Uráldur a katonáit szemlélte éppen. Az Első Lord jelenlétében senki nem merte mutatni a fáradságát, pedig már napok óta megerőltető munkát végeznek a főváros központjában és a környező utcákban.
Az elhaladó hivatalnokok különös fáradságot éreznek, ahogy a sarokba szorított bakák minden körülöttük felbukkanó élőlényből igyekeznek a folytatáshoz szükséges erőt elszívni. Ám egy érkezőt mégsem támadnak eme könnyű mágikus trükkel.
Az egyik befolyásos ház feje közeledik a kíséretével. A hadúr emberei nem szívbajosa a testőrökkel is próbálkozni, de magát a díszvendéget jobban becsülik, mint hogy ilyet tegyenek.

Nyugtalan időket élünk. A harcosaink már nem a régiek. Félreértés ne essék, nem a hűségükkel, vagy a harci tudásukkal van baj, csak valahogy más lett az értékrend. Ez azonban egy hosszú folyamat része. Nekünk vezetőknek kellett volna erre jobban odafigyelnünk. Mivel Zevadar nagy, és sokfélék vagyunk benne, ezért döntöttem úgy, hogy Uráldur hadvezérrel összeülnék egy kis beszélgetésre. Mivel tisztelem tudását és hűségét a birodalom iránt, ezért jobb szövetségest nem is találhattam volna.

Ahogy közeledünk kíséretemmel a város központja felé, látom, hogy nagyban folyik a "munka". Pont ez a hatékonyság, ami a Hadvezér sikereit dicséri. Nem tudom, csak remélem, hogy hasznos lesz mindkettőnk számára, ha létrejön a közös hadművelet.

Ahogy haladunk az utcákon, érzékelem a felénk áradó mágiát. Mosolygok magamban, hogy a testőreimmel is próbálkoznak. Eszemben sincs segíteni nekik, védjék meg magukat, meg van hozzá a tudásuk. Ha meg figyelmetlenek, vessenek magukra. Azt is érzékelem, hogy velem nem próbálkozik egyik sem, de ezt nem is tanácsolnám senkinek.

Végre közeledünk Uráldur tábora felé.......

Az Első Lord elé ment a vendégének és bizony az ő kísérete nagyon felkészült a mágikus támadások és azok praktikáiból, valóban nem kell félteni őket. Amolyan csatamágusok, mint egyszerű gyalogosok, hiszen vezetőjüket nagyon erős szálak fűzik Fáwenhez. Az átlag gyalogosnál valamennyivel több ilyen jellegű képzést kaptak.
-Öröm látni téged, Ivory! Gyere, fontos ötletemet kell megbeszélnem veled.
*Ezzel négyszemközt tárgyalnak a továbbiakban, ahová szellem démonok védik a fülelő kísértetektől is. Ha valaki próbálkozna megtudni, mire készülnek, az a lelkét kockáztatja. Hamar elragadhatják azt az átlátszó alakoknak és a Pokol vermeiben ítélik örök szenvedésre.
-Egy készülő vasbányát akarok elfoglalni a Raydan-hegységben. Sikerült a kémeknek megtudniuk, hogy ezen a területen ásnak, de az óriások megzavarták őket és a munkálatok halogatódnak. Velünk rokonszenveznek a nagytestűek, ha tudjuk tartani addig, amíg mélyebbre ásunk és kiépítjük a védelmet, akkor onnantól már egy kisebb helyőrség is sikerrel védheti, mi pedig rengeteg új fegyvernek valóhoz jutunk.
Mi a véleményed? Kettőnk csapatai együtt megbirkóznának a feladattal? A bányamérnökök felkészültek arra, hogy még az előtt elkészüljenek véglegesen, mielőtt az embere vagy más szövetségeseik főserege odaérne.

A hadvezér elém jön, ami igen előzékeny gesztus volt a részéről. A sátráig kísérhetnek az embereink, onnan ketten lépünk tovább. Úgy látszik a közlendője annyira személyes, hogy még az első embereink sem léphetnek be velünk a sátorba. Intek Vernonnak, hogy várjon kint, Ő majd eligazítja a többieket.

Amit Uráldur elém tár, igen jó ötletnek tűnik. A bánya valóban nagyban hozzájárulna csapataink fegyverkészletének bővítéséhez. Egy pillanatig sem gondolkodom azon, hogy ez a szövetség igen hasznos mindkettőnknek.

- A terv jó. Látom a figyelmed mindenre kiterjed. Bár az óriásokban egy percig sem bízom. Nem tartom őket jó szövetségesnek, mivel az agyuk igen korlátolt. Nem IQ titán egyik sem. Ezért, ha megkörnyékezik őket, bármilyen őket érdeklő dologgal, gondolkodás nélkül át fognak állni. De igazából ez sem okozna problémát. Veled tartunk.

Miután a lényeges dolgokat megbeszéltük, kicsit körbe néztem a sátorban. Minden kényelmet kielégített, de tipikus katonai sátor.

- Ha gondolod itt hagyok pár emberemet, de nekem még van egy kis elintézni valóm otthon, amit nem tudok elhalasztani. Üzenj értem, hogy hol és mikor találkozunk. Addig rendelkezz a katonáimmal.

Egyenesen Uráldur szemébe nézek, és várom a válaszát......

Az Első Lord nem is számított ilyen könnyű beszélgetésre. Ivory a kivétel volt a mostani apatikus állapotban. A legtöbben, akik képeske lehettek volna megmozgatni a hadsereget, inkább kivártak és meglapultak. Esetleg egymás ellen dolgoztak.
Dementor már lassan egy éve kómában fekszik és a legbefolyásosabb házak fejei mind azt remélik, hogy ők lépnek a kihalni látszó dinasztia helyébe. Nem szívesen vállalnák legképzettebb katonáik elvesztését a harcmezőn, ha szükség lehet rájuk a polgárháborúban.
-Ez nagyszerű! Tudtam jól, hogy mi Fáwen miatt is és egyébként is mindig számíthattunk egymásra. Ilyen elfből kellene több a vezérkarba és jóval kevesebb fenekén ülő anyámasszonykatonája.
Calipsoból indulunk pár nap múlva. Úgy terveztem, hogy hajón megkerüljük a kontinenst és a partról csapunk le rájuk. Amíg tudunk, titokban haladunk, ha kedvez a harci szerencse, akkor már elérjük és megkezdjük az építkezést is, mire egyáltalán feleszmélnek. Ha nem, akkor is legyűrjük az ellenállást.
Ketten bármire képesek vagyunk.
*Látható örömmel vette a választ és azt is, hogy Ivorynak nem csak a szíve van a helyén. Nem bíz semmit teljesen az Első Lord meglátásaira, jó meglátást vetett fel.
-Az óriásokban én sem bízom. De ha megpróbálnak megállítani, hamar lenyilazzuk őket. Nem az erő számít. A méretükkel iszonyú jó célpontjai a mágia szálainak és az íjaknak is. Egyelőre hasznosak.
*Uráldur ritkán leplezte, hogy szereti használni más népek gondolkodását, a stratégia részének tekinti. Ám tartós szövetséget sosem támogat egyikkel sem. A drowok kellenek, hogy a világ legerősebbjei legyenek, a többiek csak úgy kereshetik a kegyeiket, hogy bármikor hátba döfhetik őket akkor is, ha már nincs szükség rájuk.
A vén tünde igen zárkózott társadalomban élt és egyáltalán nem érezte szükségét sosem a nyitásra.
-Néhány rabszolgát javaslok magunkkal vinni, hogy mentesítsük a katonákat kicsit a munkától. De túl sokat nem, hiszen csak a baj lenne az őrzésükkel, ha nagyra nő a létszám.


/Ha bele egyezik Ivory, akkor az ő emberei válogatják ki és akár Whupplit is magunkkal vihetjük.
Döntéstől függetlenül folytatás a Sötét Vastelepen:
https://neminra.hungarianforum.com/t275p15-sotet-vastelep#6284/