-Szükségünk lesz a legjobbakra, és minél díszesebb egyenruhákra, méghozzá királyi dísz egyenruhákra. -Egy ilyen tervet részletesen meg kell tervezni és minden részletére figyelni kell.-Szóval elsőnek ezt kell beszereznünk, onnantól rá érek az úton meg tanulni a fontosabb dolgokat.

Uráldur felkapta a kezét és kettejük közé tartva, mutatóujjával fölfelé mutatva intette, miközben a többit összeszorította.
-Megállunk! Ha én leszek a rangidős a terepen, -bökött a mellkasára a másik kezével- akkor én mondom meg, hogyan és mikor készül... készült fel. Megértette? Próba randikat fogunk tartani, hogy megnézzük, kell-e alakítani valamit magán, Revan. Nem tűrök bakit, mert oda kint ez biztosan a maga fejébe kerülne. De lehet, hogy még az enyémbe is...
Próba randikat tartunk, és majd meglátjuk. Sádient meg egy kedvesebb férfi karjaira bízzuk... hátha csak az én modortalanságom miatt nem akar beszélni.
-De hát én nem tudok semmit... -ismételte kétségbeesetten, hiszen ismerte annyira a férfit, hogy tudta, udvariaskodó hangneme nem akadályozza meg, hogy ez akár kínvallatást is jelentsen.
*Már a következő nap a menyasszony egy kör alakú asztal mellett foglalhatott helyet, vele szemben egy részeg pasi.
-Nos, hölgyem! Azt mondta az egyik felettesem annak idején... A legbutább csitri is képes irányítani a legokosabb, legműveltebb férfit. -kis szünetet tartott- De csak a legokosabb nők képesek irányítani a legbunkóbb pasikat.

Csak fejemet rázva távoztam a megbeszélésről, s csak másnap tértem vissza az első próba randin. Már kora reggel a fejemet fogtam még az ötlet gondolatán is s így benne lenni még kínosabbnak éreztem ezt.

Végül szembe ült, egy férfi nem tudtam eldönteni hogy mit is akar ezen mondatával.
-Te pedig melyik lennél? Tettem fel a kérdést, s folytattam mondani valómat.
-Érdekes vélemény fejtése volt felettesének, őszintén nem tudom melyik lenne igaz. -Viszont abban hogy a legokosabb nő a legbunkóbb pasit is képes irányítani egyet értek, egy okos nő rá vehet két ellenséget hogy együtt küzdjenek becsületért, viszont erre képes lehet buta csitri is. Adtam hangot véleményemnek, kedvesen.

A hadvezér nem kommentálta a beosztotta véleménykülönbségét. Csak egy fintorral az arcán jelezte véleményét.
-Hát... ha már ennyire lényegtelen a dolog -fogta meg a nő bal kezét két tenyere közé-, akkor le is zárhatnánk egy csókjelenettel és gyakorlat telesítve.
*Keze nem tudni mitől volt fekete-okker foltos. Talán kiöntötte valamely italát és a földön bele tenyerelt... Ez elképzelhetetlen. Valószínűleg valamit dolgozott és közben italozott, mielőtt ide rángatták volna.
-Egy kis komolyságot! Azért mégis próbáljatok bele gondolni, hogy egy trónörököst kell majd elcsábítania a hercegnőnek!
-De hát nem is hercegnő! És nem kell tudniuk majd ahhoz, hogy mi tudjuk.

/Bocsi a rövidért! 1 órát mindjárt helyettesítenem kell megint, és ennyire volt időm./

-Ha nem is hercegnő akkor is Ezredes, s egy szavamba kerülne és már fejeted vettetném. Mondtam barátságtalan hangnemben.
-Az ilyen részegeket kerülni kell, most pedig addig takarodjál innét még nem tüntetek el pár centin a magasságodból, Például egy fejnyit. Ezzel próbáltam elzavarni a kellemetlenkedőt.

A fehér hajú elf vállánál megfogva a részeget húzta arrébb, hogy jelezze, valóban ideje távozni. Ám mielőtt még Revan reménye a békés pihenésre megvalósulhatna, leül a helyére és az asztalra könyökölve mélyen a szemébe néz.
-Ezredes! Ilyen hibát oda kint nem követhet el. Nem hagyhatja, hogy kirántsák a szerepéből, még a kötekedő alakok sem. Maga szerint engem, amikor a lombtündék hercegnőjét mentem megölni hányszor vádoltak meg, hogy nem is vagyok követ? Hányszor kaptam az arcomba, hogy egy sötét elfben nem bízak?
Nem hagyatkozhat csak arra, hogy keresztbe teszi egymáson a lábait és magába bolondít bárkit. Maga azért jutott idáig, mert van okuk magától félni. És meg jó katona. Nekik viszont pont az ellenkezőjét kell bizonyítania. Hogy nem vágja át azonnal a torkukat, amint hátat fordítanak magának. Éreztetnie kell velük, hogy a megállapodáson... a frigyen a mi hadseregünk könyörtelen pusztítása múlik. De olyannak kell mutatnia magát, aki megérti őket, ha kompromisszum képesek. Lesznek háborgók, de le kell csillapítania őket...bármilyen eszközzel. És elintézni, hogy végül a döntést kimondókban kialakuljon egy olyan vélemény, önnel együtt tudnak élni... hosszú távon.
Nem árulhatja el éles helyzetben, hogy a hadsereg ezredese. Azonnal rájönnek, hogy egy királyi sarj soha nem visel ilyen címet. Ha valakit nem sikerül szép szóval, tegye diszkréten!
*Ezzel felállt a székről és intett, hogy hozzák a következőt. Egy  jó kiállású, magas, izmos férfi volt, aki délceg járással ment az asztalhoz, egy meghajlás kíséretében oda köszönt, hogy leüljön.
-Hölgyem!

-Értettem, bár nem hiszem hogy a részegek döntés hozók ként való bevetését bármelyik birodalom is szívesen alkalmazza. Jegyeztem meg kicsit gúnyosan s mosolyogva a gondolaton hogy egy részeg vezeti a népet.

Eközben már jött is a következő, egy elégé jól formált férfi legalábbis első rá nézésre, s illedelmesen köszön. De nem hagyom hogy a látszat meg tévesszen.
-Ülj csak le. -A nevem Revan s nyugodtan szólíthatsz így. -Viszont én miként szólíthatlak téged? Mondtam barátságos hangon, lábaimat össze fonva kicsit hátra dőlve székemben s minimálisan ki tolva mellkasom.

A srác leül az asztal mögé és feszülten figyel.
-Nos, az én nevem Hobos. Nagyon örülök, hogy megismertelek Revan.
*Ez után ha rajta múlik, kínos csönd következik be. Idegesen nézegeti a kezeit, melyet kirak az asztalra és az ujjaival játszik.

-Rendben, szóval kedves Hobos mivel is foglalkozol? Tettem fel finoman a kérdést, próbálva azt a látszatot kelteni hogy tényleg érdekel a munkája.

A férfi elgondolkodott, majd lassan, komótosan így válaszolt.
-Elfekkel. Azt hiszem, ez a legjobb leírás. Tündék és más lények igényeit egyeztetem. Nem túl izgalmas munka. De ön kedvesem, mivel foglalkozik?
*Egy huncut mosoly jelent meg a szája szélén, ahogy kérdezett.

Hírtelen nem tudtam mit is mondjak, aztán rá jöttem hogy a királyi család tagjának kell kiadnom magam így hát nem is tudtam mást mondani.
-Demertor lánya vagyok, így nem igazán foglalkozok többel mind "diplomácia". Mosolyodtam el amint ki mondtam a diplomáciát.
-Azon dolgokat intézem amire mások nem képesek. Mondtam az elfnek s vártam a reagolását erre.

A felettes arcán elégedett mosoly ült ki, mikor meghallotta a választ, amiben az előző eset után már alig reménykedett. Csendben figyelte a történéseket.
-Értem. -válaszolta az udvarló- És mi hír mostanság a diplomáciánál? Hogy vagytok az erdei fajtársaitokkal? Volt valami érdekes fejlemény mostanában?
*Barátságos arccal nézte a nőt és igyekezett a színjátékban magára erőltetni minden érdeklődést, ami nem is sikerült rosszul.

-Bár ne lenne mind ennyire makacs, akkor már rég békébe honolhatna népeink között. Mondtam kicsit csalódottan mind aki tényleg a békére törekedett volna.
-Sajnos túlságosan is ellenségek velünk, a legutóbbi követünket is darabokba küldték haza. Közöltem az elfel csalódott hangon.
-Viszont most maga meséljen egy keveset a munkájáról, és annak izgalmairól. -A politika már nagyon unalmas. Próbáltam elő venni illedelmes formámat bár ennek híjánja biztosan meg halható volt, de próbáltam kedves lenni.

A szürkés bőrű férfi elmosolyodott és álla alá téve kezeit csendben szemlélte a nő arcát. Szemei végig jártak vonásain. Még akkor is, mikor az már befejezte a mondanivalóját és kis szünet telepedett rájuk.
-Én is hasonló problémákkal küszködök nap, mint nap a munkám során. -vágott bele végül- Általában eltérő fajok kérik, hogy közvetítsek közöttük. De nagyon nehéz megértetni velük, hogy valamit kapok, de más meg adok. Ez csak így működik. -kézfejével csuklóból körözni kezdett, mintha csak azt mondta volna „gyerünk, gyerünk!- Túl kevesek a kompromisszum készek. Őrájuk kell koncentrálni és remélni, hogy húzzák a többieket. Nagyon unalmas, mint ahogy a maga munkája. De hát...! -nevetett fel- Miért is ilyen unalmas témákkal foglalkozunk, mikor beszélhetünk másról is?

Érdeklődve hallgattam végig az elfet.
-Részleteket meg osztana hogy pontosan mit is csinál ezen elfekel? Reméltem hogy válaszol a kérdésemre.
-Mondjon egyet, ami ön szerint érdekesebb téma. Tettem keresztbe lábaimat, s érdeklődve néztem a férfira miközben tára dőlve kezeimet ölemben össze fonva tartom.

Miközben az Első Lord csendben, karba tett kézzel figyelte a beszélgetést, addig igyekeztek a szerelmesek átjutni a megismerkedés munka szakaszán. Noha nem sürgették az időt.
-Hogy mit szoktam velük csinálni? Először ajánlatokat adok nekik. Ha minimális érdeklődést mutatnak, akkor leültetem őket beszélni. A megbízótól részletes iránymutatást kérek, hogy meddig szeretné, hogy elmenjek és ez alapján folyik a tárgyalás.
De néhányan amikor megkapták a szolgáltatást, hirtelen meggondolják magukat és nem akarnak fizetni. Ilyenkor világossá kell tenni előttük, hogy ez nem fér bele... a szerződésbe. Hogy éntőlem elvárják, hogy jó üzleteket közvetítsek. De azok betartásáról adminisztratív eszközökkel is gondoskodjam.
*A felvetésre is válaszolt, hogy milyen más témákat javasol.
-Én jobb szeretnék Rólad beszélni. Mire vágysz a világban? Mik a te álmaid?

-Célok és álmok, lehet furán hangzik de nekem egy sincs. Közöltem a katonával.
-Csak is egy valami vezérrel és az nem más mind hogy büszke lehessen rám a népem, hogy olyan hercegnőt lássanak bennem akit elfogadnának királynőként is. Maradtam a szerepemnél és próbáltam Hercegnőt ejteni az ezredes helyett.
-A vágyam, talán az hogy tökéletes utódja legyen apámnak a trónon ha el halálozik. Fejeztem be végül diplomatikusan amennyire tudtam.

A férfi fürkésző pillantásokkal nézte, ahogy mesél a nő egy elképzelt életről és amit megvalósítani szeretne benne. Arcán halovány mosoly volt, mely nem akart elhervadni, szinte megbűvölve nézte a határozott menyasszony-jelöltet.
-Úgy látom, igen csak foglalkoztat az apád halála. Mennyire félsz tőle? Tartasz tőle, hogy egyedül maradsz és nehéz lesz megbirkózni a feladattal?
*Uráldur Revan mögé lépett. Így az ő háta mögül nézett a férfi szemébe, aki egy gyors felnézéssel reagálta le, de úgy tűnik, nem zavarja nagyon. Ismét a hercegnője szemét kereste tekintetével és előre hajol kicsit.