A bazaltorgonák a hegy oldalával egy síkban futottak le, kicsit kifelé tartottak és 1,5 méterenként letört a végük, hogy felszínen mutatkozhassanak az alattuk lévő társaik. És mintha csak a kancsóka virág belsejében a vietnámi dzsungelben a rovarok feljutását megakadályozó kinövések, ezek is úgy szegeződtek a lentről felfelé kapaszkodóra. De át lehet-e rajtuk jutni?
-Azt mondod, a kötél? -elkezdi kioldani a derekára kötött végét- Tessék! Próbálj meg csúszóhurkot kötni rá!
*Ez sem könnyű feladat, aki próbálta már, az tudja, hogy szinte lehetetlen egy kézzel kivitelezni. Még ha kettővel gyerekjáték is. Ha az oawa nem találja fel magát, akkor Aná hamarosan felajánlja, hogy lassabban haladjanak és mind a ketten fél kézzel kapaszkodjanak, másikkal pedig megpróbálnak összedolgozni. Nem a legegyszerűbb két aggyal sem egyetlen csomót létrehozni, ám talán az sikerül, ha nem kapkodnak.
Vajon sikerült-e? És megpróbálja-e az oroszlán egyáltalán? Minden esetre van esély rá, hogy a lasszó beleakadjon fent valamibe.

A feladat nem egyszerű, ám a két útra kelt igen elszánt. Az egyiket kaland vágy és saját múltjáról a gondolatai elterelése hajtja, míg a másikat saját életének megvédése, hogy ne törjön darabokra egy tragédiával.
És az esetek száma bizony meg is hozta a sikert. Végül stabilan kapaszkodhatott még a súlyos oroszlán is a kötélbe és mászhatott. Ám amikor felért, rá kellett jönnie, hogy csupán csak a csapda helyzet közepébe sikerült feljutnia. A bazalt folt tovább tart, ám annak is örülhetnek, hogy eddig feljutottak. Vagy nem?
Megkapaszkodva a kiálló hegybe, melyre a lasszó felsegítette fordulhat le, hogy hívja mászó társát is. Miután ő is fent volt és talált valami kis repedést, ahol ideig-óráig lóbálhatta lábát, hát újra kellett próbálkozniuk. A siker pedig ezúton sem maradt el. Második szakasz végén már túljutottak a rosszul mászható részen és újra felfelé folytathatták.
Egészen a csúcsig jutottak, amit egy keményebb rész zárta le.



-Ezt nem hiszem el! Ez már nem vízszintes... Ha nem tudsz pókká változni, akkor most ötletem sincs, hogyan lehetne háttal lefelé mászni.
*Bár Annán is meglátszott a nap eddigi megpróbáltatásai és csurgott róla az izzadság, nem kapkodta el az életének eldobását. Sharellel az előbb is le tudták győzni a felmerülő nehézséget. Talán most is lesz valami.
~Úgy tűnik, a puhább kőzet felett egy keményebb van és mintha kifújta volna a gránit tömbök közül a homokkő szerű másik réteg szélét...

Úgy tűnik a férfi és a nő is elkeseredik egy kicsit a visszakunkorodó résztől és bár nem adják fel, sőt(!) áthidaló megoldáson törik a fejüket, ám a tündének nincs hirtelen ötlete, csak hogy megint próbáljanak meg lasszózni.
Megpróbálja párszor, de semmibe nem akad meg ezúttal a kötél. Így a derekukra kötik újból, hogy Sharel megkísérelje a kapaszkodást. Hamarosan ott is fog kapaszkodni, ahol már a homokkövet felváltja a keményebb réteg és kifelé fordulva lenyűgöző látványt nyújt az alattuk elterülő tájról. Ha tovább halad az oroszlánember, miközben lentről Aná igyekszik erősen fogózkodni, hogy ha bármi baj történne, ő felfogja még egy ideig.
Az oawának előbb a lába csúszik meg és gyakorlatilag a levegőben lóg, miközben csak kezeivel kapaszkodik a repedésekbe. Innen két választása van. Vagy megpróbál tovább araszolni kapaszkodóról kapaszkodóra, hogy ha eléri azt a részt, ahol már újra visszafordul előbb függőlegesbe a hegy oldala, majd stabilan meg tudja tartani magát. Vagy megpróbál visszafordulni és egy újabb ötletet összehozni a lánnyal.
Igen rizikós vállalkozás. Fivti-fivti az esély, hogy segíteni tud a kötél végével és felhúzni a tündét. Persze igen hálás és elképedt ő ezért, ám ha nem sikerül és leesik útközben, akkor pont a zöld ruháson a sor, hogy megfogózkodjon és lassan megállítsa Sharelt a további esésben. Bár így sem ússzák meg ebben a kimenetelben horzsolások és fájdalom nélkül.
Ha nem vállalja vagy nem sikerül, akkor hamarosan a kovács társa előrukkol egy másik gondolattal.
-Mi lenne, ha megpróbálnánk azt az ötletet, amit a barlangban mondtál? Hogy körbe nézünk és hátha találunk egy könnyebben járható részt...
*Ha így tesznek, akkor a nyugati oldalon rábukkannak egy bevágódásra, ahol valami mély nyomot hagyott és jobbak valamennyivel az esélyük, hogy meg tudják mászni.
Akár hogy is jutnak fel, a tetőn egy hatalmas méretű fészekre lelnek. Csak egy fióka van benne és két tojás. No meg rengeteg griff pihe toll. Amik megmozgatják valaki fantáziáját.
-Nézd! Mi lenne, ha vinnénk egy tojást is és kikeltetnénk? Vajon életben maradna?

Aná Vot elég gyorsan észbe kapott, hogy valóban elhamarkodott ötlet volt a fióka, de gyorsan összekapkodta az összes tollat és gyorsan elkezdhettek ereszkedni is visszafelé. Az az ötlete támadt, hogy a nem rég nagy nehezen átvészelt beszögelés részen pihenjenek meg. Egy griff madár rikoltozva ért haza. A tünde kihajolt a peremen túlra és még látta a mamát, ahogy két zebrát hozott a kicsinyének. Valóban... nem lett volna jó, ha a női kistáskájából kifigyelő gyermeke mellett őt és egy oroszlánembert talál. Főleg nem mászás közben...
-Ezt megúsztuk. Remélem.
*Vártak kicsit, hogy mi fog történni, de a madárka inkább felmelegítette a már lassan kihűlő fészket. Úgy tűnik, egyelőre megúszták. Óvatosan haladta tovább, hogy lent az úton megkeressék a nő elvesztett cipőcskéit.
-Köszönöm, hogy segítettél. Nagyon hálás vagyok. -mosolygott rá.

Ahogy végre visszakerült a cipő a lábára, megkönnyebbül az elf nő. A veszélyes mászásnál érezni akarta, hogy mi van a lába alatt, a mozgása könnyebbé vált, de hiányzott már a lelkének, hogy újra tisztességes nőként nézzen ki. Megigazítgatta az izzadságtól ragacsos haját és nagyot sóhajtva köszönt el. Az udvarias kérdésre pedig röviden válaszolt.
-Igen, innen már nem lesz gond. A természet majd megvéd. -mondta mosolyogva.
*Hamarosan összefutott egy a hegyoldalakon birkáit legeltető újabb fajtársával. A pásztor egykedvűen fordult oda, amikor meghallotta a lány érkezését. Mintha csak egy végig vonuló őzet nézne, pásztorbotját álla alatt támasztva továbbra is nézegette, majd visszafordult a felhők felé. Mikor elég közel ért megszólalt a juhász.
-Sikerült? -hangja oly közönyös volt, mintha semmi nem múlna a válaszon.
-Igen. Elég sok tollat gyűjtöttem és... ezt. -húzta elő az üveget, amiben a már meghalt féreg volt található.
-És ez mi? -kérdezte csöpp érdeklődést a hangjába erőltetve a férfi, miközben kezébe vette a tároló edényt és forgatta a szemei előtt.
-Amikor rátaláltam egy barlangban, világított. És a többiek is. A szerpentin felett derítettük fel egy oawával, amit mondtatok, hogy ott menjünk. Egy kőomlástól nem messze volt. Gondoltam érdekes lehet, sose hallottam még ilyenekről.
-Én sem. Ráállítok egy embert, hogy vizsgálja meg alaposan. Oda haza szeretik a különleges állatkákat. -mosolyogva vissza fordult Anához- Jó pont, hogy hoztad ezt is. Az emberek királyságában lesz a következő feladatod. Az ottani összekötő várni fog a Mistriol tavakhoz közel lévő kocsmában. Jeromos Bölcsességét keresd!
*A zöld ruhás hölgy egy alig észrevehetően nagyobb lélegzetet vett. Ki lehet találni, mit gondolt.

/Köszönöm a játékot!/